Világ, 1924. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

Eöri Szabó tehenes Berky Gyula, aki a kormányfőtanácsosi cím megszerzésével adta bizonyítékát hajt­hatatlan kisgazda-demokráciájának és eléggé ismeretlen okokból a kormánypárt alelnöke lett, ma vállalt és teljesített egy olyan destruktív szerepet, amilyenre idáig csak kevés példa akadt a parlamentarizmus nem­zetközi történetében. Berky Gyula helyes­nek, okosnak és szükségesnek tartotta szá­­monkérni az egységes párt egyik volt tag­jától azt a mai értékre valorizált 50 millió koronát, amennyibe a kérdéses képviselő mandátuma került a színarany-gyárnak, a választási hadjárat központi pénztárának. A parlamentarizmus történetének van sok olyan szakasza, amikor voltak, és magas összegre emelkedtek a választási költségek, de a parlamentarizmus történetének nin­csen egyetlen olyan szakasza, amikor a par­lament többségének egyik vezére nyíltan visszakövetelt egy elég nagy kerek összeget a párt egyik volt tagjától, olyan jogcímen, amint ezt ma az egységes párt alelnöke tette. Mi tudunk egy olyan jobboldali sajtóról, amely céltudatosan, következetesen, felelőt­lenül destruál, és mi nem tudunk olyan bal­oldali sajtóról, amely követné a jobboldal által az évek sora óta minden nap újból adott példát. De az bizonyos, hogy sok lap­nak kell hosszú időn át és sokféle változat­ban destruálnia, ha olyan eredményt akar el­érni, amilyen eredménye és hatása lesz az egységes párt alelnöke által ma este elzen­gett rövid beszédnek. Akkor, amikor három nagy európai országban tolták félre a par­lamentáris rendszert, és akkor, amikor egy olyan higgadt, tájékozott és jó judiciumú ember, amilyen a cseh külügyminiszter, arról beszél, hogy a parlamentarizmus igazi válsága csak az 1924. évben fog elkövet­kezni: határtalan könnyelműség és megbo­csáthatatlan rövidlátás dokumentuma az, ha egy képviselő és ha a parlamentáris több­ség egyik vezére olyan kiszámíthatatlan kö­vetkezményű támadást intéz a parlament tekintélye és a parlament erkölcsi létalapja ellen, amint azt ma este tette Berky Gyula, Si jed­sti nega­, idáig legalább tagadni illett a választási költségeket, de most a­ magyar nemzetgyűlés­­többségének egyik­ vezére hi­vatalos minőségben­­ számol el az egyik mandátum költségeiről, és kockáztatta azt a kérdést, mennyibe került az egységes párt alelnökinek mandátuma, ha egy egyszerű akírt tag mandátumáért nem volt nagy ár m­ai értékre valorizálva 50 millió korona. Az ilyen többletkiadásokat nem nézve, fo­gadjuk el átlagul az 50 millió koronát, és ilyen átlag mellett is vagy nyolcmilliárd lehet az egységes párt választási költségé­nek a minimuma, a párt alelnöke által ma előterjesztett vallomás alapján. És ennek az ismeretlen, vagy nem is ismeretlen helyek­ről összegyűjtött nyolcmilliárdnak minden egyes koronája levon valamit a színarany pártja által hozott határozatok erkölcsi ér­tékéből, morális súlyából, feltétlen erejé­ből ... Ha a baloldal egyik vagy másik or­gánuma tette volna szóvá a választási költ­ségek kérdését, akár csak célzások formá­jában, valószínűleg azonnal lecsap reá a megtorlás. Pedig egy baloldali lap vádja mégis csak sokkal kevesebbet árt a szín­­arany-párt tekintélyének, és a nemzetgyűlés autoritásának, mint amennyit árt az egysé­ges párt alelnökének nyilvános­­ dicsek­vése a választási költségekkel. A kérdésnek egyik fele az, hogy a ma elhangzott beszéd példátlanul súlyos vét­ség az ízlés ellen. Amit ma tett az egységes párt alelnöke, az a jóízlés szempontjából körülbelül annak felel meg, mintha vala­milyen jó társaságban egy hölgy hi­-Mo­o elővenné a rendőrség által kiállított­­ bár­rá­ját, és dicsekednék vele. Bocsánat a fri­vol hasonlatért, de az egységes párt alelnöke talán szintén koncedálni fogja, hogy az íz­lés szabályai szerint bírálva pontosan fedi az előbb említett esetet a nemzetgyűlés előtt ma este tartott beszéde. De az egységes párt alelnöke az ízlésen történt sérelem konce­­dálása után talán azt fogja mondani, hogy politikát a politika törvényei szerint kell csinálni, és nem az ízlés szabályai szerint. Nos tehát, ez a kérdés másik fele , és a politika törvényein még sokkal súlyosabb sérelem esett, mint az ízlés szabályain. Más­fél év előtt választották meg a második nemzetgyűlés tagjait, tehát a nemzetgyűlés még negyedfél esztendeig fogja kormá­nyozni Magyarországot, és negyedfél esz­tendeig fog a nemzetgyűlés többségén, tehát a­­ nemzetgyűlés által hozott határozatokon nyugodni, az az árnyék, amelyet az egysé­ges párt alelnöke vetett ma reá azzal a hi­vatalos közléssel, hogy egy egyszerű és­ szürke mandátum 50 millió koronájába ke­rült a színarany-gyárnak. A budapesti tör­vényszék fölmentette Désy Zoltánt a rágal­mazás vádja alól, és ezzel a haladéktalan lemondásra kényszerítette Lukács László miniszterelnököt alig egy évtized előtt, az­­ emlékezetes só-ügyben , és alig tíz év múl­tán dicsekszik a parlament többségének­ egyik vezére egy mandátum 50 millió koro­nás költség­számlájával. A következmények­­ elég világosan kibontakoznak, és így mi csak ezt a kérdést vetjük fel: honnan ke­rülhetett ki az egységes párt közkatonáinak egy része, ha az egységes párt alelnökei kö­zül is akad olyan, aki nem végezte el a po­litikai óvodát, mielőtt magas polcára került volna. Kevesebb szóval kártékonyabb des­truktív munkát nem lehet végezni, mint amilyent végzett ma az egységes párt al­­elnöke, Magyarország minden ellenségeinek örömére és épülésére. Aha no« karosa % FWW m 'ÉT* V 1LA.\7 A Világ a polgár!­jogok harcosa. Tisztel! a tu­domány, a művész?! és a gondolat szabadsági!, t­ilalmazza a gyengéket, m. elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált í» igazságtalanságnak, aj. gyűlöletnek és a bossziak. Védelmezi a munkát, mely a békéttensső levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek oszályok és felekeze­tek egyetértését. Fanitia az etjén áldozatkész­ségét a nemzet és a társ­adalom,rmtg érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a portffb­ili és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, PÉSTEK 1924 FEBRUÁR 1 ♦ 3?-IK SZÁM A Világ Magyarország megújhodásit a dem­o­­k-­­ráciá­tól és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az­­elvek mögé rejtőző kalandorságnak és őrletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak , kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. A miniszterelnökök konferenciája dönt a jóvátételi kérdésben A Newyork Herald forrás megnevezése nélkül közli a jóvátételi kérdésben folyó tárgyalások előrelátható fejlődésének alábbi leírását: 1. A szakértő­ bizottságok a jóvátételi bi­zottságnak fognak beszámolni, az pedig az előterjesztések megvitatása előtt a kormány­nak utasítását kéri ki. 2. Ilyenformán szabaddá válik az út a miniszterelnökök konferenciájára, amely március végén lenne, s amelyre az Egyesült Államokat és Németországot is meghívják. A tárgyalások a kisebb nézeteltérések kikü­szöböléséről a kormányelnökök között akkor vennék kezdetüket, miután Macdo­­­nald miniszterelnök a parlamenttel már érintkezésbe lépett. 3. Az említett konferenciával egyidejűleg vagy közvetlenül azután megkísérelnék Poincaré tervét megvalósítani: a szövetség­közi fizetési kötelezettségeknek konferencia útján való revízióját a tételek törlése, le­szállítása vagy megerősítése révén. Annak a reménynek adnak kifejezést, hogy Ame­rikának lehetséges lesz az európai béke ér­ é­­­­­dekében ezúton közreműködni. 4.. Mihelyt megegyezés létesül, Német­országot fölveszik a népek szövetségébe, azzal a feltétellel, hogy kötelezettségeinek megfelel. Macdonald visszaérkezett Londonba Londonból jelentik: Macdonald miniszter­elnök rövid skótországi látogatása után ma éjjel érkezik vissza Londonba. Mint a Times írja, visszaérkezése után rövidesen miniszter­­tanácsot tartanak, mert a különböző miniszté­riumok készülőben lévő tervezetei, amelyek fő­képpen a lakásépítés, a munkanélküliség és a mezőgazdaság problémáival foglalkoznak, már érettek a további megvitatásra. De Saint Aulaire londoni francia nagykövet Macdonald miniszterelnöknek előreláthatólag már holnap személyesen nyújtja át Poincaré miniszterelnöknek a hozzá intézett szívélyes üzenetre adott válaszát. A brit Kereskedelmi kamarák Szövetségének elnöke tegnap este Derbyben mondott beszédé­ben kiterjeszkedett azokra az alkotmányos eszközökre is, amelyekkel az első munkáskor­mány elfoglalta mas hivatalát. Az elnök azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a hatalomra jutott munkáskormány liberális álláspontra fog helyezkedni és megtesz minden tőle telhetőt az ipar és a kereskedelem segítésére. Amennyiben ez az óhajtás valóra válik, a munkáskormányt a kereskedelmi kamarák szövetsége támogatni fogja. A továbbiakban a kamarák elnöke elő­adta, hogy az 1923. év a megelőzővel szemben kedvezőbbnek mutatkozott abban a tekintetben, hogy az export-kereskedelem 30 millió fonttal többet eredményezett, mint 1922-ben. Jól értesült londoni helyen kijelentették, hogy az új angol kormány rövidesen elismeri Oroszország kormányát. A munkáspárti kor­mány tagjai és hívei állandóan kívánták a szovjet­ kormány elismerését, nemkülönben számos kiváló üzleti férfiú és más párti politi­kus is, akiknek az volt a nézetük, hogy ez szükséges intézkedés Európa általános pacifi­kálása felé, s amellett nagyban előmozdítja a nemzetközi kereskedelmet. Azt hiszik, hogy a kormány már a közeljövőben hivatalosan is bejelenti ezt az elhatározását. Londonból jelentik : A P­euter-Iroda jól ér­tesült helyről annak lehetőségéről értesül, hogy az orosz kormány elismerését még a parlament összeillése előtt és előzetes feltéte­lek nélkül közzéteszik. A londoni lapok j­elentése szerint a konzer­vatív párt reorganizációja ügyében élénk moz­galom folyik. Legközelebb nagy pártgyűlés foglalkozik a kérdéssel, valamint a jövendő konzervatív politikával. A gyűlésen Baldwin­­ ismertetni fogja nézeteit. A volt miniszterelnök­­ közölte, hogy fentartás nélkül a párt rendel- t kezésére áll s Ita úgy kívánják, lojálisan fel-­­ ajánlja visszavonulását s esetleges utódját fel­tétlenül támogatni fogja. A konzervatívok új vezérének, akár Baldwin lesz ez, akár pedig valamely más személyiség, az lesz az első fel­adata, hogy meghívja Chamberlaint és Sir Ró­bert Hornét, hogy vele együtt menjen ellen­zékbe.­­ Hír szerint úgy Chamberlain, mint Sir Robert Home, akik nem voltak tagjai Baldwin kormányának, hajlandók e meghívásnak eleget tenni. A párt szőkébb körébe való visszatéré­süknek, a konzervatívok nézete szerint, igen nagy jelentősége lesz a párt konszolidációja tekintetében. A Reuter-iroda értesülése szerint Crewe lord párizsi angol nagykövetnek Poincaréval tegnap folytatott megbeszélése főleg a pfalzi kérdésre vonatkozott. Azt hiszik, az angol nagykövet újból kötötte azt a Londonban uralkodó fel­fogást, hogy a valóságban egyáltalán nincs pfalzi kérdés és mihelyt a francia hatóságok beszüntetik a szeparatista mozgalom támogatá­sát, ez magától összeomlik. Az angol kormánynak, mint már hangoztat­ták, az a nézete, hogy az egész kérdést nem­zetközi döntőbíróság,­­mint például a hágai tör­vényszék, elé kell utalni. Oly hírek terjedtek el, hogy a francia kormány kívánja, hogy a nagyköveti konferencia foglalkozzék a kérdés­sel, jól őrlésüll londoni körök­­ azonban úgy tudják, hogy erre nem helyeznek túlságos súlyt. Újabb angol—francia konferencia A párizsi Intransigeant jelentése szerint politikai és diplomáciai körökben újabb angol—francia konferencia tervét mérlege­lik, amelyen Belgium is résztvenne. Azt a feltevést is hangoztatják, hogy Poincaré február végén Londonba utazik. A Paris Loir és több más estilap azt írja, hogy e konferenciára Amerikát is meghív­ják. Ezzel párhuzamosan Macdonald nem­zetközi értekezletet hívna össze a szövetség­közi adósságok megvizsgálására. Ez alka­lommal döntenének Németországnak a nép­­szövetségbe való felvételéről is. Románia visszautasította a francia kölcsönt Bukarestből jelentik. A félhivatalos Villoms foglalkozik azzal a párizsi hírrel, hogy a ro­mán kormány lemondott arról a százmillió frankos kölcsönről, amelyet a francia kormány a parlament jóváhagyásával nyújtott volna Ro­mániának s azt ír­ja, hogy a sajtó bizonyos része e hírt a legkülönbözőbb találgatásokkal kommentálta. A lap szükségesnek tartja a kö­vetkező tények m­egállapítását: Másfél évvel ezelőtt, amikor a dnyesztermenti határt a bol­sevik haderők fenyegették­ és Romániának vé­dekeznie kellett nem csupán a maga érdeké­ben, a bukaresti kormány a párizsi kormány­­tól felszerelést és lőszert kért. A francia kor­mány ekkor azt válaszolta, hogy a román had­­­­seregnek rendelkezésére bocsátják a szükséges­­ fegyvereket és lőszert azzal a feltétellel, hogy a szállításokat száz milliót kitevő kölcsönnel­­ fedezzék. Azonban különböző formalitások miatt és bi­zonyos nehézségek következtében, amelyek e kérdésben a francia kormány akarata ellenére támadtak, a százmilliós kölcsönt nem adták meg idejében Romániának. Minthogy a mai helyzet egyáltalában nem hasonlítható össze a másfél esztendővel ezelőttivel, a román kor­mány helyesebbnek vélte, hogy lemondjon a francia kormány által tett ajánlatról, azt a bi­zottságot pedig, amely az anyagok szállítására várakozott, viszahívta. Helytelen volna az ez ügyben történt késedelemnek nagyobb jelentő­séget tulajdonítani, viszont­­érdem­es belőle le­vonni azt a tanulságot, hogy Romániának soha nem kell túlságosan sokat számítania kü­lföldi barátai támogatására, hanem teljesen saját belső ellenálló erejére van utalva. A lap azután élesen kikel az Adeverul és a Dimineata című lapok ellen, amelyek a köl­csön meghiúsulását nem annak tulajdonítják, hogy a rom­án kormány lemondott róla, hanem a francia kormány részéről történt visszauta­sításnak tüntetik föl a dolgot. Majd a folyosón... A föld most több a pénznél, mert a pénz csak bizonytalan értékű papiros­ cédula, a föld pedig­­ aranyat terem. Hiszen a búza méter­­mázsájának ára ma már 165.000 koronáig emel­kedett, és ez a hatezres osztószám mellett is 24 aranykoronának felel meg. Egy hold földön hét métermázsa búza termett átlagosan a múlt gazdasági évben, 50 hold földön tehát 330 mé­­termázsa, és háromszázötvenszer 24 arany­korona 8400 aranykorona. Vagy pedig, ha a búza államjegyekben kifejezett árát nézzük, akkor 50 hold föld bruttó­ hozadéka búza­kulcs alapján igen közel jár a 60 millió koronához. Természetesen egy 50 holdas birtoknak nem minden holdja terem búzát, és a bruttó-hoza­­déknál jóval kisebb a nettó-hozadék, de azért mégsem kár lejegyezni azt a számot, hogy 50 hold búzaföldön 50 000 millió korona ára búzát aratnak le július kezdetén... 50 hold föld még nem középbirtok, 50 hold föld csak egy sze­rény birtok­ kategóriába tartozott akkor, amikor arany volt még a papírpénz is, és nem csupán a búza, de ma 50 hold föld nagy érték, ko­moly vagyon, és igen szép megélhetést biztosít annak, aki nem tehermentesen jut ilyen föld­höz, hanem viselni kénytelen azokat a terheket, amelyek az agrár­reform során kiutalt földre nehezednek. 50 hold föld az ilyen terhek le­vonásával is igen szép nemzeti ajándék lehetne például néhány olyan tudósnak, akik munká­jukkal jó tárt és szép becsületet szereznek Ma­gyarország számára a külföld előtt. Ezáltal a tudomány egyik közkatonájának jutott 50 hold föld, egy egyszerű középiskolai tanárnak, aki többet foglalkozott a politikával, mint a tudo­mánnyal, és évek óta visel képviselői mandá­tumot. Ami megtörtént, az megtörtént, és a nemzet­gyűlés mai határozata után nem történhetik meg többé. Sem a nemzetgyűlés tekintélyét sem az agrár­reform iránt táplált bizalmat nem fogja fokozni az, hogy akadt egy képviselő, aki 50 hold földre emelt igényt, noha odáig nem foglalkozott földmiveléssel, és akadt egy levi­­tézlett kisgazda-miniszter, aki az agrár­reform által jutott lehetőségek kihasználásával 50 holdra kerekítette ki földecskéjét. Az ilyen szépséghibák igen nagy mértékben ártanak az nemzetgyűlés tekintélyének, igen nagy mértél­­ben ingatják meg a bizalmat az agrár­reform iránt, a közéleti erkölcs igen mély szü­lyfedé­­sét jelzik és igen veszélyes agitációs anyag­gal könnyítik meg a munkáját az olyan anarchikus törekvéseknek, amelyek ellen ke­mény harcot vív a Bethlen-kormány igen fiatal, és­ még sokkal ambiciózusabb belügyminisztere.. Az, amit m­a határozattá­­emelt a nemzetgyűlés, elemi parancsa a közéleti erkölcs legenyhébb fokozatának is, és noha az 50 millió korona nyers hozadékú 50 hold föld tanári diplomás gazdája egyik-másik kérdésben igen rokon­szenves álláspontra helyezkedett a nemzetgyű­lésen, mégis kénytelenek vagyunk fölvetni azt a kérdést: nem volna-e sokkal helyesebb, ha az 50 hold földet tartaná meg ez a képviselő, de haladéktalanul letenné mandátumát. Caesar feleségéhez a gyanú árnyékának sem szabad férnie, mondották egykoron, és ezért nagyon sajnálatos,, hogy egyszer a kedvezményes rész­vények ügye kerül kapcsolatba a nemzetgyűlés­sel, máskor pedig a földreformmal kapcsolatos birtok-kiutalás. Ez volna a kérdés egyik­ fele, a kérdés má­sik fele pedig a közép­birtokok kiosztása. Egy középbirtok m­ár 500—600 holdat lesz, és itt a nyers s hozadék elérheti az évi 400—500 millió koronát. Akármennyire devalválódott is a magyar pénz értéke, 400—500 millió korona bruttó­ hozadék még mindig szép összeg, angol fontokban, svájci frankokban, vagy amerikai dollárokban. Igen nagy részvény­tételt kellett preferenciális áron kapnia a hausse idején an­nak, aki így olyan anyagi előnyhöz jutott, amilyen anyagi előnyt jelent 000 hold föld szerzése az agrárrefom­ által biztosított ked­vezmények melle­tt. Az agrárreformról hozott törvénynek van sok szerencsében szakasza, de talán a legkevésbé szerencsés szakasz az, amelyik módot ad a középbirtokok létesíté­sére, és nem köti eléggé szigorú garanciákhoz a közép­birtokok létesítését. Az olyan első­rendű mezőgazdasági szakember, akinél orszá­gos érdek az, hogy érvényesíthesse tudását és tapasztalatait, könnyen kaphat vezető­ állásban alkalmazást egy nagybirtokosnál, és így még nagyobb darab földön érvényesítheti ismere­teit, mint 500 vagy 600 holdon. Ami pedig Er­dély vagy a Felvidék földjüket vesztett nagy­­birtokosait illeti: nem tudunk olyan intézkedé­sekről, amelyekkel Budapesten bankigazgatói állásokat tehetne rekvirálni állásukat vesztett nagyváradi, vagy kassai bankigazgatók szá­mára, már­pedig a bankigazgatói állásokat nem öröklik úgy, mint a földbirtokokat, tehát a bankigazgatóknak alkalmassága egy pénzin­tézet irányítására egy jóval nagyobb százalékos arányszám szerint valószínűbb, mint a nagy­­birtokosok személyi alkalmassága egy mező­gazdasági nagyüzem racionális és tájékozott vezetésére. Ez egész evidens, és ha nem lehet egy bankigazgatói állást rekvirálni Budapesten, a legkitűnőbb kassai bankigazgató számára sem, akkor igen súlyos következetlenség meg­ingatni és megbolygatni a tulajdonjogi viszo­nyokat a földbirtok területén, azért, hogy kár­pótláshoz jusson néhány ember a nagy törté­neti földrengés által­­sújtott százezreit közül. Forradalmi politikát csinál az, aki még ma is

Next