Világ, 1925. december (16. évfolyam, 272-295. szám)
1925-12-01 / 272. szám
XVI. ÉVFOLYAM 272. SZÁMÁRA 3000 KORONA CECIL B. DEClL második klasszikus alkousa Ayj AZ ÉLET TÉKOZLÓI A főszerepekben: VERA REINOLDS, JULIA FAYE, ROD LA ROQUE, RICARDO CORTEZ ROYAL-APOLLO - OMNIA - CORSOVILÁG A TÍZPARANCSOLAT TESTVÉRFILMJE AZ ÉLET TÉKOZLÓI Rendezte: CECIL B. DE MILLE A főszerepekben: VERA REINOLDS, JÚLIA FAYE, ROD LA ROQUE, RICARDO CORTEZ ROYAL-APOLLO - OMNIA — CORSO XVI. ÉVFOLYAM 272. SZÁM ; 1913-35 szerkesztette: perszesz lajos ♦ KEDD, 1925 DECEMBER 1 MI — III....... Matlekovits Sándor Szelíden, békésen költözött el ma egy szelíd és békés öreg úr, Matlekovits Sándor, miután elérte nyolcvannegyedik évét, és dolgozott nyolcvannegyedik évéig. Alig néhány hete van annak, hogy Matlekovits pregnáns, súlyos, jórészt először kimondott érvekkel szállott sorompóba a Világ hasábjain az aranykorona bevezetése mellett, talán a legtömörebb, a legtisztább rezüméjét adva azoknak az okoknak és szempontoknak, amelyek az aranykorona visszaállítását ajánlották új valutáris egység gyanánt. . Negyvenöt esztendeje lett a kereskedelmi minisztérium államtitkára Matlekovits, ötvenharmadik éve volt tagja az Akadémiának, és tavaly volt a hatvanhatodik évfordulója annak, hogy a budapesti egyetem magántanárainak sorába fogadta Matlekovits Sándort. De ilyen múlttal, ennyi munkával, ennyi esztendővel háta mögött még frissen és tisztán látott, frissen és tisztán gondolkozott, frissen és tisztán ítélt Matlekovits, sőt gyakran tudott harciassá, kombattánssá lenni, akármilyen szelíd, halk volt a szava, akármilyen szelíd, halk perspektívából nézte a világot, az embereket, a dolgokat. Egy ponton azonban elhagyta a halk öregurat a béketűrés, egy ponton kiegyenesedett alacsony, hajlott alakja, és volt egy pont, amikor élessé lett a hangja, élessé lett a szava. Olyankor, ha a politikai jelszavak és a politikai rendszabályok ellenkezésbe kerültek a gazdasági élet törvényeivel, olyankor, ha a tájékozatlanság, a rövidlátás, a rosszindulat nem vettek tudomást a gazdasági szükségszerűségekről, olyankor, ammikor veszély fenyegette a termelés folytonosságát, az amúgy is szűk kereseti lehetőségeket, a megélhetés enélkül is alacsonyra szállott színvonalát. Matlekovits Sándor fáradt öreg karja könnyen emelte, könnyen forgatta a nehéz lándját, ha a gazdasági törvények érvényesülését kellett megvédeni a gazdasági irracionalizmus támadásaival szemben. Hatvanöt éven át dolgozott Matlekovits a magyar gazdasági életért, nagy munkát végzett akkor, amikor a bécsi bankok fiókjaiból autonóm pénzintézetekké kezdtek fejlődni a magyar bankok, és amikor először indultak el a bizonytalan lépések a nagyipari üzemek kialakulása felé. Matlekovits Sándor ott állott a modern gazdasági élet bölcsőjénél Magyarországon, vezérkari tisztje volt a modern gazdasági élet gyors fejlődésének, és a vezérkar zöld asztala mellett töltött fél évszázad után indult el túl a nyolcvanadik esztendőn a lövészárokba, akkor, amikor keserves defenzívával kellett megvédeni a modern gazdasági élet maradványait a teljes lerombolás veszélyével szemben. Huszonnégy éves korában lett egyetemi magántanár Matlekovits Sándor, harmincnyolc éves korában lett a magyar gazdasági élet vezérkari főnökévé, mint kereskedelmi államtitkár, és nyolcvannégy éves korában esett el a lövészárokban, ahol soha nem hiányzott, ha a gazdasági racionalizmus és a gazdasági etika törvényei ellen indult meg a szuronyharc, a kézigránátok támadása, vagy a pergőtűz. Két generáció építő munkájából jutott nagy, és szép szerep Matlekovits Sándornak, aki ma elesett a harmadik nemzedék destruktív kilengései ellen vívott harcban. Adassák tisztelet a két emberöltő munkájának, és adassák tisztelet annak, aki több, mint nyolcvan év terhével a vállán állott évek óta a lövészárokban. Mindig kedves, örökké udvarias, mindenki iránt előzékeny, szelíden elmés volt ez az alacsony, sovány öreg úr, olyan, mint az egészen finom francia vígjátékokban az öreg, bölcs márki, aki könnyeket töröl le, mosolyt fakaszt, észrevétlenül segít, észrevétlenül ad tanácsot, túl van a fájdalmakon, és az örömökön, de azért tud még harcolni a mások fájdalma ellen, és tud még dolgozni a mások öröméért. Az itőssebb Andrássy Gyula gróf kormányában kezdte meg Matlekovits Sándor pályafutását, Gorove István kereskedelmi minisztersége alatt, unokájának látta, unokájának érezte az egész mai Magyarországot, és nagyapai bölcsesség, nagyapai fölény személyesült meg benne. Könny fut át a szemen, ha azok, akik közelállottak Matlekovits Sándorhoz, most a halottas ágynál visszagondolnak az egészen finom francia vígjátékok öreg márkijára, aki annyi megértéssel, annyi tapasztalattal, annyi elnézéssel, annyi szelídséggel igazította el a fiatalok, az unokák dolgát. De könnyes szemnek is látnia kell a ravatalnál, milyett kemény munkás volt két emberöltőn át Matlekovits Sándor, és milyen kemény harcossá lett élete végén. Nagy munkák, szép harcok emlékei állnak őrt ma éjszaka Matlekovits Sándor halottas ágya mellett: Eötvös József kultuszminisztersége alatt tartott egyetemi előadások, Deák Ferenc korában elvégzett feladatok, a tegnap vívott kegyetlen harcok. Éles támadások Loucheur ellen Párizsból jelenti a Világ tudósítója. A kormánynyilatkozat szövege, melyet szerdán, Briand Londonból való visszaérkezése után olvas fel a kamarában és a szenátusban, még nem készült el teljesen. Briand egyelőre nem tudott munkatársaival megállapodni a leglényegesebb pontokra nézve. A miniszterelnöknek Londonból visszatérése után minisztertanács lesz, mely valószínűleg véglegesen megállapítja a kormánynyilatkozatot. A kormánynyilatkozat nem fog beszámolni Loudeur pénzügyi terveinek részleteiről, de megemlékezik a rövidlejáratú kölcsönök konszolidálásáról, és bejelenti, hogy az 1926. évi költségvetés fölött azonnal megkezdik a vitát. Hogy a költségvetés egyensúlyát elérjék, számos új adót vezetnek be. Külpolitikai tekintetben Briand behatóan fog foglalkozni Locarnóval, és a béke gondolatával, amely most már végleges formát öltött és külpolitikája egyetlen irányelvéül a béke megteremtését fogja leszögezni. Szíria és Marokkó kérdésével a kormánynyilatkozat nem foglalkozik. Belpolitikai szempontból Briand be fogja jelenteni, hogy vissza akarnak térni a körzet szerinti választási rendszerhez. Loucheur, munkatársaival együtt, szakadatlanul dolgozik a kormánynyilatkozat szövegének összeállításán. Az új adókat tíz évre akarja felosztani, és öt milliárdot a rövidlejáratú kölcsönök fokozatos beváltására akar szentelni. Loucheur bizottságot vesz maga mellé, melyben a francia bank egy képviselője, a nagybankok igazgatói, valamint a nagyipar képviselői vesznek részt. Loucheur terveivel valószínűleg a jövő héten fog végleg elkészülni. A baloldali lapok támadják Loucheurt, amiért a bizottságba csupán a nagytőke képviselőit vette be. A Quotidien szemére veti ezt a körülményt az új pénzügyminiszternek és azt írja, úgy látszik, Loucheur a kispolgárokon és a munkásokon akarja az adók legnagyobb részét behajtani. Az Oeuvre ugyancsak szemére veti Loucheurnek, hogy amíg tizennégy nap előtt a szocialisták álláspontját osztotta, addig most irányt változtatott. A lap különben fentartja végleges állásfoglalását mindaddig, amíg Loucheur pénzügyi tervei nem válnak pontosan ismeretesekké. Genfből jelenti a Világ tudósítója. A népszövetségi tanács gazdasági bizottsága ma értekezletet tartott, melynek napirendjén többek közt a Loucheur-féle világgazdasági konferencia terve és Ausztria gazdasági helyzete szerepel. A gazdasági bizottság meghallgatta Layton és Hist jelentését. A tárgyalások ezután véget értek. Útban mindenfelől London felé (A Világ párizsi tudósítójától.) Briand ma délelőtt tizenegy óra harminc perckor Berthelot kíséretében Londonba utazott, hogy részt vegyen a locarnói szerződések aláírásén. Vele együtt utazott Benes dr. csehszlovák külügyminiszter és felesége. A pályaudvarra több magashangú hivatalnok, a csehszlovák és az angol követ kísérték ki őket. Briand valószínűleg szerdán délután érkezik vissza Párizsba. (A Világ brüsszeli tudósításától.) Vandervelde külügyminiszter Robain államtitkár kíséretében reggel nyolc órakor utazott el Ostendébe. Vandervelde ugyanazzal a hajóval megy át Angliába, amellyel a német kancellár és Stresemann külügyminiszter utaznak. A német nemzetiek Hindenburg ellen (A Világ berlini tudósítójától.) Jobboldali radikális körök egyre hevesebben folytatják hadjáratukat a locarnói szerződések aláírói ellen. A Deutsche Zeitung az aláírás kérdésével foglalkozva azt írja, hogy a jelenlegi birodalmi politika felett érzett kiábrándulást még csak növeli az, hogy ennek következtében mély gyászt is kell érezniük a németeknek egyik legjobbjuk magatartása miatt. Hindenburg tábornagy aláírásával éles ellentétbe helyezkedett a német lakossággal, különösen pedig azokkal, akik az ő megválasztását lehetővé tették. Azokat a zászlókat, melyek az első percekben fekete-fehér-vörös színben lobogtak Hindenburg felé, ma félárbócra kell ereszteni. A német nemzetiek hetilapja, a Preussische Landeszeitung kijelenti, hogy Stresemann tulajdonképpen csak védekezett akkor, amikor a külügyi bizottság előtt képviselte a locarnói szerződést. „Csak azt a védekezési jogot biztosítottuk neki, amely jog minden rablógyilkos rendelkezésére áll. Ha tagjaink közül többen azon a nézeten vannak, hogy Stresemann rosszabb a rablógyilkosnál is, akkor mi mégis kijelentjük, hogy nem cselekedett a kormány rosszul, amikor Stresemannak megengedte, hogy védhesse magát, mert így legalább teljesen megismertük őt.“ A német delegátusoknak a locarnóiszerződések aláírására Londonba való elutazásának időpontját a hatóságok az utolsó pillanatig titokban tartották. A vonat nyolc óra harminc perckor indult. A pályaudvarra senkit sem engedtek, néhány külföldi diplomatán, köztük a francia diplomáciai ügyvivőn, valamint a belga és lengyel követeken kívül. A birodalmi kormány képviseletében Gessler hadügyminiszter jelent meg. Gessler, amikor fényképfelvételt akartak készíteni a delegációról, meglehetősen húzódozott attól, hogy a kancellár és a külügyminiszter mellé álljon, és csak Stresemann barátságos invitálására volt hajlandó ő is a csoporthoz közeledni. A pályaudvaron egyébként igen sok rendőrtisztviselő volt, akik mindenkit, aki a pemmra lépett, szigorúan ellenőriztek. Pergamenre, bőrkötésben Londonból jelenti a Világ tudósítója. Ma délután kevéssel félhat előtt a Viktóriapályaudvarra érkeztek a belga és német delegátusok. A londoni német követség első követségi tanácsosa a delegátusok elé utazott. A vonatból először Lord D'Abernoon berlini angol követ szállott ki, majd Luther és Stresemann léptek a perrónra. A vendégeket Chamberlain külügyminiszter fogadta, akit a belga és német delegátusokkal együtt lefényképeztek. Fél nyolckor érkezett meg Briand és Benes csehszlovák külügyminiszter, majd utolsónak, fél tizenkettőkor, az olasz delegátusok szálltak ki Londonban a vonatból. Az aláírás ünnepélyes formáit a következőképpen állapították meg: A delegátusok a Foreign Office fogadótermében írják alá a szerződéseket. A nagy asztal mellett egy kisebb asztal lesz a titkárok és a követek számára. Kevéssel tíz óra előtt a delegátusok meghatalmazó levelét régi szokás szerint felülvizsgálják. Tizenegy órakor a delegátusok a középső asztal körül csoportosulnak. Az asztalfőn Baldwin és Chamberlain foglalnak helyet, jobbra tőlük ülnek az olaszok, a német és a belga delegátusok, balra pedig a francia, a csehszlovák és a lengyel kiküldöttek Az elhelyezkedés után az egyes minisztereknek aláírás végett átnyújtják a szerződéseket. .Az eredeti példányt pergamentre írják, és a legfinomabb bőrbe kötik, gamenre írják, és a legfinomabb bőrbe kötik. Amery gyarmatügyi miniszter az alsóházban közölte, hogy a domíniumok képviselőivel tárgyalásokat kezdett a locarnói szerződésekre vonatkozóan. Kedden este Chamberlain az idegen delegációk részére a Lancaster-hotelben egyszerű fogadást rendez. Az első feladat Sokféle megjegyzést lehetne fűzni a belügyminiszter nyíregyházi beszámolójához, sőt sokféle megjegyzést provokál ez a beszámoló, mi azonban szeretnénk megmaradni a beszámoló egyetlen mondatánál. Három feladat várt a Bethlen-kormányra a nyíregyházi beszéd szerint: a közrend helyreállítása, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása és a munkalehetőségek, a kereseti alkalmak kiépítése. Rakovszky Iván megállapítása szerint a három nehéz feladat közül már sikerült megoldani az első kettőt, és most csak a harmadik feladat nincsen még megoldva: a munkaalkalmak és a kereseti lehetőségek kiszélesítése. Nem tehetünk róla, akkor, amikor a miniszterelnök idestova megünnepli kormányra jutásának ötödik évfordulóját, érzésünk szerint illett volna megoldani a harmadik feladatot is, mert a munkára és a keresetre mégsem szabad éveken át várakoztatni egy országot, várakoztatni egyre kedvezőtlenebb viszonyok, egyre nyomasztóbb körülmények, egyre súlyosabb nélkülözések között. A kormányok rendszerint nem szokták követni azt a pedáns módszert, hogy jelzőszámmal látják el az ország egyes problémáit, és türelmet követelnek azoktól a problémáktól, amelyek harmadik, vagy negyedik rangfokozatot kaptak az osztályozásnál. Ez kivált rossz módszer akkor, ha a megélhetés problémája tartozik éveken át várni, mert az üres gyomornak igen nehéz elsajátítania a türelem tudományát. De most nem erről van szó. Most az első feladatról volna valami mondanivalónk. Az első feladat a közrend, a jogbiztonság helyreállítása volt és mintha Rakovszky Iván történeti visszapillantásánál nem minősítené könnyűnek ezt a feladatot, amely az első helyet kapta a belügyminiszter felsorolásában a kormány által végzett herkulesi munkák között. A belügyminiszternek tudnia kell, milyen zavarok veszélyeztették a közrendet és a jogbiztonságot, de némi csodálkozással fogadjuk azt a polgári érdemkeresztet, amellyel most a belügyminiszter tünteti ki a Bethlen-kormányt a közrend és a jogbiztonság helyreállításáért. A Bethlen-kormányt az ellenforradalom felülkerekedése után megelőzte a Friedrich-kormány, a Huszár-kormány, a Simonyi-Semadam-kormány, a Telekikormány, és mindannyiszor azt hallottuk, hogy mintaszerű a közrend, ideális a jogbiztonság, rosszhiszeműen rágalmaznak azok, akik a közrend és a jogbiztonság forgalmi zavarai miatt panaszkodnak, és az ország elensége az, aki a békés, szelíd atmoszférában a jogrend, a közbiztonság helyreállítását meri sürgetni. És most egyszerre a belügyminiszter arról beszél, hogy az ellenforradalom után következett ötödik kormánynak milyen nagy és nehéz feladatot jelentett a közrend, a jogbiztonság stabilizálása, nem kisebb feladatot, mint a korona stabilizálása és az államháztartás egyensúlyának helyreállítása... A belügyminiszter megállapítása igen érdekes, csak nem egészen konzekvens.Nem következetes azért, mert ellenkezésben áll azzal, amit évek óta hallottunk más hivatalos tényezőktől, más felelős faktoroktól és nem következetes azért, mert ellenkezésben áll azzal, amit nem is olyan régen hallottunk — a belügyminisztertől. Mert ha jól emlékszünk, a belügyminiszter volt a kormány egyik olyan tagja, aki Prónay Pál homlokára fűzött nemrég babért, azokért az érdemekért, amelyeket a Prónay-különítmény szerzett a közbiztonság és a jogrend helyreállítása körül. A babérkoszorút könnyű előkeresni a nemzetgyűlés naplójából, és így nem igen értjük, miként lehetett Bethlen István gróf és Rakovszky Iván számára még nehéz feladat az, amit a belügyminiszter erkölcsi bizonyítványa szerint már olyan redményesen elvégzett Prónay Pál, néhány más különítmény-parancsnok társaságában. Rakovszky Iván előbb oda-