Világ, 1922. december (13. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

fcoifceutMe é> kiadóhivatal: András*?» ut 47. Telefon 36—00, 81-90. Eläfectcsi árak Mijyirorstógbaa: Havi 200, V* évi 000 katona A .VILÁG* megjelenik iétfí Kivételóvel mindennap. Egy.* szám ára Budapesten, vidéken és .pálya­udvarokon hétköznap 10 korona, vásár­os ünnepnapon 15 korona. Ausatriiban Mi­nap 1000 ositr. korona, vasárnap 1300 esztr. korona Jugosiiáviában Minap 2 ■dinár, vasár- és ünnepnap 2tyi dinárt XIII. évfolyam Egyes síim ára 10 korona Gunaris Az angol követ elutazott Athénből úgy, amint am egészen százharminc év előtt az ifjabb Pit' visz- szahivta Anglia követét Párisból XVI. Lajos kivég­zésének napján ... Az angol politikának _ vannak *rr diciói, at angol politika nem tiir politikai gyilkos­ságokat, az angol politika nem ad kezet azoknak, akik politikai okokból gyilkolnak. Az angol követ nyilván elutazott volna Athénből, akkor is, ha Gu- narís, Stratos és társaik kivégzését menteni, vagy magyarázni tudta volna a görög forradalmi bizott­ság. így azonban még kevésbbé késhetett az angol követ bucsuvétele az Akropolistól, noha Görögország védence volt Angliának egészen^ idáig. Az Athénben végrehajtott kivégzések feiháboritóak, mert politikai okokból öltek: és feiháboritóak, mert politikai okta­lanságból öltek. Súlyosabb bűnt nem követhetett volna el Görögország érdekei ellen a forradalmi bi­zottság, mint amilyen az volt, hogy a fronton reá­bizonyult tehetetlenség palástolására védtelen és ár­talmatlan foglyokat gyilkolt le. A görög forradalmi bizottság, amely a frontról rendetlenüt visszaáram­lott katonák fegyveredre támasztja jogait, nem tar­totta szükségesnek a tapasztalt politikusok bekap­csolását munkájába, nem taitotta szükségesnek Ve­nizelosz hazatérését és bízott abban, hogy akinek isten hatalmat ád, vagy aki más módon ragadott ha­talmat a kezébe, megtalálja a hivatalához szükséges eszet is. A példabeszéd azonban most nem talált igazolásra, mert a vert görög hadsereg maradványai síitái Görögország élére segített forradalmi bizottság az embertelenségem felül súlyos esztelenséget köve­tett el. Az athéni kivégzések napja legalább olyan sú­lyos következményekkel fog járni Görögországra nézve, mint a görög front kisázsiai összeomlása. Há­romszor vétkeztek súlyosan Görögország eilen a gö­rög tisztek egyes csoportjai. Akkor, amikor a hadse­reg hangulatával érvelve és a hadsereg lázadásával fenyegetőzve követelték a', visszatért Konstantintól, a békckirUylói a háború folytatását. Akkor, amikor a Visázsiai fronton nem tudták kivédeni Musztaja Ke­rnül számbelileg gyengébb' csapatainak támadását, és nem tudták feltartóztatni a hadsereg visszaáramlását, felbomlását, pánikszerű menekülését. Harmadszor pedig akkor, amikor a katasztrófa után nem az volt a legfőbb gondjuk, hogy,fi háromesztendűs kisázsiai harcoktól demoralizált katonákat lefegyverezzék és hazavezessék, hanem ezeknek a katonáknak segít­ségével elűzték a királyt, elűzték a kormányt, félre­tolták a tapasztalt politikusokat és maguk kezdték kormányozni Görögországot. A jelszó akkor az volt, hogy csak a katonai kormány, a leszerelt katonák kormánya tudja megvédeni Kctet-Tráciát és a törö­köktől visszakövetelt egyéb területeket. A forradalmi bizottság azután szépen, simán kiűritett mindent, aminek kiürítését köueteltck tőle, bizonyára lecsüg- gesztett fejjel, de engedve a kényíelenségnek: a vert hadsereg maradványai nem akartak tovább harcolni, a vert hadsereg maradványai beérték a Kis-Görög- országgal, ha a Kis-Görögország fölött övék az ura­lom. Venizelosz jó diplomata., de Athénben még na­gyobb szükség lett volna rá, mint Parisban, London­ban, Lausunnehan . . . A görög katonai forradalom vezérei nem nagyon hívták haza Venizeloszt, és Venizelosz sem nagyon kívánkozott haza, mert előre látta a felbomlott had­sereg forradalmának katasztrofális továbbfejlődését. A várt katasztrófa most bekövetkezett. Az entente- hatalmak közül még a törökharát Franciaország is kénytelen volt idáig számbavenni azt a körülményt, hogy a háborít vége felé Görögország az entente ol­dalán harcolt, és igy a volt szövetséges érdekeit nem áldozhatta volna föl teljesen a volt ellenfél követelé­seinek. Gunarisnak és társainak kivégzése Francia- országot most feloldotta az erkölcsi obligó alól. és Olaszország, amelynek érdekei. amúgy is ellentétesek a görög érdekekkel, most teljesen szabad kezet ka­pott arra, hogy kiaknázza Kewal pasa kisázsiai győ­zelmét Görögország rovására. Az angol támogatás pedig a legkedvezőbb esetben neutralitássá változott Görögországgal szemben, mert igaz ugyan, hogy a görög nép nem felelős a vert hadsereg katonái állat hatalomra emelt forradalmi bizottság hibáiért és#bii- neiért, de több mint négy esztendeje múlt el annak, hogy a nyugati fronton véget ért a háború és még mindig nem tudott érvényesülni az a belátás, hogy a német nép nem lehet felelős a Ludendorff által ki­adott parancsokért... Az angol közvélemény most nem fogja elválasztani a görög népet a görög forra­dalmi bizottságtól, és az athéni kivégzések súlyos számláját a görög népnek keli kifizetnie, noha a gö­rög népnek már emélkül is viselnie kell egy nehéz terhet: a Kis-Azsiában szétugrasztott görög hadsereg maradványainak kormányát. Görögország 1912 óta visel kisebb-nagyobb megszakításokkal háborút. A katonáknak nagyobbik fele üzért megtalálta az utat vissza a békés munkához, a kisebbik fele pedig ke­zében tartja fegyverét és szuronyának hegyével kor­mányozza azokat, akik dolgoznak. X leszerelés és a lefegyverzés kérdése súlyos problémája volt a hadseregek vezérkarának a háború alatt, olyan probléma, amely számára részletes meg­oldási tervezeteket dolgoztait ki még a győztes or­szágok is. Az emlékiratok, amelyek most sarjában megjelennek, elárulják azt, hogy minden kormány és minden hadvezér félt — saiát katonáitól is, félt azoktól a katonáktól, akiket hónapokon és éveken üt arra tanítottak a lövészárkokban, hogy hz emberi lest —- célpont, és emberi életet, kioltani dicsőség. A hadvezérek és a kormányok tudták ugyan, hogy a katonák többségéről lepattogzik ez a tanítás, ambit visszatérnek régi életükhöz és levetik az egyenruhát. De az ilyen leszerelt katonák többnyire fáradt, kö­zömbös, fásult emberek és ez nyit meg széles utat az olyan görög katonák előtt, akik hazatérve, nem adják ki kezükből a fegyvert... Az 1918 őszén kelet­kezeit forradalmi kormányok Berlintől Szófiáig többé- kevésbbé simán megakadályozták a forradalomnak azt a formáját, amely most bontakozott ki Görög­országban. Mi lehetett volna 1918 őszén, ha Közép- Európán Berlintől Szófiáig végigsöpör az a véres hullám, amely áldozatul követelte Athénben Guna­risnak, Slratosnak és társaiknak életét. Mert az összes liáboruveszles országokat fenyegette akkor az a veszély, amely most elérle Görögországot, min­denütt számolni, kellett azzal, hogy a frontról felbo­molva, rendetlenül visszaáramlott katonák kilencven százaléka fásult közönnyel tér haza portájára és a másik tíz százalék fegyverrel a kezében kormányozni kezd a lövészárkokban elsajátított módszerek szőrint: kormányozni ngy, amint most kormányozza Görög­országot a katonai forradalom által kiküldött bizott­ság, ahelyett, hogy védené a görög határokat Kelet- Tráciában. A háború utolsó hónapjai rettenetes tc- herpróbát róttak a lerongyolt, éhes frontokra. Sokan féltek akkor Berlintől Szófiáig, hogy az anarchia napjai és hetei fognak következni. Berlintől Szófiáig voltak akkor forradalmi vezérek, akik szerették volna kikerülni a forradalmat, de azért vállalták a vezetését, mint kisebbik rosszat a nagyobb rosszal, az anarchiával szemben. Hirdetései íelrétctaei Budapest®! a * iLÁG iiadóhÍ7ataiát.i,n, Blocknor J.t BiauJ. Bokor, Bezikő és Tarsa, Győri és Nagy, H&aj^nslcin és Vogler RT., Tencrer Gyula, Xj%j09, Kiéin SLmoa es Társa, Leopold Gyula. Leopold Ccm él, Schwara Józset, Sikray, Mezei Antal, Mozse Rudoil, Eckstein Bemát hirdetési iro­dákban. B6csben: Haasenstein és Vogler, M. Dnkos’ Nachfolger, Rudolf Mosat. Berlinben . Ala“ K rácsén strasso 88—$9 274-ik szám VenizcIöSFa kényelmesebb feladatot választotta, amikor az entente fővárosaiban diploinatizált, majd pedig a lausannei konferenciára utazott, ahelyett, hogy hazasietett volna hívatlanul is. VenizclosznaU talán voltak diplomáciai sikerei, de ezeket keresztül­húzta az athéni forradalmi bizottság, vastag vonallal húzta keresztül, és Venizelosznak most már aligha lesznek diplomáciai sikerei... Az igazi diplomáciai feladatot akkor teljesitette volna Venizelosz, ha Athénbe megy, akár tetszik neki a katonai forrada­lom, akár nem, részt követel magának a forradalom vezetésében és megpróbálja csatornázni, mederbe szorítani a vad áramlatot. A görög katonai forrada­lom vezetésének átvétele nem volt csábitő feladat, de alkalmat adott volna Venizelosznak arra, hogy a kritikus órában odavesse testét Gunaris, Stratos és a fölemelt puskacsövü g^rög katonák közé. Ez pedig néhány görög politikus, és néhány görög tábornok, néhány ember életének megmentésén kívül megmen­tette volna Görögország számára a lausannei béke- konferencián Anglia támogatását, megmentette volna azt az aránylag jó diplomáciai helyzetet, amely most elveszett. Azon a napon, amelyen a forradalmi Páris polgármestert választott, temette apját Mirabeau: másként alighanem Mirabeau lett volna Páris polgár- mestere, nem pedig Jean Sylvain Bailly, a tudós csillagász, aki jól számította ki az üstökösök pályá­ját, de nem tudta kiszámítani a történelem utjáL Mirabeau szerencsétlenségnek tartotta a párisi forra­dalmat, de azért szerencsétlenségnek érezte azt is, hogy apjának halála miatt huszonnégy órára kikap­csolódott az eseményekből, és igy nem neki jutott a potgárnfesteri szék a forradalom Párisában. Mirabeau kénytelen lett volna engedményeket tenni n forradalomnak, de tudott volna kicsikarni enged­ményeket a forradalomtól, és ennél többet nem sza­bad, nem lehet kívánni a forradalom — vezéreitől. A görög királyt fogvatartják Athénben A berlini görög követség közlése szerint a király azon igyekezett, hogy megakadályozza a miniszterek elitélését. Amikor az ítélet megvolt, a román és a délszláv követet felkérte, hogy interveniáljanak az ítélet végrehajtása ellen. Mint BeJgrádon át jelentik, a görög király a kivégzés után a kormány tagjaival szemben hangoztatta, hogy el akarja hagyni Görögországot. A kormány szembeszállt vele s intézkedést tett, hogy a királg ne hagyhassa el a palotát. A király most valóságos fogoly és csak azt teheti, amit a kormány megenged. Athéni jelentés szerint Papoulas, Dimmunis és Valetta tábornokokat letartóztatták. Papoulas tábornok, lett a görög hadsereg parancsnoka a kis-ázsiai összeomlás másnapján, Dusmanis tábor­nok sok éven át volt a görög hadsereg vezérkari főnöke. A görög király helyzete nagyon tragikus. György foglya a: uj kormánynak, amely köztár­sasági és a királyt túszként őrzi. A párisi Inlran- sigeant jelentése szerint a kivégzettek mind fér­fias magatartást tanúsítottak. Arra a kérdésre, vájjon szándékoznak-e utolsó akaratukat tollba mondani, egyikük sem válaszolt. Mindnyájan ki­fogástalan öltözetben voltak ; arcuk sápadt volt. Gunaris alig gyógyult föl egy lázrohamból és gyöngének látszott. Baitazzi selyemzsebkendövel letörölte monokliját, melyet azután szemére tett. Kztratos keserű mosollyal nézte a katonákat, j*kik a parancsszóra vártak, azután mereven szegezte tekintetét a vesztőhellyel szemben lévő fehér épü­letre ; ebben a házban lakik ifjú felesége. György király — mondja végül a tudósítás — palotájában jól hallotta a lövéseket és bizonyara elszomo- rodva gondolt arra, hogy milyen súlyos következ­ményekkel lesznek ez események hazájára. Az athéni haditörvényszék nyilatkozatot bo­csátott ki, amelyben megokolja a görög miniszte­rek halálraitélését. A nyilatkozat kijelenti, hogy a vádlottak gondosan eltitkolták a görög nép elől azt a veszedelmet, 'amelyet Konstantin király' visszatérése jelentett. Hozzáteszi továbbá a dekla­ráció, hogy a vádlottak erőszakos eljárásukkal a közvéleménynek minden olyan megnyilvánulását elfojtották, amely terveiket befolyásolta volna, ők voltak felelősek a kis-ázsiai vereségért is. A volt miniszterek offenzlvál szervezlek Konstanti­nápoly ellen, Hadjanesti tábornok és vádlott-tár­sai provokálták a kemalisták támadását s ez­által a görög hadsereg romlását. A római szenátus mai ülésén Uoiluli sze­nátor a megdöbbent emberiség nevében felhnho­deft emberies érzések és a: olasz műveltség ne­mes hagyományai sugalltak. Theon de Revei miniszter a kormány neve. ben csatlakozóit Botlati szenátor nyilatkozatához. Londonból jelentik: Hardie munkáspárti kép­viselő interpellációjára Bonar Law az alsóházban kijelentette, hogy az angol kormány figyelmeztette a görög kormányt, hogy a halálos ítéletek végre­hajtása esetén képviselőjét vissza fogja hívni. Az angol Kormány e lépése általános szempontok figyelembevételével történt, mivel teljesen ellen­kezik a civilizált nemzetek szokásával az, hogy a lemondott minisztereket politikájuk meghiúsu­lása miatt megöljék. Chamberlain azt a kérdést intézte a minisz­terelnökhöz, vájjon Anglia szövetségeseivel egyet­értve intézkedett-e és a szövetségesek hajlandók-e hasonló eljárásra; ha pedig nem, mi okból járt el Anglia egyedül? A miniszterelnök kijelentette, hogy Anglia nem kérdezte meg szövetségeseit, mert ez olyan eset, amelynek fontosságára való tekintettel az angol kormány jogosítva érezte magát az általa követelt eljárásra. Hardie azt kérdezte a miniszterelnöktől, va j ion Anglia tiltakozott-e Írországgal szemben Cliilders-nek és négy társának kivégzése ellen, továbbá liajlandó-e lépéseket tenni az Írországi hadifoglyok további kivégzésének meggátlására. A miniszterelnök mind a két kérdésre tagadó érleiemben válaszolt. Athéni jelentés szerint a görög vizsgáló­rodásának adott kifejezést ama vérszomjas bűn­cselekmény fölött, amelyet Athénben elkövettek. Anélkül, hogy más állam belső ügyeibe akarna beavatkozni — folytatta — lu kell jelentenie, hogy az emberies érzést mélységesen érintik az ilyen mészárlások, akár Görögországban, akár Oroszországban, akár egyebütt történjenek. A je­len esetben egyébként nsm vették figyelembe a védelem alkotmányos biztosítékait és megszentelt jogait. Igazi gyilkosság volt ez, olyan, amelyhez foghatót alig tud felmutatni a népek történelme. Titioni elnök erre erre a következőket mon­datta i ßvUqti szenátor kijelentéseit gz (ynelke­bizottság András herceg felelőssége ügyében je­lentést tett Plastiras forradalmi vezérnek. A bíró­sági tárgyalás napját Plastiras fogja kitűzni. Angliában az újabb görögországi letartózta­tásokat igen nyugtalanul fogadják, mivel azok arra mutatnak, hogy a görögök nem bánták meg a volt miniszterek kivégzését. Különös izgalmat keltett az a hír, hogy András herceget a közeli napokban bíróság elé állítják, továbbá, hogy a király a szó szoros értelmében a forradalmárok foglya. Az angol hivatalos körök további terveire vonatkozó nyilatkozatokat nem lehetett elérni, de hir szerint szükség esetén legalább e két szemé­lyiség megmentésére, kísérletet tesznek. Budapest, PÉNTEK 1922 december Vi ■MMUMiTTMiraT—riif iTnrnB'Tr—mi ■ ■ ­____________________ ________

Next

/
Thumbnails
Contents