Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)
1945-08-10 / 73. szám
A két héten belül hazajönnek a linzkörnyéki deportáltak Másról most nem lehet szó A Vörös Hadsereg átlépte Mandzsukuo határát írta Kemény látván As asztalunkon halomba tornyosulnak néhány nap óta a mind elkeseredettebb hangú levelek. Tisztviselők, állami hivatalnokok, munkások, bírák, szabadfoglalkozásúak a levelek írói és valamennyien arról panaszkodnak, hogy nem bírják tovább. Mindenről szó van a fórumon és az újságok hasábjain — panaszkodnak a levelek írói —, csak arról nem, ami a legfontosabb: az életnek napról napra elviselhetetlenebb drágaságáról. Küzdenek az árral, amíg lehet, eladják amijük van, de előbb-utóbb mégis elérkeznek odáig, amikor önmaguk és családjuk előtt kénytelenek bevallani: nincs további Magunknak is az az érzésünk, hogy olyan pontra jutottunk, amikor erről a kérdésről nyíltan és világosan kell beszélnünk. Helyesebben csak erről kell és tehet beszélnünk. Egy darabig talán elhallgathatnának a viták arról, hogy ezt vagy azt a közéleti pozíciót kivel és kikkel töltsék be, vagy arról, hogy valamelyik intézményt milyen arányban osszák szét az igénylők között. Talán mégis elérkezett már az ideje annak, amikor a holnap és a holnapután amúgy is problematikus kérdései helyett a mára kellene tekintettünket fordítanunk, márcsak azért is, mert ezen a mán át kell valamilyen módon vergődnünk ahhoz, hogy a holnapot megérhessük. Háborúnak, sőt vesztett háborúnak mindig megvannak a maga elkerülhetetlen következményei, így volt ez 1918-ban is, tehát minden józanul gondolkodó ember tisztában volt azzal, így lesz ez ma is. Ez a generáció azonban, amely megélte az első összeomlást és a másodikat, legalább annyival tartozhatnék önmagának, hogy a huszonöt év előtti eseményekből levonja a konzekvenciákat. Levonja már csak azért is, nehogy újból lovat adjon a reakció alá, amely az első világháború elvesztése után bekövetkezett gazdasági és társadalmi krízist a forradalmak számlájára írta, elfeledkezve arról, hogy a háborút nem a forradalmak veszítették el. Az októberi és márciusi forradalmak vezetői nem tudtak eléggé világosan rámutatni a megelőző korszak égbekiáltó hibáira és történelmileg jóvátehetetlen felelősségére, így tehát akarva-nem akarva a tömegek felé vállalták az összeomlásból származó súlyos következményeket. Ennek még egyszer nem szabad megtörténnie. A reakció számára nem lehet agitációs eszköz a napról napra fokozódó drágaság, a kisembereknek óráról órára keservesebbé váló küzdelme az élet legelemibb problémáival. De hogy ez a folyamat ne legyen agitációs eszköz a másik oldal kezében, ahhoz a mi oldalunkról is cselekedetekre, mégpedig erélyes és félreérthetetlen cselekedetekre van szükség. És itt növekszik ez a kérdés olyan arányúvá, amikor már kinő a szerkesztőségi posta szűkreszabott kereteiből. Vannak adottságok, amelyekkel számolnunk kell. Viszont vannak követelmények, amelyeket ha nem veszünk figyelembe, csak a legsúlyosabb bonyodalmakat idézhetjük fe. Az áruhiány, a rendelkezésre álló élelmiszereknek csekély volt a örökség, amelyről nem tehetünk. Az embereknek Japán megkapta a kegyelemdöfést: a csütörtökre virradó éjszakán a Vörös Hadsereg is csatlakozott a Távol-Kelet németjei ellen küzdő angolszász haderőkhöz. Szerdán este Molotov külügyi népbiztos a moszkvai japán nagykövet tudomására hozta a szovjet kormánynak azt az elhatározását, hogy a Szovjetunió elfogadva szövetségesei javaslatát, a háború meggyorsítása, az emberi szenvedések csökkentése és a béke mielőbbi megteremtése érdekében részt vállal a japán támadók elleni harcból és csütörtöktől kezdve hadbanállónak tekinti magát Japánnal. Az óriási jelentőségű nyilatkozatot,amelyet egyidejűleg a tokiói szovjet nagykövet is átnyújtott a japán kormánynak, néhány órán belül tettek követték. A japán császári főhadiszállás közleménye szerint röviddel szerdán éjfél után a Vörös Hadsereg és a japán haderő között megkezdődött az ellenségeskedés: a szovjet csapatok átlépték Mandzsukuo határát, a szovjet légihaderő pedig megkezdte a japán vonalak mögötti célpontok bombázását. A Szovjetunió hadbalépése mind hadászati, mind politikai síkon rendkívül nagy hatással lesz az elkövetkező hónapok és évek fejleményeire. Hadászati téren egyrészt azt jelenti, hogy az ázsiai kontinensen állomásozó több mint kétmillió főnyi japán haderő most már semmiképpen sem vehet részt az anyaország védelmében, másrészt pedig lehetővé teszi, hogy az angolszász légierők , megerősödve a vörös légiflotta csatlakozásával, a jövőben sokszáz kilométerrel közelebb fekvő támaszpontokról indulhatnak végső rohamra Japán ellen. Természetszerűleg nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az óriási lélektani hatást sem, amelyet a hatalmas Szovjetunió hadbalépése a japán népre gyakorol. Mindent egybevetve: teljesen indokoltnak látszik a nemzetközi sajtónak az a megállapítása, hogy a Japán összeomlásától most már csak néhány hét választja el a világot. Politikai téren két fontos tényt kell kiemelnünk: a Szovjetunió részvétele ótaazonban élniök kell Hogy élhessenek, elniök. Erről pedig gondoskodni kell bármilyen módon, bármilyen eszközökkel. Semmiképen nem vagyunk hívei az áruk szabadforgalmába, a kereskedelem szabadságába való erőszakos belenyúlásnak. Olyan időket élünk azonban, amikor nem elméletekről, hanem a gyakorlatról van szó. És amikor fel kell áldoznunk egyébként helyes elméleteket is, ha azt a gyakorlat megkívánja. A kisember elméletekből nem élhet meg. Az csak azt látja, hogy ugrásszerűen emelkednek a kirakatokban az árak, hogy miután tegnapelőtt lemondott a vajról, tegnap a zsírról, holnap nyilván le kell mondania az olajról is. És így megy ez az élet minden területén. Propán elleni háborúban még szorosabbra fűzi a három nagyhatalom közötti barátságot és még teljesebb együttműködést ígér a béke elkövetkezendő esztendeire. 2. A Szovjetunió hadbalépése következtében felülvizsgálásra szorul a Nagybritannia, az Egyesült Államok és Kína Kairóban kötött egyezménye, amely a japán fennhatóság, illetve megszállás alatt álló területek feletti rendelkezési jogot szabályozza. A Szovjetunió minden bizonnyal fontos szerepet kap Japán ellenőrzésében és nem kétséges, hogy kielégítést nyernek azok a területi követelései is, amelyek távolkeleti érvényesülését biztosítják. Miközben Mandzsukuo határán támadásra indultak a szovjet csapatok, lehullott Japánra a második atombomba is. A japán kormánynak adott gondolkodási idő lejárt. Tokió fegyverletétel helyett a japán városok kiürítését rendelte el és Hirosima pusztulása felett keseregve — Göbbels receptje szerint — a nemzetközi jog megsértését emlegeti (Hirosimában egyébként — a légi felvételek tanúsága szerint — a rombolás körzetén belül minden atomizálódott. A város 300.000 főnyi lakosságának kétharmad része elpusztult.) A második atombomba Nagaszaki kikötőjére hullott. A rombolás méreteiről hivatalos jelentés még nem adtak ki, de a támadásban rászívott repülők jelentése szerintkitűnő eredményt értek el. (A kb. 200 kg-os atombomba robbanótöltetének súlya különben alig másfél kilogramm.) A szövetségesek inváziós terveit azonban az atombomba harcbavetése sem változtatta meg. A Csendes óceán szigetein tovább folynak az előkészületek a kétlaki partraszállásra és napról napra nagyobb erők sorakoznak fel a Japán elleni végső rohamra. A külpolitika egyéb hírei A három nagy potsdami döntése értelmében az angol és orosz csapatok a legrövidebb időn belül kivonulnak Teheránból. Az amerikai csapatok többsége máris elhagyta az országot. Nagybritannia helsinki politikoi megbízottja Londonban tárgyalásokat folytat a brit-finn diplomáciai viszony szorosabbra fűzése érdekében. Londoni véloblémává vált a mindennapi kenyér megszerzése is, nem szólva arról, hogy ezek a kisemberek — főleg azok, akiknek háta mögött nem állnak erőteljes szervezetek — már régen lemondottak arról, hogy erre a kenyérre tegyenek is valamit.. Éppen elég feszültség halmozódott fel társadalmunkban, ne tetézzük ezt még a megélhetés lehetetlenné tételével is. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozzunk arról, mi volna a teendő. De ott vannak az arra illetékesek és ott vannak a szakemberek. Vigyázzunk nagyon: a dolgozó rétegek ne csalódjanak az illetékesek illetékességében és a szakemberek szakértelmében. És vigyázzunk s megnyilatkomány szerint azonban a teljesmértékű diplomáciai viszony mindaddig nem állhat helyre, amíg Finnországgal meg nem kötötték a békeszerződést. A Novoje Vremja című moszkvai lap a potsdami értekezlet határozataival kapcsolatban megállapítja, hogy Olaszországban, Finnországban, Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a társddalmi és politikai élet bizonyos átalakuláson megy át. Az országok vezetői komolyan hozzá másokra is. Tegnap például azt olvastuk valahol, hogy a főváros élelmezése mindössze két hétre van még biztosítva, így van vagy nem, ezt a kérdést most ne bolygassuk. De hogyan volna letörhető a feketekereskedelem, az árak rohamos továbbemelkedésére számító spekuláció, ha ilyen perspektívát fest egy milliós város elé a meggondolatlan hírterjesztés. Nem lehet és nem szabad most másról beszélnünk. Ezt a kérdést szépszerűvel vagy radikálisan, de meg kell oldani. Tudjuk: a kereslet és kínálat örök törvényével nehéz a harcot felvennünk, de mégis csak lehetetlenség, hogy ebben a városban a keresletből e pillanatban csak az veheti ki a részét, aki nem dolgozik, látták, hogy megteremtsék a demokrácia alapjait. Nagybritannia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Franciaország egyezményt írták at, amelynek értelmében a háborús bűnösöket nemzetközi katonai bíróság elé állítják. A bíróság székhelye Berlin lesz. A Pétain-per II. napján újabb mentővallomások hangzottak el a tábornagy mellett. Párisi jelentés szerint péntelyre véget ér a védelem bizonyítása és a jelekből ítélve, kedden este elhangzik az ítélet. Truman elnök pénteken greenwichi idő szerint hajnali két órakor rádióbeszédben számol, be a potsdami értekezletről. Ledobták a második atombombát , Nagaszaki kikötője elpusztult VILÁG 73. SZÁM BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 10, PÉNTEK ÁRA 3 PENGŐ Megmentetté is a főváros rádiumát? Külön bizottság utazott Bajorországba a megszálló amerikai hatóságokhoz Néhány héttel ezelőtt három magyar Vöröskeresztes ápolónő járt Bajorországban az egyetemi hallgatók felkutatása céljából. Eljutottak Dingelfin helységbe, ott elterjedt a hír, hogy magyar ápolónők érkeztek. Egy napon beállított a Vöröskeresztes ápolónővérekhez Budapest volt nyilas polgármesterének, Farkas Ákosnak felesége, aki amidőn megtudta, hogy a szociáldemokrata Bechtler Péter Budapest egyik alpolgármestere, hivatkozott arra, hogy férje mindig igyekezett kielégíteni a szociáldmokrata bizottsági tagok követeléseit. Mivel bízik ezek igazságosságában, közli, hogy férje megmentette a főváros rádium-vagyonát, az árvaszék vagyonát és még egyéb nagyértékű vagyontárgyakat. Az amerikaiak tartóztatták le Farkas Ákost, ekkor letéti őrizetbe vették a fővárosnak ezeket a vagyontárgyait. Az ápolónővérek visszatértükkor közölték az üzenetet Bechtler alpolgármesterrel, aki intézkedett, hogy külön bizottság utazzék Bajorországba. Váhn Sándor tanácsnok vezetésével abból a célból, hogy a megszálló amerikai hatóságokkal a rádium és egyéb fővárosi vagyontárgyak ügyében tárgyalásokat folytasson. i „másfémmé dollárt kell megszavazni Európa támogatására** Az UNRMH főigazgatóm szerint Európának fel fell készülnie történelme legkegyetlenebb felére London, augusztus 9. (Reuters) Herbert Lehman, az TMNRRA főigazgatója, a Londonban ülésező UNRRA-tanács harmadik ülésén mondott beszédében figyelmeztette Európát, hogy a kontinens egész történelme folyamán az idén éli át azegyik legkegyetlenebb é felét. Lehman kijelentette, hogy »igen óvatosan számítva is, legkevesebb újabb másfélbillió dollár értékű támogatást kell megszavazni az UNRRA-nak. A háború által okozott pusztítás teljes és halálos következményekben mutatkozik meg az eljövendő hónapokban. — Válság előtt állunk, — folytatta beszédét Lehman. — Cselekednünk kell, mégpedig most kell cselekednünk. Elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Nemzetek , éppen a legnagyobb veszély pillanatában hagyják magukra Európa felszabadított területeinek népeit. A valóság az, hogy az UMNRRA részére Atlantic Cityben megszavazott segítség távolról sem elegendő, hogy még csak a legkisebb támogatást is megadhassuk az UNRRA-segélyt kérő országoknak. — Sürgősen felszólítom a hozzájáruló kormányokat, szavazzanak meg újabb támogatást az UNRRA-nak. Ha nem hajlandók a maguk készletéből áldozni, jobb lenne, ha egyáltalában nem is ígérnének. Ha a hozzájáruló országok nem tudják gyorsan, hatásosan és nagylelkűen beváltani ígéretüket, a megígért segítség nem sokat jelent s az Egyesült Nemzetek neve Európában a télen gúny tárgyává válik.