Világ, 1946. május (279-303. szám)

1946-05-01 / 279. szám

VILÁG 279 SZÁM * ÁRA 600.000 PENGŐ Főszerkesztő S­IPKA GÉZA DR, 1946 MÁJUS 1 * SZERDA Nagy kávéházi razzia az V. kerületben Május zászlóival írta Fodor József Üdvözlégy májusi fény, május el­seje! Lám, a természet is elkészült már, zöld, bíbor, sárga, kék szí­neinek felvonulásával. A fákat betakarták a lombok, a rétek, ágak minden egyes kis helyét feldíszítették virágokkal. A ma­darak zenekara pedig, amely ed­dig csak hangolt, ma egyszerre teljes erővel elkezdi. A kóták tavalyiak, de az öröm mindig új. Vigyázzatok, emberek, túl ne te­gyen rajtatok a természet. Tán­coljatok, énekeljetek, erős, má­moros tavaszi dalokat. Drága a bor, hát igyatok nagyokat az illatok kortyaiból. Részeg az ember szíve, ha csak ránéz a tavaszi világra. Ünnepre feszült, félelmetesen szép nagy csapatok­ban vonuljatok az utcákra és kiáltsátok: éljen a május elseje! Éltessétek a májust, az egységet, a víg, csattogó, szikrázó munkát, a testvériséget, a jövőt, a re­ményt. És ne felejtsétek ki a szabadságot. Május 1. Nincs ennél természe­tesebb ünnepe a világnak. Már­cius a robusztus, nyers, bezárt erők első ébredése. Vad szelek, hő­pikkelyek közt, alvástól óriásira ki­pihent energiák ugrásra horgad­­nak. Március a forradalmak alak­talan hónapja. Lázas, bütykös könyökű, pattanásos suhanc, mely üvöltve nyargal neki a világnak, saját részegségétől. Május: a be­tölt élet, a forradalom elfoglalta a maga kereteit, magabiztató,­ széles, öntudatos derűvel veszi számon és birtokba mindjobban a lehetőségeket. Szeme izzik a hévtől még., Izma kicsattan, de nagy, áradó kedvében már elért eredményeket ünnepel, ő az érett, már ereje bevált, most már vilá­gos, túlcsapzó tervei valósulásá­­ban biztos ifjúság. Május, május. Gömbölyödik a szánk íve, ahogy kimondjuk. Neve mellé az ülik, hogy: rózsák. És vér. Mennyi rózsa illeszkedett a május sarkalló tüzétől hajtott, szent harcosok gomblyukába. S a teljes életért való küzdelem buz­dító igézetében mennyi vér öm­lött. Mert nem mindenki igenelte a május csodálatos ünnepét. A népjogokon ülőknek, az ember­­nyomorítóknak, azoknak, akiknek az ember a hatalmi piramis épí­téséhez szükséges téglarakó lehe­tett csak; azoknak, akiknek csak a zsarnok dicséretére lehetett sza­vakat lehellniök: lází­tó tabu volt a május. Mert a május a forra­­­­dalmi fakadás, a szabad, örömteli munka ünnepe. A közösen meg­állapított célú, értelmű és for­májú életrend ünnepe. És május a legnagyobb emberi szentség ün­nepe; a szabadságé. Haljon meg az, aki a szabad május ellen fondorkodik. Ne sze­repeljen az élet könyvében, aki azon töri a fejét, hogy ember­társait elnyomja. Hogy belefojtsa azt a szót, amelyen nemes, köz­jóra irányuló életének óhaját, bátor, jogos véleményét , kimondja. Legyen a pokol lakója az, aki olyan élet előmozdítója, amely meggyalázza az emberi méltósá­got és tehetetlen kisebbségbe szorítja az igazságot, amelyért annyian szenvedtek. Mártírok vére kiált Budapest köveiről. Azt mondja, s­zálljon vérünk a gyil­kosok, a szabadságelnyomók fe­jére, minden időkön át visszafelé és előre. És szálljon azok fejére, akik, ha kell, nem védik meg a hősi példák nyomán a szabadsá­got!« De ez az ország összeszedi ma­­gát. A rettenetes mélységből, a nyomorból, a gondok alvilágából, kifényesült arcú, ünneplő tömegek­­ tódulnak az utcára. Lebegjen a­­ tavasz áldása a tömegek fölött. Zúgjon a gyönyörű lárma, mint ötvenhat évvel ezelőtt, amikor­­ Budapest népe először ünnepelte meg az építőkezek, a teremtő munkában forrongó szellemek ün­nepét. Igya be a nép a szabadság szavait, a szabadság lehelletét. E nap öntuda­tosítsa, vésse bele kiirthatatlan erővel, hogy a föld, amelyen erőteljesen lépdel, az ég­­ határtalan kékje alatt terjedő­­ rög itt mind az övé. Itt nincs úr , és nincs szolga. Csak egyforma­­ polgárok vannak. Mindenki pa-­­ rancsol — és mindenki engedel, Il­meskedik. Ez a föld az építők­­ nagy testvérisége. Itt, e szőkébb I keretben — és reméljük, becsüle-­­ tes, bölcs, minden hatalomra g rangjánál fogva kötelező béke I után,­ az egész világon. Tegyünk meg e közösségért mindent. Sokszor keserűek va­gyunk. A terhek rettenetesek. (Mert szörnyű az örökség!) De nekünk kell kihúznunk magunkat elsősorban. Szenvedjünk közösen, mint ahogyan ma ünnepelünk. Ne­­ legyen ez az ünnep frázis, ható­­­­sági előírás. Legyen egy lelki­­ vérszerződés, a sugárzó májusi­­ nap pecsétje alatt. Magyarok,­­ mindenféle munkában és élet- 8 rendben: nincs különbség. Az al­világ jött el, — és annak kell 3 megvalósulnia — ahol nincsenek­­ előjogok, eleve­ kész lépcsők. Min-­ denkinek érdeme szerint kell elő-­ törnie. Az isteni világrend tör-1 vénye ez. És mindenkinek boldo- 3 gulnia kell, aki vállvetve dolgo­zik. Boldognak kell lennie, meg­elégedettnek és szabadnak. Le­gyen módja, hogy megélhessen, legyen módja, hogy­ művelje, a világ dolgaiba méltó beleszólásra nevelje értelmét.­­­e féljen semmi­től, amíg az igazság útjait kö­veti és tiszteljen mindenkit ér­deme szerint. Ne legyenek hiú bálványok. Ezt fejezi ki az, amit úgy mondunk, hogy a dolgozók országa. Második szabad máju­sunkat­ ünnepeljük, ennek a je­gyében". Forgalomba kerültek a százmilliósok A Magyar Nemzeti Bank ápri­lis 30-án, kedden megkezdte a százmillió pengős címletű bank­jegyek kibocsátását. Az új bank­jegy fehér papirosra van nyom­va, fehér szegélyű, hossza 159 mm, szélessége 79 mm. Előolda­lán az alapnyomat csak a kere­tig tei­jed és sárgásbarna-zöld­­­eácgásbarna Az új bankjegy hátol atá ugyancsak egy alapnyomattal és egy tépnyomattal készült Az alapnyomat itt barna színű, a képnyomat lilásbarna. Közepén az Országház képe látható. A ke­ret négy sarkában a 100 milliós ér­tékjelzés, az alsó és felső keret, lécben pedig négyszer ismétlődve­­százmillió pengős értékjelzés ol­vasható. Az új bankjegyet 1946 mérete* 18-i keltűzé­sig­ látták el. Százötvenszázalékos fizetésemelés, 3000 pengő a kalória A Gazdasági Főtanács a kalória megváltásának ellenértékét április 29-től 300® pengőben állapította meg. Az április 28-a után teljesített munkáért a tanoncok 200 szá­­­zalékkal, egyéb munkások 175 százalékkal, a többi munkavállalók 150 százalékkal ma­gasabb bért kapnak. Hogyan adta át azt orszégtanács Szálasinak a hatalmat Előbem­llt az eredeti j­egyzőkkö­nyv „M? ország taná­cs Szálasi miniszterelnök javaslatát egyhangúlag elfogadja** fj A népügyészségen dr. Gyur­cs­mathy István folytatja Tasnádi­­­ Nagy Andrásnak, a képviselőház­­ volt elnökének kihallgatását. Tas­­­­nádi-Nagy kihallgatása során szá­­­­mos, eddig ismeretlen bizonyíték­­ került napfényre. Többek között I 1944 október 27-én tartott ország. I tanács jegyzőkönyve is, mely így­­ hangzik:­­ »Jegyző­könyv. Készült az 1937. IXIX. t­c. 3. ór-a értelmében ala-­­­kult országtanácsnak báró Perén I­nyi Zsigmond, a felsőház elnöké­­­­nek és dr. Tasnádi Nagy András, | a képviselőhöz elnökének -önök. |­lete alatt 1944. évi október hó 27. jj napján tartott ülésről. Jelen van. I­rak: báró Perényi Zsigmond, dr­ I Tasnádi Nagy András, Szálasi­­ Ferenc miniszterelnök, Serédi­­ Jusztinián esztergomi, érsek, dr. ] boros hercegprímás, Jakab Mi­­­­hály, a. m. kir. Kúria másodéi. 1 nőke, dr. Sipeki Balázs Kornél, a m. kir. Közigazgatási Bíróság másodelnöke és Beregfy Károly m. kir. vezérezredes, a m­. kir. honvédség főparancsnoka. Báró Perényi Zsigmond, a felsőház el­nöke az országtanács ülését meg­nyitja és üdvözli a tanács tagjait. Az ülés jegyzőkönyvének vezeté­sére Jakab Mihály tanácstagot kéri fel. Majd a következő előter­jesztést teszi: Az országtanács összehívására az a tény adott okot, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós, Ma­gyarország kormányzója 1944. évi október hó 16-án az országgyűlés két házának elnökéhez intézett kéziratában lemond és ilyen módon a kormányzói szék megüresedik. Ez a lemondó irat a folyó­­évi október hó 24-én jutott mindkét Ház elnökének kezéhez, amikor azt a miniszterelnökhelyettes az eredeti kézirat felmutatása mel­lett másolatban adta át mind­kettőnknek. Szükségesnek látjuk, hogy az országtanács többi tagjai is te­­kintsék meg az eredeti kéziratot, ezért annak bemutatására a min­­ niszterelnök urat felkérem.­ Szálasi Ferenc miniszterelnök felmutatja az eredeti kormányzói kéziratot. Az elnök kérdésére az országtanácsnak az elnökökön, kí­vül álló tagjai a kézirat megte­kintése után kijelentik, hogy a kézirat valódisága tekintetében nincs aggályuk­. Ezt az elnök ki­­fejezetten megállapítja. Ezek után az elnök előterjesztését a követ­kezőkben folytatja: " Amint méltóztatnak látni, a bemutatott kormányzói kézirat nemcsak a kormányzó lemondását tartalmazza, hanem megbízást, is tartalmaz arra vonatkozólag, hogy Szálas­ Ferenc úr a nemzeti ösz­­szefogás kormányát alaktsa meg. Amint tudjuk, a kormány meg­­alakítása meg is történt. A kor­mány tagjai a megbízott minisz­terelnök úrnak esküt is tettek, maga a miniszterelnök úr azon­ban ezideig még nem tett esküt. Az eskü kivétele kétségtelenül halaszthatatlan államfői teendő és mint ilyen, az országtanács ha­táskörébe tartozik. Ezért felkérem a miniszterelnök urat, hogy az esküt letenni szíveskedjék.* Szálasi miniszterelnök az esküt leteszi. Az elnök még a további előterjesztést teszi. „ Amint méltóztatik tudni, az 1937. XIX. tc. 4. §-a értelmében a kormányzói szék üresedése foly­tán az országtanácsnak a fel­adata, hogy az országgyűlést kor­mányzóválasztás céljából 8 nap alatt összehívja. Ehhez a kérdés­hez a miniszterelnök úr kíván hozzászólnni.* Szálasi Ferenc miniszterelnök: a kormányzóválasztás elha­lasztása és az államfői hata­lom gyakorlásának ideiglenes rendezése mellett szólal fel. Az elnöklést dr. Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke ve­szi át s a miniszterelnök javas­latát a tanács megvitatása és ha­tározata alá bocsátja. A tanács dr. Serédi Jusztinián és Jakab Mihály tanácstagok hozzászólása után a miniszter­­elnök javaslatát egyhangúlag elfogadja Az elnök ezt követően bejelen­tette, hogy elnöktársával egyet­értésben az országgyűlés mind­két házát a folyó évi november hó 3-ára összehívják.­ Fahidy Jóssal Internáltál­ a széngazdálk­odási iroda két pa­namázó tisztviselőjét A gazdasági rendészeti osztály nyomozói nagyszabású panamát lepleztek le a széngazdálkodási irodában. Megállapították, hogy Török Miklós, az iroda egyik tisztviselője összejátszva Nemé­nyi Istvánnal, aki a széngazda­­sági irodában elfoglalt állását nemrégiben cserélte fel az ipar­­ügyi minisztérium tisztviselői állásával, hónapokon keresztül csak azok­­nak utalt ki kokszbrikettet, akik ezért részükre külön juttatást adtak. A két megtévedt tisztviselő f­el­­hajszolója Simon Béla egykori textilnagykereskedő volt, aki Csáky­ utca 24. szám alatti laká­sán fogadta mindazokat, akik hajlandók voltak megvesztegetés árán is szenet venni. Simon révén Neményi és Török 80%-os fel­árral utalt ki nagymennyi­ségű szenet, többek között az Ulrich-cégnek és egy nagy gyárnak. Neményi és társai saját bevallásuk szerint a tél folyamán főleg azoknak igye­­keztek szemet és kokszot juttatni, akik őket Simon Bélán keresztül megvesztegették. A két megté­­vedt tisztviselő harmadik társai­val együtt többmilliárd pengőt keresett a visszaéléseken. A gazdasági rendőrség Simon Bé­lát, Neményi Istvánt és Török Miklóst internálta, az iratokat megvesztegetés és az ország gaz­dasági érdekeit veszélyeztető bűn­­cselekmény miatt lefolytatandó eljárás céljából áttette az ügyész­ségre. Egyidejűleg megindult az eljárás azok ellen­ a cégek ellen is, akik a panamista társaságot megvesztegették. Letartóztatták a zsaroló áldetektíveket A Világ jelentette néhány­­rap­pal ezelőtt, hogy a tőzsde körüli bankü­zletek tulajdonosait álde­­tektívek akarták megzsarolni. Az áldetektíveket azonban az igazi detektívek elfogták. Kihallgatá­­suk most fejeződött be. Egyikük Kása Imre rendőrnyomozó, aki aktív szolgálatot teljesített az I. számú igazolóbizottságnál és aki utasítás nélkül razzi­ázott.­­A más­sik áldetektív ifj. Csere Imre, őt a politikai rendészeti osztály poli­tikai nyomozó állásától több sza­bálytalanság miatt felfüggesztette és azt vallja, hogy rossz anyagi helyzete miatt gondolt a könnyű pénzkeresés innen módjára. A harmadik áldetektív szintén a rendőri pályát cserélte fel az ál­detektív mesterséggel. Menyhért Istvánt a legutóbbi B-lista rendel­­ezés során helyezték rendelkezési állományba, mint rendőrirodai alhadnagyot. Ők hárman Kiss Ká­roly szűcssegéddel és Dvagnic­zky József műszerészsegéddel előre megbeszélt tervek alapján több helyen hamis házkutatási paran­­csokkal jelentek meg. Ahol rejtett valutát találtak, azt elkobozták, s miután maguk között szétosztották a zsákmányt, még meg is zsaroltál­ a károsul­takat. Igazolásuknál rendőrségi

Next