Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
ShMfcMKlfc« in kladóMvatal: VI. ker. Andriasfiit 47. mim. Elöfizetcai ink Ji*Csa»nizigban: Egész évre 1800 korona, intime 800 korona, negyedévre 450 kor., sgy háza 180 korona. A .VILÁG* «•Jelenik hétfő kivételével mindennap. Xcressztffi ára Budapeten, ridókan és pályaudvarokon 8 kor. Ausztriában hétk&nap 150 kos. Vasárnap 200 kor. SHSSBtinban 1 dinár 50para- Vasárnap 2 dinár XIII. évfolyam Ilyes náffl ára 8 korom** Budapest, SZOMBAT 1922 julius ffiráetéskivételaet Budapest« • VILÁG idadóhivatalában, Blocks* A, Blaut., Bokor, Benkő és Tárat, Ugedie Na*T. Haasenstein in Vogler AT., Tencser Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tine, Lispola Gyula, Leopold Comet, Schwan Masel, Slfany, Mac Antal, Mono Radoll, Eckstein Bernit hirdetés irodákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Doke' Nachfolger, Rudolf Morse. 146-ik szám____________________________ Wirses megállás . . . Kállay pénzügyminiszter mai expozéja egyszerű igazságokra épül föl, és az egyszerű igazságokat a pénzügyi politika területén többre kell becsülni a legszellemesebb paradoxonoknál, a legeredetibb ötleteknél. Főleg pedig nem szabad az egyszerűséget Kállay igazságai ellen szegezni, mert az igazság mindig egyszerű, és ami nem egyszerű, az ritkán fedi az igazságot. Ilyen egyszerű igazság az, hogy „vagy előre kell mennünk, vagy föltétlenül visszacsúszunk", mert megállás és holtponton veszteglés nincsen a pénzügyi politikában. Aki nem tudja följebb verekedni magát, az menthetetlenül lejjebb hanyatlik, ez egyszerű igazság, ez súlyos és kemény igazság, olyan tétel, amelyből könyörtelenül kell levonni a konzekvenciákat minden irányban, mert másként még könyörtelenebb konzekvenciái bontakoznak ki Kállay tételének. Csökkenteni a kiadásokat, emelni a bevételeiket, így körvonalazta a magyar pénzügyi politikát Kállay Tibor, és ezzel még nem mondott sokat, mert a bevételek emelésének, a kiadások csökkentésének síkján mozog minden deficites ország pénzügyminiszterének tervezgetése, reménykedése, tevékenysége. 16 milliárd koronában jelölte meg a mai nappal lezárt költségvetési év deficitjét a pénzügyminiszter, és ez az eredmény rendkívül kedvezőnek látszik, ha például számbavesszük azt,hogy Segur osztrák pénzügyminiszter egyetlen hónap deficitjét becsülte 76 milliárd osztrák koronára. De a 16 milliárdból vagy 10 milliárd esik az év második felére, és ez aggályos jel, mutatja az igazságát annak, hogy nincs megállás, és aki nem tud előremenni, az visszacsúszik. Ahol az egyik év 16 milliárd deficittel záródik, és nem indul meg elég erővel a küzdelem a deficit ellen, ott a másik év nem 16 milliárd deficitet hoz újból, hanem 32 milliárdot, vagy negyvennyolcat... Évenként 16 milliárd deficit: erre nincsen példa a leromlott valutájú országokban, a deficit csökken, vagy növekszik, de stabilizálni nem lehet a költségvetési hiányt. A közelmúlt hónapokban Lengyelország adott példát arra, hogy van■ visszafordulás ott is, ahol egy állam már mélyen lecsúszott a lejtőn. A lengyel bankjegyforgalom közel járt a 300 milliárd márkához, és a lengyel márka árfolyama az osztrák korona kurzusa alá sülyedt, mikor a valutaösszeomlás elsodorta a Vitos-kormányt, a sejm elfogadta az új pénzügyi politika tervét, és azóta alig változott a bankjegyforgalom, a lengyel márca árfolyama pedig szintén stabilizálódott 60—80 százalékkal a legmélyebb pont fölött. Természetesen a költségvetési egyensúly problémáját nem lehet a költségvetés keretein belül megoldani, mert a kiegyensúlyozott költségvetés mindig újból fölbillen, ha a külkereskedelmi mérleg nincsen kibalanszírozva. A külkereskedelmi mérleg passzivitása, a behozatal erős többlete a kivitel fölött, a dolog természeténél fogva lefelé szorítja a korona árfolyamát, és stabilis költségvetés csak stabilis korona-árfolyamon nyugodhatik. Kevesebb kiadás, több bevétel, ez a külkereskedelmi mérlegre alkalmazva, a szükségtelen behozatal szigorú megakadályozása és az export lehetőségeinek fejlesztése. A pénzügyminiszter egymaga nem csinálhat jó költségvetést, a jó költségvetés előfeltétele a pénzügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter, a földmivelésügyi miniszter és a közélelmezési miniszter szoros együttműködése. Az export és az import tételei a külkereskedelmi mérlegben adják meg, vagy vonják meg a pénzügyminisztertől azt a lehetőséget, hogy visszavezesse a költségvetést az egyensúly felé. Nehéz a probléma, ezt nem lehet tagadni, de hiba és tévedés volna a non possumus álláspontjára helyezkedni. 16 milliárd a deficit, és ez igen súlyos tételnek látszik, amíg nem végezzük el az átszámítást és nem mérlegeljük azt, hogy a 16 milliárd korona nem több 80 millió svájci franknál, nem több 80 millió békekoronánál. A trianoni szerződés által körülhatárolt Magyarország területére, szerény számvetéssel, 1200—1200 millió korona-, jutott a békeköltségvetés kiadásaiból és bevételeiből, a tizenötszöröse a mai koronákban fantasztikus 16.000 milliónak. Ez a 16.000 millió nem több 4 millió méter mázsa búza áránál ... És a külkereskedelmi mérleg deficitje sem nagyobb békekoronákra átszámítva. Szép csendben elég jelentékenyen emelkedett Magyarország ipari, és főleg mezőgazdasági termelése az elmúlt két év alatt, és a hábori, a kommün, a megszállás pusztításainak ideadására szükséges import már megszűnt. Az exportban megvan a hajlandóság az emelkedésre, az importban megvan a hajlandóság a csökkenésre, annál is inkább, mert az indusztriális termelés átszervezése az új viszonyok, az új feltételek irányában elég szépen előrehaladt. Nem lehetetlen tehát a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítása, vagy az a megközelítése, amely elég a korona árfolyamának stabilizálásához, akkor, ha a bankjegymennyiség újabb gyarapodása nem ássa alá a korona árfolyamát. Viszont, ha a külkereskedelmi mérleg az egyensúly felé tendál, a költségvetés egyensúlyát józan takarékossággal és józan szigorúsággal egész bizonyosan helyre lehet állítani, csak talán drasztikusabb eszközöket kell igénybe venni, mint amilyeneket Kállay jelzett mai beszédében. A probléma nem megoldhatatlan, sőt a probléma alighanem kevésbbé súlyos, mint volt Lengyelországban, ahol legalább átmenetileg megoldották. Egy jó orvos (A Világ tudósítójától.) Múlt napok óta foglalkoztatja a politikai köröket az egyesült keresztény ellenzéki párt bizonytalan magatartása, amely egyrészt a többi ellenzéki pártoktól való eltávolodáson, másrészt a kormánnyal szemben tanúsított föltűnően és hangsúlyozottan lojális eljárásában nyilvánult meg. Ellenzéki oldalon az Andrássy—Friedrich-párt viselkedése annál nagyobb föltűnést keltett, miután a nemzetgyűlés összeülése előtt a keresztény ellenzéki párt teljesen egyetértett a többi ellenzéki pártokkal és pártonkívüli képviselőkkel abban, hogy a nemzetgyűlést töménytelennek tekintik és hogy a kormányt a választásokon elkövetett atrocitásokért felelősségre kívánják vonni. Az ellenzéki pártok taktikáját és várható állásfoglalásait ez a két kérdés dominálta, és így mindenki meg volt győződve arról, hogy amennyiben az ellenzék különböző csoportjai kitartanak követeléseik mellett, a fennálló világnézeti és közjogi különbségek ellenére is jó ideig egy után haladhatnak. Az első disszonáns hangot Friedrich István fölszólalásai vetették az ellenzéki pártok közé, az egyesült keresztény ellenzék passzív magatartása csak kiélezte és fültűnővé tette a váratlan fordulatot. Természetesen nyomban a legkülönbözőbb kombinációk keltek szárnyra, amelyek azután az Andrássy—Friedrichpárt viselkedését nagyjelentőségű közjogi kérdésekkel és a politikai helyzetben várható változásokkal hozták kapcsolatba. A helyzet napokig teljesen bizonytalan volt, különösen a tekintetben, hogy az Andrássy—Friedrich-párt támogatja-e Friedrichet és hogy a maga egészében követi-e őt azon az úton, amely kétségtelenül, ha nem is a kormánnyal való megegyezés, de legalább is az éles ellenzéki harc felfüggesztése és egy átmeneti megállapodás felé mutatott. Már a tegnapi és a tegnapelőtti napon azonban olyan jelek mutatkoztak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az Andrássy—Friedrich-párton belül nemcsak, hogy nincs meg a teljes egyetértés, hanem a párt egyes csoportjai a legélesebben szemben állnak egymással és hogy Friedrich a párt tagjainak hozzájárulása nélkül vett részt azokon a tanácskozásokon, amelyek hivatva lettek volna megegyezést teremteni a kormány és a keresztény ellenzék között és ennek segítségével az útját egyengetni egy a közjogi kérdésekre vonatkozó paktumnak, amelynek nagy horderejű hatásai az egész politikai életre éreztették volna hatásukat. Az ellentét a nemzetgyűlés mai ülésén teljes erővel kirobbant akkor, amikor Friedrich beszéde alatt a párt tagjai nem vettek részt abban az ünneplésben, amelyben az egységes párt tagjai részesítenék Friedrich Istvánt. Kiderült, hogy Friedrich teljesen izolálva van és a pártnak majdnem egyetlenegy tagja sem támogatja őt abban az igyekezetében, mely a paktum létrehozására irányul. A keresztény ellenzék tagjainak nagy része nemcsak, hogy helyteleníti Friedrich eljárását, hanem a legélesebben szembefordult vele, úgy hogy a szakadás ma már elkerülhetetlennek látszik. Andrássyék rövidesen kivonulnak a Wenckheimpalotából, már új párthelyiséget is béreltek a Scitovszky-téren és ha a jelek nem csalnak, az Andrássy vezetésével megalakult új pártból csak Friedrich István és talán Dinich Ödön és Szabó József fognak hiányozni, az egyesült ellenzék tagjai közül. A keresztény ellenzéki párt képviselői majdnem valamennyien követni fogják Andrássyt, ezóle a régi Friedrich-párt tagjai kimaradtak , vagy inkább a jó orvosok kollégiuma, a jó gazdasági miniszterek jó gyógykezelése leküzdhetné Magyarország gazdasági organizmusának bajait, betegségeit, akkor, ha a jó gyógykezelés mellett biztosítják a beteg számára a jó levegőt, és az izgalmaktól mefszes nyugalmat is. Az eset nem reménytelen, sőt ellenkezőleg, megvan a teljes alap a jó kimenetel föltételezésére, csak az orvosoknak nem szabad tévedniök és a betegnek jó levegőt kell szívnia. Három év tapasztalatain okulva, három év hibáin kijózanodva, most ideje volna levonni a teljes konzekvenciákat Kállay tételéből, amely szerint föltétlenül lefelé csúszik az, aki nem tud előrejutni. A lengyel-magyar szövetség álmából lehetne átmenteni egy realitást: a követését annak az erélynek, céltudatosságnak és körültekintésnek, amellyel Lengyelország a gazdasági összeomlás szakadékénak szélén megállott, és elindult fölfelé. parlamentből: Fangler Béla, Hornyánszky Zoltán, Tasnádi-Kovács József, Dinich Vidor, elbuktak a választásokon. Ebben a pillanatban nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a keresztény ellenzék kettészakadásának mik a tulajdonképpeni inditóokai és hogy ez a szakadás hová fog vezetni, csak annyi kétségtelen, hogy gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, Haller István, Lingauer Albin, és társai továbbra is fenn kivánják tartani a legélesebb ellenzéki álláspontjukat a kormánnyal szemben. Továbbra is fantasztikus hírek kergetik egymást a politikai világban, olyan hírek, amelyeknek alapján különböző magyarázatokat fűznek a kereszténypárt válságához és azt állítják, hogy ez a válság csak bevezetője, komoly és súlyos jelentőségű eseményeknek. Az indemnitási vita Az indemnitási javaslat vitájában holnap szólal fel Rupert Rezső, ugyancsak valószínűleg a holnapi napon mondja el beszédét Péyer Károly is. A holnapi ülés napirendjén szerepel egyébként Fábián Béla interpellációja az Oroszországban visszatartott hadifoglyok hazahozatala és a csóti hadifogolytábor fenntartása tárgyában és holnap mondja el interpellációját Kábák Lajos a wekerletelepi kilakoltatott munkások ügyében, amelyre ma nem kapott engedélyt Rassai Károly beszédére valószínűleg a hétfői ülésen kerül sor. Rassay a miniszterelnök programmáról Rassay Károly gróf Bethlen István miniszterelnöknek ma elmondott programmbeszédéről a Világ munkatársának a következőket mondotta: — Azokat a programmpontokat, amelyeket mi két évig a destrukció vádjával hirdettünk és amelyeket a miniszterelnök ma szintén magáénak vallott, természetesen örömmel fogadtuk, szemmel láthatóan nagyobb örömmel és megnyugvással, mint a kormánypárt egyes csoportjai. Függetlenek ettől természetesen a kormány felelőssége az elmúlt eseményekért és a programainak azok a részei — mint például a kivételes hatalom fenntartása, a közszabadságok megszorítása, a társadalmi békének gyakorlati megoldása —, amelyekben bennünket a kormánytól még mindig úgy látszik éles ellentétek választanak el. Egyébként módját ejtem az indemnitási vita sorat elmondandó beszédemben, hogy a kormánnyal, pártjával és a parlament jövő alakulásával szemben elfoglalt álláspontomat kifejtsem. Petíció a mezőcsáti mandátum ellen Dr. Kollmann Dezső ügyvéd ma készült el Édes Antal mezőcsáti mandátuma ellen beadandó petícióval. Édes Antallal szemben a választásokon Nagy Ferenc Rassay-párti jelölt 243 szóval „maradt kisebbségben“. A petíció elmondja, hogy Édes Antalra 627 érvénytelen, vagy hamisított szavazat esett. Ezenkívül Édesre leszavazott négy halott és hat távollevő, 241 ároktői lakost pedig nem engedtek leszavazni. A petícióhoz jegyzőkönyvet csatoltak, amelyben a kerület 311 választója írásban bizonyítja, hogy noha Nagy Ferencre szavaztak, szavazatukat átírták Édes Antal javára. Mégis Pekár A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottságánaklegutóbbi alakuló ülésével kapcsolatban egyes lapok azt írták, hogy a bizottság elnökévé Német Vince nemzetgyűlési képviselőt választotta. Ezzel a téves híradással szemben a Magyar Távirati Iroda illetékes helyről úgy értesül, hogy a közoktatási aibizottság elnöke Pekár Gyula nemzetgyűlési képviselő, volt anysfecte* A keresztény ellenzék válsága