Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

^ 1923 januar A._______ VILÁG A magyar ij esztendő Az i­j esztendő alkalmából az idén is megtör­téntek a szokásos üdvözlések, de alig pár po­litikai párt volt, ahol beszédeket hallottunk, magát a miniszterelnököt és a pártvezéreket híveik távirat­ban köszöntötték az új esztendő alkalmával. A kormányzó üdvözlést Horthy Miklós kormányzó előtt hétfőn délelőtt megjelent a diplomáciai kar, amelyet a kormányzó Daravetry Géza miniszter jelenlétében fogadott Az üdvözlőbeszédet francia nyelven Schioppa Lőrinc pápai nuncius mondta és hangoztatta, hogy ez az első eset, amikor majdnem az összes nemzetek diplomá­ciai képviselői együtt jelentek meg a független Ma­gyarország államfője előtt A kormányzó megköszönte az üdvözlést, majd így folytatta: " Valóban, a békés munkára irányuló politiká­­­it is reméli Magyarország teljesíteni azt a történelmi hivatást, amelyet a Gondviselés számára kijelölt, ami­dőn őt egy fejlett kultúra és egy dicsőséges törté­nelmi múlt emlékeinek jótéteményeiben részesítette. Magyarország az összes nemzetek hathatós támogatá­sára remél számíthatni a békének ebben a munká­­jában, amelyben boldogulásának és jövő fejlődésének alapjait látja. Ezután a kormányzó a többi újévi üdvözlőiket fogadta. Újévi politikai beszédek A kormánypárt táviratban üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt és nagyatádi Szabó István földmivelési minisztert, a többségi párt elnökét. Az ellenzéki pártokban is nagyrészt elmaradt az újévi beszéd és a legtöbb párt szintén táviratot küldött a Vezető politikusoknak. A­­Nemzeti demokrata párt vezérét, Vázsonyi V51- tap­st, újév délelőttjén a párt nevében Benedek János köszöntötte. Vázsonyi Vilmos az üdvözlésre többek kö­zött a következőket mondotta: — A társadalomnak vissza kell adni munkakedvét, Valódi életkedvét, vissza kell adni ennek az országnak a jogeszme varázsát és tiszteletét, a munka becsülését, a munka gyümölcse eredményének biztonságát és meg kell szilárdítani azt a laza kérget, amelyen most mindnyájan mozgunk, amely laza kéreg összeroppan­­hat lábunk alatt és mi mindnyájan elsülyedhetünk, ezt közös erővel és közös akarattal meg kell szilárdí­tanunk, hogy ebben az országban ismét érdemes le­gyen élni és meg lehessen élni. Az a vidámság, ame­lyet nap-nap után látunk, a siralomház vidámsága. Hosszan bírálta ezután a kereseti adóról szóló miiniszteri utasítást. Majd a jóvátétel kérdésére tért át: — Mi nem tartozunk reparációval — mondotta —, nem tartozunk a békeszerződés alapján sem és nem tartozunk azzal még ma, mert az az időpont, amelyet a békeszerződés a reparációra megállapított, még nem következett be. A reparáció kérdése esetleg ránk nézve kedvezően lesz elintézhető, ha a magyar kormány ebben a kérdésben felismeri a helyes utat. A helyes út pedig nem lehet a titok útja. Nem lehet az, hogy mi elzárkózzunk Európától és ott keressünk baráto­kat, ahol barátaink nincsenek és visszataszítsuk azo­kat, akik szívesen segítenek minket. Ha tehát a ma­gyar kormány önként fel nem ajánlja a reparációt, ezt a helyzetet kitűnően felhasználhatja akkor, ha bele tud kapcsolódni a nemzetközi hangulatba, ha ott keresi barátainkat, ahol vannak, ha nem Kemal pasá­nak küld diszkardot és nem az olasz feketeingesek­­nek udvarol, hanem ha megszerzi az európai de­mokrácia szimpátiáját és támogatását, akkor minden országban akad ennek a kis nemzetnek szövetségese, amely szövetségesek már a német reparáció kérdésé­ben is hallatták szavukat és sokszoros erővel fogják megvédhetni ezt a kis országot, amely megfizette a legsúlyosabb reparációt azzal, hogy az ország nagy részét elszakították tőlünk.­­ Bele kell kapcsolódnunk az európai áramla­tokba, mert hiszen az a látszólagos reakcionárius irány Európaszerte csak efemerida és a reakcionárius irányzatok mellett mindenütt ott áll ugrásra készen a demokrácia, amelyet divatos áramlatokkal, frázisok­kal ideig-óráig vissza lehet szorítani, de amelyek vég­leges diadalának be kell következnie, mert folytono­san a demokrácia felé haladnak, annak győzelmét fel­tartóztatni nem lehet . A függetlenségi és 48-as Kossuth-pártban Battyhány Tivadar gróf elnököt P. Ábrahám Dezső üdvözölte. Batthyány válaszában tiltakozott az ellen az ismételten elhangzott vád ellen, mintha ő és vele együtt a párt szélsőséges, felforgató politikát űzött vagy támogatott volna. Elmondta, hogy 1918-ban az összeomlást megelőző hetekben kormányt kellett volna alakítania, majd így folytatta beszédét: — Egy külföldi előkelő személyiség, amely a ma­gyar helyzet iránt behatóan érdeklődött s amellyel Bethlen István, Teleki Pál, Pallavicini György és Sigray Antal grófok a legintimebb összeköttetésben és, állandó érintkezésben voltak, ugyancsak erősen szorongatott, hogy álljak élére egy oly koncentrá­ciós kormánynak, amelyben az akkori legszélsősége­sebb baloldali elemek is képviselve lennének. Hogy milyen rettenetes helyzetben utasítottam el magamtól az ezekkel a szélső forradalmi elemekkel való együtt­működést, erről adjon felvilágosítást Szmrecsányi György, aki életem e legválságosabb politikai tanács­kozását és­­ elhatározását köztem és az említett kül­földi személyiség között hazafias kötelességtudásból közvetítette és megbeszélésünkön végig jelen volt. Nagy és döntő fontosságú kérdések megoldása vár az országra. Ha ezekben a végzetesen nagy időkben sem szűnik meg a túlsó oldal rágalomhadjárata, noha nem szívesen teszem, mégis kénytelen leszek a magunk politikája becsületes reputációja érdekében a múltnak még né­hány más eseményét is feltárni, kénytelen leszek ország-világ előtt megvilágítani a bank-utcai milliók és más IVéeV budapesti eseményeknek sok oly részletét, :i­rik’d­k';­­ eleddig az ország nyilvánossága nem ismer. Popíkai beszél mondott még Heinétek Ferenc 1*, aki i uM­er'*’ ' ülésen megnyilvánuló antimerkan­tilista vAnyzat d!^, szólt. Bft­azár püspök újévi nyilatkozata Baltazár Dezső dr., debreceni református püspök, beszédet mondott abból az alkalomból, hogy az egy­házkerületi és kollégiumi tisztviselők üdvözölték. Be­szédében többek között igy szólt: — Annyi bizonyos, hogy az igazságnak elemi ereje van... íme, a kormány hiába tagadja meg egy magyar kálvinista napilap alapítására irányuló kéré­sünket, hiába tartja magánál még mindig megerősí­­tetlenül a Debreceni Kálvinisták Templomegyesületé­nek alapszabályait és hiába engedélyez viszont gomba­módra mindenféle reakcionárius orgánumokat és egyesületeket, azért a mi szellemünk él, hat, mun­kál, gyarapít és áldás belül az országra és tisztesség kívül a világon.­­ Nem tudom, hogy a rend fokozottabb védelme iránt hozandó törvénynek milyen hatása lesz a mi nemzeti, vallási és kulturális erőink kifejtésére. Az igazi rend a maga belső erőivel szilárdságával, álta­lános é­rdekűségével legjobban maga védelmezi meg magát. Nem kellenek mellé sem paragrafusok, sem börtönök. Vagy ha vannak mellette ilyenek, akkor fölöslegesek... Az újságírók újéve A Magyarországi Újságírók Egyesülete a vasár­napi Petőfi-ünnepély után üdvözölte és ünnepelte elnökét, Márkus Miksát. Kun Andor dr. szólott a vá­lasztmány nevében, mire Márkus Miksa lelkes taps­sal fogadott beszédben válaszolt. Hangsúlyozta az uj­­ságirótársad­alom egységének fontosságát. — Ami a sajtószabadság kérdését illeti — foly­tatta —, nem mondhatok egyebet, mint eddig: olyan rendtörvény kellene csak, amely az eddigi törvények komoly és szigorú végrehajtását rendeli el. Ezzel a sajtó és az állam jogos érdekei egyaránt biztosítva volnának. Az Otthon­ Kör tagjai ma melegen, üdvözölték Hoitsy Pál elnököt az újév alkalmából. A főváros A keresztény községi párt nevében újév alkal­mából Csillery András üdvözölte Sipőcz Jenő polgár­­mestert. Válaszában Sipőcz polgármester megemléke­zett a múlt esztendőről, amely szerinte a harc je­gyében folyt le, de egyúttal az alkotások és a nehéz munka esztendeje volt. Párisi útjukkal be­bizonyították, hogy az, hogy keresztény és nemzeti alapon állanak , a külföld előtt és a külfölddel való érintkezés szempontjából nem hátrány, hanem előny. Ami a jövőt illeti: a polgármester most már a gaz­dasági politikában akar komoly eredményeket elérni.­ „Éppen a gazdasági és pénzügyi politika az — mond­ja Sipőcz —, amelynél bizonyos körök szeretik hangoz­tatni, hogy mi szellemi hátrányban vagyunk. Meg kell és meg fogjuk mutatni, hogy itt is felvesszük a harcot és friss, új erőt viszünk be a főváros egész munkájába. A gazdasági politikában felvesszük a ver­senyt és a jogegyenlőség és politikai egyenlőség jel­szavával állítjuk helyre a magyar faj szellemi felsőbb­­ségét a gazdasági életben." Megemlékezett arról is a polgármester, hogy a fővárosi törvény revíziója is aktuális. A tr­kt küzdelmeiben — úgymond — a ke­reszténypárt egyedül állott, egyedül váltatta a fele­lősséget és állta a harcot. A keresztény párt a maga erejéből fog hozzá az alkotásokhoz, a jövő nagy munkájához, úgy amint a liberálisok segítsége nélkül tudták megvédeni Nándorfehérvárt, megvívják továbbra is a maguk harcát. Egyébként optimista és reméli, hogy sikerülni fog neki Budapestet teljesen kereszténnyé és magyarrá lenni. szftz mrgvtir élet HNDRáSSY DÉNES gróf irtai HODINKffi T9VAORR cz. A világ keveset tud róla... „Ugy-e, az a nagy filantróp és mecénás?"... És már el is intézte. Ő pedig, aki immáron egy másik planétáról szemléli a földnek, ennek az ostoba bolygónak az eseményeit, örvendve örvend, hogy ime, sikerült észrevétlen ma­radnia. Mert ez a magyar mágnás, akinél többet egy, rangtársa sem áldozott a jótékonyság és kultúra oltá­rán, mitől sem irtózot­ inkább, mint attól a hangos jótékonyságtól, amely a jót nem önmagáért a jóért, hanem a reklámért gyakorolja. A hiúság, ez az álta­lános emberi vonás, teljesen hiányzik jelleméből. Egy­letek, egyesületek, testületek, községek, városok, iro­dalmi, tudós és nem tudós társaságok kitüntetései, de még a fejedelmi kegy sugarai elől is, mereven zárkó­zik el. Áldott emlékű édesatyámnak, Hadinka Mihály­nak, az Andrássy Dénes-féle hitbizományi uradalmak egykori kormányzójának, aki évtizedeken keresztül bizalmasa, a rábeszélésnek minden fegyverét harcba kell vetnie, midőn nem többről, csak arról van szó, hogy egyik-másik város díszpolgárságát elfogadja. Csak akkor adja be a derekát, amikor­ édesatyám figyelmezteti, hogy ez oly kitüntetés, azait nem szo­kás visszautasítani. No, ha nem szokás, akkor inkább — Isten neki! — vállalja, mert azt már mégse sze­retné, hogy a visszautasítás révén beszéljenek róla... Sok olyan dolog van ennek a kivételes embernek az életében, ami furcsának, különösnek, érthetetlen­nek, sőt rejtélyesnek látszik mindaddig, amíg a rej­tély kulcsára bukkanunk. Ez a kulcs: a Szerelem. Nem az a földönjáró, közönséges szerelem, amely a realistái, regényeinek levegőjét szüli, hanem az a má­sik, az egész életet betöltő, ideális szerelem, amely­­lyel a romantikusok műveiben találkozunk s amely ma már szinte anakronizmusként hat. Fiatalon, szive hajlama szerint nősül. Válogat­hatna, hogyne válogathatna Andrássy György gróf (az óriás domíniumok ura, az országbíró, a sárosi fő­ispán, a Széchenyi István gróf utitársa, az akadémiai alapítótag, siin­.) és Festetlek Mária grófné fia, az or­szág legelső családjainak leányaiban, választása azon­ban polgári származású nőre, a császárváros egyik színháza karmesterének a leányára, Hablavecz Fran­ciskára esik. Igaz, a leány elragadó szépségű, mű­velt, szellemes, okos, finom lelkű, előkelő gondolko­zást­, de a házasság, az arisztokrata szülők és rokon­ság látószögéből, mégis csak mezaliánsz. Atyja ki­­tagadással fenyegeti, a rokonság minden követ meg­mozgat, h­ogy szándékától eltérítse. A fiatal gróf hajt­hatatlan. Esze ágában sincs, hogy szerelmét kicsinyes, hiú, családi tradíciók kedvéért feláldozza s szerelmét boldogan vezeti oltárhoz. Atyja le is veszi kezét engedetlen fiáról, utóbb azonban, halálos ágyán, kibékül vele. Szabadon jö­hetne tehát, már haza, hogy átvegye az atyja­ alapította hitbizomány roppant kiterjedésű uradalmait és élje a dúsgazdag magyar mágnás irigylésreméltó életét és mégsem jön, mert a házasságát hevesen, ellenző ro­konságról tudni se akar, de még attól is tart, hogy a származására büszke hazai arisztokrácia éreztetné nejével a nem egyenrangú származás megbocsátha­tatlan bűnét Hogy az ő legdrágábbját, ha csak egy hűvös szempillantással is, megbántsa valaki? Inkább sose jön haza. Pedig az a „haza" szó magyarban többet jelent, mint más nyelvben, nemcsak ,,home“-ot, hanem „country"-t is s Andrássy Dénes gróf lángolón szereti hazáját. Esküvő után, a fiatal házaspár nászútra indul. Nem afféle konvencionális nászútra, amiről pár heti távollét után félig-meddig (ha ugyan nem egészen) kiábrándultan térnek vissza a nászutasok. Az ő nász­utak sok-sok éven, hosszú évtizedeken, egy életen át tart és csak akkor ér véget, midőn az egyik nászutas abba a „tartományiba távozik, „ahonnan még nem tért meg utazó". Az egyetlen Magyarországon, a leg­kedvesebben kívül, nincs Európának országa, nincs számottevő városa, ahol meg ne fordulnának. Elő­szeretettel a művészet centrumait keresik s ezek kö­zött is Münchent, Firenzét és Rómát kedvelik leg­inkább. Mindenhol inkognitó, a gróf predikátumából (csikszentkirályi és krasznah­orkai) vett név „Szent­­királyi" alatt, teljes visszavonultságban élnek. S bár az épp oly előkelő és gazdag, mint érdekes és ro­konszenves házaspár előtt a külföld legexkluzívebb társaságai is szívesen nyitnák meg szalonjaikat, ők csak egymás társaságára vágynak. Kettésben járják a művészet szent helyeit, kettesben gyönyörködnek a természet szépségeiben, kettesben élvezik a remek­írók és költők fenséges műveit és kettesben gyako­rolják a jótékonyság nemes cselekedeteit is, mert, mint­ az élet igazi művészei, tudják, hogy a kedve­sünkkel megosztott gyönyörűség: sokszorozott gyönyö­rűség. Életük a szép és a jó kultuszában merül ki. De a maguk­ alkotta kicsiny világ eszményi életét élve, lassan-lassan eltávolodnak a nagy világtól s­­elvesztik érzéküket és fogékonyságukat a gyakorlati élet kér­dései iránt. Ez a magyarázata annak, hogy leh­eik a felületes szemlélőben gyakran a különcködés lát­szatát keltik. Házasságuk gyermektelen. Örökbefogadják tehát az apátián, anyátlan gyermekeket, a szenvedőket, a nélkülözőket, a nyomorgókat, nem-, kor-, valláskü­­­lön­bség nélkül. Nem válogatnak, amint a nyomor sem­­válogat. Jótétemiségeikre * szükség kvalifikál. A leg­nagyobb szükség: a legmagasabb kvalifikáció. Ez el­vet más vonatkozásban is érvényesítik. Egy példa. Megüresedett a gróf kegyurasága alá tartozó egyik plébánia. Temérdek a pályázó, mert a plébánia a jobbak közül való. A pályázók kérvényeit, ajánló so­rokkal, a protektorok egész táborbana támogatja. Csak az egyik pályázónak nincs protektora. A gróf választása azonban épp ez okból rá esik — Ezt a szegény örödögöt — írja atyámhoz in­tézett levelében —, senki sem pártfogolja, pártfogá­somba veszem tehát én... Andrássy Dénes gróf egyéniségét az édesaty­ámhoz intézett sokszáz levél hűen tü­krözi vissza. Egy nagy úr, aki a kisembert is meglátja. Egy arisztokrata, aki lenézi a születési előjogokat. Egy,­konzervativizmusá­ról híres, ősi család sarja, aki a liberális eszmék hive. Puritán, aki tékozló — a nagylelkűségben. Mélyen vallásos római katolikus, aki más vallásfelekezetek szegényeit és egyházait is istápolja. (Hogy a segélye­zett hitközségek között zsidó hitközségek is szerepel­nek, ma, a magyar kereszténység „reneszánsz­ korá­­ban“, említeni is alig merem.) Egy ember, akinek szive van... Ah, az én szürke, kopott tollam erőtlen arra, hogy ezt a ragyogó alakot megrajzolja... Mind­egyik levél megszólítása: „Mein bester Hodinka." Mindegyik levél aláírása : ..D. von Szentkirály" (grófi címét csak hivatalos iratokban használja). Mindegyik levél: németül írott. Miért ír a magyar embernek a magyar ember németül? Oly egyszerű, mint amily megható a magyarázata, hogy ő is olvashassa, a szeretett feleség, aki nem tud magyarul. És ha már benne vagyok az indiszkrécióban: ha a gróf adomá­nyoz, a grófnéra hárítja (pl. „ezen célra, jelen leve­lemhez az áldottlelkű grófné 10.000 forintot mellé­kel ...“) és viszont. Az sem érdektelen talán, hogy édesatyámnak, ha még oly nagy összeget is küld a grófnak a rengeteg uradalmak jövedelméből, egy­szerű levélben kell küldenie. Miért ? Azért, mert ha másként adja postára, átvételkor a grófnak igazolnia kell magát s ez neki „kellemetlen". Persze, az ily nagyúri nemtörődömséghez más idők, más emberek kellettek. No meg más posta is. A grófnénak viszont az én édes jó anyám a bizal­masa. Hozzá irt leveleit féltő gonddal őrzi most is. E levelek egy ideális női lélek ideális megnyilatkozásai. Ma már a krasznah­orkai fejedelmi mauzóleum csendes lakói mind a ketten. A sors kegyes volt hozzá­juk. Nem engedte, hogy megérjék a história leg­nagyobb rémségét, a világháborút és legnagyobb igaz­ságtalanságát, Trianont, amely a többi drágasággal együtt az ősi Krasznahorkát is letépte a magyar föld kebléről. Előbb a grófné távozott, pár évvel utóbb a gróf, akinek élete nejének halála után már csak lassú haldoklás volt. . Szerdai

Next