Világ, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
2 1923 június 2. számú rendelete a trianoni békeszerződésben foglalt állampolgári rendelkezéseknek ismertetése és végrehajtása tárgyában. A rendelet 21. fia így hangzik: „Azokat, kik az 1879. L. tv. értelmeiben a trianoni békeszerződés életbelépésekor, vagyis 1911 július 26-ik napján kétségtelenül magyar állampolgárok voltak (kétségtelenül azok, akik Magyarországon születtek, míg idegen honosságuk be nem bizonyíttatik) és akiknek állandó lakóhelye Magyarországnak a trianoni békeszerződés alapján megállapított területén van (Budapesten !), annak az illetékes megállapításáig, hogy magyar állampolgárságuk a békeszerződése értelmében megváltozott-e vagy nem, a hatósági eljárás során ideiglenesen, továbbra is magyar állampolgároknak kell tekinteni". Ennélfogva a törvény és a rendelet egybevetett intézkedései alapján a Magyarországon született budapesti lakosnak • születés és lakás alapján megállapított magyar állampolgárságát a hatóságoknak el kell ismerniük — s még azt sem kell kutatni, hogy az 1886. XXII. t.-c. 10. §-a alapján négyévi ittlakás és adózás által automatikusan megszerezték a budapesti községi illetőséget. Miután külön választójogi kellék kétévi egyhelyben lakás, a választójog szempontjából csak ezt a kérdést kell tisztázni, ami viszont eldönti a rendelet által kívánt állandó lakhely kellékének fenforgását. Ezen az alapon kétségtelen, hogy a Magyarországon született budapesti állandó lakosnak magyar állampolgárságát külön igazolnia nem kell — a választójogi rendelet rendszere szerint (6. §.) közokirattal kell az állítónak igazolni az állampolgárság elvesztését. A választójogi rendelet 107. §-a helyes értelmezése címén a kiadandó rendeletnek azt kellene tartalmaznia, hogy az 1879. tv. és a 6500/1921. M. E. rendelet 21. g-a alapján a Magyarországon született csonka-magyarországi (budapesti) lakost magyar állampolgárnak kell tekinteni. Más elbírálás alá esnek azok, akiknek a trianoni békeszerződés életbeléptekor, 1921 július 26-án a megszállott területen volt községi illetőségük és akiknek ennélfogva optálniok kellett azért, hogy a magyar állampolgárságukat fentartsák. Az iskolai végzettség hiánya " Tömegesen hagytak ki választót azon a címen, hogy „szükséges iskolai végzettsége, hiányzik Ezt a kérdést két részre kell osztani. Az első rész az, melynél a választójogi rendelet által kívántnál magasabb iskolai képzettség nyilvánvaló — idetartoznak elsősorban a diplomások. A választójogi rendelet 31. §-a előírja, hogy az összeíró küldöttség hivatalból vizsgálja, kik felelnek meg a választójogi kellékeknek. E szakasz negyedik bekezdése szerint: „A küldöttség hivatalból köteles a névjegyzék tervezetébe fölvenni mindazokat, akik hivatalból rendelkezésre álló, akár hivatalból kinyomozott, vagy egyébként tudomására jutott adatok szerint a választójoghoz megkívánt kellékeknek megfelelnek." A központi választmányra a rendelet 36. §-a vótja ugyanezt a kötelességet. Akiknek tehát az a kötelességük, hogy hivatalból vizsgálják a választójoghoz kívánt kellékeket, s akik ezt a hivatalos kötelességüket úgy teljesítik, hogy diplomás ügyvédeket, orvosokat, mérnököket hagytak ki azon a címen, hogy ,,iskolai végzettsége hiányzik“ (kezeim között van a központi választmány egy levelezőlapja, melyben arról értesíti címzettet, hogy a II. választókerület 117. számú szavazókör névjegyzékéből kihagyta, miután „szükséges iskolai végzettsége hiányzik" — a címzés pedig így szól: Horváth Lajos abszolvált mérnök, Budapest, VII., Kertész ucca 35.). Ezekben az esetekben bekövetkezett a választójogi rendelet 98. §-a szerint szabályozott fegyelmi és 99. §-a szerint szabályozott büntetőjogi felelősség. A kérdés másik része a rendelet szerint szorosan előírt képzettségnek hiányára vonatkozik. A bizonyítás kötelessége e ponton az állító terheli, ha tehát az összeíró-küldöttség és nyomán a központi választmány azt állítja egy választóról, hogy szükséges iskolai végzettsége hiányzik, kötelessége ezt az állítását hitelesen, közokirattal igazolni. A rendelet vélelmet állít fel aziránt, hogy az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzésére nézve a számlálólapon (a kötelező vallomásszolgáltatás alkalmával) tett vallomást valónak kell tekinteni mindaddig, míg az 1920. évi népszámlálás alapján a statisztikai hivatal részéről rendelkezésre bocsátandó adatokból ennek az ellenkezője nem vélelmezhető. (29. g.) A vallomásszolgáltatónak két vallomását hasonlítják össze. Az egyik vallomást tette 1920-ban a népszámláláskor. A másik vallomást tette 1922-ben a választói összeíráskor. Ha a két vallomás egymástól eltér, akkor sem lehet még elvenni a választójogot, hanem a rendelet szerint: a vallomástevő jogcímét igazolni tartozik. Eltérő nyilatkozatok folytán előbb tehát fel kellett volna hívni a Vallomástevőt, de semmisesetre sem volt semmiféle hatóságnak joga elvenni a választói jogot addig, míg a rendelet által előírt eljárást nem foganatosította. Ennek a kérdésnek eldöntésénél még a következő i.szempontokkal kell figyelembe venni. 1922. március 15-én megjelent a minisztérium 2518/1922. M. E. rendelete a négy- és hatosztályú elemi népiskolával, valamint a nyolcosztályú középiskolával a választói jogosultság szempontjából egyenlő értékű iskolai osztályoknak és tanfolyamoknak, végül a főiskolák részletes jegyzékének megállapítása tárgyában. E rendelet bevezető részében kiemeli, hogy „a jegyzék egyaránt felöleli a létező és megszűnt intézeteket, mert a régebben megszerzett képzettségre is természetszerűleg gondolni kell". Kuriózum kedvéért összeszámítottam az elemi népiskola hatodik osztályával egyenlő értékű osztályokat és tanfolyamokat. Hetvennyolc van ilyen. Köztük például a nagyszöllösi (Ugocsa megye, jelenleg Csehország) asztalos tanműhelyi tanulmányok, a volt cs. és kir. haditengerészetnél a gép- és villamossági suhanciskola és még egy szép, hosszú cím : a volt cs. és kir. haditengerészetben gépészeti, szivattyú- és villamossági szolgálat altisztjeinek társfaltiszti előkészítő tanfolyama. Hogy az a bizonyítvány megszerzés nem olyan egyszerű és könnyű dolog, legjobban bizonyítja a belügyminiszternek a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg kiadott 40.235/ 1922. B. M. számú rendelete, melyben a miniszter hivatkozik arra, hogy még 1914-ben szabályozták azt a kérdést, hogy az elemi népiskola negyedik és hatodik osztályának sikeres elvégzéséről szóló bizonyítványt utólagosan minő iskolai följegyzések (előmetéteni naplók) alapján szabad kiállítani. „Figyelembe véve azt — úgymond a rendetet —, hogy a háború folyamán és következtében a kérdéses iskolai följegyzések és előmeneteli naplók körül bizonyos anyag elpusztulhatott, minek következtében egyesei a választójogtól eleshetnének, az ilykép bekövetkezhető joghátrányok elkerülése érdekében elrendelem, hogy az intézet vezetője az érdekelt felet a községi, Budapesten a kerületi elöljáróságokhoz tartozik utasítani, ha a szükséges adatoknak (elő tanítók, tanárok, iskolatársak nevei, vagy más adatok) jegyzőkönyvbe való vételét kívánhatja. Ezen az alapon az elöljáróság megvizsgálja a tényállást, kihallgatja a tanukat, gondoskodik a más községben lakó tanuk kihallgatásáról , és a megállapított tényállást öszszefoglaló bizonyítványt kiadja. „Magától értetődik — így szól a rendelet befejező része—, hogy amennyiben ily irányú kérelemmel bármely állampolgár a központi választmányhoz fordul, ez fogja az elöljáróságot a szükséges adatok közlése mellett haladéktalanul a megfelelő eljárás foganatosítása iránt megkeresni." Akár az érdekelt, akár a központi választmány hogyan fogja most például megkeresni a régóta megszűnt nagyszöllősi asztalos tanműhelyt Csehországban vagy Szatmáron (Románia!) a negyedik elemiről szóló bizonyítványért?! A választójogi rendelet előre látta a föltornyosuló nehézségeket és ezért vélelmezi valónak a számlálólapon tett Vallomást. Aki valótlant állított vallomásában, azzal szemben közokirattal kell a valótlanságot igazolni. A választójogi rendelet 19. §-ának helyes értelmezése gyanánt a szakaszban előadottak fentartása mellett ki kell mondani azt, hogy a számlálólapon tett vallomás valótlanságát közokirattal kell igazolni. Egyéb kérdések Ha az összeíró küldöttség vagy központi választmány tudomásul veszi a választóról, hogy elköltözött és ezen a címen kihagyja abból a szavazókörből, melyben fel volt véve, köteles egyúttal arról gondoskodni, hogy fölvegyék annak a szavazókörnek jegyzékébe, ahova költözött. A rendelet 34. §-a ily értelmű pótlással egészítendő ki, úgyhogy a központi választmány, illetve az összeíró küldöttség az erre vonatkozó adatot a budapesti államrendőrség bejelentő hivatalától tartozik beszerezni. Tisztázandók még a következő kérdések: Vannak olyanok, akik föl vannak véve a névjegyzék-tervezetben — ugyanakkor föl vannak véve a kihagyottak jegyzékében. Van olyan választó, aki föl van véve a városházán közszemlére tett tervezetben és ki van hagyva a kerületi elöljáróságnál. Melyik az érvényes ? Nem-e kell újabb szankciót fűzni a központi választmánynak ahhoz a kötelességmulasztásához, hogy nem értesítette a kihagyottakat a kihagyásról azoknak megjelölésével postai úton közvetlenül ? (35. g. 6. bekezdés.) Milyen példát statuáló eljárást kell indítani az ellen a központi választmány ellen, amely saját létalapjával nincs tisztában ? A központi választmány levelezőlapon értesítette Bibiti Horváth Jánost, a többségi pártból kilépett fővárosi bizottsági tagot, hogy kihagyta a választói névjegyzékből azért, mert „nem magyar honos". Az 1920. évi IX. törvénycikk, amely a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról só, 8. §-ában előírja, hogy törvényhatósági bizottsági taggá csak az választható, aki legalább tíz év óta magyar állampolgár. Az ország fővárosának képviselőtestületében helyet foglalhat valaki, aki nem magyar honos ? És ezt arról a bibilici Horváthról állapítják ki, aki otthagyta a többségi pártot? És ilyen állítást minden következmény nélkül lehet kockáztatni ? Jogcímek találkozása Előfordulhat, hogy egy választó többszörösen, több jogcímen kerül a névjegyzékbe. Abból sohasem lehet baj, hogy több a jogcím, mert csak a cím több, de a jog mindig csak egy lehet s mindenki csak egyszer szavazhat. Baj csak abból származhatik, ha van több cím, de egy jog sincs. Ha kihagyták és a kihagyásról nem értesítették azt, akinek joga változatlan, akinek jogát visszakövetelni, a kapott jogi pofon ellen védekezni, az ürügygyel szemben az igazság útját megjelölni, a jogfosztót bizonyítékainak feltárására ultatni — emberi, erkölcsi, honpolgári jog és kötelesség ! A magyar jogot csúnya folt érte. E foltot távolítsa el a pótrendelés/ VILÁG Viharos jelenetek a francia kamarában Parisból jelentik. A kamara mai ülésének megnyitása előtt Leon Baudet és néhány más képviselő közt a tegnapi események miatt majdnem verekedés támadt, amit csak Moutet és a terembiztosok közbelépése akadályozott meg. Az ülés megnyitása után elhatározták, hogy nyomban az incidens miatt előterjesztett interpellációkat tárgyalják. Herriot a merényletet gyávának és oktalannak mondta, és kérte a kormányt, hogy a royalista üzelmeket nyomja el. Emanuel Brousse azt követelte, hogy tartsák tiszteletben minden polgár szabadságát, s kijelentette, hogy azon a napon, amikor a köztársaságot veszedelem fenyegetné, valamenyi republikáns minden árnyalati különbség nélkül egységes blokkot alkotna a royalistákkal szemben. A belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány kíméletlenül elfojt minden merényletet. Meg van róla győződve, hogy a tegnapi merényleteket előkészítették, amit ma reggel végrehajtott házkutatások eredménye is bizonyít. Egész, Franciaországra kiterjedő szervezetről van szó, amelynek tervei és céljai ismeretesek. A kormány meg fogja tenni kötelességét, hogy megvédelmezze a köztársaságot. Miután Langnier hasonló értelemben szólalt föl, mint a korábban szóhoz jutott interpellálók, León Daudet lépett a szószékre. Hangoztatta, hogy a tegnapi események nem az erőszak tényei voltak, hanem csak intésül szolgálnak. Azzal vádolta meg Hennessy képviselőt, hogy meg akarta őt, öletni s azt állította, hogy Germaine Berlon, Marius Platau gyilkosa, akarta őt is meg ölni. Aszélsőbaloldal élénken tiltakozott s a lárma következtében Daudet további szavait nem lehetett megérteni. A benyújtott határozati javaslatok közt volt szerkote, amely nem tartalmazott biza- lomnyilvánítást a kormány iránt, ellenben Brousse határozati javaslata kifejezést ad annak a bizalomnak, hogy a kormány meg fogja védelmezni a köztársasági berendezke- dést, és az erőszakosságot, bárhonnan is jöjjön, elnyomja. A belügyminiszter kijelentette, hogy elfogadja Brousse javaslatát és bizalmi kérdéssé tette Herriot határozati javaslatának elutasítását. A kamara Herriot határozati javaslatáról az elsőbbséget 343 szavazattal 181 ellenében megtagadta, s utána Brousse indítványát 379 szavazattal 191 ellenében elfogadta. * Daudet vádja Henessy képviselő ellen többek közt azért nem plauzibilis, mert Henessy azt ezen a néven ismert konyakgyár tulajdonosa, súlyosan gazdag ember, elsősorban vagyonának köszönheti mandátumát, és vagyonával arányosan mérsékelt gondolkodású ember. Deszperációs politikát tehát bajos róla föltételezni, de Daudet már rég letett arról, hogy vádjai számára a valószínűség látszatát keresse. Pasics a magyar jóvátételről Belgrádból jelentik : Pasics miniszterelnök a szkupstina új ülésszakát beszéddel nyitotta meg, amelyben utalt mindenekelőtt azokra a nehézségekre, amelyek közben a szerb-horvát-szlovén, államok belső szervezési munkái megg dúltak. Beszélt azután a legyőzőttek és a győzők egymáshoz való viszonyáról s kijelentette, hogy tévedés volna feltételezni, hogy a legyőzőttek őszintén és lojálisan fogadnák a befejezett történelmi tényeket és az új államoknak a nemzetiségi elv alapján történt megalakulását. Egy legyőzőtt állam sem teljesítette kifogástalanul az aláírással vállalt kötelezettségeket, valamennyi kitolni igyekezett különféle ürügyek felhasználásával a fizetéseket, valamennyi könnyítéseket, halasztást és a megállapított jóvátétel korlátozását kérte. Ez a késedelmeskedés a francia és a belga kormányt kényszerítő intézkedésekre késztette, hogy Németországot így bírja rá vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. A ruhrvidéki konfliktus az egész világ közvéleményét mindmáig nyugtalanságban tartja. Szerbia, amelyet még jobban feldúltak, mint Franciaországot és Belgiumot; e kérdés megoldásában közvetlenül érdekelt, minthogy a szerződés a német jóvátételi összeg öt százalékát neki garantálja. .4 német példát köttetik Magyarország és Bulgária; fizetési haladékot kértek nagy szövetségeseinktől és ebből a célból a külföldi sajtó rokonérzését igyekszenek megnyerni. Ezek a tények arra kell, hogy bírjanak bennünket, hogy éberen figyeljük a békeszerződésben foglalt kötelezettségek végrehajtását. Ezeket tekintve, kötelességünk, hogy népünket, amely felszabadulásáért és egységének létrehozásáért oly nagy áldozatokat hozott, figyelmeztessük az eseményekre és véghezvigyük azokat a munkálatokat, amelyeket a körülmények kényszere előtérbe tolt, vagyis eleget tegyünk azoknak az államszükségleteknek, amelyek halasztást nem tűrnek. A kormány, amely az állam biztonságáért és a békeszerződések fentartásáért felelős, tudatában van kötelezettségeinek és a felelősségével összhangban idejekorán szövetséget kötött azokkal az államokkal, amelyeket ugyanúgy fenyeget a nemzetközi békeszerződésekkel teremtett helyzet fölborításának veszedelme. Ez a politika értelmében és a béke biztosítása végett a kormány a szkupstinának a hadsereg szervezetére vonatkozó új törvényjavaslatot terjeszt majd elő, amely bizonyos fegyvernemek szolgálatának korlátozását tartalmazza ugyan, de épségében hagyja a hadsereg változatlan harcképességét az állam védelme érdekében. A miniszterelnök végül újból hangsúlyozta, hogy a legkiválóbb és legfontosabb feladatnak a nemzetközi békekötések által teremtett béke fentartását és a háborús, valamint a háborút követő időkben létrejött barátságok és szövetségek ápolását kell tekinteni, továbbá valamennyi szomszéddal való korrekt viszony fentartását azzal a szándékkal hogy ez a viszony barátsággá alakuljon át. szombat A jóvátételi bizottság a komia stabilizálásáért A jóvátételi bizottság döntése még mindig élénken foglalkoztatja a nyugati sajtót. A Daily ’ Herald egyik vezércikkében rámutat, hogy egyet- sde nemzet sem viselkedhetik tiszteletreméltóan, ha nem bíznak benne. Maga Benes is beismeri a Times-nek adott nyilatkozatában, hogy országának érdeke megkívánja a Magyarországgal való jóviszonyt. Mindamellett nem hajlandó a magyarokat talpra segíteni, mert — mint mondja — „nem bízunk bennük". Pontosan ugyanezt mondják a franciák is a németekről. Nem látják be, hogy azáltal, ha egy nemzetet megbízhatatlannak nyilvánítanak, lehetetlenné teszik számára, hogy kiérdemelje a bizalmat és ilyenformán meghosszabbítják a nemzetközi viszonynak azt a nyomorúságos állapotát, mely a félelmen alapszik. Ha azt akarjuk, hogy szomszédaink tiszteletreméltóan járjanak el, bíznunk is kell jószándékukban. A Daily Mail G. Ward Price tollából Budapestről keltezett cikket közöl Magyarország rossz úton ■— Fenn akarják tartani a látszatot címmel. A cikkíró, ki Fach marsallt lengyelországi és csehországi útján elkísérte és ezután kereste föl Budapestet, cikkének elején megjegyzi, hogy Budapesten több vezetőemberrel volt alkalma beszélgetést folytatni, kik őt a magyaroroszági helyzetről informálták. A cikkírónak feltűnt, hogy mily sokan beszélnek Budapesten angolul. Az ország általános képéről azt mondja, hogy az hű tükörképe pénzügyi helyzetének. Mint különös érdekességet jegyzi meg, hogy egy magasállású tisztviselővel volt alkalma beszélni, kinek jól vasalt és fényezett gallérja foszlott volt. Magyarország természeti kincsekben és kultúrában gazdag ország, azonban a trianngi békeszerződés tönkretette. Politikai szempontból kétségtelen, hogy Magyarország saját maga okozta romlását, mert visszaélt az uralma élő nemzetiségek jogaival. Ezért Magyarország most büntetésben részesült, mert hárommillió magyar lakos került Jugoszlávia, Csehország és Románia uralma alá. Magyarország külföldi kölcsöneinek kérdésében az angol kormány barátságos magatartást tanúsított, mert angol érdekek is kívánják, hogy a kis, és tehetséges magyar nemzet újra talpraálljon. A háború alatt a Magyarországon tartózkodó angoloknak a hatóságok teljes mozgási szabadságot engedélyeztek. Francia politikai körök véleménye szerint egyébként a jóvátételi bizottság határozata értelmében a Magyarországon tervezett ellenőrzőrendszabályok csupán gazdasági természetűek lennének és céljuk mindenekelőtt az, hogy a magyar korona árfolyamát stabilizálják. Szerkesztőségi telefon: 58—00 Kiadóhivatal: ... 81—90