Világ, 1924. augusztus (15. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
4 Vilás a polgári jogok harcosa. Tiazfel^h***.' románt, a művészet és a gondolat szabadságát. Tilalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak. a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a ttóikét, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti al. osztályok és felekezetek egyetértését. Tádja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekeiránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kiultúra útjának szabadságát és vámmentességét. ‘ J Alt A 8000 KOROST A XV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, PÉNTEK 1934 AUGUSZTUS 1 ♦ 156-IIJ SZÁM XVBág Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőzödét), megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak : kardja a szebb. Jobb és tisztább magyar élet gondolatának Néprajzi Múzeum Eleinte riportokat írtak róla, azután már hírrovatba szorult, mint sablonos esemény: a Néprajzi Múzeumban az egyik, ■zagy a másik terem fölött időnként leszakad a tető, időnként pedig tetőszakadás nélkül csurog be a víz a Néprajzi Múzeum gyűjteményének egyik vagy másik részére. Vost a Néprajzi Múzeum laboratóriuma előtt nyílt meg az egek csatornája, és lasan pusztul, penészedik, szétmállik az a sok etnográfiai kincs, amely fölött a Néprajzi Múzeum őrködik ... Azt is lehetne mondani, hogy a magyar múzeumoknak ma már csak múltjuk van, nem pedig jövőjük. A magyar múzeumokzámára szinte leküzdhetetlenek az anyagi nehézségek és korlátok akkor, ha az anyag gyarapításával és szélesítésével akarnak megpróbálkozni. Ez kétszeres és tízszerese arra, hogy ne menjen veszendőbe a mayar múzeumok múltja, ne menjen veszenőbe az, ami jobb idők hagyatéka gyanánt maradt reánk, és aminek majd nemzedéket kell tanítania. A Néprajzi Múzeum nyaga igen gazdag, és igen változatos. Itt űzik a magyar népművészet kincseit, aletázsiai színek és vonalak gazdag fanziája mellett, itt találni meg a primitív épek szerszámait, fegyvereit, ruhadarabig és itt van a fonográf lemezeknek az azdag gyűjteménye, amely elsősorban Ktok Béla érdeméből valóságos különúzeuma a népdalnak. Méltóan felállítva B idapest egyik nevezettsége lehetne a Népéözi Múzeumban összegyűlt anyag, de így feltár egy széles világot és egyben megíratja a magyar népies fantázia virágos ízjét, a népművészet tulipánjait és oleanjeit, lilomait és rezedáit. De most lassan sztul minden, amit az évtizedek szárma és áldozatkészsége gyűjtött össze, sztulnak a magyar népművészet virágai pusztulnak az etnográfiai kincsek. Hol az szakad be, hol tetőszakadás nélkül csak víz a múzeum anyagára, múzeum vezetőit nem terheli felelősségét. A múzeum vezetői, mint árvízi hajópróbálják menteni a menthetőt, és próák felhívni a közvélemény érdeklődését múzeum sorsára. Úgy látszik azonban,ez a Néprajzi Múzeum sorsán nem igent változtatni. Adig vannak olyan problémák, amelyekszerinten idézni kell Podmaniczky Fris bárónak híres mondását. Podmaky Frigyes élete során sokfelé fordult. Lovagolt Kossuth Lajos követi bandéjának élén, katonáskodott, mint közte-t, írt regényeket, bóbiskolt a szabadelvű elnöki székében , és volt intendáns is. Mint intendáns, találta egyszer mondani Podmaniczky, hogy Shakespearet vagy jól kell játszani, vagy sehogy, de mindenesetre kell játszani. Ez az elv nem is bizonyult egész rossznak, mert a Nemzeti Színház mindenesetre játszotta Shakespearet, és egy idő óta újból igen szépek a Nemzeti Színház Shakespeare-előadásai. Ugyanígy szabad most azt mondani, hogy a Néprajzi Múzeumot lehet megmenteni, vagy nem lehet megmenteni, de mindenesetre meg kell menteni. A muszáj igen nagy szó, nagyobb szó a nem lehetnél is, és így, a muszáj parancsára talán csak fog akadni valamilyen megoldás. Az arany-költségvetés aranykoronái aligha adnak olyan fedezetet, amely megengedne valamilyen komolyabb természetű befektetést a Néprajzi Múzeum — vízmentes, és szél ellen védett elhelyezésére, tehát találni kell egy olyan megoldást, amely súlyosabb anyagi áldozatok nélkül biztosítja a Néprajzi Múzeum számunkra pótolhatatlan anyagának jövőjét. A szerencsés ötleteket, és az invenciózus megoldási módozatokat néha nehéz pénzzel pótolni, de mindenesetre nehezebb szerencsés ötletekkel és invenciózus megoldási módozatokkal pótolni a pénzt. Amint azonban valaminek nem szabad tovább késnie, és valamire kell megoldást találni, értelmét veszti az a kérdés, könnyű-e vagy nehéz az ilyen megoldás kiépítése. A helyzet igen egyszerű. Amit a magyar nép fantáziája és keze ötvözött a kezdetleges formanyelv ellenére is igazi művészetté, azon nem szabad kárnak esnie, mert az a magyar kultúra aranyfedezetéhez tartozik. A magyar népművészet ,világ ágyaira szükség van Budapesten, szükség van arra, ami a kelet fantáziáját hozza el ide. Szükség van arra a muzeális anyagra, amely a kultúra kiindulási pontjait, legalsóbb lépcsőfokait tárja fel, a primitív népek életkereteinek felidézésével , és ". Szükség van azokra a viasztekercsekre, amelyeknek vonalhálózatából életre kelt. népdal melanchóliája és öröme, szenvedélye és szenvedése, szelíd panasza és kemény méltósága. Semminek nem szabad elvesznie abból, amit boldogabb nemzedékek hagytak örökül a szegényebb nemzedékekre: nem szabad elvesznie egyetlen fonográf lemeznek, nem szabad elvesznie egyetlen gazdag varrású ruhának, nem szabad elvesznie egyetlen olyan szerszámnak, amely a munkaeszközök fejlődésének hosszú útjából tár fel egy állomást, és nem szabad elvesznie egyetlen olyan virágszálnak, amely nélkül hiányosabb volna a magyar népművészeti alkotások változatainak sora. Shakespearet vagy jól kell játszani, vagy sehogy, de mindenesetre kell játszani. A Néprajzi Múzeumot vagy lehet megmenteni, vagy nem lehet, de mindenesetre meg kell menteni. Megegyezés a német mulasztások kérdésében Londonból jelenti a Világ tudósítója. Manak munkájáról a következő hivatalos kémeste a londoni konferencia bizottságai-1 münikét adták ki . Az első bizottság ülésén megegyezés jött létre a francia javaslatnak azon részeire vonatkozólag, amelyeket a bizottság elé terjesztettek felülvizsgálás céljából. Ez a megegyezés azonban csak akkor fog hatállyal bírni, ha a harmadik bizottság is eredményesen fejezte be munkáját, mert ez a bizottság a francia javaslat más részeit vizsgálja felül, a franciák szerint pedig a két rész egymástól elválaszthatatlan. A harmadik bizottság munkálatai feljogosítanak a megegyezés lehetőségének reményére. Ha tehát váratlan fordulat nem jön közbe, hétfőn vagy kedden megkezdődhetnek a tárgyalások a német delegációval. Ma délelőtt még pesszimista hangulat uralkodott, jóllehet nem vették komolyan Herriot-nak azt az ultimátumát, hogy a francia javaslat elvetése esetén azonnal megszakítottnak tekinti a konferenciát. Amikor azonban az első bizottság elfogadta a francia javaslatot, ismét optimista hangulat kapott lábra. Délben Párizsból telefonon felhívták Herriot miniszterelnököt, akivel közölték, hogy a nemzeti blokk azzal fenyegetődzik, hogy belpolitikai nehézségeket fognak támasztani, ha Herriot megalkudnék Londonban. Különösen Poincaré fenyegetőzik, hogy akkor fellobbantaná a nemzeti ellenállást és ismét kezébe venné a kormányt, a mai kormány megbuktatása után. Amerikai körökben azonban nem tekintik ezt a fenyegetést komolynak és úgy vélekednek, hogy tisztán francia manőverről van szó. Londonból jelentik . Az első bizottságnak a szankció-kérdésben hozott határozata kimondja, hogy egyetlen hatalom sem léphet fel önállóan, amíg mulasztást kétséget kizáróan meg nem állapítottak. Ha azonban a jóvátételi bizottság nem állapította meg egyhangúlag a mulasztás tényét, akkor a bizottság részéről egyhangúlag megválasztandó három döntőbíró mond ítéletet. Ha ilyen egyöntetű határozat nem jönne létre, akkor a döntőbíróság tagjait a hágai állandó döntőbírósági törvényszék elnöke nevezi ki. Hír szerint végleg elhatározták, hogy ennek a tervezett döntőbíróságnak elnöke amerikai ember lesz. A Ruhr-vidék kiürítése Londonból jelenti a Világ tudósítója. A delegációk vezetői tegnap tárgyalták azt az új francia—belga tervet, amely szerint a Ruhr-vidék katonai kiürítésének időpontja a német vasúti bonok és az ipari obligációk folyósításától függne, mégpedig úgy, hogy az idegen csapatok végleges kivonulása esetleg két évre is kitolható lenne. A tárgyalás eredménye gyanánt először is megkísérlik, hogy erről a kérdésről közvetlen tárgyalásokat kezdjenek a francia és belga kormányok a német kormánnyal. Angol körökben számítanak arra, hogy a német módosító javaslatok a londoni konferencián legelsősorban arra fognak kiterjedni, hogy vonják be a francia tervbe a dologi szállítások rendelését, valamint Düsseldorf, Duisburg és Ruhrort kiürítését is, mert a belga és francia szakértők e három város kiürítésének időpontjára nem tettek javaslatot. A Ruhr-vidék kiürítésére vonatkozó francia javaslatot a berlini ZéHG elfogadhatatlannak mondja, mert nem felel meg a Németország részéről hangoztatott feltevéseknek. A Lokalanzeiger szerint a francia javaslat megsértése a versaillesi szerződésnek. A Kreuz-Zeitung attól tart, hogy francia részről a nemzetközi tőkére Németország szempontjából kártékony befolyást fognak gyakorolni és kijelenti, hogy a terv még csak alapul sem szolgálhat tárgyalásokra. Londonból jelenti egy hivatalos távirat. A Daily Telegraph szerint a németek siettethetik a Ruhr-vidék katonai kiürítését, ha a szövetségesek követelményeinek fokozott mértékben felelnek meg. Ha például Németország a következő két év alatt ipari kötvényeket, vagy vasúti kötelezvényeket megvásárol, akkor minden három, egyenként 500 millió aranymárkát érő blokk után jutalmul egy-egy zónát kiürítenek. A Ruhrvidéket ebből a célból három főzónára osztották be: az első Dortmund, a második Bocimal, a harmadik Essen. A hageni kis zónát azonnal kiürítik, mihelyt Németország eleget tett a jóvátételi bizottság részéről megállapított öt feltételnek. Ez a kiürítés október közepére várható. A párizsi hangulat Párizsból jelenti a Világ tudósítója." A Londonban előterjesztett francia javaslatok, amelyek legelsősorban a döntőbíróságra és a Ruhr-vidék katonai kiürítésére vonatkoznak, párizsi politikai körökben nem nagyon szíves fogadtatásra találtak. Francia politikai körökben kijelentik, hogy Franciaország ezekkel a javaslatokkal kifejezetten áldozatokat hozott, mégpedig azért, mert a béke és a szövetségesek egyetértése érdekében indíttatva érezte erre magát. Franciaország nem mehet tovább a koncessziók terén. Valamennyi párizsi lap megállapítja, hogy a döntőbíróság kiküldetésére és a Ruhrvidék kiürítésére vonatkozó francia javaslatok jóakaratról tesznek tanúságot, amely messzemenő koncesszióktól sem riad vissza. Ezek a koncessziók azonban már elérték a legvégső határt. A Quotidien, a baloldali blokk lapja, azt írja, hogy Franciaország tökéletesen teljesítette feladatát. Kormánya olyan javaslatot tett, amely megfelel az ország felfogásának és amelyet az egész demokrácia vár. Bármi is történjék, Franciaországra nem hárul felelősség. Az Oeuvre ezt írja : Herriot miniszterelnök, aki bizonyságát adta a francia demokrácia békeszeretetének, nyugodtan várja Anglia és Amerika válaszát. Ha a konferencia kudarcot vallana — ami valószínűtlen —, akkor a felelősség nem Franciaországra hárul. Új nemzetközi konferenciát terveznek Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Az Intransigeant londoni tudósítója szerint a konferencia tagjaiban nagy hajlandóság mutatkozik az iránt, hogy a Franciaország biztonságával kapcsolatos problémák megtárgyalását egy újabb, esetleg októberben megtartandó konferenciának tartják fenn. A jóvátételi bizottság Londonban Londonból jelentik. A jóvátételi bizottság a következő hivatalos közleményt adta ki: A jóvátételi bizottság megerősíti azt a félhivatalos határozatát, amelyet tegnap hozott Párizsban azzal a fentartással, hogy a határozathoz Bradbury hozzájárul. A jóvátételi bizottság ma tartott ülésén kimondotta, hogy mindannyiszor, amikor ez szükségessé válik, hivatalos ülést tart Londonban s ezeken az üléseken tárgyalni fogja mindazokat az illetékessége alá tartozó kérdéseket, amelyek a szakértői jelentés alkalmazása körül fölmerülhetnek. Barthou ma délelőtt újabb megbeszélést folytatott Herriot-val, utána pedig a jóvátételi bizottságban működő kartársaival jött össze, akik 10 órakor magánbeszélgetést folytattak a helyzetről. Ennek a magánjellegű megállapodásnak az alapján hozta meg azután a bizottság fenti határozatát. A Globe tudósítójának jelentése szerint MacDonald angol miniszterelnök környezetében rendkívül bíztató jelnek veszik azt, hogy a jóvátételi bizottság tagjait Londonba hívták. A németek megérkezése csupán a jövő hét elejére várható. Drágul a francia búza Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Herriot kormányának nemcsak belpolitikai tekintetben, hanem gazdasági kérdésekben is kezdenek nehézségei támadni. Nemcsak a frank újabb esése okoz nehézségeket, hanem a gabonaárak emelkedése is,ami természetes következménye az amerikai és a világpiaci árak felszökésének.’ ’ Franciaországban a gatyoga métermázsája nem kevesebb, mint nyolc 'frankkal emelkedett ''az utóbbi napokban. ’Cv _ Régi Igazságok, tiltott Igazságok , A’ hadüzenetek hetének tizedik évforduló,ján a Világ közölt néhány szemelvényt, s azokból az aktákból, azokból a memoárokból, amelyek megvilágítják a kritikus hét történetét. És jön nagy felszisszenés . . . Nem csupán az olyan lapok, amelyek a fajvédelem szép és bölcs eszméit szolgálják, indultak el a Világ ellen dobpergéssel és trombitaszóval, hanem csatlakozott a támadáshoz még néhány lap, olyan is, amely az egységes párt politikájának arany középútján halad, több-kevesebb perfidiával. A vádak elég változatosak, de főleg azt hangoztatják, hogy a Világ által közölt adatok talán megfelelnek az igazságnak, de az ilyen leleplezések súlyosan kompromittálják Magyarországot, igen károsak Magyarországra nézve, és hátrányos külpolitikai konzekvenciákkal járhatnak, tehát ezeknek az adattoknak nyilvános tárgyalása közel jár a hazaáruláshoz, és így a hatóságok gyors beavatkozását teszi szükségessé. A hatóságok egyenesen szemrehányást kapnak, még az arany középút perfid lovagjaitól is, azért, amiért még késlekednek ... Pedig nyilván hatósági megtorlásra van szükség akkor, ha valaki nem akar, és nem tud néhány kenetes mondattal napirendre térni Magyarország összeomlásának kegyetlen, és fájdalmás tragédiája fölött. Nyilván utólag is büntetést érdemel az a lap, amely heteken át, és hónapokon át tiltakozott minden nap, a kétségbeesés érzelmi argumentumaival, és a józanság hűvös érveivel a magyar kormány érthetetlenül lagymatag, mozdulatlanul passzív békepolitikája ellen utólagos büntetést érdemel az a lap, amely a demarkációs vonal minden szűkítésénél tiltakozott a belenyugvás türelmes gesztusa ellen, követelve a magyar kormány, és minden magyar hatóság haladéktalan visszalépését, és a szűkítések következményeinek teljes áthárítását az entente-hatalmakra ; utólagosbüntetést érdemel az a lap, amely próbált tiltakozni, próbálta a józanságot ébreszteni, próbálta a tájékozatlan optimizmus vérmess ígéreteit a realitások mérlegén lemérni, akkor, amikor tíz esztendeje, és néhány hete még csak közeledett az a katasztrófa, amelynek elhárítására lett volna mód ; most pedig büntetést és kötélhalált érdemel ez a lap, mert próbálja jogaihoz segíteni azt, ami nélkül nincsen mód megmenteni a menthetőt, próbálja jogaihoz segíteni az igaziságot. A Világ hasábjain felidézett akták és memoár-részletek tehát súlyos indiszkréció, olyan leleplezések, amilyeneket nem szabad a nyilvánosság elé hozni, mert kikerülhetnek a külföldre is, és ott azután Magyarország ellen fordítják ezeket a leleplezéseket. A vád képviselői ilyenformán azt hiszik, hogy az angol közvélemény és az angol diplomácia a Világ hasábjain át értesül azokról az aktákról, amelyeket éppen tíz év előtt tett közzé az angol kék-könyv, és amelyeknek alapján Anglia ötvenkét hónapig viselt háborút. Az angol kék-könyv, amelyet kiosztottak 1914 augusztusában az alsóház és a lordok házának tagjai között, azután pedig néhány penny-ért árultak minden londoni könyvkereskedésben, és minden londoni újságos bódéban, idáig hét pecséttel lezárt titok volt az angol közvélemént, és az angol diplomácia előtt. Ezt a titkotnem volt szabad a Wildo-nak felpattantani tíz évvel a háború kitörése után sem, ár mert így az angol diplomácia és az angol közvélemény most értesült olyan téényekről, amelyeket jobb diszkréten kezelni, mert nem fokozhatják az angol szigeten a rokonszenvet azok iránt, akiknek részük volt a bécsi külügyminisztérium által követett politika irányításában. Az egyéb leleplezések és egyéb indiszkréciók ugyanolyan veszedelmesek. Súlyos hiba volt a Világ részéről nyilvánosságra hozni azt a sürgönyváltást, amely 1914 j alius végén játszódott le II. Vilmos és II. Miklós között, mert ezeket a sürgönyöket idáig csak az orosz külügyminisztérium által tíz év előtt kiadott narancssárga könyv közölte, azután az összes világlapok, azután ezek a sürgönyök helyet kaptak a háború minden angol, francia, amerikai, német és egyéb nyelvű történeteiben, tehát máig csupán egy igen szűk nyilvánosság tudott róluk, és a Világ nélkül soha nem jutottak volna széles nyilvánossághoz. Vegyük sorra az egyéb leleplezéseket és ifidiszkréciókat. A Világ által közölt memoár-részletek összeválogatásánál idáig az volt a szempont, hogy lehetőleg csak a há