Világ, 1947. április (552-575. szám)
1947-04-01 / 552. szám
• r Áfa Mengele boncoló orvosának naplója ViLÁG Khát^ 552. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 ÁFRll!pl * KEDD y,*rr*vy9'l|'W»'TB"",.,ivy?7gJi*. iy^#^*ros*,WMKp?W'T£,SiP5^.^y^3BWift-■v-Ktr.:'*1 jwr• nvrTwwvBi'WflBBL,*«•! Levágott női kezet találtak a Vérmezőm Tartós hullám írta Bálint Imre Sajnos, nem vagyok a szabatos és részletes adatok birtokában. Így a számvetésekbe sem bocsájtkozhatom bele anélkül, hogy tévedéseknek vagy egyenesen súlyos hibáknak ne tenném ki magam. Decemberi kimutatásit nézegettem s abból annyi derült ki, hogy az állami gépkocsik ötmilliónál több forintjába kerülnek a polgárságnak. Ugyanakkor a hügyek azt állítják, hogy egy tartóshullám-kezelést három óránál rövidebb idő alatt nem lehet megúszni. Tudni kell azonban, hogy azokon a hivatalos állami gépkocsikon kívül, amelyek az az előbb említett kimutatásban szerepelnek, jó egynéhány állami, vagy félállami üzem vezetőjének és helyettes vezetőjének és helyettes helyettesének is jár gépkocsihasználat. Míg a tartóshullám elkészítésének és azt követő úgynevezett berakásnak idejéhez nemcsak azokat a perceket kell hozzáadni, amelyek alatt a borbélyműhely a lakástól elérhető, hanem a költséget is, minthogy a gépkocsi valójában az odafelé és viszszafelé megtett út alatt fogyaszt, a várakozás tulajdonképpen már nem is kerül pénzbe. De már abba is hagyom e gyenge kísérlet után, a tréfálkozást. Nem kenyerem. Arról van szó, hogy ez a szegény ország sokszorosan több gépkocsit tart vezető tisztviselőinek használatára, mint amennyit a háború előtt a sokkal, gazdagabb, polgáraiban sokkal teherbíróbb állam engedett meg magánk. De ez a dolognak csak egyik vonatkozása. Mert ha az ügyek és elintéznivalók elszaporodtak, ha az újjáépítés sürgőssége megköveteli, akkor fizetnünk kell a gépkocsikat is, üzemköltségüket is a cél érdekében. Az élet üteme meggyorsult, lehetséges, hogy néhány évtized múlva nemcsak az államtitkárok és osztályfőnökök, nemcsak a tanácsosok és osztálytanácsosok, hanem a titkárok és mi magunk, ügyes-bajos emberek valamennyien kocsin fogunk járni. Igaz-e, nem-e, de mindnyájan ismerjük azt a mesét, hogy az Egyesült Álamokban a szakácsnők gépkocsin szaladnak a piacra bevásárolni és az alacsonyabb fizetési osztályba tartozó munkás is kocsival teszi meg az utat lakásától a gyárig. A gépkocsik számának elterjedése tehát nem mindenképpen és minden esetben kifogásolható. Ha szilárdan meg volnánk győződve arról, hogy minden egyes gépkocsira, amely a nemzeti színű számtáblával mladgál, feltétlenül és múlhatatlanul szükség van, akkor ha nem is vidáman és trjóval, de zaktalanul fizetnék az adót, amelyből ez kitelik. Sajnos, azonban — és itt kapcsolódik bele a kérdésbe a bevezetőül említett tartáshullám és annak elkészítési ideje — e kocsik igen nagy része nemcsak az állam és a közösség, nemcsak az újjáépítés és a közpolgári érdek szempontjából hasznosnak nevezhető célokért gördül a főváros utcáin. És párnázott ölében nemcsak gondterhelt miniszterek és államtitkárok, nemcsak nagyszerű tervek megvalósításának érdekében siető osztályfőnökök és osztálytanácsosok, nemcsak a közjólét emeléséért és a népkormányzat rendszerének megszilárdításáért bővülő üzemi vezérigazgatók vagy helyetteseik foglalnak helyet. Mégcsak nem is a legvégletesebb esetben: egyébként rendkívül tisztelt hitveseik adják ki az utasítást a vezetőnek, hogy hová hajtson. És a vezető, a kapott utasításhoz képest hajt a fodrászműhelyhez és vár órák hosszat, amíg a tartós hullám a berakással együtt elkészül- Vagy vár, amíg a magas állami tisztviselő hitvesének körmeit a szakmunkás kissasszony hegyesre ráapolyozna ás égő bíborral bekeni. Vagy vár, amíg a most már csak félve, de mégis méltóságos asszonynak szólított hölgy ruhát, esetleg cipőt próbál, vagy végigsétál a belvárosi kirakatok előtt nézhelődvén, miben lehetne még tavaszi felszerelését javítani, gazdagítani, bővíteni. A még messzebbre lendülő utakat csak éppen hogy érintgetik. Mert az is megesik, hogy a gyermek megy a ko- 9 csín iskolába, vagy — hogy ebben igyekezzünk az Egye-sült Államok példáját lemásol 1 ni — a sím kacs né a csarnokba. s Valóban nem a rút irigysége beszél belőlünk, amikor szerényen, de határozottan figyelmeztetünk arra, hogy ez az elterjedt jelenség nagyon káros tünete új társadalmi berendezkedésünknek. Mert lehet, hogy maguk a kocsik átmeneti és ideiglenes gazdái nem látnak ebben semmit. Lehet, hogy a magáncélokra felhasznált üzemanyag költsége más egyébhez arányítva, nem is olyan nagyon sok. De higyyék el az igen tisztelt urak és higyyék el főleg azok, akiknek még a magas állami tisztviselőket is ellenőrizniük kell, hogy beszélnek erről az egész városban. És akik beszélnek, azok nem ellenségei a szabadság és egyenlőség rendszerének. De amit beszélnek, az semmiképpen sem válik hasizmára becsületes törekvéseinknek. Mert ha az egyik oldalon szigorú és erőteljesen emelkedő adórendszert léptetünk életbe, akkor minden egyes embernek meg kell győződve lennie arról, hogy az adóknak egyetlen fillére nem megy veszendőbe és nem megy kárba. Ha takarékosságot hirdetünk az egyeseknek akkor az egyesek éljenek abban a megingatlatan hitban, hogy nemcsak ők toka ■ ékeske. Inuk. nerac ak imájuk kötelező a lemondás- Akkor jó példával az államnak kell elől árnia és az állam minden egyes szolgájának. Ha az alacsonyabb rangsorban dolgozó tisztviselőtől önfeláldozást, munkát és szinte koplalást kívánunk, akkor az a köztisztviselő ne legyen kénytelen látni, hogy hivatali főnökének neje állami gépkocsi is suhan haját tartósra bodoríttatni. Vannak ebben az országban derék és bűntelen emberek, akiket a kegyetlen kényszer tett a listára s nem valami múltbeli cselekmény. Még kevésbé az, hogy a tisztesség és szabadság rendszerének parancsába ütköztek volna. Van ebben az országban egy egész hadseregnyi nyugdíjas, aki semmit el nem követett, aki egy életen át dolgozott azért a szerény támaszért, amit majd öregkorára elsejenként kézbesít neki a postás. És jött egy korszak, amelyért ő talán hosszú évekig imádkozott. Jött egy korszak romokra és szenvedésre építve, de mégis az igazság és méltányosság jelszavával. S ez a korszak a romokra és szenvedésre hivatkozva megvonta tőle sovány kenyerét, megvonta tőle az egyetlen falatot jelentő nyugdíjat. Talán minderre mégis van, igen, joga egy nagy közösségnek, egy életért és levegőért küzdő társadalomnak. Ha végszükségről, elkerülhetetlen és másként meg nem oldható végszükségről van szó. De hogyan bizonyítjuk erkölcsileg akár a bűnteten B-listásnak, akár a reszkető kezű, életösvényének végét járó nyugdíjasnak, hogy az ő sorsával nem törődhetünk többé, hogy az ő élete már mit sem nyom a mérlegben, amikor gyönyörű állami autók szállítják a hölgyeket a fodrászműhelyek elé tartós hulámosításra. «...» A eiskivüli minisztertanács a maikar-szlovák infeessáscsera ügyében 3 3©H© család §46Scs@rö$ áSSa repülésével fcezt törlik az a kelő áprils 8-ása A kormány tagjai ma délelőtt 11 órakor Nagy Ferenc miniszterelnök elnöklésével rendkívüli minisztertanácsot tartottak. Sebestyén Pálrendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Pozsonyban tárgyaló magyar delegáció vezetője jelentéstételre Budapestre érkezett és a mai rendkívüli minisztertanács Sebestyénnek a magy-csehszlovák tárgyalások eddigi eredményeiről szóló jelentésével foglalkozott. Gyors egymásutánban érkeztek a rendkívüli minisztertanácsra: Rónai Sándor, Szakosíts Árpád, Ormday Gyula, Mihályfi Ernő, Iiress János helyett Mátéffy államtitkár, majd 11 óra előtt néhány perccel Gyöngyösi János külügyminiszter Sebestyén Páltársaságában. Gyöngyösi külügyminiszter Sebestyén Pál jelentése alapján ismertette minisztertársaival a mgyar-cseh lakosságcserére vonatkozó tárgyalások lefolyását és eredményét. Kifejtette, hogy az egyezményen egyik fél sem akar változtatni. Mindössze arról van szó, hogy a tárgyalások során vitás kérdésekben megegyezés jött létre, aminek az a célja, hogy az eddig felmerült akadályokat elhárítsa és lefektesse azt az alapot, amin a további intézkedéseknek nyilánossályodniok kell. Megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy a lakosságcserét április 8-án kezdik meg, és akkor mind Magyarországból, mind Csehszlovákiából 3 8000 család kölcsönös áttelepítésére kerül sor. Megegyezést kötött a két delegáció arra vonatkozóan is, hogy az áttelepítések hogyan folyjanak le. Mindezt részletesen ismertette Gyöngyösi külügyminiszter. Sebestyén Pál rendkívüli keret és meghattalmazott miniszter több szakkérdésben felvilágosítástadott. A minisztertanács lapunk zártakor még tart. Az összeesküvői per mai főtárgyalása nagy késéssel kezdődött meg. A népbíróság elnöksége ugyanis mára tűzte ki az esküdtszéki terembe az orgoványi gyilkosságok perének tárgyalását is, miután azonban az összeesküvési per még nem fejeződött be, az orgoványi per tárgyalásának színhelyet átttettek a kis esküdtszéki terembe, oda viszont a mintegy 40 vádlott, védőik és az érdeklődő közönség nem fértek volna el. Hosszas tanácskozás után az elnökség úgy döntött, hogy az orgoványi per tárgyalását holnapra halasztja és ma az esküdtszéki teremben az összeesküvési per tárgyalását folytatja. A tárgyalási rend tehát holnapra a következő: reggel félkilenctől 11-ig tárgyalja Janim Péter elnökléésével az ötös különtanács az összeesküvési pert. 11 órától a Pálosi tanács az orgoványi gyilkosok ügyével foglalkozik. Az összeesküvési per mai főtárgyalásán az iratok ismertetésére került sor. Előreláthatólag kora délután ismertetik az orvosszakértők véleményét is. " Jelentettük annak idején, hogy hozzátartozói kérték Szent-Miszlóssy és Szent-Iványielmeállapotának megvizsgálását és ezt Jankó tanácselnök el is rendelte. A vádlottak megfigyelésével Schuster Gyula és Balassa László törvényszéki orvosszakértőket bízta meg az ötös különtanács. Értesülésünk szerint hosszas megfigyelés után, — amelyek részint a tárgyalásokon, részint több alkalommal a fogházban végeztek — Schuster és Balassa Szent-Miklóssy Istvánt epelméjűnek nyilvánította. A megfigyelés alatt részletesentanulmányozták a szakértők a vádlotak élettörténetét és több lélektani kísérletet végeztek velük. Szent-Miklóssy apai ég anyai ágon terhelt, apai ágon azonban a terheltség távoli, anyai ágon pedig tehetségben és ideges alkatban nyilvánul, meg csupán, így tetteiért a felelősséget vállalnia kell. Szent-Iványi Domokos sem szenved elmezavarban, azonban korán öregedett és ez a kölülnény, valamint betegeskedésre való nagyfokú hajlamú cselekedetei helyes megítélésében korlátozzák az elmeszakértők szerint. Szent-Miklóssy elsejtőrző orvosszakértője, Joó János, a szakértőkkel ellentétes véleményében leszögezte, hogy Szent-Miklóssy terheltségén kívül élete folyamán többször koponyasérüléseket szenvedett és csak gondos orvosi ápolás gyógyíthatja ki súlyos ideges elmezavarából, amely büntetőjogi felelősségét a legnagyobb mértékben korlátozza. Széll népbíró az iratok ismertetése során felolvassa Szent-Iván --- ------------- Épelméjűnek nyilvánítja Szent-Mikóssy, a törvényszéki orvosszakértők véleménye Iratokat ismertettek a mai főtárgyaláson