Világ, 1947. március (528-551. szám)

1947-03-01 / 528. szám

Ma. Mengele boncolóorvosának naplója 528 SZÁM * ÁRA 40 FILLÉRVI­LÁG% --- - -— .— Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 MÁRCIUS 1 * SZOMBAT Dálnoki Veress beismerte ,­ hogy vissza akarták állítani a csendőrséget Még a főparancsnok személyében is megállapodtak Az összeesküvők nagy perének tárgyalása egyre fokozódó érdek­lődés mellett folyik a Markó­ utcai törvényszék esküdtszék ü zem­é­­ben A folyosón álló sűrrű rendőr, kordon előtt állandóan nagy cso­­portosulás van. Ügyvédek, tórák, hatósági személyek kérnek be­Elnök: Megértette a vádat? Bű­nösnek érzi magát? Dalnoki Veress: Nem érzem, mert nem követtem el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel megvádolnak. Nem szerveztem és nem vezettem semil­yen fegyveres alarculatot a jelenlegi remiszer el­len. Vállaltait, hogy inegszervo­■:?w J'£*r . t ?:‘T séget a békeszerződés után, mikor az oroszok kivonultak. Ezután az elnök azt kérdi: mi­lyen formában és kik előtt merült fel a katonai szervezkedés gon­dolata? Hossza? huzavona és Donáti­ Györggyel való izgalmas szembesítés után Dálnoki Veress Lajos elismeri, hogy néhány nem formális megbeszélés után 1946 október közep­én Szen­t­-M­i­klóssy la­ídsan megállapodott Danáiktól, Szent-Mi­k­lóssyval, András Sán­­torrrall, hogy elvállalja a katonai szervezés vezetését. Dálnoki Veress: — Nem tudtam, csak sejtettem, hogy ilyesmiről lesz szó. Elnök: Miből gondolta, hogy a katonai vezetés ezóbakerül? Dálnoki Veress: Sokan számí­tottak rám, mint a megmaradt és egyetlen katonára. Szent-Madossy lakásán — mint a vádlott további vallomásából kiderül — Kiss Károly is meg­jelent és a Magyar Közösség ne­dvében felkérte Dálnoki Veresst a s szervezkedés vezetésére. A vádlott­­ csupán azt­ ismeri be ezzel kap­­­csolatban, hogy alkotmányos úton,­­ tehát a kormány által vagy va­­l­­­amilyen más törvényes módon­­ kinevezve óhajtotta a vezetést át­­­­venni. A Dálnoki Veress Lajos előadta bocsátást és ostromolják a, Kép­­bíróság elnökségét jegyekért. A teremben dermedt csendben hangzott el a per fővádlottjának, Donáth Györgynek kihallgatása. Ma reggel már Dálnoki Veress Lajos, a­­ földalatti fővezér­ ki­hallgatása kezdődött meg, továbbá, hogy még három alka­lommal gyűltek össze tanácsko­zásra. Az első megbeszélést kö­vető második héten Dalnoki Ve­ress Lajos lakásán újabb két tiszt csatlakozott hozzájuk, Sóváry és Berkő ezredesek. Berkét ezredest bízták meg a leplezési szabályzat kidolgozásával. Mit Vállalt Donáth­ és Dálnoki Veress? Felosztották egymás között a teendőket, Donáth vállalta, hogy összekötő lesz a Magyar Közös­ségi Mozgalom és a katonai cso­port között. A harmadik találko­zón került sor a h­adp­arancs fel­­olvasására és itt született meg a Földalatti Főverzérség elneve­zés is. Dálnoki Veress: Ez az össze­jövet­elünk inkább borozás volt­ Elnök: Hogyan nyugtásta ön a kinevezést? Dálnoki Veress: Feláll­tam, megköszön­tam a bizalmat, majd megbíztam őket az osztályok ve­zetésével. Elnök: Milyen osztályok veze­tésével. Dálnoki Veress: Nem tisztáz­tuk, hogy ki milyen osztály ve­zetését vállalja majd. Elnök: De hiszen megbeszélték, hogy Szent-Mik­lóssy lesz a segéd­tisztje, Sóvári az Vb. és Bérlői az Ve. osztályt fogja vezetni. Dálnoki Veress: Lehet, hogy szó volt róla. Elnök: Mikor olvasták fel a­­hadparancsot?­ Dálnoki Vera is.­ Szent-Miklóssy ezen a találkozón olvasta fel. — A hadparancsban lévő lényeg­ről nem volt szó? — Szent-Miklóssy ezután annak a véleményének adott kifejezést, hogy a polgári vonal nem fog egyetérteni a h­adparancs meg­semmisítésével és kérte, hogy hagyják meg, hadd legyen az­ utó­kor számára valami dokumentum. Itt ne engedjük kilőni1* Dálnoki Veress tagadja, hogy ő és emberei katonai szervezetet alkottak- Elnök: Akkor mi jogon parancsolgatom’ Miért használt ilyen kifejezése­ket: tElrendelezík­, »Mnevesem«, ^megbízómul — Kérem, én régi vezérezredes vagyok, én voltam társaim kö­zött a legmagasabb rangú tiszt. — De nem állottak önnel szór­­válpt] vjjp.envbor ílnt ~v ■’ tó­­kör nem ölette meg, — Kérem, más? nem mondha­tok: katona voltam. Nekünk munka­tára­ajkra és előadókra volt szükségünk ahhoz, hogy az em­berek értékét lemérjük. — Mi volt a céljuk a szakelő­adók és munkatársak kiküldésé­vel? — Az volt a célunk, hogy­ne engedjük kilőni a hon­védelmi minisztériumból vagy a honvédségből azt a katonát, aki nekünk megfelel. Elhatároztuk, hogy túlzókkal nem működünk együtt, túlzókat nem protezsálunk állásokba és olyanokat sem, akik a túlzókat nem tartják ellenfelüknek. — Kérem, ez nagyon ártatlan dolog, így, ahogy ön beállítja. Miért volt szük­ség erre a paran­­csolgatásra? — Szóba került, hogy az ellen­állási mozgalom is azért bukott le, mert senki sem­ parancsolt. Csak szívességből cselekedtek. — Az ellenállási mozgalom vezetői feljogvaítottnak érezték magukat arra, hogy parancsokat adjanak társaiknak az akkori hatalmi tényezőkkel szemben. Ön talán párhuzamot lát a két helyzet között? !— Kérem, ezt az ellenállási mozgalommal kapcsolatban nem én vetettem fel, ezt Szent-Mik­­lóssy mondta. Én csak az ő sza­vait ismétlem. — De ha ez ilyen ártatlan dolig volt, mint ahogy ön állítja, akkor miért volt szükség erre a­ ti­tito­­lózásra? Miért kellett ezt rejteni? — 1930 óta katona Magyar­­országon csak rejtve mozoghat. Mi ezt nem azért a rejtettük­, mert tilos volt, hanem hogy tit­kos maradjon, hogy ne tudjak • net. — Mi volt a céljuk ezzel, mit reméltek ettől a szervezkedéstől? — Kérem, én meg voltam győ­ződve arról, hogy engem a poli­tika később igazol. Honvédelmi miniszter leszek, vagy főparancsnok, ez már­ lényegtelen. — Eszerint ön azt állítja, hogy önök ölhetett kézzel akarták meg­­várni azt, hogy a politikusok az önök számára előkészítsék a helyzetet? — Ez nagyon naiv dolog. Veress: Ez lehetséges, kérem. Elnök: Szóval ön azt képzelte, hogy jönnek politikusok, azok megváltoztatják a helyzetet azért, hogy az ön garnitúrája érvénye­­sülhessen? Lett volna azoknak sa­ját garnitúrájuk. Hogy képzelte ezt? Veress: Kérem, mi összekötte­tésben voltunk Donáthitall, szóval a politikusokkal. A „fővezér" és Honrik izgalmas szembesítése Fegyvert vagy tudományt? írja Horváth Barna egyetemi tanár "A békebarát törekvések szem­pontjából felbecsülhetetlen jelen­tőségű az, hogy a magyar nem­zetgyűlésben elhangzott a had­ügyi költségek törlésére irányuló úő határozati javaslat. Magyarországnak a nemzetközi közvélemény előtt kétségkívül égető szüksége van arra, hogy békebarátságát tettekkel bizo­nyítsa. A magyar hadügyi költségvetés k­feym* t­ W.£ ’f-Tr- tt.7^T?b'.lT'* tekintetbe vesszük, hogy az egész­­ költségvetés 13%-át kitevő nem­­­zetközi kötelezettségek és béke-­­ szerződési terhek még mindig a­­ háborús­ hadikiadások logikus­­ következményét jelentik. H hogy 1 1.167 milliót fizetünk a háborús számlájára, akkor a 82 millió hon­védelmi költségvetést, amely a nagy összeg árnyékában oly sze­rényen meghúzódik, azzal egybe­vetve fogjuk nézni. .Ami ebben feltűnő, az a sze­rény legénységi létszám (6350 fő) mellett a tiszthelyettesi és tiszti-a kar túlméretezése. Másfél emberre­­ esik egy tiszthelyettes vagy tiszt.­­ Még feltűnőbb, h­ogy ily létszám­­ mellett mi szükség húsz tábor-­ nőkről tizek közül kettő minisz-­­teri, öt államtitkári fizetést húz.­­ Amiből azt is látjuk, hogy még­ mindig többre becsüljük tábornoko­kainkat, mint tudósainkat. A tisztikar erős túlméretezése­­ csak azzal magyarázható, hogy a tárca a keretek f­eltöltésére gondol. A békeszerződésben, enge­délyezett létszámot jogunk van, de nem kötelességünk betölteni. Amikor erről kel majd dönteni, akkor kell választanunk, mit akarunk inkább: fegyvert vagy tudományt? A magyar tudomány mindaddig romokban marad és hivatását nem tudja betölteni, amíg mai dotá­­ciójának — 35 milliónak — több­szörösét nem kapja meg. Legsze­rényebb számítással háromszoro­sát kellene kapnia, hogy teljesítő- l­épés legyen. Ha mai állapotában hagyjuk, azért termelésünk, szak­­emberek hiányában, súlyos árat fog fizetni, népünk életszínvonala nem tud majd emelkedni. Ezért kell majd választanunk: akarunk-e fegyvert, h­adügyi költségvetést azon az áron is, hogy a tudomány elsorvad. De mivel a tudomány végeredményben jobb életszínvo­nalat jelent, a magyar népnek is választania kell, mit akar inkább: ágyút vagy vajat? A németek annak idején az ágyút választót­ák. Mi legyünk okosabbak! „M­l vagyunk még miéi..." Az Elnök ezután ismerteti a hírhedt hadparancs szövegét s megkérdezi a vádlottat, megfe­lel-e a szöveg az akkor felolva­sott szövegnek? Dálnoki Veress: Szóról-szóra nem emlékezem, de úgy tudom hogy ez a szöveg a Szent­ Mik­­lóssy által utasításunk ellenére megőr­zött példánya az akkor felolvasott hadparancs­­nak. Tanácselnök: Mi volt az önök véleménye erről a hadparancsról? — h­i rögtön elutasítottam az­zal, hogy hol vagyunk még attól, hogy egy ilyen h­adparancsot ki le­hessen adni. Különben is sok benne a politika. Rögtön mondtam, hogy semmi ér­telm­e nincs annak, hogy vezér­kari tisztek politizáljanak, mert abból semmi jó neni sz&rrasik­— Ez csupán alaki kifogás. Tartalmáról nem beszéltek? — Aitsi nem került sor. Én mindenkinek a véleményét meg­kérdeztem. Barkó elvetendőnek ítélte, mert éppen ezen az össze­jövetelen beszéltük meg, hogy sem írásokat nem készítünk, sem telefonon nem beszél""]’, a mozgalomról. A többiek i . c­it- l­akoztak Berkó véleményéhez. Kijelölt­e a csendőrség főparancsnokát Szünet után a tanácselnök foly­tatja Dalnoki Veress kihallga­tását. Dalnoki Veress: Történt azután valami, ami miatt elkedvetlened­tem. Ez Pünkösdi­­vesérttari őr­nagy ügye volt. Elnök: Mi volt az, ami magis­nak nem tetszett Pünkösdi ügyé­ben? Veress: Az eljárásit nem tar­tottam fairnek. Elnök: Kivel szemben? Veress: A felszabadító szovjet hatalommal szemben. El is hatá­roztam hogy nem csinálunk ezek után semmit a béketárgya­­lást, s a bonyodalmak elkerü­lése végett vidékre utaztam. Helytelenítettem Szert-Miklóssy buzgóságát is. Elnök: A csendőrség felállításá­val kapcsolatosan mit tud mon­dani? Veress: Erről szó volt és meg­állapodtunk abban, hogy Kozma István lesz a csendőr­­ség főparancsnoka. Elnök: Tudtommal a csendőrség jelenleg nemlétező fegyveres erő. Miért kellett ennek parancsnokot­ kijelölni? Veress: Úgy gondoltam, hogyha ez az állás a honvédelmi minisz­teri, illetőleg a főparancsnoki ál­lás számomra aktuális lesz, akkor erre sor kerül, mert én qvázi magamévá tettem azt a gondolatot, hogy a csendőrsé­get ismét fel kell állítani. Elnök: Látja, ez több, mint amiről eddig szó volt. Veress: Kérem, a csendőrség megszervezéséről nem volt szó. Elnök: Elég megszervezés az, ha kijelölik a parancsnokot. Veress: A csemd­­­őrség felállítá­sára csak később került volna sor. Elnök: Az mindegy. Ez idő kérdése és nem a lényegé. Elnök ezután az iratokat lapoz­­gatva megállapítja, hogy Donáth azt vallotta: beszélgetett Veressel a katonai szervezkedés szük­ségességéről. Veress: Mindenről beszélgettünk, bizonyára erről is. A tárgyalótt tart-

Next