Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

2 119 25 július is. miniszter úr azt a módosítást fogja elő­terjeszteni, hogy a szakasz kizáró ren­delkezését különös méltánylást érdemlő esetekben a minisztertanács felfüggeszt­heti. Ez a módosítás tehát nem az emigránsok hazatérésére, hanem inkább az aktív politikai életbe való vissza­térésre vonatkozik. . .... Rossz tréfa az egész módosítás • QS Világ munkatársa a helyettes minisz­terelnöknek ezt a nyilatkozatát közölte a szociáldemokrata párt vezetőivel, megkér­dezve őket, hogy ezt a módosítást a párt ki­elégítőnek találja-e . Peyer Károly nemzet­­gyűlési képviselő a következőkben ismer­tette a szociáldemokrata párt álláspontját: . — Az ígért módosítás rossz tréfánál másnak nem minősíthető. A mi álláspon­tnak ezek után is változatlanul az, hogy az egész szakaszt törölni kell. Véleményünk szerint senkit sem lehet a politikai életből kizárni azért, mert az illetőnek szerencséje volt külföldön tartózkodni, vagy pedig kényszerítve volt erre. Ha valaki például három évig ültetvényes volt Kínában, és visszatér onnan, ettől az embertől épúgy n­em lehet megvonni a választójogot, mint attól a politikustól, aki esetleg más okok miatt élt egy évnél hosszabb ideig az or­szág határain kívül.­­ Ennek a szakasznak politikai tenden­ciáját még kirívóbbá teszi az a módosítás, amelyet most a helyettes miniszterelnök úr beígér. Minisztertanácsi határozattal füg­gővé tenni a külföldről visszatérők vá­laszthatóságát, ez nem minősíthető másnak, mint annak, hogy a legelsőbbrendű polgár­jogot politikai alku tárgyává akarják tenni. E választójogi törvényjavaslat emigráns­szakaszának tárgyalására már a nemzet­gyűlés holnapi ülésén sor kerül, a Ra­­kovszky Iván belügyminiszter által már a szakasz tárgyalásának megkezdésekor be­terjesztendő módosítással Péper Károly nyi­latkozata után nem lehet remélni a szakasz békés letárgyalását. A választójog délelőtti tárgyalása é­rt nemzetgyűlés mai ülését tizenegy órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. A nemzet­­gyűlés harmadik olvasásban is elfogadta az in­­demnitást Ezután a költségvetés került napi­rendre. Fráter Pál előadó ismertette a költségvetést, amely szerint a nemzetgyűlésnek a tavalyi 32 milliárd helyett a jövő évben 30 milliárd lesz a kiadása. Ebben az összegben a felsőház 5100 millió koronával szerepel A nemzetgyű­lés elnökének, alelnökeinek, jegyzőinek, általá­ban képviseő-tisztviselőinek illetménye 1200 millió k­oronával, kinevezett tisztviselőinek il­letményei 400 millió koronával emelkednek. Hegymegi-Kiss Pál kifogásolja a felsőház költségeinek megszavazását, mert erre semmi törvényes alap nincsen. Indítványozza, hogy utasítsák a gazdasági bizottságot a gyorsírók jobb fizetésére. A Ház ezt az indítványt elfogadja , a nem­zetgyűlés költségvetését megszavazza. Követke­zett a választójog vitájának folytatása. A IV. szakasznál Vázsonyi Vilmos indítványozza, hogy a köz­ponti választmánynak egy, a királyi tábla ál­tal kijelölt bíró legyen az előadója. Rakovszky belügyminiszter ellenzi az indít­ványt, melyet a Ház el is vet. A 17—26. szakaszt változatlanul megszavaz­zák. .­­ . ! A 27. szakasznál Vázsonyi Vilmos azt a mó­dosítást ajánlja, hogy a választók összeírása nécák szerint történjék s a nőválasztóknál ve­gyék be a jegyzékbe a választó leánykori ne­­vét is. Rakovszky belügyminiszter az indítvány első részéhez nem járul hozzá, második részét azon­ban elfogadja. A 28. szakasznál Vázsonyi Vilmos indítvá­nyozza, hogy egy-­egy választási ciklusban leg­alább kétszer írják össze a választókat Rakovszky belügyminiszter ezt a költségek miatt ellenzi...,­­ . , . Vázsonyi Vilmos A 33. szakasznál az eddig felállított kereteket a négy elemi elvégzésének megállapítására vonatkozólag szűknek tartja és azok bővítését kívánja. Ilyen irányú módo­sítást ajánl. Javasolja továbbá, hogy ne csak a vitézségi érmesek kapjanak választói jogot, hanem azok is, akiknek Károly­ csapatkereszt­­jük van. Szabó Imre, Petrovácz Gyula, Várnai Dá­niel és Farkas Tibor rövid felszólalása után Rakovszky Iván belügyminiszter úgy nyilat­kozik, hogy aki altiszt volt, arról feltételez­hető, hogy olyan intelligenciája van, mintha négy elemit végzett volna. Elfogadja Vázsonyi módosítását is. A 35-ik szakaszt vita nélkül, a 36-ik szakaszt Vázsonyi Vilmosnak a belügyminiszter által is elfogadott módosításával fogadta el a Ház. VILÁG A kormány és a többség ma újból megakadályozta a tisztviselők fizetésemelésének és az adók leszállításának napirendre tűzését . (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés ma folytatta a választjogi törvényjavaslat részletes tárgyalását, amelynek során ma el­jutottak a 60. szakaszhoz. Holnap kerül sorra a javaslat 62-ik, úgynevezett emigráns szakaszának tárgyalása, amely ma a politi­­­kai érdeklődés középpontjába került . A nemzetgyűlés demokratikus ellenzéke ma is kísérletet tett az irányban, hogy a tör­vényhozás a választójogi törvényjavaslat tin­­tkjának meg­szakításával mindenekelőtt a kormánynak azt a törvényjavaslatát tár­gyalja le, amely a miniszterelnök genfi, ta­nácskozásainak eredményet, tehát a tisztvi­selői fizetésének emelését, az adók leszállí­tását és a beruházási munkálatok megkez­désére adandó felhatalmazást foglalja ma­gában. A kom­ány és az őt támogató több­ség az ellenzéknek ez irányban előterjesztett újabb indítványát ma is elutasította és a szociális és gazdasági szempontból sürgős törvényjavaslat letárgyalása helyett tovább is a választójogi törvényjavaslat vitáját for­szírozza. A kormány ezzel a magatartásával a vá­lasztójogi törvényjavaslat tárgyalásának mi­előbbi befejezését akarja kierőszakolni. Az ellenzék azonban nem hajlandó ennek a ter­rornak engedni, amelyre más választ nem adhat, minthogy mindenap indítványozni fogja a genfi határozmány napirendre tű­zését Húsz szakaszt tárgyalt le délután a nemzetgyűlés Szünet után Zsitvay Tibor elnök nyitja meg az ülést. Rothenstein Mór a 39-ik szakasz második bekezdéséhez a lényeget nem érintő pótlást ajánl. Rakovszky Iván belügyminiszter a pótlást elfogadja. A Ház a szakaszt az előadó és Rothenstein Mór pótlásával fogadta el.­­ A 40-ik szakasznál Saly Endre több módosí­tást ajánl. Rakovszky Iván belügyminiszter nem fo­gadja el a módosításokat. A Ház az eredeti szöveget fogadja el. A 41—45. szakaszokat vita nélkül fogadja el a Ház. A 46. szakasznál Hegymegi-Kiss Pál azt java­solja, hogy a központi választmány határozatai ellen beadott panaszokat ne a közigazgatási bíróság, hanem a tábla bírálja el Rakovszky Iván belügyminiszter ellenzi az indítványt. A Ház az eredeti szakaszt fogadja el A 47. és 48. szakaszt vita nélkül, eredeti szövegezésben, a 49-iket pedig az előadó stiláris módosításával fogadják­­. Az 50-ik szakaszhoz Saly Endre módosítást ajánl, amelyet Hegymegi Kiss Pál támogat. A Ház Rakovszky belügyminiszter rövid meg­jegyzése után a módosítást elveti. Az 51. szakasznál Puky Endre előadó módo­sítást ajánl, amelyet azzal okol meg, hogy később a szavazóigazolvány-rendszer megszűné­sét fogja indítványozni. Rothenstein Mór indítványozza, hogy a vá­lasztás mindig vasár- és ünnepnapon, illetve törvényes munkaszüneti napon legyen. Hegymegi-Kiss Pál és Rakovszky Iván bel­ügyminiszter felszólalása után a Ház az előadó módosítását elfogadja, Rothenstein Mór indít­ványát elveti.­­ Az 52. szakaszt vita nélkül fogadják el. Az 53. szakasznál Puky Endre előadó módo­sítást ajánl és új bekezdést javasol, mely sze­rint eltérő vélemény esetén a választási biztos Véleménye a döntő.­­ Elnök azzal az indokolással, hogy az ellen­zéknek ideje legyen a módosítást fontolóra venni, az ülést öt percre felfüggeszti.­­ Szünet után Hegymegi-Kiss Pál szól a sza­kaszhoz. Az előadó módosítását aggályosnak tartja, az új bekezdéshez az ellenzék nevében is hozzájárni. Farkas István hasonló értelemben szól Rakovszky Iván belügyminiszter kéri az elő­adó módosításának elfogadását. A Ház így ha­tároz. Az 54. szakaszt vita nélkül fogadják el Az 55-ik szakaszhoz Hegymegi-Kiss Pál mó­dosítást ajánl, amelyet a belügyminiszter meg­jegyzése után a Ház elvet. Az 56—58-ik szakaszokat vita nélkül fogad­ják el. Az 59-ik szakasznál Puky Endre előadó és Hegymegi-Kiss Pál ajánlanak módosítást. Rukovszky István belügyminiszter mindkét módosítást magáévá teszi. A Ház a módosításokat elfogadja. A 60-ik szakasznál Hegymegi-Kiss Pál mó­dosítást ajánl, hogy a gyűlések engedélyezésé­nél a rendőrség pártatlanul járjon el, javasolja továbbá, hogy a szakasznak azt a részét, mely a plakátokra vonatkozik, töröljék. Rupert Rezső indítványozza, hogy a rendőr­hatóságnak ne húsz, hanem tizenkét óra alatt kelljen nyilatkoznia a gyűlések engedélyezése dolgában. Farkas István: A választások előtt messzebb­menő gyülekezési jogot kell adni, mint nor­mális időben. A javaslat éppen az ellenkezőjét célozza. Helytelennek tartja, hogy csak har­minc nappal a választások előtt kezdhetik meg az agitációt. Ez az intézkedés éppen azo­kat a pártokat sújtja, amelyek­ a tömegekre támaszkodnak. Szabó Imre a javaslatnak a gyülekezési jogra vonatkozó rendelkezéseit bírálja. Mar­ásits Géza: A vidéki rendőrhatóságok az utóbbi időben még a szövetkezeti közgyűlése­ket sem engedélyezték. Ez is mutatja, hogyan kezelik nálunk a gyülekezési szabadságot. A javaslat csaknem lehetetlenné teszi, hogy a szocialista párt gyűlések tartására helyiséget kapjon. Rupert Rezső bejelenti, hogy előbb benyúj­tott módosítását visszavonja, mivel ez félre­értésen alapult. Esztergályos János: A javaslat intézkedései homályosak és módot adnak arra, hogy a ha­tóságok ezeket a kormánypárt érdekében félre­magyartsák. , m.IIII- I l&íu.i­­ Györki Imre: Személyes kérdésben kér szót A pénteki vita során, kitértem beszédem­ben Prónay Pál ügyére, valamint a Somogyi —Bacsó-gyilkosság tárgyában lefolytatott bizonyítási eljárásra. A honvédelmi minisz­ter úr szombaton reflektált beszédemre és én ekkor nem tudtam és nem is akartam nyomban válaszolni, mert súlyt helyeztem arra, hogy a honvédelmi miniszter úr kije­lentéseivel szemben aktákkal bizonyítsam igazamat. A honvédelmi miniszter úr kritika tár­gyává tette azt a kijelentésemet, melyben azt állítottam, hogy a honvéd­ törvényszék Pró­nay Pál, illetve védője, Darvas János egy be­adványát, annak sértő tartalma miatt, nem zárhatta, hanem­­visszautasította. A honvé­delmi miniszter úr azt mondotta, ho°v ez a megállapításom téves. Most módomban van a visszautasító végzést itt felolvasni, melynek szó szerinti szövege így hangzik: „Ezt a beadványt sértőne­k tartjuk és éppen ezért érdemben való intézkedés nél­kül visszautasítjuk. Egyben utasítást adtunk az irodai közegeinknek, hogy amennyiben Prónay Pál úr vagy ügyvédje, Darvas János, hasonló sértő tartalmú beadványt intéz hoz­zánk, ezt rövid úton küldjék vissza." Ez a végzés nemcsak azt igazolja, amit állítottam, hanem a jövőre vonatkozóan is magában foglal intézkedéseket, még­pedig azt, hogy a sértő tartalmú beadványokat minden további nélkül küldjék vissza. Ez kétségtelenül igazolja állításomat és azt, hogy a honvéd-ügyészség szabálytalanul, sőt törvényellenesen járt el, mert ha egy bead­ványban sértő kifejezéseket talál, akkor joga van emiatt eljárást indítani, de a beadványt semmi körülmények közt se vetheti vissza. Egy másik kijelentésem arra vonatkozott, hogy a nyugatmagyarországi fosztogatások ügyében nem indítottak vizsgálatot. A honvé­delmi miniszter úr ezt az állításomat is meg akarta cáfolni. Ezzel szemben hivatkozom arra a tényre, hogy a vizsgáló­bizottság, amely ebben az ügyben eljárt, nem hallgatta ki a sértetteket. A honvédelmi miniszter úr erre vonatkozóan csak annyit mondott, hogy ebben az ügyben Prónay ügyvédje, Darvai ellen megindították az eljárást. Bizonyíté­kaim felsorolása céljából hivatkozom Darvai­­nak a Reggel című lapban megjelent nyilat­kozatára, mely nemcsak azt igazolja, hogy amit elmondottam, az megfelel a tényeknek, hanem még sokkal súlyosabb kitételeket is tartalmaz. A Somogyi—Bacsó-ügyre vonatkozó állí­tásaim igazolásául a következőket sorolom fel. A honvédelmi miniszter úr beszédében mintegy neheztelve azt mondotta, hogy egyik szociáldemokrata képviselőtársam olyan nyi­latkozatot tett, hogy mi várakozó álláspontra helyezkedünk és megvárjuk a fejleményeket, s addig ezt az ügyet nem hozzuk elő. Ez igaz. Meg kell azonban állapítanom, hogy már az első hetekben a nyomozás során kü­lönböző rendellenességek történtek, amelyek szükségessé tették, hogy ezzel a kérdéssel újból foglalkozzunk. A nyomozati eljárásnak első eredménye az, hogy Beniczkyt letartóz­tatták, a második eredménye pedig, hogy az egyik tanút, Fényes Lászlót, nem hányatták ki mindazon tényállításokra vonatkozóan, amelyekre kihallgatását kérte. A harmadik pozitív eredménye az új nyomozásnak az, hogy a honvédelmi miniszter úr, kijelentése ellenére, nem tette közzé a tanúvallomáso­kat. Pozitív eredménye még a vizsgálatnak, hogy a Népszava ellen, amely a nyomozati iratokat közölte, három sajtópert indítottak tiltott közlés címén ü­téseket. (Ellentmondás jobbról.)' ''ssWmwpi Peyer Károly: Ilyent nem mond az em­­ber, ha nem gondolja! .. Györki Imre: Ez a feltevésemet az­ is igazolja, hogyha a vizsgálat eredménnyel jár, akkor fölösleges a nyilvánosságra­­hozatal, mert hiszen akkor a főtárgyalásról úgyis értesül mindenki Peyer Károly: Sohase lesz ebből főtár­­gyalást Kiss Menyhért: öreg zsidó lesz addig belőlem! Farkas István: Nem nehéz megjósolni! (Nagy zaj.) Györki Imre: Azt is mondotta a honvéd­­elmi miniszter úr, hogy ő tüzetesen át-* nézte azokat a cikkeket, amelyek a So­­mogyi—Bacsó-ügyről a Népszavá­ban meg­jelentek és úgy találta, hogy azokban egyetlen olyan nyom sincs, amelyek alap­ján az új eljárást meg lehetne indítani. Ezzel szemben szombati beszédében azt mondta a honvédelmi miniszter úr, hogy a mostani nyomozás arra szolgál, hogy a vizsgálati anyagot kiegészítsék. Pénteki bet­szédemben részletesen felsoroltam a nyo­­mozás hiányosságait és rámutattam arra is, hogy a négy gyanúsítottat még csak ki sem hallgatták. Huszár Károly elnök figyelmezteti a szó­­nokot, hogy beszédét fejezze be. Györki Imre: Kérem a beszédidő meg­­hosszabbítását Felkiáltások balról: Megadjuk! Az ülésteremben az ellenzék többségben van, mert a jobboldalon csak az kormány­­párti képviselő ül. Huszár Károly elnök: Nem bocsátom szavazás alá a kérést mert a képviselő úr felszólalására szánt idő már letelt, a meg­­hosszabbításra vonatkozó kérést­­ pedig a felszólalásra szánt idő alatt kell­­előterjesz­teni. (Nagy zaj a baloldalon.) Györki Imre: Ezek után kénytelen va­gyok rövidre fogni mondanivalóimat Föl­­említettem még beszédemben, hogy Tahy Pál századostól, aki első ízben folytatta az nyomozást és aki Ostenburgot le akarta tartóztatni elvették az ügyet és azt a főve­­zérség ügyésze, Littomeritzky hadbíró vette, át. A honvédelmi miniszter úr erre azt vá­laszolta, hogy Tahy Pál sohasem foglalko­zott a Somogyi—Bacsó-üggyel és hogy őt egy más ügyből kifolyóan mozdították el állásából. Én ma is állítom, hogy Tahy Pál volt ennek az ügynek első ügyésze és hogy­ sokkal később indult meg ellene az a bűn* vádi eljárás, ami miatt elmozdították. Perd­ Gyula: örülhet Tahy, hogy nén* jutott Beniczky sorsára. Györki Imre: Előttem van a Tahy ellen kibocsátott vádirat, amely szerint az ügyész négy szerbet engedély nélkül tartott fog­ságban. Az ítélet szerint viszont az volt s­ bűne Tahynak, hogy a négy szerbet enge­dély nélkül szabadlábra helyezte. Ebből is nyilvánvalóan látható, hogy milyen hajá­nál fogva előráncigott ügy volt az, ami, miatt Tahy ezen az eljárást megindították. Az interpellációs könyv felolvasása után az ülés egynegyed hét órakor ért véget. .­ — Helyreigazítás. Jí Világ 1. évi május 23-ai! 115. számában Kéthly Anna afférja egy szavazat­szedő küldöttségi elnökkel cím alatt megjelent s személyemre és Kéthly Anna nemzetgyűlési képviselőre vonatkozó közleményre a való tényállás megvilágítása céljából kijelentem, hogy nekem Kéthly Anna nemzetgyűlési kép-­ viselővel közvetlenül semmiféle afférom nem volt s nem való, hogy én tőle megkérdeztem volna, kicsoda s azután felszólítottam volna a helyiség elhagyására. Ellenben igenis igaz az, hogy Kutajka Lajos nemzetgyűlési képviselő a választás második­ napján este 7 óra után többedmagával bejött a 46. számú szavazó­­körzet helyiségébe s ott anélkül, hogy nálam, mint elnöknél jelentkezett volna, a bizalmi­­férfiakkal beszélgetésbe bocsátkozott. Én a szavazás lezárási munkálatainak megkezdésére való hivatkozással több ízben udvariasan fel­kértem az egész társaságot a helyiség elhagyá­­sára, és csak mikor a társaságból előlépő s magát megnevező Kitajka képviselő ezt iga­zolványára való hivatkozással határozottan megtagadta és kijelentette, hogy csak az erő­szaknak enged, voltam kénytelen karhatalmat igénybe venni. Hogy a belépett többtagú tár­saságban Kéthly Anna képviselő is jelen volt, ezt csak Kitajka Lajossal folytatott szóváltás­ból tudtam meg. Valótlan az is, hogy a­ rendőröket a Wolff-párt bizalmi emberei hivat­ták s hogy a rendőrök kijelentették volna, hogy az igazolvány tulajdonságának joga van a helyiségben tartózkodni. Ellenben a valóság az, hogy a rendőrök kezdettől fogva ott voltak, s az én kizárólagos rendelkezésem alatt állot­tak. Kilián Tibor dr., a 46. sz. szavazatszedő küldöttség volt elnöke, a Gyür ki fenntartja azt az állítását hogy a fővezérség beavatkozott a somogyi­ Bacsó-ügy nyomozásába Elnök­­ezután megszakítja a vitát, napirendi indítványt tesz és javasolja, hogy a Ház leg­közelebbi ülését holnap délelőtt tíz órakor tartsa és ennek napirendjére a választójogi ja­vaslat részletes vitájának folytatását tűzze ki. A kormány nem engedi napirendre tűzni a genfi határozmányokat Hegymegi-Kiss Pál. Az elnök napirendi in­dítványát nem fogadja el, hanem javasolja, hogy a holnapi ülés napirendjére az adók le­szállítására, a beruházásokra és a tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó javaslatot tűz­­­­ét ki. Felkiáltások a jobboldalon: Hóból Hollós Hegymegi-Kiss Pál: Mi ezeket a javaslatokat a magunk részéről közérdekűnek tartjuk és éppen ezért erre vonatkozó álláspontunkat itt leszögezzük. Görgei István: Az elnök­ napirendi indítványát fogadja el. . Pikler Emil: Mingyárt gondoltam ! A többség az elnök napirendi javaslatát fo­­gadja el. 1 A­ gyilkosság gyanúsítottjait még ki sem hallgatták Amikor a honvédelmi miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy a tanúvallomásokat nyilvánosságra hozza, én magam is, mint jogász, nagyon csodálkoztam. Nem tudtam ugyanis jogilag megérteni, hogyan lehetséges egy nyomozati stádiumban lévő ügyben a tanúk vallomását nyilvánosságra hozni. Most azután a honvédelmi miniszter úr legutóbbi beszédében azt állította, hogy ő ezt az ígére­tét nem így értette, hanem úgy, hogy a nyo­mozás egy későbbi szakában teszi közzé a tanúvallomásokat. Egy másik kijelentésében viszont azt mondotta a honvédelmi minisz­ter úr, hogy nyilvánosságra hozza a vizs­gálat anyagát abban a percben, amint ki­derül, hogy az újabb nyomozás se vezetett eredményre. Az 1920-ban lefolytatott nyo­mozati eljárás nem járt eredménnyel és amikor ennek konstatálása megtörtént, a honvédelmi miniszter úr nem bocsátotta ren­delkezésre a nyomozati atkokat. Később az­után megengedték az ezekbe való betekintést. Most, úgy látszik, a honvédelmi miniszter úr már előre tudja, hogy eredményben lesz ez a nyomozás is és ezért tesz ilyenek a jelen­ Szerbia

Next