Világ, 1946. április (260-278. szám)
1946-04-02 / 260. szám
IVILÁG 111 II ■■■ 1 . ■— , i ' ........................ —■ ■ 26. SZÁM * ÁRA 50.000 PENGŐ_____________Főszerkesztő SUPKA GÉZA PR.______________________1946 ÁPRILIS 2 * KEDD Nagyarányú szeretetadománysikkasztást lepleztek le Csak a Jud Süss? írta Bálint Imre Mindannyian egyetértünk abban, hogy új állami és társadalmi rendünket meg kell szerettetni azokkal az egyáltalában le nem kicsinyelhető rétegekkel, amelyek beleszédültek a nyilak csábításba anélkül, hogy tevőléges szereplői tették volna az embertelenség uralmának, vagy elzárkózó semlegességgel szemtől, fék dühöngését anélkül, hogy melleké vagy ellene állást foglaltak volna. Ezekről a kicsit megpörköltekről és közömbösökről a felszabadult nemzet nem ment, hat le. Többen is vannak, semhogy munkaerejüket az építés nagy munkájában nélkülözni lehetne, de még a szabadelvűsség szelleme is követeli, hogy a megbékélés, kiegyenlítődés elvét érvényesítsük azokkal szemben, akik tényleges vétket el nem követtek. A megoldás gyakorlata természetesen nem olyan könnyű és egyszerű, mint a különben helyes elmélet felállítása. Ezt látjuk hétköznapjaink rengeteg vonatkozásában. A szakértelem és megbízhatóság szempontjai lépten,nyomon össze ütköznek. A németek által elhurcolt és a halál torkából visszatért áldozat semmiképpen sem akar — s valljuk be: teljes joggal — beletörődni abba, hogy lakását nem kapja vissza, mert az történetesen egyszobás és a nyilas hatóság kiutalta valakineh. Bútorait,, háztartási eszközeit is idegen használja, min vszüksége van réjuk« — de hát őneki, aki mindenét elvesztette, őneki nincsen. Van, akit nem anyagias érdek mozgat, hanem nagyon, érthető emberi érzés, amely senkinek nem tud megbocsátani saját szenvedéséért, családja gyászos pusztulásáért — senkinek, aki csak távolról !« kapcsolatban volt az emberirtás legényeivel. Van, aki tiszta és kockázatok árán vállalt meggyőzödésével nem bírja ölmeegyes. ■fethi, hogy a közélet porondján, hivatali asztal mellett maradhassanak olyanok, akik egyetlen ujjat nem mozdítottak meg a gyűlölet tobzódása, az embertelenség zsarnoksága ellen. Százféle nézet, felfogás, elgondolás közt kell ebben a kérdésben összhangot teremteni. Türelemmel lenni ott, ahol a türelmetlenségre igen sok és jó ok kínálkozik. Elnézést gyakorolni olyanokkal szemben, akik a részvétet nem ismerték vagy legalább is nem gyakorolták. Elfojtani a nagyon is érthető szenvedélyt, kiegyenlíteni a szükség, nemes felháborodás és bölcs előrelátás ellentmondó tanácsait. Közben még erélyesen védekezni is a közelmúlt javíthatatlan rajongóinak kuud arcátlanabbá váló ellentámadásaival szemben, figyelni mozgolódásaikat, titkos szervezkedéseiket, borgőzös tervelgetéseiket. De a nehézségek nem mentenek fel az alól, hogy ahol lehet, cselekedjünk. A munkának egy nagyon fontos, de parlagon kínálkozó területéről van szó, a mozgóképről. A gyűlölet eszmevilága ugyancsak tudta, maként használja ki céljai érdekében. Itt volt a hírhedt Jud Süss, anémet hangulatkeltésnek ez a főműve, amelynek hatását az akkori idők tanúi pontosan megismerhették. A kitóduló közönség egy-egy előadás után lázban égő szétütnél, ajkán szennyes káromkodással szinte ott, az utcán keresett áldozatot felkeltett vérszomjának. Hazai gyártóink megalkották- Azelsőt, az Ártatlanokat, A harmincadikat, a hajtogatásnak, izgatásnak ezeket a fércműveit, amelyek művészileg ugyan évtizedekkel lökték vissza a magyar szellem elért eredményeit, de kitűnően alkalmasak voltak a düh és garázda érzelmek felkeltésére, a hazugság kihangsúlyozására és általában: rokonszenvkeltésre a becstelen jelszavak iránt. Nos, amit ők ostobaságukban, műveletlenségükben, középkori elmaradottságukban meg tudtak tenni, arra mi ne lennénk képesek, akiknek a magyar írás legjobbjai rendelkezésünkre állnak ! Amit ők otrombán, nyers tehetségtelenséggel, de céltudatos erőszakkal sikerre vittek, annak módját és eszközeit mi ne tudnók megtalálni. Csak a Jud Süssenek volna létjogosultsága, amikor az ocsmányság és alantas emberi tulajdonságok keltegetésére vették igénybe a hangulatkeltésnek ezt a hatásos módját, de nekünk a tisztesség, haladás, magasabbrendű lét, társadalmi igazság megkedveltetésére nem lehet hozzányúlnunk. Nagyon tiszteletreméltó igyekezet a régi regények, színdarabok felelevenítése a vásznon, olyan írásoké, amelyek a maguk korában még bátor kezdeményezést is jelentettek az áporodott levegő megtisztítására. De vannak íróink, tiszták, bátrak és ihletettek, akik a gyarló urak felszólítására bizonnyal maibb, hihetőbb és hitelesebb, de főleg hatásosabb remekekkel tudnának a jó ügy szolgálatára lenni. Megmutatni a mostani közönségnek, amely soraiba foglalja a legelöl említett réteget két, megmutatni, hogy mi történt itt az utolsó huszonöt, tíz vagy öt évben. Megmutatni az árulást és tébolyt, amely minden jóhiszemű embert kell, hogy feleszméltessen. Megmutatni a pusztulást, amely ezen az országon végig, zúgott. Megmutatni a hősök gyönyörű példáját, amely szívet dobogtat , a követés vágyát ébreszti. Megmutatni a paraszt igazi arcát, amelyen mély árnyékot vetett a részvét, az együttérzés; a polgárság javának igazi jellemét, amely elutasította magától a rongy lakájok hízelgő hasravágódását; az együttérzés megható és felemelő jelentkezését üldöztetéssel, megfélemlítéssel szemben. Megmutatni, hogy mit jelent viszszanyert életünk a sötét szolgasággal szemben, mit jelent a szabadság, a népuralom, a törvény és jog uralma itt és szerte a világon. Hogy ez a közönség, ez a mai tömeg, amikor kijön a színházból, mélyet, nagyot szívjon ebből az új levegőből, hogy ökölbe szoruljon a keze, amikor az elsüllyedt negyedszázadra emlékszik, de ragyogó szemmel nézzen: a jövőbe, az eszmények, még tökéletesebb holnapja felé. Hogy megmutassuk: nemcsak az elvetemültség mellett lehet hangulatot keltetni. Lehet a tisztesség mellett is. Még jobban. Mert tiszta eszközökkel és tehetségesen. A kormány megvédi a nemzet békéjét kultúrharcokkal és faji gyűlölködéssel szemben Fontos külpolitikai és gazdasági bejelentések Nagy Ferenc nagyszabású programot adott Pécsett (A Világ kiküldött munkatársától) Nagy napja volt vasárnap Pécsnek. Huszonnégy óráig ez a tiszta, takaros dunántúli város volt" Magyarország "fővárosa.A politikai élet 'szinte valamennyi komoly' tényezője' feutazott Pécsre szombaton délután, hogy meghallgassa a miniszterelnök feszült, érdeklődéssel várt, átfogó beszarnai,laját a politikai helyzetről és a kormány legközelebbi munkaprogramjáról. Tizenegy miniszter, legalább ennyi államtitkár, a nemzetgyűlés elnöke, Budapest polgármestere, a Nemzeti Bank és a Közigazgatási Bíróság elnöke, a budapesti sajtó képviselői adtak egymásnak találkozót Pécsett, hogy jelen legyenek a magyar politikai élet jelentős eseményénél. A vendéglátó város ki is tett magáért, ünneplőbe öltözött, és díszelőadással, zenével, szónoklatokkal fogadta vendégeit. A városon egyébként meg se látszanak a háború nyomai. A miniszterelnök különvonata, amely a vendégeket vitte, délben indult Pestről és 5 óra után érkezett meg. Falvak és városok állomásai, amelyeken a különvonat átfutott, küldöttségek üdvözölték a miniszterelnököt. Még ott is, ahol a vonat nem állt meg, felvillantak a nemzetiszíni zászlók, ünneplőbe öltözött férfiak és nők jöttek ki az állomásra, hogy legalább kalaplengetéssel és zúgó éljenzéssel köszöntsék Nagy Ferencet, akit — úgy látszik — nagyon szeret az ország földművesnépe. * A beszédek sorozata szombat este kezdődött a Belvárosi Katolikus Körben, ahol díszvacsora volt a miniszterelnök és kísérete tiszteletére. A legérdekesebb volt Baji László belügyminiszter rövidfelszólalása, aki a koalíció feladatairól beszélt. A froációnek — 'mondatta —A több "pártja van- Sose' 'feledjük el, Hogy magyar nép csak egy várt és a magyar népnek csak egy hazája van: Magyarország. A miniszterelnök, aki nyilvánvalóan nemt akart elébevágni a "vasárnapi "nagy beszámólónak, inkább csak érintette a politikát. Viszont s Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, aki az újságírók mentora volt az egész út alatt, egyik nagy szónoki sikerét aratta szellemes, jószó bondom,fával ,telített pohárköszöntőjével. Vasárnap kora reggel megindult a népvándorlás a pécsi Széchenyi-tér felé. Közeli falvak és messzi városok küldték el képviselőiket, hogy ott legyenek az ország első kisgazdájának politiikai megnyilatkozásánál. Féltizenegykor már feketéllett a tér a tömegtől. A fekete tömegben pompás színfoltként tündöklőttek fel; a falvak gyöngyösbokrátáinak díszbe öltözött menyecskéi. A snap meleg fényözönt bocsátott a törmegre és hamarosan lekerülték az emberekről a felöltők, sőt a kalapok is. . . • Peer Viktor kanonok üdvözölte a miniszterelnököt, majd Nagy Ferenc lépett a mikrofonnal felszerelt emelvényre és kezdett • el beszélni. A miniszterelnök olvasta a beszédjét. Lassan, érthetően és tagolva hangzottak a mondatok, nyilvánvaló volt, hogy a miniszterelnök tudatában van annak, hogy a kormány, sőt az ország és , a nemzet nevében beszél, nemcsak befelé, hanem a külföld felé is.Emberileg itt csúcsosodott ki Nagy Ferenc , egyéniségének egyik legjellemzőbb vonása, a felelősségtudat. Nyilvánvalóan könynyen feltüzelhette volna ezt a nyolcvanezres tömeget egy-egy tetszetős frázissal vagy politikai posztulátumok hangoztatásával. Ehelyett "szinte aszkétikus egyszerűséggel peregtek le egymásután a miniszterelnök komoly, minden szavában megfontolt mondatai. Nagy Feren szereti hangoztatul paraszti származását. Ebben a beszédében a magyar parasztember legjobb tulajdonságai jelentkeztek: komolysága, nyugodt tempóssága és ritka felelősség, tudat. Nem népgyűlési beszéd volt , a vasárnapi, hanem parlamenti expozé. A közönség hozzásimult 'a komoly parlamenti ■ levegőhöz. Egyetlen közbeszólás nem hangzott el. Aki ott volt a nagygyűlésen, azzal az érzéssel távozott, hogy nem politikust hallgatott meg, hanem államférfit. Béri Imre A miniszterelnök beszél Pécsett (Foto Mafirt—Rudas) A miniszterelnök beszéde — A demokrácia — mondotta a miniszterelnök — a második világháború után már nem lehet politikai kísérlet, amelyet felválthat a régi rendszer valamilyen javított formája, hanem örökös és végleges politikai életforma, amelyért élni, dolgozni és, ha kell, meghalni, is érdemes. A történelem ritkán ad alkalmat a népnek arra, hogy lerázza magáról az elnyomatás igáját. De ha egyszer magadja, vigyázni kell az alkalom gondos felhasználására, mert ha rosszul gazdálkodunk a szabadsággal, évszázados zsarnokság következik utána. Arról lehet beszélni a demokráciában, hogy időről időre melyik párt milyen mértékben részesedjék a hatalomból, csak egyről nem lehet szó, hogy a hatalmat a nép mégegyszer kiadja a kezéből. Miért nem térát a demokrácia az abszolút békés eszközökre — vetette fel a kérdést a miniszter elnök — és miért, nem ad szabad, utat minden vélemény megnyitva, villájának? A nemzetnek nem minden dolgozó tagja van tisztában a mai nehézségek igazi okaival. A szabadon szájasd reakció könnyen hitelre tálalhatna itt-ott. Ha az elnyomás mellett ott állt a csendőr, a népuralom mellett is ott kell állnia a demokratikus rendőrnek. Nem akarjuk megmerevíteni a demokráciát mai formájában, a demokráciának fejlődni szabad ,és kell is, úgy ahogyan a nép kívánja és akarja, ahogyan ez a magyar nép lelki sajátosságának, megfelel. Csak egy a fontos, maradjon a nép kezében a hatalom és soha ne adja ki a kezéből. „Ne akarjuk elnyomni egymást”1 A második nagy feladat a nép boldogulásának megteremtése a demokráciában. A demokrácia életformáját nem a könnyű élet gondtalanságával kezdte élni a magyar nép- Kevés az ételem, szinte hozzáférhetetlen a ruházat és úgyszólván pótolhat a liánoké 14