Világ, 1926. április (17. évfolyam, 67-90. szám)

1926-04-01 / 67. szám

MA PREMIER! AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK Vidám história 8 felvonásban Csütörtöktől: MOZGÓKÉP. OTTHON CAPITOL URÁNIA ORION ARA 3000 KOROMA MA PREMIER! TOM MIX legújabb bravúrja VADNYUGATI KARNEVÁL Amerikai történet 6 felvonásban Csütörtöktől: MOZGÓKÉP-OTTHON URÁNIA CAPITOL ORION XVII. ÉVFOLYAM 67. SZÁM ? 1913-35 szerkesztette:: pirijesz lajtos : CSÜTÖRTÖK, 1926 ÁPRILIS 1 Vádlott: álljon elő! Vitatkozzunk-e vájjon komolyan a fasciz­­m­us legitimista orgánumaival, azokkal a laptársainkkal, akik kuruckodznak, fajt, nemzetet és nacionalizmust halmoznak ha­sábjaikon, úgy, hogy szinte már túlcsordul, azután pedig mély hódolatra görbítik ge­rincüket a főhercegek előtt, ó, a főherce­gek előtt, akiknek kicsit kellemetlen volt, hogy Ballagi professzor kissé kíméletlenül, de keményen védte meg Rákóczi emlékét. [Vájjon számot tarthatnak-e arra, hogy komolyan reflektáljunk mondanivalójukra és komolyan mutassuk meg, mennyire hipokrita, mennyire komolytalan és meny­nyire gyermetegen naiv az az álláspont, amelyet elfoglalnak? Megvalljuk: a kérdés gondolkoztatna, és sokáig gondolkoztatna. És laptársaink minden agresszivitása sem bírhatna válaszra bennünket talán, ha nem látnák, hogy az ő állásfoglalásuk a titkos társaságok ügyében nem egyéni, hogy van bizonyos szimptomatikus jelentősége, főleg azoknál a szálaknál fogva, amely ezeket az újságokat a kormányhatalomhoz fűzik, ha nem is mindig nyílt támogatás formájában. Kénytelen-kelletlen most már ők is bele­mennek a titkos társaságok kérdésének fe­­szegetésébe. Hiszen végül makacsan lezárt szemhéjakon és fülekbe tömött viaszon is keresztültör a magyar nemzetnek ez a kí­nos és esztendők óta gonosz kelevénnyé dagadt problémája, mely már odáig érett, hogy semminemű más orvosi beavatkozás­sal meg nem gyógyítható, mint a gyors és­­energikus operációval. Tudomásul vették tehát mára -z- elég későn —, hogy van egy ilyen probléma. Tudomásul vették, hogy az ellenzék — háta mögött az egész ország osztatlan közvéleményével — immár a vég­érvényes és megalkuvást nem tűrő leszá­molást követeli azokkal a titkos maffiákkal, amelyek esztendők óta mérgezik kutainkat és ássák a maguk titokzatos sötét ciszter­náit a magyar földben. Tudomásul vették fel, és miután egy pár percig ájtatosan szé­náét forgattak és azt mondották: nem is tudjuk, vájjon valóban vannak-e ilyen tár­saságok, és ha vannak, nem szűntek-e már meg, és ha megvannak, fejtenek-e még ki ilyen tevékenységet, és ha kifejtenek, akkor vájjon milyet, d­e szelíd szemforgatás után ma végre megtalálták igazi hangjukat és méltatlankodó basszushangján az őszinte felháborodásnak így kiáltanak fel: Vádlott: álljon elő! Álljon elő az ellen­zék és bizonyítsa, hogy vannak titkos tár­saságok. Adatokat kérünk, pontos kimuta­tást és még pontosabb statisztikát, tényeket, tanúkat, bizonyítékokat, mindent, ami egy főtárgyaláshoz szükséges. A vádlott álljon elő és ne próbáljon hivatkozni a rémes si­koltásokra, amelyeket néma és sötét uccák nyeltek el néhány évvel ezelőtt és ne mu­tasson rá a fekete vérfoltra, mely ma is és mindig még vádlóan kiált az égbe. Ne hi­vatkozzék közismert tényekre, ne hivatkoz­zék áldozatokra és megdönthetetlen igazsá­gokra. Okmányokat hozzon, bizonyítékokat, talán még bélyeges kérvényt és nyugtát is, közjegyzőileg hitelesített titkos társasági névsort, mert különben követeljük súlyos megbüntetését annak az ellenzéknek, amely ime vádol, de bizonyítani nem tud. És legyünk őszinték: nem is nagyon ért­hetetlen ennek a sajtónak az álláspontja. Mert nem áll egyedül. Igen erős támaszt érez a háta mögött abban a magatartásban, amelyet a kormányzat részéről lát. Hiszen szinte hetek múltak már el azóta, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök bejelen­tette a parlamentben a harcot a titkos tár­saságok ellen és ezzel végre hivatalosan is elismerte létüket és működésüket. Mit lá­tunk azóta? Azóta a miniszterelnök pihe­nőre utazott és pihenéséből már vissza is tért. Azóta a belügyminiszter üdülni ment egy nyájas pusztára és ma is ott van még, anélkül, hogy a legközelebbi napokban hazatérésre gondolna. Azóta szinte el is haltak már azok a szavak, amelyekben a miniszterelnök egy pártközi konferencia összehívásáról beszélt, de egyes ellenzéki nyilatkozatokon kívül semmi nem történt, egy lépés sem esett a pártközi konferencia felé. Vagy igen. Valami mégis történt. Meg­született az új jelszó, amely így szól: Vád­lott, álljon elő ! Most már csak az ellen­zéken keresik és követelik a titkos társasá­gok minden homályának kiderítését és min­den bűnének leleplezését. A szabadcsapa­tok egyenesen ellenoffenzívába mennek át és —bizonyára abban a hitben, hogy a kormánynak ez így kellemes, mert egyéb szempontok nem igen szokták őket vezetni — harci bárdot köszörülnek, vésztrom­bitát fújnak és rohamra intenek — az ellenzék­ig­ szemben. Olyan apróságokról, mint például a frank­­hamisítás és abban az országos főkapitány úr szerepe, úgy látszik, teljesen megfeled­keznek. Megfeledkeznek arról, hogy talán először mégis csak azokat kellene kihall­gatni, akik hetyke hősei és szinte nem is titkolt vezérei voltak a titkos társaságoknak és szövetségeknek és nem az ellenzéktől kö­vetelni adatot és bizonyítékot, attól az ellen­zéktől, melynek csak annyi köze e társasá­gokhoz, hogy érezhette hatalmukat, nemcsak magán, de az egész szenvedő nemzeten. Nem tudjuk, hogy mi lesz a miniszter­­elnök által elgondolt pártközi konferencia sorsa. Hogy valóban megjelenik-e azon az az ellenzék, amelyet Bethlen István gróf most szükségesnek lát a zöld asztalhoz invi­tálni. Bár némi bizalmatlanság valóban in­dokolt volna a kormánnyal szemben, külö­nösképpen a titkos társaságok dolgában, mégsem lehetetlen, hogy az ellenzék, félre­téve aggodalmait és bizalmatlanságát, fe­ledve, vagy legalább is elaltatva sérelmeket és méltánytalanságokat, úgy fogja érezni, hogy az ország érdekében egyetlen egy olyan csákányvágást sem hagyhat megkísérletlenül, amely talán mégis áttöri a sötét sziklafalat és beengedi a friss, éltető levegőt. De ebben az esetben, ha a kormány se­gítő kezet kap esetleg az ellenzéktől a­hhoz, hogy kiirtsa és megsemmisítse az országnak ezt a mételyét, akkor sem fogja vádlottként odaültethetni a zöld asztalhoz a szabadelvű baloldalt. Ez az ellenzék vádlóként fog akikor is ott ülni, mert övé a vád joga és övé a számonkérés. Esztendőik igazodtsága utáni naív hit azt gondolni, hogy egyszerű varázs­igére megváltozik a helyzet, hogy minden felelősség elhárul egy kormányzati rend­szerről és átrakódik az ellenzék vállaira, ha szigorú hangon azt kiáltják: Vádlott: álljon elő... A francia szocialisták nem vállalják a felelősséget az esetleges újabb kormányválságért Párizsból jelentik. Az egyes pártok úgy látszik most már végleg úgy döntöttek, hogy az új pénzügyi javaslatok gyors elintézésé­ben segítségére lesznek a kormánynak. A szo­cialista párt vezetősége a délelőtt folyamán 29 szavazattal 11 ellen elhatározta, hogy a párt kamarai frakciójának 98 képviselőjét felszólítja, hogy tartózkodjanak a szavazás­tól minden olyan esetben, midőn a kormány a szocialisták által támadott egyes adó­javas­latoknál fölveti a bizalmi kérdést. A pártve­zetőség leszögezte, hogy semmiesetre sem akarja magára vállalni egy esetleges újabb kormányválságért a felelősséget és ezért még ahhoz is hozzájárult, hogy a forgalmi adó fölemelésének kérdésében is tartózkodjanak a szocialisták a szavazástól. A kamara mai ülésén elfogadta a polgári adóról szóló szakaszt, még­pedig a radikális párt következő módosításával. Ha a kivetett polgári adó a 40 frankot nem haladja meg, akkor a jövedelmi adó fizetésére kötelezett egyének jövedelmi adójának 0,6—2%-át mint polgári adót számolják el. Többgyermekes családapák 25—50%-ig terjedő adókedvez­ményt élveznek. Mindazok az állampolgárok, akik a tör­vény értelmében nem kötelesek a polgári adó fizetésére, azonban ennek ellenére leg­alább 20 frankot adományoznak saját jó­­szántukból az államkincstárnak, tanúsít­ványt kapnak arról, hogy honpolgári köte­lességüket híven teljesítették. A radikális párt módosító indítványának elfogadása után Danthy radikális képviselő fölkelt a helyéről és a miniszteri padokhoz ment, ahol Pérez pénzügyminiszter aszta­lára több darab százfrankost tett le, kije­lentvén, hogy ezt az összeget a fenti mó­dosító szakasz értelmében önként adomá­nyozza az államkincstárnak. A polgári adóról szóló javaslatot erre a kamara, a kommunisták kivételével, egyhangúan el­fogadta. Ugyancsak megszavazta a kamara a 225 millióval fölvett ingatlan-átruházási adót is. A kamara délutáni ülésén elfogadta az ingatlan átruházási adó emeléséről szóló ja­vaslatot. A házak és épületek átruházási adóját 14,4 százaléknál 18, az üzletek átru­házási adóját 6,6 százalékról 9 százalékra emelte fel. A pénzügyi bizottság által javasolt boradó a kamara minden oldalán élénk ellenzésre talált és a kamara végre is a pálinkaadó 100 százalékos emelését határozta el és a boradót változatlanul hagyta. A pálinkaadó emelése 100 millióval kisebb bevételi több­letet jelent, mint a boradó emelése és a ka­­mara ezért a dohányárak újabb emelését határozta el. A gy­ógyszerek újabb külön megadóztatás­­áról szóló szakaszt a kamara elvetette és úgy határozott, hogy az így előálló 50 mil­liós bevételi mínuszt az államvasúti fuvar­levélilletékek felemelésével fogja kiegyenlí­teni. A luxus­éttermekben szedett külön­adó­kat a kamara a pénzügyi bizottság javas­latain túlmenően emelte fel. A kamara végül megszavazta azt a szakaszt, amely a pénzügyi hatóságokat felhatalmazza arra, hogy az esetleges adócsalások felderítése céljából a bankok folyószámláit felülvizsgál­hassa. A szenátus az áprilisi költségvetési provi­zóriumot 290 szavazattal 7 szavazat ellené­ben elfogadta. Lovászy Márton ma este visszaérkezett hatéves emigrációjából Hegyeshalomtól Komáromig rendőri őrizetben (A Világ tudósítójától.) Közel hateszten­dei emigráció után ma este tíz órakor visszaérkezett Budapestre Lovászy Márton, a függetlenségi politikának, a kossuthi el­veknek tisztalelkű, önzetlen és ragyogó be­­csületességű képviselője. Hatesztendei kül­földi tartózkodás után már hónapokkal ez­előtt lépések történtek arra vonatkozólag, hogy Lovászy Márton visszatérhessen az emigrációból. Amíg külföldön tartózkodott, részint Bécsben, Münnichkirchenben, és ju­goszláviai szőlőbirtokán töltötte az időt, ta­nulással és olvasással. A szőlőt már évekkel ezelőtt kénytelen volt eladni és legutóbb Bécsben tartózkodott. Az emigráció izgal­mai megviselték felesége egészségi állapo­tát, beteg lett, Budapestre kellett jönnie, hogy családja gondos ápolásban részesít­hesse. Lovászy Márton azóta, hogy felesége Budapestre jött gyermekei körébe, még erő­sebben vágyott haza, hogy ápolhassa és gondozhassa hitvestársát. Visszatérése ügyé­ben különböző lépések történtek, amelyek — ha nem egészen simán és bonyodalmak nélkül is, — ma végre eredményre vezettek, Lovászy Márton ismét Budapesten van. Hazautazási engedély az utolsó pillanatban Már hétfőn ígéretet kapott Lovászy Márton a bécsi magyar követség főkonzul­jától, hogy ügyét egy-két nap alatt rendbe­hozzák és legkésőbb szerdán visszatérhet a magyar fővárosba. Lovászy Márton meg is sürgönyözte ezt feleségének és gyermekei­nek, és a család csupa izgalomban, a bol­dogságtól reszketve várta haza mára a családfőt. Ez ígéret ellenére Lovászy Márton sem kedden, sem ma délelőtt, amikor a bécsi magyar követségen jelentkezett, nem kapta meg a szükséges okiratokat. Ára délután két órakor még nem adták ki Lovászy Mártonnak az okiratokat, hanem azt a választ kapta, hogy Budapestről a külügyminisztériumból nem érkezett meg a szükséges hozzájárulás és mára ezt már nem is lehet várni. Délután két órakor Nagy Vince nemzet­gyűlési képviselő, aki ma reggel Bécsbe uta­zott, hogy hazakísérje Lovászy Mártont, meg­jelent Nagy Árpád báró főkonzulinál és kérte, hogy az ígérethez híven Lovászy Márton ügyét hozzák rendbe, annál is inkább, mert beteg feleségének már sürgöny it­ent, hogy ma este érkezik. Nem sokkal két óra után a követségen várakozó Nagy Vince és Lovászy Márton azt a választ kapták, hogy Budapest­ről a külügyminnisztériumibóll éppen most jött telefonértesí­tés, hogy az utazási igazolvány kiadható. Lovászy Márton nyomban át is vette az igazolványt, az útlevelet és háromnegyed ötkor Nagy Vincével együtt Bécsben vonatra ült. Minden incidens nélkül utaztak Hegyes­halomig, a magyar határig. A határon Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő ■szállt föl a vonatra és az országos Kossuth­­párt nevében meleg szavakkal és igaz sze­retettel üdvözölte Lovászy Mártont a hazai földön. Lovászy Márton meghatva mon­dott köszönetet Rupert szavaiért, helyet foglaltak a vasúti fülkében és barátságosan beszélgettek. Alig telt el néhány perc, meg­jelent a fülkében az útlevélvizsgálatot tel­jesítő kirendeltség vezetője, Szlovák rendőr­­kapitány és udvariasan felszántotta Lovászy Mártont, hogy csomagjaival együtt jöjjön be az inspekciós rendőrtiszt fülkéjébe. Lovászy Márton Rupert Rezső és Nagy Vince képviselők társaságában elhagyta fül­kéjét és a rendőrtisztvise­lő kupéjába ment. A folyosón a közönség felismerte Lovászyt, Rupertet és Nagy Vincét és természetesen nagy feltűnést keltett, hogy valamennyien a rendőrtkapitány és detektív kíséretében az inspekciós rendőrtiszt fülkéjébe mennek. Rendőri őrizetben Hegyeshalomtól—Komáromig Nagy Vince és Rupert Rezső a fülkében kérdést intéztek Szlovák rendőrkapitányhoz, hogy miféle intézkedés ez, milyen alapon történik és mit céloz, mire a rendőrkapitány egy február tizenkettedikén kelt belügymi­niszteri rendelkezésre hivatkozott, amely, rendelkezés szerint Lovászy Mártont, ha a határt átlépi, rendőri őrizetbe kell venni. Ki­jelentette a rendőrkapitány, hogy ő eme bel­ügyminiszteri rendelkezés alapján járt el. A képviselők erre felvilágosították a rendőr­­kapitányt, hogy ez a belügyminiszteri intéz­kedés már hatályát vesztette, mert Lovászy Márton a kormány tudtával lépte át ma a magyar határt, a bécsi magyar követség adta ki igazolványát és hazajöveteléhez ha­tósági engedélye van. Arra kérték tehát a rendőrkapitányt, lépjen érintkezésbe telefo­non a belügyminisztériummal, ahonnan bi­zonyára meg fogják erősíteni állításaikat. Szlovák rendőrkapitány még Hegyeshalom­ról hivatalosan telefonérintkezést keresett a belügyminisztériummal, Rupert Rezső­ és Nagy Vince pedig táviratban kértek a bel­ügyminisztériumtól érintkezést. A vonat közben elhagyta a hegyeshalmi állomást és Komárom felé robogott. Lo­vászy Márton rendőrkapitányi engedéllyel Rupert Rezső és Nagy Vince társaságában­ az étkezőkocsiba ment, de természetesen velük ment Szlovák rendőrkapitány is, mert Lovászy ezalatt az idő alatt rendőri őrizet­­ben volt. Az étkezőkocsiban ugyancsak nagy feltűnést keltett a dolog, mert itt is a leg­­több utas felismerte Lovászy Mártont és barátait. Mikor a vonat Komáromba érke­zett, itt már várta a rendőrkapitányt a bel­ügyminisztérium telefonon jött válasza, hogy a február tizenkettediki intézkedés tárgytalan, Lovászy Márton teljesen szaba­don jöhet Budapestre. Lovászy Márton Nagy Vincével és Ruper­ Rezsővel visszament a fülkéjébe, ahová egész Budapestig az utasok közül nagyok­ sokan jöttek be, idegen, ismeretlen embe­­rek, hogy örömüknek adjanak kifejezést és üdvözöljék Lovászy Mártont hatévi távol­­lét után való hazatérésekor. Kelenföldön igen sok régi barátja várta Lovászy, Mártont és meleg üdvözlésben részesítették. Könnyek között... ! Már jóval tíz óra előtt a Keleti pályaudvar érkezési oldalának perrónján sokan gyűltek össze, hogy üdvözöljék Lovászy Mártont. Itt volt Búza Barna, Vass János, Vámbéri­ Rusztem, Latinák Jenő, Fényes László és még igen sokan. Jöttek volna még igen szá­mosan, de mikor Lovászy Márton családja megtudta, hogy a városban elterjedt a hír, legtöbb embert megkérték, hogy szerete­­tüknek és ragaszkodásuknak adjanak majd máskor kifejezést és ne fáradjanak a pálya­­udvarra. A barátokon kívül várt még Lovászy Már­tonra — rengeteg detektív. A Keleti pálya­udvar érkezési oldalára ma estére egész se­reg detektívet rendeltek ki és egy rendőrfő­tanácsos és egy rendőrtanácsos is várakozott a vonatnál. Körülbelül egy negyedórás ké­séssel érkezett meg a bécsi gyorsvonat, amelynek egyik csőosztályú fülkéjéből ki­lépett Lovászy Márton. Délceg, magas alakja csakhamar föltűnt és egy pillanat alatt egész embergyűrű vette körül. Lovászy Márton kezében virágcsokrot tartva mosolyogod

Next