Világ, 1924. november (15. évfolyam, 232-256. szám)

1924-11-01 / 232. szám

2­­924 november T. VILÁG Gondolja, mon maréchal, h­ogy lehet úgy egy országot kormányozni, ha az ember azt se tudja, hogy holnapra a fővároson kívül tarto­zik-e még egyáltalán valami az országhoz ?­­ — Mégis csak azt mondom — feleli­ a marsall —, hogy nagy baj volt ez a bolse­­vizmus, mert hiszen a románok így jutottak el Budapestig. Én nem akartam francia katonákat adni ehhez az ügyhöz: tudja, a bolsevizmus mégse tett volna nekik jót. — Hogy állanak ma a szomszéd álla­mokkal? — Amennyire én informálva vagyok, a szomszédi viszony minden irányban korrekt, bár hűvös. Hiányzanak a gazdasági kapcso­latok. Ma itt állunk, majdnem annyi szénnel, mint amennyink béke idején volt, s nincs hozzá nyersanyagunk. — Hát miért nem kapcsolódnak össze a lengyelekkel? — Bocsánatot kérek — bátorkodtam közbe­vágni, miközben amaz emlékezetes szélmal­mokra gondoltam —, de mi el vagyunk vágva Lengyelországtól, nincs vele közvetlen össze­­köttetésü­n­k, úgy hogy a nyersanyagszállítás nemcsak e két állam megegyezésén múlik. — Igaz, igaz, persze ott van a Podkar­­patskaja. Látja, ezt is a bolsevizmus miatt kellett önöknek elveszíteniük. — Ismét bocsánatot kell kérnem, de ami­kor 1918 november 3-án a magyar kormány nevében Prágával tárgyaltam, ott a hivatalos térkép már Husszinszkót is a cseh-szlovák ál­lam részéül tüntette fel, — tehát fél évvel a bolsevizmus előtt! A marsall tovább olvassa jegyzeteimet, meg­dicséri a pontos felvételt. Aztán szignálja. Majd, mint aki jól elvégezte a dolgát, ke­mény mozdulattal leteszi a ceruzát, becsukja a jegyzőkönyvemet, s aztán fölvetve a fejét, rá ránéz — ekkor már búcsúzásra készen ál­lot­tam — , megkérdi: — Tulajdonképpen ez idő szerint minő államformájuk is van önöknek? Még Horthy admirális a kormányzó? Felvilágosításom után tovább kérdez, szinte alig-alig várva rövid, közbevágott válaszaimra: — És mondja, a főhercegek még ott vannak? Hogy érzi magát József főherceg? — Azt tehát még 61? Közbevetem, hogy Kövess halt meg néhány héttel ezelőtt. — Szegény ember! — Ja igen, és mondja, mi van a szegény Zitával? Istenem, az a sok gyermek! Mondja, kap­­ már valami jövedelmet önöktől? — És mit csinál Friedrich? Nem sokat tartottam róla. — Ön milyen pártál­lású — folytatja hirtelen tovább a pergőtüzet a marsall. — Radikális voltam, amíg a pártom állott. Most párton kívül állok. — Radikális? Á, akkor a Szabo követői közé tartozik? Érdekes, okos ember volt. A kellő helyesbítés után köszönetet mon­dok a marsallnak az interújúért és búcsúzom tőle. Már kimenőben vagyok, amikor utánam szól : — Kérem, ha Horthy admirálist látja, adja át üdvözletemet. — Ezt az intervjút a lapjában közli? Kérem, küldje majd el! Kész örömmel ígértem meg, hogy ezt az intervjút, amely a rágalmaknak talán legalább egyik részéit fogja elnémítani, elküldöm Franch­et d'Espérey úrnak, Franciaország mar­­salljának, Supka Géza. Bethlen­­ az angol választások után (A Vik­ig tudósítójától.) Kétszáz és egyné­hány év előtt voltak magyar főurak, nem is kevesen, akik ahhoz igazították állásfoglalá­sukat, a kurucok és a labancok harcában. Savoyai Jenő hercegnek kedvez-e a hadisze­rencse a messze csatat­ereken, vagy ViHars marsallnak. Amikor pedig csatára készülő­dött mind a két sereg, az, amelyik a Habs­burgok oldalán harcolt, és az, amelyik a Napkirály fehér zászlója mögött haladt, az ilyen óvatos főurak odahaza ültek és hallgat­tak. Így hallgatott most négy héten át Bethlen István gróf, várva azt: várjon Savoyai Jenő herceg fog-e győzni, vagy Villars tábornagy. Csak éppen a csatatér ezúttal az angol szi­geten volt, nem az európai kontinensen és Savoyai Jenő herceget Baldwin­nak hívták,­­Villars tábornagyot pedig MacDonaldnak. A választójog Az angol választások idejére esett a ma­gyar politikának az a kritikus hete, amikor a miniszterelnök nyílt, sőt hangsúlyozott ellentétbe került az egységes párt kisgazda­szárnyával. Sok kérdést volt kénytelen le­tárgyalni Bethlen ezen a kritikus héten, hi­szen a megállapodások lefektetése nem ke­vesebb, mint tizenhat pontra terjedt. De a miniszterelnök szerencsésen úgy lavírozott a tizenhat pont megszövegezésénél, hogy nem foglalt állást egyetlen fontos pontra nézve sem: csak folytatta azt a négyhetes hallga­tást, am­elyet nem akart megtörni az angol választások eredményének kibontakozásáig. A kormány nem lebeghet tovább az ég és a föld között, mint Mohamed koporsója, és ha a kormány szeretné újból megszilárdítani parlamentáris hátvédét, néhány határozott lépést kell tennie jobbfelé, vagy balfelé. Erre a néhány határozott lépésre Bethlen alighanem elszánta magát már négy hét előtt, csak azt hagyta függőben október har­­mincadikán a délutánig, hogy jobbfelé fog-e k­anyarodni, vagy balfelé. Csütörtök délutánra kétségtelenné vált a konzervatív párt választási győzelme Angliá­ban, teh­át csütörtökön délután hat és hét között Bethlen valóban felhagyott a négy­hetes hallgatással. Egyelőre csak egy közbe­szólással vonta le saját konzekvenciáit az angol választásokból Bethlen, de ez a közbe­szólás már eldöntötte a függőben hagyott kérdést. Nagyatádi ugyan a „népies“ szóra fordí­totta a demokrata kifejezést, de bizonyára tudja, hogy a demokrácia pontos fordítása magyarul csak így hangozhatok: „nép­uralom" Ez pedig az általános, titkos, egyenlő választójogot jelenti. Valóban ez volt Nagyatádiék programja, és a­­ múlt nemzetgyűlés végén palotaforradalmat szer­veztek a kisgazdák Bethlen ellen, hogy nyílt kérdés maradjon a beterjesztett vá­lasztójogi törvényjavaslatnál a titkosság kérdése. Ez volt azután az igazi oka annak, hogy a választójogi javaslat nem került szavazás alá, és helyette a választójogi ren­deleti alapján játszódott le a második nem­zetgyűlés megválasztása. A homályos pont A választás titkossága nyílt kérdés volt A tizenhat pont után is egészen addig, amíg csütörtök es­te hat órakor tiszta kép bontakozott ki a szerdai angol választás eredményéről. Tegnap hat órakor azután Bethlen kijelentette, hogy választójogi tör­vényjavaslata nem más, mint az a választó­jogi rendelet, amelynek alapján a második nemzetgyűlés kiküldése történt. De a Beth­­len-kormány minisztertanácsi rendelete egész vonalon ellentéte az általánosságnak és a titkosságnak. Már most a múlt héten lefektetett tizenhat pont között szerepelt a választójogi törvénynek rendezése is. Váj­jon ebben- egyezett meg Nagyatádi Beth­lennel és vájjon ezt nevezték egymás kö­zött a választójog törvényes rendezésének­! Vájjon azon az alapon kötött-e Nagyatádi békét a miniszterelnökkel, hogy megfosztják a magyar népet a választójog általánosságá­tól és titkosságától? Nagyatádi csak akkor válaszolhat erre a kérdésre, ha az ünnepek után viszaérkezik Budapestre, de az igaz­ság kedvéért meg kell állapítani, hogy Nagyatádi már megadta a hiteles interpre­tációt a Világ hasábjain azon az estén, amikor a miniszterelnökkel megkötötte a megegyezést. A Világ munkatársa a tizen­hat pont nyilvánosságra jutása után nyom­ban megkérdezte Nagyatáditól, mit jelent ez: ,A választójog törvényes szabályozása." Akkor Nagyatádi a következő választ adta: „ Ennek a pontnak tartalma sokkal több, mint amennyit kifejezni látszik. Más oldalon pedig a Világ munkatársa még azon az estén azt az információt sze­rezte, hogy a kérdéses pont eredetileg így hangzott : „Az általános titkos választójog törvényes szabályozása." A pontok tárgya­lása közben kérte a miniszterelnök Nagy­atádit arra, hogy ezt ne írják ki,­­hanem bízza Nagyatádi Bethlenre az általános tit­kos választójog kormányprogrammá tételét. Tehát az a választójogi rendelet, amelynek alapján a második nemzetgyűlés kapta meg mandátumát, aligha fedi a Nagyatádival kö­tött megegyezést. Hogy ez a megegyezés fennáll-e még, és hogy a tegnap este történt­­j módosítás megfelel-e Nagyatádi szándé­kainak, azt a jövő héten fogjuk megtudni, mikor Nagyatádi visszaérkezik Erdőcsoko­­nyáról. Fajvédelem és kistist­óra Az egységes párt kisgazda-csoportjának előretörésére ezen a héten a Viczián-csoport előretörése volt a válasz és Viczián felszóla­lása megmutatta, hogy ez a csoport is hang­súlyozni akarja intranzigenciáját. Noha a Viczián-csoport programjának a fajvédők törekvése iránt érzett szimpátiákon kívül nincsenek olyan határozott pontjai, amilyen határozott pont volt a kisgazda-csoport pro­gramjában az a tegnap győzelemre jutott követelés, hogy a kisüstön az óra elhelye­zése az állam költségére történjék és az ál­lam gondoskodjék az óra gyors, díjmentes reparatúrájáról is, szükség esetén. A kisüst órájának és a reparatúra költsé­geinek kérdésében a miniszterelnök tegnap este teljesen deferált a kisgazdáknak, de egy órával előbb felborította a kisgazdákkal kö­tött megegyezésnek azt a pontját, amely ál­tal a demokratikus szó helyes fordításává lett volna a népies. Bethlen tehát a kisüst órájának ingyenes javításával akarja lesze­relni a­ kisgazdák zászlóbontását a de­mokrácia mellett, a választói jog pedig nem lesz többé sem általános, sem titkos, mivel Savoyai Jenő herceg győzött a csatatéren, nem pedig Villars tábornagy. Ez igen fon­ tos negatívum, amellyel Bethlen elindult jobbfelé és most az a kérdés, milyen pozitív lépésekkel fogja honorálni a miniszterelnök jobboldali­­ támogatóinak követeléseit. Ta­lán most újabb tárgyalások következnek és újabb tizenhat pont, de itt már nem a Károlyi-kormány volt kisgazda-miniszterével fog tárgyalni Bethlen a demokráciáról, ha­nem a Károlyi-kormány volt belügyi állam­titkárával és a diktatúra szorgalmas főhiva­talnokával, talán a destrukció letöréséről és a „lemérsékelt“ fajvédelem intézményesíté­séről. Bethlen hibásan kalkulál belpolitikailag és hibásan kalkulál külpolitkailag, amikor Baldwin választási győzelme alapján köze­ledni fog — Viczián Istvánhoz, és Wolff Ká­rolyhoz, nem gondolva arra, hogy a hivata­los angol konzervatív politika veszélyes for­radalmároknak nézné a Vicziánokat és a Wolffokat, és nem gondolva több más fon­tos meggondolnivalóra sem. Már most föl­merül az a kérdés : mi lesz a baloldali el­lenzék magatartása akkor, ha Bethlen tar­tósan tévesztené össze Viczián és Wolff po­litikáját Baldwin és Chamberlain politiká­­jával. A Monte Citorio Nem lehet kiszámítani a napját, de igen valószínű, hogy a baloldali ellenzék az olasz ellenzéki pártok által adott példát követi majd akkor, ha bekövetkezik az eltolódás jobbfelé a magyar — jobboldali politikában, tehát a ba­loldali ellenzék nem fog segéd­kezni sem a lemérsékelt fajvédelem intézmé­nyesítésénél, sem annál, hogy a magyar al­kotmány évek óta függőben tartott alapté­telei Vicziánék ízlése szerint jussanak el megoldásukhoz, hanem szintén keresni fog elég távol, és elég közel az Országháza épü­letéhez egy Monte Citorio­l, hogy onnan nézze a nemzetgyűlés magára hagyott jobb­oldalának munkáját. A baloldali ellenzék számára az emberi előrelátás szerint csak ez következhetik vé­gül abból, ha még inkább jobbfelé orientá­lódik a már túlontúl jobbfelé orientált hi­vatalos politika. Más kérdés az, mi fog kö­vetkezni ebből az egységes párt kisgazda­csoportjára nézve. Erre a kérdésre igen ba­jos határozott választ adni, mert nem csu­pán a népies szó pontos jelentése igazodik az angol választások eredményéhez, hanem Esküit Lajos egészségi állapota is. Úgy lát­szik, mintha Esküit Lajos szellemi és testi egészségének hőmérőjén a higanyoszlop pontosan odáig emelkednék, amilyen pont megfelel a mandátumok elosztásának az új angol alsóházban. Vannak néha egészen fa­­tális véletlenek, és ilyen fatális véletlen Es­kütt Lajos egészségi állapotában az a ked­vezőtlen fordulat, amely szintén az angol választási kalendárium szerint követke­zett be. A minisztertanácson szóba került a fajvédő-szervezkedés ügye Az esti órákban a kormány tagjai miniszter­tanácsot tartottak a minisz­tereln­ükségi palo­tában. A tanácskozáson a folyóügyeken kívül foglalkoztak a fajvédő-szervezkedés ügyével, azonban véglegesen meg nem döntöttek, mert bevárják a folyó nyomozás eredményét. Szóba­­kerü­lt a pénzügyi ellenőr hatáskörének a kér­dése, m­ert az ezt a kérdést szabályozó 1924. évi VIII. törvénycikk neve határozza meg a pénzügyi ellenőr viszonyát a kormánybiztos­hoz. Tárgyaltak ezután a kisgazda-követelések­­ről is, azt vizsgálták ugyanis, hogy milyen in­tézkedések szükségnek még a 16 pontban fog­lalt kívánságok teljesítéséhez. Véglegesen megállapodtak a váltságfü­ldek és a kisüst ügyében Bod János tárcanélküli miniszternél a pénz­ügyminisztériumban tanácskozás volt, amelyen részt vettek Pesthís Pál igazságügy miniszter, Szabóky Alajos pénzügyi államtitkár és Schandl Károly földművelésügyi államtitkár. Az értekezleten megállapodtak a vagyonvált­­ságföldek árának és bérének megállapításáról szóló rendelet szövegében. Ez a megállapodás tudniillik egyik következménye a kisgazdák és a miniszterelnök között létrejött tizenhatpon­tos megegyezésnek. A megállapodásra vonat­kozólag Schandl Károly a következőket mon­dotta : — Sikerült végleges döntést hoznunk, amely szerint a vagyonváltságföldek holdankénti ka­taszteri tiszta jövedelmének egy aranykoronája után nem 12 kilogram búzát, hanem évi tíz kilogram búzát kell fizetni. Vételár esetén ezt a haszonbért tőkésíteni fogják. Az új rendelet a jövő hét első napjaiban jelenik meg a hiva­talos lapban. A kisüst kérdése is szóba került a délelőtti értekezleten és a következőket határozták el : Megmarad az órarendszer, az órát azonban az állam adja, a pénzügyőri szakaszoknak pe­dig meglesz az a joguk, hogy az órát felnyit­hatják, ha pedig rossz, megigazíttathatják. A gazdáknak nem kell új épületekben elhelyez­niük a főzőüstöket és a finomítóüstöket. A pénzügyminiszter — úgy látszik — kilátásba helyezte, hogy ezentúl gabonaneműekből és kapásnövényekből is lehet kisüstön pálinkát főzni. Megcáfolják a washingtoni magyar követ távozását Newyorki táviratok nyomán az a hír ter­jedt el, hogy a magyar kormány Széchenyi László gróf washingtoni magyar követet visz­­sza akarja hívni, aki ellen főképpen az lett volna a kormány panasza, hogy gróf Károlyi Mihályné amerikai előadásait nem tudták meg­akadályozni. Beavatott helyen erre vonatkozó­lag kijelentették, hogy szó sincs Széchenyi László gróf visszahívásáról. Akik azt állítják, hogy a washingtoni magyar követ erélyesen léphetett volna fel az Egyesült Államok kor­mányánál és ezáltal megakadályozhatta volna gróf Károlyi Mihályné felolvasását, teljesen tájékozatlanok. Egészen naiv az az állítás, mintha a magyar követ valóban erélyesen lép­hetett volna fel éppen a velünk legjobb baráti viszonyban álló washingtoni kormánnyal szem­ben. A Világ már közölte, hogy Szapáry László grófot, Magyarország londoni követét felmen­tették. Most úgy értesülünk, hogy helyére K­ubidó-Zichy Iván bárót nevezték ki. A kor­mányzó már aláírta megbízólevelét. Hír sze­rint a vatikáni követség élére Bornemisza báró, volt stockholmi magyar követ kerül. A stock­holmi magyar követi állást ügyvivői állássá változtatják át. Wild József látogatása a miniszterelnöknél és Albrecht főhercegnél Wild József nemzetgyűlési képviselő, akinek nyílt levele dominálta a legutóbbi politikai eseményeket, fölkereste Albrecht főherceget. A látogatásra vonatkozólag illetékes helyről köz­ült, hogy a látogatás alkalmával Wild József annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Albrecht főherceg Gömbös Gyula szervez­kedési kísérletétől távol áll. Felhasználta Wild József ezt az alkalmat arra hogy sajnálkozását nyilvánítsa afelett, hogy Gömbös Gyulához in­tézett nyílt levelével kapcsolatba hozták a fő­herceg személyét. Később Wild József fölkereste Bethlen István grófot is. A rövid ideig tartó megbeszélésen in­formálta Wild József a miniszterelnököt azok­ról a dolgokról, amelyek nyílt levelével és par­lamenti felszólalásával kapcsolatosak. Erre vonatkozólag Wild József nyilatkozott egy estilapban és a következőket mondotta : — A fajvédő propaganda ügye immár telje­sen hivatalos mederbe terelődött, ami azt je­lenti, hogy az illetékes hatóságok dolga lesz most már megállapítani, várjon a nekik átadott adataim mennyiben felelnek meg a valóságnak és tesznek szükségessé intézkedéseket az állam rendje ellen irányuló szervezkedéssel és propa­gandával szemben. Az illetékes hatóságokkal egyébként továbbra is érintkezésben maradok, hogy­­ amennyiben szükségesnek látják, ada­­taimra vonatkozóan időről-időre felvilágosítás­sal szolgálhassak. Iláram bizottsági ülés A nemzetgyűlésnek a házszabályok előkészí­tésére kiküldött bizottsága november 4-én dél­után 5 órakor ülést tart. Az ülésen az 1913. évi házszabályok alkalmazása ügyében Grffy Imre nemzetgyűlési képviselő által előterjesztett in­dítványt tárgyalják. A nemzetgyűlés földművelésügyi és közgazda­­sági bizottsága november 4-én déli 12 órakor együttes ülést tart a tejtermékeknek állami el­lenőrző jeggyel való ellátásáról szóló törvény­­javaslat ügyében. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottsága pe­dig november 4-én délelőtt ö­t órakor ülést tart, melynek tárgya a bizottság egybeh­ívásá­­nak megindokolása. Iparosok és kereskedők Eródy Ernő miskolci jelöltsége mellett Az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség tegnapi értekezlete a miskolci választás ügyé­re­ foglalkozott s örömmel vett tudomást a kerület ipari és kereskedelmi köreinek arról az óhajáról, hogy Miskolc új képviselője Bródy Ernő dr., a szövetség tiszteletbeli főtitkára le­gyen. A szövetség elhatározta, hogy Bródy Ernő dr. megválasztását teljes erejéből támo­gatja s haladéktalanul érintkezésbe lép a mis­kolci kereskedő és iparos körökkel. A Kossuth-párt óbudai pártvacsorája A III. kerületi Népkör, a függetlenségi 48-as Kossuth-párt óbudai szerve tegnap pártvacso­­rát rendezett, amelyen a tagokon kívül a szo­ciáldemokraták is nagy számban vettek részt. A központ részéről Nagy Vince, Horváth Zol­tán, Nagy Ernő, Rainprceht Antal nemzetgyű­lési képviselők és Vass János volt miniszter jelentek meg. Schubert Sándor elnök meleg üdvözlő szavai után Nagy Vince a jelenlegi kormányzatot bírálta, nemcsak Bethlen István reakciós kormányára mutatott rá, hanem az ébredőkre is, akik bár e pillanatban a kor­mánnyal szemben állanak, de még távolabb állanak Kossuth Lajos eszméjétől. Utána Rainprecht Antal, Horváth Zoltán és Nagy Ernő beszéltek. P­osenberg Béla dr. köszönte meg a jelenlevők felszólalását. Pakots József előadása a parlamentről Az Erzsébetvárosi Demokrata Körben ma este Pakots József nemzetgyűlési képviselő előadást tartott a parlamentről és a parlament kedélyeiről. Az előadás megkezdése előtt üdvö­zölték Vázsonyi Vilmost és a többi ellenzéki képviselőt, majd Pakots József előadásában elsősorban arra mutatott rá, hogy a régi parla­ment kedélye és modora messzi felülmúlta azt a hangulatot, amely ma a nemzetgyűlésen ural­kodik. Régen a közbeszólások elmések voltak és szatírájuk mellett is gyöngédei­, ma viszont a sértő közbeszólások legtöbbször egyéni be­csületükben és magánéletükben igyekeznek megbántani a szemben levő párt valamelyik tag­ját. Ezután nagy derültség mellett elszórakoz­­tatta a nemzetgyűlés jellegzetesebb alakjait és számos mulattató epizódot mondott el a par­lament életéből. A több száz főnyi közönség Pakols előadását nagy tetszéssel hallgatta. Szombat November 8-ika előtt kell a Világlexikonra 100.000 koronával előfizetnie, mert az­után már 150.000 korona lesz az ára.

Next