Világ, 1923. június (14. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

Himnusz a cúzamezőn Írta : Móra Ferenc Már szakál az éjszaka, mire csavarog­­­tamban kiérek a harmatos mezőkre. Mö­göttem lelbehagyott kőházaival az aluvó város, előttem a szemét nyitogató szabad róna kereksége. Közben lassú csobogással az ébredező Tisza, sápadtan álmos fodraira égő­ piros pántlikát tűz a hajnalragyogás. Nagy határ búzaföld keskeny mesgyéjén haladok. Kései pipacsok felpattanó kelyhe verődik a lábamhoz, kezemmel harmatos kalászokat simogatok végig. Mintha köny­­nyeket hullatna a búza, amiket tüstént li­begő köddé finomít a kihasadó nap első csókja. S a libegő köd mint templomi trauri­­bulum ezüst füstje száll föl a kék magasba, kicsi fehér felhők hóboglyái felé. Kihez megy, hová megy oda ?­­— Pitypalatty, pitypalatty ! "Ahhoz, akinek keze betölt mindeneket az 5 áldásával, akit köszönt a búzavirágok lé­­lekzése, a föld párája, a pitypalattyok ve­rése. Akit illet itt minden dicséret és dicső­ség. Akinek láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldelt a mag a föld meleg szívén. Aki vigyázott rá, hogy kősziklára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy, a mezők vad fűvei el ne egyék-igyák előle a nap világát és az egek harmatát. Aki vigyázott,­­hogy, föld árja meg ne rothassza, esővíz özöne ki ne sárgítsa, nyárnak forrósága meg ne aszalja, kénkőszínű fellegek meny­­nyei parittyaköve szét ne rázza az életet. ' *— Pitypalatty, pitypalatty! Téged mindtTM -^^sőség és Ttfreé-Írét,, Úristen, VUSglélek, Termesze­tanya, 'iScndtáselés, Priroum Movejas, vagy hívjon Akármin­k az rgyűgyö paraszt és az egyűgyű szabadgondolkozó. S égész esz­tendőn keresztül szünetlen magasztal Téged jftT cBibéri szív kelettől nyuRBthc, naptárna* (tattól tr],:--i»dozí?tir‚ w? : egy»k $zíjg-felében aratnak, másikában, vetnek a föld­nek s egyszerre készítesz magadnak dicsé­retet az ekevas nyikorgásából és a kasza pengéséből, a magvető verejtékéből, akitől fogan a föld méhe és az anya örömkönnyé­ből, amely ráperdül az új kenyérre, mikor fiz első karajt szegi belőle gyerekének... —­ Pitypalatty, pitypalatty!­­ .Virágok lélegzésével, kalászok könnyével, tondarak reggeli énekével, fölszálló köd ezüst fátyolával én is fölemelem hozzád lelkem szavát: én uram, én istenem, jó emberek messzi, messzi istene. Jó embe­­reké-e? Keresed-e te azt, én uram, én iste­nem? Avagy nem te vagy-e, akiről szól az írás, mondván: „s ő felsütteti napját a [jókra és gonoszokra egyaránt s megöntözi fesőjével az igazak és gonoszak vetéseit"? S ha válogatnál is bennünk, te egyedül való jóság, mert az én asszonyom legyen az és m­iért sokmillió testvéremnek az asszonya legyen az, akinek szeméből szívbeli keserű­ségek rettenetes mirrhája csordul majd az új kenyérre, amikor vékonyan karajozza fiókáinak? Hiszen mi nem vagyunk kivetni­­valóbbak azoknál, akiknek markába a mi kenyerünket is letetted. Hiszen mi az örökké­való törvényekkel, amiket a Te ujjad írt a szívünkbe, szembe nem szállunk. Nevedet Jilába nem vesszük, parancsaidat se sárral, se vérrel be nem undorítjuk, fűben, fában, csillagok szikrázásában, szelek zúgásában Té­ged keresünk. Embertársainkat mi nem bántjuk, senki életére nem leselkedünk, robotunkat, ahová állítottál, békességgel végezzük, s nem kérünk érte mást, csak a mindennapi kenyeret, amit Te szolgáiddal, a nappal és felhővel minden teremtett álla­taid számára egyformán megkészítettél. Aki mindenütt asztalt terítettél az égi ma­dárnak, mért halatod éhen a képedre for­mált embert, akibe lelkedet lehelted?­­ — Pitypalatty, pitypalatty! [ Előttem, mögöttem, körülöttem, minden­ Ara iso korona Magyarország megújhodását a demo­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, v­édelmezője az elnyomottaknak , kardja a szebb, óbb és tisztább magyar élet gondolatának. A Világi a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tu­­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözöiteket. Vétót kiált az Igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a máskát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XIyTéTf^YAM ♦ ÍHJBAP­E­ST, VA­S ÁRVA IP 11P2 3 JULICS 1 ♦ HG»1K ® & A M . / felé zeng már a fürjek himnusza, az ég ma­daraié, akiknek nincs halhatatlan lelkük, tehát nem teremtettek maguknak valutát, háborút, fűrjeket, jóvátételt, devizát és nem tudnak mást ma sem, mint amit akkor tudtak, mikor az Ember Fia a földön járt és rajtuk nyugtatta szelíd szemét. Szeret­nek, fiókákat nevelnek és örülnek a világ­nak, amelyet az isten szépnek és szabad­nak teremtett. A külföldi értesül! a jóvátételi bizottságban Gróf Bethlen István miniszterelnök és Szállay Tibor pénzügyminiszter külföldi útjá­nak és a kölcsönkérelemnek egyetlen po­zitív eredménye az, hogy a jóvátételi bizott­ság elhatározta vizsgáló­bizottságnak a ki­küldését abból a célból, hogy megállapíttassa Magyarország vagyonát és fizetőképességét. A jóvátételi bizottság a múlt héten már tárgyalta a vizsgáló­bizottság részére adandó utasítás szövegét, de megegyezni nem tudtak. Ma volt a jóvátételi bizottság folytatólagos ülése, amelyen újra napirendre került a Magyarországra küldendő vizsgáló­bizottság programjának a megvitatása, de a nagyhatal­mak delegátusai még ma sem tudtak egy­séges plattformot találni s így sem a vizs­gáló­bizottságot nem állapították meg, sem az adandó utasításokat véglegesen nem szö­­vegezték meg, hanem mindeme kérdések végleges megvitatását a legközelebbi ülésre halasztották. Félhivatalosan jelentik: A népszövetségi tanács július 2-án kezdődő ülésszakára Ma­gyarország képviseletében Apponyi Albert gr. utazott Genfbe Gajzágó László követségi tanácsos kíséretében. A tanács napirendjén az erdélyi magyar optálók kisajátított birto­kainak ügye szerepel, amelyet a tanács áp­rilisi ülésén a következő ülésszakra halasz­tott el Ebben a kérdésben a tanács felszólí­tására tudvalévően május havában Adatei japán nagykövet elnöklésével Brüsszelben magyar-román tárgyalások folytak, amelyek azonban eredményre nem vezettek. Próbaidős Index-rendszer Németországiján Az állandó értékű munkabérek ügyében — mint ismeretes — eszmecsere folyik Ber­linben a központi munkaközösség, a szak­­szervezetek és a munkaadók szövetsége kö­zött. A német munkaadók szövetsége tegnap a hírlapok számára a következőkben ismer­tette álláspontját . A munkaadók szövetsége szerint a bérek stabilizálása magában véve nem valósítható meg, sokkal célszerűbb volna ehelyett az egész gazdasági életnek bizonyos kényszer­rel az aranyalapra való átterelése. Általános politikai okokból azonban a munkaadók szükségét látják bizonyos előzékenységnek a munkások iránt s hozzájárulnak, hogy rö­vid, egy- vagy kéthónapos kísérleti időre megvalósítsák a négyhetes bértarifa-periódu­sokat, amelyeken belül a munkabért bizo­nyos elértéktelenedési tényezővel kellene megszorozni. A dolog lényegében csupán az a kérdés vitás még, hogy milyen indexszám­mal kell szorozni. A berlini fémmunkások tegnap egyénen­­kénti szavazással nagy többséggel elutasítot­ták a fémiparban hozott döntést s az azon­nali sztrájk mellett nyilatkoztak. Ha az utolsó óra uján nem sikerül kiegyenlíteni az ellentéteket, a sztrájk már ma kitörhet. H­aldliL ulíilJoáit*-t­t-ifi-ilí I S u JícURJl Jttuivviiui uiívmi/ltJ Dr. Zsigner, a szász miíniszterelnök, június tizen!,’ience-IS.cn Niederplanitzb/m Ném­e­­­r­­szág külpolitávájáról fu.-to.it-' r szád a tómet politikában (3 a néző. . Vaj ..le nagy így annyira, hogy a minisz­terelnök szükségesnek a falába magyarázó nyi­latkozatnak a közzétételét. Ebben a nyilatko­zatban a miniszterelnök kijelenti, hogy a Zwickauban megjelenő Sächsisches Volkesblatt­­ban közzétett tudósítás pontatlan és jelentéke­nyen eltér a beszédétől. Nem beszélt — mi­ként a tudósítás mondja a Cano politikájának csődjéről, csak arról, hogy a legutolsó hét hó­nap gazdasági krízise folytán a német nép túlnyomó részének ellenálló ereje fogytán van, ami a csődöt jelenti. Azt mondotta, hogy a Cano-kabinetnek egy napon vissza kell lépnie, mert olyan alapokra helyezkedett, amely hosszabb időn át fenn nem tartható. A szász parlament április tizedik­ ülésén már egy ízben nyilatkozott a miniszterelnök a rahr-vidéki megszállással szemben követendő német politikáról­­ és most csak megismételte a­ jkkv fejtett álláspontját.. A szász kor­­, -tó.'léi t in 1010 .' ti a pnwif eh IctiáiU iSsai. /i+swai'ii «* védelmi ham­at csat. az lehet a cicsu, hogy* észszerű elvek ■dánján előidézze e szembenáHá kormányét, tárgyalási készségét. A passzív ellenállás poli­tikáját a javaslattételek aktív politikájával kell kiegészíteni. A szász baloldali sajtó nagy tetszéssel fo­gadta a miniszterelnök beszédét, ugyanígy ítélte meg azt az egyéb német államokban lévő baloldali sajtó is, a jobboldali pártok azonban ennek a beszédnek a következménye­­kép távozásra szeretnék kényszeríteni Zeigner miniszterelnököt, aki szeretné a szász válságot elhárítani s ezért Berlinbe utazott, ahol előbb Ebert köztársasági elnökkel, majd Cuno biro­dalmi kancellárral tárgy­alt. A jobboldali pár­tokat megnyugtatni még nem sikerült és a krízis elodázása végett a szász miniszterelnök egyelőre Berlinben marad. Hanyatlottak a korona külföldi paritásai A pénteki és szombati tőzsdéken a bécsi kivételével mindenütt hanyatlott a korona paritása. New­ Yorkban tízezer koronáért 1 centtel adtak kevesebbet, mint csütörtökön és m­a már a tízezer koronás budapesti ki­fizetés ára csak 1,13 dolt volt. Ugyanilyen el­­lanyhulást mutat Zürich is, ahol egy negyed centime-mal hanyatlott a száz magyar koro­nás ára és ma 6,5 centime-ot adtak érte. Zü­richben folytatódott a márka zuhanása is és két nap alatt majdnem húsz százalékot ve­szített értékéből. Csütörtökön még 3­8 cen­­tim­e-ot adtak ezer márkáért és ma már csak 3­2 centimé volt ugyanennek az ára. Ez az árzuhanás még jelentősebbé válik azáltal, hogy Zürichben New­ York és London foly­tatta emelkedését. Egy font sterling ára két nap alatt hat frankkal drágult és elérte a 2591 frankos árfolyamot, a dollár ára pedig 567­5 frankra emelkedett Zürichben, ami a frank 8-7 százalékos értékcsökkenését mu­tatja a békeértékéhez viszonyítva. A mai berlini tőzsde meglepetést hozott. A bankjegyinfláció e heti növekedése és a legutóbbi francia elutasító jegyzék miatt a devizapiacon hausset vártak és váratlanul csaknem valamennyi érték hanyatlott. A budapesti kifizetés a csütörtöki 19 már­káról mára 17,75 márkára esett vissza s minthogy ugyanekkor a márka is esett Zürichben, a korona berlini árfo­lyama zürichi paritásban 5­68 centimé. A font ára 970 márkával hanyatlott és ma 710.000 márkát adtak egy­ font Sterlingért, ugyanekkor Londonban 888.000 márka az ára; a dollár ára 154.500 koronára hanyat­lott vissza, míg száz osztrák koronáért csak 223 márkát adtak ma Berlinben, míg teg­nap 230 márka volt az ára. Bécsben a devizapiacon ma a budapesti és berlini kifizetés kivételével minden de­viza ára egy árnyalattal megdrágult. 100 márka berlini kifizetésért 38 koronát adtak ma Bécsben a tegnapi 46 korona helyett. Budapest pedig változatlanul 7­8 koronáért volt kapható és így a budapesti kifizetés zü­richi paritása Bécsben 6 centimé, az effek­­tív magyar korona Bécsben 4­8 koronáért volt kapható és ennek zürichi paritása 3,84 centimé. A Devizaközpont a mai napon 65 K-val fölemelte a dollár árát és az elérte a 8675 koronás árfolyamot, a font pedig mindössze tíz koronás emelkedéssel 39.500 koronáért volt kapható. Prága egy árnyalati emelkedéssel 262 koronás árfolyamot ért el, míg a budapesti kifizetés egy koronás ár­­csökkenésse 47 koronával jegyeztetett. Száz márkánként 20 fillérrel olcsóbban adta ma a devizaközpont a berlini kifizetést és ennek ára 6 korona 20 fillér volt, viszont a bécsi kifizetés és az osztrák korona megdrágult. Tegnap még száz osztrák korona ára 12,55 korona volt, míg ma 12 korona 80 fillérért adta a százkoronás bécsi kifizetést a deviza­­központ, ami pontosan megfelel a bécsi 7,8 koronás árfolyamnak. — — - ' A sírásig ■'l:_ Irta: Kúpert Rezsi A bíróság sohasem félt a kritikától és a bíróságot sohasem szokták félteni a kritiká­tól. Csak forradalmi időkben és csak abszo­­­lutizmás idején. Mindig csak olyankor, mi­kor a bíróságot, főleg mint a büntető hata­lom kezelőjét, politikai eszközül szokták fel­használni. Ez a szokás régi szokás. Mert amint évek előtt elhalt egyik jogászunk, maga is magasrangú tényezője a magyar igazságszol­gáltatásnak, találóan mondotta: „A politika mindenkor megkísérli és sok­szor sikeresen, hogy az igazságszolgáltatást a maga hatalmi érdekeinek szolgálatába állítsa. A kormányok rosszul kormányoznak és a vége rendesen az, hogy­ becsukják az állam­polgárokat."­­ Ilyen időkben természetes, hogy az igaz­ságszolgáltatás egyes mozzanatait egyfelől taps, másfelől elégedetlen moraj szokta nyo­mon kísérni. De csak ilyenkor. Azért, mikor most is tapsot és morajt hallunk, ijedten, ne­szelünk fel és dermedten mered szemünk a kérdőjelre. Milyen időket is élünk hát? A taps és moraj rosszat sejtet. De talán még nem veszett el minden. Azért gondolom, hogy nem, mert tapsot és morajt vegyesen hall meg az ember ugyanabból a táborból, a hatalom páholyainak hangos ökléből is. Akik most nagy szörnyűködéssel és fari­zeus szemforgatással védelmükbe veszik a bíróságot és ájuldoznak és sápítoznak, hogy az ellenzéki politika padsorairól morajban tör ki végre az elkeseredés némely bíróságok némely ítéletei ellen, azok közül nem egy, hangadó nagyság és velük együtt az egész kormánysajtó még nem is régen szidta, gya­­lázta a bíróságot s ha a mai politika kor­mányzó többségét nézzük is, ez is megtette nemrégiben, hogy bizalmatlanságot nyilvání­tott a bíróság iránt. Most meg neve felemlí­tésére is felszisszen. Csak egy-két esetről emlékezzünk! Ott van­ például a balatonfüredi Obio. eset. Kóréban dorgált akkor a kormán politika egész együttese a bírói ítélet elit hogy „annak enyhesége megbotránkoztat az egész ers-jst" Pedig nem­ történt m­á csak .­nnyi, hogy a ±dcl'__ - '■ szerint nyitvluxvak. „j­c— jdclm* ossfél/vi börtönre ítélték azt, amit saját há­zában belelőtt egy éjnek idején erőszakosa, támadó csoportba s abból egyet halálra seb­e­zett, ha ugyan sebzett, mert sok lövés esett akkor ott és az elhalt támadónak testvére, maga is vallotta, hogy az elítélt nem báty­jára, hanem a levegőbe lőtt. Ott van még a többi eset, a sok felzúdulás, valahányszor egy-egy véresszájú, nem ritkán véreskezű kurzusdemagógot ítélt el, vagy tar­tóztatott le a bíróság — mindössze is csak­ egy-két napra. Tombolt, üvöltött, rikácsolt a kurzus-moraj, hogy ime, már a legjobb haza-, íjakat is elítélik.­­ A régi világban is így volt. Az Alkotmány című lap és társai például heteken át a leg­élesebben támadták még a Kúriát is, mikor Kucsera plébánost híres szószéki beszédéért elítélte, mert szerinte a polgári házasság ellen izgatott. A jogi szaklapok is szenvedelmes vitákról tanúskodnak nem egy ítélettel kap,­­csolatban. Például a Majláth­ esett . " De hogy végezzünk a példákkal, •— et nunc venimus ad fortissimum — ott van az a kirívó eset, amikor csak alig néhány nap előtt a parlament mai többsége maga sértette meg a bíróságot, mikor bizalmatlan gyanak­vással elvonta ítélkezése elől a Battyhányi■. Palavicini-bűnper i s helyette önmaga ítél­kezett; pedig ha oly nagyon tisztelné a bíró­ságot, mint most az ellenzéki feljajdulással szemben feltüntetni szeretné, legelemibb kö­telessége lett volna azt mondani, hogy ítéljen a bíróság, mely hiszen azzal a megokolással kérte ki tőle Pallavicini őrgrófot, hogy ami őt (t. i. a bíróságot) illeti, rágalmazást lát fenforogni Pallavicini őrgróf terhére. Egyszerűen arról­ van szó, hogy a hatalom mai bizományosai megtapsolnak minden íté­­­letet, amely nekik kedvez és dühösen sajnál­nak minden ítéletmorzsát is, ha az véletlenül ellenzéki asztalra hull. Vagy nem hallot­tunk-e elégedetlenséget és átkozódást a mai bíróvédők táborából akkor is, mikor például a szerencsétlen Fényes Lászlót, a becsületes­ségnek ezt a fanatikusát, nem sikerült el­­ítéltetniök olyasmiért, amit ráfogni is őrület volt? Maradjunk meg tehát csak" amellett, ami örök és próbált igazság, hogy a bíróságnak nem szabad védelemre szorulnia és a bíró­ságot nem kell félteni a bírálattól. Mert ha féltjük, hitele, tekintélye fog szenvedni. Különben is saját ítélete mond fölötte majdig

Next