Világ, 1946. február (212-234. szám)

1946-02-01 / 212. szám

VILÁG L . & \­ee'i­g.­ 212. SZÁM *­ÁRA 2000 PENGŐ Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. BUDAPEST, 1946 FEBRUÁR 1 holtdhillálra Hiildt Dudapest nullás főpolgármesterit Az Október diadal útja! % (S. G.) Az elmúlt rosszemlékű negyedszázad vezércikkíróinak és politikusainak nem ▼olt népsse­rűbb témája, mint az Októbernek, az Őszirózsás Forradalomnak a lepocskoodiázása. I ideológusok*, mondották, meg hogy »ez élettől idegen álmodo­zók*, .felhőkére*­tők ” voltak a. 18-as forradalom vezetői. El is verték rajtuk a port. Börtönbe ve­tették őket mindenféle ál­í­ügyek és ad hoc­ törvények alapján, vagy hontalanságba kergették, hazátla­nokká deklarálták őket.. S akik itt maradtunk és állták a sarat, azok kezéből is kiverték a tollat, szájából a kenyeret. Gúnyos fel­­sőbbséggel dörgölték az orrunk alá: „No, tisztelt ködevők, hol van hát az Eszme ere.tet U­gy­e, hogy egy szemernyi Hatalom mégis­csak többet jelent­ a politikában, mint akár a legföllengzőbb Gon­dolátt!* S lévén, hogy kezdettől fogva szőröstül,bőröstül eladták magu­kat a germán terjeszkedési vágynak, tehát m­in gyárt német nyelven is rán­ddérték a jun­ker-világszemlélet aranybulláját, a bremareki stacht gekt vor ztrichti gyilkos axiómáját. Huszonöt évig úgy is látszott, hogy nekik, a Hotelem Ámok­­futóinak, van igazuk. Mint a megkergü­lt dervisek táncolták körül a nyers fizikai erő Moloéh­­bálványát. Kardjukkal csörtettek, pisztollyal fenyegetőztek és lo­vaglóostorral csapkodtak a leve­­gőben. Hatalmi tébolyukkal meg­fertőzték az egész közéletet­ Még az utcaseprő is, ha formaruha volt rajta, érinthetetlen Hatóság­nak, tehát a Hatalom részesének érezte magát. Vitéz Endre-típusú alispánoké, kakastollas csend­őröké. Koloervári Borcsa-formájú sajtódiktátoroké volt a szó- Ol­tárt emeltek a tekintélyelvnek; a totális állam volt az életeszmé­­nyük. Az Ember, a Gondolat csak ringy-rongy rekvizitum volt szá­mukra, amelyet _•— ha kényük­­kedvüik úgy hozta magával — sírb­a dobtak vagy munkatáborba internáltak. *­Aztán egy szép napon halomra borult az egész hatalmi tákol­mány. Hívői, haszonélvezői szét­­futottak, mint a sisera-had. A Hadúr legkeservesebb ébredése az lehetett, amikor rájött, hogy a maga képére és­­ hasonlatos­ságára teremtett összes hatalmi szervezetei — a Vitézek, a Maró­sok, a Fajvédők, de még a leg­­sajátabb párdneka magányos test­őrei is — úgy otthagyták, mint Szent Pál az oláhokat­ Csakúgy porzott utánuk a föld.­­ a Hatalom egykori csatlósai, lakájai most gyáva siránkozással, maguk fehérremosdatásával, ár­tatlanságuk hangoztatásával, uj­­ségnemolvasással, rádiónemhall­­gatással, informálatlanságukkal védekeznek. Siralmas egy lát­vány! Ezek voltak hát a Hatalom urai! Ezek a poltronok? Mis hol van hát az egész agyag­lábú bálvány, a Hatalom kimé­­rájai* Mégis az Eszme győzött hát! Éspedig az annyiszor legyalázott Őszirózsás Forradalom eszméi. Hiába tiportak *1 bennünket, a Gondolat mégis erősebbnek bizo­nyon , most diadal útját járja. Mert az októberi forradalom követelése volt a földreform, g­as­­ októberi naensész vezére, Károlyi Mihály volt az,­­ aki ezt a földreformot nyomban gs a sejdi birtokán meg is kezdette.­­ Az októberi forradalom célki-­­tűzése volt a nemzeti független. 1 tég kivívása, amely akkoriban­­ a német hegemónia alól való­­ felszabadulásért viselt hartaszi­­ küzdelmet jelentette. Az októberi forradalom zászla­ján lobogott az emberi jogoknak az alkotmány alaptörvényei közé való ig­­azása, s ezzel a demokrá­­cia önvédelme. S az októberi forradalom kez­deményezése volt a köztársasági államforma törvénybe igtatása s ezzel egy félreérthetetlenül tiszta nemzetközi jogi helyzet meg­­teremtése. Ezek persze csupán a legfőbb stációi annak a diadalúinak, amelyet Október eszméje rajzolt fel előre a magyar égboltra. * Október követelés­listája, ame­lyet most Tildy Zoltán kormánya vitt a­­Nemzetgyűlés segítségé­vel diadalra, még nin­cs le-­­­zárva. Tömént­el­en még azok-­­­nak a feladatoknak sora, ame­­lyeket akkoriban a magyar­ sors követeléseiül felvett tettünk.­­ Amit a mai demokrácia, ezekből­­ megvalósított, az inkább csak­­ roumb­ázisán, a roavem­lékű múlt­­ megtagadása. A földreform a feudális kor­­ csökevényeinek eltakarítása, és a végrehajtásában még csak dadog­­t­va jelentkeznek az új honfoglalás­­ szükségletei.­­ Az emberi jogok deklarálása s csupán védekezés a Hatalom fa­­i notikus őrültjei ellen, de hiány-­­­zik még a népbe való beidegez-1 té­t és©. A függetlenség de facto-meg-1 teremtése csupán védekezés a­­ teuton Ostdrang ellen, de hiány-­­­zik a nemzeti függetlenség körül-1 bástyázása-S a köztársaság kikiáltása csu- a­pán védekezés régi vagy új di- 9 nasztiák esetleges kalandos tervei ellen. Ámde az Október kohójában ott fogant meg a Keleti Sv­ájc gondolata is: az egyetlen olyan termékeny koncepció, amely a magyarság létét nem az erőszak, hanem a jog, bástyáival bírja megerősíteni. Hiányzik a közvetlen demo­krácia megteremtése, amely a legkisebb községeik népakarata,­naik kiértékelésével és a me­gyei intézmény depolitizálsával valóban­­a­z alkotmány bástyái­ közé vezesse a népm­il­iókat. S amely állandó ellenőrzés alatt tartson minden olyan törekvést, amely a népuralom kijátszását célozná. Hiányzik a radikal­izmusnak, mint a köztelek világszemléleté­­nek beleplántálása a tömegekbe. Csak ilyen belső és gyökeres lé­­lekváltás biztosíthatja az­ amúgy­­ tunyaságra nagyon is hajlamos magyar ugarnak a haladás irá­nyába való állandó és intézmé­nyes terelését. S végül hiányzik a polgári lét­forma teljes és alapvető átalaku­lása. A mai életben csakis a szer­vezett társadalmak állhatják meg a gazdasági versenyt , a társa­dalmi szervezettségnek a munkás­ság osztályharcos szervezés© csu­pán egyik tényezője: a másik, éppoly fontos eleme a polgárság brill észtén* a azoetálie új világ­rendbe. * Eit a feladatot szerte*/,éri pol­£ánég9*l tuacoMani nem tehet A nemzetgyűlés tegnapi ülésé­nek utolsó szónoka Szent-Iványi Sándor (Polgári Demokrata Párt) volt. Szent-Iványi Sándor: Felszóla­lásomnak az a lényege, hogy a Polgári Demokrata Párt részéről is hitet tegyek amellett, hogy a demokratikus Magyarország meg tud egyezni még olyan fontos kér­désekben is, mint az államforma kérdése és hogy eljöjjek és lead­jam pártom egy szavazatát a köz­­társasági törvényjavaslat mellett. (Éljenzés és taps.) A mi pártunk kicsi, de mégis van, úgy éreztem, hogy mind befelé, mind kifelé szükséges annak elvi kijelentése, hogy a Polgári Demokrata Párt nem maradt távol és nem ellenezte, hanem határozottan mellette van a köztársasági törvényjavaslatnak. (Helyeslés.) — A királyság és a köztársasági államforma közötti ellentéteket azzal próbálták kiélezni, hogy a királyság intézménye azért jobb, mert nem teszi ki minden 3—4 évben az országot az elnökvá­lasztás izgalmainak. Pontosan ez az aggodalom az, amiért én a magam részéről hatiro®ottan a köztársasági államforma mellett foglalok állást. Igenis, tegyük ki az országot az ilyen izgal­­mattnak az alkotmányosság ke­­retein belül. — Ez a nemzet, amelyet arról ismertünk meg a múltban, hogy sokszor inkább fejjel is a falnak rohant, de eszményeiért kiállott, történelmének leggyászosabb nap­ján eltűrte március 19-ét, eltűrte nemcsak a deportálások szégyen­letes eseményeit, de azt is, hogy elhurcolják kormányának tagjait, elhurcoljanak törvényhozókat.­­Úgy van! Úgy van!) — Azt hiszem, hogy ez ellen a politikai tájékozatlanság ellen kitűnő iskola, hogy igenis min­den négy esztendőben az elnök­­választással az ország népe ves­sen magával számot, kit választ kit küld a legmagasabb közjogi méltóságra. Az emberi jogokért — Nagy örömmel üdvözlöm a­örvény­javaslat bevezetésében az emberi jogok kodifikálását. Vég­re megtörténik, hogy a Rajnán innen is törvénybe foglalják va­lahol az eberi jogokat. Ugyanak­kor legyen szabad hivatkoznom egy magyar történelmi példára. A tord­ei országgyűlésen 1565-ben a vallás, és lelkiismereti szabadsá­gell, hogy a magyar polgári társadalom ráébredjen a maga létérdekére. S ez nemcsak a pol­gárság önös érdeke, hanem a munkásságé is. Az osztályharc legjobb teoretikusai bizonyítják azt a tételt, hogy szervezetten polgári társadalom közvetlen ve­szélyt jelent magára a munkás­mozgalomra is, mert hiányzik annak a hídnak a túlsó pillére, amely a társadalmi öncélúság két partnerét összekötheti. A legközelebbi magyar jövő vitális érdeke tehát, hogy a pol­gári akaratnyilvánítás szétszórt tűzhelyei, a különböző polgári pártok, inkább mi, mint holnap­­ot elsőnek iktatták törvénybe, messze megelőzve minden más né­pet ezen a téren. Meg kell emlé­keznünk erről az 1565-ös dátum­ról, akkor, amikor a köztársaságot mondjuk ki Magyarország állana­­formájának.­­ Azt hiszem, az egész nemzet­­gyűlés úgy érzi és úgy értelmezi, hogy az emberi jogokban a gon­dolat- és véleménynyilvánítás sza­badságában benn foglaltatik a sajtószabadság. Én azonban úgy gondolnám, hogy ha­ arra lehető­ség van, nem ártana ezt külön is kiemelni.­­ Sajtószabadság nélkül nem tudok demokráciát elképzel­ni. .Sajtószabadság nélkül, amelyet azonban nem közigazgatási ténye­zők, hanem az illetékes bíróság bírál el.­­ — A Polgári Demokrata Párt szeretetei üdvözli a törvényjavas­latot. Elfogadja általánosságban és kívánja, hogy az új köztársa­sági államformában egy öntudat­ra ébredt és politikai érzékkel bí­ró magyar nép nézzen szembe egy szebb és boldogabb jövendő­vel. (Éljenzés és taps. A szónokot, üdvöszlik.) A mai ülés A nemzetgyűlés mai ülését dél­előtt fél tízkor nyitotta meg N­agy Ferenc. A miniszterek közül Tildy Zoltán miniszterelnök, Rákosi Má­tyás és Bán Antal voltak jelen. Schlacht­ Margit (pártonkívü­­l) volt az­ első felszólaló. Azzal kezdte beszédét, hogy az eddigi felszólalásoktól eltérő szempont­ból világítja meg a köztársasági törvényjavaslatot. Arról van szó, hogy egy ezeréves királyságtól válunk, el. A magyar nép lelkéből kell kisarjadnia az ilyen javas­latnak. (Állandó közbeszólások kisérik a Ház minden oldalán. Egy kis­gazdapárti képviselő közbekiált: Négyszáz évi szenvedés után nem lehet Habsburg-propagan­­dát, csinálni.­­ Schlachta Margit ezután állan­dó nagy zajban arról beszél, hogy az alkotmányozásnál az or­ganikus fejlődés rendkívül fon­­tos. Hibáztatja, hogy a törvény­­javaslat a szentkoronára vonat­kozóan semmiféle rendelkezést nem tartalmaz. — Amikor a király fejéről vesszük le a koronát, akkor tulajdonkép­pen a saját fejünkről vesszük le. Jólétünknél előbbrevaló becsüle­tünk. (Sulyok Dezső előadó: Mi megteremtsék a közös munka le­hetőségét. Ám tartsák meg — egyelőre — pártokbeli különállá­sukat. De alkossanak meg olyan egybefogó szervet, amely a pol­gári összefogás alapján kidol­gozza a polgári politika korszerű reformját s hangját hallassa min­den olyan vitakérdésben, ahol a polgárság sorsáról is történik döntés. S ez a polgárliga álljon oda, egyenlő partnerként és becsületes harcos társként, a munkásság mellé, hogy közös erőfeszítéssel — s­imra a kölcsönös gyanakvás légkörében — saillet­flife taxán­kat Újjáépíteni, köze ehhez a becsületnek a Taps a Ház minden oldalán.) Schlachta Margit ezután azokkal polemizál, akik külpolitikai szempontból kö­vetelik a köztársaságot. — A királyság nem ellentétes a demokráciával. (Marosátz György: Nem lesz királyság. Még­sem lesz magából udvarhölgy!) Óriási zaj, folytonos közbeszólások a Ház minden oldalán. Schlachta Margit: Sokkal helye­sebb lenne ebben a fontos kér­désbeli békekötés után dönteni. Indítványt terjeszt a Ház elé, halassza el tanácskozásait vet államforma kérdésében s írjanak ki új választásokat. (Felkiáltá­sok: Akkor maga kimaradna!) Schlachta Margit második indít­ványa az, hogy amennyiben a törvényjavaslat mégis szavazásra kerül, a szavazás titkos legyen. Közben lejárt Schlachta Margit beszédideje és az elnök kérdésére a Ház öt perccel meghosszabbí­­totta beszédidejét. Azzal fejezte is beszédét, hogy lelkiismerete sze­rint ítéljen a Ház, mindenki sza­badon és ne párthatározat szerint szavazzon. A törvényjavaslatot a maga részéről nem fogadja el. Nagy Ferenc elnök ezután a vi­tát bezárta. A részletes tárgyalás megkezdése előtt Schlachta Mar­git halasztó természetű határozati javaslatait, a nemzetgyűlés elve­tette, a titkos szavazásra vonat­kozó javaslatot mint házszabály­­ellenest, mag­a a nemzetgyűlés el­nöke utasította vissza. Ezután a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tár­­gyalás alapjául elfogadta. A részletes vita A nyomban megkezdett részle­tes tárgyalás első szónoka Parlagi György, aki beszédét azzal kezdte, hogy amióta az’1848. törvénnyel Magyarország rálépett az alkotmányosság útjára, a most tárgyalt törvényjavaslatnál fonto­sabb törvény­ja­vasolt, még nem került a nemzet színe elé. Első­ ízben emeljük majd törvényerőre az emberi alapjogokat. Csak az a politikai rendszer és alkotmány lehet jogos, — hangsúlyozta — amely isteni és emberi törvény. Az új magyar alko­tmánynak alap­kövét tesszük most le. Parragi ezután a szegedi gon­dolatról beszélt, amely Magyaror­szágon megteremte­tte Zalaeger­szeget a többi internálótáborokat és azt, hogy jogerős bírói ítélet nélkül lehessen üldözni emberekeit. — Magyarországon a demokrácia lehetetlenné teszi a nácizmus újjáébredését, lehetetlenné teszi, hogy politikusokat, újságírókat vagy más közéleti tényezőket, ki­adjanak idegen eszmének és nj öngyilkosságba sodorják az or­szágot. — Ettől­ a javaslattól elvárom, — folytatja — hoggy megszünteti a felelőtlen demagógiát és a fajgyűlöletet. Igazat adok abban is a törvényjavaslat szellemének, hogy véget vet a rabszolgaságá­nak, biztositja az emberi jogo­kat s örömmel üdvözlöm a ja­vaslatnak azt a kitételét, amely félre nem magyarázható módra kijelenti: szomknem fosztható meg jogaitól*. — Mi antifacietták vagyunk te A nemzetgyűlés elfogadta a köztársasági javaslatot A sajtószabadság mellett emelt szót Szent-Iványi Sándor a köztársasági javaslat tárgyalásán

Next