Világ, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
2 1924 május 6. piac felé. Most azután, amikor a bécsi frank-spekulánsok heteken át kénytelenek voltak részvényeiket nagy tételekben a piacra dobni azért, hogy legyen miből megvásárolniuk a kötelezettségeik feloldásához szükséges frank-összegeket, a bécsi tőzsdei helyzet igazán nem úgy alakult, hogy ez ellensúlyozhatta volna a csalódás érzését a külföldi tőkében. Mi tehát sokkal inkább saját erőnkre leszünk utalva a szanálás végrehajtásánál, mint Ausztria, pedig saját erőforrásaink jóval kisebbek, mint amilyenek fölött Ausztria rendelkezett. A bécsi pénzpiac most hetek alatt veszítette el azt, amit az elmúlt öt év alatt szerzett energiájával, leleményével, nagyszerű szervezetével, kivételesen jó vezérkarával és azzal a merészséggel, amellyel kihasználta a konjunktúra váltakozásait. Ez a nagy fordulat más viszonyok között is megingatta volna a magyar gazdasági élet egyensúlyát, most pedig a véletlen balszerencse folytán az osztrák válság továbbrezgése összeszövődik a szanálási válsággal. Ilyen körülmények között enyhén szólva sajnálatos az, hogy Korányi Frigyes hathetes pénzügyminisztersége után, nyilatkozata szerint, csak most kezd foglalkozni olyan kérdésekkel, amelyeket súlyos hiba volt függőben tartani a pénzügyminiszter-válság hosszú hetei alatt. Gouverner c'est prévoir, a francia szállóige szerint, úgy látszik azonban, hogy a magyar pénzügyi politika tovább is megmarad régi módszere mellett, fatalista egykedvűséggel várja be a bajok teljes sorának bekövetkezését , és utólag fogja megállapítani a bajok okát, beérve a történetírás lisztjének betöltésével. Ha az osztrák szanálási művelet latens tartalékait is számbavesszük, akkor igen valószínű, hogy Ausztria ötször-hatszor szélesebb alapra támaszkodhatott az újjáépítési időszak alatt , és támaszt kereshetett egy igen szerencsés általános gazdasági konjunktúránál, míg nálunk megnehezíti a munkát az általános gazdasági konjunktúra igen kedvezőtlenre fordulása. Ebből azonban nem az következik, hogy a reményvesztettség egykedvű nyugalmával kell a hullámok játékára bízni a hajót, hanem ellenkezőleg : most már igazán egy percig és egy másodpercig sem szabad folytatni azt a könnyed és könnyelmű játékot, amely a magyar gazdaságpolitika kormánykereke körül lett szokásossá. És ha deprimálóan súlyos is pillanatnyilag Közép-Európa gazdasági helyzete, talán kár volna figyelmen kívül hagyni azt, hogy Magyarország gazdasági organizmusa szerencsés felépítésénél fogva igen erőteljes, azután pedig ma holnap már sokkal jobb lehet, mint amilyen rúpia, ........................ Május negyedikének kritikus napja nagyobb baj nélkül múlt el Németország fölött. Nem következett be a jobboldali és a baloldali szélsőségeknek az a megerősödése, amely lehetetlenné tenné Németország parlamentáris kormányzását , és főleg nem következett be a jobboldalnak az a megerősödése, amelytől a német jóvátételre nézve kidolgozott szakértői javaslat felborítását várták. Ha a jelek nem csalnak, akkor május tizenegyedike Franciaországban a mérséklet elemeinek erős előtérbe nyomulását fogja meghozni és ezáltal adva volnának a Dawes-féle javaslat megvalósításának politikai előfeltételei francia részről is. Ennek a hatalmas, sokrétű és sokoldalú javaslatnak lehetnek hibái és lehetnek fogyatékosságai, de az kétségtelen, hogy a Dawes-bizottság szakértői a gazdasági megoldások síkjára vitték át az idáig politikum gyanánt kezelt jóvátételi kérdést, a gazdasági lehetőségek keretei között mozognak előterjesztésükkel , és a jóvátételi törlesztések technikai módozatainak területén igen szerencsés kezdeményezéseket vetnek fel. Macdonald, Mussolini és Thermis már magukévá tették a Dawes-javaslatokat, Marx kancellárnak talán nincsen meg a kétharmad többsége, de egyszerű többsége legalább lesz a Dawes-javaslatok képviseletére és Poincaré minden fentartásának számbavétele mellett is úgy látszik, hogy Franciaországban egy elég enyhe balfele tolódás is elég volna — Dawes tábornok világtörténeti szerepének biztosítására. Itt pedig a Dawes-javaslat meghozza azokat az eredményeket, amelyeket az amerikai tábornok elnöklete alá helyezett bizottság súlyos nevű tagjai várnak tőle, akkor a Rajnától keletre megindulhat egy olyan gazdasági újjáéledés, amely ugyanúgy továbbrezegne a magyar határokig, mint a frank-kontremin összeomlása Bécsben. Amellett kár volna megfeledkezni arról, hogy a gazdasági megfontolások mérlegén a frank megszilárdulása igen nagy értéket jelent Európa szanálásának szempontjából. A frank összeomlása kiterjesztette volna a leromlott valutáknak azt a mocsárterületét, ahonnan kivész a termékeny élet, és a frank összeomlásának hatásait nem lehetett volna a francia határok közé lokalizálni. Ha most a frank megszilárdulása után a Rentenmark fikciójából tartósan szilárd valuta lesz Németországban, és ha a jóvátételi kérdés felől többé nem fogják zavarni, bénítani, felborítani a gazdasági munkát „incidensek", akkor esetleg igen gyorsan fog megenyhülni a gazdasági depresszió és talán kiszámíthatóan közelre tolódik hozzánk az a nap, amely nem hozza meg ugyan a konjunkturális keresetek feltámadását, de újból biztosítani. Végül a becsületes munka ellenértéke gyanánt* a bojsinetes megélhetést. Javulást mutat a külkereskedelmi mérleg Miután 1923 őszétől fogva hónaprólhónapra aktívummal zárult a külkereskedelmi mérleg, 1923 januárjától március végéig ismét 26,5 millió aranykorona passzívum mutatkozik, de azért ez a javulás tendenciájának tartósságát bizonyítja, mivel a magyar mezőgazdasági kivitel természetéhez képest mindig az év eleje alakul a legkedvezőtlenebbül és az év vége a legkedvezőbben a külkereskedelmi statisztikában. Tavaly az első évnegyed passzívuma még 69,9 millió aranykorona volt, tehát csaknem háromszor annyi, mint az idén. Ha a javulás mértéke nem változnék meg, akkor számolni lehet azzal, hogy a tavaly 91 millió aranykorona külkereskedelmi hiány helyett idén az 50 millió aranykoronát sem fogja elérni a passzívum, és ilyen aránylag csekély behozatali többlet mellett természetesen igen nagy jelentőségűvé emelkedik a külföldi kölcsön 250 millió aranykoronája. A kivitel és a behozatal egyes tételeinek analízisére még visszatérünk. A trianoni béke hatását fájdalmasan jellemzi az, hogy a fabehozatal értéke 15,7 millió aranykorona volt akkor, amikor a liszt-kivitel értéke csak 15.8 millió aranykoronát tett, tehát a liszt-kivitel teljes hozadékát lekötötte a fa-import. A kiviteli tételek közül második helyen a cukor áll, 13.8 millió aranykoronával, míg a szénbehozatal 12.2 millió aranykoronát tett, tehát a cukorkivitelt kevés híjján lefoglalta a szénszámla kiegyenlítése. Visszautasították Károlyi Mihály gróf ügyvédeinek meghatalmazását Egy délutáni lap hírt adott arról, hogy Károlyi Mihály gróf vagyonának zárgondnoka, Tilffy Béla, aki ebben az állásban Grecsák Károly utóda, halaszthatatlan beruházások céljaira egymilliárd kölcsön fölvételének engedélyezése iránt lépéseket tett a budapesti törvényszéknél és a hitbizományi bíróságnál. A törvényszék a szakértői véleményekkel támogatott kérelemhez hozzájárult és így megindultak a tárgyalások a Pénzintézeti Központtal, amely azonban elutasító álláspontra helyezkedett, mert véleménye szerint a vagyonelkobzási per és a birtoknak zár alá vétele bizonytalan helyzetet teremtett. Ezzel kapcsolatban a délutáni lap megemlíti, hogy Károlyi Mihály gróf most bejelentette a törvényszéknél, hogy a perben képviselői Nagy Vince dr., Búza Barna dr. és Ács Jenő dr. (szabadkai) ügyvédek lesznek. Az ügyvédek a vagyonkezelés ellenőrzését intenzívebben kívánják gyakorolni, mint az eddig történt, mert sérelmesnek tartják, hogy az ingóságokról évek óta semmiféle számadást be nem terjesztettek, s az ingatlan vagyonszámadásai is csak elkésve kerülnek a bíróság elé. Ennek a gazdálkodásnak tulajdonítják, hogy míg Magyarországon a földbirtokosok a termények árának horribilis emelkedése folytán nemcsak adósságaikat fizették ki, hanem tetemes tartalékokat is gyűjtöttek, addig Károlyi Mihály gróf hatalmas vagyona oly csekély jövedelmet hajtott, hogy a szükséges beruházásokat sem tudták belőle fedezni. Ebben az ügyben kérdést intéztünk Nagy Vince dr.-hoz, Károlyi Mihály egyik ügyvédjéhez, aki a következőket mondotta: — A kölcsön nemfolyósításáról nem tudunk, mert részükröl úgy áll a helyzet, hogy meghatalmazásunkat benyújtottuk a hitbizományi bíróságnál, továbbá Károlyi Mihályné grófnő meghatalmazását is, amelyben kérte, hogy a személyi tulajdonához tartozó ékszereket neki szolgáltassák ki. A bíróság azonban formai okokból visszautasította a meghatalmazásokat annak ellenére, hogy azokat külföldön közjegyző hitelesítette, sőt a külföldi diplomácia is láttamozta. A visszautasítás indokolása az volt, hogy a külföldi magyar követség nem láttamozta, illetően nincsen tudomása a meghatalmazásokról. Most pótlóan ki fogjuk küszöbölni ezt a formahibát és meghatalmazásunkat mind a két ügyre nézve benyújtjuk. Ezek után természetesen majd igyekszünk intenzívebben befolyni a vagyonkezelésbe. VILÁG — Franciaország szerencsekívánatal a kormányzónak. A francia köztársaság elnöke és Poincaré miniszterelnök báró Korányi Frigyes legutóbb tett búcsúlátogatásakor arra kérték, fejezze ki szerencsi kívánataikatt a kormányzó előtt az ellene tervezett merénylet meghiúsulása alkalmából, Korányi Frigyes báró e felkérésnek a mai napon eleget tett. A párisi magyar ügyvivő egyidejűen utasítást kapott, hogy a francia köztársaság elnökének és a francia miniszterelnöknek a kormányzó köszönetét tolmácsolja. Vámdiktatúrát intézményesít a tarifa-törvényjavaslat (AVilág tudósítójától.) A miniszterelnök által a nemzetgyűlés pénteki ülésén beterjesztett vámtarifa-javaslat úgy szellemében, mint minden egyes tételében az alapos bírálatnak tárgya lehetne, kérdés azonban, hogy van-e egyáltalában gyakorlati célja annak, hogy akár a sajtó, akár a törvényhozás, akár az érdekképviseletek nagyobb munkát fektessenek a vámtarifa megvitatásába akkor, amikor ennek minden gyakorlati értékét már előre megsemmisíti a vámtarifa-törvény 2. szakaszának egyetlen mondata, amely szerint a kormány fel van hatalmazva arra, hogy az egyes vámtételeket rendeleti úton fölemelhesse, így tehát a vámtarifa tételeinek törvénybe való lefektetése nem túlságosan nagy jelentőségű, hiszen itt a legkorlátlanabb vámdiktatúra előtt állunk. Európában most nagy politikai divat a parlamentarizmus leszólása, a diktatúra dicsérete. A mi legújabb tételes törvényeink a parlamentarizmus formáinak betartása mellett intézményesen és törvényesen rendszeresítik a diktatúrát. A szanálási törvény híres negyedik szakasza az egész adómegajánlási jogot kiveszi a törvényhozás hatásköréből és a közszolgáltatások megszabásánál, minden parlamentek legősibb jogkörében korlátlan jogot engedélyez a kormánynak. Az új vámtarifa-törvény a vámok megszabásánál csonkítja meg a parlament hatáskörét és átviszi ezt a kormány jogkörébe. Lehet-e egyáltalán komoly kritika tárgyává tenni a vámtarifa tételeit akkor, amikor a kormánynak jogában fog állani a vámtételeket a vámtarifában lefektetett alaphoz képest tetszése szerint fölemelni ? Ezzel az autonóm vámpolitika semmivel sem fog több stabilitást mutathatni és nagyobb tárgyilagosságot megtestesíteni, mint a háború utáni úgynevezett kereskedelempolitika, amely rendeleti úton a vámfelpénzek változtatásaival, a behozatali és kiviteli tilalmak felállításával, illetve az engedélyek és a kontingensek osztogatásával egyrészt labilissá tette a gazdasági élet alapjait, másrészt az egyéni kedvezések rendszerének kifejezőjévé tette az államhatalom gazdaságpolitikai tevékenységét. Lehetnek olyan ellenvetések, amelyek az Egyesült Államok elnökének vámfelemelési jogára hivatkozással indokolják a vámtarifa-törvénynek ezt az intézkedését. Itt azonban nem szabad feledni, hogy az Unió elnökének joga korlátozva van azzal a megszorítással, hogy csak legfeljebb 50 percentig emelhetők fel a tarifa egyes tételei, de leginkább azzal az intenzív vámpolitikai tájokcátoltsággal élő buzgalommal, amellyel úgy az amerikai kongresszus, mint a közvélemény foglalkozik állandóan a vámtarifa kérdéseivel, úgy hogy az elnök kezében a vámfelemelési jog sohasem lehet diktatórikus jellegű. De magának a vámtarifa szerkesztőjének, Ferenczi dr. miniszteri tanácsosnak megállapítása szerint is „nem lehet nézeteltérés abban a tekintetben, hogy kívánatos a kormánynak abszolút hatalmát (a vámfelfüggesztési és vámleszállítási jogról volt szó, sehol sem a vámfelemelési jogról) a vámkérdésben bizonyos kautélákkal körülvenni, nem utoljára a kormány érdekében is kívánatos, hogy az érdekek túl heves ostromával szemben hátvédet nyerjen". A kautélák azonban elmaradtak, vagy kaucsukból készültek. Úgy látszik, a kormány mégis meggondolta magát és „az érdekek túl heves ostromának" korlátozása helyett azt egyenesen provokálja. Így hát akkor, amidőn a törvény szabad kezet biztosít a vámdiktatúrának, igazi szélmalomharc az, amelyet azok kívánnának lefolytatni a vámtarifa-javaslattal szemben, akik vagy a vámtarifa irányzatával, vagy annak egyes tételeivel nem értenek egyet. Amennyiben rendeleti úton mégsem módosulnak a vámtételek, a tarifa számoszlopaiban van lefektetve a magyar gazdasági élet sorsa a következő tíz évben. Angliában most a MacKenna-vámok megszüntetésének kérdése körül, amely alig egy tucat áru vámtételének módosítását jelenti, a politikai hadszínterek egyik legjelentősebbike képződött ki. Nálunk az autonóm vámtarifa megtárgyalásánál többről van szó, mint a gramofon, filmek, hangszerek és órák vámtételéről, nálunk a nemzeti gazdálkodás minden egyes cikkének érdekeltségére elhatározóan döntő vámmegállapítások fognak történni. Az egész gazdaságpolitikának nincs még egy oly jelentőségű okmánya, apparátusa, amely annyira össze van fonódva a gazdasági élet miden legkisebb mozzanatával, mint a vámtarifa, amelynek minden egyes tétele mint a vízbe dobott kő hullámgyűrűje a gazdasági élet mind nagyobb felületén eloszló, más eltolódásokkal összetalálkozó, egymást erősítő vagy gyengítő hatásokat vált ki. Mit és milyen mértékben produkálhat a termelő, mit hagyjon abba, vagy mihez ne fogjon hozzá, honnan vegye a kereskedő az áruját és mily összeköttetéseket szakítson meg, mindezt elsősorban a vámtarifa határozza meg. Mennyi tributumot köteles az egyik termelőcsoport a másiknak fizetni, milyen természetű lesz a nemzeti jövedelem megoszlása, milyen nagy a földjáradék, és a vállalkozói nyereség, a vámtarifa befolyásolja a legintenzívebben, éppen úgy, mint azt, hogy milyen az életstandard-ünk, az étrendünk összeállítása és a ruhaszekrényünk tartalma. Magának az új vámtarifának megszerkesztése szükséges munka, mert a jelenleg érvényben levő, az Ausztriával való gazdasági közösség idejéből származó vámtarifa, egyik gazdasági réteg igényeit sem elégítheti ki. A magyar termelésnek az osztrák és cseh termeléstől eltérő természete más tarifát konstrukciót és a tarifális terhek más elosztását teszik szükségessé, mint amilyenek a közös tarifában helyet foglalnak. 18.000 korona a vaj kilójának vámja . Maga a vámtarifa még nincsen közre* bocsátva, azonban a benyújtásról kiadott, hivatalos közlés adataiból ítélve, az előadói tervezeten alig történt változás, úgy hogy ennek alapján egyes jellemző tételeket már most is közreadhatunk. A vámtarifa első osztálya az élőállatokat foglalja magában. Ennél a csoportnál a békebeli állapottal szemben ötven százalékos vámemelés mutatkozik. Élősúlyban egy kiló marhára 2400 korona vám esik, ami húsértékre átszámítva kilogramonként 4800 koronát tesz ki, a vámtarifa aranykoronatételeit tizenhatezres alapon átszámítva. Ugyanilyen mértékű az állati nyerstermékek vámemelése. A vaj vámja a békebeli 135 aranykoronáról 100 aranykoronára emelkedik, úgy hogy egy kiló vajat 16.000 korona vám fog terhelni. A zsírnál egy kilogram vámterhe 9600 korona. A gyarmatáruk és a fűszerek közül a kávévám alig változik, a tea vámját a tervezet leszállítja. Ellenben a paprika vámja 60 aranykoronáról 220 aranykoronára emelkedik, ami kilogramonként 35.200 koronát tesz ki. Ennek a teljesen prohibitív vámnak az a célja, hogy az olcsóbb spanyol paprika ne versenyezhessen a magyar paprikával. A gabonánál és hüvelyeseknél a régi vámtételek vannak beállítva, amelyek régi magasságukban is harminc százalékos vámvédelmet biztosítottak a mezőgazdaságnak- Változás annyiban van, hogy a tengeri vámját a tervezet 2 koronára szállítja le. Egy métermázsa búzára 100.000 korona vám esik. A szeszesitalok vámja körülbelül az eddiginek kétszeresére emelkedik. Egy ruha vámja 480.009 korona Igen magas emelést találunk a rizskeményítőnél, amely r ötszöröse* úgy hogy egy ka vámja 12.800 A faipar terrtalmaz lényege javaslat lefelero doskodik arról, hogy ha egyszer ipar keletkezik, az kellő védelemben része-* süljön, kirekesztvén a védelemből a rotációs újságnyomó papirost, amelynek rentábilis gyártására csak fában gazdag országokban van kilátás. . A textilipar fejezetében igen lényeges vámemeléseket találunk, amelyeket a tervezet a hazai textilipar fejlődésével indokol. Az emelés mérvének megállapítása rendkívül nagy feladat, mivel különösen a textilcikkek nomenklatúrája igen nagy mérvben eltér a régi vámtarifától. Itt részletes elemzés után fogjuk észrevételeinket megtenni. Első pillanatra is azonban az emelés igen nagyarányúnak mutatkozik, különösen a fonalvámoknál. Egy orsó cérnának vámterhe 1600 korona, egy öltönyhöz szükséges közönséges minőségű szövetet 130.000 korona vám terhel. Teljesen prohibitív a szegényebb osztály által viselt kész ruhák vámja, amelyet az alapszövet vámján felül 200 százalékos konfekcionálási vám terhel, az eddigi 40 százalék helyett, úgy hogy egy, közönséges kész férfiruha közel 30 aranykorona, azaz 480.000 papírkorona vámot lesz kénytelen fizetni, majdnem annyit, amennyibe egy ilyen ruhadarab Németországban belekerül. Egy pár román varrott női cipő vámja 88.000 korona, egy pár, gyermekcipőé 56.000 korona. Igen bőséges vámvédelmet nyújt a tervezet a magyarországi gyümölcstermelőknek, így egy kiló almának vámja 2400 korona lesz, egy kiló dióé pedig 16.000 korona. .A vasiparban a vámokat nem emelték, csak éppen nivellálták, mivel a vámvédelem itt békében is az áru értékének negyven százalékát tette ki. A gép- és villamossági iparban azonban, ahol a vámvédelem eddig igen alacsony volt, a tételeket emelték. Nagymérvű a vámvédelem a vegyi iparban, különösen a festékeknél és a lakkoknál, ahol a vámvédelem az áru értékének majdnem teljes értékét eléri. A gyertya vámja is igen tetemes, amennyiben egy kilóra közel 16.000 korona vám esik. Ezekkel az adatokkal csak ismertetni kívántuk a vámtarifa egyes, az első olvasásra is kiütköző részeit. Az az óriási anyag, amelyet a tervezet nyújt, csak a cikkek égési sorozatának keretében lehet kimerítő ismertetés és bírálat tárgya. Kedd Szerkesztőségi telefon: . 58— C0 Kiadóhivatal, , f , , 81—90