Világ, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Swdcesítöség is üidöUraW: Andris«?» «sl <T. Telelőn 63-00, 81-90. EUŰzctM íaek M&gyarorsu&gb&n: Havi 300, Vi éri 680 K. KtUfSMän potWnl együtt havi <00, Vi évi 1120 K. A .VILÁG* megjelenik hétff kivételével mindennap. Egyes szám ina Budapesten, vidéken és pályaudvarok»., bélköznap 10 K, vasár» és ünnepuapo* t5 K. Ausztriában hétkézuap 800, vasú és annepnspou <60 E. Jugoszláviában kflz* nap 2 dinár, vasár» és ünnepnap 3>/i dinár, XIII. évfolyam £*§#©£ ssám ára 10 k®r©sia A Világ tegnap hírt adott arról, hogy a külügy­minisztériumból kiszivárgott hirek és kiadott infor­mációk a külügyi feszültség enyhülésére engednek következtetni és ez az oka annak, hogy politikai kö­rök figyelme ismét fokozottabb mértékben fordul a belső politika problémái és eshetőségei felé. Noha a páxtkörökben, különösen az egységespárt helyisé­geiben csak gyér számban jelennek meg képviselők és noha a politikusok igen jelentékeny része a leg­utóbbi napokban nem tartózkodott Budapesten, a nyugalom, amely a nemzetgyűlés üléseinek berekesz­tése óla a politikai életben uralkodott, csak látszó­lagos volt és beavatottak úgy tudják, hogy a nyugal­mas felszín alatt jövő alakulások áramlásai érezhe. tök, olyan áramlásoké, amelyek lényegesen megvál­toztathatják a politikai pártok erőviszonyait és el­tolódást idézhetnek elő a kormányzat irányában is. Nincs egység az egységespártban Bizonyos, hogy annak ellenére, hogy az cgysé- gespárt az elmúlt parlamenti ülésszak végén még tömör egységben állott gróf Bethlen István miniszter­ielnök mögött, ebből a tömör egységből már megin­dult a letöredezés folyamata, amely ha számra nézve nem is volt jelentőségteljes, mint szimptoma mégis igen figyelemreméltó, mert arra mutat, hogy A választások óta elmúlt idő növekedésé­re! lazul a párinak mesterséges és csak igen nehezen összekovácsolt egysége. Nyílt titok, hogy az egységespárt egyes frakcióit igen jelentős Világnézeti különbségek választják el egymástól és ezek a frakciók a párton, belül, h!a nem is állnak egy­mással kimondott harcban, közülök mindegyik azon igyekszik, hogy túlsúlyra vergődjék és a maga aka­ratát tegye érezhetővé a párt irányában és ezzel ter­mészetesen az országos politikában is. Addig, emig ja nemzetgyűlés elölt kisebb és alárendeltebb jelentő­ségű kérdések foroglak szóban, addig Bethlen István gróf könnyűszerrel tudta leszerelni az elégedetlen- ködöket, mert nem fontos jelentőségű kérdésben ki- ,-ebb engedmények is megtették a haté in ke t. Mihelyt azonban életbevágóan fontos javaslattal jött a kor­mány —- élénken rávilágít erre az adójavaslatok eddigi sorsa —, nem volt többé hatása a pártfegye- lemnck, az érdekeltek nem voltak többé tekintettel az egység szükségére, hanem mindenki harcolt a naga álláspontjáért és ha a kormány áldozatokat ti ózva az egyik oldalon, engedményeket téve a má- íikon nem igyekszik menteni a pártot és annak egy­ségét inkább, mint az adói a vasiatokat: ma aligha Gaat Gasztonon és Meskó Zoltánon kivül nem lelteik volna mások is, talán igen számosán, akik a jobbol­dalt felcserélték volna a ballal, vagy esetleg a mér­sékeltebb balközéppcl. Minthogy az adójavaslatok vitájának egy igen fontos etappja van még hátra: ezidőszerint azt sem lehet még teljes bizonyossággal megállapítani, nagy az egységespárt a vita után megmarad-e mai szám­arányában. Tudvalevő, hogy a kisgazdák igen jelenté­keny követelésükkel álltak elő és követeléseik eluta­sítása esetén meg nem szavazással és kilépéssel fenye­gettek. A kormány oldaláról ugyan • tekintetben meg­nyugtató hírek keltek szárnyra, amelyek az elégedet­lenkedők leszereléséről és teljes megegyezéséről szóltak, a mi értesülésünk szerint azonban a kisgazdák még ma is ugyanazon az állásponton állnak, mint álltak módosító javaslataik előterjesztésekor és a pártban való megmaradásuk feltételének még mindig javasla­taik változatlan elfogadását mondják. A Bottlik József, illetőleg a Szijj Bálint körül csoportosuló kisgazdák nyílt ellenzékén kivül azon­ban .— mint erre már többizben rámutattunk — ot‘: vannak még a nagyagráriusok, akik kezdettől fogva osztották Gaal Gaszton felfogását és akiknek végső magatartása csak a javaslatok harmadszori olvasá­sakor fog eldőlni. Ennek a felszin alatti nyomásnak is kénytelen lesz a kormány engedni, ha pártját vál­tozatlanul, mai struktúrájában együtt akarja tartani és ezek az engedmények együttvéve még a párt egy- ségének megőrzése és az adójavaslatok megszavazása esetén is a kormány vereségét jelentik. Az adójavaslatok voltak a kormáDy és az egy­ségespárt első nagy erőpróbája és a küzdelemből ma már objektiven meg lehet állapítani, hogy úgy i kormány, illetve javaslatai, mint a kormánypárt egysége megtépázva kerültek ki. Mert ha talán pilla, natnyilag nem is, de a jövőre nézve igen fontos pszichológiai következménye lesz annak, hogy i kormány kénytelen volt meghajolni a pártjából eredi többirányú követelésnek. Meg fogja ez mutatni ha- tását későbbi javaslatoknál, különösen, amikor olyan kérdések kerülnek tárgyalás alá, amelyek nyi't Hinvallásra kényszerítik az egységespárt tagjait Hirdetések felvételei Budapest«!! • VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J,, Blau J., BoSor, Bcnkö és Társa, Győrt ér Nayy, Haascastcin és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Comól, Schwarz József, Síkra r, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Ectstein Bernit hirdetési iro­dákban. Bécíhcn: Haascnstcm és Vogler, M. Bukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse. Errlinhou »Ala* Kranscnstrasse 88—39­Kiépül a demokratikus ellenzék frontja abból a szempontból, hogy továbbra is a kurzus intézményei mellett foglalnak-e állást, vagy pedig magukévá teszik a demokratikus polgári eszméket. Ma is sokan vannak már az egységespártban, akik nem titkolják, hogy' a numerus clausus és hasonló intézmények nem íeleluek meg politikai ízlésüknek és meggyőződésüknek cs ezek a kérdések minden bizonnyal olyan sziklái lesznek a politikai éleinek, amelyek mellett gróf Bethlen István aligha kormá­nyozhatja el sérülés nélkül pórija egységének ha­jóját, A liberális ellenzék tömörülése Az egységespártnak ezzel az egyenetlenkedésével szemben, áll az a szükségszerű erővel megnyilvánuló törekvés, amely a liberális ellenzék egységesítésére Irányul. Hírt adtunk már róla, hogy a múlt kísér­letei után most már elkerülhetetlen szükségét látják az ellenzék vezető politikusai annak, hogy a de­mokratikus felfogású politikusokat és a hátuk mö­gött álló liberális tömegeket egy táborba hozzák össze. A kormány legközelebbi programmján olyan javasl-aíoík szerepelnek, amelyektől az ország belső fejlődésének és a demokráciának sorsa függhet és ezek a fontos kérdések arra késztetik a liberális ellenzéket, hogy egyes nüanszbeli különbségeket, amelyek őket eddig elválasztották, félretegyenek és egységes erővel vegyék föl a küzdelmet a kormány és a kormány politikája ellem Nincs a baloldali de­mokratikus ellenzéknek egy olyan pártja sem, amely az egyesülés, illetve szoros együttműködés gondolata elől elzárkózna, mint azt nekünk ma arra illetékes politikusok kijelentették. A demokratapárt arról biz­tosította az akciót kezdeményező politikusokat, hogy a legnagyobb készséggel áll be az egységes frontba és ha végső elhatározását vezérétől, Vázsonyi Vilmos­tól teszi is függővé, aki ezidőszerint nincs Buda­pesten és csak szeptember végével tér vissza, mér eleve is kijelentheti, hogy minden egyesítésre irá­nyuló mozgalom a párt legnagyobb készségével ta­lálkozik. Peyer Károly is úgy nyilatkozott ma a Világ munkatársa előtt, hogy a szociáldemokralapárt — ámbár ilyen fontos kérdésben a pártvezetőségnek kell döntenie —r mindig kész együttműködni azokkal, akik az igazi jogrendet és az igazi konszolidációt akarják. Kemény és éles harc Az egységes liberális front kialakulásának tehát semmiféle akadálya nem lesz és az erre irányuló tárgyalások az őszi ülésszak kezdetére már valószí­nűleg be is lesznek fejezve, úgy, hogy az október közepén ismét összeülő nemzetgyűlés teljesen egy­beforrott, erőteljes liberális ellenzéket fog találni a kormánypárttal szemben. Az ellenzék magatartására és a polgári és szociál­demokrata pártok együttműködésére vonatkozóan egyébként a liberális ellenzék egyiik vezetője a követ­kezőket mondotta munkatársunknak: — -A liberális polgári ellenzéknek most egyetlen­egy olyan tagja sincs, aki ne tartaná elkerülhetetlenül szükségesnek a politikai élet egészséges kialakulása szempontjából, hogy a jogrend és a közszabadságok kérdésében a polgári pártok együtt működjenek a szociáldemokraták parlamenti frakciójával. Ezit az együttműködést különben a szociáldemokraták dekla­rációja is könnyűvé teszi a polgári ellenzék számára. Ma, amikor olyan súlyos gazdasági problémák meg­oldása vár pártkiilönbsóg nélkül az egész magyar közéletre és elsősorban a kormányzatra, hogy nem is lehet tagadnia a ftassay és Propper által fejpanaszolt úgynevezett lagymatag ellenzéki harcmodort, kétség­telen, hogy a harc tempóját az a meggondolás tom­pította, hogy az ellenzék nem kívánta a kormány szá­mára azt a könnyű mentséget a gazdasági helyzet or­voslásának hibáival szemben bizlositani, hogy az ellen­zék magatartása miatt nem tudott és nem ért rá a gazdasági helyzet kellő enyhítésére. Másrészt mind­járt az uj parlament megnyitása után olyan jelensé­gek mutatkoztak,, amelyek a reakció megerősödését tükröztették vissza: akik még a múlt nemzetgyűlés utolsó napjaiban és a választások előtt a legvadabb harcot vittél; a keresztény ellenzék részéről a kor­mány ellen, nagy hajlandóságot mutattak régi reakciós törekvéseik újjáélesztésére és erre ürügyül éppen a szociáldemokratáknak a parlamentben való megjele­nését használták fel. Ilyen körülmények közt a han­gos kardcsörtetésndl célszerűbbnek látszott bizonyos taktikai állásfoglalás, ami noha szprdinóE kíván a harcmodor élességét illetőleg, viszont nem lehetetlen, hogy a közeljövőben a kemény éles harcot teszi iszükségessé. H s?S A fáradt v5!ág Mióta a válságba jutott Ford-müvek újból talpra- állottak és újból találnak piacot áruik számára. Henry Pord kissé elhanyagolta az amerikai antisze­mita mozgatom szervezése körül kifejtett tevékeny­ségét: és hétről-hétre Írott cikkeiben az üzlet nagy alapelveit fejtegeti az amerikai zsidóuralom doku- mentálgatása helyett. Ezekben a cikkekben újból a régi Ford szólal -meg, az a mechanikai munkás, aki­ben volt elég energia arra, hogy találmányának el- kótyavetélése helyett maga használja ki üzletileg az uj technikai lépést: és akiben volt elég organizátori képesség arra, hogy Amerika egyik legnagyobb in- duszlriális vállalatának kiépítésével egyben az in- dusztriális vállalat uj típusát építse ki, még pedig az ipari nagyvállalatnak egy kommerciális, technikai és szociális szempontokból nézve egyaránt újszerű típu­sát. Ez a régi Ford szólal meg az uj cikkekben és a másik régi Ford, aki fölszerelte és útjára bocsá­totta a hires békehajót, testté elevenedett szimbó­lum gyanánt, a nagy vizeken át... Ford cikkeiben keményen hadakozik a pénz ellen, mert a pénz csak eszköz lehet az üzletember számára, nem pedig cél. Ford tétele szerint előbb vagy utóbb szükségszerüleg elveszíti vagyonát az olyan üzletember, aki előtt a pénznek pénzre hal­mozása lebeg cél gyanánt, mig korlátlanul kell gazdagodnia az olyan üzletembernek, eki a pénzt a szubaltern eszköz szerepére fokozza le, az igazi nagy cél szolgálatában. A nagy cél pedig nem lehet más, mint a termelés uj formáinak és lehetőségei­nek kiépítése, a fogyasztás uj piacainak megnyitása. Ez a tétel kissé emlékeztet Andrew Carnegie igen kevéssé őszinte vallomásaira, de a tétel alkalmazá­sánál már szigorú üzletemberi józansággal jár el Ford és csakugyan bebizonyitja, hogy többet keres­tek azok, akik leszorították a jómipöségü ipari ter­mékek árát, mint azok, akik például monopóliumok kiépítésével felhajtották a rosszminöségü. árucikkek árát. De vannak Fordnak más érdekes tételei is, például az, hogy az ipar fejlődését semmi sem bé­nítja meg annyira, mint a nagy konjunktúra: ég semmi nem viszi olyan erős lökéssel előre az in-> dasztridlis fejlődést, mint a súlyos válság. A konjunktúra idején, mikor simán, zökkenés nélkül vevőkre találnak az áruk : kiszárad az ipar in­venciója, mert nincs szükség uj ötletekre, uj technikai megoldásokra, uj lehetőségek feltárására az üzleti ha­szon biztosítása végett. Amikor azonban a válság évei váltják fel a konjunktúra virágzását, és az üzleti vál­lalatok mérlegének fölöslege deficitté változik, a hul­lámok között elsülyed az, aki csak a kitaposott uta­kon tud járni, mig az ipari fejlődés úttörői a kényszer nyomása alatt megtalálják a módját annak, hogy ol­csóbban termeljenek: és igy a lecsökkent vásárlóké­pesség mellett is biztosítsák maguknak az üzemük fenntartásához szükséges fogyasztást. Ez pedig any- nyit jelent, hogy a jobb konjunktúra elkövetkezésé- vel sokkal szélesebbé lesz a fogyasztók kőre, mint volt ezelőtt, tehát az emberi jólét színvonala emelke­dik minden nagy gazdasági válság által. Ezt a tételét is gyakorlati példákkal igazolja Ford, de a gyakorlati példáknak sajátságos módon kissé történeti patinájuk van, rég elmúlt és az emlé­kezetekből már kiveszett válságos esztendőkhöz tér­nek vissza, ahelyett, hogy a legujabb gazdasági válság _ eredményeire hivatkoznának. Pedig olyan gazda­sági válsága még nem volt a modern ipar tör­ténetének, mint az, amelyből most kezd ^ fél­lábbal kijutni a világ szerencsésebb fele. A régi gaz­dasági válságok igazolják Ford optimizmusát de most a nagy válság ellen, a vásárlóképesség csökkenésével szemben nem a termelés módszereinek tökéletesítés sével és a termelési költségek lefaragásával vették föl a harcot hanem egész egyszerűen a termelés csökken­tésével. Április elsején kezdődött Amerikában a szer­vezett bányászok nagy sztrájkja és augusztus har­mincegyedikén tart még a sztrájk. A tizenháromhetes nagy angol bányasztrájk rekordját tehát nagyoö „veri“ Amerika haszonkéthetes szénsztrájkjáixü, amely az amerikai közvélemény és az amerikai bányavállalatok teljes egykedvűsége mellett folyik tovább. Az acéltermelés visszaesett, a gyárak redukál­ták üzemeiket a vasutak forgalma csökkent, a nagy széninség éveit felváltotta a szénbőség korszaka, a szenet nem lehetett többé elhelyezni: és igy a sztrájk' jő alkalom az amerikai bányáknak felgyülemlett készleteik értékesítésére. Kivált rontotta a bányamun­kások helyzetét az a körülmény, bogy a nyár küszö­bén kezdték meg a sztrájkot a szénfogyasztás termő, szetes csökkenésének napjaiban: és az amerikai köz­véleményt nem nyugtalanítja az, hogy széntartalékok nélkül fog kezdődni a tél Hoover egy szer erélyeseit interveniált és a szénbányák államosításával fenye­gette meg a bányavállalatokat, de a fenyegetésnek’ nem lettek következményei és a sztrájk folyik Budapest, PENTEK 1922 szeptember 1. 198-ik szám

Next

/
Thumbnails
Contents