Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
2 1922 Angusztus ív VILÁG már, de nem kérünk belőle. Visszaemlékezünk arra, hogy a választások idején egyébre se volt gondja, mint a polgári ellenzék letörésére, mégha a szocialisták győzelme árán is. Most intézze el dolgát maga velük. Mi megférünk velük. Becsületes politikát vallanak. Nyíltan hadat üzennek a kommunizmusnak, őrületnek nevezik. Küzdenek a szegényekért, elnyomottakért, a mindennapi kenyérért, az integritásért. Segítse őket Isten ebben a munkájukban. Még a nemzetköziségüktől sem félünk. Azt mondják, hogy nemzetközi összeköttetéseiket arra akarják felhasználni, hogy a külföld munkásságát a magyar érdekek mellé sorakoztassák. Ezért nem veszünk össze velük. Aztán egy kicsit furcsa is a nemzetköziségük. Kegyetlen harcot vívnak azért, hogy az országból ne vigyenek ki más országokba egy deka lisztet sem, míg a kormány, mely nem nemzetközi, millió métermázsaszám akarja a mae' -”- kenyeret idegen országba vinni. Íme a nemzetköziség — gyakorlatban, szóban, képben és írásban. Végcéljaikra sem vagyunk kiváncsiak. Ezért eromrozza őket naiv aggályoskodással leginkább a kormányelnök úr. Tudhatná pedig, hogy végcéljuk csakugyan az, hogy a tőkét kisajátítsák majd valamikor — pár ezer év múlva. Majd akkor, ha — úgy mondják — a történelmi fejlődés addig a pontig ér. Kár tehát velük öt év miatt ebből az okból összeveszni, nagy hűhót csapni, ha addig ők sem akarnak mást, mint mi, az összes polgári pártok, a céltudatos, ugrástól ment fejlődést, takarékosságot, fokozatos és igazságos adózást, igazi földreformot stb. Arról sem ők, sem mi nem lehetünk, hogy a fokozatos fejlődést nem úgy képzeljük, mint a miniszterelnök úr, hogy, t. i. a demokratikus választójogot elkobozni, a választók ellen erőszakot alkalmazni s általában a szabadságjogokat visszafejleszteni, vagyis továbbra is oiban internálni, a sajtószabadságot elnyomni, bűnösöket pártolni és még sok egyéb rosszat pártolni kell. Általában polémia tölti ki a miniszterelnök egész beszédét. Miután a polgári pártokat közös munkára invitálja, legádázabb haraggal a Rassay-pártra tör. a szemére lobbantja többek közt Rassaynak, hogy igaztalan, mikor azzal vádolja őt, hogy a nép nagyobb részét megfosztotta a választójogtól, holott ő csak azt léptette életbe rendeletében, amire nézve a régi nemzetgyűléssel megegyezett. Beszél arról is Rassavnak adott válaszképpen, hogy nem a többség erőszakoskodott, hanem ellenkezőleg, a többségit és kormányát nevezték királygyilkosnak. Mentegeti eljárását, hogy ha egyesek mozgási szabadságát korlátozták, ez magasabb szempontból történt, inkább csak az októberi politikusok ellen irányult. Kifogásolja, hogy a Rassay-párt kisgazdapártinak vallja magát, holott Budapestről szerzi be jelöltjeit, távol a kisgazdatársadalomtól. Nem ismeri el, hogy pártunk liberális, hanem modern radikalizmus van liberalizmusunk mögött, mely utóbbi hibái mellett is — úgymond — nagy és hatalmas alkotótényező volt félszázadon át. Kérdi, mit akarunk azzal, hogy népszavazás döntsön a királykérdésben. Emögött— úgymond — alighanem „rejtett köztársasági gondolat áll“. Megkockáztatja azt az állítást is, hogy a Rassay-pártnak alig van ma tagja, ki az 1918-as októberi forradalomban valami jelentős szerepet ne vitt volna. „Ha ez optikai csalódás volna — úgymond —, utalok Jászi Oszkárra, ki Bécsben arról írt, hogy azért nem győzött a választásokon a liberális ellenzék, mert nem vallotta olyan nyíltan az októberi elveket, mint kellett volna s mert régi álliberálisokkal működött együtt." Beszél hetet-havat, mindent össze a radikalizmusról, hogy az dugáru, melyet kisgazdajelszó alatt valakik be akarnak csempészni a magyar közéletbe s melynek törekvése a szegény társadalmi osztályok forradalmasítása, eszköze a rálicitálás a szociáldemokratákra. Beszédjének veleje, hogy programmot sem hallott tőlünk, hacsak nem Programm a kormányprogramm általános negációja. Egy miniszterelnök szájából hangzott el ez a beszéd. Minden mondatában igaztalan támadásokkal védekezik. Ahelyett, hogy a kormányzat bűneit, melyek éveken át veszélyeztettek életet, szabadságot, vagyont és becsületet, feldúlták a közjog, büntetőjog és magánjog egész területét, beismerné s szánom-bánommal mutatna arra, hogy azok a jelszavak, melyek alatt a kormánypolitika évek óta megvonult, csak hazug transparens voltak, eltakarására annak, hogy a haza fogalma és szent érdekei önző csoportok érdekeivel azonosíthatók s az állam afféle közjogi részvénytársaság fogalmával helyettesíthető legyen, még neki áll feljebb s nekiront azoknak, kik szenvedések országutját járták, csak hogy a hazát híven szolgálhassuk s végre elmondhassa a miniszterelnök úr is, mit akaratlanul is egy régi-régi beszédemből idézett, hogy: „az államot nemcsak rosszakarat stb., hanem rövidlátás is tönkreteheti“. Programm helyett a történetíró szerepére vállalkozik, gyanúsít, ágál, ítél elevenek és holtak fölött, ahelyett, hogy tárgyi kérdésekkel foglalkoznék, megmondaná végre, hogy mit akar, merre, hogyan van menekülés abból a végveszedelemből, melyben vagyunk. Magasztalja politikáját és pártját, miközben a korona kurzusa, hogy immár régi harmad fillérnél is kevesebb, arcába kacag. Lehet, hogy rossz, tisztelt miniszterelnök úr, az ellenzéki politika , mit mondjunk akkor az ön politikájáról, mely végre is nem tud nagyobb alkotást felmutatni, mint a bot és numerus clausus kultuszának továbbfejlesztését, a harmadfilléres koronát és a zalaegerszegi internáló tábort, vagy azt a többséget, mely Héjjas Ivánt és az Eckhardt-féle javaslatokat ünnepli. Melyik radikalizmus és október az, mely nemzetet messzebb vezethet a romlásba, mint amennyire már jutottunk. És a vége az, hogy a miniszterelnök úr pártjának még nincs is programmja. Vagy ki nem emlékszik arra a derűs tréfára, mikor jól ment már a választási küzdelemben. Gömbös Gyula, a mandátum-diktátor, nemes versenyre szólította fel pártja bölcseit, hogy dolgozzák ki a pártprogramm ilyen és olyan részeit. Azóta nem hallottunk többet erről a programairól, melyhez előlegül a többséget összeverbuválták. Azt mondja mégis a miniszterelnök úr, hogy a mi programmunk csak ennek a programmnak negációja. Ugye, ez legalább is lehetetlen ? Ezt jobb tudomása ellenére mondhatja csak, mert azt talán mégis csak tudnia kell, hogy pártunk programomja heteken át feküdt a belügyminiszter úr előtt, még jóváhagyta, írásban, nyomtatásban adtuk ki, de élőszóval is százszor elmondottuk, hogy mit akarunk. Elmondottuk, hogy jogállamot akarunk, a tisztességnek, becsületnek, igazságnak, jóságnak, a kultúrának országát akarjuk ; szolgaság helyett a szabadságot akarjuk ; internálási tábor helyett minden magyarnak kenyeret akarunk, mert csak a mindennapi kenyér országa állhat ellen a kommunizmusnak és egyéb forradalmaknak. Elmondottuk, hogy olyan országot akarunk, mely az ember javára legalább az állati jogokat biztosítja, hogy ne lehessen büntetlenül senkit agyonütni. A száj-kereszténység és szájhazafiság helyett a tettek kereszténységét és hazafiságát akarjuk. Ezt is százszor elmondottuk. Azt akarjuk, hogy a hazát ne sajátítsák ki a maguk kedvére kiváltságosak. A minden milliók országát akarjuk. Októberi politikusokat is szigorúan keres köztünk a miniszterelnök úr. Ott ül mellette nagyatádi Szabó István, kivel szemben Búza Barnának, ki különben nem tagja pártunknak, mindössze csak az a bűne, hogy még mindig azt a földreformot akarja, melyre hajdanán még Nagyatádi is vele együtt esküdött. "Ott volt kormányában Tomcsámyi miniszter, ki a kommunizmust is végigszolgálta. Ott vannak még pártjában néhai Károlyi-főispánok, nemzeti tanácsosok jó sokan. Söpörjön a maga portáján. Azzal se vesződjék gróf Bethlen, hogy miért nevezzük magunkat kisgazdapártiaknak. Kérdezze meg előbb önmagát, hogy miért az ő és miért kisgazdák az ő szolgabirái s viszont hová tette a régi csizmás képviselőket Kérdi azt is, mit akarunk a népszavazással, mire nézve akarjuk. Megmondtuk és megsúghatom újra. Igenis az államformára is akarjuk. Azt akarjuk, hogy ne 245 ember szavazzon századokra kiható kérdésekről, mert azokat részben megvenni, részben megfélemlíteni, részben becsukni stb. lehet. A milliókkal mindezt kevésbbé lehet megcselekedni. Nem akarunk semmi rosszat, ön azt állítja, hogy a magyar nép királyságpárti. Baj nem lehet tehát a népszavazásból. Legalább nem lesz polgárháború, mert esetleg az talál lenni, ha csak hatalmasok döntenek így, vagy úgy, míg a maga döntésében meg szokott nyugodni a nép. Minden magja az volna az egész miniszterelnöki beszédnek, hogy a végén beszél arról, hogy ő a fokozatos fejlődés és haladás politikáját képviseli, hogy Kossuth Lajost nem ilyen és olyan intézményekért (például sajtószabadság, parlamentarizmus, szabadságharc, s egyéb haszontalanságok) istenítik, hanem csak mert a jobbágyokat fölszabadította s földet adott a népnek. Ennélfogva — úgymond — ő is ezt fogja tenni: „Fokozatosan, becsületesen, gyorsan végre kell hajtani a földreformot.“ Kell. Kell ! Dehát mi akadályozta eddig ebben? Azt mondja, az intelligencia, mert nem járult hozzá a reform gyors megvalósításához. Előbb azonban jól leszidja Apponyi grófot, mert múltkoriban véleményt mert kockáztatni arról, hogy kell ugyan az intelligenciavezető szerepe, de ez nem jelenti, mint nem régen még, a könnyelmű és kedélyes középosztály uralmát. Nem úgy van, mondja, gróf Andrássy és gróf Apponyi közreműködését a földreform terén akarja igénybe venni. Bizonyosan arra célzott ezzel, hogy osszák fel birtokaikat, itt mutassák meg, mit tudnak, úgy hallom, Andrássy gróf akkor csendesen valamit közbeszólt, alighanem azt, hogy miért nem osztotta és osztja fel a miniszterelnök úr Erdélyben a Bethlen-birtokokat az otthagyott magyarok közt. De végre is ez az ő belső ügyük. Magyar nemzeti demokráciát akarunk — végzi beszédet a miniszterelnök. Kell. Akarunk. Két év óta van a kormány és ország élén. Minden tőle függött. Az is, hogy a választásokon odaterelte az intelligenciát, ahová akarta. És még mindig ott tart, hogy az ellenzék radikális, az intelligencia ezt akadályozta, azt akadályozta és ami a többit illeti: kell és akarunk. Hosszú, éves kormányzás után az ember mégis csak elvárhatná, hogy ne a miniszterelnök, mintha újdonsült volna, hanem tettei beszélnének . . . Szavak! Szavak! Mindig csak szavak. Tettek, tények csak az, hogy: a korona harmadfillér —, hogy külföldi kölcsön kellene —, hogy a rokkantaknak, hadiárváknak és még sokaknak — de sokaknak! — kenyér kellene, de csak internálótáborokra telik —, hogy az adókat emelni kell —, hogy a posta, távirda, telefon, vasút tarifája ijesztően emelkedik s hogy a sok hoggyal végezzél, a drágaság . . . Mit mondjak, rémes, borzalmas? Mind kevés. El innen, jer, vezess, Lucifert Uj szin, uj világ, ahová vezethet ? Rakovszky Iván beszéde. Történelmi esemény. Igazi szolga-, bírói remeklés. Ne búsuljatok, szegény, szomorú magyarok. Ti se, verpeléti választók, kik ott ültök Egerben, barátságos szolgabirói fogdában, mert elvétettétek a korteskedést. Szemben néhány lépésre az alispán: disznóólak. Vigasztalódjatok ! azt mondja a belügyminiszter úr, hogy az internálás csak preventív intézkedés. Tehát nem lélek gyötrelme és test szenvedése ! Egészen más, ha valakit nem preventive, hanem miután pártatlan bíróság elítélte, börtönbe dugnak. Ez már, ez igen, ez már nem egyszerű védekezés. Ha így fogjuk fel a dolgot, mondja a miniszter, akkor sok mindent másként látunk. Persze, persze, akkor csak optikai csalódás az egész, ha valakit ártatlanul elhurcolnak, talán évekre, a családi körből. Optikai csalódás , tehát nem szabad az otthonmaradt kis éhes apróságoknak kenyérért sírni, az asszonynak könnyezni, a sifonérnak, batyunak kötyavetyére indulni. Elég ebből ennyi is. Gyerünk tovább, Lucifer ! Az első szerb költségvetés ű A szerb parlament tegnap 162 szóval 48 ellen elfogadta az első állami költségvetést az SHS- királyság megalkotása óta. A pénzügyminiszter rámutatott az állami bevételek gyors emelkedésére. Az új kölcsön a dinár váltóárfolyamát emelné és ez általános pénzügyi javulást fog eredményezni és a fedezetlen szükséglet megszüntetését hozza magával. De Valera tovább harcol Írország délnyugati részében a harc lassan fejlődik tovább. Tegnap éjjel elfoglalták Bruree falut, mely körülbelül öt mértföldnyire fekszik nyugatra Kilmallocktól. Ma reggel hír érkezett arról, hogy Kilmallock minden pillanatban eleshetik. Ha ez a pont is a nemzeti haderők kezébe jut, úgy Mallow és Fermoy válhatnak a felkelők legközelebbi védelmi állásaivá. úgy látszik, De Valera még mindig Írországban tartózkodik és nem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, melyek szerint Amerikába utazott volna. Állítólag megállapították, hogy De Valera a parancsnoka a felkelők jobbszárnyának, melynek állását több oldalról veszélyeztetik. Megalakult az új lengyel kormány Miután Korfanty kísérletei a hatalom elnyerésére meghiúsultak, Pilsudsky államfő ma kinevezte az új lengyel kormányt. Miniszterelnök és egyben közoktatásügyi miiniszter dr. Kovák Julián, tanár, belügyminiszter Kamiewsky, külügyminiszter Maryiewicz, hadügyminiszter Sosnovsky, pénzügyminiszter Jazerzehstcy, igazságügyminiszter Makovsky, földmivelésügyi mahniszter Racynsky, a kereskedelmi és ipari miniztérium vezetője Strassburger, vasúti miniszter Zagorátp Marynovsky, a posta- és táviróminisztérium vezetője Mosczinsky, a közmunkaügyii minisztérium vezetője Rybiynsky, népjóléti miniszter Darovsky, közegészségügyi miniszter dr. Chodzko lett Anglia támogatja Németország felvételét a népszövetségbe Wedgemood az angol alsóházban tegnap azt kérdezte, hajlandó-e a miniszterelnök megmondani, hogy a kormány Németországnak a népszövetség tanácsába való felvétele kérdésében milyen magatartást követ. Lloyd George válaszában kijelentette, hogy, június 26-iki nyilatkozatához nincs mit .£»»&£tennie. Wedgemood erre azt felelte, hogy akkori népszövetség gyűléséről volt szó, most -.s népszövetség tanácsáról, mire Lloyd George kijelentette, hogy ezt a kérelmet minden bizonnyal pártolni fogják. Kedd