Világ, 1926. április (17. évfolyam, 67-90. szám)
1926-04-01 / 67. szám
MA PREMIER! AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK Vidám história 8 felvonásban Csütörtöktől: MOZGÓKÉP. OTTHON CAPITOL URÁNIA ORION ARA 3000 KOROMA MA PREMIER! TOM MIX legújabb bravúrja VADNYUGATI KARNEVÁL Amerikai történet 6 felvonásban Csütörtöktől: MOZGÓKÉP-OTTHON URÁNIA CAPITOL ORION XVII. ÉVFOLYAM 67. SZÁM ? 1913-35 szerkesztette:: pirijesz lajtos : CSÜTÖRTÖK, 1926 ÁPRILIS 1 Vádlott: álljon elő! Vitatkozzunk-e vájjon komolyan a fascizmus legitimista orgánumaival, azokkal a laptársainkkal, akik kuruckodznak, fajt, nemzetet és nacionalizmust halmoznak hasábjaikon, úgy, hogy szinte már túlcsordul, azután pedig mély hódolatra görbítik gerincüket a főhercegek előtt, ó, a főhercegek előtt, akiknek kicsit kellemetlen volt, hogy Ballagi professzor kissé kíméletlenül, de keményen védte meg Rákóczi emlékét. [Vájjon számot tarthatnak-e arra, hogy komolyan reflektáljunk mondanivalójukra és komolyan mutassuk meg, mennyire hipokrita, mennyire komolytalan és menynyire gyermetegen naiv az az álláspont, amelyet elfoglalnak? Megvalljuk: a kérdés gondolkoztatna, és sokáig gondolkoztatna. És laptársaink minden agresszivitása sem bírhatna válaszra bennünket talán, ha nem látnák, hogy az ő állásfoglalásuk a titkos társaságok ügyében nem egyéni, hogy van bizonyos szimptomatikus jelentősége, főleg azoknál a szálaknál fogva, amely ezeket az újságokat a kormányhatalomhoz fűzik, ha nem is mindig nyílt támogatás formájában. Kénytelen-kelletlen most már ők is belemennek a titkos társaságok kérdésének feszegetésébe. Hiszen végül makacsan lezárt szemhéjakon és fülekbe tömött viaszon is keresztültör a magyar nemzetnek ez a kínos és esztendők óta gonosz kelevénnyé dagadt problémája, mely már odáig érett, hogy semminemű más orvosi beavatkozással meg nem gyógyítható, mint a gyors ésenergikus operációval. Tudomásul vették tehát mára -z- elég későn —, hogy van egy ilyen probléma. Tudomásul vették, hogy az ellenzék — háta mögött az egész ország osztatlan közvéleményével — immár a végérvényes és megalkuvást nem tűrő leszámolást követeli azokkal a titkos maffiákkal, amelyek esztendők óta mérgezik kutainkat és ássák a maguk titokzatos sötét ciszternáit a magyar földben. Tudomásul vették fel, és miután egy pár percig ájtatosan szénáét forgattak és azt mondották: nem is tudjuk, vájjon valóban vannak-e ilyen társaságok, és ha vannak, nem szűntek-e már meg, és ha megvannak, fejtenek-e még ki ilyen tevékenységet, és ha kifejtenek, akkor vájjon milyet, de szelíd szemforgatás után ma végre megtalálták igazi hangjukat és méltatlankodó basszushangján az őszinte felháborodásnak így kiáltanak fel: Vádlott: álljon elő! Álljon elő az ellenzék és bizonyítsa, hogy vannak titkos társaságok. Adatokat kérünk, pontos kimutatást és még pontosabb statisztikát, tényeket, tanúkat, bizonyítékokat, mindent, ami egy főtárgyaláshoz szükséges. A vádlott álljon elő és ne próbáljon hivatkozni a rémes sikoltásokra, amelyeket néma és sötét uccák nyeltek el néhány évvel ezelőtt és ne mutasson rá a fekete vérfoltra, mely ma is és mindig még vádlóan kiált az égbe. Ne hivatkozzék közismert tényekre, ne hivatkozzék áldozatokra és megdönthetetlen igazságokra. Okmányokat hozzon, bizonyítékokat, talán még bélyeges kérvényt és nyugtát is, közjegyzőileg hitelesített titkos társasági névsort, mert különben követeljük súlyos megbüntetését annak az ellenzéknek, amely ime vádol, de bizonyítani nem tud. És legyünk őszinték: nem is nagyon érthetetlen ennek a sajtónak az álláspontja. Mert nem áll egyedül. Igen erős támaszt érez a háta mögött abban a magatartásban, amelyet a kormányzat részéről lát. Hiszen szinte hetek múltak már el azóta, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök bejelentette a parlamentben a harcot a titkos társaságok ellen és ezzel végre hivatalosan is elismerte létüket és működésüket. Mit látunk azóta? Azóta a miniszterelnök pihenőre utazott és pihenéséből már vissza is tért. Azóta a belügyminiszter üdülni ment egy nyájas pusztára és ma is ott van még, anélkül, hogy a legközelebbi napokban hazatérésre gondolna. Azóta szinte el is haltak már azok a szavak, amelyekben a miniszterelnök egy pártközi konferencia összehívásáról beszélt, de egyes ellenzéki nyilatkozatokon kívül semmi nem történt, egy lépés sem esett a pártközi konferencia felé. Vagy igen. Valami mégis történt. Megszületett az új jelszó, amely így szól: Vádlott, álljon elő ! Most már csak az ellenzéken keresik és követelik a titkos társaságok minden homályának kiderítését és minden bűnének leleplezését. A szabadcsapatok egyenesen ellenoffenzívába mennek át és —bizonyára abban a hitben, hogy a kormánynak ez így kellemes, mert egyéb szempontok nem igen szokták őket vezetni — harci bárdot köszörülnek, vésztrombitát fújnak és rohamra intenek — az ellenzékig szemben. Olyan apróságokról, mint például a frankhamisítás és abban az országos főkapitány úr szerepe, úgy látszik, teljesen megfeledkeznek. Megfeledkeznek arról, hogy talán először mégis csak azokat kellene kihallgatni, akik hetyke hősei és szinte nem is titkolt vezérei voltak a titkos társaságoknak és szövetségeknek és nem az ellenzéktől követelni adatot és bizonyítékot, attól az ellenzéktől, melynek csak annyi köze e társaságokhoz, hogy érezhette hatalmukat, nemcsak magán, de az egész szenvedő nemzeten. Nem tudjuk, hogy mi lesz a miniszterelnök által elgondolt pártközi konferencia sorsa. Hogy valóban megjelenik-e azon az az ellenzék, amelyet Bethlen István gróf most szükségesnek lát a zöld asztalhoz invitálni. Bár némi bizalmatlanság valóban indokolt volna a kormánnyal szemben, különösképpen a titkos társaságok dolgában, mégsem lehetetlen, hogy az ellenzék, félretéve aggodalmait és bizalmatlanságát, feledve, vagy legalább is elaltatva sérelmeket és méltánytalanságokat, úgy fogja érezni, hogy az ország érdekében egyetlen egy olyan csákányvágást sem hagyhat megkísérletlenül, amely talán mégis áttöri a sötét sziklafalat és beengedi a friss, éltető levegőt. De ebben az esetben, ha a kormány segítő kezet kap esetleg az ellenzéktől ahhoz, hogy kiirtsa és megsemmisítse az országnak ezt a mételyét, akkor sem fogja vádlottként odaültethetni a zöld asztalhoz a szabadelvű baloldalt. Ez az ellenzék vádlóként fog akikor is ott ülni, mert övé a vád joga és övé a számonkérés. Esztendőik igazodtsága utáni naív hit azt gondolni, hogy egyszerű varázsigére megváltozik a helyzet, hogy minden felelősség elhárul egy kormányzati rendszerről és átrakódik az ellenzék vállaira, ha szigorú hangon azt kiáltják: Vádlott: álljon elő... A francia szocialisták nem vállalják a felelősséget az esetleges újabb kormányválságért Párizsból jelentik. Az egyes pártok úgy látszik most már végleg úgy döntöttek, hogy az új pénzügyi javaslatok gyors elintézésében segítségére lesznek a kormánynak. A szocialista párt vezetősége a délelőtt folyamán 29 szavazattal 11 ellen elhatározta, hogy a párt kamarai frakciójának 98 képviselőjét felszólítja, hogy tartózkodjanak a szavazástól minden olyan esetben, midőn a kormány a szocialisták által támadott egyes adójavaslatoknál fölveti a bizalmi kérdést. A pártvezetőség leszögezte, hogy semmiesetre sem akarja magára vállalni egy esetleges újabb kormányválságért a felelősséget és ezért még ahhoz is hozzájárult, hogy a forgalmi adó fölemelésének kérdésében is tartózkodjanak a szocialisták a szavazástól. A kamara mai ülésén elfogadta a polgári adóról szóló szakaszt, mégpedig a radikális párt következő módosításával. Ha a kivetett polgári adó a 40 frankot nem haladja meg, akkor a jövedelmi adó fizetésére kötelezett egyének jövedelmi adójának 0,6—2%-át mint polgári adót számolják el. Többgyermekes családapák 25—50%-ig terjedő adókedvezményt élveznek. Mindazok az állampolgárok, akik a törvény értelmében nem kötelesek a polgári adó fizetésére, azonban ennek ellenére legalább 20 frankot adományoznak saját jószántukból az államkincstárnak, tanúsítványt kapnak arról, hogy honpolgári kötelességüket híven teljesítették. A radikális párt módosító indítványának elfogadása után Danthy radikális képviselő fölkelt a helyéről és a miniszteri padokhoz ment, ahol Pérez pénzügyminiszter asztalára több darab százfrankost tett le, kijelentvén, hogy ezt az összeget a fenti módosító szakasz értelmében önként adományozza az államkincstárnak. A polgári adóról szóló javaslatot erre a kamara, a kommunisták kivételével, egyhangúan elfogadta. Ugyancsak megszavazta a kamara a 225 millióval fölvett ingatlan-átruházási adót is. A kamara délutáni ülésén elfogadta az ingatlan átruházási adó emeléséről szóló javaslatot. A házak és épületek átruházási adóját 14,4 százaléknál 18, az üzletek átruházási adóját 6,6 százalékról 9 százalékra emelte fel. A pénzügyi bizottság által javasolt boradó a kamara minden oldalán élénk ellenzésre talált és a kamara végre is a pálinkaadó 100 százalékos emelését határozta el és a boradót változatlanul hagyta. A pálinkaadó emelése 100 millióval kisebb bevételi többletet jelent, mint a boradó emelése és a kamara ezért a dohányárak újabb emelését határozta el. A gyógyszerek újabb külön megadóztatásáról szóló szakaszt a kamara elvetette és úgy határozott, hogy az így előálló 50 milliós bevételi mínuszt az államvasúti fuvarlevélilletékek felemelésével fogja kiegyenlíteni. A luxuséttermekben szedett különadókat a kamara a pénzügyi bizottság javaslatain túlmenően emelte fel. A kamara végül megszavazta azt a szakaszt, amely a pénzügyi hatóságokat felhatalmazza arra, hogy az esetleges adócsalások felderítése céljából a bankok folyószámláit felülvizsgálhassa. A szenátus az áprilisi költségvetési provizóriumot 290 szavazattal 7 szavazat ellenében elfogadta. Lovászy Márton ma este visszaérkezett hatéves emigrációjából Hegyeshalomtól Komáromig rendőri őrizetben (A Világ tudósítójától.) Közel hatesztendei emigráció után ma este tíz órakor visszaérkezett Budapestre Lovászy Márton, a függetlenségi politikának, a kossuthi elveknek tisztalelkű, önzetlen és ragyogó becsületességű képviselője. Hatesztendei külföldi tartózkodás után már hónapokkal ezelőtt lépések történtek arra vonatkozólag, hogy Lovászy Márton visszatérhessen az emigrációból. Amíg külföldön tartózkodott, részint Bécsben, Münnichkirchenben, és jugoszláviai szőlőbirtokán töltötte az időt, tanulással és olvasással. A szőlőt már évekkel ezelőtt kénytelen volt eladni és legutóbb Bécsben tartózkodott. Az emigráció izgalmai megviselték felesége egészségi állapotát, beteg lett, Budapestre kellett jönnie, hogy családja gondos ápolásban részesíthesse. Lovászy Márton azóta, hogy felesége Budapestre jött gyermekei körébe, még erősebben vágyott haza, hogy ápolhassa és gondozhassa hitvestársát. Visszatérése ügyében különböző lépések történtek, amelyek — ha nem egészen simán és bonyodalmak nélkül is, — ma végre eredményre vezettek, Lovászy Márton ismét Budapesten van. Hazautazási engedély az utolsó pillanatban Már hétfőn ígéretet kapott Lovászy Márton a bécsi magyar követség főkonzuljától, hogy ügyét egy-két nap alatt rendbehozzák és legkésőbb szerdán visszatérhet a magyar fővárosba. Lovászy Márton meg is sürgönyözte ezt feleségének és gyermekeinek, és a család csupa izgalomban, a boldogságtól reszketve várta haza mára a családfőt. Ez ígéret ellenére Lovászy Márton sem kedden, sem ma délelőtt, amikor a bécsi magyar követségen jelentkezett, nem kapta meg a szükséges okiratokat. Ára délután két órakor még nem adták ki Lovászy Mártonnak az okiratokat, hanem azt a választ kapta, hogy Budapestről a külügyminisztériumból nem érkezett meg a szükséges hozzájárulás és mára ezt már nem is lehet várni. Délután két órakor Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő, aki ma reggel Bécsbe utazott, hogy hazakísérje Lovászy Mártont, megjelent Nagy Árpád báró főkonzulinál és kérte, hogy az ígérethez híven Lovászy Márton ügyét hozzák rendbe, annál is inkább, mert beteg feleségének már sürgöny itent, hogy ma este érkezik. Nem sokkal két óra után a követségen várakozó Nagy Vince és Lovászy Márton azt a választ kapták, hogy Budapestről a külügyminnisztériumibóll éppen most jött telefonértesítés, hogy az utazási igazolvány kiadható. Lovászy Márton nyomban át is vette az igazolványt, az útlevelet és háromnegyed ötkor Nagy Vincével együtt Bécsben vonatra ült. Minden incidens nélkül utaztak Hegyeshalomig, a magyar határig. A határon Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő ■szállt föl a vonatra és az országos Kossuthpárt nevében meleg szavakkal és igaz szeretettel üdvözölte Lovászy Mártont a hazai földön. Lovászy Márton meghatva mondott köszönetet Rupert szavaiért, helyet foglaltak a vasúti fülkében és barátságosan beszélgettek. Alig telt el néhány perc, megjelent a fülkében az útlevélvizsgálatot teljesítő kirendeltség vezetője, Szlovák rendőrkapitány és udvariasan felszántotta Lovászy Mártont, hogy csomagjaival együtt jöjjön be az inspekciós rendőrtiszt fülkéjébe. Lovászy Márton Rupert Rezső és Nagy Vince képviselők társaságában elhagyta fülkéjét és a rendőrtisztviselő kupéjába ment. A folyosón a közönség felismerte Lovászyt, Rupertet és Nagy Vincét és természetesen nagy feltűnést keltett, hogy valamennyien a rendőrtkapitány és detektív kíséretében az inspekciós rendőrtiszt fülkéjébe mennek. Rendőri őrizetben Hegyeshalomtól—Komáromig Nagy Vince és Rupert Rezső a fülkében kérdést intéztek Szlovák rendőrkapitányhoz, hogy miféle intézkedés ez, milyen alapon történik és mit céloz, mire a rendőrkapitány egy február tizenkettedikén kelt belügyminiszteri rendelkezésre hivatkozott, amely, rendelkezés szerint Lovászy Mártont, ha a határt átlépi, rendőri őrizetbe kell venni. Kijelentette a rendőrkapitány, hogy ő eme belügyminiszteri rendelkezés alapján járt el. A képviselők erre felvilágosították a rendőrkapitányt, hogy ez a belügyminiszteri intézkedés már hatályát vesztette, mert Lovászy Márton a kormány tudtával lépte át ma a magyar határt, a bécsi magyar követség adta ki igazolványát és hazajöveteléhez hatósági engedélye van. Arra kérték tehát a rendőrkapitányt, lépjen érintkezésbe telefonon a belügyminisztériummal, ahonnan bizonyára meg fogják erősíteni állításaikat. Szlovák rendőrkapitány még Hegyeshalomról hivatalosan telefonérintkezést keresett a belügyminisztériummal, Rupert Rezső és Nagy Vince pedig táviratban kértek a belügyminisztériumtól érintkezést. A vonat közben elhagyta a hegyeshalmi állomást és Komárom felé robogott. Lovászy Márton rendőrkapitányi engedéllyel Rupert Rezső és Nagy Vince társaságában az étkezőkocsiba ment, de természetesen velük ment Szlovák rendőrkapitány is, mert Lovászy ezalatt az idő alatt rendőri őrizetben volt. Az étkezőkocsiban ugyancsak nagy feltűnést keltett a dolog, mert itt is a legtöbb utas felismerte Lovászy Mártont és barátait. Mikor a vonat Komáromba érkezett, itt már várta a rendőrkapitányt a belügyminisztérium telefonon jött válasza, hogy a február tizenkettediki intézkedés tárgytalan, Lovászy Márton teljesen szabadon jöhet Budapestre. Lovászy Márton Nagy Vincével és Ruper Rezsővel visszament a fülkéjébe, ahová egész Budapestig az utasok közül nagyok sokan jöttek be, idegen, ismeretlen emberek, hogy örömüknek adjanak kifejezést és üdvözöljék Lovászy Mártont hatévi távollét után való hazatérésekor. Kelenföldön igen sok régi barátja várta Lovászy, Mártont és meleg üdvözlésben részesítették. Könnyek között... ! Már jóval tíz óra előtt a Keleti pályaudvar érkezési oldalának perrónján sokan gyűltek össze, hogy üdvözöljék Lovászy Mártont. Itt volt Búza Barna, Vass János, Vámbéri Rusztem, Latinák Jenő, Fényes László és még igen sokan. Jöttek volna még igen számosan, de mikor Lovászy Márton családja megtudta, hogy a városban elterjedt a hír, legtöbb embert megkérték, hogy szeretetüknek és ragaszkodásuknak adjanak majd máskor kifejezést és ne fáradjanak a pályaudvarra. A barátokon kívül várt még Lovászy Mártonra — rengeteg detektív. A Keleti pályaudvar érkezési oldalára ma estére egész sereg detektívet rendeltek ki és egy rendőrfőtanácsos és egy rendőrtanácsos is várakozott a vonatnál. Körülbelül egy negyedórás késéssel érkezett meg a bécsi gyorsvonat, amelynek egyik csőosztályú fülkéjéből kilépett Lovászy Márton. Délceg, magas alakja csakhamar föltűnt és egy pillanat alatt egész embergyűrű vette körül. Lovászy Márton kezében virágcsokrot tartva mosolyogod