Világ, 1922. november (13. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

Szerkesztését, és kiadóhivatal: Andiássy­­■t 47. Telefon 58-00, 81-90. Előfizetési árak Magyarországban: Havi 200, hz évi 660 K. Külföldön portóval együtt havi 500, *4évi 1500 K. A­­VILÁG­ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­kon hétköznap 10 K, vasár- és ünnepnapon 15 K. Ausztriában köznap 800, vasárnap 1200 osztrá K. Jugoszláviában köznap 2 dinár, vasár- és ünnepnap 20* dinár. XIII. évfolyam | A mai ü­nnepi szám ára 15 korona. % Budapest, SZERDA 1922 november 1. |­­Birotelások felvetőinek .Budapesten « VTL.4.G kiadóhivatalában, Brockner J. f Bi­t­u J., Bokor, Dobkő és Társa, Győri éa Nagy, Hausenstein és Vogler RT.f Tencser Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Sch­wara József, Siklay, Mezei Antal, Mosae Rudoli, Eckstein Bornál hirdetési iro­dákban. Bécsien: Haasensicin ós Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse. E erhüben „ Ala* Krausenstrasse 38—S9 249-ik szám Az uj rend Olaszországban Az uj olasz kormány ma letette a hivatali esküt. Mussolini miniszterelnök valamennyi prefektushoz közrendeletet küldött, amely arról szól, hogy a ki­rály bizalmából átvette a kormányhatalmat s vala­mennyi államhivatalfioktól elvárja, hogy kötelességét áldásán teljesítse azzal az önzetlenséggel, amelyet a az ő érdeke megkíván. A rendelet így végződik : Én fogok példát adni. Mussolini a kormány eskütételét megelőzően, részletesen tájékoztatta a királyt az ál­talános helyzetről. Eskütszöm . . . A Mussolini-kormány eskütétele a következő formaságok szerint történt. A király elolvasta az eskümintát, amely igy hangzik: — Esküszöm, hogy hű leszek királyomhoz és törvényes ivadékaihoz. Esküszöm, hogy híven meg­tartom az alkotmányt és az állam alaptörvényeit, amelyek elválaszthatatlanok királyom és törvényes ivadékai érdekeitől, valamint hazám boldogságától. Mussolini, aki a miniszterekkel együtt a király körül állva hallgatta az eskümink­ elolvasását, erre előlépett és karjait fölemelve, érces hangon mondta: — Felséges uram, mindezek'' esküszöm! A király annyira meg volt hatva, hogy megölelte és megcsókolta Mussolinit. M­­ini után a többi miniszter ugyanily formaságok szerint tette le az esküt. Az eskütétel után a király néhány percig beha­tóan beszélgetett Mussolinivel, aki később visszahaj­tott hivatalába, a belügyminisztériumba, miközben a fascista testőrségnek nehéz munkát adott a tömeg rendben tartása, amely vállain akarta Mussolinit hi­vatalába vinni. Mussolini is, minisztertársai is hosszú szalon­kabátban, fényes cilinderrel jelentek meg. Ezzel fel­keltették annak emlékét, amikor Turati és Bissolati szocialista politikusok jelentek meg a király előtt. Az ellentét annál élesebb volt, mert ez a két szocialista annak idején közönséges utcai ruhában és puha ka­lappal járult a király elébe. A király minden egyes minisztert szívélyesen üd­vözölt és mindegyiknek szerencsét kívánt ahhoz a nehéz munkához, amelyre vállalkozott. Egyúttal ki­jelentette azt is, hogy szerencsét kíván az országnak ahhoz, hogy ilyen miniszterei vannak. A Mussolini-kormány programmjának első pont­jai a római kormánykörök kijelentése szerint: a had­sereg újjászervezése, az Egyesült Államokkal való pénzügyi tárgyalások és a november 1-iki győzelmi ünnepély. Pontban nyolckor Mussolini már korán reggel hivatalában volt. Az olasz közhivatalokban a munka reggel nyolc órakor kezdődik, amikor minden köztisztviselőnek helyén kell lennie. Mussolini telefonon felhívta összes mi­nisztertársait és elrendelte, hogy minden miniszté­riumban olvassanak névsort. Aki nem volt pontos időre a hivatalban, dorgálásban részesült. Továbbá kilátásba helyezték a hivatalnokoknak, hogy­ ismét­lődés esetén rögtön el fogják őket bocsátani. Ezzel Mussolini előszt adott abból a fegyelemből, amelyet egész Olaszországban be akar vezetni. Barátságos, de erőteljes külpolitika A Matin inter­jút közöl Mussolinival, aki a többi között kijelenti, hogy egyáltalában nem szándékozik a proletariátust magától ellökni, azt követeli azonban a munkásoktól, hogy az­ összesség érdekeire tekintet­tel legyenek és a termelés fokozásának szükségessé­gét belássák. Belpolitikai programmja egyébként a takarékosságon és fegyelmen alapszik. A külpolitiká­ban egyébként a nemzeti méltóság irányelvét fogja érvényesíteni, anélkül azonban, hogy politikai kalan­dokra törekednek. Igyekezni fog a szövetségesekkel való jó viszonyt kiépíteni, de nem akarja elhanya­golni a többi nemzeteket sem, amelyek Olaszország irányában barátságosan viselkedtek. Mussolini ma táviratot küldött Bonar Law-hoz és Poincaré-hoz, amelyben kijelenti, hogy számít a szövetségesek barátságos szolidaritására. Leszerelnek a fascista táborok A fascisták proklamációja elrendeli a fascista­­csapatok leszerelését és dicsérettel emlékezik meg az elért diadalról. A közvélemény megelégedéssel fo­gadja a válság megoldását. Elterjedt hírek szerint a kamarát november 15-én fogják megnyitni. A Rómában összegyűlt fascista-milíciát a Piccolo százezer főre becsüli. A lap rámutat arra, hogy a mozgalom első sikere a líra árfolyamának emelkedése. Egyes fascista csoportok ma délelőtt megszállot­ták a szocialista munkaközvetítő-helyiséget. A lajstro­mokat elégették és az iroda berendezését elkobozták. A fascisták parancsnoksága ezután szigorúan meg­tiltotta az egyéni akciókat a kommunisták ellen és a rendelet megszegőinek súlyos büntetést helyezett ki­látásba. Róma polgármestere ma látogatást tett Mussolini miniszterelnöknél, aki örömének adott kifejezést ha­zafias magatartása fölött. A fascista főparancsnokság a leszerelés elrendelése előtt az Oroberto-villából az Ismeretlen katona sírjához vonult és nagy ünnepség­gel koszorút helyezett el a sírra. Azután a Kvirinál elé vonult és bemutatta a királynak a fascista hadse- 1*8 hódolatát. A pályaudvaron ezután különvonato­­kat készítettek elő, amelyeken a Rómába vonult vi­déki fa­sci­s­tákul hazaszállítják. A Kvi­inárban fascista katonaság rendes sorkatonasággal együtt látja el a díszőrséget. A fascisták főparancsnoksága napiparancsban szólítja fel a fascistákat, hogy térjenek vissza nyu­godt polgári foglalkozásukhoz és munkájukhoz. Maga Mussolini igen szigorú utasítást adott a római rendőrfőnöknek, hogy minden körülmények közt akadályozzon meg minden összeütközést a fascisták és a szocialisták közt. Rómában egyébként a viszonyok teljesen normá­lisak. Az üzleteket déli 1 óráig zárva tartották, mind­addig, amíg a fascisták utolsó győzelmi felv­­idulásu­­kat atig nem tartották. Az új miniszterek többsége az elmúlt éjszaka folyamán hivatalában tartózkodott. A fascisták kormányra jutásával egyidejűen, a szocialisták általános sztrájkot akartak előidézni, a munkásszövetség azonban határozottan szembehelyez­kedett ezzel a tervvel. Egész Olaszországban vala­mennyi letartóztatott fascistát szabadlábra helyeztek. A Kittit támogató lapok ma nem jelentek meg. Kittit — több jelentés szerint — letartóztatták, későbbi já­datok azonban cáfolják Nitti letartóztatását. A Turati-párti Giustizia bejelentette, hogy beszünteti megjelenését. A Corriere della Sera, hír szerint, ha­sonló szándékkal foglalkozik és tegnap tiltakozó cikk­ben foglalkozott a sajtószabadság elnyomásával. A trieszti II Lavoratore című kommunista napilap be­szüntette megjelenését. A B. Z. am Mittag római je­lentése szerint a nézett kommunistákat letartóztat­ták. Hir szerint számos kommunista és szocialista vezérember Svájc olasz vidékére és Bécsbe szökött. Sforza gróf párisi olasz nagykövet lemondott. A fascisták és a római San Lorenzo külváros la­kossága közt összetűzésre került a sor. Két ember meghalt. A rendet ismét helyreállították.­ „Várjon sikerülni fog-e népszerűségüket megtartani?“ A párisi lapok ma, mind a Mussolini-kormány megalakulásával foglalkoznak és kifejezik azt a meg­győződésüket, hogy a megoldás csak ideiglenes jellegű és attól tartanak, hogy az olasz-jugoszláv kérdésben és a földközi-tengeri politikában súrlódásokra kerül a sor. A Malin kijelenti, hogy a jóvátételi politikában a fascisták valamennyi szervezete Franciaország mellett és Angolország ellen foglalt állást. A Gaulois szerint az a kérdés, vájjon a fascistáknak sikerülni fog-e mos­tani népszerűségüket megtartani és azokat a súlyos fel­adatokat megoldani, amelyekre vállalkoztak- Noha he­lyénvaló, hogy bevárjuk Mussolini cselekedeteit, mi­előtt kormányával szemben követendő magatartásunkat megállapítanék, mégis ki kell mutatnunk azt a szándé­kunkat, hogy vele a nagy latin népcsalád talpraállítá­­sánál együttműködjünk. A bourne Industrielle ezt írja: Előrelátható, hogy a komoly, szolid fascismus csak két-hétem­­hónap múlva jut kifejezésre. Az eredmény végül az eredeti szerve­zetekkel való összefüggés szilárdságától függ, mert a tulajdonképpeni harc alig kezdődött. Németország és a fascizmus A­­ berlini szociáldemokrata lapok részleteket kö­zölnek Mussolini legutóbbi berlini tartózkodásának részleteiről. Elmondták, hogy pár héttel ezelőtt hosz­­szabb időt töltött Berlinben, ahol gyakran tárgyalt a ném­et néppárt tagjaival. A lapok szerint Mussolini állítólag Budapesten is megfordult. A német újságok egyébként élénken foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a fascisták forradalma milyen hatással lesz a német belső viszonyokra. A Germania, a centrum hivatalos orgánuma apellál a német nép egészséges érzésére, emlékeztet a Kapp-puccs szomorú tanulsá­gaira és annak a reményének ad kifejezést, hogy az olasz példa nem fog átragadni Németországra. Stre­­semann, a német néppárt vezére, egy Braunschweig­­ban tartott beszédében szintén a fascismusnak Né­metországra való hatásával foglalkozik és aggodal­mát fejezi ki, hogy a fascista példa biztató lehet a német nemzeti túlzókra. Ebben nagy veszedelmet lát és óva inti tőle a német jobboldali vezetőket. , Rapalló A belgrádi Novi List foglalkozik a fascisták győ­zelmével és a többi közt azt írja, hogy új tényező tá­madt tegnap óta Jugoszlávia szomszédságában, ameny­­nyiben a fascizmus hivatalos szentesítést nyert Olasz­országban azzal, hogy kormányra került. Nyilvánvaló, hogy minden politikai párt máskép cselekszik addig, áruig ellenzék és ismét máskép, ha hatalomra kerül. Mindazonáltal az Olaszország által már aláírt szerződés elismerése vagy el nem ismerése Mussolini elé oly ne­héz problémát szab, amilyen előtt semmiféle olasz kor­mány még nem állott. Jugoszlávia szempontjából a fascizmus azt jelenti, hogy mindig résen kell lenni a rend és belső fegyelem tekintetében. Ha Mussolini nem ismeri el a Tapollói szerződést, az semmit sem változtat Jugoszlávia magatartásán, mivel Jugoszlávia részére ez a szerződés azt a végső határt jelenti, ameddig nemzeti szempontból elmehet. A belgrádi kormánynak az a kö­telessége, hogy nyugodtan és méltóságtel je­m­n biztosítsa a rapallói szerződés érvényesítését. VjjgM­­J^^ A fascista győzelem Mussolini győzött: ezt a hírt röpíti széjjel a négy égtáj felé a lávirdaconal, a telefondrót és a dróttalan táviró..­­■ Pedig Mussolini nem győzött, és amikor a Kvi­inálban átvette a megbízatást a kormány alakí­tására, sok jelből lehetett már arra következtetni, hogy a fascisták és az államhatalom mérkőzésénél az államhatalom fog fölülkerekedni. A fascista állam­csíny egyik feltevése ugyanis tévesnek bizonyult: a hadsereg nem csatlakozott, hanem vagy semleges ma­radt, vagy pedig a fascisták ellen fordította szuro­nyát. Ugyanígy csak sporadikusak volta­k a csatlako­zások a vasutasok, a távirdahivatalnokok és az egyéb életbevágóan fontos üzemek részéről. Ha a király idő­­veszteség nélkül kinevezi a lemondott Facta-nak, Giolitti egyénileg súlytalan segédjének helyére mi­niszterelnökké Giobb­it, és felhatalmazza a szükséges intézkedések megtételére, ma valószínűleg Giolitti Olaszország miniszterelnöke és a fascizmusról kide­rült volna, hogy veszedelmesebb a hite, mint az ereje... Az első nap, amely a forradalom történeté­ben kritikus szokott lenni, nem alakult kedvezően a fascizmusra nézve, csak éppen a Kvirinál tisztán látta azt, hogy a fascizmus a monarchia ellen for­dulna, ha a király elrendeli az ostromállapotot, de kibékül a monarchia intézményével, ha a Kvirinál pe­csétjével veheti át a hatalmat. A Kvirinál nem akarta kockáztatni a monarchikus államformát, és így meg­nyitotta az utat a fascizmus előtt akkor, am­­­r az erőviszonyok megoszlása azt mutatja, hogy az állam­­hatalomnak sokkal több esélye van a győzelemre, mint a fascizmusnak. Ami, Olaszországban történt, az az államhatalom kapitulációja, nem pedig a fascista állam csíny - íz­elme. És az olasz politika új fordulata csak egyben különbözik a győztes, forra­dalmak tipikus történetétől, még­pedig abban, h­ogy a győztes forradalmak nem szoktak olyan erős és széles bázisra támaszkodni, mint amilyenre a fascis­ták forradalmi, kísérletét alapozták meg. Mussolini nápolyi seregszemléjére a fascisták , állítása szerint egy negyedmilliónál­­ több feket­einiges vitéz gyűlt össze, és az olasz hivatalos megállapítások ,szerint is a fascistáknak­ Nápolyban koncentrált fegneres kö­telékei elérték",ő két hadtest létszámát. Két hadtest is kevés az államhatalom megdöntésére akkor, ha a kormány hatalmi g$*köz?i nem mondják fel a szol­gálatot, de a világtörténetnek kevés az olyan forra­dalma, ahol két hadtest sorakozott fel a kormány megdöntésére. "A nagy angol forradalomig bajos példáért vissza­nyúlni, mert itt a királynak nem volt és a parla­mentnek volt hadserege.­­Wentwo­rth Tamás az 1629. parlament legjobb ellenzéki szónoka, azután pedig lord Strafford néven I. Károly abszolutizmusának legerősebb támasza, azért került vérpadra a parlament akaratából, mert Írországban akart hadsereget szer­vezni a királynak, Írország fékentartására és szükség esetén — Anglia meghódítására. Wentworth tisztán látott, és ha teljesen saját tervei szerint járhatott volna el, talán nem kerül vérpadra, és nem kerül vérpadra királyi ura sem, így azonban a parlament mögött ott voltak a skót csapatok, és I. Károly volta­képpen csak a forradalom győzelme után kezdett hadsereget szervezni. Az angol forradalom inkább abból a szempontból érdekes, hogy Anglia tizenegy esztendőn át tűrte I. Károly abszolutizmusát, noha e királynak nem volt fizikai hatalma akarata érvénye­sítésére. Anglia tűrte a törvénytelen ítéleteket, fizette a törvénytelenül kivetett adókat, tűrte a tizenegy­­éves szünet után összehívott rövid parlament fel­oszlatását, és a forradalom csak akkor vette kezde­tét, mikor szembeszökően­­kiderült, hogy a királynak nincs, és a parlamentnek akaratlanul is van had­serege. De még így is igen erős provokációra volt szükség a király részéről, másként nem szakad el 3 .türelem fonala. A francia nemzeti ünneppé avatott julius' tizem.­­ nemedike már tiszta példa a forradalom győzelmé­nek szokásos formájára, az államhatalom szükségte­len kapitulációjára. Julius tizenharmadika volt a fegyverkezés napja, és július tizennegyedikén reggel a Versaillesban összegyűlt nemzetgyűlés még meg­tapsolta a párisi polgárság kiküldötteit, akik azt je­lentették, hogy a megbízhatatlan elemek lefegyver­­zés­e javarészt már megtörtént. A Faubourg-Saint- Antoine fegyverrekelésével nem azonosította magát a nemzetgyűlés, többek között azért, mert senki nem hitt a felkelés sikerében. A párisi forradalom a nem­zetgyűlés teljes távollétében zajlott le és egyetlen kép­viselő látta saját szemével a forradalmi jeleneteket,de ez is Versaillesba sietett, hogy ott sápadtan számoljon be az eseményekről. És július tizennegyedikén a párisi nép mindössze azt a néhány tucat veteránt győzte le, akik az üres és őrizésre többé nem érdemes Bastille falai között ették a kegyelemkenyeret. Azonfelül fel­bomlott a fegyelem a Garde Francaise-ben, tehát egy olyan ezredben, amely odahaza volt Párisban, a pá­risi utcán élt, fogékonyan az utca minden hangulata iránt. De Kecker elbocsátása, amely megadta a lö­kést a forradalom kitörésére, a szükséges előkészü­letek után történt meg. ,­ keleti határról koncentrál­ták Páris alá a jól fegyelmezett csapatokat, és ezek még másfél évvel utóbb sem tagadták meg az epót-

Next