Világgazdaság, 1969. január (1. évfolyam, 1-21. szám)

1969-01-03 / 1. szám

VILÁGGAZDASÁG I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1969. JANUÁR 3., PÉNTEK A FRANCIA-SZOVJET „NAGY BIZOTTSÁG” ÜLÉSE Párizs, január 2. — Csütörtökön 40 tagú szovjet küldöttség érkezett a francia fővárosba. A küldöttség veze­tője Kirillin akadémikus, miniszterel­­­nökhelyettes, a tudományos és techno­lógiai állami bizottság elnöke. A tagok közt van Loginov olajipari miniszter, Fjodorov, a petrokémiai ipar minisz­tere, Petrovszkij egészségügyi minisz­ter és Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. A szovjet küldöttsé­get a repülőtéren Debré külügyminisz­ter fogadta. A magas színvonalú küldöttség a két ország gazdasági, technikai és kulturá­lis együttműködéséről tárgyal, a fran­cia-szovjet „nagy bizottság” pénteken megnyíló ülésszakán. E testületet De Gaulle 1966-os moszkvai látogatása so­rán hívták életre, és általában évente kétszer ülésezik. Az együttműködési tárgyaláson bizo­nyára felfigyelnek arra, hogy a két or­szág közötti kereskedelem mérlege — hosszú évek óta először — Franciaország javára lendült ki. A múlt esztendőben a kölcsönös kereskedelem mérlege 263 millió frankos francia többlettel zárult. A Szovjetunióba irányuló francia ex­port majd megháromszorozódott az utóbbi esztendőben a hajóépítési szer­ződések, a Renaulttal kötött együttmű­ködési egyezmény, és sok millió pár ci­pőre feladott szovjet rendelések ered­ményeként. Franciaország nagy mennyiségű sze­net és kőolajipari terméket importált a Szovjetuniótól. A bizottság — előzetes jelentések szerint — áttekint különböző, a múlt­ban kötött megállapodásokat, amelyek többek között az űrkutatással, a nuk­leáris energia békés felhasználásával és a színes televízió gyártásával vannak kapcsolatban. Debré külügyminiszter, a francia küldöttség vezetője, üdvözlő beszédé­ben hangsúlyozta a francia—szovjet kapcsolatok, többi­­között a kereskedel­mi kapcsolatok fontosságát. „A két or­szág felismerte — hangoztatta Debré —, hogy nemcsak a javak, hanem a tudás és az elképzelések cseréjére is szükség van, hogy olyan légkör alakuljon ki, ami lehetővé teszi a két kormány szá­mára erőfeszítéseik egyesítését komoly problémák megoldása céljából.” (Reu­ter) Jelentés a Közös Piac kereskedelméről Brüsszel, január 2. — A hat közös paled ország a világ legnagyobb keres­kedelmi hatalma lett tízévi fennállása folyamán — hangoztatja a brüsszeli végrehajtó bizottság jelentése. Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg gazdasági közössége 1958. január 1-én jött létre. A jelentés közli, hogy a hatok im­portja mind a piachoz tartozó orszá­gokból, mind külső országokból — a világ importjának 29 százalékát tette ki 1967-ben, míg 1958-ban a hat ország csupán 22,6 százalékkal részesedett az importból. Ugyanebben az időben a kö­zösség exportja 23,7 százalékról a vi­lágexport 29,6 százalékára ugrott fel. A közös piaci országok importja 20 milliárd dollárral szárnyalja túl a má­sik nyugat-európai kereskedelmi tömb, az EFTA importját, ami pedig az ex­portot illeti, ez 25 milliárd dollárral nagyobb, mint az Egyesült Államok exportja. A Közös Piac Amerikába irányuló exportja az évtized folyamán 166 szá­zalékkal nőtt, 4423 millió dollárra. Im­portja az Egyesült Államokból 109 szá­zalékkal, 5859 millió dollárra emelke­dett. Az Egyesült Államok viszonylatában folyó export 1967-ben a külső orszá­gokba irányuló közös piaci export 14 százaléka volt, míg 1958-ban a hatok kivitelének csak 10 százaléka irányult az Egyesült Államokba. Az EFTA továbbra is a Közös Piac fő kereskedelmi partnere, részesedését a közösség importjából tíz év alatt 23 százalékra, az exportból pedig 33 szá­zalékra növelte. A Japánnal folytatott kereskedelem­ben a hatok importja 359, exportja pe- 320 százalékkal növekedett. Japán azon­ban még mindig csak 1,75 százalékkal részesedik a közösség importjában és 1,8 százalékkal az exportban. Ami a fejlődő országokat illeti, a je­lentés szerint ezekkel viszonylag lassan fejlődött a hatok kereskedelme 1958 és 1967 között. 1967-ben a hat tagállam összes importjának 37 százaléka szárma­zott a fejlődő világ országaiból, összes exportjuknak pedig 26,2 százaléka irá­nyult oda. A kelet-európai szocialista országok a tíz év alatt 7,3 százalékra emelték ré­szesedésüket a közösség importjában és 8 százalékra a hatok exportjából rájuk jutó részt. (Reuter) ISMÉT APADT AZ ANGOL DEVIZATARTALÉK London, január 2. — Az Angol Bank közli, hogy Anglia arany- és deviza­­tartalékának értéke decemberben 37 millió fonttal apadt. A kormány ebben a hónapban 39 millió font értékben tör­lesztett külföldi kölcsönöket, illetve azok kamatait. December végén a tarta­lék összértéke 1 009 000 000 font volt, a november végi 1 046 000 000 fonttal szemben. Anglia az utóbbi két hónap alatt majdnem 100 millió fontot volt kénytelen külföldi tartozások törleszté­sére fordítani. E törlesztések nélkül a brit tartalék ma meghaladná az 1,1 mil­liárd fontot. A decemberben esedékes törlesztéseket az Egyesült Államok, Ka­nada és a Nemzetközi Fizetések Bankja javára teljesítették. (Reuter) A VILÁGGAZDASÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK TELEFONSZÁMA 1969. JANUÁR 1-TŐL 180—830 Eredménytelen japán-amerikai tárgyalások a liberalizálásról Tokió, január 2. — December végén befejeződtek az Egyesült Államok és Japán képviselőinek megbeszélései és az amerikai küldöttség vezetője kije­lentette, csalódást okoztak a japán im­portkorlátozások enyhítésére irányuló tokiói javaslatok. A kétnapos értekezletet­— a novem­berben Genfben tartott tárgyalások folytatásaként — az amerikaiak kéré­sére rendezték meg, mert Washington rá akarja venni a japán kormányt, hogy tárja szélesebbre a kaput az amerikai export előtt. A japánok több import­­korlátozást tartanak érvényben, mint bármely más fejlett ipari ország. Az amerikai küldöttség hangoztatta az ér­tekezleten, hogy a japán korlátozások ellentétben állnak az Általános Keres­kedelmi és Tar­ifaegyezmm­té­ny (GATT) előírásaival. A japán, küldöttség vezetője ezzel szemben rámutatott, hogy Japán csak 1963-ban, a többi fejlett ipari országnál későbben kezdte meg az import libera­lizálását, ezért még nem áll készen a korlátozások teljes megszüntetésére. A megvitatott kérdésekről nem kö­zöltek részleteket. Tájékozott körök szerint az amerikai küldöttség azt kö­vetelte, hogy Japán a még mennyiségi korlátozás alá eső 121 árucikkből 38 cikkre vonatkozóan szüntesse meg a korlátozást. A japán kormány ellen­javaslatot terjesztett elő. Erre vonat­kozólag Washington később foglal majd állást. (Reuter) A CSEHSZLOVÁK­ NDK ÁRUFORGALOM 1969-BEN Berlini tudósítónktól­ Prágában aláírták az NDK és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság közötti 1969. évi áruforgalmi jegyzőkönyvet. A kölcsönös áruszállítások és szolgáltatá­sok értéke eléri a 3,5 milliárd deviza­márkát és ezzel túllépi a hosszúlejáratú megállapodás célkitűzését. Az NDK töb­bek között a következőket szállítja: szerszámgépek, építő- és útépítőgépek, élelmiszeripari berendezések, textilgé­pek, elektromos és elektronikai termé­kek, hidraulikák és armatúrák, sze­mély- és tehergépkocsik, földgépek és traktorok, vegyipari cikkek, műtrágya, barnaszén brikett, textilféleségek, búto­rok és műszaki fogyasztási cikkek. Csehszlovákia szállításai: szerszám­gépek, textil- és földgépek, építőelemek az elektromos- és elektronikai ipar szá­mára, közúti villamoskocsik, személy- és tehergépkocsik, hengerelt anyagok, kőszén, koksz, textíliák, cipők, elektro­mos háztartási készülékek és sor. • Az ez évi külkereskedelmi feladatokról • Drágulnak a húsipari termékek az NSZK-ban? • Csehszlovákia gazdasági helyzetéről KÖSZÖNTÖM a világgazdaságot írta: dr. Biró József külkereskedelmi miniszter Az új gazdaságirányítási rendszer az eddigiektől eltérően igen sokrétű tény­leges gazdálkodási tevékenységet vár a népgazdaság valamennyi területén a ve­zetőktől. Ma már nem elég elsősorban arra gondolni, hogy többet termeljünk. A terméket értékesíteni is kell, s ha a szükségletek változnak, az árutermelést ehhez kell minél gyorsabban igazíta­nunk. Ez jelenleg mindenki előtt egyér­telmű, a kérdés legtöbbször az, hogyan tudjuk a leggyorsabban érzékelni a piac változásait, hogy ennek megfelelő dön­téseket, intézkedéseket hozzunk. Örömmel kell üdvözölnöm ezért a mai naptól rendszeresen megjelenő „Vi­lággazdaságot”. E lap is lényegében az új gazdaságirányítás terméke. A Kon­­juktúra- és Piackutató Intézetnek, vala­mint a Magyar Kereskedelmi Kamará­nak eddig is jelentek meg különféle szakosított kiadványai, melyek azt a célt szolgálták, hogy a piaci életről, a kereslet-kínálat alakulásáról tájékoztas­sák az érdeklődőt. Úgy vélem azonban, hogy egy ilyen lap megjelenése, mely szinte naponta jut az olvasó kezéhez, épp a mai kor egyik legfontosabb követelményét kí­vánja szolgálni a gazdasági életben: a gyorsaságot. Valószínű, hogy az új lap, gyorsan megtalálja sajátosságainak megfelelő helyét — legalábbis erre lehe­tett következtetni az eddig megjelent mutatvány­számokból —, és sokoldalú alapos tájékoztatást nyújt a vállalatok, üzemek, intézmények, mezőgazdasági egységek vezetőinek, dolgozóinak. A hír­közlés napjainkban egyre nagyobb sze­repet kap, hiszen a változásokat igyek­szünk minél gyorsabban regisztrálni, majd az értesüléseket feldolgozni. Re­mélem és kívánom, hogy ehhez a mun­kához a lap minnél több segítséget ad­jon, s hasábjairól az olvasók sokoldalú információt kapjanak saját gazdasági tevékenységü­k kialakításához. A gazdasági informáltság a legkülön­félébb gazdasági, műszaki és adminiszt­ratív posztokon mind döntőbb fontossá­gú. Ez, — bár általánosan is igaz — a magyar népgazdaság helyzetét vizsgálva talán az általánosnál is nagyobb jelen­tőséggel bír. Ha végig­gondoljuk, hogy iparunk csaknem valamennyi nagyobb mennyiségű árut előállító ágazata je­lentős importanyagra szorul, s ennek ára, piaci helyzete döntően befolyásol­hatja gazdálkodásunkat, máris érzékel­hetjük, hogy a jól informáltság alapján hozott megfelelő döntéseknek milyen nagy jelentőségük van. Ha pedig a nemzeti jövedelem összetételére is né­zünk, akkor látnunk kell, hogy a nem­zeti jövedelemben az export 32—34 szá­zalékkal részesedik. E nagy szám egy­magában is elég súlyos érv, hogy meg­kívánja tőlünk az állandó jól informált­ságot. Természetesen nem közömbös, hogy milyen értékű a kapott információ, milyen színvonalon van feldolgozva, s így mennyire válik használhatóvá, gaz­dasági szakembereink „értékeivé”. A külkereskedelem mind nagyobb volu­mene ugyanis mind szélesebb körét érinti a termelő vállalatoknak, s ez szükségessé teszi a sokoldalú, színvo­nalas tájékoztatást. Remélem, az új lappal lényeges mó­don gazdagodnak majd a magyar sajtó tényközlő és érvelő lehetőségei. Nem­csak új színfolt a magyar sajtóban ha­nem hasznos segítőtársa is lesz a gazda­sági szakembereknek. Kívánom a most megjelent lap szerkesztő és újságíró kol­lektívájának, hogy sikerrel váltsák valóra terveiket. Béremelés a szovjet építőiparban A Reuter moszkvai tudósítója beszámol a Szovjetunió Kommunista­ Pártja Központi Bizottságának, a Minisz­tertanácsnak és a Szakszervezeti Szövetségnek közös rendeletéről, amely mintegy 25 százalékkal emeli az építő- és építőanyag-ipari dolgozók teljesítménybérét. A béremelés 9 millió dolgozót érint, és mintegy 1,5 mil­liárd rubel többletkiadást jelent az államnak. A béremelést az 1969. év folyamán fokozatosan ter­jesztik ki az egész országra, elsőnek február 1-én Szibé­ria és a csendes-óceáni partvidék munkásai kapják meg, utoljára — október 15-én — a Szovjetunió európai ré­szének dolgozói. A rendelet célja az indokolás szerint az, hogy gyor­sítsa az építőipar munkájának ütemét és javítsa a minő­séget. A Legfelső Tanács legutóbbi ülésszakán szigorú bírálat érte az építő- és építőanyag-ipart. Bajbakov mi­niszterelnök-helyettes, a Tervbizottság elnöke, elmondta, hogy nem mindig használják fel megfelelően az építke­zési beruházásokra szánt összegeket, és hogy sok épít­kezés, amely gazdasági szempontból létfontosságú, igen lassan halad. A rendelet utasítja az érdekelt szerveket, hogy meg­felelő intézkedésekkel javítsák az építő- és építőanyag­iparban a munka termelékenységét, és egyszerűsítsék az adminisztrációt. A Pravda ezzel kapcsolatban közölt cikke bejelenti, hogy ezentúl az építőipari szervezetek tervteljesítését nem a felhasznált anyag mennyisége alapján fogják szá­mítani. Ez a f­alkulálási rendszer ugyanis arra vezetett, hogy az építkezések első szakaszában, amikor az alapo­zás sok építőanyagot emészt fel, gyorsan dolgoztak, később azonban a munka haladása erősen lelassult. Ezentúl a befejezett építkezések száma alapján ítélik meg az építőipari vállalatok teljesítményét, írja a Pravda. Gazdasági eredmények és problémák Az óesztendő végén, az új esztendő küszöbén sok országban számba vették az elmúlt év eredményeit és felmérték az új év kilátásait. Az alábbiakban a nyugatnémet, az amerikai és a francia gazdasággal foglalkozó prognózisokat ismertettünk a Reuter és más hírügy­nökségek jelentései alapján. Bonn A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztériuma azt jósolja, hogy az NSZK gazdaságának névleges növekedése 6,5 százalékos ütemben folytatódik az idei évben. 1968-ban nagyjából azonos volt az ütem, tehát figyelembe véve az árak 1 százalékos növekedését, a reálnövekedés mintegy 5,5 százalék volt. A minsztérium szakértőinek előzetes becslései 1969-ben a belföldi árszint mintegy 2 százalékos növekedésével számolnak. Ily módon a reálnövekedés üteme 4,5 százalék lesz, vagyis 1 szá­zalékkal alacsonyabb az 1968. évinél. E prognózis összhangban van a kor­mány előirányzataival, amelyek 1972-ig évi átlagos 6 százalékos névleges, illet­ve 4,4 százalékos reálnövekedést ter­veznek. A prognózis azon alapszik, hogy a munkanélküliség továbbra is az ország munkaerő-állományának körülbelül 1 százaléka lesz, s a bérek várhatóan kö­rülbelül 5,5-­6,5 százalékkal nőnek 1969-ben, szemben a múlt évi átlagos, mintegy 4,5 százalékos növekedéssel. A minisztérium egyszersmind azt jó­solja, hogy a kereskedelmi mérleg aktí­vuma 1969-ben 5 milliárd nyugatnémet márkával csökken. Washington Az amerikai kereskedelmi miniszté­rium összefoglaló jelentése megállapít­ja, hogy 1968-ban csúcsszintre emelke­dett a termelés és a jövedelem, 1969- ben pedig további növekedéssel számol­nak, bár az előző évinél kissé lassúbb növekedéssel. Az esztendő végén „folytatódott a gazdaság gyors ütemű fejlődése, de ugyanakkor nem lassult az árak emel­kedése” — hangoztatja a jelentés. A minisztérium közleménye szerint a bruttó társadalmi termék (GNP) — az év folyamán előállított összes javak és­­ szolgáltatások mennyisége 1­70,3 mil­liárd dollárral nőtt 1968-ban, ami csúcs­­eredmény. 1967-ben 42,1 milliárd dollár volt a GNP növekedése. A jelentés szerint az 1968. évi GNP összege 860 milliárd dollárra tehető, de az előző évi adathoz képest mutatkozó 9 százalékos növekedésben 4 százalékot az árak emelkedése képez, a tényleges gyarapodás 5 százalék. A minisztérium nem tett közzé előze­tes becslést, az idei évre várható bruttó társadalmi termékről, de megjegyez­te, hogy az expanzió üteme valószínű­leg elmarad az idei évi 5 százalékos reál­növekedéstől. Egyes jelek arra vallanak, hogy az év utolsó hónapjaiban lassult a fogyasztói költekezés növekedése, és bár az ársta­bilitás nem valósítható meg 1969-ben, említésre méltó haladás lehetséges ezen a vonalon — állítja a jelentés. Az Országos Tervezési Szövetség el­nevezésű magáncsoport becslése szerint a gazdasági növekedés némi lassulása várható a jövő év­ első negyedében és az hangsúlyozottabbá válik a második negyedévben. A Fortune című folyóirat azt jósolja, hogy az amerikai gazdaság növekedése megtorpan az idei évben, viszont ismét növekszik 1970-ben. E lap szerint a GNP reálnövekedése 1969-ben mind­össze 3 százalék lesz, feltéve, hogy nyá­rig megvalósul a vietnami fegyverszü­net. A nevezetes bankház, a Morgan Guaranty Trust felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire tévesek voltak az 1968-as évre vonatkozó múlt évi prog­nózisok. A bank leszögezi, hogy 1969 kilátásait mindenekelőtt a nagy kérdő­jelek — a párizsi béketárgyalások ki­menetele, és a Nixon-adminisztráció új gazdasági politikája — határozza meg. A jugoszláv Tanjug hírügynökség washingtoni tudósítója — amerikai gazdasági szakértőket idézve úgy véli: Nixon kormánya már a jövő év első hónapjaiban új nemzetközi pénz­ügyi válság elé kerül. Igaz, az USA külföldi fizetési mérlegének deficitje mindössze másfél milliárd dollár lesz, szemben az előző évi 3,6 milliárd dol­lárral. Ez azonban nem a kormány in­tézkedéseinek eredménye, hanem több rendkívüli körülmény összejátszásából fakad, nem utolsósorban a frankválság eredménye. A frank megrendülése óta ugyanis váratlanul jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlott az Egyesült Ál­lamokba. Amellett ezt a sikert ellensú­lyozza, hogy az USA kereskedelmi mér­legének többlete tíz év óta 1968-ban volt a legkisebb. Az áremelkedések miatt az import gyorsabb ütemben nö­vekedett, mint az export. A Tanjug tudósítója azt jósolja, hogy az új amerikai kormány fokozatosan csökkenti a költségvetési kiadásokat és a személyi fogyasztást, így próbál szem­beszállni az inflációval és az áremel­kedéssel. Párizs Franciaország 1969-ban nagy erőfe­szítésekre kényszerül, hogy javítsa kül­kereskedelmi helyzetét — jelentette ki Ortoli pénzügyminiszter. Az AGEFI című gazdasági újságnak adott nyilatkozatban a miniszter kifej­tette: a francia gazdaság bizonyos haj­lékonyságot mutatott és ezt sokan nem hitték a nyár elején. De egyszersmind hangsúlyozta, hogy a gazdaság még nem rendelkezik mind­azokkal az elemekkel, amelyek a ki­egyensúlyozott és tartós javuláshoz szükségesek. Franciaországnak éberen ügyelnie kell a költségek és a termelé­kenység alakulására, különös nyoma­tékkal szem előtt tartva a világkeres­kedelem irányzatait.

Next