Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)
1945-08-01 / 65. szám
— : /*, '/A'NS ' \ %\ VILÁG 65. SZÁM~" BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 1, SZERDA ’^""""fRaTLENGŐ_ Hogyan kínozták meg a németek az elhurcolt magyar egyetemi hallgatókat Kiáltsanak a kövek írta Bálint Imre Akarjuk, hogy a most felnövekvő s a nyomunkba hágó nemzedék irtózattal forduljon el attól a beteg és bomlott iránytól, amely a végső pusztulás szélére sodorta Magyarországot és százezreket gyilkolt le város őrjöngésében? Ha akarjuk, gondoskodjunk róla, hogy megismerje a magyarországi hitlerizmus igazi arcát visszataszító meztelenségében, förtelmes vonásaival. Nem akarjuk, hogy gyermekeink, unokáink és unokáink unokái megismétlődni lássák a történelem e becstelen szakát, hogy áldozatául eshessenek a hóhérszellem újraébredésének? Ha nem akarjuk, vágjuk elejét minden kimagyarázási, minden szépíteni kísérletnek, örökítsük meg, de elkendőzhetetlenül, nyers egyszerűségében a valóságot, amelyet még a múló idő se enyhíthessen. Meghatódott csoport állt nemrégen kalaplevéve egy Csengeryutcai ház előtt. A ház falában kőtábla. A kőtáblán nevek. Azoknak a nevei, akiket megvadult nyilasok és SS-legények a borzalom első napján embertelen kegyetlenséggel legyilkoltak. Egy polgári ház áldozatai. Egy vércsepp a tengerből. De nem jár mindenki a Csengery utcában és nem mindenki döbben meg, ha húsz vagy harminc szerencsétlen család gyászos végzetét olvassa egy szerény em-étán övön. Már hallani hangokat, amelyek arról suttognak, hogy szándékos hírverés akarja itt mindenáron felnagyítani a gyalázatba fűlt esztendő szenvedéseit. Már vannak, akik magyarázzák, hogy a hatóságok által hűtlenül és esküszegően kiszolgáltatott s a németek által gázul elhurcolt százezrek nem is éltek a táborokban olyan rosszul, majdnem valamennyien visszatérnek s még hozzá: meghízva, kiöltözve, ruhával, élelemmel, takaróval ellátva. Ezt a gonosz és lelkiismeretlen hazugságot terjesztik vakmerően az ittmaradt nyilas-süvölvények, akik már természetesen újra reménykedni kezdenek, újra közvéleményt akarnak alakítani, újra szeretnék alkalmazni a porhintés, becsapás ősi módszerét. Nem elég, ha egyet-egyet megfogunk közülök és méltó helyére juttatjuk. Ne áltassuk magunkat: széles rétegeket fertőzött meg a nyilas mérgezés, sokan hajlamossak túlzást látni a vádakban és leleplezésekben. Ezeknek kell olyan választ adnunk, amely vitát nem tűr, amely az ellentmondást eleve elnémítja, amely belevésődik a szívbe és agyba kitörölhetetlenül. Kövesse Budapest minden háza a Csengery utcai példát. Beszéljem minden ház faláról egyforma nagyságú, egyforma szövegű, egyforma betűkkel írt és egyforma helyen, egyforma magasságban elhelyezett tábla; kiáltsanak a kövek, fel az égre és kondítsák meg minden lélekben az emberség kis harangját. Sorakozzanak ház ház mellett a legyilkoltak, a megkínzottak, az elhurcoltak nevei s nemcsak Budapesten, de szerte az országban. Némaságukban is oly hangosan, hogy a legelvetemültebb rosszindulat se dughassa be fülét szörnyű tanításuk, rémségek tetemrehívásuk elől. Hogy a gyermekek és ifjak, .felnőttek és vértek, akárhová tartozzanak, akármi hitet valljanak: csak áhitatos kegyelettel s ugyanakkor méltón ébredő gyűlölettel haladhassanak el e végtelen, kövekbe vésett vádirat, alatt. Döbbenjenek meg ökölbe szorított kézzel az elállatiasodásnak ezen a sikoltó bizonyítékán és elakadó lélegzettel vegyék számba a vértanuk roppant tömegét. Igen, ezek a táblák — vagy kisvárosban, faluhelyt a piactéri márványoszlopok — tanítani fognak. Nagy szavak helyett is a maguk emberséges egyszerűségében, célzatosság nélkül is a maguk irtózatos tanulságával. Tanítani fogják, hogy a hazug, jelszavak mögött mi rejlett, micsoda szadizmus, micsoda halálos indulat, micsoda szégyene és gyalázata ennek az országnak. Tanítani fogják, hogy azért zúdult reánk a horogkereszt rémuralma, mert nem akadtak idején még elegendő számban férfiak, akik kockázatot vállalva szembeszegültek volna az intézménnyé avatott hazaárulókkal. Tanítani fogják, hogy a gyávaság, a kétszínűség, a meghunyászkodás, érdeklődés nem tarthatja fel, inkább felidézi a végzetet. Tanítani fogják, hogy a pünkösdi királyságok órái eleve meg vannak számlálva. Tanítani fogják ezt mindazoknak, akik az események mögé néznek, rugókat és következményeket is keresnek, összefüggések fölött elmélkednek. De olyanok számára, akik csak a nyers tőmondatok iránt fogékonyak, akik nem kíváncsiak kapcsolatokra és törvényszerűségekre, magát a szertelen igazságot tanítsák a kövek. Legjobb hazafiak szörnyű kivégzését, a halált, a könnyet, az eldördülő sortüzet, a bikacsököt és puskaagyat, a rúgást és éhenhalást, a hitleriamusnak és szánalmas lakájainak részeg idegbaját, özvegyek és árvák kétségbeesett zokogását, a tömegmészárlássá fajult egyéni boszszút, a rablásnak gyilkosságba burkolt vágyát. Mert ezeket a köveket majd, ezeket a feliratokat és véget nem érő névsorokat nem lehet kimagyarázni. Nincs a fasizmusnak olyan aranyszájú apostola, a megtévesztésnek és ferdítésnek olyan mestere, akit e kövek el ne némítanának, akinek ajkán zöld tajtékká ne válnék a hang, amikor megenyhítő okoskodással még menteni próbálnáazt az esztendőt, amelyet legszívesebben törölni szeretne a naptárból minden jó magyar. Errenincs magyarázat és nincs mentség, nincs enyhítő körülmény és nincs bűnbocsánat. Kiáltsanak a kövek fel az égre és le minden arra haladóra. Állítsák meg legsietősebb útján, szakítsák fel legbegombolkozottabb érzelmeit, facsarják meg szívét: mind nem veszteség az elmulasztott perc, az elszoruló szívdobbanás, a kavargó érzelem, mert termő magot ejt termő talajba. Állítsanak meg rohanásukban a kövek, ne engedjenek felejteni. Sem ma, mikor az álcázott ellenség még igyekszik térdre emelkedni; sem holnap, amikor gyökeres kiirtása után talán már a békés élet ösvényére lépünk; sem később, soha, amikor már mi is csak emlékek leszünk egy boldogabb kor gyermekeinek. Hirdessék a kövek s a rájuk vésett egyszerű nevek: mi volt az igazság annyi a gonosz hazugság közt. Kiáltsanak a kövek és ne engedjenek felejteni. Ma, reggel 9 óra tájban az Asztalos Sándor-utca és Salgótarjáni út kereszteződésénél lévő villamos felüljáró alatt egymásba rohant a Gödöllőre induló személyvonat és a Nagykátáról befutó szerelvény. Az összeütközés következtében eddig 11 személy vesztette életét, hatvanan súlyosan megsebesültek. A mentők négy kocsival szállottak ki a helyszínre, hogy a sebesülteket elsősegélyben részesítsék és beszállítsák kórházba. A mentőautók kevésnek bizonyultak a sebesültek elszállítására. A helyszínre Sólyom László főkapitány vezetésével kiszállott rendőri bizottság ezért kiüríttette a 38-as villamost és azon szállították a szerencsétlenség áldozatait a Rókus és Magdobra kórházakba. Az összeütközés következtében mindkét mozdony megsérült, a vasúti kocsi, kiugrott a sínről és súlyosan megrongálódott. A vonatösszeütközést eddigi megállapítások szerint a Keleti pályaudvar jelzőjének hanyagsága okozta. Nyolc óra 40 perckor elindította a gödöllői személyt, holott ugyanazon a sínen várták a nagykátai vonatot is. Két vonat egymásba rohant Kőbányán 11 halott, 60 súlyos sebesült Potsdami után Truman Londonban tárgyal az angol királlyal Churchill nem fogadta el a térdszalagrendet Nagy események után törvényszerűen következnek az utórezgések. Íme az angliai választások első ilyen következménye: Churchill, akinek az angol király a háború éveiben tett rendkívüli nagy szolgálataiért felajánlotta a térdszalagrendet, engedélyt kért, arra, hogy a jelenlegi körülményekre való tekintettel lemondhasson a kitüntetésről. A legmagasabb brit kitüntetés 601 esztendős története során még nem fordult elő, hogy valaki visszautasította volna ezt a lovagrendet, amelyet csak egészen kivételes esetekben adományoz Anglia királya. Vájjon mi késztette Churchillt arra, hogy visszautasítsa a király és rajta keresztül Anglia népe hálájának ezt a megnyilvánulását? (Felette valószínűtlenül hangzik a londoni rádiónak az a magyarázata, amely szerint Churchill azért nem kíván a térdszalagrend lovagja lenni, merta lovagrenddel járó Sir címnél többre tartja a Mr. Churchill megnevezést.) Potsdamban háromnapos munka után újból két-háromnapi szünet várható: szombaton este ült csak össze először a megváltozott összetételű nagy hármas, de kedden este — londoni politikai megfigyelők szerint — Adlee újra visszatér Londonba, hogy résztvegyen az újonnan választott angol alsóház alakuló ülésein, amelyeknek során az új képviselők leteszik az esküt és megválaszt,ják az alsóház új elnökét. Az alsóház előreláthatólag két ülésen (szerdán és csütörtökön) végez a megalakulással kapcsolatos problémákkal és azután az ünnepélyes megnyitásig, augusztus 15-ig elnapolja üléseit, úgyhogy Attlee már csütörtökön délután, de legkésőbb pénteken visszatérhet Potsdamba. Az újabb dszükidős napjaiban ismét a szakértők még fokozottabb tevékenysége jellemzi majd az értekezletet, amelynek tárgysorozatát és eddigi határozatait változatlanul a néma hallgatás övezi. A potsdami találkozó után, amelynek befejezését augusztus ,10-e körülre várják, újabb nagyfontosságú összejövetelre kerül sor. Kedden reggel érkezettjelentés szerint Trutman elnök Potsdamból hazatérőben ellátogat Londonba és tárgyalásokat folytat az angol királlyal. Anglia fővárosában máris megkezdődött a megbeszélések tárgysorozatának előkészítése. Németország megszállásának történetében új fejezet kezdődött: hétfőn ült össze első ízben a szövetséges ellenőrző tanács négy fődelegátusa: Zsukov, Eisenhower, Montgomery és König, hogy megkezdje Németország háromnyelvű katonai közigazgatásának irányítását. A fődelegátusok ezentúl minden tizedik napon összeülnek és megvitatják a csaknem naponként ülésező helyetteseik által előkészített, anyagot. Az első ülés eredményeképpen különben a francia csapatok órákon belül elfoglalják a német fővárosban kijelölt megszállási övezetüket. (A megszállással kapcsolatban említést érdemel Truman elnöknek legújabb nyilatkozata, amely szerint az Egyesült Államok nem vonhatják vissza túlságosangyorsan csapataikat Európából, nehogy ezzel ,a béke ügyét kockáztassák, de amint a körülmények megengedik, az északamerikai megszálló csapatok nyomban elhagyják az óvilágot.) Franciaország népének figyelmét Három kérdés köti le: lemond-e de Gaulle ? milyen ítélet várható Pétain perében? és mikor kerül végre Laval a francia igazságszolgáltatás kezére? A Bumi az első kérdést illeti: kedden reggel Párisban az a vélemény volt uralkodó, hogy bár a tábornok lemondással fenyegetőzött alkotmány reform-javaslatának leszavazása esetére, mégsem gondol arra, hogy ezt a fenyegetését a közeljövőben beváltsa, mivel mint hívei körében megállapítják,sokkal jobban csüng Franciaország újjáépítésének maga vállalta feladatán, semhogy személyi okokból könnyű szívvel megválnék tisztétől.. A Pélain-per tárgyalásának hetediknapján Herriot, a képviselőház volt elnöke megállapította, hogy s Pétaini uralma teljes diktatúra volt. Az ügyész a tárgyalás során kijelentette:a per fő célja bebizonyítani, hogy a francia nemzet sohasem értett egyet Pétain kétkulacsos politikájával. Hétfőn egyébként megkezdődött a védelem tanúinak kihallgatása is, úgyhogy egy héten belül elhangzik az ítélet a tábornagy ellen. Laval ügye egyre bonyolultabbá válik. A francia bíróság hirdetményben felszólította a volt miniszterelnököt, hogy tíz napon belül jelenjék meg a felső bíróság előtt. Laval ,felesége kíséretében hétfőn repülőgépen el is indult Spanyolországból, de motorhiba következtében kénytelen volt visszatérni a repülőtérre. A francia lapok nagyon rejtélyesnek mondják Laval útját és kétségbevonják, hogy csakugyan vissza akar térni Franciaországba. A külpolitika egyéb híres Amerikai rombolók kedden hajnalban behatottak a Tokiótól délnyugatra fekvő Suruga öbölbe ,és megkezdték Simizu városának bombázását. Washingtoni jelentés szerint, egyébként több mint 10.000 szövetséges repülőgép, áll készen a távolkeleti invázió elkészítésére. Az osztrák kormány felhívta, a nagyhatalmak figyelmét arra a nagy veszedelemre, amely éhínség és járvány veszély formájában fenyegeti Ausztriát. Az osztrák közellátási miniszter megállapítása szerint az Oros Hadsereg értékes élelmiszeradománya lassanként elfogy. Masaryk csehszlovák külügyminiszter hétfőn hétesztendei távollét után visszaérkezett Prágába.