Világ, 1922. december (13. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

y lyun december I­­IT s­záz m­ogn­­éget RÓFIER FRÁDRIS irta : 8£UP3E.SK EMILE. DR. Pap volt és tanár. Negyvennyolcban felcsapott honvédnek. Negyven évvel később mint európai hitű tudós fejezte be közhasznú pályafutását. Papi minő­ségében a szeretet vallását nemcsak szóval hirdette, de szive szerint gyakorolta is. Mint önkéntes honvéd a szabadságért küzdött élete kockáztatásával. Mint tudós ernyedetlen dologtevéssel az ismeretek külön­féle terén hathatósan gyarapította a hazai kultúrát. A tiszta felebaráti szeretet, a rajongó szabadságsze­retet és a munka önfeláldozó szeretete a magán­életben is hármas fő jellemvonásként domborodik ki Römer emberi arcképén. Negyedik ismertetőként hozzájárul a jókedv és derült életfelfogás. Csüggedni, kétségbeesni a legválságosabb percekben sem tudott. Éltető eleme bármily mostoha körülmények közt a jobb jövőben való csüggedetlen bizakodás maradt.­­ Családja Bajorországból származott Pozsonyba. Atyja polgári cipészmester volt és Rammernek irta magát. Ferenc fia bencéspap korában Flórisra és Ró­­merre változtatta nevét. A szabadságharc idején „Dr. Római“-val jegyezte azt a fölhívást, amelyet mint honvédorrmester intézett a pozsonyi akadémia hallgatóihoz. E felhívás következtében „a fegyveres zendülésben való részvétel miatt“ vasbilincsben töl­tendő nyolcévi várfogságra ítélte a Haynau-féle po­zsonyi vértörvényszék. Olmützben, majd Josefstadt­­ban közel két esztendeig raboskodott, azután kegyel­met kapott, önként vállalt honvédői tisztét soha nem tekin­tette gondtalan kator­ásdinak. A pozsonyi Liget szé­­­­lén Jellachich közeled­tének hírére épült sáncoknál mint utász-altiszt heteken át lánisart dolgozott. Győr mellett végzett műszaki tevékenységéért megkapta a tiszti bojtot. A tiszai hadjárat alatt már főhadnagy. Ott volt a váci ütközetnél és az ó­bersi hídépítésnél, segítette ég Heai a­kguirmi­a­rt budai sáncokat Bud­a ostrománál létrákon vezette föl legényeit, a bécsi kapu közelében, a vár falára. Ebbéli érdemeiért kapitányi ranggal tanárnak nevezték ki a Ludovika­ Akadémiához. Ezt a tanári székét sohasem foglalta el. Tanításra akkoriban nem volt idő. A komáromi, majd a váci ütközetnél is jutott szerepe, gyakran életveszélyben és mindig nagy nélkülözések közt. Katonai pályája Debrecenben ért véget. Századát hősi küzdelem után szétverték Paskievics tábornok musz­kái. Ki-ki menekült, amerre bírt Római Ferencet Árvamegyében elfogták és hadifogolyként Pozsonyba kisérték. A Várfogságból ezt írja egyik barátjának: „De­rülten élünk. Elpusztíthatatlan jókedvemből parányit sem vesztettem el. Megvan a legtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni. És egy szebb jövőnek, bár távolfekvő, reménye éltet.“ Derültsége, elpusztíthatatlan jókedve és a szebb jövőben való reménykedés később sem hagyta el soha. Sem a szigorú egyházi vezeklés, amelynek kiszaba­dulása után az engedelmesség, fogadalom megszegése miatt kellett alávetnie magát, sem a tanári pályán kartársai részéről tapasztalt rosszindulat nem bírta megfosztani életigenlő világnézetétől. Folyton tanult, tanított, dolgozott. Egyik régészeti levelében így ír: „Az örökké bolygó zsidó sorsa az én sorsom, szün­napjaim alatt is. Jönni-menni egyedüli kívánságom. Legjobban szeretem azokat, akik nem tartóztatnak. Rövid az élet — és nekem sokat kell pótolnom. Majd inog jó magától a szünet, mikor nem is óhajtjuk vagy­­ keressük“ Egyik szakszerű méltatója a hazai régiségtudo­mány megalapítójának mondja Rómer Flórist oly ér­telemben, hogy széles körben valósággal népszerűsí­­­­tette az archeológiák Iskolát alapított azáltal, hogy­­ megkedveltette a művelt laikusokkal a régiségeket és megtanította őket a gyűjtésre. Teljes elfogulatlansággal viselkedett az ar­­cheológia őskori része iránt. Sohasem vonta kétségbe a szabad kutatás jogát és készséggel fogadta el igaz­ság gyanánt azokat a bibliai kronológián túlmenő eredményeket, amelyekre szigorú módszeres meg­figyelések alapján a tudomány eljutott. A keresztény-­­ gégét megelőző glintzálla legkényesebb természte. A törökök felfogása a lausannei konferencia eredményessége tekintetében pesszimisztikus lett Attól tartanak, hogy a szövetségesek következetesen vissza fogják utasítani az oroszoknak a tanácskozá­sokban való részvételét és így Lausanne elhagyására kényszerítik őket, amely esetben a törökök minden körülmények közt hasonló eljárásra vannak elszánva. A törökök hangsúlyozzák a török-orosz szolidaritást. A Herald szerint a magas portán kijelentették, hogy Törökország és Oroszország a konferencián ők­ választhatatlanul egymás mellett állnak, kérdéseinek megértő, tárgyilagos fejtegetése elől so­hasem tért ki. Pannónia tudományos fölfedezése (Hampel szerint) szinte teljességgel az ő érdeme. Irodalmi munkássága egész kis könyvtárt tesz ki, önálló, könyvalakú dolgozatainak száma — magyar, német és francia nyelven — éppen harminc, érteke­zései és nagyobb cikkei megközelítik az ötödfélszázat. Legnépszerűbb munkája A Bakony. Leghatásosabb publicisztikai tevékenységét az Archeológiai Értesítő­ben fejtette ki. Ezt a szaklapot Rómer kezdésére in­dította meg 1868-ban az Akadémia régészeti bizott­sága. Első szerkesztője és éveken át jóformán egyet­len megbízható munkatársa is ő volt. Csak lassan si­került magának, vagyis a folyóiratnak írói gárdát nevelnie a fiatalabb erőkből. Egy izben a közöny miatt való elkeseredésében így fakad ki: „Ha a tudomá­nyos pangás jövőre is így tart, mint­­eddig három köteten át voltam kénytelen tapasztalni, úgy a lapra ellenmondás nélkül odaírhatom szerkeszti helyett, hogy írja Rómer Flóris.“ Azon a hatvan íven, ami az illető cikkig a folyóiratból megjelent, hatvannál több értekezés eredt az ő tollából és kétszer annyi a Rómer-féle apróbb közlemények száma. Nem csoda, hogy ily körülmények közt sem a lap színvonala, sem Rómer egyéb irodalmi működése nem mindig üti meg azt a mértéket, amelyet egy ily szak­­tudományi folyóirattól manapság megkívánunk. Ró­mer munkásságát azonban csak a maga kora szem­üvegén keresztül nézve tudjuk kellőképpen értékelni. Fiatalabb éveiben ő is, mint sok más hazai író, aki az ismeretterjesztés terén működött, enciklopedista volt és polihisztor. Nemcsak évtizedek, de — a hosszú török hódoltságot tekintve — negyedfél évszázad kultúrfejlesztő mulasztásait kellett akkor pótolni, erre a sokoldalú feladatra pedig egynéhány ember bár­­mily hosszú életidőn át és bármily óriási munka­bírással is csak úgy volt képes, hogy a szakok mi­­velése dolgában nem nagyon válogatott így esett, hogy Rómer Flóris a régészet mellett többi közt a néprajzot, a geológiát, a fizikát, a természetrajz mind­három ágát, az érmészetet és a történetírást is kul­­tivfilta. Nem egyforma maradandó eredménnyel, de mindig komoly szándékkal, vasszorgalommal és szuggesztív termékenyítő hatással Eiskonságától korán Szakadt Oroszország visszaköveteli Besszarábiát Csicserín orosz külügyi népbiztos, aki Moszk­­vából útban van Lausanneba, néhány órát Berlin­ben töltött, ahol a külügyminisztérium keleti osztályának vezetője lakomát adott, amelyen Csi­­cserinen kívül Cuno dr. birodalmi kancellár ás Rosenberg birodalmi külügyminiszter is részt­­vettek. Csicserín, aki elutazása előtt több újság­írót fogadott, ezek előtt főként a lausannei tár­gyalásokról beszélt. Kifejtette előttük, hogy az orosz delegáció a tengerszorosok kérdését sürgő­sen tárgyal­tatni akarja. Az orosz formula ebben a kérdésben a következő: Oroszország az 1914. évi statis quot akarja helyreállítani a tengerSzo­­rosok kérdésében, amely azt jelenti, hogy a ten­gerszorosok a nemzetközi kereskedelmi hajózás számára szabadok legyenek, a hadihajók előtt azonban zárva maradjanak, kivévén a török hadihajókat Oroszország és Törökország ezt a közös megoldást tartják egyedül elfogadhatónak és az orosz delegáció más megoldást nem haj­landó elfogadni. Ami a Balkán-szövetséget illeti, Csicserín szükségesnek tartaná egy olyan szövet­ség létrehozását, amely a Balkán békéjét bizto­sítja és amelyben Törökország kivételével vala­mennyi Balkán-állam helyet foglalna. A háborús konfliktusok elkerülésére leghelyesebbnek tartaná az általa annak idé­jén Genovában tett javas­latra, amely szerint valamennyi állam széles zó­nát állapít meg, melyben semmiféle hadsereget nem szabad tartani, visszatérni, mert ismeretes, hogy a határszéli katonai csapatok és készülődé­sek a béke legnagyobb veszélyét jelentik. Ami Besszarábiát illeti, Oroszországnak az az állás­pontja, hogy Besszarábiát vissza kell kapnia, enélkül a Románia által követelt lefegyverzés nem fogadható el, hirdet, és mindenekelőtt a jóvátétel­ kérdésben akarja energikusabban képviselni az olasz követeléseket. A Times által tett propozíció végrehajtására két mód nyílik. Az egyik az volna, ha az angol kormány tárgyalásokat indítana meg Párisban és itt konkrét engedményeket kötne ki a lemondás ellenértéke gya­nánt. A másik mód az, hogy Anglia minden ellen­­szolgálat nélkül mond le igényeiről és ennek kon­zekvenciája gyanánt visszavonja csapatait a Rajna mellől, tehát így erkölcsileg és katonailag elszigeteli Franciaországot. A francia politika ugyan nem túlsá­gosan nagy fogékonyságot mutat a morális nyomások iránt, de azért az amerikai Szenátusban elhangzott élesen francia-ellenes beszédek nem maradtak egé­szen hatástalanok és az amerikai—angol presszió semmibevétele olyan kockázat, amelynek vállalását kétszer is fontolóra kell vennie Párisnak. A berlini tőzsde ma optimista következtetéseket vont le az angol sajtónak Franciaország ellen meg­indított pergőtüzéből és így a dollár, amely már a 9000 márka határán járt, újabb 700 márkával esett vissza és hivatalos zárlata mindössze 7650 márka volt. A délutáni magánforgalomban 200 márkával emelke­dett a new-yorki kábel, egészen 7850 márkáig.­ban tartózkodó amerikai megszálló csapatokat vissza­hívja. A Times ezt a hírt kapcsolatba hozza a Ruhr­­vidék megszállására vonatkozó párisi határozatokkal, amelyeket azonban a washingtoni francia nagykövet­ség hivatalosan megcáfolt. A római­­ Monda jelentése szerint Ameglio ten­gernagyot, Olaszország második képviselőjét a jóvá­­tételi bizottságban, a jóvátételi kérdésre vonatkozó olasz javaslatok ügyében Rómába hívták. A javaslat kedvezőnek mondja a német pénzügyi helyzetet. Az olasz kormány a jóvátételi részesedésnek százalékok­ban való felosztását javasolja és Franciaországnak kilátásba helyezett támogatását a jóvátételi tartozás behajtásánál. A lap tudni véli, hogy az olasz javaslat a franciák és olaszok százalékos részesedését az an­golok rovására felemeli. Olaszország részesedése eszerint 10 százalékról 13 százalékra emelkednék. Az angol alsóházban ma azt a kérdést intézték Bonar Law miniszterelnökhöz, váljon Nagybritannia ellenszegül-e Franciaország ama kísérletének, hogy a Rajnavidéket elszakítsa Németországtól. A minisz­terelnök kijelentette, hogy a kérdés hipotetikus jel­legű és így nincs ebban a helyzetben, hogy válaszol­jon rá. Az angol kormánynak ilyen javaslatot nem tettek. Benes európai krízistől fél A Petit Journal szerint Benes cseh külügymi­niszter Lausanneban akként nyilatkozott, hogy félni kell attól, hogy a jóvátételi válság súlyos kö­vetkezményekkel fog járni nemcsak Németor­szágra, hanem Közép-Európára, főként pedig Ausztriára, Lengyelországra és Magyarországra nézve. A most következő tél súlyos veszedelme­ket rejt magában egész Európa számára. Benes úgy véli, hogy nagyyn okos volna, ha a konferen­ciát gyorsan befejeznék, hogy a hatalmak minél előbb szabad kezet nyerjenek a jóvátételi krízis teljes megoldására. Európa összes nemzetei előtt ez a legsúlyosabb és a legsürgősebb probléma. Benes egyébként ma Carrére római francia követtel és lord Curzonnal is tanácskozott. Ezek­ben az eszmecserékben a lausannei tárgyalási anyagot az európai általános helyzethez való vo­natkozásában vitattá­k meg, főleg pedig azt a kér­dést tárgyalták, milyen hatásai lehetnek a balkáni eseményeknek az általános európai helyzetre. A lausannei tanácskozások egyelőre fennakadtak, noha A Havas-ügynökség kijelenti, hogy azok a híreik, melyek szerint a lausannei értekezlet tár­gyalásai kedvezőtlen fordulatot vettek és a tanács­kozásokat előreláthatóan meg fogják szakítani, minden alapot nélkülöznek. Az értekezlet lefo­lyása, a fennforgó nehézségek ellenére, teljesen normális. Az a kérdés merül fel — írja a Havas —, várjon a téves híreket nem azért terjesztik-e, hogy a váltóárfolyam-spekulációknak kedvezze­nek. A törökök és oroszok szolidárisak A Times az angol jóvátétel törlését követeli A Times ezt írja: Ha az angol kormány helyesen fogja föl a helyzetet és megvan a bátor­sága, hogy azzal szembeszálljon, akkor késznek fog nyilatkozni arra, hogy azokat a kölcsönöket, amelyeket a szövetségesek Angliától felvettek, legnagyobbrészt elengedi és azokat a jóvátételeket, amelyekkel Németország Angliának tartozik, teljesen vagy legnagyobbrészt törli, feltéve, hogy az ilyen politika előmozdítja az európai viszonyok rendezését. A kölcsönök pénzügyi szempontból úgyszólván értéktelenek és Angolország részesedése a jóvátételekben Angliára nézve hasonlítha­tatlanul kevesebbet ér, mint az a haszon, amely Európa politikai és gazdasági stabilitásának helyreállításából reáháramlik. Nem először merül fel az a terv, hogy Anglia engedje el jóvátételi igényeit és azokat a háborús kö­veteléseket, amelyeknek reális értéke amúgy is igen csekély. De mindenesetre nagy súlya van annak, hogy ezúttal a Times veti fel és teszi magáévá ezt a megoldási módozatot. Lord Northcliffe halála és Lloyd George bukása óta a Times újból az, ami hosszú múltjának javarészén fit volt: a londoni City szócsöpe, és a konzervatív kormány megalakulása óta megnövekedett a City amúgy is súlyos szava az angol politikában. Másfelől az a helyzet, hogy a munkáspárt nem igen maradhat el a City mögött, és így most alighanem forma szerint is magáévá teszi a követelések elejtésének tervét. Anglia tudvalevőleg a háborús évek alatt elsülyesztett kereskedelmi hajói­nak értékéért is jóvátételt követelt, és természetesen, a francia példa szerint, felvette a jóvátételi számlába a háborús nyugdíjakat, így az angol jóvátételi igé­nyek felérnek a franciákkal, és a francia kormány számára nagymértékben megkönnyítené az engedé­kenységet az, ha Anglia lemond saját igényeiről. Csak éppen az angol lemondás gyakorlati jelentőségét a francia államháztartásra nézve lefokozza az a körül­mény, hogy Mussolini most erélyes olasz külpolitikát A Ruhr-vidék megszállása : csak ijesztés A német jóvátételi problémának letárgyalására december 9-én és 10-én Londonban találkoznak Bonar Law, Mussolini, Poincaré és Theunis. Mussolini szer­dán utazik Lausanneba. A franciák harcias hangja némileg mérséklődött: ma félhivatalosan kijelentik, hogy Franciaország eddig a megszállás kérdésében semmiféle határozatot nem hozott és nem is hoz­hatott és senkit sem köteleztek olyasmire, ami a Ruhr-vidék megszállására vezethet­i Londonban egyébként azokat a párisi híreket, melyek a megszál­lásnak a Rajna-vidékre való kiterjesztéséről szólnak, nem is vették készpénznek, mindazonáltal politikai körökben elismerik annak szükségességét, hogy a franciák taktikáját és tényleges szándékait már az előzetes konferencián tisztázzák. Hangsúlyozzák, hogy a francia nacionalista programm ellentétben áll azzal a Parisból gyakran említett óhajjal, hogy az entente-ot szolidárisan egyesítsék elfogadható alapon. Az újabb rajnai tervek híre a francia szocialista sajtóban erős tiltakozást okozott A Populaire írja, hogy ez az eljárás alkalmas volna annak a gyanúnak erősítésére, hogy Franciaország egyáltalában nem jóvátételre gondolt, hanem annexiókra és hogy ural­mát a Rajna egész balpartjára kiterjessze. Mint a Times jelenti, az amerikai külügyminisz­térium közölte, hogy az Egyesült­ Államok kormánya fontos külpolitikai okokból nem valósíthatja meg azt a szándékát, hogy a még eddig a rajnai tartományok. Péntek

Next