Világ, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

2 1924 május 6. piac felé. Most azután, amikor a bécsi frank-spekulánsok heteken át kénytelenek voltak részvényeiket nagy tételekben a piacra dobni azért, hogy legyen miből meg­­vásárolniuk a kötelezettségeik feloldásához szükséges frank-összegeket, a bécsi tőzsdei helyzet igazán nem úgy alakult, hogy ez ellensúlyozhatta volna a csalódás érzését a külföldi tőkében. Mi tehát sokkal inkább saját erőnkre leszünk utalva a szanálás végrehajtásánál, mint Ausztria, pedig saját erőforrásaink jóval kisebbek, mint amilye­nek fölött Ausztria rendelkezett. A bécsi pénzpiac most hetek alatt veszí­tette el azt, amit az elmúlt öt év alatt szer­zett energiájával, leleményével, nagyszerű szervezetével, kivételesen jó vezérkarával és azzal a merészséggel, amellyel kihasználta a konjunktúra váltakozásait. Ez a nagy fordulat más viszonyok között is megingatta volna a magyar gazdasági élet egyensúlyát, most pedig a véletlen balszerencse folytán az osztrák válság továbbrezgése összeszövő­dik a szanálási válsággal. Ilyen körülmé­nyek között enyhén szólva sajnálatos az, hogy Korányi Frigyes hathetes pénzügymi­nisztersége után, nyilatkozata szerint, csak most kezd foglalkozni olyan kérdésekkel, amelyeket súlyos hiba volt függőben tartani a pénzügyminiszter-válság hosszú hetei alatt. Gouverner c'est prévoir, a francia szállóige szerint, úgy látszik azonban, hogy a magyar pénzügyi politika tovább is meg­marad régi módszere mellett, fatalista egy­kedvűséggel várja be a bajok teljes sorának bekövetkezését , és utólag fogja megállapí­tani a bajok okát, beérve a történetírás lisztjének betöltésével. Ha az osztrák szanálási művelet latens tartalékait is számbavesszük, akkor igen valószínű, hogy Ausztria ötször-hatszor szé­lesebb alapra támaszkodhatott az újjáépí­tési időszak alatt , és támaszt kereshetett egy igen szerencsés általános gazdasági kon­junktúránál, míg nálunk megnehezíti a munkát az általános gazdasági konjunktúra igen kedvezőtlenre fordulása. Ebből azon­ban nem az következik, hogy a remény­­vesztettség egykedvű nyugalmával kell a hul­lámok játékára bízni a hajót, hanem ellen­kezőleg : most már igazán egy percig és egy másodpercig sem szabad folytatni azt a könnyed és könnyelmű játékot, amely a magyar gazdaságpolitika kormánykereke körül lett szokásossá. És ha deprimálóan súlyos is pillana­tnyilag Közép-Európa gaz­dasági helyzete, talán kár volna figyelmen kívül hagyni azt, hogy Magyarország gaz­dasági organizmusa szerencsés felépítésénél fogva igen erőteljes, azután pedig m­a hol­nap már sokkal jobb lehet, mint amilyen rúpia, ........................ Május negyedikének kritikus napja na­gyobb baj nélkül múlt el Németország fö­lött. Nem következett be a jobboldali és a baloldali szélsőségeknek az a megerősödése, amely lehetetlenné tenné Németország par­lamentáris kormányzását , és főleg nem következett be a jobboldalnak az a megerő­södése, amelytől a német jóvátételre nézve kidolgozott szakértői javaslat felborítását várták. Ha a jelek nem csalnak, akkor május tizenegyedike Franciaországban a mérséklet elemeinek erős előtérbe nyomu­lását fogja meghozni és ezáltal adva volná­nak a Dawes-féle javaslat megvalósításának politikai előfeltételei francia részről is. Ennek a hatalmas, sokrétű és sokoldalú ja­vaslatnak lehetnek hibái és lehetnek fogya­tékosságai, de az kétségtelen, hogy a Dawes-bizottság szakértői a gazdasági meg­oldások síkjára vitték át az idáig politikum gyanánt kezelt jóvátételi kérdést, a gazda­sági lehetőségek keretei között mozognak előterjesztésükkel , és a jóvátételi törlesz­tések technikai módozatainak területén igen szerencsés kezdeményezéseket vetnek fel. Macdonald, Mussolini és Thermis már ma­gukévá tették a Dawes-javaslatokat, Marx kancellárnak talán nincsen meg a kéthar­mad többsége, de egyszerű többsége leg­alább lesz a Dawes-javaslatok képviseletére és Poincaré minden fentartásának számba­vétele mellett is úgy látszik, hogy Francia­­országban egy elég enyhe balfele tolódás is­­ elég volna — Dawes tábornok világtörté­­­­neti szerepének biztosítására. Itt pedig a Dawes-javaslat meghozza azokat az ered­ményeket, amelyeket az amerikai tábornok elnöklete alá helyezett bizottság súlyos nevű tagjai várnak tőle, akkor a Rajnától ke­letre megindulhat egy olyan gazdasági újjá­éledés, amely ugyanúgy továbbrezegne a magyar határokig, mint a frank-kontremin összeomlása Bécsben. Amellett kár volna megfeledkezni arról, hogy a gazdasági meg­fontolások mérlegén a frank megszilárdu­lása igen nagy értéket jelent Európa szaná­lásának szempontjából. A frank összeom­lása kiterjesztette volna a leromlott valu­táknak azt a mocsárterületét, ahonnan ki­vész a termékeny élet, és a frank össze­omlásának hatásait nem lehetett volna a francia határok közé lokalizálni. Ha most a frank megszilárdulása után a Renten­­mark fikciójából tartósan szilárd valuta lesz Németországban, és ha a jóvátételi kérdés felől többé nem fogják zavarni, bé­nítani, felborítani a gazdasági munkát „in­cidensek", akkor esetleg igen gyorsan fog megenyhülni a gazdasági depresszió és talán kiszámíthatóan közelre tolódik hoz­zánk az a nap, amely nem hozza meg ugyan a konjunkturális keresetek feltáma­dását, de újból biztosítani.­ Végül a becsüle­tes munka ellenértéke gyanánt* a boj­­sin­etes megélhetést. Javulást mutat a külkereskedelmi mérleg Miután 1923 őszétől fogva hónapról­­hónapra aktívummal zárult a külkereske­delmi mérleg, 1923 januárjától március végéig ismét 26,5 millió aranykorona passzí­vum mutatkozik, de azért ez a javulás ten­denciájának tartósságát bizonyítja, mivel a magyar mezőgazdasági kivitel természetéhez képest mindig az év eleje alakul a legked­vezőtlenebbül és az év vége a legkedvezőb­ben a külkereskedelmi statisztikában. Ta­valy az első évnegyed passzívuma még 69,9 millió aranykorona volt, tehát csak­nem háromszor annyi, mint az idén. Ha a javulás mértéke nem változnék meg, akkor számolni lehet azzal, hogy a tavaly 91 mil­lió aranykorona külkereskedelmi hiány he­lyett idén az 50 millió aranykoronát sem fogja elérni a passzívum, és ilyen aránylag csekély behozatali többlet mellett természe­tesen igen nagy jelentőségűvé emelkedik a külföldi kölcsön 250 millió aranykoronája. A kivitel és a behozatal egyes tételeinek analízisére még visszatérünk. A trianoni béke hatását fájdalmasan jellemzi az, hogy a fabehozatal értéke 15,7 millió arany­korona volt akkor, amikor a liszt-kivitel értéke csak 15.8 millió aranykoronát tett, tehát a liszt-kivitel teljes hozadékát lekö­tötte a fa-import. A kiviteli tételek közül második helyen a cukor áll, 13.8 millió aranykoronával, míg a szénbehozatal 12.2 millió aranykoronát tett, tehát a cukorkivi­telt kevés híjján lefoglalta a szén­számla kiegyenlítése. Visszautasították Károlyi Mihály gróf ügyvédeinek meghatalmazását Egy délutáni lap hírt adott arról, hogy Ká­rolyi Mihály gróf vagyonának zárgondnoka, Tilffy Béla, aki ebben az állásban Grecsák Ká­roly utóda, halaszthatatlan beruházások céljaira egymilliárd kölcsön fölvételének engedélyezése iránt lépéseke­t tett a budapesti törvényszéknél és a hitbizományi bíróságnál. A törvényszék a szakértői véleményekkel támogatott kérelemhez hozzájárult és így megindultak a tárgyalások a Pénzintézeti Központtal, amely azonban elutasító álláspontra helyezkedett, mert véleménye szerint a vagyonelkobzási per és a birtoknak zár alá vé­tele bizonytalan helyzetet teremtett. Ezzel kap­csolatban a délutáni lap megemlíti, hogy Károlyi Mihály gróf most bejelentette a törvényszéknél, hogy a perben képviselői Nagy Vince dr., Búza Barna dr. és Ács Jenő dr. (szabadkai) ügyvédek lesznek. Az ügyvédek a vagyonkezelés ellenőrzé­sét intenzívebben kívánják gyakorolni, mint az eddig történt, mert sérelmesnek tartják, hogy az ingóságokról évek óta semmiféle számadást be nem terjesztettek, s az ingatlan vag­yonszámadá­­sai is csak elkésve kerülnek a bíróság elé. Ennek a gazdálkodásnak tulajdonítják, hogy míg Ma­gyarországon a földbirtokosok a termények árá­nak horribilis emelkedése folytán nemcsak adós­ságaikat fizették ki, hanem tetemes tartalékokat is gyűjtöttek, addig Károlyi Mihály gróf hatal­mas vagyona oly csekély jövedelmet hajtott, hogy a szükséges beruházásokat sem tudták be­lőle fedezni. Ebben az ügyben kérdést intéztünk Nagy Vince dr.-hoz, Károlyi Mihály egyik ügy­védjéhez, aki a következőket mondotta: — A kölcsön nemfolyósításáról nem tudunk, mert részükröl úgy áll a helyzet, hogy megha­talmazásunkat benyújtottuk a hitbizományi bí­róságnál, továbbá Károlyi Mihályné grófnő meg­hatalmazását is, amelyben kérte, hogy a személyi tulajdonához tartozó ékszereket neki szolgáltas­sák ki. A bíróság azonban formai okokból visszautasította a meghatalmazásokat annak el­lenére, hogy azokat külföldön közjegyző hitele­sítette, sőt a külföldi diplomácia is láttamozta. A visszautasítás indokolása az volt, hogy a kül­földi magyar követség nem láttamozta, illetően nincsen tudomása a meghatalmazásokról. Most pótlóan ki fogjuk küszöbölni ezt a formahibát és meghatalmazásunkat mind a két ügyre nézve be­nyújtjuk­. Ezek után természetesen majd igyek­szünk intenzívebben befolyni a vagyonkezelésbe. VILÁG — Franciaország szerencsekívánatal a kor­mányzónak. A francia köztársaság elnöke és Poincaré miniszterelnök báró Korányi Frigyes legutóbb tett búcsúlátogatásakor arra kérték, fejezze ki szerencsi kívánataikatt a kormányzó előtt az ellene tervezett merénylet meghiúsulása alkalmából, Korányi Frigyes báró e felkérésnek a mai napon eleget tett. A párisi magyar ügy­vivő egyidejűen utasítást kapott, hogy a francia­­ köztársaság elnökének és a francia miniszter­­elnöknek a kormányzó köszönetét tolmácsolja. Vámdiktatúrát intézményesít a tarifa-törvényjavaslat (A­­Világ tudósítójától.) A miniszterelnök által a nemzetgyűlés pénteki ülésén beter­jesztett vámtarifa-javaslat úgy szellemében, mint minden egyes tételében az alapos bírá­latnak tárgya lehetne, kérdés azonban, hogy van-e egyáltalában gyakorlati célja annak, hogy akár a sajtó, akár a törvényhozás, akár az érdekképviseletek nagyobb munkát fektessenek a vámtarifa megvitatásába akkor, amikor ennek minden gyakorlati értékét már előre megsemmisíti a vám­tarifa-törvény 2. szakaszának egyetlen mon­data, amely szerint a kormány fel van ha­talmazva arra, hogy az egyes vámtételeket rendeleti úton fölemelhesse, így tehát a vámtarifa tételeinek törvénybe való lefekte­tése nem túlságosan nagy jelentőségű, hi­szen itt a legkorlátlanabb vámdiktatúra előtt állunk. Európában most nagy politikai divat a parlamentarizmus leszólása, a diktatúra di­csérete. A mi legújabb tételes törvényeink a parlamentarizmus formáinak betartása mellett intézményesen és törvényesen rend­szeresítik a diktatúrát. A szanálási törvény híres negyedik szakasza az egész adómeg­­ajánlási jogot kiveszi a törvényhozás hatás­köréből és a közszolgáltatások megszabásá­nál, minden parlamentek legősibb jogköré­ben korlátlan jogot engedélyez a kormány­nak. Az új vámtarifa-törvény a vámok meg­szabásánál csonkítja meg a parlament ha­táskörét és átviszi ezt a kormány jogkörébe. Lehet-e egyáltalán komoly kritika tárgyává tenni a vámtarifa tételeit akkor, amikor a kormánynak jogában fog állani a vámtéte­leket a vámtarifában lefektetett alaphoz ké­pest tetszése szerint fölemelni ? Ezzel az autonóm vámpolitika semmivel sem fog több stabilitást mutathatni és nagyobb tár­gyilagosságot megtestesíteni, mint a háború utáni úgynevezett kereskedelempolitika, amely rendeleti úton a vámfelpénzek változ­tatásaival, a behozatali és kiviteli tilalmak felállításával, illetve az engedélyek és a kontingensek osztogatásával egyrészt labi­lissá tette a gazdasági élet alapjait, más­részt az egyéni kedvezések rendszerének kifejezőjévé tette az államhatalom gazda­ságpolitikai tevékenységét. Lehetnek olyan ellenvetések, amelyek az Egyesült Államok elnökének vámfelemelési jogára hivatkozással indokolják a vám­tarifa-törvénynek ezt az intézkedését. Itt azonban nem szabad feledni, hogy az Unió elnökének joga korlátozva van azzal a meg­szorítással, hogy csak legfeljebb 50 percen­tig emelhetők fel a tarifa egyes tételei, de leginkább azzal az intenzív vámpolitikai tá­­jokcátoltsággal élő­ buzgalommal, amellyel úgy az amerikai kongresszus, mint a közvé­lemény foglalkozik állandóan a vámtarifa kérdéseivel, úgy hogy az elnök kezében a vámfelemelési jog sohasem lehet diktatóri­kus jellegű. De magának a vámtarifa szer­kesztőjének, Ferenczi dr. miniszteri taná­csosnak megállapítása szerint is „nem le­het nézeteltérés abban a tekintetben, hogy kívánatos a kormánynak abszolút hatalmát (a vámfelfüggesztési és vámleszállítási jog­ról volt szó, sehol sem a vámfelemelési jog­ról) a vámkérdésben bizonyos kautélákkal körülvenni, nem utoljára a kormány érde­kében is kívánatos, hogy az érdekek túl he­­ves ostromával szemben hátvédet nyerjen". A kautélák azonban elmaradtak, vagy kau­­csukból készültek. Úgy látszik, a kormány mégis meggondolta magát és „az érdekek túl heves ostromának" korlátozása helyett azt egyenesen provokálja. Így hát akkor, amidőn a törvény szabad kezet biztosít a vámdiktatúrának, igazi szélmalomharc az, amelyet azok kívánnának lefolytatni a vámtarifa-javaslattal szemben, akik vagy a vámtarifa irányzatával, vagy annak egyes tételeivel nem értenek egyet. Amennyiben rendeleti úton mégsem mó­dosulnak a vámtételek, a tarifa számoszlo­paiban van lefektetve a magyar gazdasági élet sorsa a következő tíz évben. Angliában most a Mac­Kenna-vámok megszüntetésének kérdése körül, amely alig egy tucat áru vám­tételének módosítását jelenti, a politikai hadszínterek egyik legjelentősebbike képző­dött ki. Nálunk az autonóm vámtarifa meg­tárgyalásánál többről van szó, mint a gra­­mofon, filmek, hangszerek és órák vám­tételéről, nálunk a nemzeti gazdálkodás min­den egyes cikkének érdekeltségére elhatá­­rozóan döntő vámmegállapítások fognak történni. Az egész gazdaságpolitikának nincs még egy oly jelentőségű okmánya, appa­rátusa, amely annyira össze van fonódva a gazdasági élet miden legkisebb mozzanatá­val, mint a vámtarifa, amelynek minden egyes tétele mint a vízbe dobott kő hullám­­gyűrűje a gazdasági élet mind nagyobb fe­lületén eloszló, más eltolódásokkal össze­találkozó, egymást erősítő vagy gyengítő ha­tásokat vált ki. Mit és milyen mértékben produkálhat a termelő, mit hagyjon abba, vagy mihez ne fogjon hozzá, honnan vegye a kereskedő az áruját és mily összekötteté­seket szakítson meg, mindezt elsősorban a vámtarifa határozza meg. Mennyi tributumot köteles az egyik termelőcsoport a másiknak fizetni, milyen természetű lesz a nemzeti jövedelem megoszlása, milyen nagy a föld­járadék, és a vállalkozói nyereség, a vám­tarifa befolyásolja a legintenzívebben, éppen úgy, mint azt, hogy milyen az életstan­­dard-ünk, az étrendünk összeállítása és a­ ruhaszekrényünk tartalma. Magának az új vámtarifának megszerkeszt­­ése szükséges munka, mert a jelenleg ér­­vényben levő, az Ausztriával való gazdasági közösség idejéből származó vámtarifa, egyik gazdasági réteg igényeit sem elégítheti ki. A­ magyar termelésnek az osztrák és cseh ter­­m­eléstől eltérő természete más tarifát konstrukciót és a tarifális terhek más el­osztását teszik szükségessé, mint amilyenek­ a közös tarifában helyet foglalnak.­­ 18.000 korona a vaj kilójának vámja . Maga a vámtarifa még nincsen közre­* bocsátva, azonban a benyújtásról kiadott, hivatalos közlés adataiból ítélve, az előadói tervezeten alig történt változás, úgy hogy ennek alapján egyes jellemző tételeket már most is közreadhatunk. A vámtarifa első osztálya az élőállatokat foglalja magában. Ennél a csoportnál a békebeli állapottal szemben ötven százalé­kos vámemelés mutatkozik. Élősúlyban egy kiló marhára 2400 korona vám esik, ami húsértékre átszámítva kilogramonként 4800 koronát tesz ki, a vámtarifa aranykorona­tételeit tizenhatezres alapon átszámítva. Ugyanilyen mértékű az állati nyerstermé­kek vámemelése. A vaj vámja a békebeli 1­35 aranykoronáról 100 aranykoronára emel­kedik, úgy hogy egy kiló vajat 16.000 ko­rona vám fog terhelni. A zsírnál egy kilo­­gram vámterhe 9600 korona. A gyarmatáruk és a fűszerek közül a­ kávévám alig változik, a tea vámját a ter­vezet leszállítja. Ellenben a paprika vámja 60 aranykoronáról 220 aranykoronára emel­kedik, ami kilogramonként 35.200 koronát tesz ki. Ennek a teljesen prohibitív vámnak az a célja, hogy az olcsóbb spanyol paprika­ ne versenyezhessen a magyar paprikával.­ A gabonánál és hüvelyeseknél a régi vám­tételek vannak beállítva, amelyek régi ma­gasságukban is harminc százalékos vámvé­delmet biztosítottak a mezőgazdaságnak- Változás annyiban van, hogy a tengeri vám­ját a tervezet 2 koronára szállítja le. Egy métermázsa búzára 100.000 korona vám esik. A szeszesitalok vámja körülbelül az eddiginek kétszeresére emelkedik. Egy ruha vámja 480.009 korona Igen magas emelést találunk a rizskemé­nyítőnél, amely r ötszöröse* úgy hogy egy k­a vámja 12.800 A faipar terr­­talmaz lényege javaslat lefelero doskodik arról, hogy ha egyszer ipar keletkezik, az kellő védelemben része-* süljön, kirekesztvén a védelemből a rotá­ciós újságnyomó papirost, amelynek rentábi­lis gyártására csak fában gazdag országok­ban van kilátás. . A textilipar fejezetében igen lényeges vámemeléseket találunk, amelyeket a terve­zet a hazai textilipar fejlődésével indokol. Az emelés mérvének megállapítása rendkí­vül nagy feladat, mivel különösen a textil­­cikkek nomenklatúrája igen nagy mérvben­ eltér a régi vámtarifától. Itt részletes elem­zés után fogjuk észrevételeinket megtenni. Első pillanatra is azonban az emelés igen nagyarányúnak mutatkozik, különösen a fonal­vámoknál. Egy orsó cérnának vám­terhe 1600 korona, egy öltönyhöz szüksé­ges közönséges minőségű szövetet 130.000 korona vám terhel. Teljesen prohibitív a szegényebb osztály által viselt kész ruhák vámja, amelyet az alapszövet vámján felül 200 százalékos konfekcionálási vám terhel, az eddigi 40 százalék helyett, úgy hogy egy, közönséges kész férfiruha közel 30 arany­korona, azaz 480.000 papírkorona vámot lesz kénytelen fizetni, majdnem annyit, amennyibe egy ilyen ruhadarab Németor­szágban belekerül. Egy pár román varrott női cipő vámja 88.000 korona, egy pár, gyermekcipőé 56.000 korona. Igen bőséges vámvédelmet nyújt a terve­zet a magyarországi gyümölcstermelőknek, így egy kiló almának vámja 2400 korona lesz, egy kiló dióé pedig 16.000 korona. .A vasiparban a vámokat nem emelték, csak éppen nivellálták, mivel a vámvédelem itt békében is az áru értékének negyven százalékát tette ki. A gép- és villamossági iparban azonban, ahol a vámvédelem eddig igen alacsony volt, a tételeket emelték. Nagymérvű a vámvédelem a vegyi ipar­ban, különösen a festékeknél és a lakkok­nál, ahol a vámvédelem az áru értékének majdnem teljes értékét eléri. A gyertya vámja is igen tetemes, amennyiben egy ki­lóra közel 16.000 korona vám esik. Ezekkel az adatokkal csak ismertetni kí­vántuk a vámtarifa egyes, az első olvasásra is kiütköző részeit. Az az óriási anyag, ame­lyet a tervezet nyújt, csak a cikkek égési sorozatának keretében lehet kimerítő ismer­tetés és bírálat tárgya. Kedd Szerkesztőségi telefon: . 58— C0 Kiadóhivatal­, , f , , 81—90

Next