Világ, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

A Tűig a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tu­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazz;) a gyengéket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak. * gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei tránt. az erősebb mérsékleté! a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. Ara 8000 korowav^ái-vehi^ V / XV. É V F © Sj Y A M ♦ BUDAPEST, M E I) B 1 © S 4 MÁJUS O ♦ 84 - I M SZÁM Régi szavakkal, régi hittel Ahogy most új ra.' szólhatunk : bőségesen tódul ajkunkra a s4(5 és a hallgatás hosszú, keserű napjai után Szerelnök egyszerre el­mondani mindazt, amit némán elhallgat­nunk kellett. Hetekig szótlanságra voltunk ítélve, éppen olyan súlyos és nehéz napok­ban, amikor leginkább éreztük, hogy köte­lességeink és feladataink vannak. A nyom­dászok kizárása, majd utána a nyomdász­sztrájk megbénította akaratunkat és mun­kánkat és ma, amikor végre ismét szóhoz juthatunk, nem keresünk új hangokat és friss szavakat, csak a régi érzéssel és a régi hittel beszélünk tovább is a Világ kö­zönségének. Nem kerestük a hallgatást, hiszen a Világ-nak nincsen nyomdája és kényszerű türelem volt csupán a sorsunk, amely keserű, nehéz és fájdalmas volt szá­munkra. Hallgatnunk kellett és mialatt a sajtó nem szólhatott p magyar közönséghez és mialatt a mi szavunk sem hangozhatott el, azalatt éreznie kellett az országnak és éreznie kellett mindenkinek, hogy meny­nyire béna, mennyire élettelen és mennyire lélektelen az egész magyar közélet, az egész magyar társadalom és az egész gazdasági élet az újság nélkül. Szeretik sokszor le­becsülni és szeretik sokszor túlértékelni a sajtó erejét és hivatását ; ezek a mostani ' ;gjobban mutatták meg, hogy a ■nnyire tökéletes, mennyire teljes és e elmaradhatatlan része egy nem­nek és egy nemzet életmegnyilvá­k. A sajtó ma nem különálló test a :n és a társadalomban : szíve ez, r működése nélkül megáll és meg- iz egész vérkeringés, r most a nyomdászsztrájk napjai tyomdászok munkakiállását követte lynak az a rendeleté, hogy azok az sem jelenhetnek meg, amelyeket a sok hajlandók voltak előállítani, mek a kormányrendeletnek a ta- is le kell vonni mindenfelől. Le ű a tanulságát annak is, hogy az mt.',jeleneséi nem szabad megaka- semmiféle erőhatalmi eszközzel, vonni annak a tanulságát is, hogy g, ameddig a sajtó szabadságát itási rendelkezésekkel lehet meg- :ni és megszüntetni, nincsen is idság. Ezt érezhették most azok a jságok is, amelyek esztendőkön át hogy kormányrendelettel és kor- zkedésekkel kell beszüntetni la- negjelmését és elhallgattatni véle- amelynek őszinteségében és he­gében pedig nem szabad és nem íkedni. A fajvédő sajtó is láthatta most, hogy mit jelent a beszüntetési hata­lom a kormány kezében és láthatta most, hogy az igazi sajtószabadság minden véle­ménynek a szabadsága és hogy az igazi sajtószabadságot nem lehet hatalmi érde­kekből gyakorolni, mert sajtószabadság csak egy van, de a hatalmi érdekek, sőt a ha­talmi konjunktúrák is gyakran változnak. Sokáig hallgattunk és amikor most megint Itt állunk a közönség előtt, csak‘a régi sza­vakat mondjuk és csak a régi szíveket ke­ressük. Mi mindig úgy éreztük, hogy a Világ szerkesztésekor és írásékor csak tolmácsok Vagyunk, szerény és becsületes tolmácsok, akik azt mondjuk, amit mondanunk kell, hogy azoknak a gondolatait, hitét és akara­tát visszhangozzuk, akik meggyőződésüknek, fölfogásuknak és kultúrájuknak hirdetését reánkbízták. Ügy érezzük, hogy amikor most megint szólunk a közönséghez, nem­csak a mi nyelvünk oldódik meg, de gondo­latok, erkölcsi erők és meggyőződések is szabadulnak löl a némaság keserű kény­szere alól. Munkánknak mindenkor ez adott erőt és ez most is legnagyobb erőnk és leg- különb örömünk, amikor újból a közönség felé lépünk és amikor újból azoknak szívé­ből beszélünk, akikhez szólanunk kell és akik szavunkat várják. Hisszük és tudjuk, hogy nélkülöztek bennünket és hogy várják ez újságot, amely te hajnalon újból jelentkezhetik olvasói előtt. Akaratunkon kívül, megkérdezésünk nélkül Voltak a mieink e keserű pihenés napjai, té> pelődés, fájdalom és zaklatottság napjai, de egyúttal új erőgyűjtés forrása is. Nagyon jérezzfik és nagyon látjuk azt a föladatot, amely most kínos és nehéz időkben a saj­tóra vár, nagyon is ismerjük a kötelességet, amely a Világ-ra hárul. Igyekezünk megkét­szerezni erőnkgt, igyekezünk megacélozni kedvünket és akaratunkat, igyekezünk mi­nél tökéletesebbé és minél teljesebbé tenni ezt az újságot, mert éppen a hallgatás órái­ban éreztük, hogy mekkora tennivalóink és kötelességeink vannak még. A magyar jö­vendő válaszúton van, az egész világ ezer kin között gyötrődik, a gazdasági élet renge­teg problémát, ezer nehézséget és milliónyi gondot vet föl, az emberiség számára a kul­túra fejlődése új területeket nyit meg : a sajtónak olyan föladatai és olyan kötelessé­gei vannak, amelgck nemcsak az övéi, de az egész társadalomé és az egész emberiségé is. A Világ a maga erőivel, buzgóságávaf és oda­adásával vállalja közönsége számára to­vábbra is a megbeszélésnek, a hírszolgálat­nak, a tájékoztatásnak, a tanításnak ezt a nagyszerű kötelességét, szeretettel és hittel vállalja, mert az az érzésünk, hogy a leg­jobbat adjuk, amit csak adni lehet, mert be­csülettel, őszinteséggel és igaz lelkiismere­tességgel akarjuk mindig teljesíteni azt, ami a mi kötelességünk. A Világ számára a hall­gatásnak ezek a napjai a megfontolásnak és az erőgyűjtésnek, új föladatok kitűzésének és friss szellemi erősödésnek voltak az idői . örömmel és boldogan állunk mos| megint a közönség előtt és örömmel és boldogan je­lenthetjük, hogy ismét dolgozhatunk és is­mét megszólalhatunk. A parlamenti pártok készülődése Appongi Albert hónapokon át mérlegelte, minő álláspontot foglaljon el a szanálási javaslatok kérdésében. Végül úgy döntött, hogy aggályainak föntartásával elfogadta őket, abban a remény­ben, hogy talán mégis azoknak lesz igazuk, akik egy újrafölépítis kiindulási pontját látják a sza­nálási kölcsönben. Most aztán nagy meglepetés­sel látta, hogy aznap, amikor Smith úr, a szaná­lási főbiztos Budapestre megérkezett, a korona külföldi értékelése erős hanyatlást mutatott le­felé. Apponyi Albert gróf most mindenfelé kér­dezősködik, hogy mi lehet ennek az oka, de úgy látszik, nem tud megnyugtató választ kapni. A nemes gróf munkatársunknak rezignációs hangulatban mondotta a kővetkezőket: — Az a mi bajunk, hogy mindig konjunktu­rális politikát űzünk. A háború előtt is a hatal­mon lévők boldogan és nyugodtan élvezték azt a konjunktúrát, mely nékik a hatalom állandó birtoklását biztosftotta és nem törődtek azzal, hogy ez az őnekik jó konjunktúra milyen rossz konjunktúrákat teremthet a nemzet számára. Azután ismerjük a háború történetét, hogy mi­kép vetették bele magukat az élelmesek a háború konjunktúráiba, a háború után jött a forrada­lomnak a konjunktúrája, mely a bolsevizmushoz vezetett, amiből megint a kurzus konjunktúrája termelődött ki. És ha jól megfigyeljük, ma is — ha igen figyelemreméltó ügyességgel is, — csak konjunkturális politikát űzünk, megint nyugodj biztonsággal élvezik a hnt-'f’ni napját-** ■ sütkérezést ugyanazok vagy Agyar azzáa yátítl szerrel, ahogy láttuk a háború előtt a hatalom konjunktúrájában való gondtalan éldegélést. Hogy mennyire igaza van Apponyi Albert grófnak, hogy mennyire nem értik meg a kor­mányzó egységes-párton az ország, politikai hely­zetét, mutatja az, hogy az egységes-párt pénteki értekezletének egyik pontjaként a házszabályok revíziójának kérdése szerepel. Amikor a kor­mányzattal szemben az a vád él a közvélemény­ben, hogy lényegileg beszüntetve a törvényhozás hatáskörét, diktatúrafélél teremtette és pedig ide­geneknek a beleszólási jogával is, akkor ca egy­séges-pártnak nincs más gondja!„ mint a nemzet- gyűlés még csekély megmaradt életjelenségcinek lehetőségét is megnyirbálni valami hászabályre- vizióval. Apponyi Albert gróf legutóbbi nagy be­szédében idézte, hogy külföldi előkelő politikai körökből kérdéseket kapott, illetve kérték, hogy cáfolja meg azokat az elterjedt vádakat, mintha Magyarországon rendelettel állapították volna meg a választási jogot, nyílt szavazás lelt volna és hatalmi erőszakosságok történtek volna a vá­lasztásokon. Erre a kölcsönjavaslatoknak bölcs referense, Káilay Tibor, nem tudott más választ adni, mint azt, hogy ráadásul még házszabály- reviziót is fognak eszközölhi. Ha azt mondta volna, hogy egy szigorú házszabály revízió ese­tén hajlandó a kormány titkos és tiszta válasz­tást behozni, akkor az általános, titkos választó­jog hívei is egyhangúan helyeselték volna Káilay Tibornak kijelentéseit De ahogy Káilay nyilat­kozata elhangzott, az egyszerűen még külön rá­adásnak deklarálta a házszabályreviziót is. Te­hát cg3’ nem törvényen alapuló választásból ki­került, nyílt szavazással és kormányerőszakkal létrejött nemzetgyűlésre még teljes szájkosarai is akarnak ráakasztam. Ez az a konjunkturális politika, amelyik a pillanat előnyeit élvezi és nem tudja meglátni a holnapi napot, amelyet a mának bűnös gondatlansága sötét gondok fel­hőjébe takar. A Kossuth-párton is nagy aggodalommal lát­ják, hogy a szanálás milyen mélyreható depresz- 'sziót kelt az ország közgazdasági életében. A párt tagjai gyűjtik az adatokat és szempontokat, amelyeket a nemzetgyűlés elé fognak terjeszteni, s amelyekkel ^.izqyvltaiii. kívánják, hogy a sza- * nátésn- . ^nrirplt. !< , %■g*.k-ho.ja!. fim hogy* hajók nem Is lesznek átmenetiek, hanem a rosz- szabb irányba továbbfejlődök lesznek, mert tu­lajdonképpen az egész külföldi kölcsöntervezet nem is szanálási, hanem a külföld részéröl poli­tikai célzatú. A szociáldemokraták nagy energiával foglal­koznak a vámtarifával, amely most mindennél jobban érdekli őkeL A vámtarifának tételei bele­vágnak a munkások munkaalkalmába és fo­gyasztó lehetőségébe. A szociáldemokrata párt vezetősége minden szakmából meghívja az intel­ligens munkásokat és ankétot tart velük külön- külön, egyes szakmaként így gyakorlati, reális adatokat szereznek maguknak a párt nemzetgyű­lési képviselői, hogy a vámtarifa egyes tételeit megbírálhassák és aztán összeülve, egymás közt nagy vonásokba foglalják a vámtarifa megbfrá- lását 2000 milliárd fölé emelkedett az államjegy forgalom A Jegyintézet április negyedik hetéről 276.988 millió korona államjegy-szaporula- tot mutat ki. Ezzel az államjegyforgalom teljes összege 2098 miUiárdra emelkedett. Április kezdetétől április végéig az állam- jegy-szapörulat alig marad el az 500 mil­liárd mögött, hiszen április kezdetével még csak az 1600 milliárd határát lépte át az államjegyforgalom. Mivel a korona értéke április folyamán nem igen változott meg, a múlt hónap államjegyszapornlata mintegy 30 millió aranykoronának felel meg. Az államjegyforgalom egész összegének egyen- értéke aranykoronákban 130 millió arany­korona, és így az államjegy-szaporulatnak, illetőleg most majd a bankjegyszaporulat­nak még igen tág kerete áll nyitva. Hiszen Káilay Tibor volt pénzügyminiszter annak­idején 400—450 millió aranykoronáig terjedő államjegyforgalmat tartott szükségesnek Ma­gyarország területén a korona stabilizálásá­nak bekövetkezésével. A bankőprés megállí­tása a szanálási kötelezettségek értelmében természetesen nem jelenti a magángazda­sági célokra szükséges bank jegy-kibocsátá­sok korlátozását, és nem szab határt a fize­tési eszközök forgalmának emelkedése elé, hanem csak az állami deliek fedezésének céljaira tiltja el a bankjegyek, illetőleg az államjegyek kibocsátását. A 276 milliárdos államjegy-szaporulatból 30 milliárdot a pénzügyminiszter vett még igénybe, régibb keletű költségvetési kötele­zettségek kielégítése végett, tehát április negyedik hetében még működött a bankó­prés. A szaporulat legnagyobb tétele, 107 milliárd, az export valuták beváltása által került forgalomba, és ez örvendetes tétel, mert azt mutatja, hogy az export által elég számbavehetően szaporodtak a devizakész­letek. 95 milliárd emelkedést mutat föl a váltóleszámítolás tétele. Merénylet a görög hadügyminiszter ellen Athénből jelenti a Világ tudósítója: Á gö­rög hadügyminiszter ellen, aki szemleúton volt a bolgár-görög határon, merényletet követtek el. Ismeretlen tettesek a bolgár ha­lár felől több lövést adtak el a miniszter felé, melyek azonban csak a hadügyminisz­ter adjutánsát sebesítették meg. ORJiög csa­patok a merénylet után azonnal a tettesek üldözésére siettek. A görög kormány Szófiában hivatalosan panaszt szándékozik tenni a merénylet ügyében. Zord Idők Az ujságtalanság korszaka sok mindent megbolygatott, sok mindent megingatott, azokban az országokban is, ahol reggelen- kint és esténkint megjelentek az újságok. Magyarországon a szanálási válsággal esett , össze az ujságtalanság korszaka, és ez a j szanálási válság összeesett még valamivel, azzal a kiszámíthatatlan súlyú gazdasági válsággal, amely* a frank árfolyamának erő. teljes megjavulása által söpört végig Ausz­trián, továbbrezegve az osztrák határokon túl. A szanálási műveletek végrehajtása erős rázkódtatást jelentett volna a magyar gaz* dasági éltben még akkor is, ha szerencsés konjunktúrában kezdődik meg : és tévedés- telenül biztos kézzel bonyolítják le. Azok a' tévedések, amelyek idáig érték egymást és a látszat szerint még sűrű sorban fognak következni, igazán alkalmasak voltak ai rázkódtatások fokozására. Az új Jegyintézet alapításának és megalapozásának legfőbb rendeltetése az volna, hogy alátámassza a korona stabilis árfolyamát és gátat építsen a külföldi fizetési eszközök áremelkedése elé. Nálunk azonban a jegyintézeti alap­tőke biztosítása végett szükséges dollár­tételek részleges előteremtése 9000 koroná­val hajtotta fel átmenetileg a dollár árfo­lyamát, tehát egy kis technikai botlás kö­vetkezménye gyanánt a jegyintézeti rész­vényjegyzés egyelőre a várt eredmény tel­jes ellenkezőjét idézte fel. Az osztrák példá igen tanulságos lehetett volna reánk nézve, azért, mert Ausztriában sok mindent csi­náltak meg jól, és sok mindent csináltak meg rosszul, tehát megvolt az útmutatás arra : milyen utak vezettek a célhoz és mi­lyen ösvények bizonyultak zsákuccáknak, A magyar parlamenti politika egyelőre haj­lamosabbnak mutatkozik arra, hogy a t ósztrák szanálás — hibáit ismételje meg, kiegészítve ezeket a hibákat újabb tévedé­sekkel és botit lúság volna kí nos gazdasági követett hibák I zőtlenebbek m< szanálás idején Ausztria három forrásból jutott jelenté­keny valutáris eszközökhöz a népszövetségi kölcsön perfektuálása után, és a három for­rás közül talán a külföldi kölcsön volt 4 legkevésbé kiadós. Az osztrák pénzügyi po­litika a korona leromlásának éveiben néni állotta útját annak, hogy az ipar és a keres­kedelem nagy valutatartalékokat gyűjtsön! össze, és amikor bekövetkezett a korona ár­folyamának stabilizálódása, az így felhalmo­zott valutakészletek minden erősebb nyo­más nélkül frissítették föl az osztrák gazda­sági élet vérkeringését. A bankjegyforgalom Ausztriában több, mint négyszeresére emel­kedett a korona-árfolyam megszilárdulása után, és az újonnan forgalombahozott bankjegyek nagy részét az eladásra kínált külföldi fizetési eszközök ellenértéke gya­nánt bocsátotta ki az osztrák nemzeti bank- Nálunk, sajnos, nem kell félni attól, hogy a szanálás ilyen következménnyel fog járni a jegyforgalom szaporulatára nézve, mert azok a tartalékcsapatok, amelyeket a ma­gyar gazdasági élet mozgósíthat valutakész­leteiből a külföldi kölcsön segítségére, egé­szen minimálisak az osztrák tartalékokhoz képest. A belföldi valutakészletek megmoz­dulásán kívül Ausztriában volt egy másik igen jelentékeny segédcsapata a külföldi kölcsönnek : az a nagy érdeklődés, amelyet a külföldi töke mutatott az aranyban alá­értékelt osztrák papírok iránt, amikor be­következett a szanálás. Elsősorban a kül­földi vásárlások eredménye volt az, hogy a szanálás után átlagban megötszöröződtek az árfolyamok a bécsi tőzsdén és ez a nagy, hausse nagyon megkönnyítette az osztrák fe­zőrök számára azt, hogy a valeur-ök mellett a nonvaleur-ok tarka seregét is kivigyék a külföldre. A szüretnek azután megjött a böjtje, még a frank összeomlása előtt, hiszen a túlhajtott bécsi hausse-ra az árfolyamok lassú lemorzsolódása követke­zett, és így a külföld elérkezettnek látta: az időt a nyereségek realizálására. Ez egy­részt az árfolyamok újabb lefelé ereszkedé­sével járt, másrészt pedig kezdte kivonni Ausztriából azokat a nagy tételeket, ame­lyekben a külföld által felvett részvény­mennyiségek árának kiegyenlítése gyanánt érkeztek az idegen valuták Ausztriába. A! külföldi töke számára teh&t nagyobbrészt csalódássá lett az osztrák kirándulás, és ezért nem igen lehetett bízni már a múlt he­tek folyamán sem abban, hogy a külföldi tőke gyors tempóban és nagy méretekben .fogja megismételni a kirándulás') a magyar. /x*r~ - // {* ím-tuo.ars // A Vilit Maejararszía meíílhocíSsít * 4«ma* bráciálól és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét. de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése, A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorának és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb; jobb és tisztább magyar élet gondolatának.

Next

/
Thumbnails
Contents