Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

•feectatsMség és tíadáhivafcal: Andráu&*. mí 47. Telefon 55—00, 81—90. Előfizetési arak xVlagyarorszádban : Havi 400, */♦ éri 1100 kor., *1* éri 2200 kor. A .VILÁG* megjelenik Hétfő kivételével min-iennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 20 kor., vasár- és ünnepnapon 30 korona. Ausztriában köz­nap 1500 oaztr. korona, vasárnap 2000 osztr. korona. Jugoszláviában köznapi* dinár, vasár- és ünnepnap 4 dinár. Egyes siám y * hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhiratalaban, Blockner J., &iau-J., Bokor, Benkö és Társa, Győrié* Nagy, Haasenstdn és VoglerRT., Tenezer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon es Társa, Loopold Gyula, Leopoid Goméi, Schwarz Jőzset, Sikrav, Mezei Antal, Moss® Rudolf, Eckstein Bemát hirdetési iro­dákban. Bécsbcn: Haascnstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse* Berlinben ,Ala* Krausenstrassc 3S—39. XIV. évfolyam Budapest, SZERDA 1923 január 3. 1-ső szám Távirdapóznák Fr Mától fogva Parisban folytalják a Londonban Megszakadt tárgyalásokat a német jóvátétel törlesz­tésének újabb szabályozására nézve, és ha ezek a tárgyalások is eredménytelenül érnek véget, akkor igen komplikált helyzet fog kialakulni, mert a Né­metországnak adott moratórium az 1923. év kezdeté­vel lejár, és igy most nem csupán a normális lör- iesztések válnának formailag esedékessé, hanem a Belgiumnak álszolgáltatott atanyváltók is. Már pedig A francia kormány is beismerésben van arra nőivé, jaagy Németország jelenleg nem tehet eleget sem az egyik, sem a másik kötelezettségnek, tehát még ke- vcsbbé teljesítheti egyidejűleg mind a kettőt. Bonar Lavv és Poincaré megoldhatatlan probléma fölött fog­nak tanácskozni, és a probléma megoldatlan ma­rad majd akkor is, ha a párisi tárgyalások során eljutnak egy olyan — megoldásig, amely néhány hó­napra kielégíti az angot és a francia miniszterelnököt. A hivatalos angol álláspont állítólag 50 milliárd teranyraárkára akarja leszállítani a jóvátétel vég­összegét, és egyben njabb ketesztendös moratóriumot ndna Németországnak. 50 milliárd aranymárka már csak 25 százalékkal több annál a 2 milliárd lönlnáí, amennyire Keynes becsülte Németország teljesítőké­pességét a versaillesi szerződés aláírásának másnap­ján, és ezért ugv tűnik föl, mintha Bonar Law ja­vaslata teljesen racionális keretek között mozogna. Csak éppen megváltozott a helyzet a versaillesi szer­ződés aláírásának másnapja óta. A német front ösz- szeomlása és a német forradalom kitörése után a marka még elég jó ideig tartani tudta a 40 eontime-os árfolyamot Zürichben és ilyen alapon számítva a 2 milliárd aranyfont nem lett volna több 120 milliárd popirmárkánál. Ma azonban az 50 milliárd arany- márka papirmárkákra átszámítva 9000 és 10.000 mil­liárd papirmárka között mozog, tehát olyan összeg, amelynek évi egyszázalékos kamata majdnem annyi, mint i Ke mse* áltat Javasolt ióvátéteh öarathíié Ar. igaz imgy a toarkz ér»"ke líínffl irányt--;.' ellető- •loti. de nem minden irányban tolódó e ^yfomati. és így » Boare ',»* slt-1 ' ö ' tr-ra ss*-.i-vi ,'MT V-rttyk tééefnruáidt * > ítáW: we­c,a-. tói. Akkor, .tmifcoc » i.baté»cti ; i<t<*s»!ts> mm- sie.r> millió font sterling)* 57—A8 nrill/örd papir- marka terhel ró a mimet dlamoúrtartásra, a jiivé téteti kérdésnek már vsnpé - egy raeicptfis mogokivan :w- a német jóvátétel teljes törlésr. Akik a német jóvátétel morális kötelezettségét hirdetik, azok most uj érvel találhatnak a német ve­zérkar első főnökének, Moltkenak feljegyzéseiben, •mert Moltke már 1914 októberében rezignáltan nézte a szétlőtt, felégetett francia falvakat és kezdte szá­molgatni, hogy mennyit kell ezért majd fizetni . . . Pedig ez a Háború elején volt, akkor, lantikor még különféle prognózisokat lehetett felállítani a háború végére nézve. Az igazi nagy pusztításokat pedig Ln- itendorff rendelte el, a háború vége felé, amikor nem volt kétséges többé, hogy' mi lesz ez a vég: és kinek , tét! megfizetnie a pedáns gonddal és szívós energiá­val végrehajtott rendszeres pusztításokat, amelyek a vemet hadsereg visszavonulásának útját jelezték. Egyoldalúság lenne csak Clemenceaut hibáztatni a • lóvátételi kérdésért, és LudendortT bnnrészessége en­nek'a katasztrófának felidézésében nem kisebb, mini azé a nyolcvankétesztendös aggastyáné, aki még két­órás beszédeket tart angol nyelven a Metropolitan Opera hatezer személyre berendezett nézőtere előtt a francia jóvátételt politika igazolására. A német béke- szerződést Clemenceau utasításai szerint szövegezték meg Tardieu és Loncbcur, de a békeszerződés jóvá­tételt szakaszait a Ludendorff áltaá elrendelt pusztí­tások diktálták ... Ha egy nép kártérítéssel tarto­zik a hadvezére által kiadott parancsokért, akkor Né- ’metország morálisan tartozott jórvátételt fizetni, és valóban fizetett is jóvátételt. 1922-ben értékének bár­minek ilencnegyvénedét vesztette el n márka, és e* egymagában elég snlyos jóvátétel. Az igaz, hogy a francia pénzügyminiszter nem látta hasznát ennek a jóvátételnek, úgy, amint nem fogja hasznát látni an­nak sem, ha egy- újabb év 1800 papirmárkáról 100.000 papirmárkára veri föl a béke-márkát az njabb jóvá téteti követelések támasztása által. Ezen nem lehet segíteni, mert ha egy kötelezettség bizo­nyos szempontból nézve morálisan jogosul!, akkor gazdaságilag még teljesíthetetlen és abszurd ma­radhat. A francia álláspont képviselői ismételten han­goztatták — és az álláspont látszólagos jogosultságát nem lehet kétségbevonni —, hogy a német jóvátétel! törlesztések elmaradásának esetében csak a győztes hatalmak fognak jóvá betett fizetni. Ha a jóvátétel alatt az idegen államok rímére esedékes állandó fize­tési kötelezettségeket érijük, akkor Franciaország háboríts keletű tartozásaiért, ölszázalékos kamatláb alapulvétele mellett, évi 2 milliárdot lesz kénytelen fizetni az Egyesült Államoknak és több mint másfél- milliárd frankot Angliának. Ezek igen kényelmetlen és igen súlyos kötelezett ségek és akik hisznek a győ­zelem .etikájában, azok súlyos etikai sérelemnek hir­dethetik, hogy a győztes fizet és a legyőzött fél nem teljesít fizetéseket. De a győzelem etikáján kívül van más etika'is, főleg van egy gazdasági törvény, amely­ről lepattannak az etikai tételek. A gazdasági törvény rövidre fogva úgy hangzik, hogy a győztes fél fizető­képessége nagyobb, mint a legyőzött félé. Amerika rom fogja elengedni a francia tartozásokat, mert a törlesztés a győztes Franciaország számára csak ne­ttéi é»>4ft/cleietip.su^* fcspózótt Németország-számára a jóvátétel! kötelezettség teljesítése ma már a lehetetlenséggel határos. Parisban aligha fognak mást keresni, mint lát­szatmegoldást : és a. tárgyalások realitásának előjá­téka gyanánt igen érdekes a sokat emlegetett táoirda- pózrm-eset. Akkor, amikor az egész jóvátételt összeg kérdése vitássá váll és vitássá vált a jóválételi tör­lesztés mikéntje, Franciaország a jóvátételt bizo‘1- sággal napirendre tűzetett és napirenden tartott egy olyan ügyet, amelyet még bagatelle-nak is bajos ne­vezni. A jóvátételt bizottság egy döntése alapján a német kormány köteles lett volna december, harminc­egyedikén 155.000 köbméter fát szállítani, főleg táv­irdapóznák számára. A német kormány csak a szál­lítási kötelezettség egy részét teljesítette, és a másik részre nézve haladékot kér március végéig. A kérést igen racionálisan indokolta a német kormány, arra hivatkozva, hogy a favágás évadja ősztől tavaszig ter­jed és a jóvátételt bizottság értesítése akkor énkezelt Berlinbe, amikor nem lehetett a fák kivágásához hozzákezdeni : de a favágást évad lejárta előtt pontos részletekben megtörténik majd a száliitás. A francia szakértők nem fogadták el az indokolást, a távirda­póznák ügye a jóválételi bizottság elé került és itt elmarasztalták Németországot. Az Havas-ügynökség eredetileg a dologi szállítások szabályozásának 18. szakaszáról beszéli, amely rosszhiszeműséget állapit meg, de azután kiderüli, hogy a jóvátéieli bizottság csak a 17. szakasz alapján marasztalta el Német­országot, és ebben a szakaszban nincs ásó rosszhi­szeműségről. A párisi lapok most széliébenXhosszában tárgyalják a faszállítási ügyet és valószínű, hogy Franciaország fényes elégtételt kap majd a távirda­póznák kérdésében, olyan fényes elégtételt, amely elfeledheti a visszavonulást az egyéb frontokról. Ez a fényes elégtétel majd leplezni fogja azt, hogy az egész fahátralék csak 2 millió aranymárka érteket reprezentál, és leplezni fogja azt, hogy Németország 780 millió aranymárkánpi dologi szállítással maradt hátralékban a 950 millió aranymárkányi kötelezett­ségből: nem is szólva arról, hogy a dologi jóvátételen kívül egyéb kötelezettségei is voltak, és maradlak tel­jesítetlenül Németországnak. A távirdapóznák ügyé­nek elötérbelolása eléggé megmutatta, hogy a szín­falak mögött a francia kormánynak sincsenek illúziói a német jóvátétel reális értékére nézve. Parisban ma kezdődött meg a szövetségesek uj konferenciája. Angliát Bonar Lám miniszterelnök, Olaszországot Delta Torretta nagykövet képviseli. A konferenciát Poincaré délután két órakor nyitotta meg. A konferencián Poincaré, Bonar fám és Delta Torretta márki olasz, nagykövet előterjesztették kor­mányaik javastatait A tegközeüebbi ülés holnap lesz, hogy a szakértőknek alkalmat adjanak ,.r különböző nézetek alapos tamrtmányozására. A konferencia előtt A konferenciát megelőző nyilatkozatok közill igen jelentős Milterond Hjérri beszéde, amelyben a francia elnök tiltakozik az elten az amerikai eredetit '■ ima. <ti. elten hagyj e: jáoátételi társ**** *• :tő birnsúg : lárg ijo. Az elnök beszéde »-,«’• ,ű“St‘r^ mcgczőti I les” esz Póinooro á Más foglalásáé lm.. Mail «­i -a*.(éli is * fram iá áBáopontoc , amelyet 'Argói I -i » avár Cln o- — rrt.lflkv. ' A'*s j . cKÍ‘- állítólag nemi it fogadta‘^''Sze/mtietL így j ártiiói ig az aj francia javatPttok, a .negsz'Üll I terít le 'eken és a Bithr-pidekea perlő mém '' vámok ke- ! Kelésére vonatkoznak Anglia részéről tologatásban részesülnek. Az angot kormány hivatalos tanácsadói meg vannak arról győződve, hogy a vámilletékek könnyű és gyakorlati eszközt szolgáltatnak arra, hogy Németországtól pénzt kapjanak és hogy a szövetsé­ges biztosoknak megbízatások lesz a behajtást ha­talmi eszközök kél is végrehajtani. Ezek a francia javaslatok csak általános jellegűek, egy­általán csak Olaszországnak van — az ismert — kon­krét javaslata, mig Anglia és Franciaország most a konferencián kiviií egyezkednek. így a Newyork Hátaid ■ azt jelenti, hogy Carzon Bonar Lrnv-t arra igyekezik rábeszélni, hogy a jóvátétel kérdésében en­gedjen Franciaországnak, ha ezért a Keleten szabad­kezet kap Franciaországtól. A Kewyork Héráid e hírét, amely nem is valószínűtlen, természetesen cá­folják. Bonar Law környezetében különben úgy tud­ják, hogy az angol miniszterelnök reményteljesen néz a közvetlen jövő elé és a kompromisszum lehetőségé­ben bízik. Az angol lapéiul ósilók jelentése szerint Ameriká­ban nem éreznek nagy csalódást az. ellenfállásra, me­lyet a franciák Hughes tervezetével szemben kifejte­nek. Amerikában cl varrnak határozva, hogy ha a párisi konferenciának sikere lesz, második javaslat­tal is eiőáüanak. mely arra irányulna, hogy a jóvá­tAtmti 1-/.P-IA* mC]\(í t*?"? ■* f ~ ’ /«/J • , ’ * pl I után pvtitik* megfontolásoktól é„- befatyá októl i oKsdeti, liezlán gazdasági alapon döntené <ek Ez az j az álláspont, amellyel sránixn .1fdlerand már újévi | bevrédéhen . c» >srn átlóst fi’SlnM 1 , vol az öltés-, j osuiljv. ina délelőtti minisztermBácvnnk is amelyet" | Paittctrré beezám''Ú tv-vmiöl.' A niinisztórtan;ti-5ow-: ! Mülerand m -résv.i'.vu. i ti angol *yrvezel A IVt* lei-ügynökség szerint Anglia tervezete^ amelyet a párisi konferencia elé terjesztene, részle­teiben nincs kidolgozva, de nagy vonalaiban ez volnaí Németországnak négyévi moratórium adandó, azután Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizessen, további két éven át évi két és félmilliórd aranymárkát; ezen idő után pedig évi három és félmilliárd aranymárkát, vagy ennél esetleg kisebb összeget, mely azonban nem lehet kevesebb, mint két és fétmillárd aranymárka és amelyet pár­tatlan nemzetközi döntőbíróság állapit meg. Poincaré jóvátéieli tervezete A /f«iw«-ii-.o<la közzéteszi Poincaré-nak ma dél­után bemutatott programmját, amely ezeket ni óraija : Bármily kegyetlen megpróbáltatásoknak is tette ki a háború Franciaországot, mégsem lesz közönyös . azoknak a nemzeteknek talpraáttása tckintelcbcn, . amelyek ma az általános válság alatt szenvednek- Éppen tegnap eklatáns példáját ;ufta az osztrák kér­désben szolidáris érzelmeinek. Az az őszinte kíván­ság vezérli, hogy szövetségeseivel teljes egyetértésben köz remii köd yék a békeszerződések végrehajtásával » béke megszüérdításSban és Tabun ennyi ország talpra- átlilásábun, amelyeket a legutóbbi évek eseményei életerejükben támadtak meg. Franciaország azonban nem felejtheti el, hogy Németország oolt az, amely neki hadat üzent, amely tíz francia megyébe betört és azokat tervszerűen elpusztította. Francia- ország nézete az, bogy a károk jóvátétele, amit » versaillesi szerződés elrendel, az igazság legelemibb követelménye. Meggyőződése továbbá, hogy ez a jó­vátétel a francia pénzügyek helyreállításának elen- gedheíeSen előfeltétele és Európa gazdasági talpra- állításának egyetlen szervi előkészítése. Ebben az ér­ielemben Franciaország szövetségesei elé terjeszti munkaprogrammját, amely a jóvátételek és a szövet- ségkiözi adósságok kérdését megoldja, a márka sta­bilizálását, a német pénzügyek reorganizálását és a Németország neszéről kért moratóriumra vonatkozó indítványt, valamint azoknak a zálogoknak megjelij- lését tartalmazza, amelyeknek lefoglalását a francia kormány elengedhetetlennek tartja. A francia kormány kijelenti, hogy nem fogadja el azoknak a fizetéseknek leszúltiUisál, amelyekéi Né­metország a statútum értelmében teljesíteni tartozik. A fizetéseknek Franciaországra gső része már ma. sem' elegendő arra, hogy az elpuszliloll területeit újjáépítését és a nyugdijlerhokél fedezze. A leszállí­tásról csal; aki or l"!ieüic szú, ha egyes .szövetségesek Németországgal szemben fennálló követeléseiknek a rájuk (égz megy ál Luz tatása vaj vaja leszállításába és az elpusztított téridé tok újjáépítésének elsőbbsé­géin' beleegyeznének. Angolország .kijelentette, hogy bizonyos körülmények közt, amelyek a szövetségközi tartozások kérdésére vonatkoznak, hajlandó a Német­országgal szemben fennáHó követeléseiről lemondani, vagy azokat leszállítani. .4 francia kormány hang­súlyozza, hogy a szövelségközi adósságokat a közös győzelem érdekében vállalták, hogy azok háborúd költségeket jelentenek és a versaillesi szerződés 281. és 232. cikkelye értelmében megelőzik a jóvátétel* követeléseket. A francra kormány ezeknek az adós­ságoknak sem tőkéjét, sem kamatait meg nem fizet­heti, aráig a német fizetésekkel nem talál fedezetet az elpusztított területek újjáépítésére már tett és ez­után teendő kiadásokra és ezek a kiadások hozzá­vetőleg megfelelnek az A. és B. sorozatú kötelezvé­nyek francia részének. Ha Franciaország egyes hite­lezői elfogadják ezt az eljárást, a francia kormány késznek nyilatkozik arra, bogy a C. sorozatú kötelez­vények reá eső részéből saját tartozása névértékének megfelelő tőkét ad át neki. A tartozás kiegyenlilésérel szolgáló C-kötclezvényeket Franciaország és a hite­lező államok meg fogják semmisíteni. Ami a német jóvátéieli tartozás megfizetésének módozatait illeti, a tartozás megfizetésének rövidebb idő alatt kell történnie, mint az A. és B. kötelezvények törlesztésének. A francia kormány ennek folytán beleegyezik abba, hogy azok az előzetes fizetések, amelyeket Németország bizonyos, ezután megállapí­tandó határidőig teljesíteni fog, Németország részérd olcsó kamatláb mellett leszámitoltassanak. Mintán Né­metország ilyen fizetéseket most csak valamely külső kölcsön arányúban teljesíthet, ezt a kölcsönt a szövet­séges kormányoknak teljes erejükkel támogatniuk kell, .4 francia kormán:} egyébként agy véli, hogy ilyen kölcsönök a közeljövőben lehetségesek lesznek és Németországban a korlátolt kölcsönszolgalut bizto silékail már most is meg lehet találni. Meqkezdöd&tt & párisi konferencia

Next

/
Thumbnails
Contents