Világgazdaság, 1968. október (próbaszámok)

1968-10 / Próba szám

1968. OKTÓBER PRÓBASZÁM VH&GGAZDASÁG GAZDASÁGI TÁJÉKOZTATÓ LAP BEKÖSZÖNTŐ Új világgazdasági lap mutat­ványszámát tartja kezében a Ked­ves Olvasó. Új nemcsak abban az értelemben, hogy a jelenleg is megjelenő magyar napilapok szá­ma eggyel szaporodik; új, mert gazdasági napilapunk Magyaror­szágon eddig nem volt. Felvethető a kérdés, van-e va­lami sajátos oka annak, hogy ép­pen most jelenünk meg ilyen új­fajta­ sajtótermékkel. Természete­sen van. A gazdaságirányítás új rendsze­re közismerten nagyon megnövel­te a gazdálkodó egységek döntés­hez szükséges információigényét; különösen megnőtt az igény a kül­földi piacokról származó informá­ciótömeg iránt, hiszen — mi taga­dás — ez a fajta információ a régi gazdaságirányítási rendszer­ben csak a külső piacokkal köz­vetlenül érintkező szervek rendel­kezésére állt. Ma, amikor a ter­melővállalatok nyereségét közvet-T n f 7 T,••‡*'» '-‡ r ~-r­ 7 • Blnf @ .. • i-'r -- i- i'y1 «/ w ..•* w. sítéseik, illetve importbeszerzéseik eredménye, magától értetődő, hogy a vonatkozó információra igényt tartanak. Tegyük ehhez még hoz­zá, hogy a nyereségérdekeltségtől vezérelt külkereskedelmi vállala­toknak is ma több, mélyebb, sok­oldalúbb információra van szüksé­gük, mint az ■ „amechanizmusban”. Nehezen képzelhető el, hogy a mi­nisztériumok és egyéb, gazdasági kérdésekben érdekelt központi szervek érdemleges döntéseket hozhatnának például fejlesztési kérdésekben a Magyar Népköztár­saság külső piacai helyzetének is­merete, fejlődésük és várható fej­lődésük figyelemmel kísérése nél­kül. A Konjunktúra- és Piackutató Intézet és a Magyar Kereskedelmi Kamara úgy véli, hogy a népgaz­daság részéről ma felmerült való­ságos igényt elégít ki, úgy is mondhatnák, hiánycikket pótol a lap megjelentetésével. Szándé­kunk nemcsak az, hogy informál­junk a világgazdaság, a külső pia­cok és a magyar külkereskedelem helyzetéről; hozzá is szeretnénk segíteni Olvasóinkat, hogy az adott lehetőségek bonyolult szö­vevényében el tudjanak igazodni és ki tudják választani a maguk számára optimális megoldásokat. Nagyigényű a feladat, amivel indulunk. A bíráló szó, az észre­vételek, az igények bejelentése segítséget jelentene. Hálásak len­nénk, ha Kedves Olvasóink élné­nek azzal a lehetőséggel, hogy hoz­zájárulnának lapunk tartalmának formálásához. Éles vita a Nyugat-európai Unió ülésén RÓMA, OKTÓBER 22. — Élénk vi­ták és váratlan fordulatok közepette folyik a Nyugat-európai Unió — a hat közös piaci országot és Angliát tömö­rítő szervezet — miniszteri tanácsának értekezlete. A nyugat-európai integráció szem­pontjából jelentős tanácskozás első napján Franciaország képviselője szembefordult az ún. „Harmel-tervvel”. A belga külügyminiszter terve együtt­működést irányzott elő Angliával, ill. a többi csatlakozni óhajtó országgal, Dániával, Írországgal és Norvégiával. Lipkowski francia külügyi államtit­kár ellenvetése látszólag formai, való­jában lényegi volt: visszautasította azt a gondolatot, hogy az együttműködés lehetőségeinek kimunkálása és jelen­téstétel céljából kormányközi tanul­mány­csoportot állítsanak fel. A til­takozás hátterében az volt, hogy e csoportban többségi szavazattal is le­hetett volna határozatot hozni, holott a Nyugat-európai Unió egyéb szerve­zeteiben egyhangú határozathozatalra van szükség, tehát Franciaország szá­mára adva van a vétó lehetősége. A francia tiltakozás láttán a kon­ferencián részt vevő másik hat ország külön tanácskozásra gyűlt össze, annak eldöntésére, tovább haladjanak-e — Franciaország kihagyásával — a meg­kezdett úton. Medici olasz külügymi­niszter, a különtanácskozás elnöke, megállapította, hogy mind a hat ország kész Franciaország nélkül is tovább­folytatni az erőfeszítéseket a kívülálló országokkal való együttműködés fej­lesztésére. Az értekezlet második napján, ked­den a francia képviselő új kezdemé­nyezéssel állt elő, abban bízva, hogy ily módon megosztja a hatok sorait és az NSZK-t a maga oldalára állítja. Lipkowski újból elővette az Angliával kereskedelmi egyezmény kötését célzó francia—nyugatnémet javaslatot, amely nem tűzi célul Anglia felvételét a Kö­zös Piacba. Méltatta „Nagy-Britannia bátor” lépéseit a gazdasági nehézségek leküzdésére, de újból megismételte a francia álláspontot, amely szerint Ang­lia még nem érett arra, hogy a Közös Piac tagja legyen. Leszögezte: a keres­kedelmi egyezmény gondolata nem he­lyettesíti a brit tagságot , nincs auto­matikus kapcsolat az egyezmény és Anglia felvétele között. Az ügy­es francia ellentámadás fel­színre hozta a közös piaci országok álláspontjának eltérő vonásait. Lahr nyugatnémet külügyi államtitkár azt mondotta, a belga javaslat és a keres­kedelmi egyezmény gondolata kiegé­szítik egymást. A kereskedelmi meg­állapodás — hangoztatta — nagy lépés lenne a belépés irányában, s lehetővé tenné, hogy Anglia felkészüljön rá, hogy a Közös Piac tagja legyen. Chalfont brit államminiszter emlé­keztetett arra, hogy Anglia ellenzi a kereskedelmi egyezmény tervét, mi­után az nincs egyértelműen összekap­csolva Anglia felvételével. Leszögezte, hogy a csatlakozás gondolata továbbra is pillére Anglia európai politikájának. Olaszország és a Benelux-országok képviselői kifejezésre juttatták: úgy vélik, a kereskedelmi egyezmény terve elvérzett a Közös Piac miniszteri taná­csának szeptemberi ülésén, s ezzel meg­nyílt az út a problémák új megköze­lítése felé. Megfigyelők szerint Bonn ingadozó magatartása, az a körülmény, hogy húzódozik a Franciaországgal való szembefordulástól, valószínűleg arra vezet, hogy a kérdés újból elodázódik. Valószínűleg újabb , de csupán tájé­koztató jellegű — vita lesz a javasla­tokról a Közös Piac következő, novem­ber 4-i miniszteri értekezletén —, ahol Anglia nem lesz jelen. E kérdések a NATO miniszteri tanácsának napirend­jén is szerepelnek majd, de ott Anglia képviselője is jelen lesz. Erre a meg­beszélésre még ebben a hónapban sor kerül. Megszűnik a szovjet-brazil kisring Rio de Janeiro, október 17. — A Szovjetunió és Brazília érvénytelení­tette bilaterális kereskedelmi egyezmé­nyét, amely a kétoldalú kereskedelem klsringszámlán való kiegyenlítését ír­ta elő. Ezentúl konvertibilis valutában folytatja egymás közötti kereskedel­mét. A döntést A. D. Netto brazil pénzügy­miniszter jelentette be, mi­után tanácskozást folytatott a Szovjet­unió nagykövetével és kereskedelmi attaséjával. A pénzügyminiszter és a szovjet diplomaták tárgyalásán hozott határozattal kapcsolatban a brazil pénzügyminisztériumban elmondták, hogy a bilaterális klíring-rendszer torzulásokat okozott az árustruktúrá­ban, elsősorban a fizetések rugalmat­lansága következtében, mert a meg­köthető tranzakciók összegét korlátoz­ta a klring-számla egyenlege. A bilaterális elszámolási rendszert 1959- ben vezették, be a Szovjetunió és Brazília között, és kezdetben kedvezően hatott. A szovjet—brazil árucsereforgalom 1963-ban érte el csúcspontját, a 77 millió dollárt. Az­óta hanyatlik és 1967-ben már csak 45 mil­lió dollár volt. A kétoldalú forgalomban a Szovjetunió elsősorban kőolajat, búzát és — kisebb mennyiségben — színesfémeket szál­lított. Brazília kávé, gyapot és kakaó szál­lításával viszonozta ezt. TARTALOMBÓL • A szocialista országok gazdasága • A gyümölcsexport gondja • Export-versenytárgyalás 0 Propagandaköltség - adóteher 0 Árupiaci jelentések A külkereskedelmi stratégiáról Az utóbbi másfél-két évben a köz­­gazdasági sajtóban több, a Magyaror­szág gazdasági helyzetének megfelelő legjobb külkereskedelmi stratégiát tár­gyaló tanulmány, eszmefuttatás látott napvilágot. A cikkírók között voltak, akik a mezőgazdaság fejlesztésében és a mezőgazdasági és élelmiszerexport­ban látták a lehetőségeket. Mások vitá­ba szállva e nézettel arra mutattak, rá, hogy a nemzetközi árucsere-forgalom­ban leggyorsabban a gépek forgalma emelkedik. Ezért amellett szálltak sík­ra, hogy növelni kell a gépek arányát — mindenekelőtt a nem szocialista or­szágokkal folytatot­t forgalmunkban. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy Magyarország — gazdasági fejlettségé­nek adott szintjén — reálisan csak sze­rény eredményeket érhet el azokon a nyugati piacokon, ahol az éles verseny, a magas műszaki követelmény a jel­lemző. Kifejtették azt a nézetet is, hogy a külkereskedelmi mérleg kívá­natos egyensúlyát talán nem az export dinamikus fejlesztésével, hanem egy mérsékelt exportfejlesztést előirányoz­va és jelentős importhelyettesítő beru­házásokkal kell biztosítani. E fontos és a nemzetközi munkameg­osztásba való beilleszkedésünket meg­határozó és az egész gazdaságpoliti­kánkat alapjaiban érintő kérdésben most nem kívánunk állást foglalni. Egy tényre fel kívánjuk azonban a figyel­met hívni. A gazdasági mechanizmus reformjának egyik kiinduló pontja és lényeges követelménye, hogy elősegít­se az ország beilleszkedését a nemzet­közi munkamegosztásba, szerves kap­csolatot hozzon létre, a külső és a bel­ső piac között. Ez a folyamat jelent­kezik már, például: a termelővállala­tok ma már közvetlenül érzik a külső piacok hatását. Úgy véljük, hogy a helyes külkeres­kedelmi stratégiát — ha a mechaniz­musreform szellemében kívánunk tevé­kenykedni — a vállalatok aktív részvé­telével kell eldönteni. Egyes jelek azt mutatják, hogy az új mechanizmus­ban még nem teljesen érvényesül a vál­lalatok egy részénél az exportérdekelt­ség. Itt türelemre van szükség és ki kell várni, hogy a mechanizmus a ha­tását teljesebben kifejthesse. Ez a hatás gyakorlati választ adhat olyan, a kül­kereskedelmi stratégiával összefüggő kérdésekre is, amelyekről jelenleg a vita elméleti síkon folyik. Az új gazda­sági mechanizmus logikájához hozzá­tartozik, hogy nagyobb teret adunk a vállalati önállóságnak, a vállalati kez­deményezésnek és bízunk benne, hogy a gazdasági szabályozó eszközök képe­sek olyan tartalékokat felszínre hozni, amelyeket eddig központilag nem, vagy csak részlegesen tudtunk mozgósítani. Ezért a külkereskedelmi stratégiánk­ról folyó vita részben a vállalatok ál­tal kifejtett konkrét gazdasági cseleke­detek tanulmányozása, szintetizálása út­ján oldható meg. Ha a gazdasági ösz­tönzők helyesen hatnak — és úgy vél­jük, hogy ha némi korrekcióra sor is kerül, ezek alapjában most is helye­sen hatnak —, akkor a vállalatok meg fogják találni a külföldi piacon elő­nyösen értékesíthető termékeket és ter­mékcsoportokat. Ez együtt jár feltehetően az állam ál­tal nyújtandó tudatos preferenciákkal, hogy a vállalatok számára vonzó legyen a részvétel a nemzetközi munkameg­osztásban. A vállalatoknak adott pre­ferenciák hatását nem lehet teljesen előre­­felmérni, hiszen a vállalatoknak lehetőséget biztosítunk, de rajtuk mú­lik, hogy ezekkel milyen mértékben él­nek. Teljes valószínűségg­el szó —Ada­tunk azonban rá, hogy ezeknek a pre­ferenciáknak hatása . Véleményünk az, hogy a vállalati te­vékenységben — ha nem is teljesen —, de jelentős mértékben megkaphatjuk a választ, hogy milyen ágazatokat érde­mes az export hatékony növeléséért fejleszteni. Ebben a tekintetben a VILÁGGAZDASÁG feladatának érzi, hogy a lehetőségeket a vállalatok a lap hasábjain feltárja. Véleményüket vár­juk, hogy mint a termelés, — remélhe­tőleg holnap már a piacok — legjobb ismerői, milyen úton, milyen eszközök­kel látják biztosítottnak az erőteljesebb bekapcsolódást, a nemzetközi munka­megosztásba. Így a vállalatok tevékeny részvételével alakíthatjuk ki az ország érdekeinek legjobban megfelelő külke­reskedelmi stratégiát. Dr. Rédei Jenő KOHÁSZATUNK JÖVŐJÉRŐL Az átgondolt, megfontolt irányelveket megtölteni tartalommal, nem kis fel­adat. Ez vár az elkövetkezendő években a vas- és színesfémkohászatra is. A közel­múltban a Külkeresk­edelmi Minisztérium által elfogadott irányelvek alapján elkészült a vas- és színesfémkohászat külkereskedelmi forgalmára vonatkozó negyedik ötéves terv koncepciótervezete. E tervezet mindazokat a helyes elveket és reális lehetőségeket gyűjtötte össze, amelyek a külkereskedelmi forgalmunkat előnyösen befolyásolják. Egyben segítséget nyújtanak a kohászat hazai bázisának fejlesztéséhez. A vas- és színesfémkohászatnak jelenlegi termelését 1970—75 között jelentős mértékben növelni kell. A tőkés fizetési mérlegünk javítása végett a gazdaságos exportot tovább szükséges bővíteni. A külkereskedelem — a lehetőségek figye­lembevételével — egyik alapvető kérdésnek tartja, hogy a hengereltáru-exportból a következő 5 év folyamán évi 20—22 millió dolláros többletet érjünk el. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a hazai kohászat műszaki fejlesztése, új, mo­dernebb technológiák bevezetése, az elavult gépek kicserélése. A cél, a világpiacon gazdaságos hengerelt árukkal megjelenni, többletdevizát szerezni a népgazdaság­nak. A többletdeviza eléréséhez pedig nélkülözhetetlen a hazai fejlesztés. A kohászatnak­ 1975-ig el kell érnie, hogy Magyarország és a szocialista orszá­gok közötti acélforgalom kiegyensúlyozott legyen. Arra kell törekedni, hogy a baráti országokból a behozatal jelentősen segítse a hazai feketefém-ellátást. Tőkés viszonylatokból a hengereltáru-import növekedése csak akkor engedhető meg, ha azt megfelelő exporttételekkel ellensúlyozni tudjuk. Köztudott tény, hogy a magyar színesfémkohászat döntően import alapanyag­bázisra épül. Ebből következik, hogy a hazai feldolgozás színvonala nemcsak a kohászatnak, hanem a kapcsolódó iparágaknak fejlesztését is meghatározza. Ma sem teljesen megoldott a hulladékfeldolgozás. A fejlesztésnél ezzel is számolni kell, elsősorban az import csökkentése végett. Nagy jelentőségűek az irányelvek, öt évre meghatározzák a kohászat pers­pektíváját. Itt azok az elképzelések, reális lehetőségek láttak napvilágot, ame­lyek a fizetési mérlegre is hatással vannak. 1975-ig még jó néhány esztendő van az iparág előtt. Mégis, már most kell előkészíteni a tennivalókat, felkészülni a világpiaci igények kielégítésére. A GNP alakulása a tőkés országokban KÖLN, OKTÓBER 17. — A Nyugat­német Ipari Intézet kimutatása szerint Japán egyre jobban megközelíti Nyu­­gat-Németországot a bruttó társadalmi termék (GNP) ranglistája második he­lyének megszerzésében. Az első helyen az Egyesült Államok áll, melynek bruttó nemzeti terméke 1967-ben 764 700 millió dollár volt; a második helyen az NSZK állt, 120 900 millió dollárral, s azt szorosan követte Japán 115 662 mil­lió dollárral. .Japán, melynek bruttó nemzeti ter­méke öt év­ alatt megkétszereződött, 1967-ben megelőzte Franciaországot (108 912 millió dollár) és Angliát (80 962 millió dollár). A hatodik helyen Olaszország áll (66 962 millió dollár), majd Kanada következik (57 412), utána Hollandia (22 750), Svédország (22 250) és Belgium (19 537). ÁLLAMOSÍTJÁK A MONTECA­TINI-EDISON CÉGET? RÓMA, OKTÓBER 18. — Az olasz fő­városban elterjedt, hogy a Montecatini— Edison — az angol ICI után Európa második legnagyobb vegyipari trösztje — a két hatalmas olasz állami vállalat, az ENI és az IRI ellenőrzése alá kerül. A kormány szóvivője elismerte, hogy az állam „növekvő érdeklődéssel” tekint az olasz ipar vegyi- és petrolkémiai szektoraira. A kormány szóvivője ugyan­akkor nem volt hajlandó nyilatkozni ar­ról, hogy az ENI és az IRI valóban részvénytöbbséget nyert-e a két évvel ezelőtt, a Montecatini és Edison cégek összeolvadásából alakult Montedison vállalatban. Jólinf­orm­ál­t körök szerint az ENI és az IRI az elmúlt hónapok folyamán fo­kozatosan vásároltak fel Montedison részvényeket a tőzsdén és úgy hiszik, hogy jelenlegi, 749 500 millió lírás ré­szesedésük körülbelül ugyanannyi, mint azé a tr­­igánszindikátusé, mely eddig el­lenőrzése alatt tartotta a Montedisont. Az állami ipar minisztere kijelentette, hogy az állam érdeklődése a Montedi­son cég iránt összefügg azzal az általá­nos szereppel, melyet az ENI és az IRI játszanak az olasz nemzetgazdaság fej­lesztési programjában. Megfigyelők eb­ből azt a következtetést vonják le, hogy Olaszország egész vegyiparának racio­nalizálásáról van szó — az ENI a Mont­edison vegyipari projektumait saját petrolkémiai üzemeivel kapcsolhatja össze, míg az IRI az elosztás és az érté­kesítés feladatát oldja meg. A kormány lépését minden oldalról támadják, főleg a titkosan végrehajtott részvényvásárlások miatt. ■ SEflS ■ N­ mm mjr pljpiREyK. 9 Tárgyalások kezdődtek Málta és a Közös Piac között a kereskedelmi együttműködésről, ami esetleg a sziget­­ország teljesjogú tagságához vezethet. A máltai emlékirat első lépésként azt kéri, hogy a közösség függessze fel a máltai cikkekre kivetett vámot, s en­nek fejében Málta részleges tarifale­szállítást hajt végre.­­ Svéd, dán és norvég parlamenti kép­viselők küldöttsége kereste fel az EFTA központját, ahol tájékoztatást kaptak a szervezet működéséről. A 21 tagú kül­döttség látogatást tett a GATT székhe­lyén is. • A FAO tanácsa jóváhagyta azt a tervet, amely szerint az első nemzet­közi értekezletet a mezőgazdasági okta­tásról és képzésről Koppenhágában tart­sák meg 1970-ben. A konferenciának a FAO-n kívül védnöke lesz az UNESCO és az ILO is.­­ Brandt nyugatnérm­et külügymi­niszter argentínai látogatásának ered­ményeként technikai együttműködési egyezmény terve körvonalazódik a két ország között. Az argentin külügymi­niszter szerint lefektették az egyezmény alapjait, amely „igen sajátos és szokat­lan jellegű” technikai együttműködést irányoz elő a két ország között. • Ötnapos tanácskozás kezdődött Há­gában Indonézia jövő évi segélyezésé­ről. A kilenc országot felölelő kor­mányközi csoport fontolóra veszi In­donézia kérését, amely 1969-ben 500 millió dollárra vonatkozik. Indonézia idén 350 millió dollárt, tavaly 200 mil­lió dollárt kért. HÉTRŐL-HÉTRE

Next