Világ, 1923. június (14. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-01 / 146. szám
Himnusz a cúzamezőn Írta : Móra Ferenc Már szakál az éjszaka, mire csavarogtamban kiérek a harmatos mezőkre. Mögöttem lelbehagyott kőházaival az aluvó város, előttem a szemét nyitogató szabad róna kereksége. Közben lassú csobogással az ébredező Tisza, sápadtan álmos fodraira égő piros pántlikát tűz a hajnalragyogás. Nagy határ búzaföld keskeny mesgyéjén haladok. Kései pipacsok felpattanó kelyhe verődik a lábamhoz, kezemmel harmatos kalászokat simogatok végig. Mintha könynyeket hullatna a búza, amiket tüstént libegő köddé finomít a kihasadó nap első csókja. S a libegő köd mint templomi trauribulum ezüst füstje száll föl a kék magasba, kicsi fehér felhők hóboglyái felé. Kihez megy, hová megy oda ?— Pitypalatty, pitypalatty ! "Ahhoz, akinek keze betölt mindeneket az 5 áldásával, akit köszönt a búzavirágok lélekzése, a föld párája, a pitypalattyok verése. Akit illet itt minden dicséret és dicsőség. Akinek láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldelt a mag a föld meleg szívén. Aki vigyázott rá, hogy kősziklára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy, a mezők vad fűvei el ne egyék-igyák előle a nap világát és az egek harmatát. Aki vigyázott,hogy, föld árja meg ne rothassza, esővíz özöne ki ne sárgítsa, nyárnak forrósága meg ne aszalja, kénkőszínű fellegek menynyei parittyaköve szét ne rázza az életet. ' *— Pitypalatty, pitypalatty! Téged mindtTM -^^sőség és Ttfreé-Írét,, Úristen, VUSglélek, Termeszetanya, 'iScndtáselés, Priroum Movejas, vagy hívjon Akármink az rgyűgyö paraszt és az egyűgyű szabadgondolkozó. S égész esztendőn keresztül szünetlen magasztal Téged jftT cBibéri szív kelettől nyuRBthc, naptárna* (tattól tr],:--i»dozí?tir‚ w? : egy»k $zíjg-felében aratnak, másikában, vetnek a földnek s egyszerre készítesz magadnak dicséretet az ekevas nyikorgásából és a kasza pengéséből, a magvető verejtékéből, akitől fogan a föld méhe és az anya örömkönnyéből, amely ráperdül az új kenyérre, mikor fiz első karajt szegi belőle gyerekének... — Pitypalatty, pitypalatty! .Virágok lélegzésével, kalászok könnyével, tondarak reggeli énekével, fölszálló köd ezüst fátyolával én is fölemelem hozzád lelkem szavát: én uram, én istenem, jó emberek messzi, messzi istene. Jó embereké-e? Keresed-e te azt, én uram, én istenem? Avagy nem te vagy-e, akiről szól az írás, mondván: „s ő felsütteti napját a [jókra és gonoszokra egyaránt s megöntözi fesőjével az igazak és gonoszak vetéseit"? S ha válogatnál is bennünk, te egyedül való jóság, mert az én asszonyom legyen az és miért sokmillió testvéremnek az asszonya legyen az, akinek szeméből szívbeli keserűségek rettenetes mirrhája csordul majd az új kenyérre, amikor vékonyan karajozza fiókáinak? Hiszen mi nem vagyunk kivetnivalóbbak azoknál, akiknek markába a mi kenyerünket is letetted. Hiszen mi az örökkévaló törvényekkel, amiket a Te ujjad írt a szívünkbe, szembe nem szállunk. Nevedet Jilába nem vesszük, parancsaidat se sárral, se vérrel be nem undorítjuk, fűben, fában, csillagok szikrázásában, szelek zúgásában Téged keresünk. Embertársainkat mi nem bántjuk, senki életére nem leselkedünk, robotunkat, ahová állítottál, békességgel végezzük, s nem kérünk érte mást, csak a mindennapi kenyeret, amit Te szolgáiddal, a nappal és felhővel minden teremtett állataid számára egyformán megkészítettél. Aki mindenütt asztalt terítettél az égi madárnak, mért halatod éhen a képedre formált embert, akibe lelkedet lehelted? — Pitypalatty, pitypalatty! [ Előttem, mögöttem, körülöttem, minden Ara iso korona Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak , kardja a szebb, óbb és tisztább magyar élet gondolatának. A Világi a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözöiteket. Vétót kiált az Igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a máskát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XIyTéTf^YAM ♦ ÍHJBAPEST, VAS ÁRVA IP 11P2 3 JULICS 1 ♦ HG»1K ® & A M . / felé zeng már a fürjek himnusza, az ég madaraié, akiknek nincs halhatatlan lelkük, tehát nem teremtettek maguknak valutát, háborút, fűrjeket, jóvátételt, devizát és nem tudnak mást ma sem, mint amit akkor tudtak, mikor az Ember Fia a földön járt és rajtuk nyugtatta szelíd szemét. Szeretnek, fiókákat nevelnek és örülnek a világnak, amelyet az isten szépnek és szabadnak teremtett. A külföldi értesül! a jóvátételi bizottságban Gróf Bethlen István miniszterelnök és Szállay Tibor pénzügyminiszter külföldi útjának és a kölcsönkérelemnek egyetlen pozitív eredménye az, hogy a jóvátételi bizottság elhatározta vizsgálóbizottságnak a kiküldését abból a célból, hogy megállapíttassa Magyarország vagyonát és fizetőképességét. A jóvátételi bizottság a múlt héten már tárgyalta a vizsgálóbizottság részére adandó utasítás szövegét, de megegyezni nem tudtak. Ma volt a jóvátételi bizottság folytatólagos ülése, amelyen újra napirendre került a Magyarországra küldendő vizsgálóbizottság programjának a megvitatása, de a nagyhatalmak delegátusai még ma sem tudtak egységes plattformot találni s így sem a vizsgálóbizottságot nem állapították meg, sem az adandó utasításokat véglegesen nem szövegezték meg, hanem mindeme kérdések végleges megvitatását a legközelebbi ülésre halasztották. Félhivatalosan jelentik: A népszövetségi tanács július 2-án kezdődő ülésszakára Magyarország képviseletében Apponyi Albert gr. utazott Genfbe Gajzágó László követségi tanácsos kíséretében. A tanács napirendjén az erdélyi magyar optálók kisajátított birtokainak ügye szerepel, amelyet a tanács áprilisi ülésén a következő ülésszakra halasztott el Ebben a kérdésben a tanács felszólítására tudvalévően május havában Adatei japán nagykövet elnöklésével Brüsszelben magyar-román tárgyalások folytak, amelyek azonban eredményre nem vezettek. Próbaidős Index-rendszer Németországiján Az állandó értékű munkabérek ügyében — mint ismeretes — eszmecsere folyik Berlinben a központi munkaközösség, a szakszervezetek és a munkaadók szövetsége között. A német munkaadók szövetsége tegnap a hírlapok számára a következőkben ismertette álláspontját . A munkaadók szövetsége szerint a bérek stabilizálása magában véve nem valósítható meg, sokkal célszerűbb volna ehelyett az egész gazdasági életnek bizonyos kényszerrel az aranyalapra való átterelése. Általános politikai okokból azonban a munkaadók szükségét látják bizonyos előzékenységnek a munkások iránt s hozzájárulnak, hogy rövid, egy- vagy kéthónapos kísérleti időre megvalósítsák a négyhetes bértarifa-periódusokat, amelyeken belül a munkabért bizonyos elértéktelenedési tényezővel kellene megszorozni. A dolog lényegében csupán az a kérdés vitás még, hogy milyen indexszámmal kell szorozni. A berlini fémmunkások tegnap egyénenkénti szavazással nagy többséggel elutasították a fémiparban hozott döntést s az azonnali sztrájk mellett nyilatkoztak. Ha az utolsó óra uján nem sikerül kiegyenlíteni az ellentéteket, a sztrájk már ma kitörhet. HaldliL ulíilJoáit*-tt-ifi-ilí I S u JícURJl Jttuivviiui uiívmi/ltJ Dr. Zsigner, a szász miíniszterelnök, június tizen!,’ience-IS.cn Niederplanitzb/m Némerszág külpolitávájáról fu.-to.it-' r szád a tómet politikában (3 a néző. . Vaj ..le nagy így annyira, hogy a miniszterelnök szükségesnek a falába magyarázó nyilatkozatnak a közzétételét. Ebben a nyilatkozatban a miniszterelnök kijelenti, hogy a Zwickauban megjelenő Sächsisches Volkesblattban közzétett tudósítás pontatlan és jelentékenyen eltér a beszédétől. Nem beszélt — miként a tudósítás mondja a Cano politikájának csődjéről, csak arról, hogy a legutolsó hét hónap gazdasági krízise folytán a német nép túlnyomó részének ellenálló ereje fogytán van, ami a csődöt jelenti. Azt mondotta, hogy a Cano-kabinetnek egy napon vissza kell lépnie, mert olyan alapokra helyezkedett, amely hosszabb időn át fenn nem tartható. A szász parlament április tizedik ülésén már egy ízben nyilatkozott a miniszterelnök a rahr-vidéki megszállással szemben követendő német politikáról és most csak megismételte a jkkv fejtett álláspontját.. A szász kor, -tó.'léi t in 1010 .' ti a pnwif eh IctiáiU iSsai. /i+swai'ii «* védelmi hamat csat. az lehet a cicsu, hogy* észszerű elvek ■dánján előidézze e szembenáHá kormányét, tárgyalási készségét. A passzív ellenállás politikáját a javaslattételek aktív politikájával kell kiegészíteni. A szász baloldali sajtó nagy tetszéssel fogadta a miniszterelnök beszédét, ugyanígy ítélte meg azt az egyéb német államokban lévő baloldali sajtó is, a jobboldali pártok azonban ennek a beszédnek a következményekép távozásra szeretnék kényszeríteni Zeigner miniszterelnököt, aki szeretné a szász válságot elhárítani s ezért Berlinbe utazott, ahol előbb Ebert köztársasági elnökkel, majd Cuno birodalmi kancellárral tárgyalt. A jobboldali pártokat megnyugtatni még nem sikerült és a krízis elodázása végett a szász miniszterelnök egyelőre Berlinben marad. Hanyatlottak a korona külföldi paritásai A pénteki és szombati tőzsdéken a bécsi kivételével mindenütt hanyatlott a korona paritása. New Yorkban tízezer koronáért 1 centtel adtak kevesebbet, mint csütörtökön és ma már a tízezer koronás budapesti kifizetés ára csak 1,13 dolt volt. Ugyanilyen ellanyhulást mutat Zürich is, ahol egy negyed centime-mal hanyatlott a száz magyar koronás ára és ma 6,5 centime-ot adtak érte. Zürichben folytatódott a márka zuhanása is és két nap alatt majdnem húsz százalékot veszített értékéből. Csütörtökön még 38 centime-ot adtak ezer márkáért és ma már csak 32 centimé volt ugyanennek az ára. Ez az árzuhanás még jelentősebbé válik azáltal, hogy Zürichben New York és London folytatta emelkedését. Egy font sterling ára két nap alatt hat frankkal drágult és elérte a 2591 frankos árfolyamot, a dollár ára pedig 5675 frankra emelkedett Zürichben, ami a frank 8-7 százalékos értékcsökkenését mutatja a békeértékéhez viszonyítva. A mai berlini tőzsde meglepetést hozott. A bankjegyinfláció e heti növekedése és a legutóbbi francia elutasító jegyzék miatt a devizapiacon hausset vártak és váratlanul csaknem valamennyi érték hanyatlott. A budapesti kifizetés a csütörtöki 19 márkáról mára 17,75 márkára esett vissza s minthogy ugyanekkor a márka is esett Zürichben, a korona berlini árfolyama zürichi paritásban 568 centimé. A font ára 970 márkával hanyatlott és ma 710.000 márkát adtak egy font Sterlingért, ugyanekkor Londonban 888.000 márka az ára; a dollár ára 154.500 koronára hanyatlott vissza, míg száz osztrák koronáért csak 223 márkát adtak ma Berlinben, míg tegnap 230 márka volt az ára. Bécsben a devizapiacon ma a budapesti és berlini kifizetés kivételével minden deviza ára egy árnyalattal megdrágult. 100 márka berlini kifizetésért 38 koronát adtak ma Bécsben a tegnapi 46 korona helyett. Budapest pedig változatlanul 78 koronáért volt kapható és így a budapesti kifizetés zürichi paritása Bécsben 6 centimé, az effektív magyar korona Bécsben 48 koronáért volt kapható és ennek zürichi paritása 3,84 centimé. A Devizaközpont a mai napon 65 K-val fölemelte a dollár árát és az elérte a 8675 koronás árfolyamot, a font pedig mindössze tíz koronás emelkedéssel 39.500 koronáért volt kapható. Prága egy árnyalati emelkedéssel 262 koronás árfolyamot ért el, míg a budapesti kifizetés egy koronás árcsökkenésse 47 koronával jegyeztetett. Száz márkánként 20 fillérrel olcsóbban adta ma a devizaközpont a berlini kifizetést és ennek ára 6 korona 20 fillér volt, viszont a bécsi kifizetés és az osztrák korona megdrágult. Tegnap még száz osztrák korona ára 12,55 korona volt, míg ma 12 korona 80 fillérért adta a százkoronás bécsi kifizetést a devizaközpont, ami pontosan megfelel a bécsi 7,8 koronás árfolyamnak. — — - ' A sírásig ■'l:_ Irta: Kúpert Rezsi A bíróság sohasem félt a kritikától és a bíróságot sohasem szokták félteni a kritikától. Csak forradalmi időkben és csak abszolutizmás idején. Mindig csak olyankor, mikor a bíróságot, főleg mint a büntető hatalom kezelőjét, politikai eszközül szokták felhasználni. Ez a szokás régi szokás. Mert amint évek előtt elhalt egyik jogászunk, maga is magasrangú tényezője a magyar igazságszolgáltatásnak, találóan mondotta: „A politika mindenkor megkísérli és sokszor sikeresen, hogy az igazságszolgáltatást a maga hatalmi érdekeinek szolgálatába állítsa. A kormányok rosszul kormányoznak és a vége rendesen az, hogy becsukják az állampolgárokat." Ilyen időkben természetes, hogy az igazságszolgáltatás egyes mozzanatait egyfelől taps, másfelől elégedetlen moraj szokta nyomon kísérni. De csak ilyenkor. Azért, mikor most is tapsot és morajt hallunk, ijedten, neszelünk fel és dermedten mered szemünk a kérdőjelre. Milyen időket is élünk hát? A taps és moraj rosszat sejtet. De talán még nem veszett el minden. Azért gondolom, hogy nem, mert tapsot és morajt vegyesen hall meg az ember ugyanabból a táborból, a hatalom páholyainak hangos ökléből is. Akik most nagy szörnyűködéssel és farizeus szemforgatással védelmükbe veszik a bíróságot és ájuldoznak és sápítoznak, hogy az ellenzéki politika padsorairól morajban tör ki végre az elkeseredés némely bíróságok némely ítéletei ellen, azok közül nem egy, hangadó nagyság és velük együtt az egész kormánysajtó még nem is régen szidta, gyalázta a bíróságot s ha a mai politika kormányzó többségét nézzük is, ez is megtette nemrégiben, hogy bizalmatlanságot nyilvánított a bíróság iránt. Most meg neve felemlítésére is felszisszen. Csak egy-két esetről emlékezzünk! Ott van például a balatonfüredi Obio. eset. Kóréban dorgált akkor a kormán politika egész együttese a bírói ítélet elit hogy „annak enyhesége megbotránkoztat az egész ers-jst" Pedig nem történt má csak .nnyi, hogy a ±dcl'__ - '■ szerint nyitvluxvak. „jc— jdclm* ossfél/vi börtönre ítélték azt, amit saját házában belelőtt egy éjnek idején erőszakosa, támadó csoportba s abból egyet halálra sebezett, ha ugyan sebzett, mert sok lövés esett akkor ott és az elhalt támadónak testvére, maga is vallotta, hogy az elítélt nem bátyjára, hanem a levegőbe lőtt. Ott van még a többi eset, a sok felzúdulás, valahányszor egy-egy véresszájú, nem ritkán véreskezű kurzusdemagógot ítélt el, vagy tartóztatott le a bíróság — mindössze is csak egy-két napra. Tombolt, üvöltött, rikácsolt a kurzus-moraj, hogy ime, már a legjobb haza-, íjakat is elítélik. A régi világban is így volt. Az Alkotmány című lap és társai például heteken át a legélesebben támadták még a Kúriát is, mikor Kucsera plébánost híres szószéki beszédéért elítélte, mert szerinte a polgári házasság ellen izgatott. A jogi szaklapok is szenvedelmes vitákról tanúskodnak nem egy ítélettel kap,csolatban. Például a Majláth esett . " De hogy végezzünk a példákkal, •— et nunc venimus ad fortissimum — ott van az a kirívó eset, amikor csak alig néhány nap előtt a parlament mai többsége maga sértette meg a bíróságot, mikor bizalmatlan gyanakvással elvonta ítélkezése elől a Battyhányi■. Palavicini-bűnper i s helyette önmaga ítélkezett; pedig ha oly nagyon tisztelné a bíróságot, mint most az ellenzéki feljajdulással szemben feltüntetni szeretné, legelemibb kötelessége lett volna azt mondani, hogy ítéljen a bíróság, mely hiszen azzal a megokolással kérte ki tőle Pallavicini őrgrófot, hogy ami őt (t. i. a bíróságot) illeti, rágalmazást lát fenforogni Pallavicini őrgróf terhére. Egyszerűen arról van szó, hogy a hatalom mai bizományosai megtapsolnak minden ítéletet, amely nekik kedvez és dühösen sajnálnak minden ítéletmorzsát is, ha az véletlenül ellenzéki asztalra hull. Vagy nem hallottunk-e elégedetlenséget és átkozódást a mai bíróvédők táborából akkor is, mikor például a szerencsétlen Fényes Lászlót, a becsületességnek ezt a fanatikusát, nem sikerült elítéltetniök olyasmiért, amit ráfogni is őrület volt? Maradjunk meg tehát csak" amellett, ami örök és próbált igazság, hogy a bíróságnak nem szabad védelemre szorulnia és a bíróságot nem kell félteni a bírálattól. Mert ha féltjük, hitele, tekintélye fog szenvedni. Különben is saját ítélete mond fölötte majdig