Világ, 1948. május (876-897. szám)

1948-05-01 / 876. szám

Május elseje (S. G.) A munkásság 1889-i párisi világkongresszusa mon­dotta ki első ízben, hogy a kö­vetkező esztendőtől fogva, minden év május 1-én a világ munkássága munkaszü­netet tart. Ezt a munkaszüneti na­pot, akkoriban nem ünnepnek szánta a munkásság világ­parlamentje, hanem hatalmas emlékeztetőnek, amely évről­­évre a munkaadók társadal­mának emlékezetébe idézte a 8 óra munkaidő követelését, a munkásosztály akkori programjának legfontosabb pontját. Gyerekkori benyomásaim egyik legelevenebbje kapcso­lódik az első magyar munkás­­májushoz, 1890-ben, amikor is elemista szemmel sillabizál­­tamn ki a munkásmenetben hordott táblákról az akkori munkás jelszót: »8 órai munka, 8 órai szórakozás, 8­umi nyu­­g­alom.* És nem kevésbbé mély hatással volt rám a tanító­néni aggodalmas intelme, hogy ezen a napom ne nagyon mutatkozzunk az utcán, mert összeütközésre kerülhet a sor a munkások és a rendőrök kö­zött, s ilyen konfliktusban nem jó sors vár a magamfajta nebulókra. Ötvennyolc esztendő pergett le azóta a világ rokkáján. A szerény 8X8X8-as követelést régóta tárgytalanná tették az idők. Huszonöt é­vvel az első magyar munkás-május után, már sokkal harcosabb jelsza­vak kerültek a munkásmozga­lom tábláira: elsősorban az általános választói jog követe­lése, amely mellett, akkor már keményen harcolt a pártom, a haladó polgárság pártja — tisztán a társadalmi osztó­­igazság védelmében. A Világ­ot már rendőrkordon vette kö­rül s a szerkesztőséggel szem­ben katonaságot és gépfegy­vereket vonultattak fel, hogy megakadályozzanak bennün­ket a szociális haladásért ön­zetlenül folytatott munkánk­ban. És mi mégis kijátszottuk a rendőrség és a katonaság egyesült figyelmét: hátulról, a házban lévő kávéházon ke­resztül lopakodtunk be mun­kahelyünkre és tovább is ren­dületlenül hirdettük a magunk meggyőződését, hogy a magyar nép jobb jövőjének záloga a munkásosztálynak a politikai életbe való egyenjogú bevo­nása. Két világháború zajlott le azóta: az egyes országok nagy­tőkés társadalmának próbál­kozása, hogy a belső szociális feszültséget, imperialista-mili­tarista kaland formájában ve­zesse le. Mind a két kísérlet csődöt mondott. Mérhetetlen­­ pénz- és véráldozatok árán meg kellett a világnak tanul­nia, hogy — ha végtelen vajú­dások közepette is —, de új világ van születőbe­n, amely lényegében ellenkezik a közép­kori feudum és az újabbkori feudum világától. Lehet, hogy ez a most szü­lető új világ még újabb áldo­zatokat kíván meg a népektől, sőt az is lehet, hogy még ha meg is születik, még mindig távol áll majd a minden­korok legideálisabb lelkű gondolko-­ dóinak vágyától, az osztály-­ nélküli társadalomtól. De egé-­­szen bizonyos az, hogy az im-1 már az egész világon előre­törő szociális lelkiismeret, a közérdekű termelőeszközöknek köztulajdonbavételével a kapi­talizmusnak még olyan felleg­várába is feltartóztathatatla­nul betör, mint amilyen az angol gazdasági élet. Ez az új, merőben szociális világszemlélet szinte pontosam azonos folyamattal kerül ura­lomra, mint 1900 évvel ezelőtt a kereszténység, amely a ma­ga transzcendentális célkitű­zéseitől eltekintve, evilági céljaiban mégis csak tudato­san szociális mozgalom, sőt forradalom volt. Előbb kata­kombákban, a föld alatt sze­rezte híveit, majd a fegyveres erőket és az akkori idők ter­melőeszközeit, a rabsz­olgákat szerezte meg küzdelme szá­mára, amíg végül a bizánci Keleten államvallássá lett és néhány ezredévre meghatá­rozta a világ társadalmi be­rendezkedésének útját. 1948-ban immár teljesen más a jelentősége a munkás-má­jusnak, mintsem ötvennyolc esztendővel ezelőtt. Ami akkor rendőrileg tilalmas, vagy leg­följebb megtűrt tüntetés volt, az ma pírosbetűs ünneppé szelídült a naptárban. Ponto­­san, mint ahogy az őskeresz­­ténység vérpiros mártíromsá­­gai diadalünnepeiké magasz­tosultak a kereszténység nap­táraiban. Gyermekkorunkban félelme­tes trauma, s ma vidám, sok­színű népünnep — ezt a lec­két ne felejtse el a jószándékú polgárság május elsején. tXr Rádió-műsor- Formjelentés a totócsapatokról -Ma: Uj Nyiszgi-sorozat VILÁG 876 SZÁMJ^RA^OPILLÉR_________________Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1948 MÁJUS 1 * SZOMBAT ton államosítják a Msiszembhet akkor sem, ha létszámuk a jövőben meghaladja - M­­­orczon államtitkár nyilatkozata A kis- és középipari vállal­kozók körében a százon felüli létszámmal dolgozó vállalatok államosítás óta tájékozatlan­ság lett úrrá.Ezzel kapcsolat­ban kérdést intéztünk Karczag Imre iparügyi államtitkárhoz, aki­nek nyilatkozata alkalmas ar­ra, hogy a legteljesebb mér­tékben megnyugtassa az aggodal­maskodókat. — A kisipart — mondotta munkatársunknak — és a kis­kereskedelmet sem most, sem később nem óhajtjuk államosítani. Ellenkezőleg, a kormány min­den erejével,azon lesz, hogy a kisipart támogassa. A most államosított vállalatok a ki­sebb vállalatoknak ezentúl nem versenytársai, hanem a tervszerű gazdálkodás kereté­ben megrendelői, illetőleg szállítói lesznek. . Természetes, hogy a köz­szállí­tásoknál a® állami vállalato­kat­ nem hanyagolhatják el. A kisebb rendeléseknél továbbra is gondolunk a kisiparosokra.­­ A hároméves terv előre­haladása fokozottabb beruhá­zásokat eredményez az ipar széles területén. Megvan a le­hetősége annak, hogy azok a vállalatok, amelyek ma még csak­ 60—70 munkással dolgoz­nak, néhány hónapon belül­­ meghaladják a 100-as lét­számot, hiszen a hároméves terv egyik legfontosabb célkit­űzése a munkanélküliség megszünteté­se.­­ Meg akarjuk nyugtatni ezeknek az üzemeknek a tulaj­donosait, hogy félelem nélkül fejlesszék üzemüket. Az államosítási törvény az életbelépésének napjáig fenn­állott létszámot veszi alapul és nem vonatkozik az ezt követő időkben történő létszámszapo­rodásra. Ez különösen vonat­kozik a cserép- és téglagyá­rakra, ahol helytelen lenne és nagy visszatetszést szülne, ha a tulajdonosok ilyen meggon­dolással­­ tartózkodnának az üzem­behelyezéstől és az üzem fejlesztésétől. Az építkezések most gyors ütemben indulnak meg és munkájukra nagyobb szük­ség van, mint valaha. — Meg szeretném nyugtatni a kisiparosokat a szövetkeze­tek versenyének kérdésében is. Az óraelosztásban a kisi­parosok továbbra is megfelelő mértékben része­sülnek és a kormány fokozott gond­dal védi meg őket az álszövet­kezetek ellen. Nem fogjuk tűrni, hogy néhány nagytőkés tőkéjének erejénél fogva és mint szövetkezet előnyöket él­vezve, megfojtsa a kisembere­ket. A kisiparosokból tömö­rült szövetkezetek pedig kis tőkéjükkel nem fenyegetik létében az önállóan működő kisipart. Néhány szavum sztlrn­ó meg a kiskereskedőkhöz is. Jelenté­seink szerint az államosítás után rövid időre ella­nyhult kereskedelmi élet vérkerin­gése újra megindult és né­hány szezoncikkben rekordforgalmat érnek el.­­ A most államosított vállala­tok vállalatvezetői — értesülé­seink szerint — nagy érdeklő­déssel figyelik a mostani meg­rendelések mértékét és termé­szetes, hogy a kereskedőket­­ abban a mértékben fogják később áruval ellátni, amilyen mértékben most tá­mogatják az itt kezelésbe ke­rült vállalatokat. T. M. Magyar hősi hatottak Palesztinában A Palesztinában lezajlott elkeseredett harcok újabb ma­gyar halottai, Gidáli József és Mami Baruch,­­ mindketten szocialista kollek­tíva tagjai. Gidáli József, aki »feketehajóval« érkezett Pa­lesztinába és 17 hónapot töl­tött az angol athliti táborban, mint deportált, a Mangán nevű magyar kollektíva tagja volt, Marin erdélyi származású és a DÁN nevű kollektíva tagja volt. Mindketten fegy­verrel a kézben estek el kol­lektívájuk védelmében, mint a Hagana hős katonái. Evangélikus egyházi vezetők a kultuszminiszternél A Magyar Értesítő jelenti lapzártakor: N­agy fontosságú megbeszélés kezdődött ma délben Ortutay Gyula vallás- és közoktatás­­ügyi miniszternél. Az evan­gélikus egyház három veze­tője: Radvánszky Albert egye­temes felügyelő, Reök Iván képviselő, mint az Országos Luther Szövetség elnöke és Kuthy Dezső nyugalmazott püspök kereste fel, a minisz­tert, hogy megbeszéljék mi módon lehetne az evangélikus egyház iskoláiban az állami tankönyveket is felhasználni- Ez a találkozás azért rend­kívüli jelentőségű, mert gya­korlati vonalon tulajdon­képpen az első konkrétumban egyház és állam közötti vi­szony­ rendezése irányában. Felfordulásra és vérengzésre készültek­ a rongyos-gárdisták A budapesti népügyészségen hosszabb ideje folyik a lelep­lezett rongyos-gárdisták ki­hallgatása. Beismerő vallo­mást­ tettek: tervük az volt, hogy a rádiót birtokukba ve­szik, a rendőrséget megszáll­­ják, a vezető politikusokat el­fogják és a parlament pincé­­jébe zárják- Az országban fel­fordulást és vérengzést akar­tak- Elmegyógyintézetbe záratta a rendőrség Szálasi és Beregi­ bizalmasát Néhány nappal ezelőtt á­l­l a népbíróság elél dr. Szentgyörgyi Lajos h­on­védel­mi államtitkár, aki kiszolgálta a Sztójay- és a Szá­csi­­rezsimet és Beregffy Károly bi­zalmasa volt. A tárgyaláson Szent­­györgyi elmebet egnetk •e'e’.'-e ma­gát és orveei . bizo-okí viánnyal iga­zolta elm­egyengeségét. A tárgyalás után Szentgyörgyi haza akart menügyfokásá­ra. Ek­kor megjelente^junfelam védelmi rendőrség detenstivjex" és a hiva­talosan is elmebetegnek minősí­tett Szentgyörg­fi^Laj(jgt zárt ter­­tézetbe szá­lítta ejte.

Next