Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

ShMfcMKlfc­« in kladóMvatal: VI. ker. Andriasf­iit 47. mim. Elöfizetcai ink Ji*Cs­a»nizigban: Egész évre 1800 korona, intime 800 korona, negyedévre 450 kor., sgy háza 180 korona. A .VILÁG* «•Jelenik hétfő kivételével mindennap. Xcressztffi ára Budap­­eten, ridókan és pályaudvarokon 8 kor. Ausztriában hét­­k&nap 150 kos. Vasárnap 200 kor. SHS­SBtinban 1 dinár 50para- Vasárnap 2 dinár XIII. évfolyam Ilyes náffl ára 8 korom** Budapest, SZOMBAT 1922 julius ffiráetésk­ivételaet Budapest« • VILÁG idadóhivatalában, Blocks* A, Blaut., Bokor, Benkő és Tárat, Ugedie Na*T. Haasenstein in Vogler AT., Tencser Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tine, Lispola Gyula, Leopold Comet, Schwan Masel, Slfany, Mac­ Antal, Mono Radoll, Eckstein Bernit hirdetés­ iro­dákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Doke' Nachfolger, Rudolf Morse. 146-ik szám­­____________________________ Wirses megállás . . . Kállay pénzügyminiszter mai expozéja egy­szerű igazságokra épül föl, és az egyszerű igazsá­gokat a pénzügyi politika területén többre­ kell becsülni a legszellemesebb paradoxonoknál, a leg­eredetibb ötleteknél. Főleg pedig nem szabad az egyszerűséget Kállay igazságai ellen szegezni, mert az igazság mindig egyszerű, és ami nem egyszerű, az ritkán fedi az igazságot. Ilyen egyszerű igazság az, hogy „vagy előre kell mennünk, vagy föltétle­nül visszacsúszunk", mert megállás és holtponton veszteglés nincsen a pénzügyi politikában. Aki nem tudja följebb verekedni magát, az menthetet­lenül lejjebb hanyatlik, ez egyszerű igazság, ez súlyos és kemény igazság, olyan tétel, amelyből könyörtelenül kell levonni a konzekvenciákat min­den irányban, mert másként még könyörtelenebb konzekvenciái bontakoznak ki Kállay tételének. Csökkenteni a kiadásokat, emelni a bevétele­iket, így körvonalazta a magyar pénzügyi politikát Kállay Tibor, és ezzel még nem mondott sokat, mert a bevételek emelésének, a kiadások csökken­tésének síkján mozog minden deficites ország pénzügyminiszterének tervezgetése, reménykedése, tevékenysége. 16 milliárd koronában jelölte meg a mai nappal lezárt költségvetési év deficitjét a pénz­ügyminiszter, és ez az eredmény rendkívül kedve­zőnek­­ látszik, ha például számbavesszük azt,­­hogy Segur osztrák pénzügyminiszter egyetlen hó­nap deficitjét becsülte 76 milliárd osztrák koro­nára. De a 16 milliárdból vagy 10 milliárd esik az év második felére, és ez aggályos jel, mutatja az igazságát annak, hogy nincs megállás, és aki nem tud előremenni, az visszacsúszik. Ahol az egyik év 16 milliárd deficittel záródik, és nem indul meg elég erővel a küzdelem a deficit ellen, ott a másik év nem 16 milliárd deficitet hoz újból, hanem 32 milliárdot, vagy negyvennyolcat... Évenként 16 milliárd deficit: erre nincsen példa a leromlott valutájú országokban, a deficit csökken, vagy nö­vekszik, de stabilizálni nem lehet a költségvetési hiányt. A közelmúlt hónapokban Lengyelország adott példát arra, hogy van■ visszafordulás ott is, ahol egy állam már mélyen­ lecsúszott a lejtőn. A len­gyel bankjegyforgalom közel járt a 300 milliárd márkához, és a lengyel márka árfolyama az osz­trák korona kurzusa alá sülyedt, mikor a valuta­összeomlás elsodorta a Vitos-kormányt, a sejm el­fogadta az új pénzügyi politika tervét, és azóta alig változott a bankjegyforgalom, a lengyel már­ca árfolyama pedig szintén stabilizálódott 60—80 százalékkal a legmélyebb pont fölött. Természetesen a költségvetési egyensúly prob­lémáját nem lehet a költségvetés keretein belül megoldani, mert a kiegyensúlyozott költsé­gvetés mindig újból fölbillen, ha a külkereskedelmi mér­leg nincsen kibalanszírozva. A külkereskedelmi mérleg passzivitása, a behozatal erős többlete a kivitel fölött, a dolog természeténél fogva lefelé szorítja a korona árfolyamát, és stabilis költségve­tés csak stabilis korona-árfolyamon nyugodhatik. Kevesebb kiadás, több bevétel, ez a külkereske­delmi mérlegre alkalmazva, a szükségtelen beho­zatal szigorú megakadályozása és az export lehető­ségeinek fejlesztése. A pénzügyminiszter egymaga nem csinálhat jó költségvetést, a jó költségvetés előfeltétele a pénzügyminiszter, a kereskedelem­ügyi miniszter, a földmivelésügyi miniszter és a közélelmezési miniszter szoros együttműködése. Az export és az import tételei a külkereskedelmi mérlegben adják meg, vagy vonják meg a pénz­ügyminisztertől azt a lehetőséget, hogy visszave­zesse a költségvetést az egyensúly felé. Nehéz a probléma, ezt nem lehet tagadni, de hiba és tévedés volna a non possumus álláspont­jára helyezkedni. 16 milliárd a deficit, és ez igen súlyos tételnek látszik, amíg nem végezzük el az át­számítást és nem mérlegeljük azt, hogy a 16 mil­liárd korona nem több 80 millió svájci franknál, nem több 80 millió békekoronánál. A trianoni szerződés által körülhatárolt Magyarország terüle­tére, szerény számvetéssel, 1200—1200 millió ko­rona-, jutott a békeköltségvetés kiadásaiból és bevé­teleiből, a tizenötszöröse a mai koronákban fan­tasztikus 16.000 milliónak. Ez a 16.000 millió nem több 4 millió méter mázsa búza áránál ... És a külkereskedelmi mérleg deficitje sem nagyobb bé­kekoronákra átszámítva. Szép csendben elég jelen­tékenyen emelkedett Magyarország ipari, és főleg mezőgazdasági termelése az elmúlt két év alatt, és a hábori, a kommün, a megszállás pusztításainak i­dead­ására szükséges import már megszűnt. Az­­ exportban megvan a hajlandóság az emelkedésre, az importban megvan a hajlandóság a csökke­nésre, annál is inkább, mert az indusztriális ter­melés átszervezése az ú­j viszonyok, az új feltéte­lek irányában elég szépen előrehaladt. Nem lehe­tetlen tehát a külkereskedelmi mérleg egyensúlyá­nak helyreállítása, vagy az a megközelítése, amely elég a korona árfolyamának stabilizálásához, akkor, ha a bankjegymennyiség újabb gyarapo­dása nem ássa alá a korona árfolyamát. Viszont, ha a külkereskedelmi mérleg az egyensúly felé tendál, a költségvetés egyensúlyát józan takaré­kossággal és józan szigorúsággal egész bizonyosan helyre lehet állítani, csak talán drasztikusabb esz­közöket kell igénybe venni, mint amilyeneket Kállay jelzett mai beszédében. A probléma nem megoldhatatlan, sőt a probléma alighanem ke­­vésbbé súlyos, mint volt Lengyelországban, ahol legalább átmenetileg megoldották. Egy jó orvos (A Világ tudósítójától.) Múlt napok óta foglal­koztatja a politikai köröket az egyesült keresztény ellenzéki párt bizonytalan magatartása, amely egyrészt a többi ellenzéki pártoktól való eltávolo­dáson, másrészt a kormánnyal szemben tanúsí­tott föltűnően és hangsúlyozottan lojális eljárásá­ban nyilvánult meg. Ellenzéki oldalon az An­­drássy—Friedrich-párt viselkedése annál nagyobb föltűnést keltett, miután a nemzetgyűlés össze­­ülése előtt a keresztény ellenzéki párt teljesen egyetértett a többi ellenzéki pártokkal és párton­­kívüli képviselőkkel abban, hogy a nemzetgyűlést töménytelennek tekintik és hogy a kormányt a választásokon elkövetett atrocitásokért felelős­ségre kívánják vonni. Az ellenzéki pártok taktiká­ját és várható állásfoglalásait ez a két kérdés do­minálta, és így mindenki meg volt győződve arról, hogy amennyiben az­ ellenzék különböző csoport­jai kitartanak követeléseik mellett, a fennálló vi­lágnézeti és közjogi különbségek ellenére is jó ideig egy után haladhatnak. Az első disszonáns hangot Friedrich István fölszólalásai vetették az ellenzéki pártok közé, az egyesült keresztény el­lenzék passzív magatartása csak kiélezte és fültű­­nővé tette a váratlan fordulatot. Természetesen nyomban a legkülönbözőbb kombinációk keltek szárnyra, amelyek azután az Andrássy—Friedrich­­párt viselkedését nagyjelentőségű közjogi kérdé­sekkel és a politikai helyzetben várható változá­sokkal hozták kapcsolatba. A helyzet napokig tel­jesen bizonytalan volt, különösen a tekintetben, hogy az Andrássy—Friedrich-párt támogatja-e Friedrichet és hogy a maga egészében követi-e őt azon az úton, amely kétségtelenül, ha nem is a kormánnyal való megegyezés, de legalább is az éles ellenzéki harc felfüggesztése és egy átmeneti megállapodás felé mutatott. Már a tegnapi és a teg­­napelőtti napon azonban olyan jelek mutatkoz­tak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az Andrássy—Friedrich-párton belül nemcsak, hogy nincs meg a teljes egyetértés, hanem a párt egyes csoportjai a legélesebben szemben állnak egymással és hogy Friedrich a párt tagjainak hozzájárulása nélkül vett részt azokon a tanács­kozásokon, amelyek hivatva lettek volna meg­egyezést teremteni a kormány és a keresztény el­lenzék között és ennek segítségével az útját egyen­getni egy a közjogi kérdésekre vonatkozó pak­tumnak, amelynek nagy horderejű hatásai az egész politikai életre éreztették volna hatásukat. Az ellentét a nemzetgyűlés mai ülésén teljes erővel kirobbant ak­kor, amikor Friedrich beszéde alatt a párt tagjai nem vettek részt abban az ün­neplésben, amelyben az egységes párt tagjai ré­szesítenék Friedrich Istvánt. Kiderült, hogy Friedrich teljesen izolálva van és a pártnak majd­nem egyetlenegy tagja sem támogatja őt abban az igyekezetében, mely a paktum létrehozására irányul. A keresztény ellenzék tagjainak nagy része nemcsak, hogy helyteleníti Friedrich eljárását, ha­nem a legélesebben szembefordult vele, úgy hogy a szakadás ma már­ elkerülhetetlennek látszik. Andrássyék rövidesen kivonulnak a Wenckheim­­palotáb­ól, már új párthelyiséget is béreltek a Scitovszky-téren és ha a jelek nem csalnak, az Andrássy vezetésével megalakult új pártból csak Friedrich István és talán Dinich Ödön és Szabó József fognak hiányozni, az egyesült ellenzék tag­jai közül. A keresztény ellenzéki párt képviselői majdnem valamennyien követni fogják Andrássyt, ezóle­ a régi Friedrich-párt tagjai kimaradtak , vagy inkább a jó orvosok kollégiuma, a jó gazda­sági miniszterek jó gyógykezelése leküzdhetné Magyarország gazdasági organizmusának bajait, betegségeit, akkor, ha a jó gyógykezelés mellett biztosítják a beteg számára a jó levegőt, és az izgalmaktól mefszes nyugalmat is. Az eset nem re­ménytelen, sőt ellenkezőleg, megvan a teljes alap a jó kimenetel föltételezésére, csak az orvosoknak nem szabad tévedniök és a betegnek­­ jó levegőt kell szívnia. Három év tapasztalatain okulva, há­rom év hibáin kijózanodva, most ideje volna le­vonni a teljes konzekvenciákat Kállay tételéből, amely szerint föltétlenül lefelé csúszik az, aki nem tud előrejutni. A lengyel-magyar szövetség ál­mából lehetne átmenteni egy realitást: a követését annak az erélynek, céltudatosságnak és körültekin­tésnek, amellyel Lengyelország a gazdasági össze­omlás szakadékénak szélén megállott, és elindult fölfelé. parlamentből: Fangler Béla, Hornyánszky Zoltán, Tasnádi-Kovács József, Dinich Vidor, elbuktak a választásokon. Ebben a pillanatban nem lehet teljes bizo­nyossággal megállapítani, hogy a keresztény ellen­zék kettészakadásának mik a tulajdonképpeni in­­ditóokai és hogy ez a szakadás hová fog vezetni, csak annyi kétségtelen, hogy gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, Haller István, Lingauer Albin, és társai továbbra is fenn kivánják tartani a leg­élesebb ellenzéki álláspontjukat a kormánnyal szemben. Továbbra is fantasztikus hírek kergetik egymást a politikai világban, olyan hírek, ame­lyeknek alapján különböző magyarázatokat fűz­nek a kereszténypárt válságához és azt állítják, hogy ez a válság csak bevezetője, komoly és súlyos jelentőségű eseményeknek. Az indemnitási vita Az indemnitási javaslat vitájában holnap szólal fel Rupert Rezső, ugyancsak valószínűleg a holnapi napon mondja el beszédét Péy­er Károly is. A holnapi ülés napirendjén szerepel egyébként Fábián Béla in­terpellációja az Oroszországban visszatartott hadifog­lyok hazahozatala és a csóti hadifogolytábor fenntar­tása tárgyában és holnap mondja el interpellációját Kábák Lajos a wekerletelepi kilakoltatott munkások ügyében, amelyre ma nem kapott engedélyt Rassai­ Károly beszédére valószínűleg a hétfői ülésen kerül sor. Rassay a miniszterelnök programm­áról Rassay Károly gróf Bethlen István minisz­terelnöknek ma elmondott programmbeszédéről a Világ munkatársának a következőket mondotta: — Azokat a programmpontokat, amelyeket mi két évig a destrukció vádjával hirdettünk és amelyeket a miniszterelnök ma szintén magáénak vallott, természetesen örömmel fogadtuk, szem­­mel láthatóan nagyobb örömmel és megnyugvás­sal, mint a kormánypárt egyes csoportjai.­­ Függetlenek ettől természetesen a kor­mány felelőssége az elmúlt eseményekért és a programainak azok a részei — mint például a ki­vételes hatalom fenntartása, a közszabadságok megszorítása, a társadalmi békének gyakorlati megoldása —, amelyekben bennünket a kormány­tól még mindig úgy látszik éles ellentétek válasz­tanak el. Egyébként módját ejtem az indemnitási vita sor­at elmondandó beszédemben, hogy a kor­mánnyal, pártjával és a parlament jövő alakulá­sával szemben elfoglalt álláspontomat kifejtsem. Petíció a mezőcsáti mandátum ellen Dr. Kollmann Dezső ügyvéd ma készült el Édes Antal mezőcsáti mandátuma ellen beadandó petíció­val. Édes Antallal szemben a választásokon Nagy Ferenc Rassay-párti jelölt 243 szóval „maradt kisebb­ségben“. A petíció elmondja, hogy Édes Antalra 627 érvénytelen, vagy hamisított szavazat esett. Ezen­kívül Édesre leszavazott négy halott és hat távollevő, 241 ároktői lakost pedig nem engedtek leszavazni. A­­ petícióhoz jegyzőkönyvet csatoltak, amelyben a ke­rület 311 választója írásban bizonyítja, hogy noha Nagy Ferencre szavaztak, szavazatukat átírták Édes Antal javára. Mégis Pekár A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottságának­­legutóbbi alakuló ülésével kapcsolatban egyes lapok azt írták, hogy a bizottság elnökévé Né­met Vince nemzetgyűlési képviselőt választotta. Ezzel a téves híradással szemben a Magyar Távirati Iroda illetékes helyről úgy értesül, hogy a közoktatási ai­­bizottság elnöke Pekár Gyula nemzetgyűlési képvi­selő, volt anysfec­te* A keresztény ellenzék válsága

Next