Világ, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

A Tűig a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tu­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza­ a gyengéket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. /x*r~­­ //­­* rm-tuo.ars // / Ara 8000 koronav^ái-vehi^ V A Vilit Maejararszía merílhocíSsít * 4«ma* brácsától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorának és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. XV. É V F © SI Y A M ♦ BUDAPEST, M E I) B 1 © S 4 MÁJUS O ♦ 84 - I M SZÁM Régi szavakkal, régi hittel Ahogy most új­ra­­ szólhatunk , bőségesen tódul ajkunkra a s4­5 és a hallgatás hosszú, keserű napjai után Szeretnék egyszerre el­mondani mindazt, amit némán elhallgat­nunk kellett. Hetekig szótlanságra voltunk ítélve, éppen olyan súlyos és nehéz napok­ban, amikor leginkább éreztük, hogy köte­lességeink és feladataink vannak. A nyom­dászok kizárása, majd utána a nyomdász­sztrájk megbénította akaratunkat és mun­kánkat és ma, amikor végre ismét szóhoz juthatunk, nem keresünk új hangokat és friss szavakat, csak a régi érzéssel és a régi hittel beszélünk tovább is a Világ kö­zönségének. Nem kerestük a hallgatást, hiszen a Világ­nak nincsen nyomdája és kényszerű türelem volt csupán a sorsunk, amely keserű, nehéz és fájdalmas volt szá­munkra. Hallgatnunk kellett és mialatt a sajtó nem szólhatott a magyar közönséghez és mialatt a mi szavunk sem hangozhatott el, azalatt éreznie kellett az országnak és éreznie kellett mindenkinek, hogy meny­nyire béna, mennyire élettelen és mennyire lélektelen az egész magyar közélet, az egész magyar társadalom és az egész gazdasági élet az újság nélkül. Szeretik sokszor le­becsülni és szeretik sokszor túlértékelni a sajtó erejét és hivatását ; ezek a mostani l­egjobban mutatták meg, hogy a ■nnyire tökéletes, mennyire teljes és­­ elmaradhatatlan része egy nem­nek és egy nemzet életmegnyilvá­n. A sajtó ma nem különálló test a :n és a társadalomban : szíve ez,­­ működése nélkül megáll és meg­­az egész vérkeringés,­­ most a nyomdászsztrájk napjai nyomdászok munkakiállását követte lynak az a rendelete, hogy azok az sem jelenhetnek meg, amelyeket a­zok hajlandók voltak előállítani, meg a kormányrendeletnek a ta­­is le kell vonni mindenfelől. Se­m a tanulságát annak is, hogy az mt.­,jelenését nem szabad megaka­­semmiféle erőhatalmi eszközzel, vonni annak a tanulságát is, hogy­­, ameddig a sajtó szabadságát irási rendelkezésekkel lehet meg­­­ni és megszüntetni, nincsen is idság. Ezt érezhették most azok a jságok is, amelyek esztendőkön át hogy kormányrendelettel és kér­­ekedésekkel kell beszüntetni la­­negyelmését és elhallgattatni véle­­amelynek őszinteségében és he­gében pedig nem szabad és nem­­kedni. A fajvédő sajtó is láthatta most, hogy mit jelent a beszüntetési hata­lom a kormány kezében és láthatta most, hogy az igazi sajtószabadság minden véle­ménynek a szabadsága és hogy az igazi sajtószabadságot nem lehet hatalmi érde­kekből gyakorolni, mert sajtószabadság csak egy van, de a hatalmi érdekek, sőt a ha­talmi konjunktúrák is gyakran változnak. Sokáig hallgattunk és amikor most megint Itt állunk a közönség előtt, csak­ a régi sza­vakat mondjuk és csak a régi szíveket ke­ressük. Mi mindig úgy éreztük, hogy a Világ szerkesztésekor és írásakor csak tolmácsok vagyunk, szerény és becsületes tolmácsok, akik azt mondjuk, amit mondanunk kell, hogy azoknak a gondolatait, hitét és akara­tát visszhangozzuk, akik meggyőződésüknek, fölfogásuknak és kultúrájuknak hirdetését reánk bízták. Úgy érezzük, hogy amikor most megint szólunk a közönséghez, nem­csak a mi nyelvünk oldódik meg, de gondo­latok, erkölcsi erők és meggyőződések is szabadulnak föl a némaság keserű kény­szere alól. Munkánknak mindenkor ez adott erőt és ez most is legnagyobb erőnk és leg­­különb örömünk, amikor újból a közönség felé lépünk és amikor újból azoknak szívé­ből beszélünk, akikhez szólanunk kell és akik szavunkat várják. Hisszük és tudjuk, hogy nélkülöztek bennünket és hogy várják ez újságot, amely­re hajnalon újból jelentkezhetik olvasói előtt. Akaratunkon kívül, megkérdezésünk nélkül Voltak a mieink e keserű pihenés napjai, tér­pelődés, fájdalom és zaklatottság napjai, de egyúttal új erőgyűjtés forrása is. Nagyon lérezzü­k és nagyon látjuk azt a feladatot, amely most kínos és nehéz időkben a saj­tóra vár, nagyon is ismerjük a kötelességet, amely a Világ­ra hárul. Igyekezünk megkét­szerezni erőnket, igyekezünk megacélozni kedvünket és akaratunkat, igyekezünk mi­nél tökéletesebbé és minél teljesebbé tenni ezt az újságot, mert éppen a hallgatás órái­ban éreztük, hogy mekkora tennivalóink és kötelességeink vannak még. A magyar jö­vendő válaszúton van, az egész világ ezer km­ között gyötrődik, a gazdasági élet renge­teg problémát, ezer nehézséget és milliónyi gondot vet föl, az emberiség számára a kul­túra fejlődése új területeket nyit meg , a sajtónak olyan feladatai és olyan kötelessé­gei vannak, amelyek nemcsak az övéi, de az egész társadalomé és az egész emberiségé is. A Világ a maga erőivel, buzgóságával és oda­adásával vállalja közönsége számára to­vábbra is a megbeszélésnek, a hírszolgálat­nak, a tájékoztatásnak, a tanításnak ezt a nagyszerű kötelességét, szeretettel és hittel vállalja, mert az az érzésünk, hogy a leg­jobbat adjuk, amit csak adni lehet, mert be­csülettel, őszinteséggel és igaz lelkiismere­tességgel akarjuk mindig teljesíteni azt, ami a mi kötelességünk. A Világ számára a hall­gatásnak ezek a napjai a megfontolásnak és az erőgyűjtésnek, új feladatok kitűzésének és friss szellemi erősödésnek voltak az idői , örömmel és boldogan állunk most megint a közönség előtt és örömmel és boldogan je­lenthetjük, hogy ismét dolgozhatunk és is­mét megszólalhatunk. A parlamenti pártok készülődése Apponyi Albert hónapokon át mérlegelte, minő álláspontot foglaljon el a szanálási javaslatok kérdésében. Végül úgy döntött, hogy aggályainak föntartásával elfogadta őket, abban a remény­ben, hogy talán mégis azoknak lesz igazuk, akik egy újrafölépítés kiindulási pontját látják a sza­nálási kölcsönben. Most aztán nagy meglepetés­sel látta, hogy aznap, amikor Smith úr, a szaná­lási főbiztos Budapestre megérkezett, a korona külföldi értékelése erős hanyatlást mutatott le­felé. Apponyi Albert gróf most mindenfelé kér­dezősködik, hogy mi lehet ennek az oka, de úgy látszik, nem tud megnyugtató választ kapni. A nemes gróf munkatársunknak rezignációs hangulatban mondotta a következőket: — Az a mi bajunk, hogy mindig konjunktu­rális politikát űzünk. A háború előtt is a hatal­mon lévők boldogan és nyugodtan élvezték azt a konjunktúrát, mely nekik a hatalom állandó birtoklását biztosította és nem törődtek azzal, hogy ez az őnekik jó konjunktúra milyen rossz konjunktúrákat teremthet a nemzet számára. Azután ismerjük a háború történetét, hogy mi­kép vetették bele magukat az élelmesek a háború konjunktúráiba, a háború után jött a forrada­lomnak a konjunktúrája, mely a bolsevizmushoz vezetett, amiből megint a kurzus konjunktúrája termelődött ki. És ha jól megfigyeljük, ma is — ha igen figyelemreméltó ügyességgel is, — csak konjunkturális politikát űzünk, megint nyugodt biztonsággal élvezik a hat-'f’ni napját­** ■ sütkérezést ugyanazok vagy Agyar aztán gátíti szerrel, ahogy láttuk a háború előtt a hatalom konjunktúrájában való gondtalan éldegélést. Hogy mennyire igaza van Apponyi Albert grófnak, hogy mennyire nem értik meg a kor­mányzó egységes-párton az ország, politikai hely­zetét, mutatja az, hogy az egységes-párt pénteki értekezletének egyik pontjaként a házszabályok revíziójának kérdése szerepel. Amikor a kor­mányzattal szemben az a vád él a közvélemény­ben, hogy lényegileg beszüntetve a törvényhozás hatáskörét, diktatúrafélét teremtette és pedig ide­geneknek a beleszólási jogával is, akkor ha egy­séges­ pártnak nincs más gondja!„ mint a nemzet­­gyűlés még csekély megmaradt életjelenségeinek lehetőségét is megnyirbálni valami hászabályre­­vízióval. Apponyi Albert gróf legutóbbi nagy be­szédében idézte, hogy külföldi előkelő politikai körökből kérdéseket kapott, illetve kérték, hogy cáfolja meg azokat az elterjedt vádakat, mintha Magyarországon rendelettel állapították volna meg a választási jogot, nyílt szavazás lett volna és hatalmi erőszakosságok történtek volna a vá­lasztásokon. Erre a kölcsönjavaslatoknak bölcs referense, Kállay Tibor, nem tudott más választ adni, mint azt, hogy ráadásul még házszabály­­revíziót is fognak eszközölni. Ha azt mondta volna, hogy egy szigorú házszabály revízió ese­tén hajlandó a kormány titkos és tiszta válasz­tást behozni, akkor az általános, titkos választó­jog hívei is egyhangúan helyeselték volna Káilay Tibornak kijelentéseit De ahogy Káilay nyilat­kozata elhangzott, az egyszerűen még külön rá­adásnak deklarálta a házszabályrevíziót is. Te­hát egy­ nem törvényen alapuló választásból ki­került, nyílt szavazással és kormányerőszakkal létrejött nemzetgyűlésre még teljes szájkosarat is akarnak ráakasztani. Ez az a konjunkturális politika, amelyik a pillanat előnyeit élvezi és nem tudja meglátni a holnapi napot, amelyet a mának bűnös gondatlansága sötét gondok fel­hőjébe takar. A Kossuth-párton is nagy aggodalommal lát­ják, hogy a szanálás milyen mélyreható depres­­­­sziót kelt az ország közgazdasági életében. A párt tagjai gyűjtik az adatokat és szempontokat, amelyeket a nemzetgyűlés elé fognak terjeszteni, s amelyekkel ^.izgyultaii­. kívánják, hogy a sza­­* nátésn­ . ^m­irph­. !­ , %■g*.k-ho.ja!. fim hogy* hajók nem is lesznek átmenetiek, hanem a rosz­­szabb irányba továbbfejlődők lesznek, mert tu­lajdonképpen az egész külföldi kölcsöntervezet nem is szanálási, hanem a külföld részéről poli­tikai célzatú. A szociáldemokraták nagy energiával foglal­koznak a vámtarifával, amely most mindennél jobban érdekli őke. A vámtarifának tételei bele­vágnak a munkások munka alkalmába és fo­gyasztó lehetőségébe. A szociáldemokrata párt vezetősége minden szakmából meghívja az intel­ligens munkásokat és ankétot tart velük külön­­külön, egyes szakmaként így gyakorlati, reális adatokat szereznek maguknak a párt nemzetgyű­lési képviselői, hogy a vámtarifa egyes tételeit megbírálhassák és aztán összeülve, egymás közt nagy vonásokba foglalják a vámtarifa megbírá­­lását 2000 milliárd fölé emelkedett az államjegy­forgalom A jegyintézet április negyedik hetéről 276,988 millió korona államjegy-szaporula­­tot mutat ki. Ezzel az államjegyforgalom teljes összege 2098 miliárdra emelkedett. Április kezdetétől április végéig az állam­­jegy-szaporulat alig marad el az 500 mil­liárd mögött, hiszen április kezdetével még csak az 1600 milliárd határát lépte át az államjegyforgalom. Mivel a korona értéke április folyamán nem igen változott meg, a múlt hónap államjegyszaporulata mintegy 30 millió aranykoronának felel meg. Az államjegyforgalom egész összegének egyen­­értéke aranykoronákban 130 millió arany­korona, és így az államjegy-szaporulatnak, illetőleg most majd a bankjegyszaporulat­nak még igen tág kerete áll nyitva. Hiszen Kállay Tibor volt pénzügyminiszter annak­idején 400—450 millió aranykoronáig terjedő államjegyforgalmat tartott szükségesnek Ma­gyarország területén a korona stabilizálásá­nak bekövetkezésével. A bankóprés megállí­tása a szanálási kötelezettségek értelmében természetesen nem jelenti a magángazda­sági célokra szükséges bank­jegy-kibocsátá­sok korlátozását, és nem szab határt a fize­tési eszközök forgalmának emelkedése elé, hanem csak az állami hek­ek fedezésének céljaira tiltja el a bankjegyek, illetőleg az államjegyek kibocsátását. A 276 milliárdos államjegy-szaporulatból 30 milliárdot a pénzügyminiszter vett még igénybe, régibb keletű költségvetési kötele­zettségek kielégítése végett, tehát április negyedik hetében még működött a bankó­prés. A szaporulat legnagyobb tétele, 107 milliárd, az export valuták beváltása által került forgalomba, és ez örvendetes tétel, mert azt mutatja, hogy az export által elég számbavehetően szaporodtak a devizakész­letek. 95 milliárd emelkedést mutat föl a váltóleszámítolás tétele. Merénylet a görög hadügyminiszter ellen Athénból jelenti a Világ tudósítója. A gö­rög hadügyminiszter ellen, aki szemleúton volt a bolgár-görög határon, merényletet követtek el. Ismeretlen tettesek a bolgár ha­tár felől több lövést adtak el a miniszter felé, melyek azonban csak a hadügyminisz­ter adjutánsát sebesítették meg. O­ödög csa­patok a merénylet után azonnal a tettesek üldözésére siettek. A görög kormány Szófiában hivatalosan panaszt szándékozik tenni a merénylet ügyében. Zord Idők Az ujságtalanság korszaka sok mindent megbolygatott, sok mindent megingatott, azokban az országokban is, ahol reggelen­­kint és esténkint megjelentek az újságok. Magyarországon a szanálási válsággal esett , össze az ujságtalanság korszaka, és ez a­­ szanálási válság összeesett még valamivel, azzal a kiszámíthatatlan súlyú gazdasági válsággal, amely­ a frank árfolyamának erő­­teljes megjavulása által söpört végig Ausz­trián, továbbrezegve az osztrák határokon túl. A szanálási műveletek végrehajtása erős rázkódtatást jelentett volna a magyar gaz­­dasági éliben még akkor is, ha szerencsés konjunktúrában kezdődik meg , és tévedés­­telenül biztos kézzel bonyolítják le. Azok a­ tévedések, amelyek idáig érték egymást és a látszat szerint még sűrű sorban fognak következni, igazán alkalmasak voltak a­ rázkódtatások fokozására. Az új fegyintézet alapításának és megalapozásának legfőbb rendeltetése az volna, hogy alátámassza a korona stabilis árfolyamát és gátat építsen a külföldi fizetési eszközök áremelkedése elé. Nálunk azonban a jegyintézeti alap­tőke biztosítása végett szükséges dollár­tételek részleges előteremtése 9000 koroná­val hajtotta fel átmenetileg a dollár árfo­lyamát, tehát egy kis technikai botlás kö­vetkezménye gyanánt a jegyintézeti rész­vényjegyzés egyelőre a várt eredmény tel­jes ellenkezőjét idézte fel. Az osztrák példa igen tanulságos lehetett volna reánk nézve, azért, mert Ausztriában sok mindent csi­náltak meg jól, és sok mindent csináltak meg rosszul, tehát megvolt az útmutatás arra , milyen utak vezettek a célhoz és mi­lyen ösvények bizonyultak zsákutcáknak. A magyar parlamenti politika egyelőre haj­lamosabbnak mutatkozik arra, hogy a­z osztrák szanálás­­ hibáit ismételje meg, kiegészítve ezeket a hibákat újabb tévedé­sekkel és bozst­­úság volna kí­nos gazdasági követett hibák I­dőtlenebbek .A szanálás idején Ausztria három forrásból jutott jelenté­keny valutáris eszközökhöz a népszövetségi kölcsön perfektuálása után, és a három for­rás közül talán a külföldi kölcsön volt a legkevésbé kiadós. Az osztrák pénzügyi po­litika a korona leromlásának éveiben nem­ állotta útját annak, hogy az ipar és a keres­kedelem nagy valutatartalékokat gyűjtsön­ össze, és amikor bekövetkezett a korona ár­folyamának stabilizálódása, az így felhalmo­zott valutakészletek minden erősebb nyo­más nélkül frissítették föl az osztrák gazda­sági élet vérkeringését. A bankjegyforgalom Ausztriában több, mint négyszeresére emel­kedett a korona­ árfolyam megszilárdulása után, és az újonnan forgalomba hozott bankjegyek nagy részét az eladásra kínált külföldi fizetési eszközök ellenértéke gya­nánt bocsátotta ki az osztrák nemzeti bank- Nálunk, sajnos, nem kell félni attól, hogy a szanálás ilyen következménnyel fog járni a jegyforgalom szaporulatára nézve, mert azok a tartalékcsapatok, amelyeket a ma­gyar gazdasági élet mozgósíthat valutakész­leteiből a külföldi kölcsön segítségére, egé­szen minimálisak az osztrák tartalékokhoz képest. A belföldi valutakészletek megmoz­dulásán kívül Ausztriában volt egy másik igen jelentékeny segédcsapata a külföldi kölcsönnek : az a nagy érdeklődés, amelyet a külföldi tőke mutatott az aranyban alá­értékelt osztrák papírok iránt, amikor be­következett a szanálás. Elsősorban a kül­földi vásárlások eredménye volt az, hogy a szanálás után átlagban megötszöröződtek az árfolyamok a bécsi tőzsdén és ez a nagy, hausse nagyon megkönnyítette az osztrák fe­zőrök számára azt, hogy a valeur-ök mellett a nonvaleur-ok tarka seregét is kivigyék a külföldre. A szüretnek azután megjött a böjtje, még a frank összeomlása előtt, hiszen a túlhajtott bécsi hausse-ra az árfolyamok lassú lemorzsolódása követke­zett, és így a külföld elérkezettnek látta­ az időt a nyereségek realizálására. Ez egy­részt az árfolyamok újabb lefelé ereszkedé­sével járt, másrészt pedig kezdte kivonni Ausztriából azokat a nagy tételeket, ame­lyekben a külföld által felvett részvény­mennyiségek árának kiegyenlítése gyanánt érkeztek az idegen valuták Ausztriába. A­ külföldi tőke számára tehát nagyobbrészt csalódássá lett az osztrák kirándulás, és ezért nem igen lehetett bízni már a múlt he­tek folyamán sem abban, hogy a külföldi tőke gyors tempóban és nagy méretekben­­fogja megismételni a kirándulást­ a magyar.

Next