Világ, 1948. június (898-922. szám)

1948-06-01 / 898. szám

Rádió-műsor A 15 éves kémnő VILÁG1 898 SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1948 JÚNIUS 1 * KEDD ­ A Világ különtudó­sítójának helyszíni jelentése Jeruzsálem utolsó óráitól Állam és egyház írta Bródy Ernő ( "Az állam és az egyházak ■viszonyának küszöbön álló rendezése emlékeztet arra a nagy küzdelemre, amelyet az egyházpolitikai törvények so­rozata váltott ki az 1893-95- években. Az 1848-iki törvényhozási mű nem volt teljes. Különö­sen az államnak és az egyház­nak egymás közötti viszonyá­ban jelentkeztek megoldásra váró kérdések. Az állam nem, tűrhette azt, hogy az állam jo­gát az egyház gyakorolja. Esedékessé vált az állam és az egyház közötti hatáskörök szétválasztása. Az egyházpo­litikai törvények ezt a műve­letet hajtották végre, ha a törvényhozás 1848 len­­kett szabadselvűségének méltó folytatása és kiegészítése- A kezdeményezés Deák Perem­től indult ki, aki 1873-iki hal­­­tyúdalában kijelölte az állam és az egyház közötti viszony rendezésének alapelveit. Deák előadta, hogy vallási kérdé­sekben a művelt világon két egymástól eltérő rendszer van. ( Abb­an az időben.) Az ameri­kai úgy tekintette az egyhá­zakat, mint az associatiókat (társulás), amelyek ellen csak akkor lép fel, ha­tonaik vagy eljárásuk a­ státusra veszélye­sek, egyébként szabad kezet engedett nekik. Az európai rendszer eltér ettől- Európá­­ban a keresztény vallás lévén a civilizáció megalapítója, az egyház vezetőinek nagy befo­lyásuk volt­­ a fejedelmekre. Ennélfogva a vallás érdekeit összeszőtték az állam intézmé­nyeivel, aminek eredménye­ként majd m­indkén államnak ■megvolt a maga államvallása. Deák az amerikai rendszernek volt híve. Ugyanakkor kife­jezte reményét, hogy rövide­sen a ház elé kerül a polgári­­­házasság kérdése. Ő a köte­lező polggári házasságot kí­vánja., A polgári házasság nem vallási, hanem polgári kérdés. Az egyházi szertartást végezték a papok, de a pol­gári szerződést csak az állam előtt lehet megkötni. A kér­dés egy évtized tautva, 1883- ban került napirendre. Tisza­­Kálmán miniszterelnök­sége alatt a keresztények és az izraeliták között kötött pol­gári házasságról szóló tör­vényjavaslattal. A képviselő­ház többsége ezt megszavazta, de a reakciós főrendiház elve­tette, mire lekerült a napi­rendről. . Az állam és az egyház ha­táskörének szétválasztása, a szétválasztás folytán a hatá­rok megállapítása és megfe­lelő rízi intézmények létesítése az 1890-es­­évek elején érett meg törvényhozási munkára. Közben a magyar közéletben nagy változások történtek. Ojsza Kálmán utódának, Sza­páry Gyulának kormányában az egyházpolitikai kérdés vál­ságot idézett elő. Szapáry a polgári házasság fakultatív formájának volt híve, míg a kormány többsége a kötelező polgári házasság mellett dön­tött. Szapáry lemondása után megalakult a­­nagy kabinet­. Wekerle Sándor lett a minisz­terelnök. A kormny tagjai voltak Szilágyi Dezső, Baross Gábor, Csáky Albin, Hierony­­­mi Károly. A kormány rövid időn belül öt törvényjavasla­tot nyújtott be. A vallás sza­bad gyakorlatáról, a házas­sági jogról és a kötelező pol­gári házasságról, az állami an­ya­könyvekről, az izraelita­­va­llás recepciójáról és a gyer­­­m­ekek vallásáról szóló tör­vényjavaslatokkal. Az állam és az egyház törvényhozási viszonyának rendezése mozgó­sította a politikai, felekezeti és a társadalmi köröket. Az országgyűlési pártok között is bomlás keletkezett. A sza­badelvűsét­rtból kiléptek a ja­vaslatok ellenzői. A függet­lenségi és 48-as párt két részre szalmát. A párt zöme,t­elén Eötvös Károllyal, Justh Gyu­lával és Károlyi Gáborral el­lenzéki­­ pártállásuk mellett lelkesen támogatták a kor­mányt. A képviselőházi vita a magyar parlamentarizmus leg­szebb lapjait tükrözi. A pártok között válaszfalak leomlottak, a magyar közélet legjobbjai párti különbség nélkül felsora­koztak az intézményes sza­badelvűség mellett. A képvi­selőházi és a főrendiházi vita legnagyobb eseményei Szi­lágyi Dezső beszédei voltek. Hatalmas elméje, tökéletes tu­dása, herervaéles logikája az ügyet a legnagyobb elvi ma­gaslatra emelte. Szilágyi fel­állította hármas tételét: álla­milag szabályozott, egységes, minden állampolgárt kötelező házasság jog, állami bírásko­dás, a házasságnak polgári hatóság előtt kötelező megkö­tése. Az egyházpolitikai tör­vényeknél — úgymond — csak oly megoldást lehetett aján­lani, amely a polgári jog­egyenlőség, a vallásszabadság, az egyházak szabadsága nagy­­elvének sérelme nélkül meg­valósítható Nagy jelentősége volt Kossuth levelének, amely­ben lelkére kötötte az ellen­zéknek, hogy a szabadel­vű re­formot el kell fogadnia, még akkor is, ha az az ördögtől jön. A képviselőház a polgári házassági javaslatot 175 szó­többséggel fogadta el. A főrendiházban a katolikus főpapok és főurak szenvedé­lyes ostromot vezettek a ja­vaslatok ellen, amelynek eredménye az lett­, hogy a pol­gári házassági javaslatot a többség elvetélte. Wekerle le­mondott a király Khuen-T­el-A­vív, május 25. (Kurír­ral érkezett, Palam Press.) Tizenkét órával az UNO biz­tonsági tanácsa­­ »Tüzet szün­­tess!« parancsának­­ lejárta előtt, az egyiptomi légihaderő még három ízben bombázta Izrael államának fővárosát, Tel-Avivot. Amikor a világ minden civilizált nemzete a legnagyobb elismeréssel vette tudomásul, hogy az új zsidó állam aláveti magát az UNO biztonsági tanácsa határoza­tának, az egyiptomi légihaderő nehézbom­bázói háromszor je­lentek meg az ország fővárosa felett s bombáikat dobtak há­zakra, gyárakra, utcákra és terekre s géppuskákkal lőtték a város védtelen asszonyait és gye­rekeit. Amióta az angol-arab invázió az új állam ellen megindult, ötvenkétezer bombázták az egyiptomiak Tel-A­vivet, de egyik légitámadás sem volt olyan kegyetlen és hosszan­­tartó, mint a tegnapi. Min­denki az hitte, hogy angol utasításra, nem jelennek meg többé az ellenséges haderők bombázói a 250.000 lako­sú véd­telen város házai felett. Május 24-én este, Palesztinat időszámítás szerint, hét óra húsz perckor hagyta el az egyiptomi légihaderő egyik nehézbombázója Tel-Aviv légi­terét, miután a város északi részére több bombát dobott s ma délelőtt 10 óráig tíz nap óta először nem volt légiriadó Tel-Avivban. Az új állam fővárosa pél­dátlan fegyelemmel és csodá­latos nyugodtsággal viselt­e az angol-arab légitámadásokat, ennek egyszerű magyarázata az is, hogy a lakosság nagy százaléka már Európa külön­böző városaiban végigszen­vedte a bombázásokat. Tel- Tel-Avivban a tíznapos bom­bázás alatt nyoma sem volt a pánik­nak, nagyon sok fontos hadiüzem­ben a munka még akkor sem szünetelt, amikor a repülő­gépek a város felett voltak. Az egyiptomiak tagadták Héderváry Károly horvát bánt, bízta meg a kormány ala­kítássa .­ A Bécsből hazatérő fzekerlét nagy tömeg a pá­lyaudvaron óriási lelkesedés­sel fogadta és kocsijából, a lo­vakat kifogta. A szabadelvű­párt a politikában szokatlan hűséggel kitartott Wekerle me­llett és visszautasította Kiment, aki ekkor megbízatá­sáról lemondott. Ezeknek az eseményeknek hatása az lett, hogy a főrendiház a vissza­­küldött javaslatot elfogadta. Wekerle újbóli lemondása­­ jelentéseikben, hogy templo­mokat, kórházakat és kliniká­kat bombáztak volna. Tagad­ták azt is, hogy az utolsó 24 órában légitámadást hajtot­tak volna végre a főváros el­len s azt állították, hogy csu­pán felderítési akciót végez­tek. Sajnos, a tény, az hogy Tel-Aviv egyik kórháza, egy magánszanatórium és egyik poliklinikája kapott bomba­­találatot, orvosok, ápolónők és kór­házi ápoltak vannak az ál­­dozatok között. Az utolsó 24 órában pedig az angol-arab légihaderő nem felderítéseket végzett Tel- Aviv fölött, hanem hatalmas bombákat dobott le kórházak­ra és üzemekre. Harc Tel-Avivért Tel-Avivtól 16 kilométerre, Kamié előtt elkeseredett har­cok folynak. Az ágyúk tompa dörgése már behallatszik. Kamiénál a Haganával egye­sült ECEL-osz­tagok harcol­nak, elsősorban ők védik a Tel-Aviv felé vezető utat. Íga­után Bánffy Dezső lett a mi­niszterelnök, aki a legna­gyobb eréi­­vel vette kezébe az ügyet. A főrendiház­­ingadozó többségének megszilárdítására persubot alkalmazó­­, azon javaslatára­ a király előkelő közéleti férfiakat kinevezett főrendekké, akiknek szavaz­a­­zatával biztosítani lehetett azt, hogy a főrendiház végül az összes javaslatokat elfo­gadta. Affliardi bécsi pápai nuncius ezekben a viharos időkben meglátogatta Eszter­gomban Vaszary hercegprí­zán utolsó csepp vérükig. Az ECEL-katoná­k közül ed­dig még egyetlenegy sem esett fogságba jelszavuk, hogy élve nem kerülnek az ellenség ke­zére s ha más választás nincs, az utolsó pillanatban önkezük­kel vetnek véget életüknek. Tel-Avivot a legtökéleteseb­ben megerősítették. A sánc­­munkák éjjel-nappal folynak s azokat, akiket nem vittek ki fegyverrel a frontokra, erő­dítési munkákra rendelték. Az arab vágy, hogy Jeruzsá­lem elfoglalása után Tel- Avivba vonulnak be, még ak­kor sem sikerül, ha a hét arab állam, amely a 600.000 lakosú új zsidó állam ellen háborút visel nem tesz eleget az UNO biztonsági tanácsa szü­zet afessfa parancsának és to­vább harcol a zsidó hadsereg ellen. — Tel-Aviv — mondta teg­nap nekünk egy magasrangú Hagana-tiszt — csak ak­kkor juthat az ellenség kezére, ha csak csecsemők és tíz­ éven aluli gyerekek maradnak meg a város lakói közül, most.. Mikor Bánffyt a kép­­viselőházba el­yei m­­­iatt m­ég inter­pellálták, Bánffy Agliandi el­járását illetéktelen beavatko­zásnak« mi­ősíttette. Bánffy beszédének Teivé­kezűs­énye az lett, hogy Kálnok­! Custor, a Monarchia külügyminisztere megbukott és Agliardit állot­más helyéről visszahívták. így zárult le az egyházpolitikai korszak, a szabadelvűség esz­méjének fényes győzelmével. Kiépült­­ és megszilárdult az állami­ jogrend, a vallásos ér­zés sérelme nélkül. Tel-Aviv bombazáporban Jeruzsálem utolsó órái Jeruzsálemben, amikor ezt a tudósítást írjuk, nemcsak házról-házra, hanem szobáról­­s­zobára folyik a harc. Az Óvárosban minden órában el­keseredettebb a küzdelem. Földalatti folyosókban, kata­kombákban, sikátorokban arab hullahegyeken jutnak előre a zsidó véderők. A Szentváros új negyedeinek főutcáin ro­hamot vezényelnek a benyo­mult arab katonák ellen, pergőtűzben indulnak újabb és újabb Hagana-osztagok a város felszabadíására. Három oldalról támadják az arab csapatok Jeruzsálemet s a teljes bekerítés veszélye fe­nyegeti e percben. A 100.000 főnyi lakosság az utolsó két hét alatt emberfeletti módon vette ki részét a szenvedésekből. Víz nincsen már a város­ban s az élelmiszer teljesen fogytán van, a Vöröskereszt­nek az a kísérlete, hogy vö­röskeresztes autókon csecse­mők­ és kisgyermekek számára Tejet ss élelmiszert szállítson Tel-Avivból, ma meghiúsult. Jeruzsálemben mintegy négyezer magyar zsidó él, helyzetük tragikus. A jeru­­zsálem­ei úgynevezett, magyar házakban is súlyos harcok folynak, a­ vallásos csoportok­hoz tartozó lakók közül sokan estek el A telavivi­­ magyar zsidó kolónia veszteséglistáját még nem állították missze, aho­­­gyan m­áig nincs pontos sta­tisztika arról, hogy az utolsó tíz nap alatt kányán vesztet­ték életüket a Tel-Avivot ért légitámadások következtében . Kányan sebez­tek meg a ma­gyar kólonát tagjai közül Délelőtt 10 óra után néhány perccel díjból meg­szólaltak a szirénák Tel Aviv-

Next