Világ, 1946. november (430-454. szám)

1946-11-01 / 430. szám

Ma rádiómelléklet teljes heti műsorral Ma folytatjuk: VILÁG 430. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő:SUPKA GÉZA DR. 1946 NOVEMBER 1 *’;PggiEK Zárolták az 1500 forinton felüli fizetéseket A VII. kerületi nyilaspárt névsorát közöljük Vádirat Héjjas Iván és orgoványi bandája ellen Egyház és demokrácia írta Haypál Béla Sok szó esett mostanában arról, hogyan találhatja meg az egyház a maga helyét a demokratikus átalakulásban. Meggyőződésem szerint nagyon tévednek azok, akik a modern demokrácia és a keresztyén egyház között ellen­téteket látnak. De tévednek azok is, akik a demokrácia részéről az egyház irányában legfeljebb va­­lami tűrt helyzetet, valamiféle negatívumot tudnak elképzelni, abban az értelemben, hogy a de­mokráciának az egyházhoz semmi köze sincs, de addig, amíg az egyház a demokrácia köreit, cir­­kulusait nem zavarja, az egyház folytathatja a maga életét. Ilyenfajta felfogással szemben a meggyőződésem az, hogy az egyház és a demokrácia között nem is képzelhető helyesen más, mint pozitív viszony. Ha az egy­ház és a demokrácia kapcsolata nem pozitív, akkor vagy a de­­mokrácia nem igazi demokrácia, vagy az egyház nem igazi egy­­ház. A keresztyénné® helyesen értelmezett tanításaiból ugyanis szükségképpen következik a de­mokrácia követelménye. Ha a keresztyénség nem jött volna, az igazi demokráciát sem ismernék. Hogy csak egy példát mondjak: az antik világ gyakran példaképpen magasztalt »klasszi­­kus« demokráciái a rabszolga­sággal együtt álltak fenn, sőt nagyrészben azon alapultak. Bát­ran mondhatom, hogy a demo­krácia feltételeit a keresztyénség teremtette meg. Ami közelebbről a református egyházat illeti — református lel­­készi hivatásomnál fogva ezzel a kérdéssel közvetlenül szembe kell néznem — jeles szociológusok már sokszor rámutattak arra, milyen jelentős szerepe volt a kálvinizmusnak a modern, demo­kratikus rendszerek kialakulásá­ban. Rövidség okáért egyszerűen idézem itt egyházunk nagy taní­tójának, Kálvin Jánosnak sza­vait: "Sokkal elviselhetőbb dolog, hogyha olyanok kormányoznak bennünket, akiket választás he­lyezett be ebbe a tisztségükbe és akik elismerik magukról, hogy a törvényeknek ők is alá vannak vetve, mint hogyha fejedelem van fölöttünk, aki megokolás nélkül parancsol s aki akármennyire gyermekkorban van is még, örökli a hatalmat s még akkor is enge­delmeskedni kell neki, hogyha valami bolondul hebehurgya alak vagy pedig a világ legkegyetle­­nebb zsarnoka.* Azután gondoljunk a reformá­tus egyház kormányzatára, amely ■tudvalevőleg presbiteri rendszerű­ Társadalomtudományi szempont­ból ez a renddszer valóban de­mokratikus: minden jog forrása a Krisztus nevében és jelenlété­ben összegyűlt hívő nép, a gyü­lekezet A nép választja a lelké­szeket, a presbitereket, a tiszt­viselőket. Amikor a rendi Ma­gyarország még nem is álmodott demokráciáról, az már meg is va­lósult a református gyülekezetek nagy részének önkormányzatában. Elvi szempontból azt hiszem, a most kifejezettekhez aligha fér­het kétség. De sze­mbe kell néz­nem azzal a kérdéssel is, amely a közelmúlt fájdalmas eseményei után önként kínálkozik és való­ban fel is vetődött a keresztyén egyházzal szemben. Ez a kérdés pedig az, ho­gy a keresztyén egy­háznak, közelebbről a református egyháznak, bátran mondhatjuk, általában a protestáns egyházak­nak alapvető jellegüknél fogva harmóniában kell lenniök a de­mokráciával, akkor miért nem fejtettek ki az egyházak nagyobb ellenállást a közelmúlt antide­mokratikus rendszereivel szemben. Amikor erre feleletet kívánok adni, hadd tegyem fel az ellen­kérdést: hát melyik csoport fej­tett ki az egyházénál kitartóbb ellenállást! 1944 szörnyű hónapjaiban má­sokhoz mérton az egyház volt az, amely az üldözöttek védelmére kiállott és a hatalmasok tévely­géseire nyilan rámutatott. El­ismerem, hogy az egyház elesett állapotában nem hallatta szavát olyan hangosan, ahogy kellett volna. De­ az antidemokratikus és így Krisztustellenes uralmi rend­szerek vezetői már így is eejtet­­■ték, sőt tudták, hogy igazi, elvi ellenfelük a keresztyén egyház, ahol az emberi méltóság megbe­csülését, a­­szabadságot és a test­vériséget Krisztus követeli. Megnyugvásul szolgálhat az egyház és a demokrácia kapcso­lata kérdéseinek ilyen felfogása meggyőződésem szerint az egy­ház és a demokrácia számára egyaránt. Talán szolgálatát tet­tem közéletünknek azzal, hogy a kérdés elvi részének lényegére és gyakorlati jelentőségére is rá­világítani igyekeztem. Az USA feloldja a magyarországi zsidók zárolt vagyonát Bukarest, október 31. Dr. Z­iber­­mann, a romániai zsidók szövet­ségének elnöke, értesítést kapott arról, hogy az amerikai kongresz­­szus megszavazná a 6890. számú törvényt, amely­­ felhatalmazást ad az Egyesült Államok kormá­nyának, hogy a romániai, ma­gyarországi és más volt ellensé­ges államokban élő zsidóknak Amerikában zárolt vagyonát fel­oldják. A Sumnalul október 31.­ szá­ma közleményt közöl, amely sze­rint ez a feloldás nemcsak a zsi­dókra vonatkozik. Hozzák nyilvánosságra az összes mozgósított haderők létszámát, javasolja az USA t­ Az erő egymagában nem ele­gendőn, jelentette ki Sintts tá­bornagy, délafrikai miniszter­elnök Newyorkban, szembeszállva azokkal a kijelentésekkel, ame­lyek szerint a brit birodalom há­borús erő tekintetében nem ér fel az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval. Nagybrit­nnia — hangoztatta Smuts — tudja, ho­gyan kell irányítani a világ ügyeit. Ez és egyéb kiváló adott­ságai felérnek mások igen súlyos tőkéjévé­, a­ brit nép emberi ér­tékei e pedig sokkal többet jelen­tenek, , mint a hadosztályok száma. Smuts beszédének tenge­lyében különben annak bizonyí­tása állott, hogy a brit birodalom többé nem imperialista. A brit imperializmus meghalt — hangoztatta a tábornagy — és el van temetve, mert a szabadság­gal szemben végleges vereséget szenvedett. A béke ügyéhez való brit hozzájárulás igazi jelentő­sége éppen az, hogy a brit par­tika szántszándékkal lemondott az imperializmusról. Smuts beszé­dével egyidejűleg Wansittart a f Lordot Házában erélyes hangon bírá­ja a moszkvai rádió és a szovjet sajtó briellenes propa­gandáját. s Pedig a szovjet állásfoglalásait éle változatlanul az Egyesült vil­lámok ellen irányul, min­t aho­gyan ez Molotov beszédének ab­ból a passzusából is megállapít­ható, ahol a­­ dollárdiplomáciáé­ ellen használ erélyes szavakat. Ez a rész volt különben a szovjet külügyminiszter felszólalásának egyetlen fejezete amely az Egye­sült Államokban meglehetősen vegyes benyomást keltett. A be­széd egyébként további enyhülést hozott a sztálini nyilatkozat megjaví­totta­­ nemzetközi légkörben és hatása érezhető volt az Egye­sült Nemzetek tegnapi utolsó ple­náris ülésén is. (Ma ugyanis meg­kezdődik a bizottságok munkája). Az ülés során Ausztrália és Equador delegátusa erélyesen követelte a vétójog felülvizsgála­tát, az iráni kiküldött országa szomorú példájára hivatkozva sürgette,­­ hogy a­ nagyhatalmak tartózkodja­nak minden beavatkozástól a kisnemzetek ügyeibe. A jugoszláv külügyminiszter Angliát támadta görögországi politikája miatt, a görög delegá­tus viszont kijelentette, hogy a görög nép értetlenül áll a szűnni nem akaró elenséges viselkedés­sel szemben és felmerül benne a kétely, vájjon Görögország nem, A- tengely oldalú harcait-e? Az ülés legnagyobb jelentőségű fel­szólalása Austin USA-delegátus szájából hangzott el. Az Egyesült Államok kormánya — mondotta — a jelen pillanatban ellenzi a vétójog megváltoztatását, elismeri azonban, hogy korlátozására szük­ség van, örömmel üdvözli Molotov javaslatát az általános le­fegyverzésre. A fegyverkezés azonban mind­addig nem csökkenthető, míg részletesen meg nem beszélték a lefegyverzési intézkedések meg­szegői elleni védekezés kérdését. Az USA — jelentette ki Austip — örömmel fogadja azt az indít­ványt is, hogy a nagyhatalmak számoljanak be külföldön tartóz­kodó csapataik létszámáról, az azonban a kívánsága, hogy a volt ellenséges országokban állomásozó haderők létszámát is hozzák nyilvánosságra, sőt szükség esetén a határokon belül mozgósított csapatok erejét is.. Molotov beszédére reflektálva az amerikai delegátus kijelen­tette: Molotov beszédében bizal­matlanság és félreértés tükröző­dött az USA és más tagállamok iránt. A háború folyamán megad­tunk szövetségeseinknek minden segítséget, amire egy nagy nem­zet csak képes volt. A békében, minden erőforrásunkkal támogatni fogjuk az Egyesült Nemzeteket. A történelemre bízzuk vezéreelveink megítélését. Válla elve harcoltunk vádaskodás nélkül, nem küzdhet­nénk ugyanígy a békéért is? Én mindenesetre nem fogok részt­­venni semmiféle vádaskodásban. A moszkvai rádió a népi de­mokrácia diadalánál­, nevezve a bulgáriai választások eredményét, újabb támadást intézett az angol­szász hatalmak bulgáriai politi­kája ellen. Washington még mindig nem nyilatkozott hivatalosan a bulgáriai választásokról, az egész amerikai sajtó is, rendkívül éles hangon támadja a Groza kormányt, amely washingtoni vélemény, sze­rint­e nem felel meg a demokrácia követelményeinekAZ USA kül­­ügym­inisztériumának szóvivője is erős szavakkal bélyegezte meg Grozáék választási hadjáratát és ar­ra a kérdésre, hogy az USA- kormány nem gondol-e a román kormány elismerésének vissza­­vonására, azt válaszolta, hogy efelől a választások megtartása után határoznak majd. n­­gy. Kilenc fiaiéi®s az újv­éki percben Belgrád, október 30. A bel­grádi rádió jelenti: Szerdán mondta ki a Vajdaság­ legfőbb bírósága Újvidéken az ítéle­tet a kilenc magyar háborús bűnös bűnperében. Az ítélet­­hirdetésen nagyszámban je­lent meg Újvidék és Csajkás vidékének népe, hogy hallja az ítéletet. A legfőbb bíróság valamennyi vádlottat háborús bűnösnek mondta ki és Szom­bathelyi Ferencet, Grál Lajost, dr. Bajsay Ernőt, Nagy Mik­lóst Bajor Ferencet és Pere­­patics Pált golyó általi halál­ra, Feketehalmi Czeydner Fe­rencet, Grassy Józsefet és dr. Zöldi Mártont pedig köté általi halálra ítélte. (MTI) Süketnéma asszony volt a rákospalotai kéjgyilkosság áldozata A­ rákospalotai kéjgyil­kos­­ság áldozatának kilétét a fő­kapitányság nyomozói ma reg­gelre megállapították. Kide­rült, hogy a szerencsétlen nő Felnagy Istvánné rákosszent­­mihályi asszony. A gyilkos a munkahelyéről hazatérő asz­­szonyt hosszabb úton követte, majd hátulról támadta meg és teperte le. Felnagyné süket­néma volt, a gyilkosnak tehát könnyűszerrel sikerült gaztet­tét elkövetnie, mert a szeren­csétlen asszony nem tudott segítségért kiáltani. A gyilkos a jelek szerint beteges hajlamú ember. A nyo­mozók megállapították, hogy amikor saját tálikabátjával letakarta az áldozat holttestét, elvitte az asszony cipőit, sőt kézitáskáját, amelyben sem­miféle érték nem volt. A sza­dista gyilkos kézrekerítésére a nyomozás a Sfxrnan-tobb eréllyel folyik

Next