Világ, 1925. augusztus (16. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

ÁRA 3000 KOROMA V TOág a polgári Jogofi harcosa. Tlszfcü a la- dománj, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyerkeket, az elnyomottakat, as Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a ti fllöletnck és a bosszúnak. Védelmezi a munkát mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész* ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági éleiben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. —B XVI. ÉVFOLYAM 171. SZÁM----------------------------- ---------V111J 19 13-35 SZERKESZTETTE: PTRJESZ LAJOS 41 milliárd Ennyire becsüli a BESzKÁR igazga­tósága azt a veszteséget, amely a Buda­pest Székesfővárosi Közlekedésügyi Részvénytársaságot fogja érni azáltal, hogy a demokratikus blokk és a közle­kedésügyi bizottság kívánságához ké­pest 3500 koronáról 3000 koronára szállítja le az átszállójegy árát: és még egy két ponton módosítja a régi tarifa- politikát. 3500 korona helyett 3000 ko­rona, ez nem látszik soknak, mivel azonban a BESzKÁR igazgatósága által kiszámított 41 milliárd veszteséget a vil­lamos utasai takarítják meg, a demo­kratikus blokk által hirdetett, követelt és most érvényesített tarifareform 41 milliárd teherkönnyítést jelent egy sze­gény városnak, ahol 41 milliárd igen nagy pénz. Nem történt tehát hiába az, hogy a blokk nem nyugodott meg a nyári szü­netben, és legalább a szakbizottságok munkájának megindítását vitte keresztül a késő nyár ellenére is. A szakbizottságok előbb elejét vették néhány fölösleges és eléggé súlyos kiadásnak amelynek számlája Budapest népét terhelte voL.a, azután keresztülvitték azt a tarifarefor­mot, amely 41 milliárd megtakarítást hoz Budapestnek, amellett pedig a BESzKÁR igazgatósága illetékes meg­állapítása szerint nem fogja hátráltatni a villamos alkalmazottainak embersé­ges fizetését, sem pedig a szükségessé vált helyreállítási munkák befejezését. És akármilyen meggyőzően is bizo­nyítja egyelőre a fővárosi gázgyár, hogy a szénárak csökkenése nem befolyásol­hatja a gáz árát, noha a gáz termelésé­hez mindenekelőtt szán kell: a blokk pártjai valószínűleg felvilágosítják majd a gázgyárat arról, hogy itt valahol szá­mítási hibának kellett történnie : és így mégis csak lefelé fog menni a gáz ára, úgy, amint a fóti dal boldog idején fel­felé ment borban a gyöngy. 41 milliárddal kevesebb a villamos­jegyekért, és egy-két tucat milliárd meg­takarított kiadás, amelyet természetesen Budapest lakosságára hárított volna a régi elmúlt rendszer. Azután a főváros külföldi hitelezői számára a régi rend­szer által letétbe helyezett 300.000 angol fontot, tehát kerek számban 100 milliár- dot a külföldi hitelezők egyelőre nem kapják meg, és, ügy látszik, mintha a feltételek szigorítása helyett hajlandóak volnának a feltételek enyhítésével újabb tárgyalásokba bocsátkozni, most, ami­kor az új városháza fog megállapodni velük. Ezek olyan eredmények, amelyeket nem szabad, de nem is lehet kicsi­nyelni. Mindenekelőtt azért nem, mert a terméketlen és sivár meddőség hosszú évei után most először bontakoznak ki eredmények, azután pedig azért, mert az idáig elért kezdeteknek számbavehetően nagy súlyuk van az objektivitás terüle­tén. Az ilyen kezdetek sokat ígérnek és sokat jelentenek, ha számbaveszi va­laki, milyen nehéz volt a blokk által ta­lált helyzet. Két-három nap előtt a francia szocia­listáknak az elmúlt évek alatt naggyá növekedett. vezére, Léon Blum újból in­dokolta, miért nem szabad a szocialista pártnak miniszteri tárcákat vállalnia, noha támogatja a kormányt, és gondo­latmenetét főleg erre a tételre alapította : nem lehet átvenni a hatalmat a múltért való felelősség vállalása nélkül, és ezért jobb nem átvenni a hatalmat, mert a múltért való felelősség nyomasztóan nagy akkor is, ha egy párt teljes erővel ellenezte és támadta ezt a múltat... Ami igaz Franciaországra nézve és ami igaz Párizsban, az igaz Budapesten is. Akár­milyen élesen támadták a blokk pártjai azt a kormányzati rendszert, amely a Wolff-párt jóvoltából alakult ki a város­házán : a rombolás és a meddőség kor­szakának konzekvenciáit nem lehet ki­küszöbölni. Ezek a konzekvenciák örök­ségül szálltak az új városházára, és a pesszimisták felállították azt a tételt, hogy a Buda visszavívásának hetven- hatodik diadalmas évfordulóján diadal­mas pártok egy csődtömeget vesznek át csupán a Wol ff-rendszertől, és így a csődtömeg likvidálásának reménytelen feladata vár reájuk, nem pedig a pozitív és produktív munka kilátása. A súlyos tények sora támasztotta alá ezt az álláspontot, de azért mégsem lett egészen igazuk a pesszimistáknak, és ki­derült az, hogy már armyári szünet alatt is lehetett kétségtelen, nagy enyhí­téseket kivívni Budáját szám fca, noha a polgármesteri SfcéBéJjn 'jnég óltfadejtke- zett a Wolff-rendszetQbiiqlmi embere: és a városi közigazgatás éléről hiányzik az az erős kéz, amely az á^jninisztráció irányításának kemény, biztps marokba- fogásával megkönnyítené &T megsokszo­rozná a blokk pártjai által végzett munka eredményeit. Az egy-két tucat milliárd fölösleges kiadás, amely el­marad, a 41 milliárd megtakarítás a villamosjegyeknél, a 100 milliárd, ame­lyet nem folyósítanak a külföldi hitele­zőknek; a külföldig tartozások ügyében folytatott tárgyalaspk ujrafelvétele eny­hébb feltételek mellett: ennél többet nem volt* szabad követelni o nyári szünet első felében, a blokk pártjaitól, annál kevésbé, mert a Wolff-rendszer korsza­kának súlyos konzekvenciái ugyan sok irányban kiküszöbölhetőeknek bizo­nyultak: de ezek a konzekvenciák min­denfelé eltorlaszolják az utat, ahol a blokk pártjai csak egy lépést is akar­nak tenni előre, és így az akadályok félretolása sok időt, sok energiát fo­gyaszt el. Nem akarjuk aláhúzni és aláfesteni a blokk által a városi politikában elért eredményeket, csak éppen egész halkan és minden hangsúly nélkül felvetünk egy szerény, tiszteletteljes kérdést: ha Budapesten, ahol kétségkívül sokszoro­sára fokozódik minden probléma és X Világ MagyarorBzátf megújhodását a dem#* bráeiától és a fokozott műveltségtől várja. Ntm veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. 4 Világ ereje a tiszta meggy őzödé? • megtörhetik* de meg nem hajlíthatják. A Világ tisztelj má« sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket. Ideálokat, relormtörekvéscket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek* védelmezője az elnyomottaknak: kardja a szebb* jobb ég tisztább magyar élet gondolatának : SZOMBAT, 1925 AUGUSZTUS 1 ahol legnehezebb a megoldás útját ki-i építeni, ilyen pozitív eredményekhez le­hetett eljutni a nyári szünet fele alatt!,• milyen pozitív eredményeket lehetne el­érni a sokkal kevésbé súlyos terhektől nyomott, és a gazdag termés áldásával elárasztott országban, Budapest körül, az egész nyári szünet alatt, akkor, ha az ország gondjait és bajait annyi jó^ indulattal, annyi felelősségérzéssel, annyi hozzáértéssel kezelnék, mint ahogy most megkezdték Budapest lát­szatra orvosolhatatlan bajainak és beteg­ségeinek kezelését. Az országot Buda- pest körül sokkal könnyebb meggyógyí­tani, mint Budapestet: és ha Budapest gyógykezelése körül ilyen eredményeket lehetett elérni néhány hét alatt, akkor talán mégis csak érdemes volna egjrszer már komolyan, lelkiismeretesen meg­kezdeni az ország problémáinak orvos­lását. Friedrich István az orrára akar koppintani a Woiff-párínak (A Világ tudósítójától.) A fővárosi tör­vényhatóság kőzépítészeti bizottsága ma dél­után ülést tartott, hogy a bizottság legutóbbi határozatához képest megalakítsa az albi­zottságokat. Az ülésen Buzáth János elnöklő alpolgármester referált arról, hogy a leg­utóbbi ülésen kiküldött négytagú albizottság a törvényhatósági pártokkal megállapodott az albizottságokba eszközlendő jelölések dolgában s a pártközi megegyezésnek meg­felelő jelöléseket nyomban elő is terjesz­tette. A középítési bizottság a jelölésekhez egyhangúlag hozzájárult. A jelöléseknél kiderült, hogy a Wolff-párt a saját alelnökét, Friedrich Istvánt, egyetlen egy albizottságba se jelölte, úgyhogy Fried­rich, aki mint mérnökember, ambicionálta a középítési albizottságba való beválasrtatá- sát, csupán a demokratikus blokk tárgyila­gossága folytán kapott helyet egyetlen albi­zottságban, az építkezési albizottságban. „Fütyülök rátok!" Friedrich István, aki a középítési bizott­ság ülésén végig jelen volt s a demokratikus blokk tagjai közelében foglalt helyet, a jelö­lések fölolvasása közben értesült a szemé­lyére vonatkozó fejleményekről. Amikor az ülés véget ért, Friedrich István indulatosan fölpattant helyéről és a Wolff-párt részéről a jelöléseket végző Nagy István elé állott, akire harsány hangon rárivalt: — Na, ezt jól megcsináltátok! Nekem egyetlen helyet se adtatok az albizottságok­ban! Széggeljétek magatokatl A bizottság tagjai természetesen odasiet­tek az izgatottan kiabáló Friedrich István­hoz, akinek Nagy István próbált felelni. Azzal védekezett, hogy nem ő felel a dolog­ról. Friedrich István azonban ingerülten közbevágott: — Akárhogyan történt, csúnya eljárás volt a részetekről! Fütyülök külön­ben rátok, gyönge legények vagytok til Né­hányszor még az orrotokra fogok én kop­pintani! Majd megmutatomI Ezután a blokk tagjai felé fordult: — 'Köszönöm a blokknak, hogy figyel­mességből legalább egy albizottságban jutta­tott helyet nekem! Nagy István tovább védekezett, hogy a Wolíf-párt nem tehet róla. Friedrich István erre még hangosabban válaszolt: — De igenis! Hát akkor miért vagyok én ennek a „díszes“ pártnak alelnökeV Illett volna engem is megkérdezni! Tessék párt­gyűlést összehívni és Friedrich Istvánt ki­rúgni a pártbólI A bizottságban jelen volt wolffisták, akikre kezdett a botrány mind kínosabbá válni, csitítani próbálták alelnöküket, de a dolog nem ment. Friedrich indulatosan le­intette őkel: — Majd megmutatom én nektek! Ajánlom magamat! Ezzel azután ingerülten eltávozott az ülésteremből. Az albizottságok tagjai Az albizottságokba egyébként a követke­zőket választoták meg: A magánépítkezési bizottságba: Harrer Ferenc dr„ Zimmer­mann Dezső, Biesz József, Sterbinszkg Li­pót, Bauknecht Tamás, Paulheim Ferenc. Aladár, Wenszkg Nándor, K. Császár Fe­renc és Ziegler Géza bizottsági tagokat. Az építkezési albizottságba: Anggalffg Sándor, Lédermann Mór, Tar Béla, Friedrich István, Zsombor Géza, Sterbinszkg Lipót, Sáoolt, János, Nagy István, Paulheim Ferenc, Dóri­iét Lajos, Máté István, Perndl Flóris, Südg Aladár, Wentzkg Nándor, K. Császár Fe­renc, Sajó János és Ziegler Géza bizottsági tagokat A kisajátító albizottságba: Zsombor, Géza, Lédermann Mór, Bűchler József, Pet- rovácz Gyula és Ziegler Géza bizottsági ta­gokat. Az állandó szinházvizsgáló bizott­ságba: Harrer Ferenc dr., Vanczák János, Petrovácz Gyula, Wenszkg Nándor és Zieg­ler Géza bizottsági tagokat. Az út és csa« tornaépítési albizottságba: Anggalffg Sán-. dór, Tar Béla, Wilheim Adolf, Zimmermann Dezső, Riesz József, Sterbinszkg Lipót, Schmarilla Géza, Bauknecht Tamás, Lám pl Vilmos, Lackenbacker György, Máté István, Petrovácz Gyula, Bucsi Antal, Gamauf Géza, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat. A világítási és vízvezetéki albizott­ságba: Anggalffg Sándor, Wilheim Adolf, Zimmermann Dezső, Zsombor Géza, Schma- rilla Géza, Gál Benő, Dörflcr Lajos, Huf- nagel Imre, Lackenbacher György, Lampel Vilmos, Perndl Flóris, Piazza Győző, Becseg. Antal, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat A közmunkatanácsba: Harrer Fe- renc dr., Bűchler József, Nagy István, Be­cseg Antal bizottsági tagokat. A fővárosi ingatlanokat becslő bizottságba: Gaál Benő, Lampel Vilmos és Czabolag Kálmán dr. bi« zottsági tagokat Az angol bányatulajdonosok elhalasztották a kizárásokat Londonból jelenti a Világ tudósítója : Az alsóházban Baldwin miniszterelnök ma délután elmondotta, hogy a bánya- tulajdonosok kijelentették, hogy készek a kizárásokat tizennégy nappal elhalasz­tani. Beszámolt a miniszterelnök arról is, hogy a bányamunkás-szakszervezet oég- rehajtóbizottsága kiadta az utasításokat a munka folytatására. A délelőtti és a kora délutáni órákban a helyzet még igen válságos volt A déli órákban a kormány a Reuter-ügynökség útján hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely szerint a bányatulajdonosok visz- szavonták a kizárásokat Később azon­ban kiderült, hogy ez a nyilatkozat korai volt és csak rendkívül beható tárgvalá- sok után, a délutáni órákban sikerült a kormánynak a bányatulajdonosokat a kizárások ideiglenes elhalasztására bírni. (A Világ londoni tudósitójától.) A bá­nyatulajdonosok és a munkások között ideiglenes egyezmény jött létre. Clynes a munkáspárt nevében örömmel üdvö­zölte a fordulatot, Lloyd George szintén hasonlóképpen nyilatkozott és felkérte Báldwint, közöljön néhány részletet a létrejött egyezményből. Baldwin meg­ígérte, hogy a jövő héten ezt meg fogja tenni. Súlyos nehézségei vannak a Mnyakonfliktns megoldásának Franciaország egyetlen hónapban le­mondott 1,350.000 métermázsa német jóvá- tételi szénről, azért, mert nem akarta, hogy ez a szénmenngiség újabb nyomást gyako­roljon a szénpiacra, és még inkább megne­hezítse a francia bányák számára termelé­sük értékesítését... Talán ez a száraz tény világítja meg leginkább a szénpiac nagy depresszióját: és megfesti a hátterét annak a sztrájkmozgalomnak, amely az angol kormány energikus és áldozatkész közbe­lépése nélkül ma éjfélkor megbénította volna az életet Angliában. Akármilyen élesek és kiengesztelhetetle- nek az ellentétek az angol bányamunkások és az angol bányavállalatok között, majd­nem azt lehet mondani, hogy mind a két [élnek egyformán igaza van 1923. január­jától július végéig 504 millió métermázsa szenet exportáltak az angol bányák, míg 1925. januárjától június végéig csak 269 millió métermázsát. Két év előtt a bányák átlagosan három shillinget kerestek a szén minden tonnáján, míg most ez a kereset visszaesett hat pence-ra, még pedig olyan­formán, hogy a bányáknak mintegy ne­gyedrésze még keres valamit, a másik ne­gyedrésze nem keres és nem vészit: míg a bányák fele kisebb-nagyobb veszteségre dolgozik már hónapok óta. A 3000 angol szénbánya közül 1925-ben idáig 400 állította le az üzemet, és ennek kettős oka van. Az egyik a szénfogyasztás erős visszaesése, és ígv a szénkészletek ér­tékesítésének egyre nagyobb nehézsége: a másik pedig az, hogy a lecsökkent szénárak mellett az angol bányák jó része verseng képtelen, és csak veszteségre dolgozhatik. Amikor most a szaksezrvezetek kongresz- sznsra ültek össze megbeszélni a bányászata bán bekövetekzet krízist, a kongresszus eb nöke kétségbeejtőnek mondta a helyzetet, mivel a szakszervezetek az ipari válság kez­dete óta nem kevesebb, mint 30 millió font munkanélküli segélyt folyósítottak: és most már minden segélyforrásuk eljutott a kime­rülés szélére. 30 millió font nem kevesebb, mint 720 millió aranykorona, és akármilyen gazdagok voltak az angol szakszervezetek, ez az anyagi áldozat kétségkívül a legsúlyo­sabban megrendítette helyzetüket. Valami­nek történnie kell, ezt ugvanolyan tisztán látják a szaksze-vezetek, mint a munkaadók, csak éppen ellentétes nézeteik vannak arróli

Next

/
Thumbnails
Contents