Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

2 1922 május 1. nítani a Nagykanizsán történteknek, egy azonban kétségtelen. Az ország dolgozó népe olyan tanulsá­got vonhat le pártunk nagykanizsai gyűlésének le­folyásából, amelyek katasztrófálisak lehetnek a választások kimenetelét­­illetően a kormányra nézve.­­ A pártatlan közvélemény pedig végre egy­szer kétségtelenül meggyőződhetett arról, hogyan történik az ellenzéki gyűlések megzavarása, ho­gyan fest a valóságban az, amit a belügyminiszter úr és az egységes párt intézőbizottságának ügyve­zető alelnöke, mint a közhangulat megnyilvánulá­sát szoktak megjelölni. Ha a keszthelyi ébredők­nek sikerült volna Nagykanizsán végrehajtani ter­vüket, akkor a kormány lapjai mára valószínűen azt hirdették volna, hogy Nagykanizsa polgársága szembefordult velem, szembefordult azokkal az elvekkel, amelyekért küzdök. — És még egyet. Nem akarok teljes részletes­séggel nyilatkozni azokról a harci eszközökről, amelyeket velem szemben felhasználnak. Meg aka­rom azonban kérdezni Kállay Tibor pénzügymi­niszter urat, összeegyeztethetőnek tartja-e úri ízlé­sével, hogy a kanizsai választókerületben a pénz­ügyi hatóságok állítólag hetvenöt italmérési enge­délyt vontak be, feltételezem, hogy az ő tudta nél­kül. Kíváncsi vagyok arra, hogy miután a pénz­ügyminiszter úr ezúton értesült erről és főleg mi­vel saját kerületéről van szó, fogja-e tűrni, hogy kivel ilyen módon is pressziót gyakoroljanak a választókra és lehetetlenné tegyék a nép akaratá­nak megnyilvánulását? A Rasmy-párt bűnvádi feljelentést tesz a törvénybontók ellen A függetlenségi kisgazda-, földmives- és polgári párt intézőbizottsága elhatározta, hogy mindazon közigazgatási tisztviselők, hatósági közegek és karhatalmi szervezetek tagjai ellen, akik a párt jelöltjeivel szemben a törvény meg­sértésével járnak el, minden jogos esetben bűn­vádi feljelentést tesz. Elhatározták, hogy máris feljelentést tesznek Okolicsányi László heves me­gyei főszolgabíró, Trestyánszky rendőrkapitány és Sándor nagykátai csendőrtiszti­elyettes ellen. Ugyancsak elhatározta az intézőbizottság, hogy bűnvádi eljárást indít Brechmann Ferenc had­nagy ellen, aki a bereg megyei vámőrségnél mű­ködik, mert Nagy Ernőt, a párt képviselőjelölt­jét szabályszerű katonai igazolványa ellenére Barabás községből fegyveres erő igénybevételé­vel eltávolította. Feljelentést adnak be Jó Zsig­­mond bereg megyei főszolgabíró ellen is, mert Nagy Ernőnek törvényes alap nélkül megtagad­ták az engedélyt népgyűlés tartására. Foglalkozott az intézőbizottság még azzal is, hogy Nagy Ernőt, a párt mezőkaszonyi jelöltjét, aki Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter­rel szemben lépett föl, a közigazgatósági hatóság állítólag Bereg vármegye kerületéből öt község kivételével kitiltotta. Természetesen ez ügyben is megteszik úgy a bűnvádi, mint a fegyelmi fel­jelentést. Az atrocitásokról felvett jegyzőkönyve­ket a párt egyébként összegyűjti, kinyomatja és a megalakuló nemzetgyűlés legelső­­ ülésén elő­terjeszti. A zsidó válaszról: nem szavazhatnak — titkosan A belügyminiszter legutóbb megjelent rende­lete, amely a választások határidejét állapítja meg, ezt a határnapot a legtöbb törvényhatósági városban június ,3-ikára teszi. Napokon át nem tűnt föl senkinek, hogy ebben az intézkedésben valami olyasmi foglaltatnék, ami egyes ember­­csoportoknak a jogait csorbítaná. Az ellenzék csak a választások időpontjának kettészakítását kifogásolta, mert átlátszónak találta azt a takti­kát, hogy a reménybeli kormányzati kerületekben pár nappal előbb (május 28-ikán) tartják meg a választásokat, hogy az esetleges kormánypárti si­ker hatással legyen a június 3-ikán megejtendő választásokra. Közben azonban a vallásos zsidó­ság körében arra a kellemetlen meglepetésre éb­redtek, hogy június 3-ika zsidó ünnep (Lebouth másodnapja), amikor nem szabad irni, pedig ezen a napon van a legtöbb titkosan választó­kerület­ben a választás. A titkosan történő választásnál ugyanis kereszttel jelzi a választó azt a lajstro­mot, illetve jelöltet, akire szavazatát adni akarja. A kereszttel való jelzés azonban éppen úgy írás­­számba megy, mintha órákon át írna valaki. A zsidóság, amely nagy tömegeiben a liberális, tehát ellenzéki jelölteket támogatja, legalább is külö­nös véletlennek tartja, hogy június 3-ikán éppen a titkosan szavazó kerületekben tűzték ki a vá­lasztásokat. Ez azt jelenti, hogy, a zsidó válasz­tók, akik nyíltan csak igen kis részben mernek szavazni — titkosan pedig vallási okokból nem szavazhatnak, mert a zsidó pünkösd ünnepén éppen azokban a városokban lesz választás, ame­lyekben legtöbb zsidó vallású választópolgár la­kik, így : Budapesten, Baján, Debrecenben, Győr­ben, Kecskeméten, Komáromban, Miskolcon, Pé­csett és Székesfehérváron. Ezzel szemben május 28-án, amikor a zsidóknak nincs ünnepük, csak Hódmezővásárhely, Sopron és Szeged választ tit­kosan. A zsidóság köreiben fokozza a megdöbbe­nést, hogy a választásnak ilyetén kitűzése nem­csak állampolgári jogaik gyakorlásában akadá­lyozza meg őket, de egyben elüti őket attól is, hogy kötelességüknek eleget tegyenek, m­ert a kormány választójogi rendelete szerint azokban a kerületekben, ahol a választás titkos, a szava­zás kötelező. Az előtt a dilemma előtt állanak te­hát, hogy vagy vallási parancsukkal jutnak ellen­kezésbe, vagy azzal a miniszteri rendelettel, amely kötelességükké teszi a szavazást. Ezideig a zsidó­ság hivatalos testületei nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de igen valószínű, hogy a legközelebbi napokban megtörténik az állásfoglalás és orvos­lást fognak kérni attól a kormánytól, amelynek miniszterelnöke csak most jelentette ki, hogy ,,nem a vallást kell üldözni, hanem a vallástalan­­ságot“." Friedrichék listája A keresztény ellenzék fővárosi közös listájának előkészítése még nem nyert teljes befejezést. A fő­város III. választókerületének, a déli kerületnek, a listája azonban már elkészült. E listán a következő nevek szerepelnek: 1. Friedrich István. 2. Weiss Konrád. 3. Miklóssy István. 4. Hornyánszky Zoltán dr. 5. Dinich Viktor. 6. Ilovszky János. 7. özv. dr. Dirner Gusztávné. 11. Dr. Takács István. 9. Kovács P. József. 10. Dr. Szente Gyula. Póttagok : 1. Dr. Ober­­schall Viktor. 2. Jajczay Mihály. 3. Zinhober Nándor. 4. Szakáll Géza. A választóbiztosok kirendelése A budapesti kir. ítélőtáblán dr. Juhász Andor táblai elnök vezetése mellett ma teljes ülést tartot­tak, amelyen a nemzetgyűlési képviselőválasztásokra a választási biztosokat rendelték ki. A budapesti vá­lasztóbiztosok a következők: Budai kerület dr. Sze­keres Sándor táblai tanácselnök, helyettesei dr. Janicsek József, Székely János és dr. Tóth Miklós táblabirák. Északi kerület dr. Csapó Ferenc táblai tanácselnök, helyettesei dr. Soós Zoltán, dr. Sztanko­­vics Jenő, dr. Kecskés Gábor táblabirák. Déli kerület dr. Roth Ferenc táblai tanácselnök, helyettesei dr. Endler Miklós, dr. Uzonyi Géza táblabirák, dr. Nyíri Béla büntetőjárásbíró. A bácsbodrogmegyei tompai választókerület választóbiztosa dr. Nagy Zoltán, az esztergommegyei dorogi választókerületé dr. Rudolf Béla, esztergomi kerületé dr. Klie Antal táblabíró lett. Fejér megyében az adonyi kerületé dr. Koller Jenő, a hercegfalvai kerületé Májnnké Ernő, Lovas­­berény Mészáros Imre, Moór Csánk Dezső, Sárbogárdi Heinrich Győző, Vál dr. Gébért József. A Heves­megyei egri kerületben dr. Marssa László, a gyömrői­­ben dr. Merász István, Hatvan Ferdinándy Tihamér, Heves Hampel Endre, Kápolna Búzás Iván, Pásztó dr. Öttömössy Zoltán, Pétervására dr. Bálint Sándor, Tiszafüred Prettenhofer Ödön. Pest megyében: Abony Házi Adolf, Alberti Biber Dezső, Alsódabas Nagy Béla, Aszód Jászolt Mihály, Bia Lettner Emil, Cegléd Nyírő Géza, Dunavecse Baksai László, Gödöllő Téchy Gyula, Gyömrő Kecskemétisy Gyula, Kalocsa Kovács Mátyás, Kiskörös Pozsgai Béla, Félegyháza Sóhalmi János, Kiskunhalas Bajzáth János, Kiskunmajsa dr. Kerény Chok Vilmos, Kunszentmiklós Szabó László, Gróf Batthyány Tivadar, aki a szentesi jelölt­séget vállalta, vasárnap mondta el programmbeszé­­dét mintegy 5000 főnyi közönség állandó lelkes tün­tetése között. Batthyányt már a szónoki emelvé­nyen való megjelenésekor percekig tartó éljenzés köszöntötte. — Sokszor olvashatták önök­­— mondta Batthyány programmbe­szédében — miként támad­ták és gyalázták az úgynevezett októbristákat. — Én igenis októbrista voltam, annak­ vallom magamat, soha nem tagadtam. (Zajos éljenzés.) Elvárom és követelem azonban, hogy azok, akik velem együtt októbristák voltak, most ne tagadják le ezt, hanem épp úgy álljanak helyt, mint én. Kik az októbris­ták? Először azok, akik 1918-ban hazafias örömmel fogadták Magyarország önállóságát. Októbrista az, aki ebben a nemzeti tanácsokat támogatta,­ tagja volt bármilyen nemzeti tanácsnak. Októbrista az, aki a Károlyi- és Berinkey-kormánynak tagja volt, mint miniszter. Októbrista az, aki államtitkár, kor­mánybiztos, vagy főispán volt a Károlyi-kormány alatt. Októbrista az, aki politikai és diplomáciai megbízásokat fogadott el. Ha én most pikanté­riákra pályáznék, akkor elhoztam volna az én vas­tag füzetemet, amelyben a lapok és más hivatalos jelentések alapján írtam össze ezeket az urakat. Mu­tathatnék igen előkelő nemzeti tanácsot, amelynek egyetlenegri függetlenségi sem volt a tagja, abban csupa arisztokrata, vagy munkapárti volt, sőt gróf Bethlen Istvánnak igen tisztelt rokona is. Tagja volt például nagyatádi Szabó István a budapesti nemzeti tanácsnak. (Le­vele! Áruló.­) Tagja volt januártól a bolsevizmus kitöréséig. Kérdezem, oktobrista-e Nagyatádi? (Nagy derültség.) Ila igen, akkor b­írje őt is legalább annyi gáncs, mint engem, aki öt na­pig voltam a nemzeti tanács tagja, negyvenkét napig pedig a Károlyi-kormány minisztere. A tollbamondott memorandum — A miniszterelnök úr őexcellenciája — akinek tudását, hazafias aggodalmait a köztünk levő világ­­nézleti különbségek ellenére is nagyon tisztelem -­­tagja volt a székely nemzeti tanácsnak és élénk összeköttetésben állott a Károlyi-kormánnyal. Ha ezt valaki tagadja, előhozhatnám azokat az össze­geket, amelyeket a Károlyi-kormány a székely nemzeti tanács javaslatára adott a tanács egyes tag­jainak rendelkezésére. Jól tette gróf Bethlen István, hogy kérte, jól tette Károlyi, hogy adta, de viszont engem sem érhet gáncs azok részéről, akik ma Beth­­­­énért lelkesednek. Ezenkívül 1919 tavaszán, amikor Bethlennel együtt ettük az emigráció sanyarú ke­nyerét, én voltam olyan szerencsés, hogy Bethlen­nek tollba mondtam azt a memorandumot, amelyet ő az entente elé terjesztett. Ebben nem tagadtam mg p~ 9.UóMsüs­si .sé l.p. flovisaiksi ié-iki ,im-Lajosmizse Szemerei Zsigmond, Manor Szentiványi Ede, Nagykáta Tribusz Béla, Nagykörös Járai Géza, Pilisvörösvár Vidovics Ödön, Pomáz Daliis Antal, Rác­keve Muraközi A­pád, Soroksár Barnus Alfréd, Sza­badszállás Harka József, Törökbálint Riskóthy Fe­renc, Túra dr. Krízisen­g Béla,­ Vác Rakóczi István. A pestkörnyéki kerület választási biztosa dr. Gönczi Gyula táblabiró. Hont me­gyében: Ipolyság Alberti Ernő, Ipolyszalka Tamáskovics Dezső. Jásznagykun­­szolnok megyében: Abádszalók Bolemann Andor, Jákó­­halma Kövér Ákos, Jászapáti Muzsna­ József, Jász­berény Nagy László, Jászladány Lengyel Miklós, Kar­cag Gál Jenő, Kunhegyes Kutting Sándor, Kunszent­­márton Hampek Béla, Mezőtúr Bodnár Ferenc, Szolnok Fuchs Gyula, Tiszaföldvár Brenyó Rezső, Törökszentmiklós Kauten Miklós. Nógrád megy­e: Ba­lassagyarmat Kientzl Tivadar, Rétság Wagner Márk, Salgótarján Szenthe Kálmán, Szécsépy Helenka Ottó, Szirák Jákó Gyula. Választási mozgalmak Dr. Nagy Ferenc, a mezőcsáli kerület jelöltje, április hó 29-én, szombaton, tartotta programm­­beszédét Tiszadorogma és Tiszabábolna községek­ben. A határban dorogmai küldöttség fogadta s, úgy Dorogmén, mint Bábolnán az egész község összegyűlt a programmbeszéd meghallgatására. Az egységes párt érdekében a legerősebb kortes­kedést fejtik ki, többek között azzal agitálnak, hogy legelőt csak az kaphat, aki a kormány­pártra adja szavazatát. Giesswein Sándor vasárnap, április 30-án mondotta el Magyaróváron programmbeszédét, amelyben többek közt a következőket mondotta : — Nem csatlakozom a kormányhoz, mert a demo­kratikus eszmét a választási rendeletben érzékenyen megsértette és a titkos választás elvonásával Magyar­­ország népét megbélyegezte. — Magyarország kormányzására Csak az hivatott, aki az országot megszabadítja attól a láthatatlan mel­lékkormánytól, amely minden■ szabadságot megfojt és a jogrend helyreállítását megakadályozza. Bethlen ezt nem­ tudta megtenni. Ami a legszomorúbb, ezt a jog­rend- és szabadságellenes irányzatot keresztény kur­zusnak hívják. A kurzusok lejárták magukat. A kurzu­sok helyett én az igazi kereszténységnek, nemes libera­lizmusnak és testvéresítő szocializmusnak aranyvalutá­ját akarom forgalomba hozni. A keresztény politika eszményképe számomra nem a Wolff-féle pózoló ke­reszténység, hanem gróf Apponyinak gyakorlati ke­reszténysége. Bartha Albert volt hadügyminiszter vállalta a szé­kesfehérvári kerület jelöltségét függetlenségi és 48-as programmal. Programmbeszédét a jövő héten mondja el és akkor megjelennek a párt vezető emberei is. Hegymegi-Kiss Pál Debrecen II. kerületében va­sárnap délután programmbeszédet mondott. A Rassay­­párt részéről Erdős Dezső és dr. Kollmann Dezső kí­sérték le Hegymegi-Kiss Pált a kerületében , Biró Imre Boldizsár, a Rassay-párt nagykátai je­löltje, Tápiószelén mondott programmbeszédet, határozat alapjára helyezkedett, továbbá a szegedi kormány is, amely Ábrahám Dezső elnöklésével ala­kult, a november­ 16-iki határozatot fogadta el alapjául. Akik ragaszkodtak Károlyi politikájához Haller István december 24-én megjelent Károlyi Mihálynak ama gyűlésén, amelyet Károlyi ellenünk rendeztetett és kijelentette, hogy hazafias köteles­ségének érzi a Károlyi-kormány támogatását. Ugyan­itt megjelent a Pallavicini György őrgróf alapította földműves-párt megbízottjaként Patacsy I­énes volt államtitkár is és igen poétikus szavakban fejezte ki ragaszkodását Károlyi Mihályhoz és politikájához. Ugy­e jó társaságban vagyunk mi októbristák? (Nagy derültség.) Jó lesz tehát abbahagyni az ostoba vá­daskodást, mert ha tovább folytatják, előveszem azt a vastag füzetet és felolvasom azok nevét, akik csatlakoztak a nemzeti tanácshoz és elfogadták a november ifi-iki néphatározatot, de elsősorban azokét, akik ma olyan hangos legitimisták. Beszéde további részében követelte a katolikus autonómiának megvalósítását, megemlítve, hogy 1917-ben Apponyi Alberttel együtt javaslatot készí­tett, amely most is megszavazható. Kívánja, hogy a nagy egyházi javadalmak egy részét tartsák meg az egyházi javadalmasok, hogy magas állásukhoz mél­tóan megélhessenek, a többi részét pedig bocsássák az egyházmegyék vallásos és kulturális céljaira, első­sorban az alsópapság és az iskolák segélyezésére. Külpolitikában ellenzi a német szövetséget, jó vi­szonyt akar a szomszéd államokkal és politikailag csat­lakozást a nyugat-európai államokhoz. Szomszé­daink viszont nyugtassák meg a magyar nemzetet a határkiigazítás tekintetében és tartsák tiszteletben a kisebbségi jogokat. (Egy hang: Mi van Károlyival meg a francia-barátsággal !) Én nem francia-barát­ságot mondtam, hanem európai kultúrát. Mást pe­dig nem tudok elképzelni, mint a nyugati civilizá­ciót. Ezután a királykérdésről akart szólni, azonban a rendőrség ezt nem engedte. ••••««•••••«••«••••••••••«•••••••a Batthyány azokról, akik vele együtt Októbristák voltak VILÁG Lenin egészségi állapota annyira megjavult, hogy ezután bulletineket már nem adnak ki. (MTI.) Május elsején az olasz fascisták és szocialisták közt több he­lyen összeütközésekre került sor, Miglendino­­ban, Pádua mellett, két fascistát megöltek, egyet pedig haldokolva számítottak be a kórházba. Bolognában egy fascistát megöltek, kettőt pedig haldokolva vittek a kórházba. Párm­a mellett majm­árnőttek gén, tmLMá* Szerda

Next