Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Japán, amely az utóbbi két évtizedben a világ második tőkés gazdasági hatalmává emelkedett, 1972 fordulóján szembekerült azzal a kényszerűséggel, hogy sokoldalúan felülvizsgálja eddigi politikáját. Nixon pekingi útjának bejelentése óta Tokió kénytelen volt rádöbbenni arra, hogy az új helyzetben az eddigitől eltérő formákat öltenek az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai, új módszerekkel kell rendeznie viszonyát Kínához. A kiindulópont természetszerűen a japán belpolitika, amely az utóbbi negyedszázadban a legszorosabban öszszefonódott a japán—amerikai kapcsolatokkal. Az amerikai atombombák elérték alapvető stratégiai céljukat: Japán egy amerikai megszállási monopólium keretében indult el a második világháború utáni gazdasági felemelkedés útján. A látványos gazdasági „csoda” tehát olyan körülmények között zajlott le, amelyeket belpolitikailag a tőkés világ talán legszilárdabb konzervatív uralma, külpolitikailag és katonailag pedig az egyoldalú amerikai lekötöttség jellemzett. Ami a belpolitikát illeti: Japánban a liberális-demokrata párt van hatalmon. Ez a konzervatív párt rendkívül szorosan és közvetlenül fonódik öszsze az uralkodó nagy monopóliumokkal. Emellett az ország sajátos történelmi és társadalmi helyzete, a feudális-patriarkális szokások továbbélő ereje és nem utolsósorban a császárság gondosan megőrzött intézménye miatt az uralkodó konzervatív párt továbbra is rendkívüli hatalommal rendelkezik Igaz, a legutóbbi időszakokban lezajlott választásokon a konzervatív kormánypárt főképpen a nagyvárosokban elveszített néhány pozíciót. Bá ----------1 Tokió Washington és Peking között ■