Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)
1945-08-09 / 72. szám
72. SZÁMVILÁG BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 9. CSÜTÖRTÖK ARA 3 PENG Még ne unyuk írta Bálint Imre Kormányintézkedések a deportáltak megsegítésére Az atombomba lehetetlenné tesz minden újabb háborút Sem, tisztelt barátom, egyelőre nem fogadom el jó tanácsát Elhiszem, hogy szándéka nemes, érzése őszinte. Még azt sem kétlem, hogy jóindulattal van irántam. Azt kérdezi: nem gondolom-e, hogy elég volt a múlt hánytorgatásából, a szenvedések folytonos ismétléséből, a harctéren elesettek, hadifoglyok, elhurcoltak gyötrelmének vagy szomorú halálának kiszínezéséből, a vértanúk emlékének élesztgetéséből, özvegyek és árvák gyászfátyolának kiteregetéséből! És tovább: nem érzem-e, hogy a közönség óvja már ezeket könnysajtoló vagy indulatgerjesztő írásokat , inkább arra kíváncsi, mit tudunk, tollforgatók, ötletben, javaslatban, indítványban kitermelni az újjáépítés siettetésére, az életnek rendes vágányra való visszacskkentésére, a szenvedélyek csillapítására A kérdés hosszú, a válasz rövid. Nem. Nem gondolom, nem érzem. Helyesebben: mindaz, amit felvett, kétségtelenül igen fontos. És ha szorgalmasan olvassa a lapokat, láthatja, hogy a sajtó emberei egyet sem hanyagolnak el az égető kérdések közül. De egyelőre nem Unhatjuk, nem szabad Unnunk a közelmúltban átélt — vagy inkább: túl nem élt — borzalmakat. Huszonöt évvel ezelőtt már időszerű volt egyszer az ön kérdése. Emlékszik! Akkor Orgovány és Tolvajos volt napirenden. Francia Kiss Mihály, Héjjas Iván, a Kovács-fivérek, Kovarcz és cinkosai voltunk, akkor, néhányan, akik igyekeztünk, elég kockázatos körülmények közt, nem engedni, hogy a közvélemény megfeledkezzék róluk, tettesekről és áldozatokról, Somogyiról és Bacsóról, Britannia-szállóról és homokbuckák alá temetett bűnökről. Fájdalom: sokan, legalább is nálunk többen voltak azok, akik az ön gondolatvilágában éltek, akik Unták a makacs tetemrehívást, akik ránk erőszakolták közönség-véleményüket: hagyjuk a holtakat nyugodni. S most, egy negyedszázad múltán beismerem, hogy vétkeztünk. Vétkeztünk abban, hogy jobb meggyőződésünk ellenére abbahagytuk a lelkiismeret harangkongatójának szerepét, engedtük, hogy a jeltelen sírokat lassan, de szívósan befújja a szél, halálkocsik nyomát belepje a por. Ma már nem kétséges, hogy az áruló horogkereszt-imádat gyökérszálai oda nyúlnak vissza az orgoványi és tolvajosi hantokhoz, a bosszulatlan maradt holttestekhez, a fehérlő és porladó csontokhoz, a fel nem szárított könnyekhez, a meg nem nyugtatott fájdalomhoz. Igen, ott kezdődött, ahol mi ellankadtunk, ahol megfeledkeztünk — s hagytuk, hogy mások is megfeledkezzenek — a megtorlás kötelességéről. Akkor kezdődött, amikor mi együgyűen elhittük, hogy a nyitott sebek maguktól begyógyulnak, hogy az élet jóvátesz és lehiggaszt- Nem. Ezek a sebek gennyedni és üszkösödni kezdtek s a halottak, akikért nem álltunk bosszút, rajtunk bosszulták meg magukat Másodszor ezt a hibát nem követhetjük el. Akár Unja ön, tisztelt barátom, akár nem, tovább is fülébe harsogjuk a szörnyűségeket, hangosan és követetten, hogy ne tudjon aludni, amikor a kényelem hálósapkáját a fejére százza és csendes szender Az atombomba feltalálásának és első alkalmazásának híre egy csapásra háttérbe szorított minden eseményt, amely az elmúlt napokban lázban tartotta a világ közvéleményét. Harminchat óra óta az újkor egyik legnagyobb felfedezése áll az érdeklődés középpontjában. A potsdami Charta, Franco uralmának végvonaglása, a Pétain-per és a többi nagyjelentőségű esemény, csak másodrangú szerepet tölt be a világsajtóban. Az emberi ész új, hatalmas diadalát jelentő találmány tudományos ismertetése mellett tág teret szentel a sajtó az atomrombolás jövőjének is. »Ami most elénk tárul, — jelentette ki Anderson, az angol tudományos kutatóbizottság elnöke — annak lehetőségei jó és rossz irányban egyaránt végtelenek. Lehet, hogy valóságos kincsesládára bukkantunk, amelynek gazdasági előnyei beláthatatlanok. De lehet, hogy a halálról, pusztulásról és megsemmisülésről szóló őrült álom megvalósulásához közeledünk.* Az egész világ óriási dolgokat vár az atombombától. Az atombomba — állapítja meg a New York Times — minden egyesült nemzet számára a béke záloga lesz *Az atombomba továbbfejlesztésével — hangzik a chilei légihaderő főparancsnokának nyilatkozatában — a jövőben lehetetlenné válik a háború, hiszen ilyen bombákkal felszerelt légierő már az első pillanatban eldöntené a háború kimenetelét*. Ipari és tudományos téren is óriási fejlődést indít meg az új találmány. Erőforradalom lesz, amelynek eredményeképpen erőforrásként ki lehet majd küszöbölni a szenet és az olajat is. »Az uránium erejének felszabadí■tásával — állapította meg a kaliforniai egyetem egyik tanára — immár megvalósíthatónak tetszik az az ősi emberi törekvés is, hogy elérjük a holdat.« A derűlátó jóslatok mellett azonban természetszerűleg minden állásfoglalás kihangsúlyozza azt a tényt, hogy az atomrombolás ipari és tudományos értékesítésének kidolgozása még igen sok pénzt és munkát igényel. Fésében szeretné feledni hátborzongató emlékeit. Nem hallgatunk el és nem fordítjuk másfelé figyelmét: nem engedjük elhomályosulni a velőnket megremegtető élményeket. Idézni és újra idézni fogjuk az ellenállás hőseit, a német táborok halálkamráit, a kegyetlenül tűzbe korbácsolt honvédek visszajáró, vádló kísértetét, a dunaparti sortüzeket, a lángoló városokat, az éhen sikoltó csecsemőket, a német csizmák és nyilas lakájok rombolását. Mert amíg csak egy is marad azok közül, mi nem unhatjuk áldozataink emlegetését. Ha megtennék, ha megengednék, megérdemelnék, hogy amúltak tanulsága keljen fel ellenünk borzasztó ítéletként. . Ami az atombomba első alkalmazásának történetét és eredményeit illeti: az az amerikai óriáserőd, amely az első atombombát Hirosima városára ledobta, a Mariana-szigetekről szállt fel. Az atombombát a repülőgép legénysége szabad szemmel való célzással ejtette le a célpontra. (Japán jelentés szerint a bomba ejtőernyővel „érkezett** és már a levegőben robbant. A robbanás pillanatában a repülőgép már mintegy 15 kilométerre volt a robbanás helyétől, de legénysége még ilyen távolságból is úgy érezte, mintha közvetlen közelben légvédelmi ágyúkból kilőtt lövedékek robbantak volna. A robbanást követően óriási pőrés füstfelhő támadt, amelynek közepéből fehér gőzgomolyag tört fel, körülbelül másfél kilométeres magasságban, de még a szinte áthatolhatatlan füst- és porfelhőn keresztül is ki lehetett venni a keletkezett nagy tüzek lángját. A szövetségesek guamszigeti főhadiszállásán most értékelik ki a támadás után készített légifelvételeket, de már az eddigi megfigyeléseik alapján is megállapítható, hogy egyetlen bomba nyomán a 300.000 lakosú Hirosimának több mint 50 százaléka elpusztult. A városnak az a része, amelyet az atombomba teljesen megsemmisített, hozzávetőleges becslése szerint 7 négyzetkilométer kiterjedésű. Hogy mennyire hatásos volt a támadás (Spaatz amerikai tábornok véleménye szerint egyetlen atombomba 2000 óriásbombázó támadásával egyenértékű) igazolja a támadásról kiadott japán hivatalos közlemény is, amely megállapítja, hogy „a valóságos ördögi fegyver** fergeteges pusztítást okozott. Az első atombomba ledobását minden bizonnyal rövid szünet követi, hogy Japán vezetői megfontolhassák, van-e értelme a már eddig is kilátástalan harc folytatásának! Addig is, amíg japán részről válasz érkezik a minden diplomáciai okmánynál hatásosabbultimátumra*, a szövetséges hatalmak röplapok millióin figyelmezetik a lakosságot az atombomba borzalmaira és külön rövidhullámú leadóállomásokon újból meg újból fegyverletételre szólítják fel Japánt. A külpolitika egyéb hírei A párizsi rádió jelentése szerint a külügyminiszterek állandó tanácsa rövidesen megkezdi működését Londonban. Az első ülésszakra Ausztrália, Brazília, Chile, Jugoszlávia és Kína megbízottait hívják meg az angol fővárosba. A belga miniszterelnök kedden bejelentette, hogy Belgium jóvátételt követel Németországtól és hogy a belga hadsereg részt vesz Németország megszállásában. Tito tábornagy kedden tartott beszédében megállapította, hogy a királyság összeférhetetlen azzal az új kormányformával, amely most van kialakítlóban Jugoszláviában- A jugoszláv nép nyíltan köztársasági érzelmű. Londonban A tagállam részvételével kedden megkezdődött az UNRRA világértekezlete. Bevin külügyminiszter üdvözlőbeszédében kijelentette, hogy az új brit kormány teljes erejével az UNRRA mögött áll Szung kínai miniszterelnök kíséretével kedden délután megérkezett Moszkvába és már az esti órákban megkezdődött a Sztálin generalisszimusszal folyó tanácskozások második szakasza. Párizsban kissé csökkent érdeklődés mellett folyik tovább Bétám perének tárgyalása. Ezen a héten a védelem vonultatja fel tanúit. A szlovák nemzeti tanács belügyi megbízottja egy népgyűlés során kemény hangon megdorgálta azokat, akik a közellátási nehézségeket arra használják fel, hogy Szlovákia több városában tüntetéseket rendezzenek. Erélyesen kikelt a Szlovákiában léptennyomon megnyilvánuló antiszemitizmus ellen is. Karl Renner miniszterelnök, Körner bécsi polgármester és Seitz volt bécsi polgármester egyöntetűen állást foglalt Schuschnigg volt kancellárnak a politikai életbe való visszatérése ellen. Nézetük szerint Schuschnigg fasiszta volt és szereplése csak akadályozná a demokratikus Ausztria kialakulását. Tokió szerint „fergeteges pusztítást idézett elő az ördögi fegyver** Az új fegyver lehetővé teszi a Holdba utazást is? fia délelőtt döntöttek az fiztetthelyiségek odaítéléséről A főváros, mint ismeretes, az üzlethelyiségeket pályázat útján maga adja bérbe. Ma délelőtt Vas Zoltán polgármester elnöklésével a Városházán összeült az a bizottság, amely a pályázatokról döntött. A szociális szempontokat vették figyelembe. Mesteremberek, iparosok, mégpedig legfőkép asztalosok, bádogosok és szerelők jutottak üzlethelyiséghez, olyanok, akik részt vesznek az újjáépítés munkájában. Előfordult olyan eset is, amikor a pályázók mindegyike egyenlő jogcímmel rendelkezett, ekkor sorshúzás útján döntötték el, hogy ki kapja az üzlethelyiségét. Egy másik üzlethelyiségnél, ahol megállapították, hogy a bérlő nyilas volt és jelenleg internálva van, az üzlethelyiséget elvették az internált nyilas bérlőtől. Ezenkívül számos üzlethelyiség sorsáról döntöttek. Némelyiknél az üzlethelyiség megosztása mellett, úgyhogy az újabb bérlő mellé visszahelyezték az eredeti régi bérlőt, ha pedig az újabb bérlő mellett semmiféle szempont nem szólt, akkor természetesen a régi és helyiségéből jogtalanul kirakott üzletbérlőnek ítélte oda a bizottság a helyiséget Agyonlőttek üzletében egy budapesti ékszerészt Utcai tűzharc után a merénylőt is megölték Ma a koradélelőtti órákban revolveres, géppisztolyos tűzharc játszódott le a Szent István körúton egy betörő és több magyar rendőr, valamint orosz katonák között. Gábor Lajos ismert budapesti ékszerész a Szent Istvánkörút 30. számú házban lévő ékszerüzletében ma délelőtt egy rosszul öltözött fiatalember jelent meg, maga mögött becsukta az ékszerüzlet ajtaját, majd revolvert rántott elő és felszólította az 50 éves kereskedőt, hogy adja át ékszerkészletét. Gábor Lajos nem ijedt meg, félrelökte támadóját, az utcára rohant és segítségért kezdett kiáltozni. A rabló erre hátulról rálőtt Gáborra, aki összeesett. A segélykiáltásokra a járókelők közül többen a menekülő rabló után vetették magukat, aki az őt üldöző tömeg közé lőtt. Súlyosan megsebesítette ács István kereskedőt. Ekkor ért a helyszínre Rikker Ferenc rendőr, aki szolgálati fegyverét használta a rabló ellen. Beavatkozott a harcba több arra járó orosz katona is s így valóságos tűzharc keletkezett a revolveres gengszter és üldözői között A rabló Rikkert is súlyosan megsebesítette s rálőtt az orosz katonákra is, míg Ivanovics Iván nevű orosz katonának sikerült őt géppisztolyával ártalmatlanná tennie. A rablót súlyos állapotban szállították többi sebesülttel együtt a Bólás-kórházba. Megállapították, hogy Új Wenger-Baranyai Sándornak hívják, július 12-én érkezett haza deportálásból Budapestre. A déli órákban Gábor ékszerész és a merénylő sérüléseibe belehalt. Az éjszaka folyamán egyébként még két revolveres tűzharc volt betörők és magyar rendőrök között. A Szabadság tér 3. szám alatti házban betörés közben tettenérték Tóth György 27 éves villanyszerelőt. A helyszínre érkezett rendőr megadásra szólította fel, mire Tóth a rendőr ellen fegyverét használta- A rendőr önvédelemből lelőtte Tóthot, akit súlyos állapotban szállítottak a Rókus-kórházba. Ugyanekkor a Phönix utca és a Pozsonyi út kereszteződésénél lévő bérház előtt is tűzharc volt betörők és rendőrök között. Több sebesülés történt.