Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
/ I Világ a polgári jogot harcosa. Tetteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyerkeket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az Igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elkorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. _______ XVifiVFOLYAM HI SZÁM : 1913-254^Eh^ Ara 3ooa,KO»oi«Ama^aagBgBaazsESSnz];EMBaamaBmmn3ra3g^Bai^ X Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat fixen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak, kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. ISZTETTE: PIJBJESZ LAJOS X SZERDA, 1925 JflLHJS 1 Capitis deminutio A jogi és erkölcsi fejvesztés három firtatása volt ismeretes a római jog előtt: a capitis deminutio maxima, amely a teljes politikai jogvesztésen kívül a fejvesztésre ítéltet megfosztotta a római polgárok számára biztosított magánjogi és családjogi helyzettől is, míg a capitis deminutio media és a capitis deminutio minima fokról fokra csökkentették a felvétel jogi következméntyeit. A modern jog elismerte a relativitás tanát, mielőtt Einstein a természettudományban beszélt volna a relativitás törvényéről, és ma már senki nem vonja kétségbe, hogy egyes esetekben fokozott következményei vannak bizonyos jogi intézkedéseknek. Ami nem ejt csorbát egy magánember erkölcsi intaktságán, az életveszélyes sebet ejt néha a politikuson. Ezért lehet és kell azt mondani, hogy capitis deminutio maxima volna a politikusokra nézve az, ha a kormány ma este fölmerült terve szerint több, mint egyéves külföldi távollét után is választhatóakká lennének, a minisztertanács előzetes jóváhagyásával. Hirtelenében nem tudjuk, milyen ellenzéki politikus vethetné alá magát ennek a szakasznak, és indulhatna el politikai pályájának új szakasza elé, a kormány előzetes jóváhagyására hivatkozva. A minisztertanácsnak mindenesetre igen jó véleménye van saját tárgyilagosságáról és elfogulatlanságáról, ha illetékesnek tartja magát arra, hogy szabad mérlegelés alapján döntsön arról: melyik ellenzéki politikus térhet haza külföldről mandátumot vállalni, és melyik magyar politikus vesztette el jogcímét a politikai szerepléshez. A választójogi javaslat tervezett új szakasza a megnehezítését és nem a megkönnyítését jelenti a külföldre került magyar politikusok visszatérésének, így nem fognak visszatérni Magyarországra az elmúlt éveknek olyan politikiai vezérei, akik erkölcsileg és intellektuáisan értékek az egész ország számára. A visszatérésnek és az újabb politikai szereplésnek ezt a kvalifikációját nem fogadhatja el más, csak az, akiről könnyű szívvel mond la saját, pártja, és könnyű szívvel mondhat le az ország. Az emigráció lebontásáról sok szó esett talán, és néha a kormány is közel járt ahhoz az elismeréshez, hogy neki szintén érdeke az emigráció lebontása. A latin példabeszéd szerint barátjáról lehet megismerni mindenkit, de az ellenségek megválogatása nem kevésbé karakterisztikus vonása valakinek, mint a barátok megválogatása, és minden politikai rendszernek értékmérője az, kik vonultak emigrációba előle. Garami Ernő vagy Lovászy Márton sokesztendős emigrációja nem állítana ki jó bizonyítványt a mai politikai rendszer számára akkor sem, ha ennek a rendszernek igen exponált képviselői nem tettek volna szinte kétségbeesett erőfeszítéseket arra, hogy miniszteri tárca vállalására bírják Garami Ernőt, vagy megtartsák a miniszteri tárca élén Lovászy Mártont. Mert kár elfelejteni, hogy Lovászy Márton külügyminiszter volt az ellenforradalmi napok kezdetén és amikor Sir George Clark tárgyalásainak nyomán megalakult a koncentrációs kormány, a jobboldali pártok számára súlyos csalódás volt az, hogy Garami Ernő makacsul vonakodott a neki fölkínált miniszteri tárcát elfogadni. Azok az emigránsok, akiknek távolléte örök vád és nyitott seb a mai rendszer számára, nem fognak hazatérni a capitis deminutio maxima most rögtönzött szakasza alapján. Nem tudjuk, mire jó ez a szakasz, de arra egész bizonyosan nem jó, hogy elhallgattassa a vádat és behegessze azt a sebet, amelyet nagy érdeke volna behegeszteni a kormánynak az általa képviselt rendszer testén. Tessék szabatosan, taxatíva fölsorolni azokat a jogcímeket, amelyek megtiltják a hazatérést és a politikai szereplést a külföldre távozottaknak, azután pedig tessék egy tárgyilagos és elfogulatlan bírói fórumot fölállítani az egyes esetek elbírálására. De a minisztertanács kegyelméből és a legsúlyosabb erkölcsi fejvesztés terhe alatt ih n fognak hazatérni az értékes fejek az emigrációból. dátumok TMushsét, ugyan a spanyol katonai direktor jmn' taláhttlyan biztos eszközöMítés moHSjteffcket ayválasztási eredndf^fej^a^bályozjjgira, amilyen eszközöket és moaizOTfcfct kralt Bethlen István gróf kormánya "Magyarországon. Primo del Vera tábornoknak akad majd egy és más tanulnivalója Magyarországon az új választások előtt, és például a spanyol tábornokot érdekelni fogja az is, hogy a magyar kormány három pártot is támaszt alá, nem csupán egyet. Az egységes pártot Bethlen István teremtette saját képmására, de az egységes párt mellett van még egy szélsőjobb, amelyet szintén sokféle szál fűz a kormányhoz, és igen bajos volna eldönteni azt, hogy Wolff Károly tábora ellenzék-e, vagy hivatalosan támogatott kormánypárt. A kormány harmadik pártja pedig — ezt a megállapítást ne vegyék rossznéven nekünk Vági István, Hajdú Henrik és társaik a letartóztatásban, — a kormány harmadik pártja jelenleg a rendőrség szoros, sőt legszorosabb felügyelete alatt van, és ha Wolffék jobbfelé állanak az egységes párttól, akkor a kormány harmadik pártja balfelé áll a szocialistáktól... Mert minden rendőrségi akció Vágiékkal szemben fölösleges lett volna akkor, ha a rendőrségi akció előtt nem hallgatólagos kormánytámogatással bont zászlót a szocialista baloldal, vagy inkább az a néhány elkeseredett ember, aki a kormány jóvoltából szerepelhetett szocialista baloldal gyanánt a nyilvánosság előtt, és most a rendőrségi akció is azt a benyomást kelti, mintha így folytatódnék az a munka, amely szeretné a jelentéktelenségből kiemelni a sokat emlegetett Vágicsoportot. A „sokat emlegetett" ezúttal nem csupán konvencionális szólam, mert a kormány lapjaiban és azokban a lapokban, amelyek kéz alatt őrölnek egy malomban a kormánynyal, hosszú ideje nem volt olyan sajtósiker, mint amilyen az állítólagos szocialista baloldal különválását fogadta. Jerizát nem ostromolták úgy nyilatkozatokért, mint a Vági-csoport huszonnégy óra előtt még ismeretlen vezéreit, akik egy csapással primadonnákká lettek a jobboldal és az arany középút néhány lapjában, ahol a lap első oldala is mindig rendelkezésükre állott, ha volt valami mondanivalójuk a közvélemény számára. Ha véletlenül nincsenek városi választások, és ha így nem derül ki az, hogy a jobboldali lapok által melegen ünnepelt baloldali szocialista párt a huszonkét kerület közül egyben sem tudja összeszedni az ajánláshoz szükséges aláírásokat, akkor ma is még úgy szerepelne a Vági-csoport, mint a magyar politika egyik legerősebb faktora, amely mellett már alig érdemes szót ejteni a másik szocialista pártról, amely elvakultan és az országra nézve veszélyesen követi a realitásokat, mérlegelve a józanság útját. A városi választások azonban keresztülhúzták az optikai csalódás mesterséges felidézőinek számításait és kiderült, hogy a Vági-csoport vezéreinek távolról sincs olyan vonzóerejük a szocialista tömegekre, mint amilyent a jobboldali lapok egy része próbált adományozni nekik. A Vági-csoportnak most sürgős szüksége volt az üldözésre és a letartóztatásra, mert a mai viszonyok között az üldözés és a letartóztatás bőséges forrása a népszerűségnek. Ha tehát a kormánynak az volt a célja, hogy a sajtója által széles nyilvánossághoz segített Vági-csoport csakugyan megszervezhesse azt a keserűséget, amely részben a kormány jóvoltából itatja rr át a lelkeket, nem csupán a szocialisták fia táborában, akkor helyes és üdvös dolog volt a Vági-csoport vezérkarának letartóztatása." Ha azonban a kormány azt hiszi, hogy a konszolidáció ösvényén kell haladnia, és a konszolidáció politikájával kell próbálkoznia, akkor rendkívül súlyos hibát követett el, amikor a vasárnap hajnalban végrehajtott letartóztatásokkal újabb lépést tett a Vági-csoport politikai jelentőségre segítése felé. A kormány balpártja Vasárnap közölt a Világ egy igen érdekes madridi tudósítást a spanyol politikai helyzetről, és a tudósítás során Don Pedro Rico ezredes, a katonai direktórium cenzora szót ejtett az Unión Patriótica szervezéséről. Ez az Unión Patriótica, amelyet Primo de Rivera szervez, egyelőre csak egy liga, de ha egyszer sor kerül a választásokra, átalakít majd párttá, és megszerzi a spanyol mán Hindenburg birodalmi elnök csak a bíróságtól fogad el elégtételt (A Világ berlini tudósítójától.) A hannoveri egyetem egyik professzora, Lessing dr. ellen az egyetem fegyelmi vizsgálatot indított, mert az elnökválasztások idején egy prágai német lapban Slindenburgot ■ élesen támadta. A porosz közoktatásügyi miniszter most leiratot intézett az egyetem rektorátusához, melyben a legélesebben, elítéli ezt az eljárást, és kifejti, hogy a fegyelmi vizsgálat megindítására semmiféle okot sem lát fenforogni. A közoktatásügyi miniszter bejelenti, hogy bezáratja a főiskolát, ha Lessing előadásait az egyetemen megzavarják.. Az egyetem rektora erre beszüntette a fegyelmi vizsgálatot és kiáltványt intézett a hallgatósághoz, melyben felhívja őket: tartsák tiszteletben a tanítás szabadságát, és óvakodjanak minden rendzavarástól. A porosz kormány álláspontja hír szerint teljesen fedi Hindenburg birodalmi elnök felfogását, mert Hindenburg szintén ellenzi azt, hogy akármiféle módon megbénítsák a sajtó szabad kritikáját tevékenységével szemben. Hindenburg a legnagyobb mértékben méltányolja azt, hogy a német szocialista lapok nem követték a jobboldal által adott példát, és nem indítanak ellene olyan hajtóvadászatot, amint azt a szélsőjobb lapjai tették Ebert volt birodalmi elnök ellen, míg végül Ebert kénytelen volt közel száz rágalmazási pert indítani az ellene szórt éles támadásokkal szemben. Hindenburg tábornagyot ugyan környezetének egyes tagjai figyelmessé tették más éles kritikákra is, nem csupán Lessing tanár állásfoglalására, és próbálták meggyőzni a birodalmi elnököt arról, hogy az ilyen kíméletlen támadásokkal szemben kormányától kérjen védelmet. Hindenburg azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmi szín alatt nem igényelhet fokozottabb védelmet a sajtó támadásaival szemben, mint amilyenben II. Vilmosnak volt része uralkodásának idején. Márpedig II. Vilmos tevékenységét nem csupán a szocialista lapok és a polgári baloldal sajtóin vélték ismételten leplezetlen őszinte kritika tárgyává, de többször megtörtént az is, hogy a jobboldali lapok indultak kíméletlen rohamra a császár ellen, így például a Daily Mail-ben történt emlékezetes nyilatkozat után előbb a baloldali sajtó pergőtüzébe került II. Vilmos, majd pedig akkor, amikor megtörtént a visszavonulás, a jobboldali lapok némelyike támadta meg igen bántóan a császárt. Ugyanez történt a marokkói konfliktusok idején, amikor az Agadir kiküldetését, vagy a császár partraszállását Marokkóban a szocialista lapok és a baloldali lapok támadták, míg a meghátrálás a jobboldali sajtóban volt heves támadások tárgya. Nem egyszer megtörtént az, hogy kegyetlen iróniával beszéltek a német lapok a császár művészeti, színházi, vagy zenei kirándulásairól, nem szólva azokról a támadásokról, amelyek környezetének megválogatása miatt érték II. Vilmost. Hiszen volt egy idő, amikor óriási érdeklődés várta a Zukunft minden egyes számát, azokért a marólággal írott cikkekért, amelyek II. Vilmos környezetének pellengérre állítása mellett könyörtelenül reális világításba állították a császár alakját. Hindenburg tábornagy tehát a legnagyobb mértékben helytelennek tartaná azt, ha tevékenységét és személyét nagyobb mértékben, vagy akár csak olyan mértékben mentesítenék a támadások és a kritika alól, amint azt II. Vilmossal tette a német joggyakorlat. Azonkívül Hindenburg tábornagy nem felejtette el, milyen kellemetlen hatást keltett az, amikor a császárság idején egyetemi tanárokat próbáltak üldözni II. Vilmos tevékenységének kritizálása miatt, és amennyiben egyes helyekről kiéleződnének a támadások a birodalmi elnök ellen, a sajtórendészeti intézkedések és retorziók helyett Hindenburg is azon az úton akar haladni, ahogyan Ebert szerzett elégtételt akkor, amikor a szélsőjobb lapok hamis tanúk bérlésével és dokumentumok hamisításával indították meg kíméletlen rá,galmazási hadjáratukat ellene. Ezért a bíróság előtt keresett elégtételt, a maga részéről is kérve azt, hogy teljes bizonyítási szabadságot adjanak azoknak, akik vádakat emelnek ellene, és éppen a bizonyítási eljárás teljes fölszabadítása szerezte meg Ebertnek az elégtételt, hiszen bebizonyult az, hogy az ellene emelt vádak koronatanúja, akit a jobboldali lapok a férfias erények és makulátlan tisztesség példaképe gyanánt ünnepelte, tizenegy vagy tizenkét esetben volt büntetve lopásért, sikkasztásért, orgazdaságért, hamis esküért, és hasonlóan szép anteakták bontakoztak ki az Ebert-per többi fontos tanújáról is. Hindenburg tábornagy tehát úgy véli, hogy neki is az Ebert által adott példát kell követnie, és diszkreditálná magát azzal, ha közigazgatási vagy fegyelmi úton szerezne az ellene intézett támadásokért olyan elégtételt, amelynél a támadás, vagy a kritika íróinak nem volt előzetes módjuk bizonyítani, vájjon megfelelnek-e az általuk emelt vádak a valóságnak, vagy sem. Nem történt megegyezés az emigránsok hazatéréséről (A Világ tudósítójától.) .A nemzetgyűlés folyosóján és a sajtóban ma olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a kormány és a szociáldemokrata párt között az emigráció fölszámolásáról tárgyalások folynak. Úgynevezett beavatott forrásra történt hivatkozással annak is híre kelt, hogy a kormány és a szociáldemokrata párt Garami Ernő, Lovászy Márton és Buchinger Manó hazatérésének lehetőségeiről tárgyalt, és meg is egyezett. Ezekkel a hírekkel szemben a szociáldemokrata párt részéről megállapítják, hogy a párt és a kormány között nem folynak tárgyalások és a szállongó hírek forrását bizonyára abban kell keresni, hogy a legutóbbi pártközi értekezleten a szociáldemokrata párt a választójogi törvényjavaslat 62. szakaszának törlését kívánta. A választójogi törvényjavaslat 62. szakasza ugyanis megvonja a passzív választójogot azoktól, akik egy évnél hosszabb idő óta külföldön tartózkodnak. A törvényjavaslat ezt a rendelkezést viszszaható erővel ruházza föl és így nyilvánvalóan nem az a célja, hogy a jövőre nézve az ország területén való tartózkodásra bírja azokat a politikusokat, akik az ország közügyeinek intézésében részt óhajtanak venni, hanem a rendelkezés visszaható erejével el akarja zírni a megválaszthatóságtól azokat a politikusokat, akik jelenleg emigrációban vannak. A legutóbbi pártközi értekezleten a szociáldemokrata párt a választójogi törvényjavaslat eme szakaszának teljes törlését kívánta, és Vass József helyettes miniszterelnök már ezen az értekezleten kilátásba helyezte, hogy a kormány e szakasz módosítását megfontolás tárgyává teszi. A kormánynak ugyanis az a célja, hogy a nemzetgyűlés minél előbb fejezze be a választójogi törvényjavaslat tárgyalását, mivel pedig az úgynevezett emigráns-szakasz fentartása szélesebb körű vitát provokálhatna, a kormány olyan módosításra törekszik, amely véleménye szerint ennek a szakasznak vitáját is szűkebb keretek közé szoríthatja. ■:,) Vass miniszterelnök-helyettes cáfolja a megegyezés hírét A forgalomba került hírekre vonatkozólag a Világ munkatársa kérdést intézett Vass József helyettes miniszterelnökhöz, aki az emigráns-ügyről a következő felvilágosítást adta: " A kormány az emigránsok hazatéréséről senkivel sem tárgyal. Ilyen tárgyalásokról én nem tudok, pedig a " jelenlegi helyzetemben tudnom kellene arról, ha ilyen tárgyalások egyáltalában folynának. Az emigránsok ügyében a legutóbb kiadott kormányrendelet óta nem következett be változás és a helyzet ma is az, hogy minden esetben, ha valaki vissza akartérni, külügyi képviseleteink jelentése alapján a minisztertanács dönt a visszatérni óhajtók ügyéről. rrrz Minden visszatérnióhajtónak módjában áll tehát előre megtudni azt, hogy vele szemben a hazai hatóságok milyen álláspontra helyezkednek. Ennek az állásfoglalásnak a tárgyi alapja mindenkor annak mérlegelése, hogy a visszatérni óhajtó emigráns ellen van-e folyamatban bűnvádi eljárás, és ha igen, nem veszélyezteti-e az ország belső rendjét az, hogy az illető ügyének jogerős bírói elbírálásáig szabadlábon védekezhessen. Ez a helyzet és ennek a helyzetnek megváltoztatása érdekében nem folynak tárgyalások. A szállongó hírek forrását valószínűleg egy félreértésben kell keresni. A kormány elhatározta ugyanis a választójogi törvényjavaslat 62. szakaszának módosítását. A szakasz parlamenti tárgyalásánál a belügy-