Világ, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
A Világ a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művel/'*! és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyerméket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. /ÁRA 3000 KOXMKVÍÍm ------------------ XVI. ÉVFOLYAM 195. SZÁM 1913-35 szerkesztetted pjgfSIESZ lajos KEDD, 1925 SZEPTEMBER | A* Világ Magyarország megújhodását a dezaa* kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hasét szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak, kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. KEDD, 1925 SZEPTEMBER 1 e Rehabilitáció Nem akarunk nagy ügyet csinálni abból a kultuszminiszteri döntésből, amely a nyugdíjazás egyidejű kimondásával visszaadta főigazgatói rangját Beöthy Zsolt egyik jeles tanítványának, és a Beőthy-emlékkönyv egyik szerkesztőjének. Nem akarunk szót ejteni arról, hogy a rehabilitáció a nyugdíjazás egyidejű kimondásával történt meg, de másként is inkább hallgatunk az egész ügyről, mert attól tartunk, minden hangosabb szó ártalmára válnék a jóvátételek folytatásának, azoknak a korrektúráknak, amelyeket most kezd végrehajtani a közoktatásügyi miniszter egyikmásik elődének egyik-másik groteszk „ítéletén". Amennyire mi ismerjük az aktuális esetet, a most rehabilitált Beöthy-tanítvány ellen folytatott vizsgálat annak idején különös súlyosbító körülményt látott abban, hogy a vádlott rendkívüli pedagógiai képességeinél fogva igen nagy mértékben tudta befolyásolni tanítványainak gondolkodását. Másik súlyosbító körülmény ez volt: a vádlott olyan óvatosan és olyan ügyesen destruálta a lelkeket, hogy semmiféle bizonyítékot ellene felhozni nem lehet, márpedig az ilyen ördöngősen ügyes munka természetesen sokkal súlyosabb elbírálás alá esik, mint amilyen elbírálás alá esnek, ha valaki primitív eszközökkel, és így bizonyíthatóan végzi a lélekrontást Harmadik súlyosbító körülmény gyanánt nagy szerepet játszott az inkvizítorok előtt, hogy a vádlott aláásta tanítványainak tiszteletét a tekintélyek iránt, és ez a vád kivételesen bizoyítékra is hivatkozott. A kurzus legnívósabb hullámverése idején és akkor. Csodák nincsenek A veszprémi püspök, a közjog szerinta magyar királyasszony püspöke, ma a nyomdafestők nyilvánosságához fordulva cáfolja meg azokat a természetfölötti jelenségeket, amelyek állítólag Somogy megye egyik községében bukkantak fel, és egyben magyarázatát adja a nagyszakácsii látomásoknak, mégpedig igen logikus és tiszta természettudományi magyarázatát. Nem vetjük föl azt a kérdést, vajjon része van-e a királyasszony püspökének állásfoglalásában annak, ha a nagyszakácsii látomások folyamán „többnyire egyházellenes érzület“ fejlődött ki azokban, akik csodákat véltek látni, és mi is egész terjedelmében helyet adunk az érdekes nyílt levélnek. Csak egyet szeretnénk, azt, ha a királyasszony püspökének ma megjelent nyílt levelét nemsokára követné egy másik. Ma a királyasszony püspöke beszélt az olyan csodákról, amelyek nincsenek. Holnap, vagy holnapután pedig a királyasszony püspöke felidézhetné az emlékét azoknak a szép és színes csodáknak, amelyekről annyit beszélnek az evangéliumi hagyományok. Felidézhetné az emlékét a szeretet csodáinak, annak a hatalomnak, amellyel sebeket hegesztett, és betegségeket gyógyított a szeretet, azoknak a csodáknak, amelyek csodálatos gazdagságban váltakoznak az evangélium könyveinek során, és mind egyet hirdetnek. Hirdetik, hogy a gyűlölet, a rosszindulat, a rövidlátás mind gonosz erői a rombolásnak, hirdetik azt, hogy a megértés, a jóhiszeműség, a szeretet pedig tiszta és jótékony források, amelyek termékenyítik a talajt, virágba szöktetik a szavazát, széppé teszik az életet, erőt adnak országoknak és népeknek, meghozzák a napsütés meleg arányát, és az égőkék ragyogását a szürke, zimankós napol után. Veszprém püspöke, aki a magyar közjog szerint a királyasszony püspöke, ma beszélt azokról a csodákról, amelyek nincsenek, és holnap beszélhetne az evangéliumok által hirdetett csodákról, egy olyan kornak, amely mintha egészen, de egészen elfelejtette volna ezeket a csodákat, amikor a fiatalság lelke a legfogékonyabb volt az új jelszavak iránt: a most rehabilitált főigazgató tanítványai egyöntetűen és zárt sorokban nagy szeretettel, nagy lelkesedéssel vallottak volt professzoruk mellett, noha a vizsgálat érdeke azt kívánta volna, hogy a tanítványok a feltett kérdések intenciójának megértésével professzoruk ellen tegyenek vallomást, és denunciálják volt tanárukat. Mivel azonban a most rehabilitált főigazgató tanítványai nem méltányolták a vizsgálatnak ezeket az érdekeit, és nyíltan szembehelyezkedtek Haller István vádbiztosainak intenciójával: itt volt a súlyos és megdönthetetlen dokumentum arra nézve, mennyire lerombolta Beöthy Zsolt volt tanítványa a fiatalság tiszteletét a tekintélyek iránt, mikor lelkükbe ültette azt a hitet, hogy igazat kell beszélniük, és az igazságot kell kimorntaniott,dég az olyan esetekben is, amikor beszötösebb volna reájuk nézve, ha az igazság ellenkezőjét beszélnék ... Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a jelenlegi közoktatásügyi miniszter rendkívül nagy felelősséget vállalt magára, amikor ilyen rettenetes vádak ellenére rehabilitálta papírosan Beöthy Zsolt egyik kedvenc tanítványát, ha nem is adta meg neki a gyakorlati lehetőséget a lélekrontás folytatására, és a lelkek megrontására a fiatalságnak egy újabb generációjában. Utóirat gyanánt pedig még idejegyezzük azt, hogy a Dénes Lajos ellen lefolytatott vizsgálat aktái csodálatos módon elsiklottak a legmarkánsabb súlyosbító körülmény fölött, nem véve tudomást arról, hogy Dénes Lajos 1919 március huszonegyedikétől fogva megtagadta szolgálatának folytatását, nem akart állásában maradni a diktatúra alatt, és fölvette a nyílt harcot a bolsevizmus ellen. Ez bizony menthetetlen súlyosbító körülmény, mert Dénes Lajos tapintatlan magaviselete a kocka fordultával kissé idegesíthette azokat a feddhetetlen nemzeti gondolkodású, és kifogástalanul korrekt megbízhatóságú pedagógusokat, akik 1919 március huszonegyedike után úsztak az árral, mellükre tűzték a szovjet csillagot, alkalmazkodtak a körülményekhez, esetleg kissé túlkiabálták a körülményeket, a harmadik internacionálé szellemében rögtönöztek tankönyveket, és polgári ideológiája miatt törölni akarták a magyar költők sorából például Arany Jánost ... A kurzus elkövetkeztével az ilyen érdemes tanférfiak jutottak hirtelen a magas pozíciókba, és ezek az érdemes tanférfiak valóban nem tűrhették meg soraikban a tapintatlan Dénes Lajost. A porosz állam megkötötte a kiegyezést a Hohenzollern családdal ('.4 Világ berlini tudósítójától.) A Vossische Zeitung feltétlenül hiteles forrásra hivatkozva közli azt a hírt, hogy létrejött a kiegyezés a porosz pénzügyminisztérium és a Hohenzollern-család között, arra nézve, milyen Hohenzollern-kastélyok, Hohenzollernbirtokok és más vagyontárgyak tekinthetők a volturalkodócsalád magántulajdonának, és milyen kártalanításra tarthatnak igényt a Hohenzollern-család egyes tagjai. Ezek a tárgyalások már több, mint öt esztendeje húzódnak, és eleinte egész kilátástalanoknak tűntek fel, elsősorban II. Vilmos megállapodás jön létre, a Slohenzollernel. Vilmos eredetileg a koronauradalmakon és Berlin udvari épületein kívül magának követelte az udvari színházakat, a királyi könyvtárt, a berlini múzeum műkincseinek nagy részét, a porosz királyi civillista évi összegének húszszorosát, és más irányú követelései sem voltak sokkal mérsékeltebbek. Amikor a porosz kormány, amely egyébként a tárgyalások folyamán is igen tisztességes évjáradékot folyósított a volt császárnak és a Hohenzollern-család tagjainak, fölhatalmazta II. Vilmost arra, hogy addig is, míg megállapodás jön létre, a Hohenzolernkastélyokból frissíthesse föl a doorni palota bútorait. II. Vilmos vagonszámra küldette el az ezüstöt, a porcellánt, a szőnyegeket, különféle porosz kastélyokból, de a kisebb értékű tárgyakra nézve sem volt kevésbé nagyvonalú. II. Vilmos és a Hohenzollernek azóta lemérsékelték igényeiket, a porosz kormány pedig kénytelen volt kiszélesíteni a kiegyezés eredetileg sem szűkre szabott kereteit, azért, mert a Hohenzollern-család tagjai egész vonaton megkezdték igényeik érvényesítését per útján, és a porosz bíróságok kétségtelen jóindulattal kezelték az ilyen igényeket, úgyhogy mindig újból a kincstár lett pervesztes, így például néhány hónap előtt, mikor a bíróság a volt trónörökösnek ítélte tulajdon gyanánt az oelsi uradalmat. A kiegyezés részleteiről egyelőre nem tudnak, de mindenfelé kíváncsian várják, milyen alapon zárta le a porosz kormány ezt az évek sora óta függőben maradt ügyet, és a kiegyezés körül támadhatnak politikai konfliktusok is, ha esetleg túlzott bőkezűséget tanúsított a kiegyezés megkötésénél a porosz pénzügyminisztérium. A drágasági ankét eredménye: 1300 koronás árlefaragással 5200 koronás „népjóléti** kenyér (A Világ tudósítójától.) Hosszas halogatás után a kormány ma délután a népjóléti minisztériumban megtartotta a drágasági ankétot, amelyen Vaus József helyettes miniszterelnök, Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkár, Wimmersberg Frigyes báró kereskedelemügyi, Vargha Imre pénzügyi államtitkár, Bittner János és Szegő Ernő a Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében, Vajna Ede fővárosi tanácsnok, továbbá a pék ipartestület képviselői, így Deutsch Mór, Schantzer Pál, — vettek részt. Az ankét a kenyérárak kérdésével foglalkozott, mintegy három óra hosszat. Az értekezletnek az az eredménye, hogy Vass József népjóléti miniszter a bemutatott kenyértípusok közül kiválasztott egyet, amelyben 50 százaléknyi hatos fehér liszt és ötven százaléknyi egyes rozsliszt van. A népjóléti miniszter megkérdezte a pékipar képviselőit, hogy hajlandók lennének-e 5200 koronáért árusítani kilogrammonként ezt a minőségű kenyeret. A pékipartestület vezetői elfogadhatónak jelentették ezt ki, csupán azt kérték, hogy a szükséges kalkuláció után, holnap délelőtt adhassanak végleges választ. Vass József nyilatkozata az ankét lefolyásáról Az ankét befejezése után Tass József népjóléti miniszter fogadta a Világ munkatársát, akinek az értekezlet lefolyásáról ezt mondta: " A pék ipartestület részéről megjelent kiküldöttek igen alapos számításokkal próbálták igazolni azt az eljárásukat, hogy a lisztárak esését mindig eszkomptálták a kenyérárakban. A maguk részéről erősen hangsúlyozták azt, hogy a magyar fogyasztóközönség előnyben részesíti a fehérkenyeret és mint a háború alatt és a kötött gazdálkodás első évében a forradalmak után nem lehetett elfogadhatóvá tenni a rozskenyeret, éppen úgy nehéz a közönséget rászoktatni a nem egészen fehér kenyér fogyasztására. Ármagasság pedig tulajdonképpen ennél a luxuskenyérnél mutatkozik. Én a bemutatott kenyérmintákból kiválasztottam egyet s megkérdeztem, hogy a megállapított liszttípusnak megállapított arányban való felhasználásával ezt a kenyérfajtát kilónként 5200 körüli áron elő tudják-e állítani. Tettem ezt azért, mert megvizsgálva és megízlelve a kenyeret, meg kellett állapítanom, hogy kiváló minőségű, nem is félbarna, hanem fehér kenyérnek mondható és nézetem szerint kielégíti a kényes igényeket is. A pék-ipartestület jelenlevő képviselői a gondolatot elfogadhatónak és megvalósíthatónak jelentették ki, csupán azt kérték, hogy a holnapi délelőtt folyamán pontos kalkulációt készíthessenek és a kenyér jelzéséről és elnevezéséről is tanácskozhassanak. Erre az utóbbira azért van szükség, hogy az esetleges visszaéléseknek és a megállapított kenyértípus-minőség lerontásának elejét vegyék. A magam részéről az ankéten elért ezt az eredményt a mai lisztárak mellett és viszonyítva a most forgalomban lévő kenyérárakhoz, egyelőre kielégítőnek találtam, annál is inkább, mert az, aki a tervbevett típusú kenyérnél fehérebb, úgynevezett kalácskenyeret kíván fogyasztani, bizonyára rendelkezni fog az annak megvételére szükséges eszközökkel is. A pékipartestület hajlandóságát, melyet különben hasonló tárgyalások alkalmával közélelmezési miniszteri koromban is tapasztaltam, megköszönve, az értekezletet berekesztettem. Szerdán a vendéglősöket hívja meg Vass József Közölte még a miniszterelnökhelyettes munkatársunkkal azt is, hogy a pékipartestület garanciája lenne a biztosíték arra nézve, hogy a kenyérnek a minősége a megállapított lesz. Véleménye szerint a péksütemények kávéházi és vendéglői megállapítása teljesen indokolatlan, amiért is ebben az ügyben Vass József helyettes miniszterelnök szerdára meghívja a vendéglősöket, kávésokat és tárgyalni fog velük a péksütemények árának leszállításáról. Sorra kerülnek a többi szakmák is, külön ankéoton tárgyalnak a liszt és búzának egymáshoz való viszonyáról. Az ankéton elért eredményről Vass miniszterelnökhelyettes ezt mondotta munkatársunknak: Az eredményt feltétlenül kielégítőnek találom, tekintetbe véve a mai árakat. Ha valakinek nem konveniál ez a kenyértípus, módjában van fehér kenyeret enni, de természetesen ez már annyit jelent, hogy anyagiakban rendelkezik azzal az összeggel, amely ehhez a fogyasztáshoz szükséges. A miniszterelnökhelyettes megmutatta az új típusú kenyeret munkatársunknak és mosolyogva jegyezte meg: — Hazaviszem ezt a darabot. Ma már ezt fogom enni a vacsorához. Az értekezlet lefolyása Az értekezletet, amelyen mintegy harmincan vettek részt, Wimmersperg Frigyes báró kereskedelemügyi államtitkár nyitotta meg, hangsúlyozta, hogy a kormány nem akar erőszakos eszközöket alkalmazni, az érdekeltekkel való békés megegyezés útján akarja a drágaságot mérsékelni. Majd megérkezett Vass József népjóléti miniszter is, aki referáltatott magának az eddig történtekről. Az egybegyűlt érdekképviseletek álláspontját Szegő Ernő kamarai titkár ismertette, aki a következő számításokat mutatta be az egybegyűlteknek: A búzának a békeszínvonalhoz való drágulása világjelenség. Az összes exportáló országokban a békeállapothoz viszonyított drágulási index nagyobb, mint nálunk. Kanadában a búzadrágulás indexe márciusban 214.9, az Északamerikai Egyesült Államokban 203.5, Brit-Indiában 209.0, Argentínában 191.2, Magyarországon 173.3. Ma a búzadrágulás indexe 123%. A búza mai 23%-os drágulását a világpiaci helyzeten kívül bőségesen megmagyarázza az, hogy a haszonbér ma magyar holdanként átlag körülbelül 100 kg. búza, a háború előtt kevesebb volt. A fuvardíjak 25%-kal drágábbak, mint békében. A búza ára volt május végén 500.000 korona, ma 385.000 korona, az áresés 23%. A lisztnél május végével az árhanyatlás 17,8%, vagyis a liszt 5,2%-kal kevésbé olcsóbbodott, mint a búza. Ezzel szemben tény, hogy az idei gabona kihasználása a sok nedvesség miatt nem olyan kedvező; kevesebb 0-ás lisztet tudnak a malmok kiőrölni az idei gabonából, mint a tavalyiból és a melléktermékek árai ma jóval kisebbek: tavaly a korpa 2200 korona volt per kg., ma csak 1750 korona. A malmok őrlőképességüknek csak igen kis százalékát használják ki, az általános régió ennélfogva kedvezőtlenebbül oszlik meg és így az 5,2%-os differencia bőséges igazolást talál. A kenyér 14,8 százalékkal olcsóbbodott, a liszt 17,8 százalékos olcsóbbodásával szemben, a különbség 3 százalék, ami a rezsiköltségeik nagyobbodásában, az adóterhek roppant emelkedésében leli magyarázatát. A búza a háború előtt 22, ma 27 aranykorona, az emelkedés 23 százalék, a liszt a háború előtt 31,5 fillér, ma 52 fillér, emelkedés 33 százalék, a kenyér a háború előtt 30 fillér, ma 53 fillér, emelkedés 53,5 százalék. Ezzel szemben a békéhez viszonyítva a sütőmunkások munkabérei 50 százalékkal emelkedtek, a reálmunkabérek emelkedése az év eleje óta még nagyobbodott- 16,6 százalékkal, mivel az index az év folyamán csökkent. Ez szociális szempontból kétségtelenül örvendetes tény, természetszerűleg azonban a kenyér árára szintén befolyást gyalkorol. A kenyérgyárakban használatos barnaszén árabb bánya 1913-ban 1,16 aranykorona volt, ma 35.000 kor. peres, vagyis az 2.45 aranykorona. A különbség 1.29 korona ab bánya, tehát 110 százalékos emelkedés van. Májusban a magas kenyérárak mellett .