Világ, 1926. február (17. évfolyam, 19-41. szám)
1926-02-02 / 19. szám
iRA 3000 KORONA fajtá* 1 ^Olgárt fogok harcosa. Tiszteli a fanonany, a művészet és a gondolat szabadságát. 68*28 a gyengéket az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a Qiunkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét.VILÁGO A. Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződést megtörhetik, de meg nem hajlíthatják A Világ tiszteli mások meggyőződését de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és tztetnek A Világ eszméket ideálokat, reform törekvéseket szolgál, nempártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak, kardja a szebb főbb és tisztább magyar élet gondolatának. XVII. ÉVFOLYAM 19. SZÁM : 1913-35 szerkesztette: perjesz lajos : KEDD, 1926 FEBRUÁR 2 Windischgratz herceg lelki gyermekei az előszobában és a Pasaréti úton . Az ügyészi vádirat hellyel-közzel szétfoszlatta a titokzatosságnak azt a ködét, amely idáig a frankhamisítási ügy fölé borult, semmiféle szempontból nem használva, és sokféle szempontból ártva. De van egy-két kérdés, amelyet a vádirat sem világít meg például és mindenekelőtt az, vájjon a kissé fantáziátlan Nádosy és a túlontúl fantaszté Windischgratz mellett nem volt-e ennek az ügynek valamilyen szellemi feje és vezérkari főnöke, aki fölvetette az ötletet, kiosztotta a szerepeket, mozgatta és irányította a munkát. Amint az ügyészi vádirat végighalad az események menetén, itt és ott vannak olyan hézagok, olyan logikai zökkenések és folytonossági hiányok, amelyek arra vallanak, mintha nagyon diszkrét lett volna a vallomás megtételénél a felfüggesztett országos főkapitány, és mintha a diszkréció példáját szigorúan követte volna Windischgratz herceg, aki szeretett csevegni, sőt fecsegni addig, amíg nem csapódott le mögötte a fogházcella vaslemezzel bélelt, vas rostélyos ajtaja. Valószínűleg az ügyészség vezetőinek is az volt az érzésük, mikor sorjában egymásmellé fektették a nyomozás adatait: itt hiányzik valaki, itt hiányzik egy olyan ember, akinek merész ötletei vannak és fegyelmezett fantáziája, itt még keresni kellene valakit, aki rangban talán jóval alatta állott az országos főkapitánynak, és születése szerint nagyon elmaradt a hét aranygyapjas vitéz leszármazottja, rokona mögött, de azért a vezérkari főnök szerepét játszotta az egész vállalkozásnál. Mert ismételjük: Nádosy Imrének túlontúl kevés és Vndischgratz Lajosnak túlontúl sok fantáziája volt az ilyen kaland tervének kiépítéséhez, menetének irányításához. Mintha hiányoznék még a vezérkari főnök alakja arról a nagy történeti csoportképről, amelyen a frankügy huszonhat letartóztatottja foglal helyet, szegélyezve az egyik oldalon a tábori püspöktől, a másik oldalon a Postatakarék vezérigazgatójától, középütt Nádasy Imre robusztus és Windischgratz Lajos cingár alakjával. Azután pedig hiányzik még valami: hiányzik az a titokzatos cél, amelynek érdekében Windischgratz Lajos herceg 10 milliárd befektetést folyósított saját pénzéből, vagy inkább hitelezőinek pénzéből a hamis frankok előállítására. Úgy látszik, a nyomozás vezetőit nem érdekelte az, mi volt a mindig csak általánosságban emlegetett titokzatos cél, amely iránt hetek óta állandóan tudakozódtak a lapok, és a politikusok, néha igen aláhúzott formában. Vagy erről egész harmonikusan hallgattak a vádlottak, pedig közülök igen soknak kellett hallania: m miért kellenek, és miért teremnek a hamis ezerfrankosok. Mert a letartóztatottak között van jó egynéhány, aki nemszegődött volna Nádosy és Windischgratz szolgálatába, ha nem kap szabatos felvilágosításokat a titokzatos célról. A Sipka-szorosnál minden csendes, és mi nem törhetjük meg a csendet. De annyit talán szabad mondani: nagy szerencse volna az, ha az albrechtiánus kísérletezés ostoba és frivol kalandja felé vezetnének el a szálak, mert azt a léha kalandor-politikát, amely a múlt hónapok során át annyit szerepeltette a jómodorú és jómódú, szőke fiatalembert, igazán még Magyarország ellenségei sem minősíthetik — nemzeti céllá. Ha valóban így történt, akkor nem történt semmi más, csak egy ostoba és frivol kaland tárta fel egészen fenekéig korlátolt frivolitását, és ez még árnyékával sem súrolhat kompromittálóan komoly érdekeket. Ne tessék rossz néven venni a súlyos szavakat, és főleg ne tessék rossz néven venni az általunk egyébként nem igen használt, de most idejegyzett szót: nem volna túlontúl csodálatos az, ha a frankhamisítások erkölcsi luesze vérrokonságban, vagy legalább oldalági rokonságban volna egy frivol kaland léha könnyelműségével. Ez az erkölcsi luesz igen jól egészítené ki a szovjetkirályság szép álmának etikai felépítését. Mert most jut eszünkbe: amikor a Világ először írt egy dalt a jómodorú és jómódú szőke fiatalemberről, vagy inkább azokról, akik visszaélnek a szőke fiatalember tájékozatlanságával és tanácstalanságával, a Világ ellen ezért a cikkért pert indított a cikk által nem említett és nem érintett — Baross Gábor, aki találva érezte magát, a jó isten tudja miért, vagy Baross Gábor a megmondhatója, miért... Most pedig beszéljünk a Postatakarok vezérigazgatójáról, aki — szabadságon van szer a* tábori püspökről,’ aki hammálól heten van fölmentve hivatali funkciói alól a ma hirtelen kippattant, de idáig mindig cáfolt hírek szerint. Igazán nem akarunk meghajszolni amúgy is bajba keveredett embereket, és nem akarunk kihorgászni az ügyészi vádiratból itt és ott mellékmondatokat, amelyek igen kínosan hathattak olvasás közben Zadravetz Istvánra és Baross Gáborra. Az olyan mondatok, mint január tizennegyedikéig tagadásban volt, vagy mint megváltoztatva és módosítva vallomását, nem egészem illenek a meggyőződés intranzigens lovagjaihoz, akik vállalják tetteik minden konzekvenciáját. Ilyenféle ingadozás és bizonytalanság egyes terheltek részéről, szoros vonatkozásban saját személybiztonságukkal, akad még néhány a vádiratnak nem egy helyén, de erről most ne essék szó. Most ne essék szó másról, mint az előszobáról, és arról az ezerfarnkosról, amely nem volt hamis. Baross Gábor leleplezte a frankhamisítást, amennyiben megkérte egyik ismerősét, kérje meg egy másik ismerősét, lépjen az érintkezésbe a miniszterelnökkel, és világosítsa föl őt a történtekről. Az egyik ismerős szólt a másik ismerősnek, a másik ismerős — aki kétségkívül korrekt úriember, — kétségkívül teljes korrektséggel elmondotta a hallottakat a miniszterelnöknek, de az eljárási módszer mintha kissé bonyolult volna, és mintha a leleplezési tevékenység bizonyos ellenmondásban álloa azzal a leleplezési tevékenységgel, amelynél fogva a hamis ezerfrankosoknak egy tekintélyes kötege a Postatakarék vezérigazgatójának előszobájában tartózkodott egy darabig, talán a leleplezés idején, talán a leleplezés után is, és a Postatakarék igazgatója nem engedte be ugyan szobájába a hamis ezerfrankosokat, de kiengedte őket előszobájából, hadd induljanak el, sokasodva, szaporodva, és benépesítve a világot... Akármilyen snájdig és erélyes ember egyébként a Postatakarék fiatal vezérigazgatója, a valutapolitika területén nem mutatott túlzott energiát, legfeljebb azon az egy ponton, hogy előszobájában várakoztatta a hamis ezerfrankosokat, nem invitálva őket beljebb. Zadravetz István szelíd lelkével nem fért össze a vendégek várakoztatása a hideg előszobában és így a Pasaréti út csendes villájában meleg, fűtött szoba fogadta be Windischgratz herceg lelki gyermekeit. A Pasaréti út messze esik a város centrumától. Akik a Pasaréti útra költöznek ki, azok szeretik a csöndet és akik szeretik a csöndet, azokat nem illik nyugalmukban megzavarni. Ne essék tehát szó arról, váljon Windischgratz herceg lelki gyermekei csöndesen pihentek-e a Pasaréti úton, vagy történt-e velük ott valamilyen osztályozási és csoportosítási művelet. Amint ne essék szó az eskü kivételéről sem. Csak éppen adassák teljes tisztelet Zadravetz István valutapolitikai lelkiismeretességének, amely csak néhány árnyalattal maradt el Baross Gábor valutapolitikai lelkiismeretessége mögött. Baross szakértővel végeztette az összevetést a valódi ezerfrankos és a hamis ezerfrankos között, az összevetésből vonva le azt a konzekvenciát, hogy a hamis ezerfrankosoknak nem szabad útjukra indulniuk, de azért nem zárta le az előszobaajtót, és nem akadályozta meg a hamis ezerfrankosok távozását. Zadravetz Istvánnak nem állott rendelkezésére szakember, tehát a hamis ezerfrankosok érkezésének másnapján kénytelen volt laikus létére személyesen elvégezni az összehasonlítást a Pasaréti útra meghívott valódi ezerfrankossal, ,,s ekkor ő a kettő közötti különbséget észlelvén, a nála volt egyéneket lebeszélni igyekezett a vállalkozásról; másnap elutazott Rómába, de elutazása előtt ismételten követelte, hogy visszaérkezéséig a ládát és annak tartalmát a lakásáról vigyék el.Elennél egyszerűbb és meghatóbb történetet régen nem olvastunk. Mielőtt megtörténnék a döntés, szabad-e hamis ezerfrankosokat forgalomba hozni, vagy sem, megtörténik a hamis ezerfrankosok összevetése a valódival, ésoz összevetés alapján hozott döntés így isatozik: ne az én lakásomból induljanak útuukra a hamis ezerfrankosok. Kapisztrán Jáns alighanem máskép cselekszik és talán nem tesz följelentést, de máglyát gyújt a mist elraktározott hamis bankjegyekből, azután kezében a kereszttel, szívében a főpap és a jó magyar haragjával indul el, kipusztítani a többi hamis ezerfrankost, mielőtt azok elindulhatnának bajt okozni, szégyent hozni, a bűn magvát szerteszórni... Miért bénult meg egyszerre az a szónoki lendület és az a szónoki hév, amely annyira jellemezte Zadravetz Istvánt, még szerzetes korában, a diktatúra idején. Hiszen a diktatúra alatt heves és lendületes beszédeket tartott Zadravetz István, — nem csupán Szegeden, törve és zúzva haragjával azokat, akiket éppen törni és zúzni akart. De most nem tört és nem zúzott Zadravetz István keze, mert más dolga volt: lefedni Zadravetz István szemét, miután ez a szem látta, milyen felületes a hasonlóság, milyen távoli a rokonság a hamis ezerfrankosok és a valódi ezerfrankosok között. Nem akarunk beszélni azokról a jogi konzekvenciákról, amelyeket a hamis ezerfrankos és a valódi ezerfrankos távoli rokonságából vezettek le, egyrészt a Postatakarékpénztár vezérigazgatója, másrészt a tábori püspök, pedig ezek a jogi következtetések sem egészen banálisak, csak éppen kérdezzük szeretettel: miért volt szükséges összevetni a hamis ezerfrankosokat a valódival, mielőtt kialakult Baross Gábor és Zadravetz István végleges jogi álláspontja a bankjegyhamisítás megengedhetőségéről, vagy megengedhetetlenségéről. Egyébként pedig, mielőtt búcsút vennénk ettől a kínos, kellemetlen, különös ügytől, szeretnénk egy-két szóval külön elbúcsúzni a frankhamisítás önzetlen vádlottjai és letartóztatottjai közül Hajts Lajos nyugalmazott vezértanácsnoktól. Hajts Lajos megtévesztve, félrevezetve vállalta a hamis ezerfrankosok gyártásának irányítását, és nyugdíjazásánál megnyerte utódát a munka folytatására ... Ez az ember, aki még nyugdíjazásának kitolását sem próbálta elérni Nádosyék segítségével, hanem átadta az aktát utódának, egész bizonyosan nem gondolt arra, hogy különös érdem, vagy kvalifikált bűn a hamis ezerfrankosok előállítása. Hajts Lajos megtévesztése és félrevezetése szintén amellett bizonyít, hogy igen jól tudott argumentálni vagy Nádosy Imre, vagy Windischgrätz herceg, vagy az a feltételezett rejtélyes harmadik, akinek személyazonossága talán csak a főtárgyaláson fog kiderülni. Az ügyészségi vádirat éles kommentárokat váltott ki az ellenzéki pártokból (A Világ tudósítójától.) A frankhamisítás ügyében adott ügyészi vádirat, amelytől a kormány a helyzet enyhülését várta, az ellenzék körében több vonatkozásban is éles kommentárokat váltott ki. A kormánnyal szembenálló politikusoknak ehhez a felfogásához a büntetőjogászok is csatlakoznak és e pillanatban az a helyzet, hogy az ellenzék sürgősen igen komoly mérlegelés tárgyává kívánja tenni az ügyészi vádiratot. Már ma estére értekezletet óhajtottak összehívni a demokratikus ellenzéki pártok vezetői, de mivel a nemzetgyűlés háromnapos szünete miatt a képviselők nagy része vidéken tartózkodik, valószínűleg kedden este vagy szerdán délelőtt, a nemzetgyűlés ülése előtt fognak összegyűlni az ellenzéki pártok, hogy további magatartásukról döntsenek. Az ellenzék körében nemcsak a vádirat egész struktúrája volt élénk megbeszélések tárgya, de különösen az a rész, amely a kormánynak a hamis francia frankok forgalombahozatala előtti eljárását ismerteti. Általában a vádiratban az ellenzék szerint feltalálható hiányosságok konzekvenciáiért a kormányra hárítják a felelősséget, mert az ellenzék jogászi és politikai felfogása az, hogy elsősorban az igazságügyminiszter tartozik felelősséggel, aki az adott esetben bizonyára nem mellőzte minisztertársainak megkérdezését. Az ügyészi vádirat az indemnitás vitájában Előreláthatóan az indemnitás vitáját is más vágányra fogja terelni a frankvádirat nyilvánosságra kerülése. Az ellenzéki szónokok itt kifogásolni fogják különösen a vádiratnak azt a részét, amely Bethlen István sróf miniszterelnök és Perényi Zsigmond báró levélváltására vonatkozik, valamint azt a részt, amely szerint a nyomozás során nem merültek fel adatok arra, milyen célra történt a frankhamisítás. De az ellenzéki pártok alapos megfontolás tárgyává fogják tenni az egész politikai helyzetet is. Erre különösen azért van szükség, mert" az ellenzék nem akarja megszegni azt a titoktartást, melyet a parlamenti vizsgálóbizottság tanácskozásának idejére vállalt, viszont az a meggyőződése, hogy nem nézheti(tlenül, miként kezeli a kormány a frankhamisítási ügy legsúlyosabb momentumait. A Budapesten tartóskrodó szociáldemokrata képviselők ma délután bizalmas megbeszélést tartottak, amely után Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő a következőkken tájékoztatta a Világ munkatársát: A vádirat ismeretében a szociáldemokrata párt még erélyesebben követeli a kormáy távozását — Már a vádirat megjelenése előtt — mondotta Propper — az volt a felfogásom, hogy a kormány felelőssége olyan súlyos, hogy feltétlenül le kell mondania. Az egész szociáldemokrata párt azt az álláspontot képviselte, hogy ezt a bűnügyet, amely az országnak mérhetetlen politikai, etikai és gazdasági károkat okozott, csak a kormány távozásával és a rendszer felszámolásával lehet likvidálni. Az ügyészség vádiratának ismeretében ez a felfogásunk megerősödött. Különösen a vádiratnak az a része, amely arról számol be, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök már genfi utazása, tehát a hamis bankjegyek forgalombahozatala előtt, tudomással bírt a bűnös manőverről, és a legszigorúbb megtorlás kilátásba helyezésével elismerte az ügy nagy horderejét, most már nemcsak a miniszteri felelősség szempontjából, hanem egyénileg is súlyossá teszi Bethlen István gróf felelősségét. — Az a körülmény, hogy Bethlen István gróf egy baráti levéllel akarta elintézni az ügyet, nem mentség a számára, hanem a legsúlyosabban terhelő önvallomás. Nem változtat a helyzeten az, hogy a baráti levél megírásán kívül Nádosyt megbízta az esetleg szükséges hatósági intézkedések foganatosításával. Ez a körülmény csak súlyosbítja a miniszterelnökre háruló felelősséget, mert a legelső felelős állásban levő politikus teljes mértékben felelős azért, kiket választ ki munkatársakul. Aki olyan szerencsétlenül választja ki a legfontosabb pozíciókat betöltő, politikai szempontból is bizalmi állást elfoglaló férfiakat, mint Bethlen István gróf miniszterelnök, az nem tarthat igényt a bizalomnak arra a fokára, amely nélkül a végrehajtó hatalmat tovább birtokolni nem lehet. — A vádirat ismeretében még fokozottabb erővel fogunk arra törekedni, hogy Bethlen István gróf és kormánya mielőbb távozzon, és adja át helyét egy olyan kormánynak, amely az eddig történtek miatt nincs kompromittálva. Ilyen vádirattal nem lehet likvidálni a frankhamisítást — mondja Rassay Károly Rassay Károly a vádiratról a következő nyilatkozatot tette: — A vádiratot vártuk, mert a vádirat a nyomozás lezárását jelenti, márpedig országos érdek, hogy a frankhamisítás ügyében a nyomozás véget érjen és ennek az ostoba, gonosz bűncselekménynek minden részlete kiderüljön. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a kibocsátott vádirat hézagos, a nyomozás tehetetlenül áll a kérdések egész tömegével szemben és sok fontos kérdésben nem tudta földeríteni az igazságot. Nem tudta földeríteni a bűncselekmény elkövetésének célját és tehetetlenül áll szemben egész csomó hamis útlevél eredetének kinyomozásával is. Egész csomó újabb rejtély előtt állunk a frankhamisítás célját illetőleg. — Amint már utaltam erre, teljesen tisztázatlan a tényállás. Miért állt meg a vádirat a hazafias célnál, hiszen nem kérdés, hogy azoknak, akik ezt a bűncselekményt kigondolták, v valamit kellett mondaniuk ama egyszerű embereknek, akiket a maguk számára meg akartak nyerni? Egészen bizonyos, hogy se Gerő, se Kurcz, még kevésbé a bűncselekményekben szereplő kisebb exisztenciák nem lettek volna kaphatók a bűncselekményben való részvételre, ha erre valami eredmény kilátásba helyezését, vagy biztatást nem kapnak. Nyitva kell hagyni azt a kérdést: honnan szerezték a gépeket, nem tudták kinyomozni a vádirat szerint a papír eredetét és minőségét sem. Nem kétséges, hogy mindezt meg kellett volna állapítani. Az útleveleket illetően Nádosy kijelenti, hogy ezeket egy bizalmasától szerezte pénzért, de nem hajlandó megnevezni ennek a rejtélyes egyénnek a nevét. Megállapítják, hogy az útlevélosztály kiadott hamis útleveleket, a vádirat pedig azt mondja, hogy ezért nem terheli felelősség az illetékes közegeket, mert Nádosy parancsára cselekedtek. A büntető törvénykönyvben azonban ilyen elméletnek nincs nyoma. A legszomorúbb, hogy a francia rend-