Világ, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

2 1925 szeptember I. világ munkás 51,7 filléres órabére mellett egyórai munkájával kereshetett 1 kg. 70 deka kenyeret, ma 2,4 kg.-ot, ami azt jelenti, hogy a munkás 20 százalékkal keres kenyérben kifejezve többet, mint május végén. A kamara képviselője a következő javaslatot tette: Malmainknak exportlehetőséget kell teremteni miinél előbb kereskedelmi szerződések révén, a finom lisztre nézve. Ez lehetővé fogja tenni az őrlőképesség kihasználását és azt, hogy olcsó kenyérliszt álljon a helyi fogyasztás rendelkezésére. Az egyfázisú forgalmi adórendszernek 1 százalékban ialó megállapítása fizetendő a malmoknál. Vass József helyettes miniszterelnök, aki az értekezlet során több ízben szólalt fel, rámutatott arra a nehézségre, amit a kenyérár leszorítása terén a nép igen magas minőségi igénye okoz és ennek során egy epizódot mondott el közélelmezési miniszter korából. Egy alkalommal hivatalos úton Makóra utazott, ahol tiszteletére igen szerény bankettet rendeztek. Ebéd közben hirtelen zaj támadt a városháza előtti téren és a mellette ülő alispán, akitől a zaj okát kérdezte, azt mondotta neki, hogy ötszáz asszony zajong a piacon a rossz kenyér miatt és egyszersmind engedélyt kért a minisztertől arra, hogy a tömeget karhatalommal szétveresse. A miniszter erre azt jegyezte meg, hogy szétveretés helyett inkább engedjék be őket. Az asszonyonk deputációja aztán a miniszter előtt panaszkodott a kenyér rossz minősége miatt, egyszersmind beszédjüknek illusztrációjául felmutatták a makói közélelmezési hivatal kenyerét. Erre a miniszter összehasonlította a kenyeret a terítéke mellett fekvő szelettel és azt állapította meg, hogy neki is ugyanazt a kenyeret szervírozták, mint amit a nép kapott. Erre megnyugtatásképpen elmondotta az asszonyok küldöttségének, hogy a miniszter is ugyanazt a kenyeret eszi, mint a nép, mire ezek azt válaszolták: A miniszternek lehet a kenyér jó, ők azonban ezt nem eszik meg. Vass József ezzel illusztrálni akarta, hogy a kenyér kvalitása mennyire gyengéje a magyar embernek. Azt hiszi azonban, hogy a hatos búzalisztből és az egyes rozslisztből készült kenyérrel meg lesznek elégedve az emberek. A kenyér elnevezése fel lesz tüntetve a kenyéren is A pék-ipartestület vezetői hosszabb beszédben ismertették a pékipar kalkulációját. Vass József megkérdezte, hogy a megállapított liszttípusnak a felhasználásával tudnának-e kilónkint 5200 koronáért kenyeret előállítani? Erre hozzájárultak a miniszterelnök-helyettes indítványához, csupán a szükséges kalkuláció megtétele végett kérték, hogy holnap délelőtt adhassanak végleges választ. Az értekezlet mindvégig barátságos tónusban folyt le. Az új típusú kenyérnek valószínű „népjóléti kehijét" vagy „kétszeres“ — a kétféle liszt miatt — lesz a neve. Ez a jelzés fel’ lesz tüntetve a kenyéren is, a visszaélések elkerülése végett. . .Az iparkamara és általában az érdekképviseletek adatait az értekezleten nehéz volt ellenőrizni, mert az ipari munkabérekre és a munkateljesítményekre vonatkozólag a munkásság képviselőit nem hallgatták meg. Márpedig Vass József közélelmezési miniszter korából arra az epizódra is emlékezhetnék — ha innen veszi érveit —, hogy a kenyér-megállapítási ankéton, a pékmunkások képviselői is résztvettek. Arra a kis epizódra is emlékezhet, hogy abban az időben a pékmesterek nem fogadták el ilyen simán az új árakat, mert akkor még élénken emlékeztek a minisztériumban, hogy egy kiló kenyér sohasem került többe, mint egy kiló tiszt. Sok tényező drágult azóta, de azt a 35 százaléknyi vizet, amit a liszt felvesz, ma is, akkor is ingyen kapták a pékmesterek. .......„ — Száznál több krtérítési per indult a kolozsvári adóhivatal ellen (A Világ tudósítójától.) Kolozsvár lakosságának körében már hosszabb idő óta általánosak a panaszok az útlevélhez szükséges adóbizonylatok késedelmes kiállítása miatt. Számos közismert kolozsvári polgár egyáltalán nem kapott adóbizonylatot, mert adóhátraléka volt. Gyakran megtörtént, hogy gazdag, tekintélyes vagyonnal rendelkező kolozsvári polgárok igen fontos és sürgős üzleti vagy családi ügyekben nem utazhattak külföldre, mert vitás adójukat még nem fizették ki. Az adóbizonylatot az illetékes adóhivatal annak ellenére sem állította ki, hogy az illetők vagyonából a kirótt adó biztosítására az összegnek megfelelő értéket lefoglaltak s így az a veszély, hogy az állam kárt szenvedjen, nem forgott fenn. Az adóhivatal vezetője és a kolozsvári lakosok között ezért már számos vita és nézeteltérés keletkezett. Végül is, miután az adóhivatal ismételt kérésekre is megtagadta az adóbizonylatok kiállítását, az utazásban megakadályozott polgárok közül többen elhatározták, hogy per útján fordulnak orvoslásért. Így többek közt így közismert, vagyonos orvos, akinek tekintélyes magánvagyona is van és adóhátraléka ilyenformán le van fedezve, halaszthatatlan ügyben el akart utazni Romániából. Az adóhivatal azzal az indokolással, hogy adóját még nem fizette ki, nem adott adóbizonylatot és ezzel az orvosnak tetemes kártokozott. A kolozsvári adóhivatal ellen úgy az orvos, mint még száznál több fél kártérítési pert indított, amelyeknek eredményét mindenki nagy érdeklődéssel várja. Gumibotokkal védik a zloty árfolyamát Lengyelországban (A Világ königsbergi tudósítójától.) Goga német újságírót, a Pommerisches Tageblatt varsói tudósítóját a rendőrök szeme láttára az utcán gumibotokkal addig verték, amíg eszméletlenül rogyott össze. Gogát a kórházba szállították és az orvosok szerint nem lehet remélni fölépülését. A merénylet előzménye az volt, hogy Pommerisches Tageblatt tévesen közölte a zloty árfolyamát. Másnap a lap helyreigazította a téves közlést, és sajtóhibára hivatkozott iiwr»aira»aKMZiijiiM»iiiMii»i;ii»nnMWKnnnM«miiifl.iiiiniM»i.iii'm'‘.jimi n i i« Mimim ■■■■III mi m »uiii mentség gyanánt, de azért három ismeretlen lengyel behatolt erőszakkal a szerkesztőségbe és a szerkesztőségi helyiségben kezdte gumibotokkal agyba-fűbe verni Gogát, azután már véresen kihurcolta az uccura, és ott folytatta az ütlegelést a gumibotokkal. A lengyel gazdasági körökben erősek a kétségek arra nézve, várjon a gumibotok ilyen felhasználása helyes módszere a zloty megingott árfolyamának az alátámasztására. A rokkantbiztosítás ügyében még egy bankkal sem állapodott meg a népjóléti miniszter (A Világ tudósítójától.) Néhány lap azt a hírt közölte, hogy a népjóléti minisztérium megállapodott a Hungária-bankkal a rokkantilletmények biztosítására vonatkozólag. E hírek szerint a kincstár a Hungária-banknak fizetné ki harminc évig azt az évi 10 millió aranykoronát, amely a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátására vézetett fel a költségvetésbe és a Hungária-bank ennek ellenében az illetmények háromszorosát fizetné ki az igényjogosultaknak. A bankot azonban még abban az esetben is megilletné az évi tízmillió aranykorona, ha a harminc év alatt bármilyen kis számra fogyna le az ellátandók száma. Ezekkel a hírekkel szemben a népjóléti minisztérium most a következő hivatalos nyilatkozatot teszi közzé: „Állandóan kolportálja a sajtó — teljesen valótlanul —hogy a népjóléti miniszter a Hungária bankkal már megállapodott a rokkantjárulékoknak biztosítás útján való rendezésére nézve. Ez az állítás ismételten határozott cáfolatot kapott már. Ennélfogva illetékes helyen kénytelenek megállapítani, hogy a téves híresztelés újabb és újabb publikálása jóhiszeműnek többé nem mondható." Értesülésünk szerint ez a cáfolat csak a Hungária bankkal való megállapodásra vonatkozik mert a népjóléti minisztérium a rokkantilletmények biztosításának fentebb vázolt tervével állandóan a legbehatóbban foglalkozik és az eddigi tanácskozások eredményeként a biztosításnak ez a módja valamelyik pénzintézettel meg fog valósulni. Helyettesítések a minisztériumokban A kormányzó Walkó Lajos dr., a külügyminisztérium vezetésével megbízott kereskedelemügyi miniszter hivatalos külföldi tartózkodásának tartamára a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével Fuss József dr. népjóléti és munkaügyi minisztert, a kereskedelemügyi minisztérium ideiglenes vezetésével pedig Bod János dr. pénzügyminisztert bízta meg. A kormányzó Pestiig Pál dr. igazságügy-miniszternek szeptember 2-ától október 10-éig szabadságidőt engedélyezett és ennek tartamára az igazságügyminisztérium ideiglenes vezetésével Rakovszky Iván dr. belügyminisztert bízta meg. A közszállítási szabályok reformja A Magyar Építőmesterek Országos Szövetségének és az Építőmesterek Ipartestületének kérésére a kereskedelmi miniszter kedden délelőtt 10 órára ankétot hívott össze a minisztériumba a közszámítási szabályzat általános vállalkozási feltételeinek reformja tárgyában. Az érdekeltségek azt kérték, hogy legalább a változott viszonyokhoz mérten most, a közmunkák megindulása idején azokat a módosításokat tegyék meg a közszállítási szabályzat feltételein, amelyek eddig akadályai voltak a reális vállalkozások fellendülésének. Elsősorban az általános vállalkozási feltételek módosításáról lesz szó, amelyeket a közszállítási szabályzat alapján állapítottak meg a hatóságok. Magát a szabályzatot sem a kereskedelmi kormány, sem az érdekeltségek nem akarják lényegében megváltoztatni. Még nincs végleges döntés az állami telekvásárlás ügyében A népjóléti minisztérium ma hivatalosan teszi közzé, hogy a minisztérium a minisztertanács felhatalmazása alapján a rendelkezésre álló építési hitel terhére három és félmilliárdban állapította meg a telekvásárlás céljaira felhasználható összeget. A minisztérium hivatalos közleménye nem foglalkozik ugyan azokkal a hírekkel, amelyek a megvásárlásra kiszemelt telkekről terjedtek el, de a minisztérium vezető tisztviselői nyilatkozataikban kifejtették, hogy a minisztérium egyelőre nem döntött a telekvásárlás ügyében. A minisztérium nem ad felvilágosítást arról, hogy mely telkek megvásárlását vette tervbe a kormány, de a tény, hogy a megvásárlásra kiszemelt telkek között első helyen szerepel a ferenc körúti úgynevezett Gschwindt-féle telek és a Lutzenbacher-család pannóniautcai lelkei. A ferenckörüli telket illetőleg meg kell állapítani, hogy ezt a telket—•, amely a legdrágábbak közé tartozik, mert négyszögöléért háromiszáz aranykoronát kérnek — a Gschwindt-örökösök már régebben eladták, tehát a kormány velük a telekvásárlás ügyében nem is tárgyalt. A pannóniautcai telkek megvétele ügyében nem történt még döntés és ebben a vonatkozásban teljesen téves volt egyes lapoknak az a közlése, hogy a kormány Bárczy István miniszterelnökségi államtitkártól vásárolt, vagy akart volna vásárolni telket. Megírtuk már, hogy ezek a telkek már hetven év óta a Lutzenbacher-család birtokában vannak és azok eladásáról sem Bárczy István, sem a Lutzenbac Iier-család tagjai a kormány képviselőivel nem tárgyaltak. A Lutzenbachercsalád jogi képviselőjéhez, Toller Miksa dr. ügyvédhez igen sok ajánlat érkezett, közöttük a kormányé is, amely az összes ajánlatok között a legrosszabb volt, mert a kormány a kiválasztott telekrészért a békeértéknek alig egyötödrészét hajlandó megfizetni. De nemcsak a vételár tekintetében hátrányos a kormány ajánlata, hanem azért is, mert a tízezer négyszögöles telekből ötszáz négyszögölet akar kihasítani és ezzel megnehezíti a telek nagyobb részének értékesítését. Ismertettük már, hogy milyen okok késztetik a kormányt arra, hogy a pannóniautcai telek megvásárlásához ragaszkodjon, de eme okok között Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár személye nem szerepel. 10 százalékról 9 százalékra csökken az osztrák bankráta (A Világ bécsi tudósítójától.) A legiköze-tekintettel arra, hogy a pénzszükséglet allóbbi napokban az osztrák nemzeti bank igazgatósága ülést tart, melynek napirendjén újból a banki kamatláb leszállítása szerepel,landóan csökken, az osztrák nemzeti bank valószínűleg elhatározza a kamatlábnak tíz százalékról kilencre való leszállítását. Az angol bányamunkások vezére Berlinben Berlinből jelenti a Világ tudósítója. A német munkásságnak tegnap mozgalmas napja volt. Berlinbe érkezett ugyanis az angol bányamunkások ismert vezetője, Cook, aki egy nagy népgyűlésen szónokolt, amelyen Ledebour elnökölt. A munkásság óriási tömegben tódult az előadóterembe, és végül a rendőrségnek kellett megakadályozni az újabb tömegek benyomulását. Cook rendkívül nagyhatású beszédet tartott. Többek között óriási tetszés közben jelentette ki: — Az én számomra nincsen haza. Mit jelent az, hogy én véletlenül Angliában születtem? A munkásosztályért folytatott küzdelmet magasabbra becsülöm a haza érdekében kifejtett érdemeknél. Én — mondotta — a nemzetközi munkásosztály sorsáért vagyok felelős. Gook beszéde végén határozati javaslatot terjesztett elő, amely követeli a munkásmozgalom egységének visszaállítását. A Dawes-tervezet londoni hatásáról azt mondotta Cook, hogy a paktum következtében van Angliának ötnegyed millió munkanélkülije az iparban, ötszáz bezárt szénbányája, 100.000 munkanélküli bányamunkása. Cook kijelentette, hogy az angol munkásság követeli a Daives-féle tervezet felülvizsgálatát. Ugyancsak tegnap érkezett meg Berlinbe az a munkásdelegáció, amely Oroszországot járta be. A visszatért delegátusok a város munkásnegyedeinek legkülönbözőbb pontjain tartottak előadásokat Oroszországról. Szombaton mindezt megismétlik, mégpedig oly módon, hogy a szabad ég alatt tartanak gyűlést. A külvárosokban a rendőrséggel viharos összetűzésre került sor. Kedd A szabadkőművesek vagyona (A Világ tudósítójától.) Az a belügyminiszteri döntés, amely pert és bírósági ítéletet megelőzően úgy intézkedett, hogy Gebhardt Lajos paksi lakosnak vissza kell származtatni azokat a telkeket, amelyeket 1914-ben a magyar szabadkőművesség centrumának, a magyar szimbólikus nagypáholynak adományozott, azzal a határozott kikötéssel, hogy ezek értékéből, illetve eladási árából alapot kell létesíteni, amelyből szegényen elhunyt szabadkőművesek özvegyei és árvái nyerjenek támogatást, — ez a belügyminiszteri végzés egész világosan magáévá teszi azt az álláspontot, hogy a szabadkőművesség föloszlatásával ez az adomány elvesztette céljának és rendeltetésének lehetőségét s szabadkőművesek nem lévén, szegényen elhunyt szabadkőművesek özvegyei sincsenek, tehát vissza kell szolgáltatnia Gebhardtnak a telkeket. így tehát Gebhardt Lajos a belügyminiszteri rendelettel megsemmisített ajándékozási szerződés kapcsán visszakapta nagyértékű ingatlanait, a belügyminiszteri döntés pedig megtakarított az államnak és a telkek tulajdonosának egy hosszúlejáratú pert, egy nem kétes bírói döntést. Ebben az esetben tudniillik a bírói döntés abszolút nem lehetett kétséges, mert az ajándékozási szerződés olyan világosan kimondta azt, hogy mely célra kell fölhasználni a telkek árát, hogy nincs az a bíróság, amely arra az álláspontra helyezkedhetett volna, hogy az eladásból esetleg befolyó összeget, vagy a telek bármilyen értékesítésének eredménye más célra fordítható. Végeredményben azonban egészen mellékesnek látszik, hogy a szabadkőműves nagypáholynak ajándékozott egyéb ingatlanok és vagyonok olyan ajándékozási szerződéssel kerültek-e a szimbólikus nagypáholy birtokába, amelyek határozottan megjelölik, részletezik és körülírják azt a célt, amelyet az adományoknak és alapítványoknak szolgáltok kell. Függetlenül attól, hogy van-e ilyen determinálása az ajándék céljának, a belügyminiszteri döntés végső eredményében mindezekre az ajándékokra vonatkozik. Egészen közömbös a mi számunkra, hogy a szabadkőműves ajándékozók visszakérik-e ezeket az ajándékokat. Egészen közömbös a mi számunkra, hogy per útján teszik ezt, vagy a belügyminiszter ismét megelőzi a bírói ítéletet a maga belátó rendelkezésével. Sőt végső eredményében nem kevésbé közömbös a számunkra, hogy egyes szabadkőműves ajándékozók visszakapják-e adományaikat, vagy nem. Az idézett belügyminiszteri rendelkezésben cáfolhatatlan igazság van azonban leszögezve, mégpedig az, hogy adományok, amelyek bizonyos céllal történtek, abban a pillanatban, amikor ez a cél megszűnt, amikor az adományozó szándékai nem valósíthatók meg, nem olyan objektum, amellyel azon túl szabadon lehet rendelkezni. Márpedig, aki a szabadkőművességnek ajándékot adott, ezt nagyon meghatározott és nagyon körülírt célra tette, még akkor is, ha ezt a meghatározott és körülírt célt magában az ajándékozási levélben, vagy szerződésben nem is nevezte meg. Ez a cél pontosan és részletesen meg van jelölve a szabadkőművesség hivatalos alapszabályaiban, amelyet ugyancsak a belügyminiszter ismert el és állapított meg annak idején. A szabadkőművesség elismert célja kulturális és jótékony lévén, minden adomány csakis a kulturális fölvilágosodás és a jótékonyság céljait szolgálhatja és más célra nem használható. Lehet tehát, hogy a belügyminiszteri döntés nem szolgál precedensül arra, hogy egyesek tett alapítványaikat és adományaikat visszakapják, de azért a belügyminiszternek ez a döntése, amely a mai belügyminiszter apjának szellemét és intencióit honorálta, igenis precedensül szolgál arra, hogy a szabadkőművesség elkobzott vagyona, illetve a vagyonnak ajándékok és alapítványokból álló része nem fordítható más, idegen célokra. Mivel az egykori ajándékozók és alapítók intenciója nyilvánvaló és ez az intenció semmiesetre sem a MOVE anyagi támogatása volt, a szabadkőművesség vagyona e részének jövedelmei nem használhatók föl más célra, e jövedelmek nem idegeníthetők el az ajándékozók határozott kívánsága nélkül. Népszavazás a birodalmi zászló kérdésében Berlinből jelenti a Világ tudósítója. Ma kezdődött meg a külföldi németek konferenciája, amelyen többek között határozati javaslatot fogadtak el, amely felszólítja a birodalmi kormányt, hogy a birodalmi zászló kérdésében rendeljen el népszavazást, mégpedig a külföldön élő birodalmi német állampolgárok részvételével az alkotmány megváltoztatása alapán. A külföldi németek rámutatnak arra, hogy a birodalmi színek kérdésében kitört ellentétek a külföldön élő németeket is két ellenséges táborba szakítják és hogy ezért szükséges volna e kérdés tisztázása.