Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

ShMfcMKlfct« in kladőMvatal: VI. ke*. Aadriasf-iit 47. mim. Elöflzetcai ink JÍ*Cj-a»nizígbaa: Egész évre 1800 korona, iiitme 800 korona, negyedévre 450 kor., sgy háta 180 korona. A .VILÁG* «•Jelenik hétfő kivételéről mindennap. Xcressztffi ára Budap ceten, ridókan é* pályaudvarokon 8 kor. Ausztriában bét- k&nap 150 kos. Vasárnap 200 kor. SHS áBtnnban I dinár 50para- Vasárnap 2 dinár Isyes náffl ára 8 korom** XIII. évfolyam ffiráetéMk Wvétetaet Budapest« • VILÁG idadóhiraiaJábaa, Blocks* A, BlauJ., Bokor, Beakő éi Tárat, Uyődie Na*T. Haasenstein ia Vogler AT., Teacser Gyula. Hegyi Lajos, Klein Simon és Tine, Lsspola Gyula, Leopold Comet, Schwan Masel, Slfaay, Mac- Antal. Mono Kadoll, Eckstein Bernit hirdetés! iro­dákban. Béesben: Haasenstein és Vogler, M. Dok«' Nachfolger, Rudolf Morse. 146-ik szám >v ___________________________ Wirses megállás . . . Kállay pénzügyminiszter mai expozéja egy­szerű igazságokra épül föl, és az egyszerű igazsá­gokat a pénzügyi politika területén többre' kell becsülni a legszellemesebb paradoxonoknál, a leg­eredetibb ötleteknél. Főleg pedig nem szabad az egyszerűséget Kállay igazságai ellen szegezni, mert az igazság mindig egyszerű: és ami nem egyszerű, az ritkán fedi az igazságot. Ilyen egyszerű igazság az, hogy „vagy előre kell mennünk, vagy föltétle­nül visszacsúszunk", mert megállás és holtponton veszíeglés nincsen a pénzügyi politikában. Aki nem tudja följebb verekedni magát, az menthetet­lenül lejjebb hanyatlik, ez egyszerű igazság, ez súlyos és kemény igazság, olyan tétel, amelyből könyörtelenül kell levonni a konzekvenciákat min­den irányban, mert másként még könyörtelenebb tonzekvenciái bontakoznak ki Kállay tételének. Csökkenteni a kiadásokat, emelni a bevétele­iket, igy körvonalozta a magyar pénzügyi politikát Kállay Tibor, és ezzel még nem mondott sokat, mert a bevételek emelésének, a kiadások csökken­tésének síkján mozog minden deficites ország pénzügyminiszterének tervezgetése, reménykedése, tevékenysége. 16 milliárd koronában jelölte meg a mai nappal lezárt költségvetési év deficitjét a pénz­ügyminiszter, és ez az eredmény rendkívül kedve­zőnek — látszik, ha például számbavesszük azt, ihogy Segur osztrák pénzügyminiszter egyetlen hó­nap deficitjét becsülte 76 milliárd osztrák koro­nára. De a 16 milliárdból vagy 10 milliárd esik az éo második felére, és ez aggályos jel, mutatja az igazságát annak, hogy nincs megállás, és aki nem tud előremenni, az visszacsúszik. Ahol az egyik év 16 milliárd deficittel záródik, és nem indul meg elég erővel a küzdelem a deficit ellen, ott a másik éo nem 16 milliárd deficitet hoz újból, hanem 32 milliárdot, vagy negyvennyolcat... Évenként 16 milliárd deficit: erre nincsen példa a leromlott valutájú országokban, a deficit csökken, vagy nö­vekszik, de stabilizálni nem lehet a költségvetési hiányt. A közelmúlt hónapokban Lengyelország adott példát arra. hogy van■ visszafordulás ott is, ahol egy állam már mélyen' lecsúszott a lejtőn. A len­gyel bankjegyforgalom közel járt a 300 milliárd márkához, és a lengyel márka árfolyama az osz­trák korona kurzusa alá sülyedt, mikor a valuta­összeomlás elsodorta a Vi/os-kormányt, a sejm el­fogadta az uj pénzügyi politika tervét, és azóta alig változott a bankjegyforgalom, a lengyel márjca árfolyama pedig szintén stabilizálódott 60—80 százalékkal a legmélyebb pont fölött. Természetesen a költségvetési egyensúly prob­lémáját nem lehet a költségvetés keretein belül megoldani, mert a kiegyensúlyozott költsé.gvetés mindig újból fölbillen, ha a külkereskedelmi mér­leg nincsen kibalanszirozva. A külkereskedelmi mérleg passzivitása, a behozatal erős többlete a kivitel fölött, a dolog természeténél fogva lefelé szorítja a korona árfolyamát, és stabilis költségve­tés csak stabilis korona-árfolyamon nyugodhatik. Kevesebb kiadás, több bevétel: ez a külkereske­delmi mérlegre alkalmazva, a szükségtelen beho­zatal szigorú megakadályozása és az export tehető­ségeinek fejlesztése. A pénzügyminiszter egymaga nem csinálhat jó költségvetést, a jó költségvetés előföltétele a pénzügyminiszter, a kereskedelem­ügyi miniszter, a földmivelésügyi miniszter és a közélelmezési miniszter szoros együttműködése. Az export és az import tételei a külkereskedelmi mérlegben adják meg, vagy vonják meg a pénz­ügyminisztertől azt a lehetőséget, hogy visszave­zesse a költségvetést az egyensúly felé. Nehéz a probléma, ezt nem lehet tagadni, de hiba és tévedés volna a non possumus álláspont­jára helyezkedni. 16 milliárd a deficit, és ez igen súlyos tételnek látszik, amig nem végezzük el az át­számítást és nem mérlegeljük azt, hogy a 16 mil­liárd korona nem több 80 millió svájci franknál, nem több 80 millió békekoronánál. A trianoni szerződés által körülhatárolt Magyarország terüle­tére, szerény számvetéssel, 1200—1200 millió ko­ron«-. jutott a békeköltségvetés kiadásaiból és bevé­teleiből: a tizenötszöröse a mai koronákban fan­tasztikus 16.000 milliónak. Ez a 16.000 millió nem több 4 millió métermázsa búza áránál ... És a külkereskedelmi mérleg deficitje sem nagyobb bé­kekoronákra átszámítva. Szép csendben elég jelen­tékenyen emelkedett Magyarország ipari, és főleg mezőgazdasági termelése az elmúlt két év alatt, és a hábtnu, a kommün, a megszállás pusztításainak | «eótlására szükséges import mát megszűnt, Az 1 exportban megvan a hajlandóság az emelkedésre, az importban megvan a hajlandóság a csökke­nésre, annál is inkább, mert az indusztriális ter­melés átszervezése az tlj viszonyok, az uj föltéte­lek irányában elég szépen előrehaladt. Nem lehe­tetlen tehát a külkereskedelmi mérleg egyensúlyá­nak helyreállítása, vagy az a megközelitése, amely elég a korona árfolyamának stabilizálásához, akkor, ha a bankjegymennyiség újabb gyarapo­dása nem ássa alá a korona árfolyamát. Viszont, ha a külkereskedelmi mérleg az egyensúly felé tendál, a költségvetés egyensúlyát józan takaré­kossággal és józan szigorúsággal egész bizonyosan helyre lehet állítani, csak talán drasztikusabb esz­közöket kell igénybevenni, mint amilyeneket Kállay jelzett mai beszédében. A probléma nem megoldhatatlan, sőt a probléma alighanem ke- vésbbé súlyos, mint volt Lengyelországban, ahol legalább átmenetileg megoldották. Egy jó orvos (A Világ tudósítójától.) Míir napok óta foglal­koztatja a politikai köröket az egyesült keresztény ellenzéki párt bizonytalan magatartása, amely egyrészt a többi ellenzéki pártoktól való eltávolo­dáson, másrészt a kormánnyal szemben tanúsí­tott föltűnően és hangsúlyozottan lojális eljárásá­ban nyilvánult meg. Ellenzéki oldalon az An- drássy—Friedrich-párt viselkedése annál nagyobb föltünést keltett, miután a nemzetgyűlés össze- ülése előtt a keresztény ellenzéki párt teljesen egyetértett a többi ellenzéki pártokkal és párton- kivüli képviselőkkel abban, hogy a nemzetgyűlést töménytelennek tekintik és hogy a kormányt a választásokon elkövetett atrocitásokért felelős­ségre kivánják vonni. Az ellenzéki pártok taktiká­ját és várható állásfoglalásait ez a két kérdés do­minálta, és igy mindenki meg voll győződve arról, hogy amennyiben az. ellenzék különböző csoport­jai kitartanak követeléseik mellett, a fennálló vi­lágnézeti és közjogi különbségek ellenére is jó ideig egy utón haladhatnak. Az első disszonáns hangot Friedrich István fölszólalásai vetették az ellenzéki pártok közé, az egyesült keresztény el­lenzék passzív magatartása csak kiélezte és íültü- nővé tette a váratlan fordulatot. Természetesen nyomban a legkülönbözőbb kombinációk keltek szárnyra, amelyek azután az Andrássy—Friedrich- párt viselkedését hagyjelentőségü közjogi kérdé­sekkel és a politikai helyzetben várható változá­sokkal hozták kapcsolatba. A helyzet napokig tel­jesen bizonytalan volt, különösen a tekintetben, hogy az Andrássy—Friedrich-párt támogatja-e Friedrichet és hogy a maga egészében követi-e őt azon az utón, amely kétségtelenül, ha nem is a kormánnyal való megegyezés, de legalább is az éles ellenzéki harc fólfüggesziése és egy átmeneti megállapodás felé mutatott. Már a tegnapi és a leg- napclőtti napon azonban olyan jelek mutatkoz­tak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az Andrássy—Friedrich-párton belül nemcsak, hogy nincs meg a teljes egyetértés, hanem a párt egyes csoportjai a legélesebben szemben állnak egymással és hogy Friedrich a párt tagjainak hozzájárulása nélkül vett részt azokon a tanács­kozásokon, amelyek hivatva lettek volna meg­egyezést teremteni a kormány és a keresztény el­lenzék között és ennek segítségével az útját egyen­getni egy a közjogi kérdésekre vonatkozó pak­tumnak, amelynek nagy horderejű hatásai az egész politikai életre éreztették volna hatásukat. Az ellentét a nemzetgyűlés mai ülésén teljes erővel kirobbant altkor, amikor Friedrich beszéde alatt a párt tagjai nem vettek részt abban az ün­neplésben, amelyben az egységes párt tagjai ré­szesítenék Friedrich Istvánt. Kiderült, hogy Friedrich teljesen izolálva van és a pártnak majd­nem egyetlenegy tagja sem támogatja őt abban az igyekezetében, mely a paktum létrehozására irányul. A keresztény ellenzék tagjainak nagyrésze nemcsak, hogy helyteleníti Friedrich eljárását, ha­nem a legélesebben szembefordult vele, úgy hogy a szakadás ma már' elkerülhetetlennek látszik. Andrássvék rövidesen kivonulnak a WcncUheim- palotáb'ól, már uj párthelyiséget is béreltek a Scitovszky-téren és ha a jelek nem csalnak, az Andrássy vezetésével megalakult uj pártból csak Friedrich István és talán Dinich Ödön és Szabó József fognak hiányozni, az egyesült ellenzik tag­jai közül. A keresztény ellenzéki párt képviselői majdnem valamennyien követni fogják Andrássyt, btóíeö a régi Friedrich-párt tagjai kimaradlak a vagy inkább a jó orvosok kollégiuma, a jó gazda­sági miniszterek jó gyógykezelése leküzdhetné Magyarország gazdasági organizmusának bajait, betegségeit, akkor, ha a jó gyógykezelés mellett biztosítják a beteg számára a jó levegőt, és az izgalmaktól mefites nyugalmat is. Az eset nem re­ménytelen, sőt ellenkezőleg, megvan a teljes alap a jó kimenetel föltételezésére, csak az orvosoknak nem szabad tévedniök és a betegnek — jó levegőt kell szívnia. Három év tapasztalatain okulva, há­rom év hibáin kijózanodva, most ideje volna le­vonni a teljes konzekvenciákat Kállay tételéből, amely szerint föltétlenül lefelé csúszik az, oki nem tud előrejutni. A lengyel-magyar szövetség ál­mából lehetne átmenteni egy realitást: a követését annak az erélynek, céltudatosságnak és körültekin­tésnek, amellyel Lengyelország a gazdasági össze­omlás szakadékénak szélén megállott, és elindult fölfelé. parlamentből: Fangler Béla, Hornyánszkg Zoltán, Tasnádi-Kovács József, Dinich Vidor: elbuktak a választásokon. Ebben a pillanatban nem lehet teljes bizo­nyossággal megállapítani, hogy a keresztény ellen­zék kettészakadásának mik a tulajdonképpeni in- ditóokai és hogy ez a szakadás hová fog vezetni, csak annyi kétségtelen, hogy gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, Haller István, Lingauer Albin, és társai továbbra is fenn kivánják tartani a leg­élesebb ellenzéki álláspontjukat a kormánnyal szemben. Továbbra is fantasztikus hírek kergetik egymást a politikai világban, olyan hírek, ame­lyeknek alapján különböző magyarázatokat fűz­nek a kereszténypárt válságához és azt állítják, hogy ez a válság csak bevezetője’ komoly és súlyos jelentőségű eseményeknek. Az indemnitási vita Az indemnitási javaslat vitájában holnap szólal fel Rupert Rezső, ugyancsak valószínűleg a holnapi napon mondja el beszédét Peg er Károly is. A holnapi ülés napirendjén szerepel egyébként Fábián Béla in­terpellációja az Oroszországban visszatartott hadifog­lyok hazahozatala és a csóti hadifogolytábor fenntar­tása tárgyában és holnap mondja el interpellációját Kábák Lajos a wekerletelepi kilakoltatott munkások ügyében, amelyre ma nem kapott engedélyt Rassaij Károly beszédére valószínűleg a hétfői ülésen kerül sor. Rassay a miniszterelnök programm;árót Rassay Károly gróf Bethlen István minisz­terelnöknek ma elmondott programmbeszédéről a Világ munkatársának a következőket mondotta: — Azokat a programmpontokat, amelyeket mi két évig a destrukció vádjával hirdettünk és amelyeket a miniszterelnök ma szintén magáénak vallott, természetesen örömmel fogadtuk, szem- melláthatóan nagyobb őrömmel és megnyugvás­sal, mint a kormánypárt egyes csoportjai. — Függetlenek ettől természetesen a kor­mány felelőssége az elmúlt eseményekért éj a programúinak azok a részei — mint például a ki­vételes hatalom fenntartása, a közszabadságok megszorítása, a társadalmi békének gyakorlati megoldása —, amelyekben bennünket a kormány­tól még mindig úgy látszik éles ellentétek válasz­tanak el. Egyébként módját ejtem az indemnitási vita soriül elmondandó beszédemben, hogy á kor­mánnyal, pártjával és a parlament jövő alakulá­sával szemben elfoglalt álláspontomat kifejtsem. Petíció a mezőcsáll mandátum elten Dr. Koltmann Dezső ügyvéd ma készült el Édes Antal mezőcsáti mandátuma ellen beadandó petíció­val. Édes Antallal szemben a választásokon Nagy Ferenc Rassay-párti jelölt 243 szóval „maradt kisebb­ségben“. A petíció elmondja, hogy Édes Antalra 627 érvénytelen, vagy hamisított szavazat esett. Ezen­kívül Édesre leszavazott négy halott és hat távollevő, 241 ároktői lakost pedig nem engedtek leszavazni. A . petícióhoz jegyzőkönyvet csatoltak, amelyben a ke­rület 311 választója írásban bizonyítja, hogy noha Nagy Ferencre szavaztak, szavazatukat átírták Édes Antal javára. Mégis Pékár A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottságának- legutóbbi alakuló ülésével kapcsolatban egyes lapok azt írták, hogy a bizottság elnökévé Né­met Vince nemzetgyűlési képviselőt választotta. Ezzel a téves híradással szemben a Magyar Távirati Iroda illetékes helyről úgy értesül, hogy a közoktatási bi- bizottság elnöke Pékár Gyula nemzetgyűlési képvi­selő, volt aúúHfec te* A keresztény ellenzék válsága Budapest, SZOMBAT 1922 iulius

Next

/
Thumbnails
Contents