Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
•feedatsség és tradóhivatal: András&*. mt 47. Telefon 55—00, 81—90. Előfizetési árak x Magyarországban : Havi 400, */♦ éri 1100 kor., *1* éri 2200 kor. A .VILÁG* megjelenik Hétfő kivételével min-tennap. Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 20 kor., vasár- és ünnepnapon 30 korona. Ausztriában köznap 1500 osztr. korona, vasárnap 2000 osztr. korona. Jugoszláviában köznapi* dinár, vasár- és ünnepnap 4 dinár. Egyes számy * hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J., Biau J., Bokor, Benkő és Társa, Győrié* Nagy, Haasensten és VoglerRT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gomes, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Moss® Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse* Berlinben ,Ala* Krausenstrasse 38—39. XIV. évfolyam Budapest, SZERDA 1923 január 3. 1-fő szám Távirdapóznák Fr Mától fogva Pakisban folytatják a Londonban Megszakadt tárgyalásokat a német jóvátétel törlesztésének újabb szabályozására nézve, és ha ezek a tárgyalások is eredménytelenül érnek véget, akkor igen komplikált helyzet fog kialakulni, mert a Németországnak adott moratórium az 1923. év kezdetével lejár, és így most nem csupán a normális törjesztések válnának formailag esedékessé, hanem a Belgiumnak átszolgáltatott aranyváltók is. Márpedig A francia kormány is beismerésben van arra nőive, haogy Németország jelenleg nem tehet eleget sem az egyik, sem a másik kötelezettségnek, tehát még kevésbbé teljesítheti egyidejűleg mind a kettőt. Bonar Lavy és Poincaré megoldhatatlan probléma fölött fognak tanácskozni, és a probléma megoldatlan marad majd akkor is, ha a párisi tárgyalások során eljutnak egy olyan megoldásig, amely néhány hónapra kielégíti az angol és a francia miniszterelnököt. A hivatalos angol álláspont állítólag 50 milliárd teranyraárkára akarja leszállítani a jóvátétel végösszegét, és egyben újabb kétesztendős moratóriumot adna Németországnak. 50 milliárd aranymárka már csak 25 százalékkal több annál a 2 milliárd fontnál, amennyire Keynes becsülte Németország teljesítőképességét a versaillesi szerződés aláírásának másnapján, és ezért úgy tűnik föl, mintha Bonar Law javaslata teljesen racionális keretek között mozogna. Csak éppen megváltozott a helyzet a versaillesi szerződés aláírásának másnapja óta. A német front öszszeomlása és a német forradalom kitörése után a márka még elég jó ideig tartani tudta a 40 centime-os árfolyamot Zürichben és ilyen alapon számítva a 2 milliárd aranyfont nem lett volna több 120 milliárd papírmárkánál. Ma azonban az 50 milliárd aranymárka papírmárkákra átszámítva 9000 és 10.000 milliárd papírmárka között mozog, tehát olyan összeg, amelynek évi egyszázalékos kamata majdnem annyi, mint a Kemsey által javasolt jóvátételi darabíjé Ar. igaz imgy a toarkz ér»'kellínffl irányt--..' ellető•leti. de nem minden irányban tolódó e ^yfomati. és így » Boare ',»* slt-1 ' ö ' tr-ra ss* -.i-vi ,'MT V-rttyk tééefnruáidt * · ítás: wec,a-. tói. Akkor, .tmifcoc » i.bate»cti ; i›tī*s»!ts‚ mm sie.r> millió font sterling)* 57—A8 nrill/örd papir marka terhet ró a mimet dlamoúrtartásra, a jóvé téteti kérdésnek már vsnpé - egy raekptsis mogokivan :- a német jóvátétel teljes törlést. Akik a német jóvátétel morális kötelezettségét hirdetik, azok most új érvet találhatnak a német vezérkar első főnökének, Moltkenak feljegyzéseiben,mert Moltke már 1914 októberében rezignáltan nézte a szétlőtt, felégetett francia falvakat és kezdte számolgatni, hogy mennyit kell ezért majd fizetni . . . Pedig ez a Háború elején volt, akkor,amtikor még különféle prognózisokat lehetett felállítani a háború végére nézve. Az igazi nagy pusztításokat pedig Lintendorff rendelte el, a háború vége felé, amikor nem volt kétséges többé, hogy mi lesz ez a vég, és kinek , tét megfizetnie a pedáns gonddal és szívós energiával végrehajtott rendszeres pusztításokat, amelyek a német hadsereg visszavonulásának útját jelezték. Egyoldalúság lenne csak Clemenceaut hibáztatni a jóvátételi kérdésért, és Ludendorff bűnrészessége ennek a katasztrófának felidézésében nem kisebb, mint azé a nyolcvankétesztendős aggastyáné, aki még kétórás beszédeket tart angol nyelven a Metropolitan Opera hatezer személyre berendezett nézőtere előtt a francia jóvátételi politika igazolására. A német békeszerződést Clemenceau utasításai szerint szövegezték meg Tardieu és Loncheur, de a békeszerződés jóvátételi szakaszait a Ludendorff által elrendelt pusztítások diktálták ... Ha egy nép kártérítéssel tartozik a hadvezére által kiadott parancsokért, akkor Németország morálisan tartozott jóvátételt fizetni, és valóban fizetett is jóvátételt. 1922-ben értékének bárminekilencnegyvenedét vesztette el a márka, és ez egymagában elég súlyos jóvátétel. Az igaz, hogy a francia pénzügyminiszter nem látta hasznát ennek a jóvátételnek, úgy, amint nem fogja hasznát látni annak sem, ha egy újabb év 1800 papírmárkáról 100.000 papírmárkára veri föl a békemárkát az újabb jóvátételi követelések támasztása által. Ezen nem lehet segíteni, mert ha egy kötelezettség bizonyos szempontból nézve morálisan jogosul, akkor gazdaságilag még teljesíthetetlen és abszurd maradhat. A francia álláspont képviselői ismételten hangoztatták — és az álláspont látszólagos jogosultságát nem lehet kétségbevonni —, hogy a német jóvátétel törlesztések elmaradásának esetében csak a győztes hatalmak fognak jóvátetett fizetni. Ha a jóvátétel alatt az idegen államok rímére esedékes állandó fizetési kötelezettségeket értjük, akkor Franciaország háborító keletű tartozásaiért, ötszázalékos kamatláb alapulvétele mellett, évi 2 milliárdot lesz kénytelen fizetni az Egyesült Államoknak és több mint másfélmilliárd frankot Angliának. Ezek igen kényelmetlen és igen súlyos kötelezettségek és akik hisznek a győzelemetikájában, azok súlyos etikai sérelemnek hirdethetik, hogy a győztes fizet és a legyőzött fél nem teljesít fizetéseket. De a győzelem etikáján kívül van más etika is, főleg van egy gazdasági törvény, amelyről lepattannak az etikai tételek. A gazdasági törvény rövidre fogva úgy hangzik, hogy a győztes fél fizetőképessége nagyobb, mint a legyőzött félé. Amerika nem fogja elengedni a francia tartozásokat, mert a törlesztés a győztes Franciaország számára csak nettói és 1 4ft/cleietip.su^* felpózott Németországszámára a jóvátételi kötelezettség teljesítése ma már a lehetetlenséggel határos. Paksban aligha fognak mást keresni, mint látszatmegoldást , és a tárgyalások realitásának előjátéka gyanánt igen érdekes a sokat emlegetett távirdapózim-eset. Akkor, amikor az egész jóvátételi összeg kérdése vitássá vált és vitássá vált a jóvátételi törlesztés mikéntje. Franciaország a jóvátételi bizottsággal napirendre tűzetett és napirenden tartott egy olyan ügyet, amelyet még bagatelle-nak is bajos nevezni. A jóvátételi bizottság egy döntése alapján a német kormány köteles lett volna december, harmincegyedikén 155.000 köbméter fát szállítani, főleg távirdapóznák számára. A német kormány csak a szállítási kötelezettség egy részét teljesítette, és a másik részre nézve haladékot kér március végéig. A kérést igen racionálisan indokolta a német kormány, arra hivatkozva, hogy a favágás évadja ősztől tavaszig terjed és a jóvátételi bizottság értesítése akkor érkezett Berlinbe, amikor nem lehetett a fák kivágásához hozzákezdeni , de a favágási évad lejárta előtt pontos részletekben megtörténik majd a szállítás. A francia szakértők nem fogadták el az indokolást, a távirdaParisban ma kezdődött meg a szövetségesek új konferenciája. Angliát Bonardám miniszterelnök, Olaszországot Delta Torretta nagykövet képviseli. A konferenciát Poincaré délután két órakor nyitotta meg. A konferencián Poincaré, Bonardám és Delta Torretta márki olasz, nagykövet előterjesztették kormányaik javaslatait A legközelebbi ülés holnap lesz, hogy a szakértőknek alkalmat adjanak ,.z különböző nézetek alapos tanurlmányozására. A konferencia előtt A konferenciát megelőző nyilatkozatok közil igen jelentős Mitterond Hjérri beszéde, amelyben a francia elnök tiltakozik az elten az amerikai eredetit '■ ima. ¡ti. elten hagyja: jóvátételi társ**** *• ,tő birnság , sárgija. Az elnök beszéde »,«’• ,a“St‘r^ megezőti I lesz esz Poinooro á Más foglalásáé lm.. Mail «-i -a*.(éli is * fram iá áBáopontoc , amelyet 'Argói I -i » avár Clno- — rrt.lflkv. ' A'*s j . chi‘- állítólag nemi it fogadta‘^''SzemietL így jártiiói ig az aj francia javatottok, a .negsz'Üll I terít le 'eken és a Bithr-pideken perlő mém '' vámok kerzelésére vonatkoznak Anglia részéről tologatásban részesülnek. Az angol kormány hivatalos tanácsadói meg vannak arról győződve, hogy a vámilletékek könnyű és gyakorlati eszközt szolgáltatnak arra, hogy Németországtól pénzt kapjanak és hogy a szövetséges biztosoknak megbízatásuk lesz a behajtást hatalmi eszközökkel is végrehajtani. Ezek a francia javaslatok csak általános jellegűek, egyáltalán csak Olaszországnak van — az ismert — konkrét javaslata, míg Anglia és Franciaország most a konferencián kívül egyezkednek, így a Newyork Hazald ■ azt jelenti, hogy Carzon Bonar Lino-t arra Affina-ns-ola közzéteszi Poincaré-nak ma délután bemutatott programmját, amely ezeket mutatja : Bármily kegyetlen megpróbáltatásoknak is tette ki a háború Franciaországot, mégsem lesz közönyös , azoknak a nemzeteknek talpraállása tekintetében, amelyek ma az általános válság alatt szenvednek- Éppen tegnap eklatáns példáját fudta az osztrák kérdésben szolidáris érzelmeinek. Az az őszinte kívánság vezérli, hogy szövetségeseivel teljes egyetértésben közreműködjék a békeszerződések végrehajtásával a béke megszrdításában és Tabun ennyi ország talpraállílásában, amelyeket a legutóbbi évek eseményei életerejükben támadtak meg. Franciaország azonban nem felejtheti el, hogy Németország volt az, amely neki hadat üzent, amely tíz francia megyébe betört és azokat tervszerűen elpusztította. Franciaország nézete az, hogy a károk jóvátétele, amit a versaillesi szerződés elrendel, az igazság legelemibb követelménye. Meggyőződése továbbá, hogy ez a jóvátétel a francia pénzügyek helyreállításának elengedheteten előfeltétele és Európa gazdasági talpraállításának egyetlen szervi előkészítése. Ebben az értelemben Franciaország szövetségesei elé terjeszti munkaprogrammját, amely a jóvátételek és a szövetségközi adósságok kérdését megoldja, a márka stabilizálását, a német pénzügyek reorganizálását és a Németország nészéről kért moratóriumra vonatkozó indítványt, valamint azoknak a zálogoknak megjelenlését tartalmazza, amelyeknek lefoglalását a francia kormány elengedhetetlennek tartja. A francia kormány kijelenti, hogy nem fogadja el azoknak a fizetéseknek leszállítását, amelyeket Németország a statútum értelmében teljesíteni tartozik. A fizetéseknek Franciaországra eső része már ma sem elegendő arra, hogy az elpusztított területeit újjáépítését és a nyugdíjterheket fedezze. A leszállításról csal, akkor lenetik szó, ha egyesszövetségesek Németországgal szemben fennálló követeléseiknek a rájuk vész megyáltoztatásá val való leszállításába póznák ügye a jóvátételi bizottság elé került és itt elmarasztalták Németországot. Az Havas-ügynökség eredetileg a dologi szállítások szabályozásának 18. szakaszáról beszélt, amely rosszhiszeműséget állapít meg, de azután kiderült, hogy a jóvátételi bizottság csak a 17. szakasz alapján marasztalta el Németországot, és ebben a szakaszban nincs ásó rosszhiszeműségről. A párisi lapok most széltében-hosszában tárgyalják a faszállítási ügyet és valószínű, hogy Franciaország fényes elégtételt kap majd a távirdapóznák kérdésében, olyan fényes elégtételt, amely elfeledheti a visszavonulást az egyéb frontokról. Ez a fényes elégtétel majd leplezni fogja azt, hogy az egész fahátralék csak 2 millió aranymárka értéket reprezentál, és leplezni fogja azt, hogy Németország 780 millió aranymárkányi dologi szállítással maradt hátralékban a 950 millió aranymárkányi kötelezettségből, nem is szólva arról, hogy a dologi jóvátételen kívül egyéb kötelezettségei is voltak, és maradtak teljesítetlenül Németországnak. A távirdapóznák ügyének előtérbetolása eléggé megmutatta, hogy a színfalak mögött a francia kormánynak sincsenek illúziói a német jóvátétel reális értékére nézve. Igyekezik rábeszélni, hogy a jóvátétel kérdésében engedjen Franciaországnak, ha ezért a Keleten szabadkezet kap Franciaországtól. A Kenyork Héralde hírét, amely nem is valószínűtlen, természetesen cáfolják. Bonar Law környezetében különben úgy tudják, hogy az angol miniszterelnök reményteljesen néz a közvetlen jövő elé és a kompromisszum lehetőségében bízik. Az angol lapolulósilók jelentése szerint Amerikában nem éreznek nagy csalódást az ellenállásra, melyet a franciák Hughes tervezetével szemben kifejtenek. Amerikában elvarrnak határozva, hogy ha a párisi konferenciának sikere lesz, második javaslattal is előállanak, mely arra irányulna, hogy a jóvátétmti 1/.PIA* mC]\(! t*?'? ■* f ~ ’ /«/J • , ’ * pl I után potitik* megfontolásoktól és befatyá októl i pirsdeti, keztán gazdasági alapon döntenének Ez az az álláspont, amellyel számxn .1fdlerand már újévi | bevzédében . c»srn átlóst fi’SmnM 1 , vol az öltés-, j osuiljv. ma délelőtti minisztermBácvnak is amelyet" | Paittetrré beezám''Ú tv-vmröl.' A minisztertan.ti-5ow: ! Mülerand m -résv.i'.vu. i ti angol *yrvezel A IVt* lei-ügynökség szerint Anglia tervezete, amelyet a párisi konferencia elé terjesztene, részleteiben nincs kidolgozva, de nagy vonalaiban ez volna. Németországnak négyévi moratórium adandó, azután Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizessen, további két éven át évi két és félmilliárd aranymárkát, ezen idő után pedig évi három és félmilliárd aranymárkát, vagy ennél esetleg kisebb összeget, mely azonban nem lehet kevesebb, mint két és félmillárd aranymárka és amelyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapít meg, és az elpusztított téridetek újjáépítésének elsőbbségéb beleegyeznének. Angolországkijelentette, hogy bizonyos körülmények közt, amelyek a szövetségközi tartozások kérdésére vonatkoznak, hajlandó a Németországgal szemben fennáló követeléseiről lemondani, vagy azokat leszállítani. .A francia kormány hangsúlyozza, hogy a szövetségközi adósságokat a közös győzelem érdekében vállalták, hogy azok háborús költségeket jelentenek és a versaillesi szerződés 281. és 232. cikkelye értelmében megelőzik a jóvátételi követeléseket. A francia kormány ezeknek az adósságoknak sem tőkéjét, sem kamatait meg nem fizetheti, aráig a német fizetésekkel nem talál fedezetet az elpusztított területek újjáépítésére már tett és ezután teendő kiadásokra és ezek a kiadások hozzávetőleg megfelelnek az A. és B. sorozatú kötelezvények francia részének. Ha Franciaország egyes hitelezői elfogadják ezt az eljárást, a francia kormány késznek nyilatkozik arra, hogy a C. sorozatú kötelezvények reá eső részéből saját tartozása névértékének megfelelő tőkét ad át neki. A tartozás kiegyenlítésével szolgáló C-kötelezvényeket Franciaország és a hitelező államok meg fogják semmisíteni. Ami a német jóvátételi tartozás megfizetésének módozatait illeti, a tartozás megfizetésének rövidebb idő alatt kell történnie, mint az A. és B. kötelezvények törlesztésének. A francia kormány ennek folytán beleegyezik abba, hogy azok az előzetes fizetések, amelyeket Németország bizonyos, ezután megállapítandó határidőig teljesíteni fog, Németország részére olcsó kamatláb mellett leszámítoltassanak. Miután Németország ilyen fizetéseket most csak valamely külső kölcsön arányában teljesíthet, ezt a kölcsönt a szövetséges kormányoknak teljes erejükkel támogatniuk kell. .A francia kormány egyébként úgy véli, hogy ilyen kölcsönök a közeljövőben lehetségesek lesznek és Németországban a korlátolt kölcsönszolgálat biztosítékait már most is meg lehet találni. Megkezdődött a párisi konferencia Poincaré jóvátételi tervezete