Világ, 1946. október (403-429. szám)

1946-10-01 / 403. szám

VILÁG 403. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1946 OKTÓBER 1­1 * KEDD Í­télethirdetés Nürnbergben Óvatosabban a bélyegzővel írta Bálint Imre »Hogy a közéletben kit bé­lyegeznek meg, attól függ, kinek a kezében van a bé­­lyegző« mondotta évtizedek­kel ezelőtt a képviselőháznak egyik szikrázóan szellemes tagja, az ilyen általán­osi tár­sak túlzásával ugyan, de ele­venjére tapintva a jelenség­nek. A bélyegző ma is fürgén dolgozik s alapossága nagyon is kifogásolható. Mert nem jó eddig a múltak bűnöseit ke­resi és találja meg, — bizo­nyíték rá a kisnyilasok ke­­belreölelése — annál gyak­rabban a voltába­jtársakat, akiket ma ellenfeleknek vél. így ért már, mások mellett,­­bennünket is a reakció, a háborús hangulatkeltés min­den jóhiszeműséget nélkülöző vádja. Tudjuk, a pillanatnyi küz­delmeknek kevéssé előkelő fegyvere ez, de nem szokat­lan s nem is kell nagyon szí­vünkre vennünk. A Világ­nak és szinte kivétel nélkül minden munkatársának már puszta múltja is, kezesség, hogy ez a lap másért, mint a haladásért, f­elvi­lágos­ul­ásért, emberségért, társadalmi igaz­ságért, korszerű újításért, jogért, törvényességért, demo­kráciáért és szabadságért nem küzdött és nem küzdhet. Nem szokás már, mint a római ka­tonák tették, régi sebeket kérkedve mutogatni a köz­tereken, álszemérem volna azonban nem hivatkoznunk rá, hogy a galád rendszerek bennünket mindig elsőszámú közellenségüknek tartottak, üldöztek s végül el is némí­­tottak. Szenvedtünk, mint kis eszmei tábor közigazgatási rendszabályozást, mint­ egyé­nek német és nyilas rémural­mai, gyűjtőtábort, vállaltuk az ellenállás kockázatát, a ki­állás veszedelmét és ezzel nemcsak a jogot szereztük meg arra, hogy magunkat minden rágalommal szemben az új, a jobb életért folytat, tett küzdelem előharcosainak érezzük, de megszereztük egy széles olvasóréteg megható szeretőtét és ragaszkodását, amely megmutatkozott a múltban és kitart mellettünk m­a is. De joggal hisszük, hogy köz­érdeket szolgálunk, amikor arra figyelmeztetünk: óvato­sabban kell bánni azzal a bi­zonyos bélyegzővel. S nem mindjárt­ rányomni arra, aki történetesen más pártban, de lelkesen és őszintén vallja az átalakulás szükségét a tiszta demokrácia, a félelemnélküli élet, a méltányos vagyon- és jövedelemmegosztás, a méltó­ságteljes emberség jegyében- S nem mindjárt összpontosí­tott támadás célpontjává tenni azt, aki önállóan mer gondol­­kodni,­­aki az eszközök tekin­tetében más véleményen van, aki valamilyen részletkérdés­ben másként értelmezi a jog és szabadság­ parancsát. Feles­­leges­ hangsúlyozni,hogy senkit nem kívánunk védeni a meg­bélyegzéstől vagy a büntetéstől, hia vétett a nagy eszmények,­­ az erkölcsi —­­álcát, íratlan — törvények ellen, ha jobbfelé kacsingat. De igenis: védelmet érdemelnek nem is a maguk,­­ hanem a­ közösség s a nagy célok érdekében, akiknek szán­déka jó és tisztességes, de aki­ket elkeserít a támadás, sőt nemcsak elkeserít, hanem­­­­úgy lehet el is idegenít. S ez igen kontoly baj volna nem egyik vagy másik pártnak, hanem a demokráci­a meg­szerettetésének, meggyökerez­tetésének szempontjából. Ne feledjük, hogy a lelki folyamatok nem vezényelhetők parancsszóval s nem követik mindig a buzdításnak szánt fenyegetéseket. Gömbös Gyula egyszer, szónoki lendületében s nem lévén tisztában a ki­fejezés igazi értelmével, csák­­lyásoknak nevezte ellenfeleit. Ötletes megbélyegzésnek szánta. S akidre vonatkoztatta: fel­háborodottan tiltakoztak el­lene. De amint mindinkább kidomborodott Gömbös vak németbarátsága, erőszakossá­ga, nyers hatalomvágyai, ami­ket valami zavaros, de nem mindenben hatástalan »népi« törekvés lépvesszejére kent, úgy kezdték a veszedelem fel­ismerői elfogadni és vállalni a jelzőt, mint amely megkülön­bözteti őket ,a végzetes közéleti irány híveitől. Akkor hasznos volt ez az alakulás. Ma éppen annyira,, káros volna, ha a bélyegzővel való meggondolat­lan hadakozás hasonló érzés­­kapcsolást váltana ki. Mert megtörténhet. Nem ugyan ve­lünk, akiket sokkal elszakít­­hatatlanabb szálak fűznék meggyőződésünkhöz, semhogy akár bántalom, akár hangulat hatása alatt, akár csak egy hajszálra is elkanyarodjunk tőle, de megeshet olyanokkal, akik még nem mentek át a megpróbáltatás mindhalálig megedző tűzen, ingatagabba,­ és főleg: nincsenek minden­nel megelégedve, ami a de­mokrácia nevében történik. Nagyon nem vallja, üdvös, ha ezek először méltán tiltakozva a megbélyegző vád ellen, las­san felismernék, hogy minden bizonyítékuk süket fülekre talál, tegnapjuk érdemeit, be­csületes cselekedeteiket, koc­kázatos időkben bátor állás­­foglalásukat tudomásul sem veszik, lekicsinylik; azután érzelmük és nem értelmük által vezetve, kényszerűen elfogadnák a megkülönböz­tetést; elgondolkodnának azon, hány derék férfit kezdett ki már a közéleti hadá­szat pillanatnyi elfog­utsá­gáb­an hasonló támadás; elkez­e­denének kacérkodni a gondo-­­ lattal, hogy talán nem is szé- j gyen ilyen társaságban lenni! és lassan, majdnem észrevét-­ lenül, átsodród­nának arra az I oldalra,, amelyet feladatunk, úgy hisszük, nem erősíteni,­ hanem, minden erőnkkel meg-t tisztítani. I Amilyen keményen és meg-­­­alkuvás nélkül kell harcol-­­ nunk a valódi reakció min-­ den csökevényének kiirtó-­­sáért, úgy kell,­ megfontoltan is és okosan vigyáznunk arra,­­ hogy türelmetlenséggel, igaz­ságtalansággal, kisebbrendű célok múló érdekében ki ne zárjuk a közös munkából, el ne távolítsuk új társadalmi és közéleti berendezkedésünktől azokat, akiknek bűne csak annyi, hogy nem­ tudnak kellő hatalommal, hangerővel vedé-­­­kezni alantalán vádak ellen. A párisi értekezlet magyar al­bizottsága már szombaton délután jóváhagyta Costedo újjzélandi­­elő­adónak a pozsonyi hídfő ügyében készített jelentését. A jelentés szerint Csehszlovákiához csatolják a Pozsonnyal szemben eredetileg kért magyar terület északi felét, valamint a csehszlová­kok által kért öt község közül hármat. Ötvenperces vita indult meg ar­ról, hogy a jelentés első részében a csehszlovák érvelés 20 sorban szerepel, míg a magyar érvelés csak 3 sorban. Stirling ausztráliai delegátus tiltakozott, ez ellen, majd Uk­rajna képviselője azt ja­­vasolta, hogy a magyar észrevé­telek közül vegyék be azt, hogy a Raj­la melletti zsilip átengedése Csehszlovákiának nehézségekbe ütközik, továbbá, hogy a terület­átcsatolás következtében Bislapest­ és Bélg­ között­ a vasúti közlekedés megszakadna. Csehszlovákia képviselője azt kö­vetel­te, hogy­­ ebben az esetben vegyék be a jelentésbe azt is, hogy miért van szüksége Cseh­szlovákiának a pozsonyi hídfő ki­bővítésére. Sti£ling még további magyar érvelések beiktatását k­ér­te. Végül­­ megállapodtak abban, hogy az indokolásban egyforma teret adnak a csehszlovák és a magyar érdeknek. Ausztrália és Kanada delegátusai kijelentették, hogy a jelentést addig nem fogad­hatják el, amíg az átcsatolásra kerülő terület­eket pontosan nem írják körül. I­mi után Costelo előadó kifej­tette, hogy miképpen óhajtja csökkenteni a Csehszlovákiai által kért területet. Bezenye és Rajka az ő terve­zete szerint­ Magyarországé ma­rad. Ami annál helyesebb, m­ert a környék magyar lakosságának többsége ott lakik. Ezután a Rajka melletti zsilipről indult meg vita, majd az ülést félórára fel­függesztették. Szünet után az újzélandi dele­gátus olvasta fel a jelentés ki­javított első részét. Kifejti a je­lentés, hogy a­ magyarok szerint Bécs— Budapat között az utat 35 kilométerrel elvágják, ezzel szem­ben könnyen lehetséges Magyar­óvár és Hegyeshalom felé még rövidebb utat kiépíteni. A Cseh­szlovákia által kért cél elérésére elegendő, hogy csak Oroszvárt, Horvátjár­falut és Dunacsúnt csatolják Csehszlovákiához. A kö­vetelt területet is felére csökken­tették. Az indítványhoz a csehek hozzájárultak, az albizottság pé­pedig 4 szavazattal­ elfogadta, míg Ausztrália­­ tartózkodott a szava­zástól. Haján csehszlovák delegá­tus két ízben is felszólalt, m­ása le­szól azonban az elnök megvonta tőle a szót.­­ A magyar területi és politikai bizottság­­albizo­ttsága, mint isme­retes,­­ szombat esti ülésén azt ajánlottak, hogy a 200.000 szlová­kiai magyar kitelepítése ügyében a csehszlovák és magyar béke­r­elegációk folytassanak köz­vetlen tárgyalásokat. A megbeszélések időpontját vasár­nap délután 4 órára tűzték ki. Ezután a magyar delegáció veze­tői Gyöngyösi, külügyminiszter lakosztályában értekezletre, gyűl­tek össze, amely a hajnali órákig tartott. Ezen az értekezleten vég­leges formába öntötték a dekla­ráció szövegét. A magyar területi és politikai bizottság titkárságá­nak meghívása vasárnap délelőtt 11 órakor érkezett­, a C­­aridge­­szállóba. Néhány perccel 4 óra előtt ér­kezett meg a csehszlovák, majd rögtön utána a magyar delegáció a Luxembourg-palo­­tába. A csehszlovák és magyar dele­gáció közötti első közvetlen tár­gyalás színhelye az X. emelet 7-es számú kisbizot­tsági terem­ volt. Az ellipszis ala­kú asztalon három ro nd­ót helyeztek el: v Prosk­limí«, »Th­ec­oslovagiet­és ,Hongrie« felírással. Az elnök­tő'­ jobbra Masaryk, Ch­mret­s, Hajdú, Szlá­vit­, Pollak, alezredes. Novomeski iskolaügyi minisztert t­rnő követ, Palkovics szakértő, balra pedig Gyöngyösi külügyminiszter, Se­bestyén, Szegfű, Auer, Szegedi- Maszák és Kertész követek, vala­mint, fájlok, követség­ tanácsos és Boldizsár Iván, az informá­ciós szolgálat vezetője foglaltak helyet. Masaryk, csehszlovák külügy­miniszter bevezetőjében azt aján­lotta, hogy a csehszlovák és a magyar delegáció közvetlen tár­gyalásán az albizottság megfigye­­lőjeként résztvevő Pope tábornok kanadai dele­gátus foglalja el az elnöki széket. Pope tábornok az elnöki szék elfoglalása után a megbeszélések bizalmáé tenyészetére való tekin­tettel­­ zárt ülést rendelt el és ugyancsak elrendelte a rádió­­közvetítés céljait szolgáló­­mikro­fon kikapcsolását is. " A magyar és csehszlovák dele­gáció az ügyrend tisztázása után 47 percig tartó zárt ülésen tanácsokozott a 200.000 szlovákiai magyar úrsa fordulásáról. Az ül­és végeztével a következő hiva­talos közleményt adták ki: A csehszlovák és magyar delegáció a magyar területi és politikai bizo­tság albizott­sága meghívásának­­ eleget téve, szeptember 21-én délután 4 órakor Pope tábornok kana­­dai delegátus elnöklete alatt tanácskoztak a Luxembourg­ palotában. A Rieribesnől mások nem vezettek megoldó­hoz. A hivatalos közlemény kiadatá­­val a 200.000 szlovákiai magyar ügye­­nincs még lezárva és az a hétfői albizo­ssági ülésen újból napirendre kerül. Déli telefonjelentésünk Párisból: Ma újból napirendre kerül a 20­0.000 magyar ügye Az első 1­. Okvetlen tárgyalás eredménytelenül végződött Népszilvmlásra keríti a francia alkotmány tervez De caalfe nem ítth­in eifestedkalérdi Pária, szeptember 90. A francia alkotmányozó nemzetgyűlés 410 szavazattal l6tt ellenében el­fogadta az alkotmánytervezetet. Az új alkotmány leszögezi, hogy Franciaország oszthatatlan de­mokratikus és szociális köztár­saság. Kimondja, hogy a parla­ment a nemzetgyűlésből,és a köz­­társasági tanácsból áll. Törvényt csupán nemzetgyűlés szavazhat meg. A köztársasági tanácsot községi és megyei testületek vá­lasztják. A tanács nem szenátus, hanem véleményező testület. A két kamara együtt választja a köztársasági elnököt hét évre. Ugyanaz a személy csak egy ízben választható meg. A miniszterek együttesen felelősek a nemzet­gyűlésnek az általános kormány­politikáért, és egyénileg saját cse­lekedeteikért. Az alkotmánytervezet megsza­­­vazása után Vincent Auriol szó­­lárt fel és kijelentette, hogy ha az­ alkotmányt a népszavazás is meg­erősíti, az ország hozzáfoghat az­ újjáépítés művéh­ez. Bulavelt mi­­niszterelnök felisztálatának adott kifejezést, hogy az alkotmány­terv­­'­r­vezet elfogadósa ekörül­ nem ala­kulhatott ki teljes- -egyhangúság. A nemzet­gyűlés telenístette küldi ü­lését, amely abban álik,hogy az állami életet biztos alapokra he­lyezte. De Cod­e tábornok vasárnap délután Epinatban beszédet mon­dott, amelyben l.i.i j­entotta, hogy­­nem ártja elfogadhatónak ez a­­­kori­ányter vegete.. Annak a meg­győződésének adóit, kifejezést, hogy az alkotmányban végül mégis csak győzedelmeskedni fog a világosség és határozottság. • . : * • . gjafcsó síiasszás London, szeptember 31.­­ A VI­LÁG külön lúdfisilójáról.­ Észak­nyuigat-Indiában újabb lázadás történt: a bensz­ülött­ ék megtámad­ták az angol­­csapatokat, az an­golok erre bombázókat­­vezett,el­ harcba, és nagy támadást intettek a benszülöttév­ekén. A­ lázadással kapcsolatban a Pandit Kefiru-kormány tagjai kö­­­zö­.­t vél­e­mény el­térés keletkezett is emiatt a Nehru-kormány több tagig le akar mondani. (M­S)

Next