Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

•feed­ats­ség és tradóhivat­al: András&*. mt 47. Telefon 55—00, 81—90. Előfizetési árak x­ Magyarországban : Havi 400, */♦ éri 1100 kor., *1* éri 2200 kor. A .VILÁG* megjelenik Hétfő kivételével min-tennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 20 kor., vasár- és ünnepnapon 30 korona. Ausztriában köz­nap 1500 osztr. korona, vasárnap 2000 osztr. korona. Jugoszláviában köznapi* dinár, vasár- és ünnepnap 4 dinár. Egyes számy * hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J., Biau­ J., Bokor, Benkő és Társa, Győrié* Nagy, Haasensten és VoglerRT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gomes, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Moss® Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse* Berlinben ,Ala* Krausenstrasse 38—39. XIV. évfolyam Budapest, SZERDA 1923 január 3. 1-fő szám Távirdapóznák Fr Mától fogva Pakisban folytatják a Londonban Megszakadt tárgyalásokat a német jóvátétel törlesz­tésének újabb szabályozására nézve, és ha ezek a tárgyalások is eredménytelenül érnek véget, akkor igen komplikált helyzet fog kialakulni, mert a Né­metországnak adott moratórium az 1923. év kezdeté­vel lejár, és így most nem csupán a normális tör­­jesztések válnának formailag esedékessé, hanem a Belgiumnak átszolgáltatott aranyváltók is. Már­pedig A francia kormány is beismerésben van arra nőive, haogy Németország jelenleg nem tehet eleget sem az egyik, sem a másik kötelezettségnek, tehát még ke­­vésbbé teljesítheti egyidejűleg mind a kettőt. Bonar Lavy és Poincaré megoldhatatlan probléma fölött fog­nak tanácskozni, és a probléma megoldatlan ma­rad majd akkor is, ha a párisi tárgyalások során eljutnak egy olyan­­ megoldásig, amely néhány hó­napra kielégíti az angol és a francia miniszterelnököt. A hivatalos angol álláspont állítólag 50 milliárd teranyraárkára akarja leszállítani a jóvátétel vég­összegét, és egyben újabb kétesztendős moratóriumot adna Németországnak. 50 milliárd aranymárka már csak 25 százalékkal több annál a 2 milliárd fontnál, amennyire Keynes becsülte Németország teljesítőké­pességét a versaillesi szerződés aláírásának másnap­ján, és ezért úgy tűnik föl, mintha Bonar Law ja­vaslata teljesen racionális keretek között mozogna. Csak éppen megváltozott a helyzet a versaillesi szer­ződés aláírásának másnapja óta. A német front ösz­­szeomlása és a német forradalom kitörése után a márka még elég jó ideig tartani tudta a 40 centime-os árfolyamot Zürichben és ilyen alapon számítva a 2 milliárd aranyfont nem lett volna több 120 milliárd papírmárkánál. Ma azonban az 50 milliárd arany­­márka papírmárkákra átszámítva 9000 és 10.000 mil­liárd papírmárka között mozog, tehát olyan összeg, amelynek évi egyszázalékos kamata majdnem annyi, mint a Ke­msey által javasolt jóvátételi darab­íjé Ar. igaz imgy a toarkz ér»'ke­llínffl irányt--..' ellető­­•leti. de nem minden irányban tolódó e ^yfomati. és így » Boare ',»* slt-1 ' ö ' tr-ra ss* -.i-vi ,'MT V-rttyk tééefnruáidt * · ítás: we­c,a-. tói. Akkor, .tmifcoc » i.bate»cti ; i›tī*s»!ts‚ mm­­ sie.r> millió font sterling)* 57—A8 nrill/örd papir­­ marka terhet ró a mimet dlamoúrtartásra, a jó­vé téteti kérdésnek már vsnpé - egy raek­ptsis mogokivan :­- a német jóvátétel teljes törlést. Akik a német jóvátétel morális kötelezettségét hirdetik, azok most új érvet találhatnak a német ve­zérkar első főnökének, Moltkenak feljegyzéseiben,­­mert Moltke már 1914 októberében rezignáltan nézte a szétlőtt, felégetett francia falvakat és kezdte szá­molgatni, hogy mennyit kell ezért majd fizetni . . . Pedig ez a Háború elején volt, akkor,­­amtikor még különféle prognózisokat lehetett felállítani a háború végére nézve. Az igazi nagy pusztításokat pedig Li­­ntendorff rendelte el, a háború vége felé, amikor nem volt kétséges többé, hogy­ mi lesz ez a vég, és kinek , tét­ megfizetnie a pedáns gonddal és szívós energiá­val végrehajtott rendszeres pusztításokat, amelyek a német hadsereg visszavonulásának útját jelezték. Egyoldalúság lenne csak Clemenceaut hibáztatni a­­ jóvátételi kérdésért, és Ludendorff bűnrészessége en­nek­ a katasztrófának felidézésében nem kisebb, mint azé a nyolcvankétesztendős aggastyáné, aki még két­órás beszédeket tart angol nyelven a Metropolitan Opera hatezer személyre berendezett nézőtere előtt a francia jóvátételi politika igazolására. A német béke­­szerződést Clemenceau utasításai szerint szövegezték meg Tardieu és Loncheur, de a békeszerződés jóvá­tételi szakaszait a Ludendorff által elrendelt pusztí­tások diktálták ... Ha egy nép kártérítéssel tarto­zik a hadvezére által kiadott parancsokért, akkor Né­­­metország morálisan tartozott jó­vátételt fizetni, és valóban fizetett is jóvátételt. 1922-ben értékének bár­minek­ilencnegyvenedét vesztette el a márka, és ez egymagában elég súlyos jóvátétel. Az igaz, hogy a francia pénzügyminiszter nem látta hasznát ennek a jóvátételnek, úgy, amint nem fogja hasznát látni an­nak sem, ha egy­ újabb év 1800 papírmárkáról 100.000 papírmárkára veri föl a béke­márkát az újabb jóvá­tételi követelések támasztása által. Ezen nem lehet segíteni, mert ha egy kötelezettség bizo­nyos szempontból nézve morálisan jogosul­, akkor gazdaságilag még teljesíthetetlen és abszurd ma­radhat. A francia álláspont képviselői ismételten han­goztatták — és az álláspont látszólagos jogosultságát nem lehet kétségbevonni —, hogy a német jóvátétel­ törlesztések elmaradásának esetében csak a győztes hatalmak fognak jóvá­tetett fizetni. Ha a jóvátétel alatt az idegen államok rímére esedékes állandó fize­tési kötelezettségeket értjük, akkor Franciaország háborító keletű tartozásaiért, ötszázalékos kamatláb alapulvétele mellett, évi 2 milliárdot lesz kénytelen fizetni az Egyesült Államoknak és több mint másfél­­milliárd frankot Angliának. Ezek igen kényelmetlen és igen súlyos kötelezett­ségek és akik hisznek a győ­zelem­­etikájában, azok súlyos etikai sérelemnek hir­dethetik, hogy a győztes fizet és a legyőzött fél nem teljesít fizetéseket. De a győzelem etikáján kívül van más etika­ is, főleg van egy gazdasági törvény, amely­ről lepattannak az etikai tételek. A gazdasági törvény rövidre fogva úgy hangzik, hogy a győztes fél fizető­képessége nagyobb, mint a legyőzött félé. Amerika nem fogja elengedni a francia tartozásokat, mert a törlesztés a győztes Franciaország számára csak ne­ttói és 1 4ft/cleietip.su^* felpózott Németország­­számára a jóvátételi kötelezettség teljesítése ma már a lehetetlenséggel határos. Pak­sban aligha fognak mást keresni, mint lát­szatmegoldást , és a­ tárgyalások realitásának előjá­téka gyanánt igen érdekes a sokat emlegetett távirda­­pózim-eset. Akkor, amikor az egész jóvátételi összeg kérdése vitássá vált és vitássá vált a jóvátételi tör­lesztés mikéntje. Franciaország a jóvátételi bizott­­sággal napirendre tűzetett és napirenden tartott egy olyan ügyet, amelyet még bagatelle-nak is bajos ne­vezni. A jóvátételi bizottság egy döntése alapján a német kormány köteles lett volna december, harminc­egyedikén 155.000 köbméter fát szállítani, főleg táv­irdapóznák számára. A német kormány csak a szál­lítási kötelezettség egy részét teljesítette, és a másik részre nézve haladékot kér március végéig. A kérést igen racionálisan indokolta a német kormány, arra hivatkozva, hogy a favágás évadja ősztől tavaszig ter­jed és a jóvátételi bizottság értesítése akkor érkezett Berlinbe, amikor nem lehetett a fák kivágásához hozzákezdeni , de a favágási évad lejárta előtt pontos részletekben megtörténik majd a szállítás. A francia szakértők nem fogadták el az indokolást, a távirda­Parisban ma kezdődött meg a szövetségesek új konferenciája. Angliát Bonar­dám miniszterelnök, Olaszországot Delta Torretta nagykövet képviseli. A konferenciát Poincaré délután két órakor nyitotta meg. A konferencián Poincaré, Bonar­dám és Delta Torretta márki olasz, nagykövet előterjesztették kor­mányaik javaslatait A legközelebbi ülés holnap lesz, hogy a szakértőknek alkalmat adjanak ,.z különböző nézetek alapos tanurlmányozására. A konferencia előtt A konferenciát megelőző nyilatkozatok közi­l igen jelentős Mitterond Hjérri beszéde, amelyben a francia elnök tiltakozik az elten az amerikai eredetit '■ ima. ¡ti. elten hagyj­a: jóvátételi társ**** *• ,tő birnság , sárg­ija. Az elnök beszéde »­,«’• ,a“St‘r^ megezőti I lesz esz Poinooro á Más foglalásáé lm.. Mail «-i -a*.(éli is * fram iá áBáopontoc , amelyet 'Argói I -i » avár Cln­o- — rrt.lflkv. ' A'*s j . chi‘- állítólag nemi it fogadta‘^''Sze­mi­etL így j­ártiiói ig az aj francia javatottok, a .negsz'Üll I terít le 'eken és a Bithr-pideken perlő mém '' vámok ke­­r­zelésére vonatkoznak Anglia részéről tologatásban részesülnek. Az angol kormány hivatalos tanácsadói meg vannak arról győződve, hogy a vámilletékek könnyű és gyakorlati eszközt szolgáltatnak arra, hogy Németországtól pénzt kapjanak és hogy a szövetsé­ges biztosoknak megbízatásuk lesz a behajtást ha­talmi eszközök­kel is végrehajtani. Ezek a francia javaslatok csak általános jellegűek, egy­általán csak Olaszországnak van — az ismert — kon­krét javaslata, míg Anglia és Franciaország most a konferencián kívü­l egyezkednek, így a Newyork Hazald ■ azt jelenti, hogy Carzon Bonar Lino-t arra A­­ffina-ns-­o­la közzéteszi Poincaré-nak ma dél­után bemutatott programmját, amely ezeket m­­utatja : Bármily kegyetlen megpróbáltatásoknak is tette ki a háború Franciaországot, mégsem lesz közönyös , azoknak a nemzeteknek talpraállása tekintetében,­­ amelyek ma az általános válság alatt szenvednek- Éppen tegnap eklatáns példáját fudta az osztrák kér­désben szolidáris érzelmeinek. Az az őszinte kíván­ság vezérli, hogy szövetségeseivel teljes egyetértésben köz­remű­­köd­jék a békeszerződések végrehajtásával a béke megsz­­rdításában és Tabun ennyi ország talpra­­állílásában, amelyeket a legutóbbi évek eseményei életerejükben támadtak meg. Franciaország azonban nem felejtheti el, hogy Németország volt az, amely neki hadat üzent, amely tíz francia megyébe betört és azokat tervszerűen elpusztította. Francia­­ország nézete az, hogy a károk jóvátétele, amit a versaillesi szerződés elrendel, az igazság legelemibb követelménye. Meggyőződése továbbá, hogy ez a jó­vátétel a francia pénzügyek helyreállításának elen­­gedheteten előfeltétele és Európa gazdasági talpra­­állításának egyetlen szervi előkészítése. Ebben az ér­telemben Franciaország szövetségesei elé terjeszti munkaprogrammját, amely a jóvátételek és a szövet­­ségk­özi adósságok kérdését megoldja, a márka sta­bilizálását, a német pénzügyek reorganizálását és a Németország nészéről kért moratóriumra vonatkozó indítványt, valamint azoknak a zálogoknak megjelen­­lését tartalmazza, amelyeknek lefoglalását a francia kormány elengedhetetlennek tartja. A francia kormány kijelenti, hogy nem fogadja el azoknak a fizetéseknek leszállítását, amelyeket Né­metország a statútum értelmében teljesíteni tartozik. A fizetéseknek Franciaországra eső része már ma­ sem­ elegendő arra, hogy az elpusztított területeit újjáépítését és a nyugdíjterheket fedezze. A leszállí­tásról csal, akk­or len­etik­ szó, ha egyes­­szövetségesek Németországgal szemben fennálló követeléseiknek a rájuk vész megy­ál­toz­tatásá val való leszállításába póznák ügye a jóvátételi bizottság elé került és itt elmarasztalták Németországot. Az Havas-ügynökség eredetileg a dologi szállítások szabályozásának 18. szakaszáról beszélt, amely rosszhiszeműséget állapít meg, de azután kiderült, hogy a jóvátételi bizottság csak a 17. szakasz alapján marasztalta el Német­országot, és ebben a szakaszban nincs ásó rosszhi­szeműségről. A párisi lapok most széltében-hosszában tárgyalják a faszállítási ügyet és valószínű, hogy Franciaország fényes elégtételt kap majd a távirda­póznák kérdésében, olyan fényes elégtételt, amely elfeledheti a visszavonulást az egyéb frontokról. Ez a fényes elégtétel majd leplezni fogja azt, hogy az egész fahátralék csak 2 millió aranymárka értéket reprezentál, és leplezni fogja azt, hogy Németország 780 millió aranymárkányi dologi szállítással maradt hátralékban a 950 millió aranymárkányi kötelezett­ségből, nem is szólva arról, hogy a dologi jóvátételen kívül egyéb kötelezettségei is voltak, és maradtak tel­jesítetlenül Németországnak. A távirdapóznák ügyé­nek előtérbetolása eléggé megmutatta, hogy a szín­falak mögött a francia kormánynak sincsenek illúziói a német jóvátétel reális értékére nézve. Igyekezik rábeszélni, hogy a jóvátétel kérdésében en­gedjen Franciaországnak, ha ezért a Keleten szabad­kezet kap Franciaországtól. A Kenyork Hérald­e hírét, amely nem is valószínűtlen, természetesen cá­folják. Bonar Law környezetében különben úgy tud­ják, hogy az angol miniszterelnök reményteljesen néz a közvetlen jövő elé és a kompromisszum lehetőségé­ben bízik. Az angol lapolul­ósilók jelentése szerint Ameriká­ban nem éreznek nagy csalódást az­ ellen­állásra, me­lyet a franciák Hughes tervezetével szemben kifejte­nek. Amerikában el­varrnak határozva, hogy ha a párisi konferenciának sikere lesz, második javaslat­tal is előállanak, mely arra irányulna, hogy a jóvá­tétmti 1­/.P­IA* mC]\(! t*?'? ■* f ~ ’ /«/J • , ’ * pl I után potitik* megfontolásoktól és­ befatyá októl i pirsdeti, k­eztán gazdasági alapon döntené­nek Ez az­­ az álláspont, amellyel szám­xn .1fdlerand már újévi | bevzédében . c»­­srn átlóst fi’SmnM 1 , vol az öltés-, j osuiljv. m­a délelőtti minisztermBácvnak is amelyet" | Paittetrré beezám''Ú tv-vmröl.' A m­inisztertan.ti-5ow­: ! Mülerand m -résv.i'.vu. i ti angol *yrvezel A IVt* lei-ügynökség szerint Anglia tervezete, amelyet a párisi konferencia elé terjesztene, részle­teiben nincs kidolgozva, de nagy vonalaiban ez volna. Németországnak négyévi moratórium adandó, azután Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizessen, további két éven át évi két és félmilliárd aranymárkát, ezen idő után pedig évi három és félmilliárd aranymárkát, vagy ennél esetleg kisebb összeget, mely azonban nem lehet kevesebb, mint két és félmillárd aranymárka és amelyet pár­tatlan nemzetközi döntőbíróság állapít meg, és az elpusztított téride­tek újjáépítésének elsőbbsé­géb­­ beleegyeznének. Angolország­­kijelentette, hogy bizonyos körülmények közt, amelyek a szövetségközi tartozások kérdésére vonatkoznak, hajlandó a Német­országgal szemben fennáló követeléseiről lemondani, vagy azokat leszállítani. .A francia kormány hang­súlyozza, hogy a szövetségközi adósságokat a közös győzelem érdekében vállalták, hogy azok háborús költségeket jelentenek és a versaillesi szerződés 281. és 232. cikkelye értelmében megelőzik a jóvátételi követeléseket. A francia kormány ezeknek az adós­ságoknak sem tőkéjét, sem kamatait meg nem fizet­heti, aráig a német fizetésekkel nem talál fedezetet az elpusztított területek újjáépítésére már tett és ez­után teendő kiadásokra és ezek a kiadások hozzá­vetőleg megfelelnek az A. és B. sorozatú kötelezvé­nyek francia részének. Ha Franciaország egyes hite­lezői elfogadják ezt az eljárást, a francia kormány késznek nyilatkozik arra, hogy a C. sorozatú kötelez­vények reá eső részéből saját tartozása névértékének megfelelő tőkét ad át neki. A tartozás kiegyenlítésével szolgáló C-kötelezvényeket Franciaország és a hite­lező államok meg fogják semmisíteni. Ami a német jóvátételi tartozás megfizetésének módozatait illeti, a tartozás megfizetésének rövidebb idő alatt kell történnie, mint az A. és B. kötelezvények törlesztésének. A francia kormány ennek folytán beleegyezik abba, hogy azok az előzetes fizetések, amelyeket Németország bizonyos, ezután megállapí­tandó határidőig teljesíteni fog, Németország részére olcsó kamatláb mellett leszámítoltassanak. Miután Né­metország ilyen fizetéseket most csak valamely külső kölcsön arányában teljesíthet, ezt a kölcsönt a szövet­séges kormányoknak teljes erejükkel támogatniuk kell. .A francia kormány­ egyébként úgy véli, hogy ilyen kölcsönök a közeljövőben lehetségesek lesznek és Németországban a korlátolt kölcsönszolgálat bizto­sítékait már most is meg lehet találni. Megkezdődött a párisi konferencia Poincaré jóvátételi tervezete

Next