Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-02 / 181. szám

Kilencven fia volt Nagyatádnak hosszú története van, sőt története volt már akkor is, amikor 1284-ben IV. László neje, Erzsébet királyné apród­­jának, Főnévi Lukácsnak adományozta Nagyatádot, mert Főnévi Lukács hozta el neki a kúnok megveretésének hírét. Nagy­atádon van vasúti állomás, távíróhivatal, két takarékpénztár, három hitelszövetkezet, polgári fiúiskola, polgári leányiskola, pa­szománygyár, artézi vízzel táplált meleg fürdő, baromvásár, sőt Nagyatád községé­nek van még egy művészeti és történeti mo­numentuma is : a Kossuth-szobor. Ennek ellenére Nagyatád községe mindössze 3753 lakost számlált, mikor kitört a háború, és azért most mégis kilencven hősi halottnak emelt szobrot Nagyatád községe. 3753 lakos, és kilencven hősi halott: ez annyit jelent, hogy Nagyatád község felnőtt, teljes munkabírású férfi­ népességéből minden ti­zedik ember nyugszik háborús sírokban, sőt a statisztikai arány még ennél is súlyosabb, ha egész pontosan vetjük mérlegre és azt lehetne mondani, hogy minden nyolcadik­kilencedik teljes munkabírású ember az egyik, vagy a másik fronton vesztette el életét. Nagyatád községében az emlékmű lelep­lezése alkalmával érdekes politikai beszédek hangzottak el, de az érdekes politikai beszé­dek miatt nem volna szabad megfeledkezni arról, miért emelték az emlékművet, és hány halott emlékét őrzi a szobor. A so­­mogyi gyalogezred híres ezred volt a hábo­rús években, és a Nagyatádon felállított emlékmű most elárulja : mennyi vérbe, mennyi emberi életbe, mennyi eleven ér­tékbe került a somogyi ezred híre-neve. Egyetlen magyar nagyközség kilencven ha­lottat vesztett a háborúban, kilencven em­bert, akik közül néhányan még csak a kü­szöbén állottak az életnek és távoztak az életből, mielőtt tudták volna , milyen örö­möket i­t milyen csalódásokat, milyen elég­tételeket és milyenb keserűségeket ér meg­­egy ember azon a máskor hosszú úton, amely a fiatalságot elválasztja a sír hűvös és csendes nyugalmától. A kilencven ember között lehettek jó­­néhányan, akiknek halántékán már szür­kült a­­haj, akiknek már görnyedt volt a tartásuk, és ernyedni kezdtek az izmai. Ezek már az élet útjának vége felé jártak, amikor elindultak oda, ahol máskor csak a fiatalok szokták teljesíteni a nehéz köteles­séget. És a kilencven ember között lehetett jó egynéhány olyan, aki alkalmatlannak bizonyult akkor, amikor fiatalon, ereje tel­jességében állott a sorozó­bizottság elé, de mégis egyenruhába öltözött, tíz vagy húsz évvel később, hogy a gyors kiképzés után elinduljon ki „a frontra... Nagyatád ki­lencven háborús halottnak állított emlék­művet, és így sok lehet Nagyatádon az olyan anya, az olyan özvegy, az olyan árva, aki gyászba öltözve ment el az emlékmű leleplezésére. Nagyatád községének 3753 lakosa volt a Háború kitörésének idején, és Nagyatád most kilencven háborús halottnak állított emléket. Ez a két szám beszél, ez a két szám nem tűr meg kommentárt, ez a két szám elmond minden mondanivalót, magyaráza­tok és megjegyzések nélkül. Ez a két szám mutatja, milyen kötelesség volna és milyen régen elmulasztott kötelesség emléket állí­tani az ország közepén, az ország fővárosá­ban a névtelen katonának. Csak nem olyan emléket, amilyent a hi­vatalos emlék­tervezők képzeltek el. Nem kell azt a koporsót felemelni a felhők közé, a város fölé, a nagy, magasságokba, ezt a koporsót látni fogja mindenki akkor is, ha egy színen nyugszik­ a föld színével, úgy, amint például egy színen nyugszik a föld színével a névtelen katona emléklapja Párizsban, ez a földre fektetett egyszerű, alig megfaragott kőlap, amelynek nincsen más dísze, mint minden nap a friss virág, és az örök mécses lángjának nyugtalan lo­­bogása. A névtelen katona, Nagyatád ki­lencven halottja, és a többi halottak százai, ezrei, tízezrei, százezrei nem valók arra, hogy­­ motívumul szolgáljanak szeszélyes művészi elképzeléseknek. Ezek a szeszé­lyes művészi elképzelések, ezek az egyéni ötletek és szellemes point-ek keressenek más alkalmat az érvényesülésre, a névtelen katona pedig kapja meg az egyszerű, alig faragott kőlapot, egy színen a föld színével. Minden dísz gyanánt a naponkint friss virá­gokkal és az örök mécses nyugtalan vilá­gításával. Legfeljebb még egy számra le­hetne gondolni dekoráció gyanánt, egyetlen nagy betűkkel kivésett szám­sorra, amely a Duna, egyszerű skolaa hátáról hirdetné azt, hány halottját gyászolja Magyarország, a névtelen katona sírjánál. A névtelen katona nagy szimbólumával, és a háború halottjainak nagy számával szemben amúgy is törpe minden művészi koncepció, hiába halmoz egymásra sziklá­kat, vagy hegyeket. Az ilyen szimbólumokat, és az ilyen számokat nem lehet másként kif­­ejezni, művészileg és emberileg, mint­­ a legnagyobb egyszerűséggel. És kár is volna a fantáziát művészi ötletekkel szórakoz­tatni, akár kacérak és szeszélyesek ezek a művészi ötletek, akár nyugodtak, méltósá­­gosak és monumentálisak. A képzeleteket a névtelen katona sírjánál ne a művészeti öt­letek foglalkoztassák, hanem foglalkoztassa a névtelen katona szimbóluma, és az a nagy szám, amely a névtelen katona sírlapját­­ dekorálja. Ez a szimbólum, és ez a szám elég tápot ad a fantáziának, itt érdemes megállani, lehajtott fejjel és gondolkozni so­káig, gondolni sok mindenre, gondolkozni egészen odáig, amíg eljut ugyanahhoz az egy eredményhez mindenki, aki átérzi a névtelen katona szimbólumát, és megérti a névtelen katona sírlapjára vésett nagy szá­mot. Mert a szimbólumról és a számról nem lehet kétfélét gondolni, ha elég sokáig, elég mélyen, elég emberileg gondolkozik valaki, annál az alig megfaragott sima kőlapnál, amely fölött csak egy örökmécses nyugta­lan lángja világít. Egy ilyen egyszerű örök­mécses nyugtalan lángjával elég volt arra, hogy elejét vegye annak a háborúnak, amely már küszöbön volt az angol­szász vi­lág két fele között. Egy ilyen nyugtalan láng, és egy egyszerű kőlap elég­­volt arra, hogy megállítsa Franciaországot a lejtőn akkor, amikor Francia­ország már eljutott a végzet felidézésének­­küszöbére. Sok min­dent tanít egy egyszerű kőlap, és egy nagy­­Szám akkor, ha gondolkodnak előtte az em­berek , és ha nem szeszélyes művészi ötle­tekkel térítik el figyelmüket arról, amin gondolkozniuk kell. Amerika a nagy gesztusok országa, és Amerika talált egy hatalmas gesztust a há­ború halottjainak emlékére : elültetett szép sorjába egymás mellé és egymás mögé annyi fát, ahány fiatal amerikai nem tért vissza Európából. Ezek a fák már izmosod­nak, ezek a fák már koronát bontanak nya­ranta, ezek a fák kezdenek hatalmas er­dővé sűrűsödni , és az erdő lombjai suttog­nak, ha megmozgatja őket a szél, az erdő lombjai suttognak akkor is, ha nincsen szél, az erdő lombjainak szavát megérti egész Amerika ... De hol van Magyarorszá­gon olyan terület, ahová egymás mellé és egymás mögé szép sorjában ültetni lehetne annyi fát, ahány magyar életnek szakadt vége a háború ötvenkét hónapja alatt. Egy országot nem lehet erdővé változtatni, és mivel egy országot nem lehet erdővé változ­tatni, kár volna a felhők közé ékelni egy koporsót Budapest fölé. Elég az egyszerű kőlap akkor, ha az egyszerű kőlap előtt megállanak az emberek, lehajtott fejjel, és kezdenek gondolkozni... Ezt is el kellett mondani akkor, amikor érdekes politikai beszédek hangzottak el annál a szobornál, amelyet kilencven háborús halottjának ál­lított Nagyatád községe. ÁRA 3000 KOROSA a V­MI • polgári jogok harcosa. Tiszteli a tag­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, KEDD 1934 SZEPTEMBER 3 ♦ 111-IK SZÁM A* Világ Magy­arország megújhodását a demoo­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elsők nögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat, pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak; kardja a szebb, Jobb és tisztább magyar élet gondolatának. Ötvennégy állam, hatszáz delegátus Genfből jelenti a Világ tudósítója. A népszövetség ülése ma kezdődött meg. A tanácskozásokon ötvennégy állam képvisel­teti magát, mintegy hatszáz delegátussal. A hivatalos államokon kívül még számos nemzetközi szövetség képviselői is eljöttek a genfi tárgyalásokra. Párizsból jelenti a Világ tudósítója. A közvélemény érdeklődése most a népszövet­ség genfi tárgyalásaira koncentrálódik. A mai lapok annak a félelmüknek adnak ki­fejezést, hogy a genfi tárgyalásokat veszé­lyezteti Németországnak az a törekvése, hogy a háborúért való felelősség kérdése ismét szőnyegre kerüljön. A fő érdeklődés a németországi leszerelés ellenőrzésére irányul. A hatalmak leg­nagyobb része amellett van, hogy a leszere­lés a biztonságra vonatkozó külön garan­ciák nélkül menjen végbe. Franciaország minden erejével azon lesz, írják a lapok, hogy az elkövetkezendő eseményeknél ne következzenek be súrlódások. A lefegyverzés felé Genfből jelentik: A Nemzetek Szövetsé­gének most ülésező ötödik közgyűlése elé terjesztett jelentés részletesen foglalkozik a fegyverkezés csökkentésével és ismerteti azokat az intézkedéseket, melyeket a tanács és a szövetségi bizottságok tettek abból a célból, hogy a negyedik közgyűlésnek e kérdésre vonatkozó határozatait végre­hajtsák. A fegyverkezési költségek korlátozására vonatkozó közgyűlési határozat tekinteté­ben múlt évi decemberi és folyó évi már­ciusi ülésszakában a tanács úgy határozott, hogy a kérdést későbbi időre halasztja. Az egyes országok jegy­vétkezésének sta­tisztikáját most dolgozza ki a titkárság. Ebben a munkájában szem előtt tarja azo­kat az ajánlásokat, amelyeket a vegyes ideiglenes bizottságnak erre vonatkozó je­lentése tartalmaz. A fegyverekkel folytatott kereskedés el­lenőrzése tekintetében a vegyes­ ideiglenes bizottság egy egyezménytervezetet dolgozott ki. A bizottság egyben ajánlotta, hogy a titkárság gyűjtse össze és tegye közzé az adatokat. A lőszerek és fegyverek magánüzemű gyártása tekintetében az ideiglenes­ vegyes­­­bizottság öt szakértőből álló szűkebb körű albizottságot küldött ki, amely megállapí­totta a nemzeti ellenőrzés alapjául szolgáló egyezmény több általános rendelkezését. Ezt a tervezetet az ideiglenes bizottság a múlt hónapban vizsgálta felül. A kémiai háború kérdésében az ideigle­nes­ vegyes bizottság szintén részletes jelen­tést dolgozott ki, ismertetve azokat a hatá­sokat, amelyekkel a kémiai felfedezések a jövő háborúban járhatnak. Motta szenátor a népszövetségi közgyűlés elnöke Genfből jelentik: A nemzetek szövetségé­nek közgyűlése ma délután 47 szavazatból 45 szavazattal Motta szövetségi tanácsost, a svájci delegáció vezetőjét választotta meg a közgyűlés elnökévé. Hymans belga külügy­miniszter kijelentette, hogy ez a választás a vendéglátó Svájcnak és a nemeslelkű svájci népnek megtiszteltetését jelenti, amely or­szág és nép a nemzetek szövetségének alkal­mat ad arra, hogy áldásos működését teljes függetlenségben fejtse ki. Motta szövetségi tanácsos megindultan mondott köszönetet a választásért és a nem­zetek szövetsége jövőjébe vetett rendíthetet­len bizalmának adott kifejezést. Ezután a közgyűlés elhatározta, hogy a napirenden lévő kérdések tárgyalására hat bizottságot állít fel. Tizenöt millió aranykoronát vett be a MÁV az aranytarifa első hónapjában (A Világ tudósítójától.) Július elsején tért át a magyar államvasút az aranykoronában való számolásra. Az első hónap eredményei már meg vannak állapítva és ebből kitűnt, hogy a magasabb tarifa nem csökkentette sem a személy-, sem az áruforgalmat, vi­szont a közönség súlyos megterhelése által nem várt bevételtöbbletet hozott a MÁV- nak. Júniusban 6,177.500 személyt szállított a MÁV­, míg júliusban 7,333.200-at. A régi tarifa érvényének utolsó hónapjában 2,006.300 tonna árut forgalmazott a vasút, míg az aranytarifa első hónapjában 2,087.900 tonnát. A forgalom növekedésé­nek arányával szemben sokkal nagyobb a bevétel növekedésének az aránya, ugyanis július hónapban 15.018.000 aranykoronát, vagyis 265 milliárd papírkoronát szedett, be a vasút fuvardíjak címén, ezzel szemben június hónapban 157 milliárd papírkoronát. Az aranytarifa-bevezetéssel a MÁV­ pénz­ügyi helyzete egy csapással kedvező lett. A július hónap viszonylag gyenge forgalmú időköz, de ha ennek pénzügyi eredményei alapján számítjuk ki a MÁV várható ered­ményeit, úgy az Államvasutak évi bevételei meg fogják haladni a 180 millió arany­koronát. Az aranytarifa megszerkesztése idején 160 milliót kívántak az új tarifa alapján kihozni, ami meg is felel annak, hogy az utolsó békeévben az Integer állam­vasút bevétele 330 millió aranykorona volt, így az első hónap eredményeinek az alap­ján az eddig deficites MÁV évi 20 millió aranykoronával lesz aktív, ha kiadásai a be­vételek arányában nem fognak növekedni. Negyvennyolc igen (A Világ berlini tudósítójától.) Hier stehe ich und kann nicht anders: így fejezte be a birodalmi gyűlésen Hergt, a német nem­zeti párt hivatalos vezére, azt a beszédet, amelyben bejelentette, hogy módosítások nélkül hívei nem fogják elfogadni a lon­doni egyezményt. Ez a „módosítások nél­kül" rejtett, sőt nem is nagyon rejtett for­mában a ratifikálás megtagadását jelentette, hiszen a német nemzetiek nagyon jól tud­ták azt, hogy a londoni egyezményen vál­toztatni nem lehet. Pénteken délután mégis bekövetkezett a váratlan fordulat, és kide­rült az, hogy Herst­ nem állja szavát úgy, mint az a német szerzetes, aki négy évszá­zad előtt mondotta ki először: Hier stehe ich und kann nicht anders. Egész ponto­san nem lehet megállapítani a számarányo­kat, de úgy látszik, hogy a német nemzetiek sorából negyvennyolc képviselő szavazta meg a Dawes-tervezetet és ötvennégy kép­viselő szavazott a tervezet ellen. Majdnem szabályosan osztották tehát kétfelé a pár­tot, gondoskodva arról, hogy biztonság okáért valamivel több szavazat essék a Dawes-tervezet ratifikálására, mint ahány az alkotmány értelmében szükséges volna. Herst még alig néhány órával a szavazás előtt hosszasan tanácskozott Marx kancel­lárral, és a tanácskozás eredménye gyanánt Marx aktatáskájában magával hozta a biro­dalmi gyűlésre azt a kéziratot, amely min­den szükséges aláírással ellátva­­ felosz­latja a német törvényhozást. Ha pénteken délután fél ötkor csakugyan hiányzott volna az a húsz-harminc szavazat a kétharmad­ több­séghez, amelynek minden előrelátható szá­mítás szerint hiányoznia kellett, akkor két­ségkívül nyomban megtörténik a kézirat felolvasása, és még péntek délután meg­szűnt volna tevékenységét folytatni a biro­dalmi gyűlés, hogy a vasárnapi nap már a választási agitációk jegyében teljen el. Hier stehe ich und kann nicht anders: ez igen büszke és igen férfias jelszó, csak éppen úgy látszik, mintha a német nemzeti párt gyakorlati politikája egy más és sze­rényebb jelszóhoz alkalmazkodna. Talán ehhez , aki időt nyer, az mindent nyerhet... A német nemzetiek most már beérték azzal, hogy a birodalmi gyűlés a heves és izgal­mas összecsapások után október tizenötö­dikéig elnapolta magát. A német nemzetiek sajtója eredetileg arra hivatkozott a párt magatartásának mentsége és magyarázata gyanánt, hogy a német nemzetiek határozott ígéretet kaptak a kormány átszervezésére, a két legfontosabb miniszteri tárca átvételére, és az erős polgári blokk felépítésére. Ezeket az állításokat Marx kancellár igen erélyesen megcáfolta, mire a német nemzeti párt be­érte azzal a kijelentéssel, hogy a kormány átszervezése természetesen csak akkor válik aktuálissá, ha újból összeül a birodalmi gyű­lés, tehát október második felében . . . Október második fele még­­ messze van, és addig sok mindent felejt el a német közvé­lemény. Egyelőre természetesen kissé meghökkent a német nemzetiek tábora, és a kormány rekonstrukciója október második felében nem hatott teljes megnyugtatás gyanánt annál kevésbé, mert eredetileg arról beszél­tek a német nemzeti párt lapjai, hogy már­­ szeptember folyamán a német nemzeti párt­­ egyik vezére kerül a kancellári székbe. A német nemzetieket kissé diszkreditálja az az általánosan elterjedt hír is, hogy a párt sorsolás útján döntötte el, melyik negyvennyolc tagja szavazza meg a vasúti törvényt, biztosítva a londoni egyezmény ratifikálását. Már most a német néppárt és a centrum egyes csoportjai elvileg nem zárkóznának el attól, hogy a kormány tag­jai között helyet kapjon a német nemzeti párt két-három vezére, annál kevésbé, mert ezáltal természetesen nagyon lecsökkenne a német nemzeti párt törekvéseinek és mód­szereinek vehemenciája, de még ezek­ben a körökben is igen aggályosnak tartják­ a német nemzetiek bekapcsolását, külpoliti­­kai szempontból. A helyzet ugyanis az, hogy francia részről és neon csupán francia részről ismételten hangoztatják azt a néze­tet, amely szerint Németország nem fogja teljesíteni a Dawes-tervezet által kiszabott kötelezettségeket. Ha most miniszterekké lennének olyan politikusok, akiknek pártja a Dawes-tervezet folytán szükségessé vált kilenc törvény közül nyolcat elvetett, és a kilencediket csak a félig” szavazta meg, míg a párt másik fele elvetette a kilencedik tör­vényt is, akkor az entente-körökben és a­ pénzügyi körökben is megerősödnék az a benyomás, hogy Németország valóban nesz

Next