Világ, 1947. augusztus (651-675. szám)
1947-08-01 / 651. szám
7JU131 '&) Mercedes díjas jelvényes!ínfil4s^^adifogolynévsor - Kémregény 651. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 AUGUSZTUS 1 * FENTEK Botrányok közt vall Sántha Jékelytől „Aiagero“-ig írta Kemény István őszintén bevallom, hogy engem a rendőrgyilkosról szóló •riportoknak főleg az a mondata lepett meg, amely szerint a bizonytalan foglalkozású Sántha Dezső az éjszakai császárjai közé tartozott és esténkint legalább négy-ötszáz forintot költött szerelmének társaságában. Esti négyötszáz forint — ez havonta legalább tizenkétezer, az ügy tehát lényegesen túlnő a sablonos gyilkosságok keretein. Most egyre-másra jelentkeznek pórázé a tanúk, akiknek állítólag már régen szemetszúrt »Angelo« korlátlannak látszó költekezése, ámde önkéntelenül is felvetődik a kérdés, miért várnak gyanújuk nyilvános hangoztatásával a »lebukás« pillanatáig... Ebben az országban, de főként ebben a városban mindenki tud mindent — a másikról. Lakásunk ablakáról az ostrom leszakította a függönyt, legintimebb életünkbe betekinthet, aki akar. Elvidéikiesedtünk, egész napunk a nyilvánosság ellenőrzése alatt ■telik él, túlságosan jó emlékezőtehetség sem kell hozzá, hogy visszaidézzük: ki milyen körülmények között jelent meg először a színen, ostrom ■után. Emlékszünk, kinek mije maradt meg, de arra is, hogy ki milyen módon igyekezett új exisztenciáját megteremteni. Emlékszünk mindenkire, aminthogy mindenki emlékszik mireánk. Akkor is, ha ez ma már nem kellemes. Hogyan lehet hát, hogy ennek ellenére minden csak utólag derül ki, azaz jobban mondva: úgy teszünk, mintha Utólag derülne ki? Hogyan lehet az, hogy mindenki mindent tud, de csak akkor kezd beszélni róla, amikor már késő? Közbeszéd tárgya volt,ugyebár, ami egy bizonyos időben síz Elhagyott Javak Kormánybiztosságánál történt. Be a váltói vak suttogásával kezdődött, úgynevezett köztudomással folytatódott, végződött pedig azzal, hogy a kormánybiztost menesztették. Degradálása azonban csak rövid ideig tartott, hamarosan felbukkant egyik fontos külképviseleti poszunkon, a követi székben. Még mindig hallgatott mindenki. Egészen addig a napig, amelyen a kormánybiztosból lett követről meg nem írták, hogy a kasszával együtt ismeretlen helyre távozott Ekkor azután megtalálták hangjukat a vádaskodók. A laikus közönség elképedve olvasná a leleplezéseket. Amelyek — ha előbb kerülnek konkrét formában a nyilvánosság elé — nyilván megakadályozhatták volna a követi kinevezést. És megmenthették volna a kaszszát. Azután — sok más hasonló ügyet most figyelmen kívül hagyva — itt volt a szüntelenül szereplő, mindenütt jelenlévő politikus esete. Akiről minden kávéházi törzsasztalnál nemcsak azt tudták, hogy a nyilas terror alatt milyen szédületes összegeket vágott zsebre svéd védlevelek megszerzésével, hanem azt is, hogy családját és őt magát milyen szoros szálak fűzték a már nem is kéteshírű magyar utcai műintézethez. Mindezt tudták róla, a nyilvánosság elé mégsem állt ki senki a vádakkal. Előbb megvárták, amíg illető úr árkon-bokron túljutott a tekintélyes és aligha kizárólagosan magántulajdonát képező vagyonnal együtt — és úgy mellékesen elárulta mindazokat, akik bíztak benne, akik hatalomhoz segítették.És miért oly későn eszméltek fel a jól tájékozottak most, ennek az obskúrus éjszakai vagánynak az esetében? Nem volt gyanús alvilági élete, pénzszórása? Nem tudta mindenki, hogy ebben az országban tisztességes munka eredményéből nem lehet lokálokban naponta négyötszáz forintos cekkeket csinálni? És az »ismert nevű színészeknek és artistáknak« egyetlen pillanatra sem okozott problémát az, hogy honnan teremti elő Sántha Dezső azt a rengeteg ajándékot, amellyel szinte napról-napra elhalmozta őket? Jékely Lászlótól »Angelóig« hosszú az út. Hosszú, de következetes. És talán már itt volna az ideje annak, hogy a logikus ■törvényszerűséggel ismétlődő esetekből levonjunk bizonyos konzekvenciákat. Mindenekelőtt azt, hogy a társadalomnak a maga jól felfogott, legsajátabb érdekében össze kell fognia és vádjaival, de már egyszerű gyanújával is idejében a legteljesebb nyilvánosság elé kell állnia. Idejében és nem utólag. Amint az eddig divat volt. Azután fel kell vennünk és végig kell vívnunk a harcot az élet különböző területein egyre szemérmetlenebbül terjeszkedő alvilág ellen. Amely a munkahelyeken soha sem található, de ott van mindenütt, ahol gondolkozás nélkül, könnyen folyik a pénz. Olyan összegek, amelyeknek tizedrészéért százezrek egy hónapon keresztül »gürcölnek« ebben az országban. Valamiképpen mégis csak véget kell vetnünk annak, hogy a csirkefogók kivételes könnyedséggel táncolhassanak a napos oldalon. Az államügyészség folyosóján ma kora reggel óta szinte áthatolhatatlan tömeg szorong. Tíz rendőr és négy fogházőr hozza fel 9 órakor Sántha Dezsőt, a rendőrgyilkost, hogy Tóth Pál államügyész megkezdjehallgatását. A pesti alvilág színes trikós alakjat mellett a lokálok szépei és tömérdek sértett várta a pit lapátot, hogy megláthassa Angelót, a szép »úri banditát«. Szó nélkül nyitnak utat a rendőrségnek, félelemmel és iszonyattal teli bámulat kíséri útját. A Valkó utcai törvényszék elnökségét állandóan ostromolják jegyekért, pedig még a tárgyalás időpontja még nincs kitűzve. Dr. Tóth Pál államügyész mintegy két óra hosszat hallgatta ki Sántha Dezsőt. Mint a hírek kiszivárogtak, szándékos emberöléssel, fegyverrejtegetéssel ,és megszámlálhatatlanul sok betöréses lopással vádolja majd őt a statáriális bíróság előtt. Alighogy a kihallgatás befejeződött, megrohanják az ügyészt a vélt és valószínű sértettek— Azt hiszem ez az ember volt, aki a villamoson kilopta a pénztárcámat, _ benne voltak az irataim és ezer forintom.. — Betörtek a lakásomba 45-ben, elvitték az írógépemet. Csinos szőke fiatalembert láttak a ház körül ólálkodni... Az ügyész a rendőrséghez utasítja a feljelentőket, akik botrányos jelenetek közt, életveszélyes tömegtelen írásban hangosan követelik, hogy hallgssa ki ügyükben Sántát. Tóth államügyész végül mellékajtón, az előszobájának ablakán menekült előlük. Az elmeszakértők megállapításai Délelőtt Suszter Gyula dr., Balassa László dr. és Kelemen Endre dr. orvosszakértők vizsgálták meg Sánthát. Teljesen épelméjűnek találták. Sántha hencegett is előttük, hogy esze ágában sincsen bolondnak tetetni magát, nem bánt meg semmit, tetteiért vállalja a felelősséget. Az orvosszakértők előtt elmondotta élete történetét. Gyerekkorában kitűnően végezte iskoláit. Érettségi után elektromos szakos felsőtechnológiai iskolát végzett. Apja részeges volt, botrányokait csinált, nem adott pénzt a tandíjra és könyvekre sem. A telefongyárba járt dolgozni. Ott apróbb lopásokat követett el, ebből fedezte tanulásának költségeit. Közben Feleki Kamilnál táncolni tanult, anynyira megszerette az altántarságot, hogy otthagyta a technológiát. A katonaság elől megszökött, egész Európát összekalandozta. Rengeteget kerestek Bachmannal és partnernőjével, Rózsival. — Mindketten szerelmesek voltunk Rózsiban ,— meséli — Rózsi azonban engem szeretett. Bachmann bánatában elment SS-nek Prágába, de megszökött, mert nem bírta a gyakorlatozást. Elfogták, halálraítélték. Az ítélet végrehajtása előtt megszökött Budapestre. Ezer nő... Sántha külföldi útjáról 400 karát brilliánst hozott. Ezt lassan eladogatta: »Ezer nő vett körül, dúsgazdag hercegek leányai szívesen jöttek velem. Elfogyott.« Az ostrom alatt három vagon árut lopták össze Bachmannal, hullák között aknaesőben cipelték a lopott holmit a Belvárosból Zuglóba. Az inflációs világban 17 kilogramm aranyat »keresett.« 1946 május 11-én ismerkedett meg Maricával. — Sok pénzbe került, mondhatom, túl sok pénzbe. Életem más fordulatot vett volna, ha olyan nőre találok, aki visszavezet a becsületes életbe. Szipszer Imre, a fogház őrparancsnoka hosszabb ideig beszélgetett Angelóval . Rengeteg betörő, csirkefogó, politikus volt a kezem alatt az elmúlt két évben, ilyen bátor vagányt nem láttam még. Ma is henceg kalandjairól, azt állítja: ha még egyszer kellene kezdenie életét, újra ugyanezt tenné, csak hamarább ■iagyná abba. Mikor nagyobb tőkéje van, iparvállalatot alapítania. Legnagyobb »bravúrja« az volt, hogy Olaszországban egy aszony ujjáról társaságban lecsent egy 30 karátos brilliánsgyűrűt. Sántha az éjszakát nyugodtan töltötte, megnégyszerezett őrség fedezete mellett magánzárkájában. A betörőkirály, uralkodik idegein, éhségén azonban nem bír uralkodni. Az egyik fogházőr kenyeret evett az este s a pezsgőhöz, kaviárhoz szokott Angelo elkérte tőle... Teörök Mária az ügyészségen Az ügyész kénytelen volt megszökni a feljelentők tömegrohama elől Tildy elnök rádióbeszéde a hároméves tervről Tildy Zoltán köztársasági elnök a hároméves terv megkezdésének napján, augusztus 1-én, holnap délben 2 óra 10 perckor rádióüzenetet küld a magyar néphez a hároméves gazdasági tervvel kapcsolatban. Az államelnök felhívja az ország összlakosságát, hogy minden erejével segítse elő annak a tervnek sikerét, amely minden állampolgár életszínvonalát hivatott megjavítani. 25 millió forint Községi Takaréknak A főváros közgyűlése tegnap foglalkozott azzal a javaslattal, amely 25 éven át évi 1 millió forintot kíván fordítani a Községi Takarékpénzár háborús kárának megtérlésére. A Polgári Demokrata Párt részéről Genáth Endre, a Radikális Párt nevében dr. Csécsy Imre szólt a javaslat ellen. Rámutattak arra, hogy nem méltányos az ilyenfajta kártérítés akkor, amikor a kisemberek takarékbetétjét, nem valorizálták. A három nagypárt szavazaival a közgyűlés elfogadta a javaslatot.