Világgazdaság, 1968. december (1-15. mutatványszámok)

1968-12-03 / 1. mutatványszám

TILAG GAZDASÁG 1968. DECEMBER 3. KEDD MUTATVÁNYSZÁM 1. A FEJLETT TŐKÉSORSZÁGOK MEZŐGAZDASÁGA Párizs, december 2. — A Gazdasági Együttműködés­ és Fejlesztés Szervezete , amely a fejlett tőkésországokat tömö­ríti, a múlt hét végén földművelésügyi miniszteri értekezletet tartott. A megbe­szélésre a szervezet titkárságának a me­zőgazdaság közeli és távlati kilátásaival foglalkozó jelentése alapján került sor. Az OECD titkárságának jelentése hangsúlyozza, hogy a­ mezőgazdasági termelés növekedésének, a hozamok ja­vulásának üteme gyorsabb, mint a fo­gyasztási szükséglet növekedéséé. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik, akkor az OECD tagállamai, amelyek az 1961 és 1963 közötti időszakban még 1,5 mil­liárd dollárral több mezőgazdasági cik­ket importáltak, mint exportáltak, 1975- ben 2,2 milliárd dolláros, 1985-ben pe­dig már 3,3 milliárd dolláros export­­többletet érhetnek el a mezőgazdasági cikkek kereskedelmében. Az OECD jelentése nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a tagállamok megnövekedett exportálható feleslegé­nek, elsősorban a gabonának lesz-e más területeken piaca. Erre vonatko­zóan azonban felvilágosítást ad az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének korábban közzétett tanul­mánya. A FAO tanulmányából az derül ki, hogy a fejlett országok gabonafeles­legének elhelyezésére , aligha lesz majd lehetőség, a rendelkezésre álló készlet valószínűleg­ a szükséglet többszöröse lesz. Az OECD tagállamainak gabona­exportja 1975-ben (a rizstől eltekintve) 89,8 millió metrikus tonna lesz, 3 989 000 000 dollár értékben. Az export 1985-ben már 121 millió tonnám emel­kedik, 5 631 000 000 dollár értékben. Összehasonlításul: az 1961-től 1963-ig tartó időszakban az export évi átlaga 20,3 millió tonna volt, 700 millió dollár értékben. Ugyanakkor a gabona vetésterülete az OECD tagállamaiban 1985-ben általában kisebb lesz, csak Japánban számítanak 11 százalékos növekedésre. Svédország­ban előreláthatólag 35 százalékkal, Franciaországban pedig 8 százalékkal csökken a gabona vetésterülete. A kenyérgabona terén, s ez majdnem kizárólag búzát jelent, az OECD-orszá­­gok termelése — a jelentés szerint — 1975-ben 149 millió, 1985-ben pedig 169 millió tonnára emelkedik, a hatvanas évek elején termelt évi 112 millió ton­nával szemben. Mindezzel azonban nem tart lépést a fogyasztás emelkedése, ezért 1985-ben előreláthatólag 52,2 mil­lió tonnás exportfölösleg jelentkezik majd. . Ami a szemestakarmányt illeti, az exportfölösleg 1985-ben előreláthatólag 6,25 millió tonna lesz, a termelés pedig 386,8 millió tonna. Az OECD-országok cukortermelése — hozzá véve Ausztráliát és Új-Zélandot is — 1975-ben 20,3 millió, 1985-ben pe­dig 23,4 millió tonna lesz. Ezt a növeke­dést azonban az érdekelt országok fo­gyasztása könnyen felszívja majd, és az OECD területén kívüli országokból több importra lesz szükség. 1985-ben az im­portszükséglet 9 500 000 tonna lesz, az 1961—1963. évi 8,6 millió tonnával szemben. A tagállamok földművelésügyi mi­niszterei az értekezletről kiadott közle­mény szerint megállapították, hogy a mezőgazdasági cikkek piacát „a súlyos kiegyensúlyozatlanság” veszélye fenye­geti. Ezért „megfelelő intézkedéseket kell tenni már a közeljövőben, mert a problémákat öt vagy tíz év múlva ne­hezebb lesz megoldani”. A miniszterek közleménye megálla­pítja, hogy a termelésnek a szükségle­tet meghaladó mértékű növelése nem­csak a fejlettebb művelési módszerek eredménye, hanem az ártámogatás rendszerének következménye is. A mi­niszterek a tagállamoknak azt ajánlják, hogy a mezőgazdasági lakosság jövedel­mének emelése érdekében ne az ártá­mogatás eszközéhez folyamodjanak, ha­nem inkább a mezőgazdaság strukturá­lis módosítására fordítsák a pénzt. „A mezőgazdasági lakosság létszámá­nak apasztását, ezzel párhuzamosan a kisebb számú, de nagyobb terjedelmű gazdaságok rendszerére való áttérést a lehető leggyorsabb ütemben szükséges szorgalmazni, amennyire ezt az érdekelt országok szociális, demográfiai és gaz­dasági körülményei csak megengedik”, hangsúlyozza a miniszterek közleménye. A miniszterek ezenkívül kiemelik, hogy ezt a munkát az egyes kormányok nem végezhetik el külön-külön, hanem csak állandó nemzetközi tanácskozások útján, a „fejlesztés és a konstruktív me­zőgazdasági politikát” ugyanis közösen kell végrehajtani. Kristensen, az OECD főtitkára az ér­tekezleten mondott beszédében arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy nemcsak a gabonatermésben, hanem a tejtermé­kek, továbbá egyes gyümölcsökben és zöldségfélékben is mind nagyobb fölös­legek halmozódnak fel. Az ártámogatás rendszerét élesen elítélte, amely — mint mondotta — a látszólag kisgazdák tá­mogatását szolgálja, valójában azonban sokkal nagyobb mértékben segíti a nagy termelőket. (Reuter) LAPUNKRA VONATKOZÓ KÉR­DÉSEKBEN, HIRDETÉSI ÉS ELŐFIZE­TÉSI ÜGYEKBEN FELVILÁGOSÍTÁST NYÚJT SZERKESZTŐSÉGÜNK ÉS PROPAGANDA OSZTÁLYUNK A 314-155 TELEFONSZÁMON. VITA AZ INTEGRÁCIÓRÓL AZ NSZK ÉS AMERIKA KÖZÖTT Bonn, december 2. — A bonni kor­mány arra figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy saját gazdasági érde­kei ellen jár el, ha a Közös Piac és Anglia között kereskedelmi megállapo­dások­ kötését ellenzi. Mint mértékadó bonni forrásból közlik, Lahr külügyi államtitkár a múlt héten ilyen értelmű jegyzéket adott át Cabot Lodge ameri­kai nagykövetnek. Bonnban ezzel kapcsolatban hangsú­lyozzák, hogy az Egyesült Államok kö­zös piaci exportja tíz év alatt majdnem kétszer olyan gyorsan növekedett, mint összes exportja. Az Egyesült Államok exportja a Közös Piac létrejötte óta, 65 százalékkal növekedett, a hat nyugat­európai ország viszonylatában azonban 109 százalékos növekedést ért el. Azt is tagadják Bonnban, hogy a nyu­gat-európai gazdasági integráció követ­keztében a külkereskedelem korlátozód­na. Ezt arra is vonatkoztatják, ha a Közös Piac és Anglia, valamint a felvé­telre jelentkező többi ország között kölcsönös tarifaengedmények lépnének életbe. Franciaország és az NSZK február­ban vetette fel azt a javaslatot, hogy a Hatok Angliával és a többi jelentkező­vel kössenek kereskedelmi megállapo­dást, miután Angiin felvételére Párizs ellenállása miatt nem kerülhet sor. A washingtoni kormány Bonnban átadott jegyzékkel emelt szót e terv ellen. (Reuter) HÍREK Új-Delhi, november 30. — Az indiai élelmezési miniszter ismertette az 1968—1969. évi célkitűzéseket.. Ezek sze­rint kenyérgabonából 102 millió metri­kus tonna, jutából 6 900 000 bála, gya­potból 6 700 000 bála, olajosmagvakból 10 millió tonna, cukornádból 12 500 000 tonna termesztését irányozták elő. (Reuter) Tokió, december 2. — A japán pénz­ügyminisztérium közölte, hogy az állam külföldi tartalékai november végén 2 778 000 000 dollárt tettek ki, s ez új csúcseredmény. A tartalékok november­ben 224 millió dollárral növekedtek, egyrészt a külkereskedelmi mérleg igen kedvező alakulása, másrészt a hosszú lejáratú külföldi tőke beáramlása ered­ményeként. A minisztérium jelentése hozzáteszi, hogy decemberben a deviza­tartalék további emelkedése várható, mert Japán exportja az évszaknak meg­felelően előreláthatólag tovább fokozó­dik. Dakar, december 2. — Dttrek cseh­szlovák közlekedésügyi miniszterhe­lyettes Szenegál fővárosába érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson a két or­szág légiforgalmi együttműködéséről. A csehszlovák légiforgalmi küldöttség szerdán Marokkóba utazik. (Reuter) New York, december 2. — A Chase Manhattan Bank közölte, hogy a leg­nagyobb ügyfeleiknek számított ked­vezményes kamattételt, a „prime ra­­te”-et 6,25 százalékról 6,5 százalékra emeli. A módosítás a bank közlemé­nye szerint a kamatlábak emelkedő irányzatát tükrözi. A legnagyobb New York-i bank lépéséhez hamarosan más vezető bankok is csatlakoztak. (Reuter) London, november 30. — Angliában november 30-ával életbe lépett a „ke­reskedelmi leírásra” vonatkozó tör­vény, amely szigorú büntetést helyez kilátásba, ha bármilyen árucikket fél­revezető címkével látnak el vagy a va­lóságnak meg nem felelő állításokkal hirdetnek. A törvény a szolgáltatások hirdetésére is kiterjed. (Reuter)" WM uta-i /V­M • Ipari kooperáció a tőkéscégekkel • Új külkereskedelmi jogú vállalatok • A szocialista országok gazdasága A KGM kereskedelmi koncepciói A népgazdaság 1969. évi tervével össz­hangban a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium is kidolgozta a tárca jövő évi ter­vét, amelyben központi helyet foglalnak el a kereskedelmi koncepciók. A kohó- és gépipar a jövő évi értékesítési terve 7,5—8 százalékkal magasabb lesz az ideinél, vagyis nagyobb mértékben nő az országos átlagnál. Az exportot az ideinél 8 százalékkal magasabbra terve­zik, a gépipar kivitele azonban ennél is nagyobb mértékben nő, mert a kohá­szat exportját a nagy hazai kereslet miatt némileg csökkenteni­­kell. A már megkötött magánjogi szerző­dések arra utalnak, hogy 1969-ben a magyar gépipar a szocialista országok részére minden eddiginél nagyobb mennyiségű árut készít. Vállalataink ugyanis a szocialista országokban látják a legbiztosabb piacot, azokban jobb árat kapnak termékeikért, mint Nyugaton. Szocialista export esetén állami ártámo­gatáshoz is könnyebben hozzájutnak. A KGM felmérése szerint 1969-re a válla­latok nagyobb szocialista exportot ter­veznek, mint amekkorát az államközi szerződések kötelezővé tesznek az or­szág számára. Ezzel kapcsolatban a Ko­hó- és Gépipari Minisztériumban hang­súlyozták, hogy az államközi szerződé­seken túlmenő szocialista exportot el­sősorban azoknál a vállalatoknál támo­gatják, amelyek a többletexportot több­letimporttal kapcsolják össze. Állami szerveink ugyanis szükségesnek tartják, hogy a szocialista országok kereskedel­mében számunkra ma még erősen aktív mérleg egyensúlyba kerüljön. A napokban lezajlott tanácskozáson dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes­­bírálta azokat a vál­lalatainkat, amelyek indokolatlanul idegenkednek a szocialista országokból származó gépek, berendezések vásárlá­sától. Többnyire úgy térnek ki az im­port elől, hogy irreális vásárlási aján­latokat tesznek, teljesíthetetlenül rövid határidőre kérnek bonyolult gépeket. Az így kierőszakolt elutasító válasz után rendszerint nyugati cégeknek ad­ják a rendeléseket, kevésbé szigorú fel­tételekkel. A nemzetközi szakmai közvélemény értékelése szerint egyes szocialista or­szágok gépi berendezéseinek műszaki színvonala az utóbbi időben erősen ja­vult. Mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy a szovjet, csehszlovák, len­gyel, NDK gyártmányú gépek a magyar gépekkel nemcsak külföldön, hanem itthon is­ felveszik a versenyt. A ma­gyar gépipari vállalatoktól a külföldi gyártmányok versenye is megköveteli a gazdálkodás javítását. A beruházási célokra gyártott berendezések forgalma az utóbbi időben lelassult,­ vállalataink nehezebben tudják ezeket az áruikat értékesíteni. Ezért a hagyományos ke­reskedelmi szerződéseken túl a válla­latoknak olyan kooperációs lehetősége­ket is keresniük kell, amelyben Ma­­gyaroszág nem teljes berendezéseket, hanem részegységeket szállít külföldre vagy akár a hazai rendelőknek. Az ilyen kezdeményezéseket az állam fo­kozottan támogatja. A KGM koncepciói szerint jövőre a szocialista országokba nyolc, a tőkés­országokba pedig legalább tíz száza­lékkal kell növelni a gépexportot — ezt az arányt kö­vete­li meg az ország gazdasági helyzete, fizetési mérlege. A minisztérium nem tartja helyesnek, ha a vállalatok exportjukat csupán egyet­len vagy egy-két külföldi piacra kon­centrálják. Jóllehet az egy piacra való termelés nagyobb sorozatok gyártását teszi lehetővé, az ország fizetési mérle­gének egyensúlya megköveteli, hogy több piacot is keressenek és azokat stabilizálják. Szükség van a nyugati piacra is. Éppen a gépexport az, ame­lyet a külföldi országok — a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari cikkekkel el­lentétben — a legkevésbé korlátoznak, s mégis gépexportunknak alig tíz szá­zaléka meg csak nyugati piacra, ennek is csupán töredéke a fejlett tőkésorszá­gokba. A tőkés export elősegítése érde­kében helyesnek bizonyult, hogy a ma­gyar kereskedelmi kirendeltségek ál­lami státuszban levő munkatársainak számát csökkentették, s helyettük a vállalatok szakemberei dolgoznak a ki­­rendeltségeken. Ez a tendencia folyta­tódni fog, mert a vállalatok közvetlen megbízottai jobban tudják képviselni cégeiket, hatékonyabban segítik elő az üzletkötést. Az álla­m a jövőben nagyobb segítsé­get nyújt a nyugatra irányuló export fokozásához. A vállalatok forint és devizahiteleket kaphatnak, speciális megállapodások esetén vámkedvez­ményt is. Egy-egy esetben az általános gazdasági ösztönzőkön túlmenő ked­vezményekben is részesülhetnek azok a vállalatok, amelyek jó üzleteket köt­nek tőkéscégekkel, s ezzel szilárdítják az ország fizetési mérlegét. Csökkentik viszont az állami visszatérítést olyan esetekben, amikor az export fokozása a népgazdaság számára nem kívánatos. S. L. A tőkés valutarendszer nehézségei LONDON, DECEMBER 2. — A legutóbbi frank­ válság miatt egyre többen követelik a huszonnégy évvel ezelőtt létrehozott tőkés valutarendszer gyökeres megreformá­lását. Londonban, Párizsban és Bonnban is több gazda­sági vezető utalt arra, hogy hamarosan nemzetközi érte­kezleten kell valamilyen megoldást találni. Ilyen értekez­letre azonban az új amerikai elnök hivatalba lépése, 1969 január vége előtt aligha kerülhet sor. A mai rendszer 1944-ben az amerikai Bretton Woods­ban tartott értekezleten született meg. Ezen negyven-­ négy ország képviselői a tőkésvilág nemzetközi pénz­ügyeinek ellenőrzésére két testületet hoztak létre: a Nemzetközi Valuta Alapot (IMF) és a Világbankot. A Világbank feladata az, hogy pénzzel és szakértelem­mel segítse a tagállamok fejlődését. Az Alap pedig a biztonsági szelep feladatát tölti be, a beváltási árfolya­mokat szabályozza, a fizetési nehézségekbe került orszá­gokat segíti. A Bretton Woods-i konferencia óta száztizenegy szu­verén ország lépett a Nemzetközi Valuta Alap tagjai kö­zé, de nem csatlakoztak ahhoz sem a Szovjetunió, sem más szocialista országok, s Svájc is a távolmaradók közé tartozik. A Nemzetközi Valuta Alap valamennyi tagja arany­ban vagy amerikai dollárban rögzíti valutájának érté­két (finom unciánként 35 dolláros aranyárat véve alapul). Kötelezi magát arra, hogy az árfolyam ingadozásában nem enged egy százaléknál nagyobb eltérést, az árfolya­mot csak az Alappal folytatott előzetes tanácskozás után módosíthatja. Ha a valuta értékének védelméhez külföldi valutára van szüksége, azt rögzített árfolyamon az Alaptól vásárolhatja, amelyekhez a tagállamok hozzájá­rulásából rendelkezik eszközökkel. E rendszer bírálói elsősorban azzal érvelnek, hogy Bretton Woods-ban úgy képzelték, a vezető pénzügyi ha­talmak anyagi eszközeikhez igyekeznek majd­ mérni élet­­színvonalukat. Azt gondolták, hogy azok az országok, amelyek állandóan többet költenek, mint a bevételük, devalválják valutájukat, azok az országok viszont, ame­lyeknek fizetési mérlege állandóan aktív, emelik pénzük árfolyamát. A rendszer e vélemények szerint azért vált ingataggá, mert Amerika és Anglia éveken át deficites volt, de valutáját nem devalválta. Az NSZK viszont, amelynek valuta-árfolyamát 1949-ben, a gazdasági mély­pont idején állapították meg, azóta a nagy fellendülés ellenére is csak öt százalékkal emelte a márka értékét. Ez a helyzet arra ösztönzi a befektetőket, hogy spekulál­janak, számítva ennek vagy annak a valutának a de­valválására, illetve értékének emelésére. A legutóbbi válság is azzal kezdődött, hogy a gazdaságilag meggyen­gült Franciaországban megkezdődött a pénz menekülése NSZK-ba. A közgazdászok a rendszer gyengeségének orvoslására három­féle megoldást javasolnak: Rueff francia közgazdász, akinek felfogását De Gaulle elnök is magáévá tette, a tiszta aranyalap megveszte­gethetetlen fegyelméhez akar visszatérni. Ez azt jelen­tené, hogy az arany árát a világkereskedelem igényei­nek megfelelően kell emelni. Egy másik felfogás szerint új nemzetközi papírpénzt kell kreálni. Ez képezné a Nemzetközi Valuta Alapnál a tagállamok rendelkezésére bocsátandó póthitelt, a „speciális lehívási jogok” néven ismert és gyakran „pa­pír-aranynak” is nevezett rendszert. Ezek a speciális lehívási jogok ugyanis a tagállamok tartalékának részét képeznék. A harmadik javasolt gyógymód: rugalmasabbá kell tenni a valuták beváltási árfolyamát, lehetővé kell ten­ni, hogy tíz százalékkal is ingadozhassanak a rögzített árfolyamtól, felfelé vagy lefelé. Ez a központi bankok­nak több lehetőséget adna arra, hogy az ügyletektől a spekulációt elriasszák. A három javasolt gyógymóddal szemben komoly gaz­dasági és politikai természetű kifogások és akadályok merülnek fel. A pénzügyi szakértők szerint valószínűleg ez az oka annak, hogy mindeddig nem történtek komoly lépések a válságok kiküszöbölésére. (Reuter) Az OECD jelentése Anglia gazdasági helyzetéről London, november 30. — A Gazdasá­gi Együttműködés és Fejlesztés Szer­vezetének közgazdasági bizottsága bi­zakodva ítéli meg az angol gazdaság kilátásait, és Angliát képesnek tartja arra, hogy jövőre aktív külföldi fize­tési mérleget mutasson fel. A nyugat­európai országokat, az Egyesült Álla­mokat, Kanadát és Japánt felölelő szervezet Anglia helyzetéről kiadott je­lentésében elismeri, hogy Anglia kül­földi fizetési mérlege egy évvel a font devalválása után még mindig defici­tes, holott ebben az időszakban a vi­lágkereskedelem gyors ütemben növe­kedett. Ennek ellenére valószínűnek tartja, hogy 1969-ben a hosszú lejáratú tőkemozgást és a folyószámlát egyesítő fizetési mérleg tekintélyes aktívumot mutat majd ki. A jelentés az angolokat nem kecseg­teti azzal a­­reménnyel, hogy a nemrég szigorított gazdasági korlátozások eny­hülhetnek. „Szigorú gazdaságpolitikára van szükség a belföldi kereslet és sze­mélyi jövedelem korlátozása érdekében és folytatni kell az adó- és pénzpoliti­kai megszorításokat is.” — hangsú­lyozza a jelentés. Arra figyelmezteti továbbá a brit hatóságokat, hogy Ang­lia pénzügyi helyzetének javulása mindenekelőtt az ország saját erőfe­szítésein múlik s már nem szabad so­káig késlekedni a kézzelfogható ered­mények felmutatásával. (Reuter) SZOVJET-LENGYEL GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDTEK Varsói tudósítónktól. A szovjet-len­gyel gazdasági és tudományos együtt­működési bizottság hétfőn a lengyel fővárosban megkezdte VIII. ülésszakát. A szovjet küldöttséget Leszecsko miniszterelnök-helyettes, a lengyel de­legációt Jaroszewicz miniszterelnök­helyettes vezeti. A megbeszélések napi­rendjén a két ország gazdaságfejlesz­tési terveinek összehangolása szerepel, figyelembe véve a termelés szakosítá­sának és az ipari együttműködés lehe­tőségeit. Ebből a szempontból elsősor­ban a szerszámgépipar, a járműipar, az elektronika, a híradástechnika és a vegyipar jön számításba.

Next