Világ, 1924. október (15. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

i­ k Világ a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tu­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, éz üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. 11 Ara soeo korom Jfcv.l . A Világ Magyaroril­ág megújhodását a demo­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak; kardja a szebb. Jobb ég tisztább magyar élet gondolatának. XV.ÉVFOLUM ♦ BUDAPEST, SZERDA 1931 OKTÓBER 1 ♦ 205-IK SZÁM ­ Ez még ellenforradalom! Nem, a szolnoki ítélet körül támadt zaj­­lást nem lehet­­olyan könnyen elcsitítani, mint a megdöbbenés régebbi, önnönmaga hangjától megriadó morajlását. Egy év óta a kormány a konszolidáció és a szanálás illúziójában ringatja az ország hiszékeny közvéleményét és most, a szolnoki ítélet után, amikor a csongrádi bomba detoná­ciója már régen elhangzott a rejtelmes vég­telenbe, egyszerre itt áll teljes virulenciájá­­ban, mindenki szemének felismerhetően, az ellenforradalom. Nem csökevényekben, ha­nem érintetlen teljességében. Az ellenforra­dalom kezdeti korszakában lázrózsák verték ki az ország arcát és pirosságukat könnyen össze lehetett téveszteni a könyörtelen egészség és az ifjonti lelkesedés hamvával,­­ most azonban kiütközött a mindent meg­­őrlő szervi baj ólomszürkesége. Nem csoda, hogy a közvélemény, amelyet már-már meg­békítettek az ügyes jelszavak és az ellenfor­radalmi bűnösök ellen megindult bírói el­járások, most a csalódottság, a megtévesz­­tettség fájdalmas felháborodását hallatja a szolnoki ítélet következményei előtt. Mert az ellenforradalomi hírreresz/T­etszete az, ami minisztertanácson, a miniszteri nyilatkozato­kon, félhivatalos­­ sugalmazáson keresztül ijesztően láthatóvá válik. Azé az ellenforra­dalomé, amelyről mi a kormány és a meg­téveszthető liberális rétegek édelgésének napjaiban is állandóan azt hirdettük, hogy változatlanul megvan és talán veszedelme­sebben eleven, mint valaha. Most talán ki­gyógyulnak illúziójukból azok is, akik el­hitték a képtelenséget, hogy a mai rend­szernek lesz elég ereje és lesz elég objektivi­tása ahhoz, hogy­­ leszámoljon hátvédé­vel, és segédcsapataival. Nem tudunk felháborodni, nem tudunk harsány retorikával nekilendülni a szolnoki ítéletből eredő politikai, igazságügyi vagy rendőri hibáknak. Nem tudunk felhábo­rodni, mert el i.vagyunk csigázva, meg va­gyunk dermedve. Nincsenek érveink, tisz­teljük a bírói függetlenséget, az igazság­szolgáltatás egyik alapvető garanciájának tartjuk, de nem tudunk harsány hangon védelmére kelni, mert képtelenek vagyunk elfelejteni, hogy itt néhány év előtt gyorsí­tott tanácsok működtek, sokkal kisebb skrupulozitással, mint a szolnoki bíróság és ezek a gyorsított tanácsok bizonyos tradíció­kat, bizonyos ellenforradalmi tradíciókat hagytak a magyar jogszolgáltatásra. Nem kritizálunk és nem háborodunk fel. Carrara, a modern büntetőjog megteremtője írta le ezt a szép gondolatot: „Inkább száz bűnöst futni hagyni, mint egy ártatlant elítélni.“ A magyar bíróságnak igaza van, amikor ezt a humanisztikus elvet keresztülviszi: inkább fusson száz bűnös, mint hogy még egyszer olyan sérelem essék az igazságon, amilyen például Fényes Lászlónak kétéves ártatlan rabosk­odásával érte. A magyar bíróságnak igaza van, amikor a bűnösség megállapítá­sánál száz százalékos bizonyosságra törek­szik és jóvá akarja tenni azokat a tévedése­ket, amelyekkel a gyorsított tanácsok jog­szolgáltatása, a bizonyítékok igen nagy hiá­nyossága mellett százszámra juttatott em­bereket a börtönbe. Megértjük a bíróságot és nem tudunk szenvedélyesen állást foglalni a rendőri és csendőri nyomozás körül ,támadt afférban sem. Lehet, hogy a csongrádi vádlottakból valóban veréssel csikarták ki a vallomást, de ez a körülmény eszünkbe idézi azokat az őszi éjszakákat, amelyeknek iszonyú csend­jét egyetlen nagy halálüvöltés tette hangossá. Nem tudjuk elfelejteni a véres, cafatos, el­­éktelenített embertesteket, amelyek az inkvizicó történetének könyvében a vallatás módszerét illusztrálják. Ne csodálkozzék tehát senki sem, ha most nem kritizálunk és nem is háborodunk fel, csak csendesen ezt mondjuk: Ez az ellenforradalom! Uraim, önök csinálták. Ez az­ ellenfor­radalom, amely beivódott a lelkekbe, átitatta az ország értelmmiségé­­nek tekintélyes rész­ét és impregnálódóit az intézményekben. Ez az ellenforradalom le­vegője, és ebben a klímában ismeretlen nö­vény az igazság, a tárgyilagosság, a gondol­kodás függetlensége. Ellenforradalom van és ezt az ellenforra­dalmat nem likvidálhatják azok, akik az ellenforradalmat felhasználták, segítségül hívják, és nyíltan-titokban táplálták. Ennek az ellenforradalomnak ma már ezer feje van és ezt az ezerfejü sárkányt Rakovszky­­ Iván, vagy­ akár Bethlen István gróf sem tudja keresztülszúrni dárdájával. Ez a sár­kány nem haraphat a saját farkába, ez a sárkány nem lehet olyan szentimentális, hogy­­öngyilkosságot kövessen el . Bethlen István gróf nem lehet Szent György lovagja ennek a szörnyetegnek, bármennyire ké­nyelmetlen is számára, hogy a sárkánynak ma már a kelleténél több feje van. Nem követeljük, hogy azok vegyék kezükbe az ellenforradalom likvidálását, akiket mi erre a legalkalmasabbaknak és legelhivatottab­­baknak tartunk. Nem akarunk robajt, nem akarunk számonkérést, legkevésbé pedig sa­ját politikai céljainkat akarjuk megvalósí­tani akkor, amikor máról-holnapra sürget­jük Magyarország kiszabadítását az ellen­­forradalom véres guzsalyából. Jöjjenek azok, akik a törvény paragrafusainak sze­mélytelen megszemélyesítői, semmi egye­bek, csak végrehajtó eszközei azoknak a törvényszakaszoknak, amelyek megszabják, hogy a bűnnek mi a büntetése. Jöjjenek a szürkék, a névtelenek, a magyar hivatal­noki karnak, a magyar értelmiségnek azok az oszlopai, akik nem sodródtak sem jobbra, sem balra, a forradalom és az el­lenforradalom hullámverésében, hanem ma­radtak, akik voltak­ a paragrafusok sze­mélytelen megszemélyesítői. Ne ringassuk magunkat illúziókban és ne áltassa magát az illúziókban Bethlen István gróf sem : az ellenforradalom likvidálása nem annak a kormánynak a feladata, amely igénybe vette az ellenforradalom rohamcsa­patait parlamenti többségének kiépítésé­nél, azután pedig éveken keresztül hátvéd­ként támaszkodott azokra a szervezetekre, amelyek most önállósították magukat és szembefordultak vele. Mi megértjük a kor­mány katzenjammeres hangulatát a nagy dáridó után és elhisszük, hogy a duhaj éj­szaka reggelén kellemetlen a tükörbe nézni. De ez a tükör az ő arcukat mutatja. Három amerikai hadihajó várja a Zeppelint Friedrich­shafenből jelenti a Világ tudó­sítója . Az Amerika számára épült Zeppelin hatszáz kilogram súlyú postát és csomagot visz magával. Ebből az alkalomból külön bélyegeket adtak ki, ezzel a felírással : Az első Zeppelin-légiót Európából. Ez után a postajárat után igen nagy az érdeklődés. A kis friedrichshafeni postahivatal előtt szá­zával állnak az emberek, hogy ilyen cso­magokat, illetve leveleket adhassanak fel. New­ Yorkból jelenti a Világ tudósítója. A Zeppelint a jövő héten várják Amerikába. Az a három amerikai haglihajó, amelynek feladata, hogy a Zeppelint útján az esetle­ges szerencsétlenségek ellen megvédje, már elindult Németország felé. Ezek a hadiha­jók egyelőre a Zeppelin németországi kikö­tőjével lesznek állandóan összeköttetésben és értesíteni fogják a­­Zeppelin legénységét az időjárás minden fordulatáról. Amerikában nagy előkészületeket tettek a léghajó fogadtatására. A Zeppelint egyelőre abban a léghajócsarnokban helye­zik el, amelyben a másik amerikai Zeppe­lint tartják. Friedrichshafenből azt jelentet­ték New­ Yorkba, hogy már minden előké­születet megtettek az út megkezdésére. A léghajó valószínűleg e hét végén indul el Amerikába. A friedrichshafeni gyárat a léghajó elindulása után a szövetséges hatalmak ellenőrzése mellett azonnal le fogják bontani, és ezentúl csak Amerikában épít­hetnek Zeppelineket. Az amerikai kormány egy még hatalmasabb Zeppelin építését ter­vezi, amellyel minden valószínűség szerint léghajójáratot fognak létesíteni Amerika és a kontinens­ között. Primo de Rivera szerint egy éven belül megszünhetik a direktórium Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Az egyik spanyol kőnyomatos tudósítója előtt Primo de Rivera kijelentette, hogy a rit­­kabilo­k helyzete Marokkóban lényegesen rosszabbodott és hogy a spanyol hadsereg­nek rövidesen sikerül a lázadást levernie. Primo de Rivera a spanyol belpolitikai helyzettel kapcsolatban annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy most már egy éven belül minden valószínűség szerint meg­­szünhetik a direktórium és a kormányzási parlamentáris alapon lehet továbbfolytatni. Londonból jelenti a Világ tudósítója . Az angol lapjelentések egészen más színben tüntetik fel a marokkói helyzetet. A lapok szerint azok a spanyol katonai osztagok, amelyek Sesuan felé indultak el, eddig csak csekély előmenetelt tudtak felmutatni, mert az ellenség szívós ellenállást fejt ki. A Te­­tuan felé vezető úton az ellenség tüzelt arra az autóra, amelyben Primo de Rivera és ve­zérkari tisztjei ültek. A tüzelés következté­ben az autó megrongálódott, a bennülőknek azonban semmi bajuk sem történt. A német nemzetiek még mindig helyet kérnek a kormányban (A Világ berlini tudósítójától.) Holnap kezdődnek meg azok a tárgyalások, ame­lyek a német nemzetieknek a kormányba való esetleges bevonására vonatkoznak. A tárgyalásaikat a kormány egyrészt a német nemzetiekkel, másrészt a szociáldemokra­tákkal fogja folytatni. Ezek a megbeszélések minden valószínűség szerint egy teljes hetet vesznek majd igénybe. A jövő héten azután a birodalmi gyűlés pártfrakciói is állást fog­lalnak ebben a kérdésben. A német nemzeti párt képviselőinek többsége annak a néze­tének adott kifejezést, hogy a német nép­párt által felajánlott plattformon a párt be­léphet a kormányba. Miután a birodalmi gyűlés elfogadta a londoni egyezményre vo­natkozó törvényjavaslatokat, a párt köteles­ségének tartja, hogy befolyását olyan irány­ban érvényesítse, hogy ezeknek a törvények­nek keresztülvitelét is elősegítse. Japán állásfoglalása zavaros helyzetet teremtett Genfben Párizsból jelenti a­­Világ tudósítója. Az egész francia sajtó élénken kommentálja azo­kat az ellentéteket, amelyek a genfi delegá­tusok közt a japán konfliktussal kapcsolat­ban fölmerültek. Valamennyi lap kritikus­nak ítéli meg a helyzetet, de mégis remélik, hogy sikerülni fog a japánok álláspontját a népszövetség programjával összhangba hozni. Loucheur japán újságírók előtt kije­lentette, hogy nem adja föl a reményt arra vonatkozóan, hogy sikerülni fog a népszö­vetségi delegátusok közt ebben az ügyben az egyetértést helyreállítani. A japán konfliktust mindenesetre még a népszövetség mostani ülésszaka alatt akarják elintézni. Sukimura, a japán delegáció főtitkára, a svájci távirati iroda tudósítója előtt néhány ér­dekes kijelentést tett Japánnak a Benes­­,jegyzőkönyvvel szemben elfoglalt álláspont­jára vonatkozólag. Sukimura kijelentette, hogy Japánnak az a benyomása, mintha a jelenlegi jegyzőkönyv meghaladná a nem­zetek Szövetségének erejét és azt legföljebb Európában lehetne megvalósítani. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a jegyző­könyv az Egyesült Államokat örökre távol­tartaná a nemzetek szövetségétől. Japán leg­szívesebben azt látta volna, ha az egyes­­ségokmány XV. cikkelyét egyáltalában el­ejtették volna. A jegyzőkönyv mégis, ha nem is megnyugvást, bizonyos haladást hoz és Japán nem fogja a jegyzőkönyvet sza­botálni, bárha a nemzetközi elvek nem fog­nak tudni megállni az államok látszólagos fenhatósága előtt. Japán minden aggodalma ellenére is a hétfőn este és ma reggel kidol­gozott két pótjavaslatot megszavazza. A népszövetségi titkárság körében úgy hírlik, hogy annak a különbizottságnak, amelynek Cecil Hurst, Louc­eur, Scialoja, Fernandez és Adatéi a tagjai, sikerült a genfi döntőbíráskodási és leszerelési jegyző­könyvhöz benyújtott japán pótjavaslat ügyében megegyezésre jutni. A brit domí­niumok képviselői még nem járultak hozzá a megegyezéshez. Vissza a demokráciához (A Világ berlini tudósítójától.) A német politikai körök érthetően nagy érdeklődés­sel várták a felsősziléziai választások ered­ményét, mert az a véletlen, hogy alig négy hónappal a májusi választások után Felső- Sziléziának újból kellett szavaznia arról, kiket kíván a birodalmi gyűlésbe küldeni, alkalmat adott a német közvéleményben néhány hónap óta bekövetkezett eltolódások számszerű lemérésére. Németország új vá­lasztások előtt áll, és ezt érzik azok is, akik jobb szeretnék, ha az új választások nem történnének meg, tehát a felsősziléziai kí­sérlet igen tanulságosnak ígérkezett. Azt el kell ismerni, akármilyen távol áll is valaki a német nemzetiektől, hogy ez a párt dolgozik most a legnagyobb energiá­val. A szocialista vezérek közül egyetlen egy sem tette meg az utat Felső-Sziléziába, ezzel szemben a német nemzetiek képviselői­nek négyötöd része megfordult Felső-Szilézia egyik vagy másik választókerületében a küzdelem napjai alatt, huszonöt-harminc képviselő állandóan Felső-Sziléziában agi­tált, a német nemzetiek vezérei szinte kivé­tel nélkül propaganda-körutakat tartottak és Hergt, aki hivatalosan elnöke még a párt­nak, nem kevesebb, mint öt nagy beszédet mondott Felső-Sziléziában, noha a válasz­tási küzdelem hetei alatt igen súlyos pro­blémákkal kellett küzdenie Berlinben is. A német nemzeti pártnak igen erős talaja volt májusban a felsősziléziai kerületekben, hiszen alig több, mint ötszázezer szavazat közül akkor százháromezer szavazat esett a német nemzetiek lajstromára , és a né­met nemzetiek most nem akartak talajt ve­szíteni. A német nemzetiek nem érték be a meg­győzés erkölcsi fegyvereivel, akármilyen teljes volt is a párt képviselőinek és szóno­kainak mozgósítása. Kifelé ugyan a német nemzetiek szintén hangosan követelik a bi­rodalmi gyűlés­ feloszlatását,­de egymás kö­zött tisztában vannak azzal, milyen súlyos veszteségekkel járna reájuk nézve az új vá­lasztás. Ezért szerették volna demonstrálni a német kormánynak, hogy változatlan erő­vel térnének vissza az új birodalmi gyű­lésbe. A német nemzetiek tehát a nagysza­bású agitáción kívül megmozgattak minden más eszközt is. Pénze bőven volt a német nemzeti pártnak, hiszen Felső-Sziléziában sok a nagyiparos, sok a nagy bányavállalat, és ezek javarészt egyetértenek a német nem­zetiek legfőbb valódi követelésével, mert szintén szeretnék, ha a birodalmi gyűlésen egy erős polgári blokk alakulna, harcot in­dítva a szocialisták ellen. A felsősziléziai nagyiparosok vállalták a választási küzde­lem financiális terheit, sőt más módon is segítették a német nemzetieket: például rendelkezésükre bocsátottak több száz nagy teher­autót, és ezeken a teher­autókon szál­lították egyik városból a másik városba, egyik községből a másik községbe a német nemzetiek a­­ rohamcsapatokat... Olyan­kor, amikor más pártok tartottak gyűlése­ket, nem pedig olyankor, amikor a német nemzetiek szónokai beszéltek. A rohamcsa­patok feladata ugyanis az volt, hogy ugrasz­­szák szét a többi párt gyűléseit és tegyék lehetetlenné a többi párt számára a hatásos agitáció kifejtését. A Felső-Sziléziából visz­­szatért német politikusok egyöntetűen elis­merik, hogy a német nemzetiek ezen a te­rületen is elsőrendű szervezettségről tettek tanúságot. Az ellenpártok gyűléseinek szét­­ugrasztása eleinte a kommunisták szabadal­mazott taktikája volt, de a német nemzetiek most sokkal erélyesebben alkalmazzák a kölcsönkért taktikát : alig volt olyan na­gyobb népgyűlés, ahonnan hiányoztak volna a rendzavarás végett kiküldött rohamcsapa­tok,­­ és ahol ezek a rohamcsapatok nem dolgoztak volna teljes erővel. Az eredmény zonban mégis az volt, hogy több, mint száz­­háromezer szavazat helyett alig nyolcvan­egyezer szavazat esett a német nemzetiek lajstromára, tehát a német választási küz­delmekben szinte példátlan erőfeszítés elle­nére a német nemzetiek vesztettek huszon­háromezer szavazatot. Ennél érzékenyebb veszteség csak egy pártot ért: a kommunis­tákat, akik szavazataiknak közel a felét veszítették­­el, mert május negyedikén 1­10.306 volt a"­ kommunista szavazatok száma, most pedig mindössze 75.912, tehát a veszteség hatvanötezer szavazat. Valószí­nűleg ilyen arányokban mutatkozott volna visszaesés a német nemzetieknél is, ha Herst is Tirpitz pártja nem fejt ki olyan energiát és nem dolgozza meg annyira a felsősziléziai kerületeket.

Next