Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-01 / 65. szám

— : /*, '/A'NS ' \ %\ VILÁG 65. SZÁM~" BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 1, SZERDA ’^""""fRaTLENGŐ_ Hogyan kínozták meg a németek az elhurcolt magyar egyetemi hallgatókat Kiáltsanak a kövek írta Bálint Imre Akarjuk, hogy a most felnö­vekvő s a nyomunkba hágó nem­zed­ék irtózattal forduljon el attól a beteg és bomlott iránytól, amely a végső pusztulás szélére sodorta Magyarországot és százezreket gyilkolt le város őrjöngésében? Ha akarjuk, gondoskodjunk róla, hogy megismerje a magyarországi hitlerizmus igazi arcát vissza­taszító meztelenségében, förtelmes vonásaival. Nem akarjuk, hogy gyermekeink, unokáink és uno­káink unokái megismétlődni lás­sák a történelem e becstelen sza­kát, hogy áldozatául eshessenek a hóhérszellem újraébredésének? Ha nem akarjuk, vágjuk elejét min­den kimagyarázási, minden szépí­teni kísérletnek, örökítsük meg, de elkendőzhetetlenül, nyers egysze­rűségében a valóságot, amelyet még a múló idő se enyhíthessen. Meghatódott csoport állt nem­régen kalaplevéve egy Csengery­­utcai ház előtt. A ház falában kő­tábla. A kőtáblán nevek. Azoknak a nevei, akiket megvadult nyila­sok és SS-legények a borzalom első napján embertelen kegyetlen­séggel legyilkoltak. Egy polgári ház áldozatai. Egy vércsepp a tengerből. De nem jár mindenki a Csen­­gery­ utcában és nem mindenki döbben meg, ha húsz vagy har­minc szerencsétlen család gyászos végzetét olvassa egy szerény em-­­­étán övön. Már hallani hangokat, amelyek arról suttognak, hogy szándékos hírverés akarja itt mindenáron felnagyítani a gyalá­zatba fűlt esztendő szenvedéseit. Már vannak, akik magyarázzák, hogy a­ hatóságok által hűtlenü­l és esküszegően kiszolgáltatott s a németek által gázul elhurcolt százezrek nem is éltek a táborok­ban olyan rosszul, majdnem vala­mennyien visszatérnek s még hozzá: meghízva, kiöltözve, ruhá­val, élelemmel, takaróval ellátva. Ezt a gonosz és lelkiismeretlen hazugságot terjesztik vakmerően az ittmara­dt nyilas-süvölvények, akik már természetesen újra re­ménykedni kezdenek, újra közvé­leményt akarnak alakítani, újra szeretnék alkalmazni a porhintés, becsapás ősi módszerét. Nem elég, ha egyet-egyet meg­fogunk közülök és méltó helyére juttatjuk. Ne áltassuk magunkat: széles rétegeket fertőzött meg a nyilas mérgezés, sokan hajlamos­­sak túlzást látni a vádakban és leleplezésekben. Ezeknek kell olyan választ adnunk, amely vi­tát nem tűr, amely az ellentmon­dást eleve elnémítja, amely bele­vésődik a szívbe és agyba ki­törölhetetlenül. Kövesse Budapest minden háza a Csengery­ utcai példát. Beszéljem mi­nden ház faláról egyforma nagyságú, egyforma szövegű, egy­forma betűkkel írt és egyforma helyen,­­ egyforma magasságban elhelyezett tábla; kiáltsanak a kö­vek, fel az égre és kondítsák meg minden lélekben az emberség kis harangját. Sorakozzanak ház ház mellett a legyilkoltak, a megkín­­zottak, az elhurcoltak nevei s nemcsak Budapesten, de szerte az országban. Némaságukban is oly hangosan, hogy a legelvetemül­tebb rosszindulat se dughassa be­­ fülét szörnyű tanításuk, rémsé­gek tetem­rehívásuk elől. Hogy a gyermekek és ifjak, .fel­nőttek és vértek, akárhová tar­tozzanak, akármi hitet valljanak: csak áhitatos kegyelettel s ugyan­akkor méltón ébredő gyűlölettel haladhassanak el e végtelen, kö­vekbe vésett vádirat, alatt. Döb­benjenek meg ökölbe szorított kézzel az elállatiasodásnak ezen a sikoltó bizonyítékán és elakadó lélegzettel vegyék számba a vér­tanuk roppant tömegét. Igen, ezek a táblák — vagy kis­városban, faluhelyt a piactéri márványoszlopok — tanítani fog­nak. Nagy szavak helyett is a maguk emberséges egyszerűségé­ben, célzatosság nélkül is a ma­guk irtózatos tanulságával. Taní­tani fogják, hogy a hazug, jelsza­vak mögött mi rejlett, micsoda szadizmus, micsoda halálos indu­lat, micsoda szégyene és gyalá­zata ennek az országnak. Tanítani fogják, hogy azért zúdult reánk a horogkereszt rémuralma, mert nem akadtak idején még elegendő számban férfiak, akik kockázatot vállalva szembeszegültek volna az intézménnyé avatott hazaárulók­kal. Tanítani fogják, hogy a gyá­vaság, a kétszínűség, a meg­­hunyászkodás, érdeklődés nem tarthatja fel, inkább felidézi a végzetet. Tanítani fogják, hogy a pünkösdi királyságok órái­ eleve meg vannak számlálva. Tanítani fogják ezt mindazoknak, akik az események mögé néznek, rugókat és következményeket is keresnek, összefüggések fölött elmélkednek. De olyanok számára, akik csak a nyers tőmondatok­ iránt fogéko­nyak, akik nem kíváncsiak kap­csolatokra és törvényszerűségek­re, magát a szertelen igazságot tanítsák a kövek. Legjobb haza­fiak szörnyű kivégzését, a halált, a könnyet, az eldördülő sortüzet, a bikacsököt és puskaagyat, a rú­gást és éhenhalást, a hitleriamus­­nak és szánalmas lakájainak ré­szeg idegbaját, özvegyek és árvák kétségbeesett zokogását, a tömeg­­mészárlássá fajult egyéni bosz­­szút, a rablásnak gyilkosságba burkolt vágyát. Mert ezeket a köveket majd, ezeket a feliratokat és véget nem érő névsorokat nem lehet kima­­gyarázni. Nincs a fasizmusnak olyan aranyszájú apostola, a meg­tévesztésnek és ferdítésnek olyan mestere, akit e kövek el ne némí­­tanának, akinek ajkán zöld taj­tékká ne válnék a hang, amikor megenyhítő okoskodással még menteni próbálná­­azt az eszten­dőt, amelyet legszívesebben tö­rölni szeretne a naptárból minden jó magyar. Erre­­nincs magyará­zat és nincs mentség, nincs eny­hítő körülmény és nincs bűn­­bocsánat. Kiáltsanak a kövek fel az égre és le­ minden arra haladóra. Ál­lítsák meg legsietősebb útján, szakítsák fel legbegombolkozot­­tabb érzelmeit, facsarják meg szívét: mind nem veszteség az el­mulasztott perc, az elszoruló szív­dobbanás, a kavargó érzelem, mert termő magot ejt termő talajba. Állítsanak meg rohaná­sukban a kövek, ne engedjenek felejteni. Sem ma, mikor az álcá­zott ellenség még igyekszik térdre emelkedni; sem holnap, amikor gyökeres kiirtása után talán már a békés élet ösvényére lépünk; sem később, soha, amikor már mi is csak emlékek leszünk egy boldogabb kor gyermekeinek. Hirdessék a kövek s a rájuk vésett egyszerű nevek: mi volt az igaz­ság annyi a gonosz hazugság közt. Kiáltsanak a kövek és ne en­gedjenek felejteni. Ma, reggel 9 óra tájban az Asztalos Sándor-utca és Salgó­­tar­jáni­ út kereszteződésénél lévő villamos felüljáró alatt egymásba rohant a Gödöllőre induló személyvonat és a Nagykátáról befutó szerel­vény. Az összeütközés követ­keztében eddig 11 személy vesztette életét, hatvanan sú­lyosan megsebesültek. A mentők négy kocsival szállottak ki a helyszínre, hogy a sebesülteket elsősegély­ben részesítsék és beszállítsák kórházba. A mentőautók ke­vésnek bizonyultak a sebesül­tek elszállítására. A hely­színre Sólyom László főkapi­tány vezetésével kiszállott rendőri bizottság ezért kiü­rít­­tette a 38-as villamost és azon szállították a szerencsétlenség áldozatait­ a Rókus és Mag­dobra kórházakba. Az össze­ütközés következtében mind­két mozdony megsérült, a vas­úti kocsi, kiugrott a sínről és súlyosan megrongálódott. A vonatösszeütközést eddigi megállapítások szerint a Keleti pályaudvar jelzőjének hanyagsága okozta. Nyolc óra 40 perckor elindította a gödöl­lői személyt, holott ugyanazon a sínen várták a nagykátai vonatot is. Két vonat egymásba rohant Kőbányán 11 halott, 60 súlyos sebesült Potsdami után Truman Londonban tárgyal az angol királlyal Churchill nem fogadta el a térdszalagrendet Nagy események után törvény­szerűen következnek az utórezgé­­sek. Íme az angliai választások első ilyen következménye: Churchill, akinek az angol király a háború éveiben tett rendkívüli nagy szol­gálataiért felajánlotta a térd­­szalagrendet, engedélyt kért, arra, hogy a jelenlegi körülményekre való tekintettel lemondhasson a kitüntetésről­. A legmagasabb­ brit kitüntetés 60­1 esztendős tör­ténete során még nem fordult elő, hogy valaki visszautasította vol­na ezt a lovagrendet, amelyet csak egészen kivételes esetekben adományoz Anglia királya. Váj­jon mi késztette Churchillt arra, hogy visszautasítsa a király és­ rajta keresztül Anglia népe hálá­jának ezt a megnyilvánulását? (Felette valószínűtlenül hangzik a londoni rádiónak az a magyará­zata, amely szerint Churchill azért nem kíván a térdszalagrend lovagja lenni, mert­­a lovagrend­del járó Sir címnél többre tartja a Mr. Churchill megnevezést.) Potsdamban háromnapos munka után újból két-háromnapi szünet várható: szombaton este ült csak össze először a megváltozott összetételű nagy hármas, de ked­den este — londoni politikai meg­figyelők szerint — Ad­lee újra visszatér Londonba, hogy részt­­vegyen az újonnan választott an­gol alsóház alakuló ülésein, ame­lyeknek során az új képviselők leteszik az esküt és megválaszt­,­ják az alsóház új elnökét. Az alsó­­ház­ előreláthatólag két ülésen (szerdán és csütörtökön) végez a megalakulással kapcsolatos pro­blémákkal és azután az ünne­pélyes megnyitásig, augusztus 15-ig elnapolja üléseit, úgyhogy Attlee már csütörtökön délután, de legkésőbb pénteken visszatér­het Potsda­m­ba. Az újabb dszük­­idős napjaiban ismét a szakértők még fokozottabb tevékenysége jellemzi majd az értekezletet, amelynek tárgysorozatát és ed­digi határozatait változatlanul a néma hallgatás­ övezi. A potsdami találkozó után, amelynek befejezését augusztus ,10-e körülre várják, újabb nagy­fontosságú összejövetelre kerül sor. Kedden reggel érkezett­­jelen­tés szerint Trutman elnök Potsdamból hazatérőben ellátogat Londonba és tárgyalásokat foly­tat az angol királlyal. Anglia fővárosában máris megkezdődött a megbeszélések tárgysorozatá­nak előkészítése. Németország megszállásának történetében új fejezet kezdődött: hétfőn ült össze első ízben a szö­vetséges ellenőrző tanács négy fő­­delegátusa: Zsukov, Eisenhower, Montgomery és König, hogy meg­kezdje Németország háromnyelvű katonai közigazga­tásának irányítását. A fődelegá­tusok ezentúl minden tizedik na­pon összeülnek és megvitatják a csaknem naponként ülésező he­lyetteseik által előkészített, anya­got. Az első ülés eredményekép­pen különben a francia csapatok órákon belül elfoglalják a német fővárosban kijelölt megszállási övezetüket. (A megszállással kap­csolatban említést érdemel Tru­­man elnöknek legújabb nyilatko­zata, amely szerint az Egyesült Államok nem vonhatják vissza túlságosan­­gyorsan csapataikat Európából, nehogy ezzel ,a béke ügyét kockáztassák, de amint a körülmények megengedik, az északa­merikai megszálló csapatok nyomban elhagyják az óv­ilágot.) Franciaország­ népének figyel­­mét Három kérdés köti le: le­mond-e de Gaulle ? milyen ítélet várható Pétain peré­ben? és mikor kerül végre Laval a francia igazságszolgáltatás ke­zére? A Bumi az első kérdést illeti: ked­den reggel Párisban az a véle­mény volt uralkodó, hogy bár a tábornok lemondással fenyegető­zött alkotmány reform-javaslatá­nak leszavazása esetére, mégsem gondol arra, hogy ezt a fenyege­tését a közeljövőben beváltsa, mivel mint hívei körében meg­állapítják,­­sokkal jobban csüng Franciaország újjáépítésének ma­ga vállalta feladatán, semhogy személyi okokból könnyű szívvel megválnék tisztétől.. A Pélain-per tárgyalásának hetedik­­napján Herriot, a képvi­selőház volt elnöke megállapí­totta, hogy s Pétaini uralma teljes diktatúra volt.­­ Az ügyész a tárgyalás során kijelentette:­­a per fő célja bebizonyítani, hogy a francia nemzet sohasem értett egyet Pétain kétkulacsos politi­kájával.­ Hétfőn egyébként meg­kezdődött a védelem tanúinak kihallgatása is, úgyhogy egy­ hé­ten belül elhangzik az ítélet a tábornagy ellen. Laval ügye egyre bonyolultabbá válik. A francia bíróság hirdet­ményben felszólította a volt mi­niszterelnököt, hogy tíz napon belül jelenjék meg a felső bíró­ság előtt. Laval ,felesége kísére­tében hétfőn repülőgépen el is indult Spanyolországból, de­ mo­torhiba következtében kénytelen volt visszatérni a repülőtérre. A francia lapok nagyon rejtélyes­nek mondják Laval útját és két­­ségbevon­ják, hogy csakugyan vissza akar térni Franciaországba. A külpolitika egyéb híres Amerikai rombolók kedden haj­nalban behatottak a Tokiótól dél­nyugatra fekvő Suruga­ öbölbe ,és megkezdték Simizu városának bombázását. Washingtoni jelentés szerint, egyébként több mint 10.000 szövetséges repülőgép, áll készen a távolkeleti invázió elkészítésére. Az osztrák kormány felhívta, a nagyhatalmak figyelmét arra a nagy veszedelemre, amely éhínség és­­ járvány veszély formájában fe­nyegeti Ausztriát. Az osztrák köz­ellátási miniszter megállapítása szerint a­z Oros Hadsereg ér­tékes élelmiszeradománya lassanként el­fogy. Masaryk csehszlovák külügymi­niszter hétfőn hétesztendei távol­lét után visszaérkezett Prágába.

Next