Világ, 1923. december (14. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

— 1923 december 1. Az állami bevételek egy részének kiépítése körül nem akad majd túlságosan sok dolga a népszövetség megbízottjának. Így például a dohányáruk nagy része már fölötte áll az osztrák paritásnak, tehát meghaladta azt az ir-színvonalat, amelyhez Ausztriában csak a szanálás kapcsán ért el. De ha már itt volna a népszövetségi megbízott, legalább tanács formájában, bizonyára kifogásolná a dohány­áruknak állítólag tervbe vett újabb emelését, hi­szen az áremelés kétségkívül megindít majd egy újabb vehemens drágasági hullámot, és ezáltal belülről támadja meg a korona­­rontják A magyar Tr­ambul-cigaretta a budapesti kifizetés bécsi árfolyama szerint már ma is 1400 osztrák korona, tehát kétszer annyiba kerül, mint" egy jó minőségű osztrák cigaretta. A pénzügyi sza­nálás ilyen egyoldalú formája alighanem jóval többet árt a korona értékének, mint amennyit ártana a felsőbb helyről ilyen szempontokból ki­fogásolt tőzsdei szilárdság... Valószínűleg nem fogja kívánni a népszövetségi meg­bízott a MÁV bevételeinek emelését sem, hi­szen a MÁV egyes relációkban a békeparitás húszezerszeresét számítja a nyersvasért, a béketarifa tízezerszeresét-tizenötezerszeresét a külföldi szénért, és eljutott a béketarifa tíz­ezerszereséhez az elsőrendű élelmiszerek egyi­­kénél-másikánál is. Mivel a MÁV alighanem a Devizaközpontnál szerzi be devizaszükségletét, azt lehet mondani, hogy a MÁV egyes bevé­telei az aranyparitás háromszorosán és más bevételei az aranyparitás hatszorosán állanak, legalább a közönségre hárított terhek szem­pontjából, akkor, amikor az osztrák államvas­utak a legtöbb relációban még mindig számba­­vehetően az aranyparitás alatt vannak. Attól tehát aligha kell tartani, hogy a népszövetségi megbízott újabb tarifaemeléseket fog a MÁV- tól követelni. Túlzott aggodalmakat kár volna hangoztatni a népszövetségi megbízott által gyakorolt ellen­őrzés miatt, hiszen ez az ellenőrzés csak szi­gorúan megszabott korlátok között mozoghat. Előbb megtörténik majd a kétoldalú szerződé­sek kötésének formái közt a magyar szanálási terv kiépítése, a magyar kormány és a népszö­vetségi szakemberek megállapodásai szerint , és a népszövetségi megbízott csak azt ellen­őrizheti, hogy a kormány és a nemzetgyűlés állják-e a vállalt kötelezettségeiket. Hiszen a szanálás részleteire nézve aláírt jegyzőkönyve­ket az osztrák precedens szerint majd ratifi­kálnia kell a nemzetgyűlésnek is. A nemzetgyű­lésen bizonyára lesznek oppozíciós hangok a ratifikálással szemben, de ez nem jelent majd újságot a népszövetség számára. Az osztrák kölcsönnel kapcsolatosan aláírt jegyzőkönyvek ratifikálását az osztrák nemzeti tanácsban me­reven és élesen ellenezte a szocialista párt, te­hát egy olyan párt, amely mandátumainak száma szerint igen közel járt Seipel prelátus pártjához, a keresztényszocialistákhoz. A köl­csönnel kapcsolatos­­ külföldi beavatkozás azért volt súlyos sérelem az osztrák szocialis­ták számára, mert úgy látták, hogy a szanálás a népszövetség által kikötött feltételek mellett a munkaadói érdekeket támasztja alá a mun­kások érdekeivel szemben. De ezek az aggo­dalmak jogosulatlanoknak bizonyultak, és pél­dául az index-rendszer eltörlésének a közalkal­mazottaknál nem voltak hátrányos következ­ményei az osztrák hivatalnoki osztályra nézve, hiszen a külföldi kölcsön csakugyan meghozta az osztrák korona, és az osztrák árak stabilizálódását. És néhány nap előtt Otto Bauer már befejezett történeti tény gyanánt beszélt a külföldi kölcsönről, feladva az annak­idején használt ellenséges hangot. Tovább folyt a harc uram­ körül Pallavicini György volt ma az első szónok, aki alig tíz percig váratta meg a következő felszólalót, Kaas Albert bárót. Az ülésterem a két beszéd alatt meglehetősen üres maradt és csak Gömbös Gyula felszólalására leltek meg a padsorok, mert mindenki azt várta, hogy a fajvédők vezére új momentumokat fog fel­vonultatni K­lávi védelmére, azonban ez nem következett be. Gömbös inkább a kormány­párt belső ügyeivel foglalkozott. Minduntalan megzavarták beszédében a liberális ellenzék közbeszólásai, amelyekben a tavalyi választá­sok­ irányítása felől intéztek hozzá kellemetlen kérdéseket. Nagy Emil gondoskodott arról, hogy ne múljon el a mai nap sem miniszteri felszóla­lás nélkül, de semmi lényegeset nem mondott beszédében, csak a Házat siettette, hogy leh­e­­tőleg még ma fejezzék be a vitát. A szocialis­ták egyik legképzettebb embere, Györki Imre dr. szólótt az igazságügyminiszter után, azon­ban az ő beszéde alatt nem igen maradt bent kormánypárti képviselő, pedig érdemes lett volna végighallgatniuk Györki súlyos mondani­valóit. Szakáts Andor halkan és szürkén boncol­gatta az ügy jogi részeit, de beszéde végére ismét megtelt a terem, mert a következő fel­szólalót, Rakovszky Istvánt, mindenki hallani akarta. Húsz perc választotta csak el Ra­­kovszkyt az ülés végétől, de ezalatt a húsz perc alatt, amíg ő beszélt, valami egészen más levegő töltötte meg a termet, az ember szinte úgy érezte, mintha nem is a magyar, hanem az angol parlamentben ülne. Finom és válasz­tékos volt minden mondata, nem hiába tanulta meg békében a parlamentarizmus törvényeit. Pallavicini és Kaas Albert Szeilovszky Béla elnök háromnegyed tizen­egy előtt nyitotta meg az ülést. Az elnöki be­jelentések után Mikovényi Jenő előadó jelenti be, hogy I.endvai István megbízólevelét a be­nyújtott petíció folytán áttették a bíráló bi­zottsághoz, miután a mandátum I.endvai Ist­ván névre szólt, viszont Lehner István jelent meg vele a Házban. Ezután az Ulain-ügy tár­gyalására tértek át. Pallavicini György őrgróf az első felszólaló, aki kijelenti, hogy fölösleges mentelmi jogról beszélni, mert ennek gyakorlati értelme nin­csen. Megsértették Rakovszky István, Andrássy Gyula, Szmrecsányi György, Beniczky Ödön és Huszár Elemér mentelmi jogát, a nemzetgyű­lés meg is állapította a mentelmi jog sérelmét és mégsem történt semmi. Ulain Ferencet tőle ugyan­úgy szabadkőműves múltja, mint sza­­badkirályválasztó felfogása élesen elválasztja, mindazonáltal a kisebbségi véleményt fogadja el, amely megállapítja a mentelmi jog sérel­mét, mert ha nem tenné, az még jobban alá­ásná ennek az amúgy is különös eredetű nem­zetgyűlésnek a tekintélyét. Ulain Ferenc fogva­­tartása elhibázott dolog, mert tettenérésről nem is lehet­­beszélni. Kéri a miniszterelnököt, aki amúgy is sok csorbát ejtett az ország te­kintélyén, hogy ne engedje az országot balkáni nívóra süllyedni, ne engedje a mentelmi jog semmibevevését és vigyázzon, nehogy az utolsó szálak is elszakadjanak, melyek az elrabolt területeken élő véreinkkel fűznek össze. Nánássy Andor szólott ezután személyes kérdésben, aki Szilágyi Lajos tegnapi meg­jegyzésére válaszolva kijelenti, hogy őt csak egy alantas közigazgatási tisztviselő durva vagy pedig ostoba ténykedése alapján helyezték a politikailag megbízhatatlanok listájára. Kaas Albert báró szólott ezután és hosszasan fejtegette a mentelmi jog jelentőségét. Nem szabad elfelejteni, hogy négy év alatt mennyit haladt előre az ország külpolitikai tekintetben is. Nagy különbség van a mai állapotok és a között az idő között, amikor még négy entente-generát is parancsolt Budapesten és Glerk avatkozott bele belügyein­kbe. Lendvai István : Azóta a cseh örömünnepre­­ Jár külügyminiszterünk. Kaas Albert báró felolvassa a büntetőtör­­vénykönyv vonatkozó szakaszait és megálla­pítja belőlük, hogy nem államfogház, hanem háromtól öt évig terjedő fegyházbüntetés jár azért, amivel Ulain Ferencet vádolják. Nem fogadja el a kisebbségi indítványt, de a men­telmi bizottság indítványát sem, mert nem tartja szükségesnek, hogy a Házat azonnal összehívják, ha valamelyik képviselő mentelmi jogát megsértik. Gömbös a diktatúráról Gömbös Gyula emelkedett ezután szólásra és kijelenti, hogy senki sem vállalhatja a belügy­miniszter tegnapi felszólalásában foglaltakat. Rakovszky Iván belügyminiszter : Olvassa el a Szózat tegnapi cikkét! L­endvai István : Nem csinálunk kalandokat. Gömbös Gyula (Lendvai felé): Most én be­szélek. (Zajos derültség a Ház minden olda­lán.) Ezután elmondta, hogy Beck Lajos tegnap csöndesen több ízben is azon kijelentést tette, mintha Usain az ő megbizottja lett volna. Mikor feléje fordulva ezt megkérdezte tőle, már nem igyekezett annyira hangsúlyozni. Megállapítja, a belügyminiszterrel szemben, hogy a puccistákkal nem azonosítja magát. Visszautasítja az ilyen állításokat, mert már a betyárbecsülés is megköveteli, hogy akikkel együtt harcol az ember, azokkal szemben ilyen kifejezéseket ne használjon. Mentelmi viták­ban ebben a Házban mindig a politikai mo­mentum dominált. Vigyázni kell azonban arra, nehogy a bíróság ellenkező megállapításokra jusson, mint a nemzetgyűlés s így a Ház te­kintélyét csorbítsa. Létay Ernő : Nincsen ennek tekintélye. Gömbös Gyula : Ezt nem merné állítani, mert a nemzetgyűlés a nemzet törvényes kép­viselete. Horváth Zoltán : Csak tiszta választás után lehet az. Nagy Ernő : Törvénytelen gyermek nem le­het törvényes. Gömbös Gyula : Úgy látja, hogy a kereszté­nyek újból csak marionettek, akiket az ellen­zékkel együtt a színfalak mögül egymásra uszí­tanak és akikkel a kormány sakkot játszik. Nagyon sajnálja, hogy a fajvédelmi mozgalom úgynevezett szabadcsapatai önálló akcióin a vállalkoznak. (Közbeszólás a baloldalról: Bom­bát vetnek a saját szakállukra.) Ne akarjanak ezek külön utakon járni, hanem bízzák magu­kat azokra, akik vállalják a felelősséget. A parlamentet alkalmatlannak találja arra, ho­g­y a bekövetkező nagy átalakulásnál a nemzetet képviselje. Már most kell gondolkozni azon, hogy milyen intézmény helyettesíthetné a nem­zetgyűlést. Nem beszél diktatúráról, mert annak csak akkor híve, ha káosz van. Olyankor egy embernek az akaratát rá kell kényszeríteni a tömegekre. Rothensteín Mór : Mint például a választá­sokon. Gömbös Gyula : Nem híve áruink a diktatú­­rának, amely a szuronyok hegyére támaszko­dik, mert csak az a helyes diktatúra, amely a lelkek harmóniáján alapszik. Fölkiáltások az ellenzéken : Demokrácia kell, nem diktatúra ! Farkas István : Minden diktatúra a kisebb­ség terrorja. Gömbös Gyula (a szocialisták felé) : Ez más diktatúra lesz, mint a maguké volt ! Viharos zaj és tiltakozás a szocialistáknál : Nem a mi diktatúránk volt! Propper Sándor : Az ön választási diktatú­rája a telkekből sarjadzott ? Gömbös Gyula: Ellenséges gyűrűben élünk, amelyből kibontakozás egyelőre nincs, tehát a nyugtalan lelkek keresik a kivezető utat. (Fel­­kiáltások: Ekrazistal!) Ennek örülni kell, mert ezekre is szükség lesz. Lendvai István valamit közbeszól. Gömbös Gyula feléje fordul, rámutat a jobb- és baloldalra és azt mondja: Ezekkel is beszéljek, azokkal is vitázzak és még vele­tek is? Gömbös Gyu­la: Kifogásolja, hogy a faj­védők gyűléseit a leglehetetlenebb kifogások alatt nem engedélyezik. (Felkiáltások a szocia­listáknál: Amikor a hóhért akasztják­) Gömbös Gyula : Klebelsberg csurgói beszédé­vel kezd foglalkozni, amelyben őket kalan­ VILÁG dor- és katasztró­fapolitikusoknak nevezte. Rothenskein Mór: Ilyen igazságokat mon­­dott? Gömbös Gyula: Megállapítja, hogy Klebels­­berg Kunónak még elintézetlen ügye van a Ház előtt. Ha módjában lett volna Csurgón ezt elmondani, bizonyosra veszi, hogy más le­folyása lett volna az ülésnek. Folytatja a kor­mány programtalanságának kritizálását, mire az elnök figyelmezteti, hogy csak a tárgyhoz szóljon. Bethlen István gróf miniszterelnök: Beszél­het bátran! Gömbös ezután a Ház engedélyét kéri ahhoz, hogy eltérjen a tárgytól, amit meg is kap. Majd kijelenti, hogy hozzájárul Usain kiada­tásához, de fölösleges fogvatartani, mert úgy­sem fog megszökni. Ha megszökne, felajánlja, hogy őt csukják be helyette. (Derültség a Ház minden oldalán.) Gömbös Gyula: Ha a kormány valóban akarja a treuga dcit, akkor ne követeljen egy­oldalú áldozatokat az ellenzék részéről, hanem maga is járuljon hozzá annak sikeréhez. Az egész Usain-ügyben politikai hajszít lát, éppen ezért nem fogadhatja el sem a mentelmi bi­zottság jelentését, még kevésbé Kaas Albert in­dítványát. Nagy Emil kéri a vita gyors befejezését Nagy Emil igazságügyminiszter emelkedik ezután szólásra és arra kéri a Házat, hogy az Usain-ügyet lehetőleg még a mai nap folyamán tárgyalják le, mert az ügyészség addig a vád­iratot nem készítheti el. Politikai szempontból sem lehet senkinek érdeke a mentelmi ü­gy ki­húzása. Lényegileg nem kíván a kérdéssel fog­lalkozni, mert annak további kifejtése a bíró­ságra tartozik. Csupán azokkal a támadások­kal kíván foglalkozni, amelyek amiatt érté, hogy az ügyet nem a statáriális, hanem a ren­des bíróság elé utasították. Erre vonatkozólag kijelenti, hogy őt ebben a kérdésben sem ve­zették politikai szempontok, m­int ahogy egyet­len igazságügyminiszteri ténykedésénél sem tart magára nézve kötelezőnek semmiféle poli­tikai szempontokat, még a pártszempontokat sem. Természetesen ő is hibázott, hiszen csak ember, de legalább is megpróbál objektív lenni, mert szomorú dolog volna, ha az igazságügy legfőbb őre szubjektív szempontoktól vezet­tetné magát. Az Ulain-ügyet behatóan tanul­mányozták a hatóságok is és szakértői érte­kezletet hívtak össze ebben a kérdésben, amely úgy határozott, hogy’ az ügy a rendes büntető­­bíróság elé tartozik. Hogy azután az ügy fegy­­ház-, vagy államfogházbüntetést von-e maga után, az teljesen a bíróságok dolga. Támadták amiatt is, hogy mért adták ki ebben az ügyben­ az ismert kommünikét. Ennek az volt a célja, hogy a bizonyos tekintetben téves híreket ko­moly és megbízható adatokkal oszlassák el. Még egyszer kéri a nemzetgyűlést, hogy az ügyet lehetőleg még a mai nap folyamán intéz­zék el. Igazságügyi határidüü­ztetek ... Györki Imre : I nagy hibának "Hartja, hogy az igazságügyminiszter az ügyet elvonta a szala­­riális bíróságtól, mert így az mellékvágányra terelődött. Kaas Albert báró beszédével foglal­kozik, amelyben ő a magyar és az angol vi­szonyokat hasonlította össze. Figyelmezteti Kaas Albertet, hogy ezeknél a párhuzam­­vonásoknál sohasem szabad elfelejteni, hogy mennyire különbözik egymástól a két ország atmoszférája, hiszen Angliában teljes az állam­polgári szabadság. Egyetért Gömbös Gyulának azzal a felfogásával, hogy a kormánynak lehe­tővé kell tennie minden politikai irányzat sza­bad mozgását és azzal is, hogy az ország több­sége nincsen a kormány mögött és ezért új választások kiírása szükséges. Csodálkozik azonban azon, hogy a legutóbbi választások alkalmával Gömbös nem ezeket az elveket val­lotta. Az egész Ulain-ügyet a rendőrségen ba­rátságos tanácskozásszerűen kezelték, figyel­meztették a résztvevőket, sőt tudomása van arról is, hogy egy egységespárti képviselő mondotta lilámnak, hogy vigyázzon magára, mert figyelik. Majd a különböző atrocitások­­ról kezd beszélni, és elmondja, hogy kilenc bombamerénylet volt az­ utolsó években Ma­gyarországon, de egyetlenegynek sem sikerült kinyomozni a tetteseit. Ezen nem is szabad csodálkozni, azok után, hogy a belügyi állam­titkár Szegeden a választások idején azon a jogcímen követelte azoknak a zavargóknak a szabadonbocsátását, akik a Bárczy-párt ülé­seit megzavarták, hogy ,,ő is úgy cselekedett volna fiatal korában". A kormány fölösleges­nek tartotta a komoly eljárás megindítását mindaddig, amíg csak ellenzéki politikusok és zsidók ellen irányultak azok és csak akkor kezdtek erélyesen a nyomozáshoz, amikor egy idegen állam követsége ellen követtek el me­rényletet. Sem a Három kapus, sem Csocsó bácsi, sem más hasonló ügyben nem történt semmi és ahol történt valami és megindult a bírói eljárás, a főtárgyalást még azokban sem tűzték ki. A miniszterelnök az egységes párt vacsoráján, nyilván borozgatás közben, azt m­ondotta, hogy még nem érkezett el az ideje annak, hogy a lelki betegekkel leszámoljanak. Eddig csak azt tudta, hogy a gabonatőzsdén vannak határidőü­zletek, de most úgy látszik, bevezették az igazságügyi határidő-üzletet is. Kimondja, hogy a Szemere Körben az egyik értekezleten szó volt arról, hogy bevonják Friedrich Istvánt, a magyar puccsisták atya­mesterét is. Rupert Rezső: Friedrich nem véreskezű em­­­­ber, őre­ nem volt szükség. Friedrich István: Nagyon csodálkozom, bel­ügyminiszter úr, hogy nem­­ fogtak el. Pedig én már régen becsomagoltam mindent. Györki Imre: Ulain Ferenc kiadatásához hozzájárul, azonban a szociáldemokrata párt­tal együtt tartózkodni fog a szavazástól a mentelmi jog sérelmére vonatkozólag, mert ő sem lát tisztán ebben a kérdésben. Szakács Andor a következő szónok, aki rá i­s mutat arra, hogy a vádtanács túllépje hatás­­i körét, amikor a letartóztatás kérdésében ha­ t­­ározott,­és törvénysértést követett el, mert az­­ 181­7. évi XII. törvénycikk­­17.­­ §-a értelmében , egyedül a nemzetgyűlés van hivatva a képvise­­­­lők fogvatartása, annak megszüntetése, vagy meghosszabbítása tárgyában határozni. Az a véleménye, hogy a kormány Ulain letartózta­tásával a mentelmi jogot nem sértette meg, de tényleg veszélyes akciót hiúsított meg, amely siker esetén belső felfordulást, esetleg polgárháborút is idézhetett volna föl. Az azon­ban már helytelen volt, hogy a kormány nem hívatta azonnal össze a nemzetgyűlést és ebben a kérdésben a Ház elnökségét is fele­lősség terheli.­ Éppen ezért indítványozza, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a mentelmi jogot Ulain letartóztatásával nem sértették meg, másodszor, hogy a nemzetgyűlést hala­déktalanul hívják össze hasonló esetben, har­madszor a Ház függessze föl Ulain mentelmi jogát, negyedszer pedig, miután nem tartja indokoltnak Ulain fogvatartását, az igazságügy­­miniszter haladéktalanul intézkedjék Ulain szabadonbocsátása iránt. Rakovszky István Szakáts Indítványét fogadja el Rakovszky István egyetért Szakáts indítvá­nyának minden pontjával. Jóllehet, minden oka megvolna rá, hogy Ulain Ferencet, akit nagy személyi antipátia választ el tőle, eszerint is kezelje, mégis küzdenie kell az ellen, hogy az egyik legfontosabb alkotmánybiztosítékon essek csorba az ilyen eljárással. Határozottan megállapítható Ulain mentelmi jogának meg­sértése az­által, hogy elfogták és fogvatartják ma is. Egyenesen megdöbbentette a belügymi­niszternek az az okfejtése, amely szerint nem szükséges, hogy tudomására hozzák az érde­keltnek, hogy letartóztatták, hanem elegendő az is, ha valaki állandóan mellette van. Esze­rint az érvelés szerint nem tudja, hogy ebben a pillanatban, ő nincsen-e letartóztatva. (Köz­beszólás : Állandóan ott ül mellette Szilágyi Lajos !) Szükségesnek tartotta figyelmeztetni a belügyminisztert erre, mert alkalmat akar adni neki téves felfogásának helyesbítésére. Huszár Elemér : Majd rektifikálja az igaz­­ság­ügy miniszter úr ! Friedrich István : Szokott tapintatával ! Rakovszky István : A mentelmi jog mesért­­lésével szem­ben a magyar törvényhozás min­dig érzékeny volt, még igen hatalmas uralko­dókkal szemben is. Kuna P. András : Mert Habsburgokkal állot­tak szemben ! Rakovszky István: Kuna P. András,­ igen tisztelt képviselő úr, mikor még a lepsényi nép­lapba írogatott, még sokkal erősebb Habsburg­­párti volt. Friedrich István: Tettenérték’ Kuna P.-t köz­beszóláson. Rakovszky István : .A mentelmi jogot még­­ soha oly gyakran és oly durván meg nem sér­tették, mint az utolsó négy évben. Beniczkyt és Szmrecsányit annak idején a kormányzó szárny­segédének a parancsára tartóztatták le a men­telmi jog félrerúgásával. (Közbeszólás: Vál­­­lalja-e ezért a felelősséget a miniszterel­­nök úr?) Bethlen István gróf : Nem a szárnysegéd pap roncsolta ! . .Rj Poidl Gyula: És a szocialista képviselők mentelmi sérelmei? Rakovszky István: Az igen tisztelt szocialista képviselő urak egészen külön, privilegizált helyzetben vannak, amely teljesen beillik­ a mai jogegyenlőség korszakába. Neubauer Ferenc: A szociáldemokraták soha­*­sem dobják kenyérrel vissza ellenségeiket! Peidl Gyula: Nem hagyjuk magunkat ugratni a forradalmi főispán úrtól . Neubauer Ferenc: A szociáldemokraták tisz­teletéből ültem a főispáni székben. Rakovszky István: A szociáldemokrata párt határozata úgy szól, hogy tartózkodni fognak­ a mentelmi jog megsértésének tárgyában való szavazástól, mert nem látnak tisztán ebben a kérdésben. Kijelenti, hogy ő sem lát ebben tisztán, de éppen ezért azt ajánlja nekik, hogy ha a két rossz közül kell választani, akkor a kisebbiket válasszák és fogadják el Szakáts Andor indítványát. Talán fölösleges is hang­súlyoznia, hogy nem azonosítja magát a leg­távolabbról sem Usain tettével, sőt azt a leg­nagyobb mértékben elítéli, mert azért, hogy külföldi fegyverek segítségével akarta fel­borítani a helyzetet, azért nemcsak a bíróság előtt, hanem minden józan ítélőképességű em­ber előtt is felelnie kell Ulainnak. Sem sze­mélyi, sem tárgyi szimpátia nem vezeti ebben a kérdésben, nem nézi, hogy politikai ellen­félről vagy barátról van-e szó, csupán azt vizsgálja, hogy igazságtalanság történt-e vagy sem. Éppen ezért elfogadja Szakáts Andor javaslatát és csatlakozik a kisebbségi vélemény­hez, amely azt mondja, hogy Ulain mentelmi jogát megsértették. Az elnök ezután a vitát felfüggeszti és napi­rendi indítványt tesz, mely szerint a nemzet­­gyűlés holnap délelőtt tíz órakor tartja leg­közelebbi ülését a mai napirenddel. Szombat Nagy Em­il igazságügy-miniszter négy­­ törvényjavaslata Még néhány nappal ezelőtt volt arról szó, hogy Nagy Emil igazságügyminiszter és Kl­e­belsberg Kunó gróf csakás- és közoktatásügyi miniszter Prágába fognak utazni, ahol Bénes Ede Cseh külügyminiszterrel fontos, tárcájuk körébe vágó kérdéseket fognak letárgyalni. El az utazás, értesülésünk szerint, egyelőre el­marad, s legkorábban is csak december végi felé kerülhet rá egyáltalán a sor, mivel idő­közben Benes Ede külügyminiszter Genfbe fog utazni, ahol Bethlen István gróffal fog ta­lálkozni. Nagy Emil igazságügyminiszter a ma esti minisztertanácson négy törvényjavaslatot terjesztett elő, és ezekre vonatkozólag a kö­vetkezőket mondotta: —­ Négy javaslatot terjesztek a miniszter­tanács elé, ezek közül az első öt büntető novella, amely a büntetőjogot és a perrend­tartást öleli föl. A másik a polgári perrendtar­tást külön módosító novella. Ezután beterjesz­tek egy javaslatot a szállodások felelősségéről, akik nem győzik fizetni az elveszett tárgyakért a kártérítést. Utolsó javaslatom a mezőgazda­sági kauciók fizetésére vonatkozik. ÍRJ

Next