Világ, 1945. október (115-140. szám)
1945-10-02 / 115. szám
________JA4 VILÁG SÍITIzT." BUDAPEST, 1945 OKTÓBER 2. KEDD ÁRA 6 PENGŐ Minden percben várható Szálasiék érkezése KOMOLY INTELEM . (S. G.) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, aki, mint a hármas Főtanács egyik tagja, egyben a nemzeti szuverenitás képviselője is, Zsedényi Béla tegnap igen megszívlelendő szavakkal fordult egy vezércikkében az ország népéhez. Mondandóinak lényegét oda foglalhatjuk össze, hogy az egész magyar jövendő azon az egy tényen fordul meg a jelen pillanatban, vájjon van-e a magyar népben elég politikai érettség ahhoz, hogy az elkövetkező választási kampányt méltósággal, tisztességgel és a fair play szabályainak legpontosabb betartásával tudjuk megvívni. Mert a külföld szeme most rajtunk van , a választások tisztaságán és meg-, támadhatatlanságán ejtett legkisebb csorba is beláthatatlan következményekkel járhatna volásnnk további alakulására, Zsedényi Béla joggal és nem minden ressentiment nélkül hivatkozott az 1875-i átalakulást követő magyar választások szörnyű lélekrontó szerepére. Hiszen ezeknek a választásoknak egészen 1918-ig nem igen volt más szerepük, mint hogy a lényegében függetlenségi érzésű és németellenes beállítottságú magyar nép nyakára olyan »parla«mentet erőszakoljanak, amely engedelmesen szolgálja ki a habsburgi centralista érdekeket. Annak a célnak szolgálatában, hogy a bécsi politika számára ■ mindenkor engedelmes szavazógéppet ültethesselek: a sánderptoai szerényebb, majd a duna parti gőgösebb palotába, a Tiszák olyan választási mechanizmust alkottak meg, amely — Zsedényi Béla helyesen mutat rá — valósággal karikatúrája volt minden alkotmányos és parlamentáris jognak és méltán hozta hírbe egész, Európa közvéleménye előtt a magyar képviselőválasztásokat. Ez a rendszer bűnösen korrumpálta a magyar közigaz- t gatást s — ami ennél is rosszabb — a választói tömegek politikai lelkiismeretét Úgyhogy amikor az első világháború után a nemzet végre felszabadult a Tiszák rendszerének nyomása alól, az eladdig kiskorúságban tartott magyar nép valóban nem tudott a maga frissen szerzett szabadságával helyesen élni és 1913 után mindenféle mákonyos szavú politikai kalandorok németlelkű szavának hi- , székenyen felnit. A magyar nép most — a demokratikus öt párt vezetése alatt — új próbatétel előtt áll. Meg kell mutatnia a világ színe előtt, hogy politikailag érett, nemzeti céljait tisztán felismerő és a szabadságjogok teljes tudatában és tiszteletében élő nép vagyunk. Ha ezen a bizonyságtételen most a legkisebb folt esnék, — Zsedényi Béla igen komoly intelemmel figyelmeztet erre — akkor eljátszottuk a Szövetséges Hatalmak bizalmát, amelyek a diplomáciai viszony helyreállításával éppen mert igen nagyra értékelendő bizzalomról tettek tanúságot a ma Vasárnap délelőtt tartotta meg választási nagygyűlését a Polgári Demokrata Párt a képviselőházban. Az üléstermet zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, amelyben valóban képviselve volt a polgári társadalom minden rétege. A még-megismétlődő, sűrűn felzúgó taps és éljenzés bizonyítéka volt annak a szilárd elszántságnak, amellyel a polgárság ezen a sorsdöntő választáson kész kiállni a maga eszményei, a maga érdekeinek védelme melott és tanúságot tett, hogy az ország lakosságának ez a józan, értelmes tömege teljes mértékben helyesli azt a higgadt, nyugodt politikát, amelyet a párt a közéletben képvisel. A Himnusz eléneklése után Horváth Barna elnök mondott megnyitóbeszédet. A kérdés — mondotta — hogyan szavazzon a magyar választó. A demokrácia nem azon dől el, hogy a sodródó tömegek melyik oldalra szavaznak, hanem azon, hogy minden szavazó a maga leszűrt véleményét fejezze ki szavazatával. A Polgári Demokrata Párt már meghirdette azokat az elveket, amelyekért küzdeni akar, most már az a kérdés, hogyan ítéli meg a való helyzetet és milyen vezérférfiakat állít csatasorba. Megállapíthatjuk, hogy a párt helyesen ítélt, nem lovagolta el magát sem jobbra, sem balra, hanem kitartott elvei mellett nehéz helyzetben is. A szavazás ne legyen a hangosabb propaganda függvénye, arra törekedjünk, hogy a való realitást kapcsoljuk össze a sugárzó idealizmussal. Szent-Iványi Sándor, a párt ügyvezető elnöke mondott ezután beszédet. Szimbólumot látok abban — úgymond — hogy gyár demokrácia életképessége és tisztes szándékai mellett. .Tól ügyeljenek tehát a pártok, főként azok, amelyek a mindenkorcsábító hatalmi eszközök birtokában vannak, hogy az igazi magyar parlamentarizmusnak ez az ádventje, 1945 októbere, a nyugodt politikai eszmecsere, a békés eszközökkel és tiszta szellemi fegyverekkel való meggyőzés hadjárata legyen. Itt a legkisebb ballépés is katasztrófát okozhat a nemzet egyeteme számára a törvény, az alkotmányosság házában jöttünk össze mi, akik nem szerettük az utcai felvonulásokat, hanem a higgadt tárgyalási módot és ragaszkodnak az alkotmányossághoz. Ebben a házban álltak szemben polgári elődeink ellenfeleikkel és harcoltak a választójogért, az emberiességért, küzdöttek a fajelméletek hirdetői ellen, sokszor magukra maradva, de tűrhetetlenül. Ma is azokért az örök magyar eszményekért harcol pártunk, amelyekért harcolt a múltban gerincesen és állhatatosan. Ne tagadjuk, hogy van különbség a polgári és a munkásdemokrácia között. Mi együtt kívánunk dolgozni a többi párttal, de a polgári demokrácia, amely az európai kultúrát kitermelte és ebben az országban is előharcosa vett minden szép és jó tervnek, nem azonos a munkásdemokrácia eszményeivel. A magyarság helyzete a múltban sok tragédia okozója vett s mindez azért történt, mert nem ismertük fel, hogy a keleti és a nyugati demokráciát egyesíteni kell. Hiba volna bármelyik részről azt hinni, hogy a másikra nincs szükség, de hiba volna az is, ha lemondanánk a jövőről a ma előnyeiért. Mi elkövettünk mindent, hogy a koalíció ne szenvedjen hajótörést a mi magatartásunkon, de a Polgári Demokrata Párt nem akarja eltemettetni magát. Jogot kell kapnia arra, hogy az ország kormányzásában részt vegyen. Csak egyenlő társak között tudjuk elképzelni a koalíciót. A polgárság soraiban mindigakadtak olyanok, akik hajlandóak voltak önmagukat is feláldoznm a polgárság eszményeiért s mais'tisztességes és becsületes magyar ehaberek módjára'" résztveszünk az ország újjáépítésében, bár gyakoroljuk a kritikát. Nem festünk rémképeket, de a szemünket sem hányjuk be és kényelenek vagyunk rámutatni a mai pénzgazdaság, a kenyérllátás, a tüzelő, a hidak és a közgazdaság egyéb kérdéseire. Nincs kiegyenlítődés, a társadalmai osztályok kézfogása nem történt meg s nem tudjuk, lesz-e majd az erősebbékben türelem és nem tolódik-e el a politikai súlypont. Veszedelmes vizeken hányódik az ország hajója, ezért mutsa most meg a polgár erejét. Hogy ennyi zátony között vergődünk, annak egyik oka a szakértelem hiánya, mert nem hozzáértők intézik az ügyeket, hanem olyanok, akik csak párthűségükről, de nem szakértelmükről tettek bizonyságot. A Polgári Demokrata Párt nem nem dobja el azt, ami a nemzet múltjában érték volt, de mégsem levitézlett életforma, mert új alkotásokra is képes. Ha most kiáll a polgárság, megteremtheti azokat az alapokat, amelyeken a keleti és nyugati demokrácia ölelkezéséből felépítheti a romokból az új Magyarországot. Supka Géza történelmi példákkal világította meg, hogy a kortársak csak ritkán ismerik fel, milyen történelmi időben élnek. A magyarság ma legnagyobb forradalmát éli és a polgárság, amely mindig a mérleg„ nyelve volt, fel kell ismerje, milyen magatartást kell tanúsítania, ha fenn akar maradni. Szükség van a polgárságra, mert benne egyesül nagyrészt az ország értelmisége, de szükség van rá, — ha már időnként azzal vádolják, hogy a gát szerepét tölti be — mert valóban olyan gát, amely mederben tartja a haladást. A polgári demokrácia az egyént akarja megmenteni, hogy el ne merüljön a kellékei vámban. Ott akarunk lenni az újjáépítésnél és a szenvedés, a vér jogán követeljük méltó helyünket, be akarjuk építeni a magyar alkotmányba az emberi szabadságjogokat, hogy mindenkinek joga legyen a félelemnélküli életre. Hármas jelszavunkkal indulunk a válsztásokba: Szabadság, emberség, magyarság. Tobler János a Pálffy-féle Demokratikus Néppárt nevében szólalt fel és örömének adott kifejezést, hogy pártja a Polgári Demokrata Párttal vállvetve dolgozik az ország jövőjén, majd a munkáskérdésekkel foglalkozott. Kabakovics József az elhurcoltak és kényszerkitelepültek mielőbbi hazahozatalát követelte, mert még több mint félmillió magyar ember él Ausztriában és Németországban. A továbbiakban a fix fizetésű alkalmazottak nehéz helyzetét vázolta és problémáik megoldását sürgette. Bródy Ernő fővárosi problémákról beszélt. Elmondotta, hogy egész közéleti pályája alatt a stenokráciáért küzdött. Előbb Vázsonyi demokrata pártjában, később Ramsay Károly Polgári Szabadságpártjában. Az ő oldalukon, velük és mellettük. Elsősorban a titkos választójogért, az egyesülés é a gyülekezés szabadságáért. Küzdöttek a sajtószabadságért, és pártja a sínekre feküdtek, hogy feltartóztassák azt a robogó vonatot, amely a sajtót el akarta gázolni. Elmondhatja és erről az országgyűlés naplói tanúságot tehetnek, hogy megakadályozták Magyarországon a sajtószabadság teljes eltiprását. A nagygyűlés Horváth Barna zárószavaival és a Szózat elénekülésével ért véget. A polgárság tartson ki eszményei mellett A P. D. P. VI. kerületi szervezete szombat délután gyűlést tartott. Dr. Aradi Sándor a polgársággal szemben hangoztatott vádak alaptalanságáról beszélt. Kimutatta, hogy a múlt eseményeiért a többi társadalmi osztályt ugyanolyan felelősség terheli. Rupert Rezső a polgárság sorsdöntő küzdelmére hívta fel a figyelmet. A mostani választások eredményétől függ, hogy megtartja-e vezető szerepét. Kabakovits József a közbiztonság, a közellátás és az általános drágulás problémáit fejtegette s ezzel kapcsolatban a tisztviselők fizetésrendezésének sürgősségét hangoztatta. Bérczi Gyula a kereskedők panaszaira, különösen a helytelen adózásra hívta fel a figyelmet. Füzesséry István kiemelte a polgárság fontos szerepét az újjáépítés eddigi és a jövőben elvégzendő munkájában. Bródy Ernő lelkes szavakkal buzdította a hallgatóságot, hogy a polgári demokrácia eszméi mellett továbbra is tartsanak ki. Nem vagyunk hívei a politikai mosnopoliumnak A P. D. P. budai szervezetei sí Gellért-szálló dísztermében nagygyűlést rendeztek, amelyen Haypál Béla a következőket mondotta: Mi apolitikai haladás hívei vagyunk, de nem akarunk sötétbe ugrani, nem akarunk újabb »világmegváltó« eszméknek felültetettjei lenni. Egyszerűen azért, mert a tanult és okos polgár tudja, hogy nincsenek világmegváltó politikai eszmék, nincs egyedül idvezítő módszer az emberiség boldogítására. Nem vagyunk hívei semmiféle monopóliumnak, legkevésbé a politikai monopóliumnak. A századokon keresztül önállótlanságra nevelt magyarság hajlamossá vált arra, hogy idegenből várjon segítséget, hol a némettől a török ellen, hol a töröktől a német ellen.. Hát azt hiszem, hogy nincs széles e hazában egyetlen becsületes magyar sem, aki ne lenne már torkig tele ezzel a politikával. Mi most vizsgázunk a demokráciából. A polgárnak az urnák előtt kell hitet tennie meggyőződéséről és életfelfogásáról. Pakots György azt fejtegette,ogy a polgár saját életformáit akarja élni, na akarják tehát lyan eszmékkel boldogítani, mikből nem kér. Nem mondhatunk le jövőnkről a ma előnyeiért — hirdette Szent-Iványi Sáveder a Pmk. Pm E képviselőházi nagygyűlését Sapka Géza . A polgárság a vér és szenvedés jogán követeli méltó helyét A P. D. P. listája a 6-os. Oda tesszük az előírt jelet