Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

/ I Világ a polgári jogot harcosa. TkfteTl a tu­domány, a művészet ég a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyerkeket, az elnyomottakat, az Oldözöttckct. Vétót kiált az Igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a fn unkát, mely a békétlenség levegőiében el* korvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. _______ XV ifiVFOLYAM Hl SZÁM : i9i3-254^Eh^ ma^aagBgBaazsESSnz];EMBaamaBmmn3ía3g^Bai^ X Világ Magyarország meg’újliodásáf a demo­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza neWjJ. de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszt# meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat fixen az elvek mőgé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak: kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. Capllls deminutio A jogi és erkölcsi fejvesztés három fór- tatája volt ismeretes a római jog előtt: a ca- pitis deminutio maxima, amely a teljes po­litikai jogvesztésen kívül a — fejvesztésre ítéltet megfosztotta a római polgárok szá­mára biztosított magánjogi és családjogi helyzettől is, míg a capitis deminutio média és a capitis deminutio minima fokról fokra csökkentették a fejvétel jogi következ- mértyeit. A modern jog elismerte a relativitás tanát, mielőtt Einstein a természettudományban beszélt volna a relativitás törvényéről: és ma már senki nem vonja kétségbe, hogy egyes esetekben fokozott következményei vannak bizonyos jogi intézkedéseknek. Ami nem ejt csorbát egy magánember erkölcsi íntaktságán, az életveszélyes sebet ejt néha a politikuson. Ezért lehet és kell azt mon­dani, hogy capitis deminutio maxima volna a politikusokra nézve az, ha a kormány ma este fölmerült terve szerint több, mint egyéves külföldi távoliét után is választha­tónkká lennének, — a minisztertanács előze­tes jóváhagyásával. Hirtelenében nem tud­juk, milyen ellenzéki politikus vethetné alá magát ennek a szakasznak, és indulhatna cl politikai pályájának új szakasza elé, a kor­mány előzetes jóváhagyására hivatkozva. A minisztertanácsnak mindenesetre igen Jó véleménye van saját tárgyilagosságáról és elfogulatlanságáról, ha illetékesnek tartja magát arra, hogy szabad mérlegelés alapján döntsön arról: melyik ellenzéki politikus térhet haza külföldről mandátumot vállalni, és melyik magyar politikus vesztette el jog­címét a politikai szerepléshez. A választó­jogi javaslat tervezett új szakasza a megne­hezítését é.^ nem a megkönnyítését jelenti a külföldre került magyar politikusok vissza­térésének. így nem fognak visszatérni Ma­gyarországra az elmúlt éveknek olyan poli- tijiai vezérei, akik erkölcsileg és intellek- tüáHsan értékek az egész ország számára. A visszatérésnek és az újabb politikai szerep­lésnek ezt a kvalifikációját nem fogadhatja el más, csak az, akiről könnyű szívvel mond 1? saját, pártja, és könnyű szívvel mondhat le az ország. Az emigráció lebontásáról sok szó esett talár, és néha a kormány is közeljárt ahhoz az elismeréshez, hogy neki szintén érdeke az emigráció lebontása. A latin példabeszéd szerint barátjáról lehet megismerni minden­kit. de az ellenségek megválogatása nem ke­vésbé karakterisztikus vonása valakinek, mint a barátok megválogatása: és minden politikai rendszernek értékmérőié az, kik vonultak emigrációba előle. Garami Ernő va^v Lovászy Márton sokesztendős emigrá­ciója nem állítana ki jó bizonyítványt a mai politikai rendszer számára akkor sem, ha ennek a rendszernek igen exponált kép­viselői nem tettek volna szinte kétséabecsett erőfeszítéseket arra, hogy miniszteri tárca vállalására bírják Garami Ernőt: vagy meg­tartsák a miniszteri tárca élén Lovászy Már­tont. Mert kár elfelejteni, hogy Lovászy Márton külügyminiszter volt az ellenforra­dalmi napok kezdetén és amikor Sir George Clark tárgyalásainak nyomán megalakult a koncentrációs kormány: a jobboldali pártok számára súlyos csalódás volt az, hogy Ga­rami Ernő makacsul vonakodott a neki föl­kínált miniszteri tárcát elfogadni. Azok az emigránsok, akiknek távolléte örök vád és nyitott seb a mai rendszer szá­mára, nem fognak hazatérni a capitis de­minutio maxima most rögtönzött szakasza alapján. Nem tudjuk, mire jő ez a szakasz, de arra egész bizonyosan nem jó, hogy el­hallgattassa a vádat és behegessze azt a se­bet, amelvet nagy érdeke volna behegeszteni a kormánynak az általa képviselt rendszer testén. Tessék szabatosan, taxatíva fölso­rolni azokat a jogcímeket, amelyek megtilt­ják a hazatérést és a politikai szereplést a külföldre távozottaknak, azután pedig tes­sék egy tárgyilagos és elfogulatlan bírói fórumot fölállítani az egyes esetek elbírálá­sára. De a minisztertanács kegyelméből és a legsúlyosabb erkölcsi fejvesztés terhe alatt ih n fognak hazatérni az értékes fejek az emigrációból. fSZTETTE; PIJBJESZ LAJOS X SZERDA, 1925 JflLHJS 1 dátumok ™u>shsét, i ugyan a spanyol katonai direktor jmn' taláhítlyan biztos esz- közöMíiés mó'HSjteffcket ayválasztási ered- nidf^fej^a^bályozjjgira, amilyen eszközökéi és moaizOTfcfct kralt Bethlen István gróf kormánya '‘Magyarországon. Primo de ^Vera tábornoknak akad majd egy és más tínulnivalója Magyarországon az új választások előtt: és például a spanyol tábornokot érdekelni fogja az is, hogy a magyar kormány három pártot is támaszt alá, nem csupán egyet. Az egységes pártot Bethlen István teremtette saját képmására, de az egységes párt mellett van még egy szélsőjobb, amelyet szintén sokféle szál fűz a kormányhoz; és igen bajos volna eldön­teni azt, hogy Wolff Károly tábora ellen- zék-e, vagy hivatalosan támogatott kor­mánypárt. A kormány harmadik pártja pedig — ezt a megállapítást ne vegyék rossznéven ne­künk Vági István, Hajdú Henrik és társaik a letartóztatásban, — a kormány harmadik pártja jelenleg a rendőrség szoros, sőt leg­szorosabb fölügyelete alatt van, és ha Wolffék jobbfelé állanak az egységes párt­tól, akkor a kormány harmadik pártja bal- fclé áll a szocialistáktól... Mert minden rendőrségi akció Vágiékkal szemben fölös­leges lett volna akkor, ha a rendőrségi akció előtt nem hallgatólagos kormánytámogatás­sal bont zászlót a szocialista baloldal, vagy inkább az a néhány elkeseredett ember, aki a kormány jóvoltából szerepelhetett szo­cialista baloldal gyanánt a nyilvánosság előtt: és most a rendőrségi akció is azt a benyomást kelti, mintha így folytatódnék az a munka, amely szeretné a jelentéktelenség­ből kiemelni a sokat emlegetett Vági- csoportot. A „sokat emlegetett" ezúttal nem csupán konvencionális szólam, mert a kormány lapjaiban és azokban a lapokban, amelyek kéz alatt őrölnek egy malomban a kormány­nyal, hosszú ideje nem polt olyan — sajtó­siker, mint amilyen az állítólagos szocialista baloldal különválását fogadta. Jeritzát nem ostromolták úgy nyilatkozatokért, mint a Vági-csoport huszonnégy óra előtt még is­meretlen vezéreit, akik egy csapással prima­donnákká lettek a jobboldal és az arany középút néhány lapjában, ahol a lap első oldala is mindig rendelkezésükre állott, ha volt valami mondanivalójuk a közvélemény számára. Ha véletlenül nincsenek városi választá­sok, és ha így nem derül ki az, hogy a jobb­oldali lapok által melegen ünnepelt baloldali szocialista párt a huszonkét kerület közül egyben sem tudja összeszedni az ajánláshoz szükséges aláírásokat, akkor ma is még úgy szerepelne a Vági-csoport, mint a magyar politika egyik legerősebb faktora, amely mellett már alig érdemes szót ejteni a másik szocialista pártról, amely elvakultan és az országra nézve veszélyesen követi a realitá­sokat. mérlegelve a józanság útját. A városi választások azonban keresztülhúzták az optikai csalódás mesterséges fölidézőinek számításait és kiderült, hogy a Vági-csoport vezéreinek távolról sincs olyan vonzóerejük a szocialista tömegekre, mint amilyent a jobboldali lapok egy része próbált adomá­nyozni nekik. A Vági-csoportnak most sür­gős szüksége volt az üldözésre és a letartóz­tatásra, mert a mai viszonyok között az ül­dözés és a letartóztatás bőséges forrása a népszerűségnek. Ha tehát a kormánynak az volt a célja, hogy a sajtója által széles nyil­vánossághoz segített Vági-csoport csak­ugyan megszervezhesse azt a keserűséget, amely részben a kormány jóvoltából itatja r\ r át a lelkeket, nem csupán a szocialisták fi f táborában, akkor helyes és üdvös dolog volt / / a Vági-csoport vezérkarának letartóztatása. L' Ha azonban a kormány azt hiszi, hogy a konszolidáció ösvényén kell haladnia, és a konszolidáció politikájával kell próbál­koznia, akkor rendkívül súlyos hibát köve­tett el, amikor a vasárnap hajnalban végre­hajtott letartóztatásokkal újabb lépést tett a Vági-csoport politikai jelentőségre segí­tése felé. Hindenburg birodalmi elnök csak a bíróságtól fogad el elégtételt A kormány balpártja Vasárnap közölt a Világ egy igen érdekes madridi tudósítást a spanyol politikai hely­zetről, és a tudósítás során Don Pedro Rico ezredes, a katonai direktórium cenzora szól ejtett az Unión Patriótica szervezéséről. Ez az Unión Patriótica, amelyet Primo de Ri- vera szervez, egyelőre csak egy liga, de ha egyszer sor kerül a választásokra, átálakiú tnajd párttá, és megszerzi a spanyol mán­(A Világ berlini tudósítójától.) A hanno­veri egyetem egyik professzora, Lessing dr. ellen az egyetem fegyelmi vizsgálatot indí­tott, mert az elnökválasztások idején egy pTágai német lapban Ilindenburgot ■ élesen támadta. A porosz közoktatásügyi miniszter most leiratot intézett az egyetem rektorátu­sához, melyben a legélesebben, elítéli ezt az eljárást, és kifejti, hogy a fegyelmi vizsgálat megindítására semmiféle okot sem lát fen- forogni. A közoktatásügyi miniszter bejelenti, hogy bezáratja a főiskolát, ha Lessing elő­adásait az egyetemen megzavarják,. 1 Az elvetem rektora erre beszüntette a fegyelmi vizsgálatot és kiáltványt intézett a hallgató­sághoz, melyben felhívja őket: tartsák tisz­teletben a tanítás szabadságát, és óvakodja­nak minden rendzavarástól. A porosz kormány álláspontja hír szerint teljesen fedi Hindenburg birodalmi elnök felfogását, mert Hindenburg szintén ellenzi azt. hogy akármiféle módon megbénítsák a sajtó szabad kritikáját tevékenységével szemben. Hindenburg a legnagyobb mérték­ben méltányolja azt, hogy a német szocia­lista lapok nem követték a jobboldal ál­tal adott példát, és nem indítanak ellene olyan hajtóvadászatot, amint azt a szélső­jobb lapjai tették Ebért volt birodalmi el­nök ellen, míg végül Ebért kénytelen volt közel száz rágalmazási port indítani az el­lene szórt éles támadásokkal szemben. Hindenburg tábornagyot ugyan környe­zetének egyes tagjai figyelmessé tették más éles kritikákra is, nem csupán Lessing ta­nár állásfoglalására, és próbálták meg­győzni a birodalmi elnököt arról, hogy az ilyen kíméletlen támadásokkal szemben kormányától kérjen védelmet. Hindenburg azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmi szín alatt nem igényelhet fo­kozottabb védelmet a sajtó támadásaival szemben, mint amilyenben II. Vilmosnak volt része uralkodásának idején. Már pedig FI. Vilmos tevékenységét nem csupán . a szocialista lapok és a polgári baloldal saj­tóin félték ismételten leplezetlen őszinte kritika tárgyává, de többszőr megtörtént az is, hogy a jobboldali lapok indultak kímé­letlen rohamra a császár ellen. így például a Daily Mail-ben történt emlékezetes nyi­latkozat után előbb a baloldali sajtó pergő­tüzébe került II.' Vilmos, ma jd pedig akkor,' amikor megtörtént a visszavonulás, a jobb­oldali lapok némelyike támadta meg igen bántóan a császárt. Ugyanez történt a ma- rakkói konfliktusok idején, amikor az Agadir kiküldetését, vagy a császár partra­szállását Marokkóban a szocialista lapok és a baloldali lapok támadták, mig a meg­hátrálás a jobboldali sajtóban volt heves támadások tárgya. Nem egyszer megtörtént az, hogy kegyetlen iróniával beszéltek a német lapok a császár művészeti, színházi, vagy zenei kirándulásai­ról, nem szólva azokról a támadásokról, amelyek környezetének megválogatása miatt érték II. Vilmost. Hiszen volt egy idő, amikor óriási érdeklődés várta a Zukunft minden egyes számát, azokért a marólúggal írott cik­kekért, amelyek TI. Vilmos környezetének pellengérre állítása mellett könyörtelenül reális világításba állították a császár alakját. Hindenburg tábornagy tehát a legnagyobb mértékben helytelennek tartaná azt, ha tevé­kenységét és személyét nagyobb mértékben, vagy akár csak olyan mértékben mentesíte­nék a támadásók és a kritika alól, amint azt U. Vilmossal tette a német joggyakorlat. Azonkívül Hindenburg tábornagy nem felej­tette el, milyen kellemetlen hatást keltett az, amikor a császárság idején egyetemi tanáro­kat próbáltak üldözni II. Vilmos tevékenysé­gének kritizálása miatt: és amennyiben egyes helyekről kiéleződnének a támadások a biro­dalmi elnök ellen, a scitórendészeti intézke­dések és retorziók helyett Hindenburg is azon az úton akar haladni, ahogyan Ebért szerzett elégtételt akkor, amikor a szélsőjobb lapok hamis tanuk bérlésével és dokumentumok hamisításával indították meg kíméletlen rá-, galmazási hadjáratukat ellene. Ebért a bíróság előtt keresett elégtételt, • a maga részéről is kérve azt, hogy teljes bizo­nyítási szabadságot adjanak azoknak, akik vádakat emelnek ellene: és éppen a bizonyí­tási eljárás teljes fölszabadítása szerezte meg Ebertnek az elégtételt, hiszen bebizonyult az, hogy az ellene emelt vádak koronatanúja, akit a jobboldali lapok a férfias erények és makulátlan tisztesség példaképe gyanánt ünnepelte, tizenegy vagy tizenkét esetben volt büntetve lopásért, sikkasztásért, or­gazdaságért, hamis esküért: és hasonlóan szép anteakták bontakoztak ki az Ebert-pör többi fontos tanújáról is. Hindenburg tábornagy tehát úgy véli, hogy neki is az Ebért által adott példát kell követnie, és diszkreditálná magát azzal, ha közigazgatási vagy fegyelmi úton szerezne az ellene intézett támadásokért olyan — elég­tételt, amelynél a támadás, vagy a kritika íróinak nem volt előzetes módjuk bizonyí­tani, vájjon megfelelnek-e az általuk emelt vádak a valóságnak, vagy sem. Nem történt megegyezés az emigránsok hazatéréséről (A Világ tudósítójától.) ,A nemzetgyűlés folyosóján és a sajtóban ma olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a kormány és a szociáldemokrata párt között az emigráció fölszámolásáról tárgyalások folynak. Ügy­nevezett beavatott forrásra történt hivatko­zással annak is híre kelt, hogy a kormány és a szociáldemokrata párt Garami Ernő, Lovászy Márton és Buchinger Manó haza­térésének lehetőségeiről tárgyalt: és meg is egyezett. Ezekkel a hírekkel szemben a szociáldemokrata párt részéről megállapít­ják, hogy a párt és a kormány között nem folynak tárgyalások és a szállongó hírek forrását bizonyára abban kell keresni, hogy a legutóbbi pártközi értekezleten a szociál­demokrata párt a választójogi törvényjavas­lat 62. szakaszának törlését kívánta. A vá­lasztójogi törvényjavaslat 62. szakasza usvanis megvonja a passzív választójogot azoktól, akik egy évnél hosszabb idő óta kül­földön tartózkodnak. A törvényjavaslat ezt a rendelkezést vjsz- szaható erővel ruházza föl és így nyilván­valóan nem az a célja, hogy a jövőre nézve az ország területén való tartózkodásra bírja azokat a politikusokat, akik az ország köz­ügyeinek intézésében részt óhajtanak venni, hanem af rendelkezés visszaható erejével el akarja zí.mi a megválaszthatóságtól azokat a politikusokat, akik jelenleg emigrációban vannak. A legutóbbi pártkózi értekezleten a szociáldemokrata párt a választójogi tör­vényjavaslat eme szakaszának teljes törlését kívánta, és Vass József helyettes miniszter- elnök már ezen az értekezleten kilátásba he­lyezte, hogy a kormány e szakasz módosítá­sát megfontolás tárgyává teszi. A kormány­nak ugyanis az a célja, hogy a nemzetgyűlés minél előbb fejezze be a választójogi tör­vényjavaslat tárgyalását, mivel pedig az úgynevezett emigráns-szakasz fentariása szé- lesebbkörű vitát provokálhatna, a kormány olyan módosításra törekszik, amely véle­ménye szerint ennek a szakasznak vitáját is szükebb keretek közé szoríthatja. ■:,) Vass miniszterelnök-helyettes cáfolja a megegyezés hírét A forgalombakerült hírekre vonatkozólag a Világ munkatársa ) kérdést intézett Vass József helyettes miniszterelnökhöz, aki az emigráns-ügyről a következő felvilágosítást adta: — A kormány az emigránsok haza­téréséről senkivel sem tárgyal. Ilyen tárgyalásokról én nem tudok, pedig a " jelenlegi helyzetemben tudnom kellene arról, ha ilyen tárgyalások egyáltalában folynának. Az emigránsok ügyében a legutóbb kiadott kormányrendelet óta nem következett be változás és a hely­zet ma is az, hogy minden esetben, ha valaki vissza akay .térni, külügyi kép­viseleteink jelentése alapján a minisz­tertanács dönt a visszatérni óhajtók ügyéről. rrrz Minden visszatérni 'óhajtónak módjában áll tehát előre megtudni azt, hogy vele szemben a hazai hatóságok milyen álláspontra helyezkednek. Ennek az állásfoglalásnak a tárgyi alapja mindenkor annak mérlegelése, hogy a visszatérni óhajtó emigráns ellen van-c folyamatban bűnvádi eljárás, és ha igen, nem veszélyezteti-e az ország belső rendjét az, hogy az illető ügyé­nek jogerős bírói elbírálásáig szabad­lábon védekezhessen. — Ez a helyzet és ennek a helyzet­nek megváltoztatása érdekében nem folynak tárgyalások. A szállongó hírek forrását valószínűleg egy félreértésben kell keresni. A kormány elhatározta ugyanis a választójogi törvényjavaslat 62. szakaszának módosítását. A szakasz parlamenti tárgyalásánál g belügy­Ara 3ooa,KO»oi«A

Next

/
Thumbnails
Contents