Világ, 1947. augusztus (651-675. szám)

1947-08-01 / 651. szám

7JU131 '&) Mercedes díjas je­lvényes!ínfil4s^­^adifogolynévsor - Kémregény 651. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 AUGUSZTUS 1 * FENTEK Botrányok közt vall Sántha Jékelytől „Aiagero“-ig írta Kemény István őszintén bevallom, hogy en­gem a rendőrgyilkosról szóló •riportoknak főleg az a mon­data lepett meg, amely szerint a bizonytalan foglalkozású Sántha Dezső az éjszaka­i csá­­szárjai közé tartozott és estén­­kint legalább négy-ötszáz fo­rintot költött szerelmének tár­saságában. Esti négyötszáz forint — ez havonta legalább tizenkétezer, az ügy tehát lé­nyegesen túlnő a sablonos gyilkosságok keretein. Most egy­re-másra jelentkeznek pór­ázé a tanúk, akiknek állítólag már régen szemetszúrt »An­­gelo« korlátlannak látszó köl­tekezése, ámde önkéntelenül is felvetődik a kérdés, miért vár­nak gyanújuk nyilvános han­­goztatásával a »lebukás« pilla­natáig... Ebben az országban, de fő­ként ebben a városban min­denki tud mindent — a másik­ról. Lakásunk ablakáról az ostrom leszakította a füg­gönyt, legintimebb életünkbe betekinthet, aki akar. Elvidé­­­­ikiesedtünk, egész napunk a nyilvánosság ellenőrzése alatt ■telik él, túlságosan jó emlé­kezőtehetség sem kell hozzá, hogy visszaidézzük: ki milyen körülmények között jelent meg először a színen, ostrom ■után. Emlékszünk, kinek mije maradt meg, de arra is, hogy ki milyen módon igyekezett új exisztenciáját megterem­teni. Emlékszünk mindenkire, aminthogy mindenki emlék­szik mireánk. Akkor is, ha ez ma már nem kellemes. Hogyan lehet hát, hogy en­nek ellenére minden csak utó­lag derül ki, azaz jobban mondva: úgy teszünk, mintha Utólag derülne ki? Hogy­an lehet az, hogy mindenki min­dent tud, de csak akkor kezd beszélni róla, amikor már késő? Közbeszéd tárgya volt,­­ugye­bár, ami egy bizonyos időben síz Elhagyott Javak Kormány­­biztosságánál történt. Be a vá­ltói vak suttogásával kezdődött, úgynevezett köztudomással folytatódott, végződött pedig azzal, hogy a kormánybiztost menesztették. Degradálása azonban csak rövid ideig tar­tott, hamarosan felbukkant egyik fontos külképviseleti posz­unkon, a követi székben. Még mindig hallgatott min­denki. Egészen addig a napig, amelyen a kormánybiztosból lett követről meg nem írták, hogy a kasszával együtt is­meretlen helyre távozott Ek­kor azután megtalálták hang­jukat a vádaskodók. A laikus közönség elképedve olvasná a leleplezéseket. Amelyek —­ ha előbb kerülnek konkrét for­mában a nyilvánosság elé — nyilván megakadályozhatták volna a követi kinevezést. És megmenthették volna a kasz­­szát. Azután — sok más hasonló ügyet most figyelmen kívül hagyva — itt volt a szüntelen­­ül szereplő, mindenütt jelen­lévő politikus esete. Akiről minden kávéházi törzsasztal­nál nemcsak azt tudták, hogy a nyilas terror alatt milyen szédületes összegeket vágott zsebre svéd védlevelek meg­szerzésével, hanem azt is, hogy családját és őt magát milyen szoros szálak fűzték a már nem is kéteshírű magyar­ utcai műintézethez. Mindezt tudták róla, a nyilvánosság elé még­sem állt ki senki a vádakkal. Előbb megvárták, amíg illető úr árkon-bokron túljutott a tekintélyes és aligha kizáró­lagosan magántulajdonát ké­pező vagyonnal együtt — és úgy mellékesen elárulta mind­azokat, akik bíztak benne, akik hatalomhoz segítették.És miért oly későn eszmél­tek fel a jól tájékozott­ak most, ennek az obskúrus éj­szakai vagánynak az eseté­ben? Nem volt gyanús al­világi élete, pénzszórása? Nem tudta mindenki, hogy ebben az ország­ban tisztességes munka eredményéből nem le­het lokálokban naponta négy­­ötszáz forintos cekkeket csi­nálni? És az »ismert nevű szí­nészeknek és artistáknak« egyetlen pillanatra sem oko­zott problémát az, hogy hon­nan teremti elő Sántha Dezső azt a rengeteg ajándékot, amellyel szinte napról-napra elhalmozta őket? Jékely Lászlótól »Angelóig« hosszú az út. Hosszú, de követ­kezetes. És talán már itt volna az ideje annak, hogy a logikus ■törvényszerűséggel ismétlődő esetekből levonjunk bizonyos konzekvenciákat. Mindenekelőtt azt, hogy a társadalomnak a maga jól fel­fogott, legsajátabb érdekében össze kell fognia és vádjaival, de már egyszerű gyanújával is idejében a legteljesebb nyil­vánosság elé kell állnia. Ide­jében és nem utólag. Amint az eddig divat volt. Azután fel kell vennünk és végig kell vívnunk a harcot az élet különböző területein egyre szemérmetlenebbül ter­jeszkedő alvilág ellen. Amely a munkahelyeken soha sem található, de ott van minde­nütt, ahol gondolkozás nélkül, könnyen folyik a pénz. Olyan összegek, amelyeknek t­ized­­részéért százezrek egy hóna­pon keresztül »gürcölnek« eb­ben az országban. Valamiképpen mégis csak véget kell vetnünk annak, hogy a csirkefogók kivételes könnyedséggel táncolhassanak a napos oldalon. Az államügyészség folyosó­ján ma kora­ reggel óta szinte áthatolhatatlan tömeg szorong. Tíz rendőr és négy fogház­őr hozza fel 9 órakor Sántha Dezsőt, a rendőr­gyilkost, hogy Tóth Pál államügyész megkezdje­­hallgatását. A pesti alvilág színes trikós alak­jat mellett a lokálok szépei és tömérdek sé­rtett várta a pit la­pátot, hogy megláthassa An­­gelót, a szép »úri banditát«. Szó nélkül nyitnak utat a rendőrségnek, félelemmel és iszonyattal teli bámulat kíséri útját. A Valkó­ utcai törvényszék elnökségét állandóan ostro­molják jegyekért, pedig még a tárgyalás időpontja még nincs kitűzve. Dr. Tóth Pál államügyész mintegy két óra hosszat hall­gatta ki Sántha Dezsőt. Mint a­­ hírek kiszivárogtak, szándékos emberöléssel, fegyverrejtegetéssel ,és megszámlálhatatlanul sok betöréses lopással vádolja majd őt a statáriális bíróság előtt. Alighogy a kihallgatás be­fejeződött, megrohanják az ügyészt a vélt és valószínű sértettek­— Azt hiszem ez az ember volt, aki a villamoson ki­lopta a pénztárcámat, _ benne voltak az irataim és ezer forintom­.. — Betörtek a lakásomba 45-ben, elvitték az írógépemet. Csinos szőke fiatalembert lát­tak a ház körül ólálkodni... Az ügyész a rendőrséghez utasítja a feljelentőket, akik botrányos jelenetek közt, életveszélyes tömegtelen írásban hangosan követe­lik, hogy hallg­ssa ki ügyükben Sán­tát. Tóth államügyész végül mel­­léka­jtón, az előszobájának ab­lakán menekült előlük. Az elmeszakértők megállapításai Délelőtt Suszter Gyula dr., Balassa László dr. és Kele­men Endre dr. orvosszakértők vizsgálták meg Sánthát. Tel­jesen épelméjűnek találták. Sántha hencegett is előttük, hogy esze ágában sincsen bo­londnak tetetni magát, nem bánt meg semmit, tetteiért vállalja a fele­lősséget. Az orvosszakértők előtt el­mondotta élete történetét. Gyerekkorában kitűnően vé­gezte iskoláit. Érettségi után elektromos szakos felsőtechno­lógiai iskolát végzett. Apja részeges volt, botrány­okait csi­nált, nem adott pénzt a tan­díjra és könyvekre sem. A te­lefongyárba járt dolgozni. Ott apróbb lopásokat követett el, ebből fedezte tanulásának költségeit. Közben Feleki Ka­milnál táncolni tanult, any­nyira megszerette az altántar­ságot, hogy otthagyta a tech­nológiát. A katonaság elől megszö­kött, egész Európát össze­­kalandozta. Rengeteget keres­tek Bachmannal és partnernő­jével, Rózsival. — Mindketten szerelmesek voltunk Rózsiban ,— meséli — Rózsi azonban engem szeretett. Bachmann bánatában elment SS-nek Prágába, de megszö­kött, mert nem bírta a gyakor­latozást. Elfogták, halálraítél­ték. Az ítélet végrehajtása előtt megszökött Budapestre. Ezer nő... Sántha külföldi útjáról 400 karát brilliánst hozott. Ezt lassan eladogatta: »Ezer nő vett körül, dúsgaz­dag hercegek leányai szívesen jöttek velem. Elfogyott.« Az ostrom alatt három vagon árut lopták össze Bachman­nal, hullák között aknaesőben cipelték a lopott holmit a Bel­városból Zuglóba. Az inflációs világban 17 kilogramm ara­nyat »keresett.« 1946 május 11-én ismerkedett meg Mari­­cával. — Sok pénzbe került, mond­hatom, túl sok pénzbe. Életem más fordulatot vett volna, ha olyan nőre találok, aki vissza­vezet a becsületes életbe. Szipszer Imre, a fogház őr­­parancsnoka hosszabb ideig beszélgetett Angelóval . Rengeteg betörő, csirke­fogó, politikus volt a kezem alatt az elmúlt két évben, ilyen bátor vagányt nem láttam még. Ma is henceg kalandjairól, azt állítja: ha még egyszer kelle­ne kezdenie életét, újra ugyan­ezt tenné, csak hamarább ■iagyná abba. Mikor nagyobb tőkéje van, iparvállalatot ala­pítania. Legnagyobb »bravúr­­ja« az volt, hogy Olaszország­ban egy aszony ujjáról társa­ságban lecsent egy 30 karátos brilliánsgyűrűt. Sántha az éjszakát nyugod­tan töltötte, megnégyszerezett őrség fedezete mellett magán­zárkájában. A betörőkirály, uralkodik idegein,­­ éhségén azonban nem bír uralkodni. Az egyik fogházőr kenyeret evett az este s a pezsgőhöz, kaviárhoz szokott Angelo el­kérte tőle... Teör­ök Mária az ügyészségen Az ügyész kénytelen volt megszökni a feljelentők tömegrohama elől Tildy elnök rádióbeszéde a hároméves tervről Tildy Zoltán köztársasági elnök a hároméves terv meg­kezdésének napján, augusztus 1-én, holnap délben 2 óra 10 perckor rádióüzenetet küld a magyar néphez a hároméves gazdasági tervvel kapcsolat­ban. Az államelnök felhívja az ország összlakosságát, hogy minden erejével segítse elő annak a tervnek sikerét, amely minden állampolgár életszín­vonalát hivatott megjavítani. 25 millió forint Községi Takaréknak A főváros közgyűlése tegnap foglalkozott azzal a javaslattal, amely 25 éven át évi 1 millió fo­rintot kíván fordítani a Községi Takarékpénzár háborús kárának megtérlésére. A Polgári Demo­krata Párt részéről Genáth Endre, a Radikális Párt nevében dr. Csécsy Imre szólt a javaslat el­len. Rámutattak arra, hogy nem méltányos az ilyenfajta kártérí­tés akkor, amikor a kisemberek takarékbetétjét, nem valorizálták. A h­árom nagypárt szavazaival a közgyűlés elfogadta a javaslatot.

Next