Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
^ 1923 januar A._______ VILÁG A magyar ij esztendő Az ij esztendő alkalmából az idén is megtörténtek a szokásos üdvözlések, de alig pár politikai párt volt, ahol beszédeket hallottunk, magát a miniszterelnököt és a pártvezéreket híveik táviratban köszöntötték az új esztendő alkalmával. A kormányzó üdvözlést Horthy Miklós kormányzó előtt hétfőn délelőtt megjelent a diplomáciai kar, amelyet a kormányzó Daravetry Géza miniszter jelenlétében fogadott Az üdvözlőbeszédet francia nyelven Schioppa Lőrinc pápai nuncius mondta és hangoztatta, hogy ez az első eset, amikor majdnem az összes nemzetek diplomáciai képviselői együtt jelentek meg a független Magyarország államfője előtt A kormányzó megköszönte az üdvözlést, majd így folytatta: " Valóban, a békés munkára irányuló politikáit is reméli Magyarország teljesíteni azt a történelmi hivatást, amelyet a Gondviselés számára kijelölt, amidőn őt egy fejlett kultúra és egy dicsőséges történelmi múlt emlékeinek jótéteményeiben részesítette. Magyarország az összes nemzetek hathatós támogatására remél számíthatni a békének ebben a munkájában, amelyben boldogulásának és jövő fejlődésének alapjait látja. Ezután a kormányzó a többi újévi üdvözlőiket fogadta. Újévi politikai beszédek A kormánypárt táviratban üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt és nagyatádi Szabó István földmivelési minisztert, a többségi párt elnökét. Az ellenzéki pártokban is nagyrészt elmaradt az újévi beszéd és a legtöbb párt szintén táviratot küldött a Vezető politikusoknak. ANemzeti demokrata párt vezérét, Vázsonyi V51- tapst, újév délelőttjén a párt nevében Benedek János köszöntötte. Vázsonyi Vilmos az üdvözlésre többek között a következőket mondotta: — A társadalomnak vissza kell adni munkakedvét, Valódi életkedvét, vissza kell adni ennek az országnak a jogeszme varázsát és tiszteletét, a munka becsülését, a munka gyümölcse eredményének biztonságát és meg kell szilárdítani azt a laza kérget, amelyen most mindnyájan mozgunk, amely laza kéreg összeroppanhat lábunk alatt és mi mindnyájan elsülyedhetünk, ezt közös erővel és közös akarattal meg kell szilárdítanunk, hogy ebben az országban ismét érdemes legyen élni és meg lehessen élni. Az a vidámság, amelyet nap-nap után látunk, a siralomház vidámsága. Hosszan bírálta ezután a kereseti adóról szóló miiniszteri utasítást. Majd a jóvátétel kérdésére tért át: — Mi nem tartozunk reparációval — mondotta —, nem tartozunk a békeszerződés alapján sem és nem tartozunk azzal még ma, mert az az időpont, amelyet a békeszerződés a reparációra megállapított, még nem következett be. A reparáció kérdése esetleg ránk nézve kedvezően lesz elintézhető, ha a magyar kormány ebben a kérdésben felismeri a helyes utat. A helyes út pedig nem lehet a titok útja. Nem lehet az, hogy mi elzárkózzunk Európától és ott keressünk barátokat, ahol barátaink nincsenek és visszataszítsuk azokat, akik szívesen segítenek minket. Ha tehát a magyar kormány önként fel nem ajánlja a reparációt, ezt a helyzetet kitűnően felhasználhatja akkor, ha bele tud kapcsolódni a nemzetközi hangulatba, ha ott keresi barátainkat, ahol vannak, ha nem Kemal pasának küld diszkardot és nem az olasz feketeingeseknek udvarol, hanem ha megszerzi az európai demokrácia szimpátiáját és támogatását, akkor minden országban akad ennek a kis nemzetnek szövetségese, amely szövetségesek már a német reparáció kérdésében is hallatták szavukat és sokszoros erővel fogják megvédhetni ezt a kis országot, amely megfizette a legsúlyosabb reparációt azzal, hogy az ország nagy részét elszakították tőlünk. Bele kell kapcsolódnunk az európai áramlatokba, mert hiszen az a látszólagos reakcionárius irány Európaszerte csak efemerida és a reakcionárius irányzatok mellett mindenütt ott áll ugrásra készen a demokrácia, amelyet divatos áramlatokkal, frázisokkal ideig-óráig vissza lehet szorítani, de amelyek végleges diadalának be kell következnie, mert folytonosan a demokrácia felé haladnak, annak győzelmét feltartóztatni nem lehet . A függetlenségi és 48-as Kossuth-pártban Battyhány Tivadar gróf elnököt P. Ábrahám Dezső üdvözölte. Batthyány válaszában tiltakozott az ellen az ismételten elhangzott vád ellen, mintha ő és vele együtt a párt szélsőséges, felforgató politikát űzött vagy támogatott volna. Elmondta, hogy 1918-ban az összeomlást megelőző hetekben kormányt kellett volna alakítania, majd így folytatta beszédét: — Egy külföldi előkelő személyiség, amely a magyar helyzet iránt behatóan érdeklődött s amellyel Bethlen István, Teleki Pál, Pallavicini György és Sigray Antal grófok a legintimebb összeköttetésben és, állandó érintkezésben voltak, ugyancsak erősen szorongatott, hogy álljak élére egy oly koncentrációs kormánynak, amelyben az akkori legszélsőségesebb baloldali elemek is képviselve lennének. Hogy milyen rettenetes helyzetben utasítottam el magamtól az ezekkel a szélső forradalmi elemekkel való együttműködést, erről adjon felvilágosítást Szmrecsányi György, aki életem e legválságosabb politikai tanácskozását és elhatározását köztem és az említett külföldi személyiség között hazafias kötelességtudásból közvetítette és megbeszélésünkön végig jelen volt. Nagy és döntő fontosságú kérdések megoldása vár az országra. Ha ezekben a végzetesen nagy időkben sem szűnik meg a túlsó oldal rágalomhadjárata, noha nem szívesen teszem, mégis kénytelen leszek a magunk politikája becsületes reputációja érdekében a múltnak még néhány más eseményét is feltárni, kénytelen leszek ország-világ előtt megvilágítani a bank-utcai milliók és más IVéeV budapesti eseményeknek sok oly részletét, :irik’dk'; eleddig az ország nyilvánossága nem ismer. Popíkai beszél mondott még Heinétek Ferenc 1*, aki i uMer'*’ ' ülésen megnyilvánuló antimerkantilista vAnyzat d!^, szólt. Bftazár püspök újévi nyilatkozata Baltazár Dezső dr., debreceni református püspök, beszédet mondott abból az alkalomból, hogy az egyházkerületi és kollégiumi tisztviselők üdvözölték. Beszédében többek között igy szólt: — Annyi bizonyos, hogy az igazságnak elemi ereje van... íme, a kormány hiába tagadja meg egy magyar kálvinista napilap alapítására irányuló kérésünket, hiába tartja magánál még mindig megerősítetlenül a Debreceni Kálvinisták Templomegyesületének alapszabályait és hiába engedélyez viszont gombamódra mindenféle reakcionárius orgánumokat és egyesületeket, azért a mi szellemünk él, hat, munkál, gyarapít és áldás belül az országra és tisztesség kívül a világon. Nem tudom, hogy a rend fokozottabb védelme iránt hozandó törvénynek milyen hatása lesz a mi nemzeti, vallási és kulturális erőink kifejtésére. Az igazi rend a maga belső erőivel szilárdságával, általános érdekűségével legjobban maga védelmezi meg magát. Nem kellenek mellé sem paragrafusok, sem börtönök. Vagy ha vannak mellette ilyenek, akkor fölöslegesek... Az újságírók újéve A Magyarországi Újságírók Egyesülete a vasárnapi Petőfi-ünnepély után üdvözölte és ünnepelte elnökét, Márkus Miksát. Kun Andor dr. szólott a választmány nevében, mire Márkus Miksa lelkes tapssal fogadott beszédben válaszolt. Hangsúlyozta az ujságirótársadalom egységének fontosságát. — Ami a sajtószabadság kérdését illeti — folytatta —, nem mondhatok egyebet, mint eddig: olyan rendtörvény kellene csak, amely az eddigi törvények komoly és szigorú végrehajtását rendeli el. Ezzel a sajtó és az állam jogos érdekei egyaránt biztosítva volnának. Az Otthon Kör tagjai ma melegen, üdvözölték Hoitsy Pál elnököt az újév alkalmából. A főváros A keresztény községi párt nevében újév alkalmából Csillery András üdvözölte Sipőcz Jenő polgármestert. Válaszában Sipőcz polgármester megemlékezett a múlt esztendőről, amely szerinte a harc jegyében folyt le, de egyúttal az alkotások és a nehéz munka esztendeje volt. Párisi útjukkal bebizonyították, hogy az, hogy keresztény és nemzeti alapon állanak , a külföld előtt és a külfölddel való érintkezés szempontjából nem hátrány, hanem előny. Ami a jövőt illeti: a polgármester most már a gazdasági politikában akar komoly eredményeket elérni. „Éppen a gazdasági és pénzügyi politika az — mondja Sipőcz —, amelynél bizonyos körök szeretik hangoztatni, hogy mi szellemi hátrányban vagyunk. Meg kell és meg fogjuk mutatni, hogy itt is felvesszük a harcot és friss, új erőt viszünk be a főváros egész munkájába. A gazdasági politikában felvesszük a versenyt és a jogegyenlőség és politikai egyenlőség jelszavával állítjuk helyre a magyar faj szellemi felsőbbségét a gazdasági életben." Megemlékezett arról is a polgármester, hogy a fővárosi törvény revíziója is aktuális. A trkt küzdelmeiben — úgymond — a kereszténypárt egyedül állott, egyedül váltatta a felelősséget és állta a harcot. A keresztény párt a maga erejéből fog hozzá az alkotásokhoz, a jövő nagy munkájához, úgy amint a liberálisok segítsége nélkül tudták megvédeni Nándorfehérvárt, megvívják továbbra is a maguk harcát. Egyébként optimista és reméli, hogy sikerülni fog neki Budapestet teljesen kereszténnyé és magyarrá lenni. szftz mrgvtir élet HNDRáSSY DÉNES gróf irtai HODINKffi T9VAORR cz. A világ keveset tud róla... „Ugy-e, az a nagy filantróp és mecénás?"... És már el is intézte. Ő pedig, aki immáron egy másik planétáról szemléli a földnek, ennek az ostoba bolygónak az eseményeit, örvendve örvend, hogy ime, sikerült észrevétlen maradnia. Mert ez a magyar mágnás, akinél többet egy, rangtársa sem áldozott a jótékonyság és kultúra oltárán, mitől sem irtózot inkább, mint attól a hangos jótékonyságtól, amely a jót nem önmagáért a jóért, hanem a reklámért gyakorolja. A hiúság, ez az általános emberi vonás, teljesen hiányzik jelleméből. Egyletek, egyesületek, testületek, községek, városok, irodalmi, tudós és nem tudós társaságok kitüntetései, de még a fejedelmi kegy sugarai elől is, mereven zárkózik el. Áldott emlékű édesatyámnak, Hadinka Mihálynak, az Andrássy Dénes-féle hitbizományi uradalmak egykori kormányzójának, aki évtizedeken keresztül bizalmasa, a rábeszélésnek minden fegyverét harcba kell vetnie, midőn nem többről, csak arról van szó, hogy egyik-másik város díszpolgárságát elfogadja. Csak akkor adja be a derekát, amikor édesatyám figyelmezteti, hogy ez oly kitüntetés, azait nem szokás visszautasítani. No, ha nem szokás, akkor inkább — Isten neki! — vállalja, mert azt már mégse szeretné, hogy a visszautasítás révén beszéljenek róla... Sok olyan dolog van ennek a kivételes embernek az életében, ami furcsának, különösnek, érthetetlennek, sőt rejtélyesnek látszik mindaddig, amíg a rejtély kulcsára bukkanunk. Ez a kulcs: a Szerelem. Nem az a földönjáró, közönséges szerelem, amely a realistái, regényeinek levegőjét szüli, hanem az a másik, az egész életet betöltő, ideális szerelem, amelylyel a romantikusok műveiben találkozunk s amely ma már szinte anakronizmusként hat. Fiatalon, szive hajlama szerint nősül. Válogathatna, hogyne válogathatna Andrássy György gróf (az óriás domíniumok ura, az országbíró, a sárosi főispán, a Széchenyi István gróf utitársa, az akadémiai alapítótag, siin.) és Festetlek Mária grófné fia, az ország legelső családjainak leányaiban, választása azonban polgári származású nőre, a császárváros egyik színháza karmesterének a leányára, Hablavecz Franciskára esik. Igaz, a leány elragadó szépségű, művelt, szellemes, okos, finom lelkű, előkelő gondolkozást, de a házasság, az arisztokrata szülők és rokonság látószögéből, mégis csak mezaliánsz. Atyja kitagadással fenyegeti, a rokonság minden követ megmozgat, hogy szándékától eltérítse. A fiatal gróf hajthatatlan. Esze ágában sincs, hogy szerelmét kicsinyes, hiú, családi tradíciók kedvéért feláldozza s szerelmét boldogan vezeti oltárhoz. Atyja le is veszi kezét engedetlen fiáról, utóbb azonban, halálos ágyán, kibékül vele. Szabadon jöhetne tehát, már haza, hogy átvegye az atyja alapította hitbizomány roppant kiterjedésű uradalmait és élje a dúsgazdag magyar mágnás irigylésreméltó életét és mégsem jön, mert a házasságát hevesen, ellenző rokonságról tudni se akar, de még attól is tart, hogy a származására büszke hazai arisztokrácia éreztetné nejével a nem egyenrangú származás megbocsáthatatlan bűnét Hogy az ő legdrágábbját, ha csak egy hűvös szempillantással is, megbántsa valaki? Inkább sose jön haza. Pedig az a „haza" szó magyarban többet jelent, mint más nyelvben, nemcsak ,,home“-ot, hanem „country"-t is s Andrássy Dénes gróf lángolón szereti hazáját. Esküvő után, a fiatal házaspár nászútra indul. Nem afféle konvencionális nászútra, amiről pár heti távollét után félig-meddig (ha ugyan nem egészen) kiábrándultan térnek vissza a nászutasok. Az ő nászutak sok-sok éven, hosszú évtizedeken, egy életen át tart és csak akkor ér véget, midőn az egyik nászutas abba a „tartományiba távozik, „ahonnan még nem tért meg utazó". Az egyetlen Magyarországon, a legkedvesebben kívül, nincs Európának országa, nincs számottevő városa, ahol meg ne fordulnának. Előszeretettel a művészet centrumait keresik s ezek között is Münchent, Firenzét és Rómát kedvelik leginkább. Mindenhol inkognitó, a gróf predikátumából (csikszentkirályi és krasznahorkai) vett név „Szentkirályi" alatt, teljes visszavonultságban élnek. S bár az épp oly előkelő és gazdag, mint érdekes és rokonszenves házaspár előtt a külföld legexkluzívebb társaságai is szívesen nyitnák meg szalonjaikat, ők csak egymás társaságára vágynak. Kettésben járják a művészet szent helyeit, kettesben gyönyörködnek a természet szépségeiben, kettesben élvezik a remekírók és költők fenséges műveit és kettesben gyakorolják a jótékonyság nemes cselekedeteit is, mert, mint az élet igazi művészei, tudják, hogy a kedvesünkkel megosztott gyönyörűség: sokszorozott gyönyörűség. Életük a szép és a jó kultuszában merül ki. De a maguk alkotta kicsiny világ eszményi életét élve, lassan-lassan eltávolodnak a nagy világtól selvesztik érzéküket és fogékonyságukat a gyakorlati élet kérdései iránt. Ez a magyarázata annak, hogy leheik a felületes szemlélőben gyakran a különcködés látszatát keltik. Házasságuk gyermektelen. Örökbefogadják tehát az apátián, anyátlan gyermekeket, a szenvedőket, a nélkülözőket, a nyomorgókat, nem-, kor-, valláskülönbség nélkül. Nem válogatnak, amint a nyomor semválogat. Jótétemiségeikre * szükség kvalifikál. A legnagyobb szükség: a legmagasabb kvalifikáció. Ez elvet más vonatkozásban is érvényesítik. Egy példa. Megüresedett a gróf kegyurasága alá tartozó egyik plébánia. Temérdek a pályázó, mert a plébánia a jobbak közül való. A pályázók kérvényeit, ajánló sorokkal, a protektorok egész táborbana támogatja. Csak az egyik pályázónak nincs protektora. A gróf választása azonban épp ez okból rá esik — Ezt a szegény örödögöt — írja atyámhoz intézett levelében —, senki sem pártfogolja, pártfogásomba veszem tehát én... Andrássy Dénes gróf egyéniségét az édesatyámhoz intézett sokszáz levél hűen tükrözi vissza. Egy nagy úr, aki a kisembert is meglátja. Egy arisztokrata, aki lenézi a születési előjogokat. Egy,konzervativizmusáról híres, ősi család sarja, aki a liberális eszmék hive. Puritán, aki tékozló — a nagylelkűségben. Mélyen vallásos római katolikus, aki más vallásfelekezetek szegényeit és egyházait is istápolja. (Hogy a segélyezett hitközségek között zsidó hitközségek is szerepelnek, ma, a magyar kereszténység „reneszánsz korában“, említeni is alig merem.) Egy ember, akinek szive van... Ah, az én szürke, kopott tollam erőtlen arra, hogy ezt a ragyogó alakot megrajzolja... Mindegyik levél megszólítása: „Mein bester Hodinka." Mindegyik levél aláírása : ..D. von Szentkirály" (grófi címét csak hivatalos iratokban használja). Mindegyik levél: németül írott. Miért ír a magyar embernek a magyar ember németül? Oly egyszerű, mint amily megható a magyarázata, hogy ő is olvashassa, a szeretett feleség, aki nem tud magyarul. És ha már benne vagyok az indiszkrécióban: ha a gróf adományoz, a grófnéra hárítja (pl. „ezen célra, jelen levelemhez az áldottlelkű grófné 10.000 forintot mellékel ...“) és viszont. Az sem érdektelen talán, hogy édesatyámnak, ha még oly nagy összeget is küld a grófnak a rengeteg uradalmak jövedelméből, egyszerű levélben kell küldenie. Miért ? Azért, mert ha másként adja postára, átvételkor a grófnak igazolnia kell magát s ez neki „kellemetlen". Persze, az ily nagyúri nemtörődömséghez más idők, más emberek kellettek. No meg más posta is. A grófnénak viszont az én édes jó anyám a bizalmasa. Hozzá irt leveleit féltő gonddal őrzi most is. E levelek egy ideális női lélek ideális megnyilatkozásai. Ma már a krasznahorkai fejedelmi mauzóleum csendes lakói mind a ketten. A sors kegyes volt hozzájuk. Nem engedte, hogy megérjék a história legnagyobb rémségét, a világháborút és legnagyobb igazságtalanságát, Trianont, amely a többi drágasággal együtt az ősi Krasznahorkát is letépte a magyar föld kebléről. Előbb a grófné távozott, pár évvel utóbb a gróf, akinek élete nejének halála után már csak lassú haldoklás volt. . Szerdai