Világgazdaság, 1968. október (próbaszámok)
1968-10 / Próba szám
1968. OKTÓBER PRÓBASZÁM VH&GGAZDASÁG GAZDASÁGI TÁJÉKOZTATÓ LAP BEKÖSZÖNTŐ Új világgazdasági lap mutatványszámát tartja kezében a Kedves Olvasó. Új nemcsak abban az értelemben, hogy a jelenleg is megjelenő magyar napilapok száma eggyel szaporodik; új, mert gazdasági napilapunk Magyarországon eddig nem volt. Felvethető a kérdés, van-e valami sajátos oka annak, hogy éppen most jelenünk meg ilyen újfajta sajtótermékkel. Természetesen van. A gazdaságirányítás új rendszere közismerten nagyon megnövelte a gazdálkodó egységek döntéshez szükséges információigényét; különösen megnőtt az igény a külföldi piacokról származó információtömeg iránt, hiszen — mi tagadás — ez a fajta információ a régi gazdaságirányítási rendszerben csak a külső piacokkal közvetlenül érintkező szervek rendelkezésére állt. Ma, amikor a termelővállalatok nyereségét közvet-T n f 7 T,••‡*'» '-‡ r ~-r 7 • Blnf @ .. • i-'r -- i- i'y1 «/ w ..•* w. sítéseik, illetve importbeszerzéseik eredménye, magától értetődő, hogy a vonatkozó információra igényt tartanak. Tegyük ehhez még hozzá, hogy a nyereségérdekeltségtől vezérelt külkereskedelmi vállalatoknak is ma több, mélyebb, sokoldalúbb információra van szükségük, mint az ■ „amechanizmusban”. Nehezen képzelhető el, hogy a minisztériumok és egyéb, gazdasági kérdésekben érdekelt központi szervek érdemleges döntéseket hozhatnának például fejlesztési kérdésekben a Magyar Népköztársaság külső piacai helyzetének ismerete, fejlődésük és várható fejlődésük figyelemmel kísérése nélkül. A Konjunktúra- és Piackutató Intézet és a Magyar Kereskedelmi Kamara úgy véli, hogy a népgazdaság részéről ma felmerült valóságos igényt elégít ki, úgy is mondhatnák, hiánycikket pótol a lap megjelentetésével. Szándékunk nemcsak az, hogy informáljunk a világgazdaság, a külső piacok és a magyar külkereskedelem helyzetéről; hozzá is szeretnénk segíteni Olvasóinkat, hogy az adott lehetőségek bonyolult szövevényében el tudjanak igazodni és ki tudják választani a maguk számára optimális megoldásokat. Nagyigényű a feladat, amivel indulunk. A bíráló szó, az észrevételek, az igények bejelentése segítséget jelentene. Hálásak lennénk, ha Kedves Olvasóink élnének azzal a lehetőséggel, hogy hozzájárulnának lapunk tartalmának formálásához. Éles vita a Nyugat-európai Unió ülésén RÓMA, OKTÓBER 22. — Élénk viták és váratlan fordulatok közepette folyik a Nyugat-európai Unió — a hat közös piaci országot és Angliát tömörítő szervezet — miniszteri tanácsának értekezlete. A nyugat-európai integráció szempontjából jelentős tanácskozás első napján Franciaország képviselője szembefordult az ún. „Harmel-tervvel”. A belga külügyminiszter terve együttműködést irányzott elő Angliával, ill. a többi csatlakozni óhajtó országgal, Dániával, Írországgal és Norvégiával. Lipkowski francia külügyi államtitkár ellenvetése látszólag formai, valójában lényegi volt: visszautasította azt a gondolatot, hogy az együttműködés lehetőségeinek kimunkálása és jelentéstétel céljából kormányközi tanulmánycsoportot állítsanak fel. A tiltakozás hátterében az volt, hogy e csoportban többségi szavazattal is lehetett volna határozatot hozni, holott a Nyugat-európai Unió egyéb szervezeteiben egyhangú határozathozatalra van szükség, tehát Franciaország számára adva van a vétó lehetősége. A francia tiltakozás láttán a konferencián részt vevő másik hat ország külön tanácskozásra gyűlt össze, annak eldöntésére, tovább haladjanak-e — Franciaország kihagyásával — a megkezdett úton. Medici olasz külügyminiszter, a különtanácskozás elnöke, megállapította, hogy mind a hat ország kész Franciaország nélkül is továbbfolytatni az erőfeszítéseket a kívülálló országokkal való együttműködés fejlesztésére. Az értekezlet második napján, kedden a francia képviselő új kezdeményezéssel állt elő, abban bízva, hogy ily módon megosztja a hatok sorait és az NSZK-t a maga oldalára állítja. Lipkowski újból elővette az Angliával kereskedelmi egyezmény kötését célzó francia—nyugatnémet javaslatot, amely nem tűzi célul Anglia felvételét a Közös Piacba. Méltatta „Nagy-Britannia bátor” lépéseit a gazdasági nehézségek leküzdésére, de újból megismételte a francia álláspontot, amely szerint Anglia még nem érett arra, hogy a Közös Piac tagja legyen. Leszögezte: a kereskedelmi egyezmény gondolata nem helyettesíti a brit tagságot , nincs automatikus kapcsolat az egyezmény és Anglia felvétele között. Az ügyes francia ellentámadás felszínre hozta a közös piaci országok álláspontjának eltérő vonásait. Lahr nyugatnémet külügyi államtitkár azt mondotta, a belga javaslat és a kereskedelmi egyezmény gondolata kiegészítik egymást. A kereskedelmi megállapodás — hangoztatta — nagy lépés lenne a belépés irányában, s lehetővé tenné, hogy Anglia felkészüljön rá, hogy a Közös Piac tagja legyen. Chalfont brit államminiszter emlékeztetett arra, hogy Anglia ellenzi a kereskedelmi egyezmény tervét, miután az nincs egyértelműen összekapcsolva Anglia felvételével. Leszögezte, hogy a csatlakozás gondolata továbbra is pillére Anglia európai politikájának. Olaszország és a Benelux-országok képviselői kifejezésre juttatták: úgy vélik, a kereskedelmi egyezmény terve elvérzett a Közös Piac miniszteri tanácsának szeptemberi ülésén, s ezzel megnyílt az út a problémák új megközelítése felé. Megfigyelők szerint Bonn ingadozó magatartása, az a körülmény, hogy húzódozik a Franciaországgal való szembefordulástól, valószínűleg arra vezet, hogy a kérdés újból elodázódik. Valószínűleg újabb , de csupán tájékoztató jellegű — vita lesz a javaslatokról a Közös Piac következő, november 4-i miniszteri értekezletén —, ahol Anglia nem lesz jelen. E kérdések a NATO miniszteri tanácsának napirendjén is szerepelnek majd, de ott Anglia képviselője is jelen lesz. Erre a megbeszélésre még ebben a hónapban sor kerül. Megszűnik a szovjet-brazil kisring Rio de Janeiro, október 17. — A Szovjetunió és Brazília érvénytelenítette bilaterális kereskedelmi egyezményét, amely a kétoldalú kereskedelem klsringszámlán való kiegyenlítését írta elő. Ezentúl konvertibilis valutában folytatja egymás közötti kereskedelmét. A döntést A. D. Netto brazil pénzügyminiszter jelentette be, miután tanácskozást folytatott a Szovjetunió nagykövetével és kereskedelmi attaséjával. A pénzügyminiszter és a szovjet diplomaták tárgyalásán hozott határozattal kapcsolatban a brazil pénzügyminisztériumban elmondták, hogy a bilaterális klíring-rendszer torzulásokat okozott az árustruktúrában, elsősorban a fizetések rugalmatlansága következtében, mert a megköthető tranzakciók összegét korlátozta a klring-számla egyenlege. A bilaterális elszámolási rendszert 1959- ben vezették, be a Szovjetunió és Brazília között, és kezdetben kedvezően hatott. A szovjet—brazil árucsereforgalom 1963-ban érte el csúcspontját, a 77 millió dollárt. Azóta hanyatlik és 1967-ben már csak 45 millió dollár volt. A kétoldalú forgalomban a Szovjetunió elsősorban kőolajat, búzát és — kisebb mennyiségben — színesfémeket szállított. Brazília kávé, gyapot és kakaó szállításával viszonozta ezt. TARTALOMBÓL • A szocialista országok gazdasága • A gyümölcsexport gondja • Export-versenytárgyalás 0 Propagandaköltség - adóteher 0 Árupiaci jelentések A külkereskedelmi stratégiáról Az utóbbi másfél-két évben a közgazdasági sajtóban több, a Magyarország gazdasági helyzetének megfelelő legjobb külkereskedelmi stratégiát tárgyaló tanulmány, eszmefuttatás látott napvilágot. A cikkírók között voltak, akik a mezőgazdaság fejlesztésében és a mezőgazdasági és élelmiszerexportban látták a lehetőségeket. Mások vitába szállva e nézettel arra mutattak, rá, hogy a nemzetközi árucsere-forgalomban leggyorsabban a gépek forgalma emelkedik. Ezért amellett szálltak síkra, hogy növelni kell a gépek arányát — mindenekelőtt a nem szocialista országokkal folytatott forgalmunkban. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy Magyarország — gazdasági fejlettségének adott szintjén — reálisan csak szerény eredményeket érhet el azokon a nyugati piacokon, ahol az éles verseny, a magas műszaki követelmény a jellemző. Kifejtették azt a nézetet is, hogy a külkereskedelmi mérleg kívánatos egyensúlyát talán nem az export dinamikus fejlesztésével, hanem egy mérsékelt exportfejlesztést előirányozva és jelentős importhelyettesítő beruházásokkal kell biztosítani. E fontos és a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedésünket meghatározó és az egész gazdaságpolitikánkat alapjaiban érintő kérdésben most nem kívánunk állást foglalni. Egy tényre fel kívánjuk azonban a figyelmet hívni. A gazdasági mechanizmus reformjának egyik kiinduló pontja és lényeges követelménye, hogy elősegítse az ország beilleszkedését a nemzetközi munkamegosztásba, szerves kapcsolatot hozzon létre, a külső és a belső piac között. Ez a folyamat jelentkezik már, például: a termelővállalatok ma már közvetlenül érzik a külső piacok hatását. Úgy véljük, hogy a helyes külkereskedelmi stratégiát — ha a mechanizmusreform szellemében kívánunk tevékenykedni — a vállalatok aktív részvételével kell eldönteni. Egyes jelek azt mutatják, hogy az új mechanizmusban még nem teljesen érvényesül a vállalatok egy részénél az exportérdekeltség. Itt türelemre van szükség és ki kell várni, hogy a mechanizmus a hatását teljesebben kifejthesse. Ez a hatás gyakorlati választ adhat olyan, a külkereskedelmi stratégiával összefüggő kérdésekre is, amelyekről jelenleg a vita elméleti síkon folyik. Az új gazdasági mechanizmus logikájához hozzátartozik, hogy nagyobb teret adunk a vállalati önállóságnak, a vállalati kezdeményezésnek és bízunk benne, hogy a gazdasági szabályozó eszközök képesek olyan tartalékokat felszínre hozni, amelyeket eddig központilag nem, vagy csak részlegesen tudtunk mozgósítani. Ezért a külkereskedelmi stratégiánkról folyó vita részben a vállalatok által kifejtett konkrét gazdasági cselekedetek tanulmányozása, szintetizálása útján oldható meg. Ha a gazdasági ösztönzők helyesen hatnak — és úgy véljük, hogy ha némi korrekcióra sor is kerül, ezek alapjában most is helyesen hatnak —, akkor a vállalatok meg fogják találni a külföldi piacon előnyösen értékesíthető termékeket és termékcsoportokat. Ez együtt jár feltehetően az állam által nyújtandó tudatos preferenciákkal, hogy a vállalatok számára vonzó legyen a részvétel a nemzetközi munkamegosztásban. A vállalatoknak adott preferenciák hatását nem lehet teljesen előrefelmérni, hiszen a vállalatoknak lehetőséget biztosítunk, de rajtuk múlik, hogy ezekkel milyen mértékben élnek. Teljes valószínűséggel szó —Adatunk azonban rá, hogy ezeknek a preferenciáknak hatása . Véleményünk az, hogy a vállalati tevékenységben — ha nem is teljesen —, de jelentős mértékben megkaphatjuk a választ, hogy milyen ágazatokat érdemes az export hatékony növeléséért fejleszteni. Ebben a tekintetben a VILÁGGAZDASÁG feladatának érzi, hogy a lehetőségeket a vállalatok a lap hasábjain feltárja. Véleményüket várjuk, hogy mint a termelés, — remélhetőleg holnap már a piacok — legjobb ismerői, milyen úton, milyen eszközökkel látják biztosítottnak az erőteljesebb bekapcsolódást, a nemzetközi munkamegosztásba. Így a vállalatok tevékeny részvételével alakíthatjuk ki az ország érdekeinek legjobban megfelelő külkereskedelmi stratégiát. Dr. Rédei Jenő KOHÁSZATUNK JÖVŐJÉRŐL Az átgondolt, megfontolt irányelveket megtölteni tartalommal, nem kis feladat. Ez vár az elkövetkezendő években a vas- és színesfémkohászatra is. A közelmúltban a Külkereskedelmi Minisztérium által elfogadott irányelvek alapján elkészült a vas- és színesfémkohászat külkereskedelmi forgalmára vonatkozó negyedik ötéves terv koncepciótervezete. E tervezet mindazokat a helyes elveket és reális lehetőségeket gyűjtötte össze, amelyek a külkereskedelmi forgalmunkat előnyösen befolyásolják. Egyben segítséget nyújtanak a kohászat hazai bázisának fejlesztéséhez. A vas- és színesfémkohászatnak jelenlegi termelését 1970—75 között jelentős mértékben növelni kell. A tőkés fizetési mérlegünk javítása végett a gazdaságos exportot tovább szükséges bővíteni. A külkereskedelem — a lehetőségek figyelembevételével — egyik alapvető kérdésnek tartja, hogy a hengereltáru-exportból a következő 5 év folyamán évi 20—22 millió dolláros többletet érjünk el. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a hazai kohászat műszaki fejlesztése, új, modernebb technológiák bevezetése, az elavult gépek kicserélése. A cél, a világpiacon gazdaságos hengerelt árukkal megjelenni, többletdevizát szerezni a népgazdaságnak. A többletdeviza eléréséhez pedig nélkülözhetetlen a hazai fejlesztés. A kohászatnak 1975-ig el kell érnie, hogy Magyarország és a szocialista országok közötti acélforgalom kiegyensúlyozott legyen. Arra kell törekedni, hogy a baráti országokból a behozatal jelentősen segítse a hazai feketefém-ellátást. Tőkés viszonylatokból a hengereltáru-import növekedése csak akkor engedhető meg, ha azt megfelelő exporttételekkel ellensúlyozni tudjuk. Köztudott tény, hogy a magyar színesfémkohászat döntően import alapanyagbázisra épül. Ebből következik, hogy a hazai feldolgozás színvonala nemcsak a kohászatnak, hanem a kapcsolódó iparágaknak fejlesztését is meghatározza. Ma sem teljesen megoldott a hulladékfeldolgozás. A fejlesztésnél ezzel is számolni kell, elsősorban az import csökkentése végett. Nagy jelentőségűek az irányelvek, öt évre meghatározzák a kohászat perspektíváját. Itt azok az elképzelések, reális lehetőségek láttak napvilágot, amelyek a fizetési mérlegre is hatással vannak. 1975-ig még jó néhány esztendő van az iparág előtt. Mégis, már most kell előkészíteni a tennivalókat, felkészülni a világpiaci igények kielégítésére. A GNP alakulása a tőkés országokban KÖLN, OKTÓBER 17. — A Nyugatnémet Ipari Intézet kimutatása szerint Japán egyre jobban megközelíti Nyugat-Németországot a bruttó társadalmi termék (GNP) ranglistája második helyének megszerzésében. Az első helyen az Egyesült Államok áll, melynek bruttó nemzeti terméke 1967-ben 764 700 millió dollár volt; a második helyen az NSZK állt, 120 900 millió dollárral, s azt szorosan követte Japán 115 662 millió dollárral. .Japán, melynek bruttó nemzeti terméke öt év alatt megkétszereződött, 1967-ben megelőzte Franciaországot (108 912 millió dollár) és Angliát (80 962 millió dollár). A hatodik helyen Olaszország áll (66 962 millió dollár), majd Kanada következik (57 412), utána Hollandia (22 750), Svédország (22 250) és Belgium (19 537). ÁLLAMOSÍTJÁK A MONTECATINI-EDISON CÉGET? RÓMA, OKTÓBER 18. — Az olasz fővárosban elterjedt, hogy a Montecatini— Edison — az angol ICI után Európa második legnagyobb vegyipari trösztje — a két hatalmas olasz állami vállalat, az ENI és az IRI ellenőrzése alá kerül. A kormány szóvivője elismerte, hogy az állam „növekvő érdeklődéssel” tekint az olasz ipar vegyi- és petrolkémiai szektoraira. A kormány szóvivője ugyanakkor nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy az ENI és az IRI valóban részvénytöbbséget nyert-e a két évvel ezelőtt, a Montecatini és Edison cégek összeolvadásából alakult Montedison vállalatban. Jólinformált körök szerint az ENI és az IRI az elmúlt hónapok folyamán fokozatosan vásároltak fel Montedison részvényeket a tőzsdén és úgy hiszik, hogy jelenlegi, 749 500 millió lírás részesedésük körülbelül ugyanannyi, mint azé a trigánszindikátusé, mely eddig ellenőrzése alatt tartotta a Montedisont. Az állami ipar minisztere kijelentette, hogy az állam érdeklődése a Montedison cég iránt összefügg azzal az általános szereppel, melyet az ENI és az IRI játszanak az olasz nemzetgazdaság fejlesztési programjában. Megfigyelők ebből azt a következtetést vonják le, hogy Olaszország egész vegyiparának racionalizálásáról van szó — az ENI a Montedison vegyipari projektumait saját petrolkémiai üzemeivel kapcsolhatja össze, míg az IRI az elosztás és az értékesítés feladatát oldja meg. A kormány lépését minden oldalról támadják, főleg a titkosan végrehajtott részvényvásárlások miatt. ■ SEflS ■ N mm mjr pljpiREyK. 9 Tárgyalások kezdődtek Málta és a Közös Piac között a kereskedelmi együttműködésről, ami esetleg a szigetország teljesjogú tagságához vezethet. A máltai emlékirat első lépésként azt kéri, hogy a közösség függessze fel a máltai cikkekre kivetett vámot, s ennek fejében Málta részleges tarifaleszállítást hajt végre. Svéd, dán és norvég parlamenti képviselők küldöttsége kereste fel az EFTA központját, ahol tájékoztatást kaptak a szervezet működéséről. A 21 tagú küldöttség látogatást tett a GATT székhelyén is. • A FAO tanácsa jóváhagyta azt a tervet, amely szerint az első nemzetközi értekezletet a mezőgazdasági oktatásról és képzésről Koppenhágában tartsák meg 1970-ben. A konferenciának a FAO-n kívül védnöke lesz az UNESCO és az ILO is. Brandt nyugatnérmet külügyminiszter argentínai látogatásának eredményeként technikai együttműködési egyezmény terve körvonalazódik a két ország között. Az argentin külügyminiszter szerint lefektették az egyezmény alapjait, amely „igen sajátos és szokatlan jellegű” technikai együttműködést irányoz elő a két ország között. • Ötnapos tanácskozás kezdődött Hágában Indonézia jövő évi segélyezéséről. A kilenc országot felölelő kormányközi csoport fontolóra veszi Indonézia kérését, amely 1969-ben 500 millió dollárra vonatkozik. Indonézia idén 350 millió dollárt, tavaly 200 millió dollárt kért. HÉTRŐL-HÉTRE