Világ, 1922. december (13. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-01 / 274. szám
y lyun december IIT száz mognéget RÓFIER FRÁDRIS irta : 8£UP3E.SK EMILE. DR. Pap volt és tanár. Negyvennyolcban felcsapott honvédnek. Negyven évvel később mint európai hitű tudós fejezte be közhasznú pályafutását. Papi minőségében a szeretet vallását nemcsak szóval hirdette, de szive szerint gyakorolta is. Mint önkéntes honvéd a szabadságért küzdött élete kockáztatásával. Mint tudós ernyedetlen dologtevéssel az ismeretek különféle terén hathatósan gyarapította a hazai kultúrát. A tiszta felebaráti szeretet, a rajongó szabadságszeretet és a munka önfeláldozó szeretete a magánéletben is hármas fő jellemvonásként domborodik ki Römer emberi arcképén. Negyedik ismertetőként hozzájárul a jókedv és derült életfelfogás. Csüggedni, kétségbeesni a legválságosabb percekben sem tudott. Éltető eleme bármily mostoha körülmények közt a jobb jövőben való csüggedetlen bizakodás maradt. Családja Bajorországból származott Pozsonyba. Atyja polgári cipészmester volt és Rammernek irta magát. Ferenc fia bencéspap korában Flórisra és Rómerre változtatta nevét. A szabadságharc idején „Dr. Római“-val jegyezte azt a fölhívást, amelyet mint honvédorrmester intézett a pozsonyi akadémia hallgatóihoz. E felhívás következtében „a fegyveres zendülésben való részvétel miatt“ vasbilincsben töltendő nyolcévi várfogságra ítélte a Haynau-féle pozsonyi vértörvényszék. Olmützben, majd Josefstadtban közel két esztendeig raboskodott, azután kegyelmet kapott, önként vállalt honvédői tisztét soha nem tekintette gondtalan katorásdinak. A pozsonyi Liget szélén Jellachich közeledtének hírére épült sáncoknál mint utász-altiszt heteken át lánisart dolgozott. Győr mellett végzett műszaki tevékenységéért megkapta a tiszti bojtot. A tiszai hadjárat alatt már főhadnagy. Ott volt a váci ütközetnél és az óbersi hídépítésnél, segítette ég Heai akguirmiart budai sáncokat Buda ostrománál létrákon vezette föl legényeit, a bécsi kapu közelében, a vár falára. Ebbéli érdemeiért kapitányi ranggal tanárnak nevezték ki a Ludovika Akadémiához. Ezt a tanári székét sohasem foglalta el. Tanításra akkoriban nem volt idő. A komáromi, majd a váci ütközetnél is jutott szerepe, gyakran életveszélyben és mindig nagy nélkülözések közt. Katonai pályája Debrecenben ért véget. Századát hősi küzdelem után szétverték Paskievics tábornok muszkái. Ki-ki menekült, amerre bírt Római Ferencet Árvamegyében elfogták és hadifogolyként Pozsonyba kisérték. A Várfogságból ezt írja egyik barátjának: „Derülten élünk. Elpusztíthatatlan jókedvemből parányit sem vesztettem el. Megvan a legtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni. És egy szebb jövőnek, bár távolfekvő, reménye éltet.“ Derültsége, elpusztíthatatlan jókedve és a szebb jövőben való reménykedés később sem hagyta el soha. Sem a szigorú egyházi vezeklés, amelynek kiszabadulása után az engedelmesség, fogadalom megszegése miatt kellett alávetnie magát, sem a tanári pályán kartársai részéről tapasztalt rosszindulat nem bírta megfosztani életigenlő világnézetétől. Folyton tanult, tanított, dolgozott. Egyik régészeti levelében így ír: „Az örökké bolygó zsidó sorsa az én sorsom, szünnapjaim alatt is. Jönni-menni egyedüli kívánságom. Legjobban szeretem azokat, akik nem tartóztatnak. Rövid az élet — és nekem sokat kell pótolnom. Majd inog jó magától a szünet, mikor nem is óhajtjuk vagy keressük“ Egyik szakszerű méltatója a hazai régiségtudomány megalapítójának mondja Rómer Flórist oly értelemben, hogy széles körben valósággal népszerűsítette az archeológiák Iskolát alapított azáltal, hogy megkedveltette a művelt laikusokkal a régiségeket és megtanította őket a gyűjtésre. Teljes elfogulatlansággal viselkedett az archeológia őskori része iránt. Sohasem vonta kétségbe a szabad kutatás jogát és készséggel fogadta el igazság gyanánt azokat a bibliai kronológián túlmenő eredményeket, amelyekre szigorú módszeres megfigyelések alapján a tudomány eljutott. A keresztény- gégét megelőző glintzálla legkényesebb természte. A törökök felfogása a lausannei konferencia eredményessége tekintetében pesszimisztikus lett Attól tartanak, hogy a szövetségesek következetesen vissza fogják utasítani az oroszoknak a tanácskozásokban való részvételét és így Lausanne elhagyására kényszerítik őket, amely esetben a törökök minden körülmények közt hasonló eljárásra vannak elszánva. A törökök hangsúlyozzák a török-orosz szolidaritást. A Herald szerint a magas portán kijelentették, hogy Törökország és Oroszország a konferencián ők választhatatlanul egymás mellett állnak, kérdéseinek megértő, tárgyilagos fejtegetése elől sohasem tért ki. Pannónia tudományos fölfedezése (Hampel szerint) szinte teljességgel az ő érdeme. Irodalmi munkássága egész kis könyvtárt tesz ki, önálló, könyvalakú dolgozatainak száma — magyar, német és francia nyelven — éppen harminc, értekezései és nagyobb cikkei megközelítik az ötödfélszázat. Legnépszerűbb munkája A Bakony. Leghatásosabb publicisztikai tevékenységét az Archeológiai Értesítőben fejtette ki. Ezt a szaklapot Rómer kezdésére indította meg 1868-ban az Akadémia régészeti bizottsága. Első szerkesztője és éveken át jóformán egyetlen megbízható munkatársa is ő volt. Csak lassan sikerült magának, vagyis a folyóiratnak írói gárdát nevelnie a fiatalabb erőkből. Egy izben a közöny miatt való elkeseredésében így fakad ki: „Ha a tudományos pangás jövőre is így tart, minteddig három köteten át voltam kénytelen tapasztalni, úgy a lapra ellenmondás nélkül odaírhatom szerkeszti helyett, hogy írja Rómer Flóris.“ Azon a hatvan íven, ami az illető cikkig a folyóiratból megjelent, hatvannál több értekezés eredt az ő tollából és kétszer annyi a Rómer-féle apróbb közlemények száma. Nem csoda, hogy ily körülmények közt sem a lap színvonala, sem Rómer egyéb irodalmi működése nem mindig üti meg azt a mértéket, amelyet egy ily szaktudományi folyóirattól manapság megkívánunk. Rómer munkásságát azonban csak a maga kora szemüvegén keresztül nézve tudjuk kellőképpen értékelni. Fiatalabb éveiben ő is, mint sok más hazai író, aki az ismeretterjesztés terén működött, enciklopedista volt és polihisztor. Nemcsak évtizedek, de — a hosszú török hódoltságot tekintve — negyedfél évszázad kultúrfejlesztő mulasztásait kellett akkor pótolni, erre a sokoldalú feladatra pedig egynéhány ember bármily hosszú életidőn át és bármily óriási munkabírással is csak úgy volt képes, hogy a szakok mivelése dolgában nem nagyon válogatott így esett, hogy Rómer Flóris a régészet mellett többi közt a néprajzot, a geológiát, a fizikát, a természetrajz mindhárom ágát, az érmészetet és a történetírást is kultivfilta. Nem egyforma maradandó eredménnyel, de mindig komoly szándékkal, vasszorgalommal és szuggesztív termékenyítő hatással Eiskonságától korán Szakadt Oroszország visszaköveteli Besszarábiát Csicserín orosz külügyi népbiztos, aki Moszkvából útban van Lausanneba, néhány órát Berlinben töltött, ahol a külügyminisztérium keleti osztályának vezetője lakomát adott, amelyen Csicserinen kívül Cuno dr. birodalmi kancellár ás Rosenberg birodalmi külügyminiszter is résztvettek. Csicserín, aki elutazása előtt több újságírót fogadott, ezek előtt főként a lausannei tárgyalásokról beszélt. Kifejtette előttük, hogy az orosz delegáció a tengerszorosok kérdését sürgősen tárgyaltatni akarja. Az orosz formula ebben a kérdésben a következő: Oroszország az 1914. évi statis quot akarja helyreállítani a tengerSzorosok kérdésében, amely azt jelenti, hogy a tengerszorosok a nemzetközi kereskedelmi hajózás számára szabadok legyenek, a hadihajók előtt azonban zárva maradjanak, kivévén a török hadihajókat Oroszország és Törökország ezt a közös megoldást tartják egyedül elfogadhatónak és az orosz delegáció más megoldást nem hajlandó elfogadni. Ami a Balkán-szövetséget illeti, Csicserín szükségesnek tartaná egy olyan szövetség létrehozását, amely a Balkán békéjét biztosítja és amelyben Törökország kivételével valamennyi Balkán-állam helyet foglalna. A háborús konfliktusok elkerülésére leghelyesebbnek tartaná az általa annak idéjén Genovában tett javaslatra, amely szerint valamennyi állam széles zónát állapít meg, melyben semmiféle hadsereget nem szabad tartani, visszatérni, mert ismeretes, hogy a határszéli katonai csapatok és készülődések a béke legnagyobb veszélyét jelentik. Ami Besszarábiát illeti, Oroszországnak az az álláspontja, hogy Besszarábiát vissza kell kapnia, enélkül a Románia által követelt lefegyverzés nem fogadható el, hirdet, és mindenekelőtt a jóvátétel kérdésben akarja energikusabban képviselni az olasz követeléseket. A Times által tett propozíció végrehajtására két mód nyílik. Az egyik az volna, ha az angol kormány tárgyalásokat indítana meg Párisban és itt konkrét engedményeket kötne ki a lemondás ellenértéke gyanánt. A másik mód az, hogy Anglia minden ellenszolgálat nélkül mond le igényeiről és ennek konzekvenciája gyanánt visszavonja csapatait a Rajna mellől, tehát így erkölcsileg és katonailag elszigeteli Franciaországot. A francia politika ugyan nem túlságosan nagy fogékonyságot mutat a morális nyomások iránt, de azért az amerikai Szenátusban elhangzott élesen francia-ellenes beszédek nem maradtak egészen hatástalanok és az amerikai—angol presszió semmibevétele olyan kockázat, amelynek vállalását kétszer is fontolóra kell vennie Párisnak. A berlini tőzsde ma optimista következtetéseket vont le az angol sajtónak Franciaország ellen megindított pergőtüzéből és így a dollár, amely már a 9000 márka határán járt, újabb 700 márkával esett vissza és hivatalos zárlata mindössze 7650 márka volt. A délutáni magánforgalomban 200 márkával emelkedett a new-yorki kábel, egészen 7850 márkáig.ban tartózkodó amerikai megszálló csapatokat visszahívja. A Times ezt a hírt kapcsolatba hozza a Ruhrvidék megszállására vonatkozó párisi határozatokkal, amelyeket azonban a washingtoni francia nagykövetség hivatalosan megcáfolt. A római Monda jelentése szerint Ameglio tengernagyot, Olaszország második képviselőjét a jóvátételi bizottságban, a jóvátételi kérdésre vonatkozó olasz javaslatok ügyében Rómába hívták. A javaslat kedvezőnek mondja a német pénzügyi helyzetet. Az olasz kormány a jóvátételi részesedésnek százalékokban való felosztását javasolja és Franciaországnak kilátásba helyezett támogatását a jóvátételi tartozás behajtásánál. A lap tudni véli, hogy az olasz javaslat a franciák és olaszok százalékos részesedését az angolok rovására felemeli. Olaszország részesedése eszerint 10 százalékról 13 százalékra emelkednék. Az angol alsóházban ma azt a kérdést intézték Bonar Law miniszterelnökhöz, váljon Nagybritannia ellenszegül-e Franciaország ama kísérletének, hogy a Rajnavidéket elszakítsa Németországtól. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kérdés hipotetikus jellegű és így nincs ebban a helyzetben, hogy válaszoljon rá. Az angol kormánynak ilyen javaslatot nem tettek. Benes európai krízistől fél A Petit Journal szerint Benes cseh külügyminiszter Lausanneban akként nyilatkozott, hogy félni kell attól, hogy a jóvátételi válság súlyos következményekkel fog járni nemcsak Németországra, hanem Közép-Európára, főként pedig Ausztriára, Lengyelországra és Magyarországra nézve. A most következő tél súlyos veszedelmeket rejt magában egész Európa számára. Benes úgy véli, hogy nagyyn okos volna, ha a konferenciát gyorsan befejeznék, hogy a hatalmak minél előbb szabad kezet nyerjenek a jóvátételi krízis teljes megoldására. Európa összes nemzetei előtt ez a legsúlyosabb és a legsürgősebb probléma. Benes egyébként ma Carrére római francia követtel és lord Curzonnal is tanácskozott. Ezekben az eszmecserékben a lausannei tárgyalási anyagot az európai általános helyzethez való vonatkozásában vitatták meg, főleg pedig azt a kérdést tárgyalták, milyen hatásai lehetnek a balkáni eseményeknek az általános európai helyzetre. A lausannei tanácskozások egyelőre fennakadtak, noha A Havas-ügynökség kijelenti, hogy azok a híreik, melyek szerint a lausannei értekezlet tárgyalásai kedvezőtlen fordulatot vettek és a tanácskozásokat előreláthatóan meg fogják szakítani, minden alapot nélkülöznek. Az értekezlet lefolyása, a fennforgó nehézségek ellenére, teljesen normális. Az a kérdés merül fel — írja a Havas —, várjon a téves híreket nem azért terjesztik-e, hogy a váltóárfolyam-spekulációknak kedvezzenek. A törökök és oroszok szolidárisak A Times az angol jóvátétel törlését követeli A Times ezt írja: Ha az angol kormány helyesen fogja föl a helyzetet és megvan a bátorsága, hogy azzal szembeszálljon, akkor késznek fog nyilatkozni arra, hogy azokat a kölcsönöket, amelyeket a szövetségesek Angliától felvettek, legnagyobbrészt elengedi és azokat a jóvátételeket, amelyekkel Németország Angliának tartozik, teljesen vagy legnagyobbrészt törli, feltéve, hogy az ilyen politika előmozdítja az európai viszonyok rendezését. A kölcsönök pénzügyi szempontból úgyszólván értéktelenek és Angolország részesedése a jóvátételekben Angliára nézve hasonlíthatatlanul kevesebbet ér, mint az a haszon, amely Európa politikai és gazdasági stabilitásának helyreállításából reáháramlik. Nem először merül fel az a terv, hogy Anglia engedje el jóvátételi igényeit és azokat a háborús követeléseket, amelyeknek reális értéke amúgy is igen csekély. De mindenesetre nagy súlya van annak, hogy ezúttal a Times veti fel és teszi magáévá ezt a megoldási módozatot. Lord Northcliffe halála és Lloyd George bukása óta a Times újból az, ami hosszú múltjának javarészén fit volt: a londoni City szócsöpe, és a konzervatív kormány megalakulása óta megnövekedett a City amúgy is súlyos szava az angol politikában. Másfelől az a helyzet, hogy a munkáspárt nem igen maradhat el a City mögött, és így most alighanem forma szerint is magáévá teszi a követelések elejtésének tervét. Anglia tudvalevőleg a háborús évek alatt elsülyesztett kereskedelmi hajóinak értékéért is jóvátételt követelt, és természetesen, a francia példa szerint, felvette a jóvátételi számlába a háborús nyugdíjakat, így az angol jóvátételi igények felérnek a franciákkal, és a francia kormány számára nagymértékben megkönnyítené az engedékenységet az, ha Anglia lemond saját igényeiről. Csak éppen az angol lemondás gyakorlati jelentőségét a francia államháztartásra nézve lefokozza az a körülmény, hogy Mussolini most erélyes olasz külpolitikát A Ruhr-vidék megszállása : csak ijesztés A német jóvátételi problémának letárgyalására december 9-én és 10-én Londonban találkoznak Bonar Law, Mussolini, Poincaré és Theunis. Mussolini szerdán utazik Lausanneba. A franciák harcias hangja némileg mérséklődött: ma félhivatalosan kijelentik, hogy Franciaország eddig a megszállás kérdésében semmiféle határozatot nem hozott és nem is hozhatott és senkit sem köteleztek olyasmire, ami a Ruhr-vidék megszállására vezetheti Londonban egyébként azokat a párisi híreket, melyek a megszállásnak a Rajna-vidékre való kiterjesztéséről szólnak, nem is vették készpénznek, mindazonáltal politikai körökben elismerik annak szükségességét, hogy a franciák taktikáját és tényleges szándékait már az előzetes konferencián tisztázzák. Hangsúlyozzák, hogy a francia nacionalista programm ellentétben áll azzal a Parisból gyakran említett óhajjal, hogy az entente-ot szolidárisan egyesítsék elfogadható alapon. Az újabb rajnai tervek híre a francia szocialista sajtóban erős tiltakozást okozott A Populaire írja, hogy ez az eljárás alkalmas volna annak a gyanúnak erősítésére, hogy Franciaország egyáltalában nem jóvátételre gondolt, hanem annexiókra és hogy uralmát a Rajna egész balpartjára kiterjessze. Mint a Times jelenti, az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya fontos külpolitikai okokból nem valósíthatja meg azt a szándékát, hogy a még eddig a rajnai tartományok. Péntek