Világgazdaság, 1969. május (1. évfolyam, 80-100. szám)

1969-05-03 / 80. szám

TILAG GAZDASÁG 1969. MÁJUS 3., SZOMBAT ÉVFOLYAM 80. SZÁM Frankleértékelés helyett márkafelértékelés? A francia valuta magatartása rá­cer­ölt De Gaulle tábornoknak a le­mondását megelőzően hangoztatott sö­tét jóslataira: nem omlott össze, bár a legalacsonyabb árfolyamon ingado­zik. Az elnökválasztásig nem várható nagyobb jelentőségű gazdasági intéz­kedés a tulajdon­képpen csak ügyvezető kormánynak tekinthető párizsi minisz­tertanácstól, a frank leértékelésének ügye tehát egyelőre a jeleik szerint le­került a napirendről. Újra a nyugat­német márka szökött viszont az érdek­lődés középpontjába, olyannyira, hogy a bonni kormány pénteken — egy hé­ten belül már másodszor, néhány hó­napon belül pedig ki tudja hányad­szor — kénytelen volt hivatalos nyilat­kozatban kijelenteni, hogy nem szán­dékszik emelni a márka értékét. Az ilyen intézkedéseket persze­­ mindig addig szokták cáfolni, amíg végre nem hajtják őket és kétségtelen, hogy ma már Bonnban is belátják: a nyugat­német valuta hivatalos paritása alacso­nyabb a tényleges értékénél. Strauss pénzügyminiszter in nemrég már nem mint valami képtelenségről beszélt a márka-revalválásról, csak azt hangoz­tatta, hogy ehhez a valutaárfolyamok többoldalú revíziója szükséges. Márka A bonni pénzügyminisztérium szó­vivője foglalkozott Strauss pénzügy­miniszternek néhány nappal ezelőtt mondott beszédével, amelyben a Reu­­ter-iroda jelentése szerint hangsúlyoz­ta: csak a valutaárfolyamok többoldalú revíziója során jöhetne szóba a márka felértékelése és az esetleges felértéke­lésnek legalább 8—10 százalékosnak kell lennie. A szóvivő kijelentette hogy Straus,s nyilatkozatát félreértet­ték. Csak arról beszélt, hogy a külföld legalább 8—10 százalékos felértékelést követel. A pénzügyminiszter nyilatkozatának utólagos magyarázása azonban nem változtat azon, hogy a márka felérté­kelését ma már nemcsak külföldön, ha­nem az NSZK-ban is egyre több gaz­dasági tekintély tartja elkerülhetetlen­nek. így nyilatkozik a nyugatnémet gazdasági kutatóintézetek munkaközös­sége is. A munkaközösség jelentése sze­rint az NSZK exporttöbblete a bonni kormány minden erőfeszítése ellené­re tovább növekszik. Az 1970. március 31-ig érvényes exportlefölözési és im­porttámogatási rendszer aligha alkal­mas a felértékelés pótlására. A bonni hivatalos köröket is nyug­talanítja az, hogy a márciusi külkeres­kedelmi mérleg nem tükrözte a no­vemberi adóintézkedések hatását. Az Industriekurier című lap szerint a kor­mány merev álláspontja enyhült és maga Kiesinger kancellár is feladta a felértékelés kérlelhetetlen ellenzését. A nyugatnémet üzleti világban a „va­­lutáris fegyelem” hiányát vetik más vezető nyugati pénzügyi hatalmak sze­mére. A bonni kormány intézkedései­nek azért nem volt hatásuk az export­­többletre, mert más országokban nem voltak hajlandók szigorú pénzpolitikát folytatni, természetesnek tartják a pénz értékének évi 4 százalékos csökkenését és nem hoznak, ellenintézkedéseket. Amennyiben a nyugatnémet márkát egyoldalúan 8 százalékkal felértékel­nék,­­a nyugatnémet ipart mintegy 4 milliárd márkás kárpótlásban kellene részesíteni, burkolt támogatás formájá­ban — mondják ezekben a körökben. Frank Ami Franciaországot illeti, a tavaly nyári válságot gyorsabban kiheverte, mint a legtöbb szakértő képzelte volna. Az ország gazdasági helyzetére jól rá­világít a DP A nyugatnémet hírügynök­ség tudósítójának jelentése, amely ki­fejti: a francia gazdaság növekedési üteme kielégítő; az ország arany- és devizatartalékai a tavalyi érvágás el­lenére még mindig igen tekintélyesek, s kiegészíthetők a „tizek klubja” által felajánlott segítséggel, hiszen ezeknek az országoknak is elsőrendű érdekük, hogy elkerüljék a frank leértékelését, ami összeomlással fenyegetné az egész tőkés valutarendszer törékeny épületét; a szigorú devizakorlátozás, ha nem is akadályozza meg teljesen a tőke me­nekülését, annyira megnehezíti, hogy újabb spekulációs láncreakciótól nem kell tartani. Párizsban ezek alapján nem ítélik meg súlyosan a helyzetet, de két veszélyre figyelnek aggodalommal. Az egyik az árak gyors emelkedése, a másik a nagy import,­ ami felduzzasz­totta a ' '.'kereskedelmi mérleg defi­citjét. Ortoli pénzügyminiszter állító­lag tervez olyan konjunktúrapolitikai intézkedéseket, amelyek fékeznék a ke­resletet és a termelő beruházások felé irányítanák a megtakarításokat. Az el­nökválasztásig azonban nyilván minden ilyen intézkedést elhalasztanak. Párizsban a frank kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint tavaly novem­ber óta bármikor. A Francia Bank tá­mogatása ugyan megakadályozta, hogy a hivatalos minimum alá essen, de az eladási és a vevői árfolyam közelebb került egymáshoz, mint eddig bármikor. A márka a hivatalos maximum fölé emelkedett. A frank esésével párhuza­mosan emelkedtek az értéktőzsdei ár­folyamok. Az aranyár is esett, mert a spekuláció aranyat adott el, hogy rész­vényeket vásárolhasson. A befektetők szerint javulnak Pompidounak, a Rot­­schild bankház volt vezérigazgatójának elnökválasztási esélyei és ezért expan­ziós politikában bíznak. Devizák A zürichi devizapiacon pénteken valóságos roham indult a márkáért. Tájékozott körök szerint a nyugatné­met központi bank 500 millió dollárt vásárolt fel, hogy megakadályozza a márka árfolyamának a hivatalos maxi­mum, 3,97 dollár fölé emelkedését. En­nek a spekulációs rohamnak érdekes mellék­jelensége volt, hogy a dollár szilárdult a svájci frankkal szemben, mert a frankfurti márkavásárláshoz Zürichben dollárt kellett beszerezni. A francia frank a hivatalos minimá­lis árfolyam körül ingadozott, 4,974— 4,975 dollárral jegyezték, de pánikszerű frankeladás nem mutatkozott, a frank forgalma viszonylag szerény volt. Frankfurtban kezdetben nyugodt volt a devizapiac, délután újra megindult a dolláreladás és a központi bank ismét kénytelen volt leszállítani az árfolya­mot, amelyen a dollárt átveszi. 100 dollárért most már csak 397,25 márkát fizet az április 30-i 398,25 márkával szemben. Az angol font, mint rendesen, a frankkal együtt szintén nyomás alá került, és alacsonyabbra esett, mint öt hónap óta bármikor. Csak egy árnyalattal javította meg a font hely­zetét délután a hivatalos londoni je­lentés, amely szerint Anglia arany- és devizatartalékai áprilisban 10 millió fonttal emelkedtek és elérték az 1 039 000 000 fontot, holott áprilisban a brit kincstár 9 millió font értékű devizát törlesztett a Nemzetközi Fize­tések Bankjának. Londonban a zárás­kor 2,3826 fonttal jegyezték a dollárt. Véget ért a Benelux-országok csúcsértekezlete A három Benelux-ország — Belgium, Hollandia és Luxemburg — megálla­podott, hogy felszámolja a kereskede­lem jóformán ös­szes nem tarifális aka­dályát, így a pénzügyi, egészségügyi és vámkorlátozásokkat 1970. november 1-i hatállyal. Az egyetlen kivételt az értéknövekedési adó vámhivatali ellen­őrzése jelenti, amely továbbra is 1971. július 1-ig marad érvényben a Bene­­lux-ál­lamok egymás közötti árucsere­­forgalmában. Az ellenőrzés megszüntetésének el­halasztását Belgium kérte, és ez meg­akadályozza, hogy az eredeti tervek szerint már 1970. november 1-re létre­jöjjön a teljes gazdasági unió. (Bel­gium az év végén vezeti be az érték­növekedési adót, és legalább egy évig tapasztalatokat akar szerezni, mielőtt maradéktalanul megszüntet mindenféle korlátozást.) A Benelux-országok egyszersmind megállapodtak abban, hogy minden év­ben csúcsértekezletet tartanak a közös problémák megvitatására, és létrehoz­zák a „bölcsek tanácsát”. Eyskens belga miniszterelnök közölte az újságírókkal: a most aláírt megálla­­podásaik azt bizonyítják, hogy a ,.Bene­­lux-unió létezik”. Üdvözölte a kereske­delem nem vámjellegű akadályainak eltörlését, ugyan­akkor közölte, hogy a három ország közötti határállomáso­kat alkalmasint csak 1972-ben számol­ják fel. (Reuter) A JAPÁN FIZETÉS­ MÉRLEG AKTÍVUMA A március 31-én lezárt gazdasági év nemzetközi fizetési mérlegében Japán 1 627 000 000 dollár aktívummal rekord­magasságú többletet ért el. Ez az aktí­vum az előző gazdasági év 535 millió dolláros deficitjével szemben látványos javulásról tesz tanúságot és messze meghaladja a három évvel ezelőtt re­korderedménynek számító 428 millió dolláros aktív egyenleget is. A japán pénzügyminisztérium az eredményt főképpen a 3 milliárd 25 millió dollár értékű exporttöbbletnek a láthatatlan export növekedésének és az idegen tőkeimport növekedésének tulajdonítja. A látható export értéke 13 milliárd 468 millió dollár, a látható importé pe­dig 10 milliárd 443 millió dollár volt. (Reuter) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KERESKEDELMI MÉRLEGE Márciusban az USA kereskedelmi mérlege 215 300 000 dollár aktívummal zárult­­, jelenti az amerikai kereske­delmi minisztérium. A jelentés szerint a kereskedelem fejlődését még mindig befolyásolta a keleti partokon és a Mexikói-öbölben lezajlott defektsztrájk utóhatása; a sztrájk következtében a februári kereskedelmi deficit 358 mil­lió dollár volt. A márciusi kedvező eredmény elle­nére az első negyedévi deficit 68 mil­lió dollár. Az Egyesült Államok márciusi ex­portja — szezonális kiigazítások után — 3 milliárd 196 millió dollárt tett ki és 40 százalékkal haladta meg a­­ feb­ruári exportot. A márciusi import 2 milliárd 980 millió dollár volt, 12 százalékkal több,­­ mint februárban. (Reuter) w± 9 Melléklet: A tőkés konjunktúra alakulása 9 Kereskedelemtechnika 9 Vita a konvertibilitásról Jugoszláviában EDDIG NINCS ELŐREHALADÁS AZ ÁLTALÁNOS PREFERENCES RENDSZER MEGVALÓSÍTÁSÁBAN Tudósítónktól: Az UNCTAD preferenciális bizott­ság második ülésszakát Genfben annak a vállalásnak a megvizsgálásával kezd­te, amelyet a fejlett­­tőkés országok a bizottság első ülésszakán tettek. Akkor vállalták, hogy 1969. március 1-ig nem­zeti szinten kidolgozzák, hogy a fejlődő országok mezőgazdasági, illetve ipari jellegű termékeire milyen feltételek mellett készek preferenciás vámelbá­nást nyújtani, majd ezt követően a Pá­rizsban működő koordinációs szerveze­tük, az OECD keretében egymás közti multilaterális tárgyalásokon egyeztetik a javasolt vámpreferenciáknak az egy­mással folytatott kereskedelmükre gya­korolt hatását. E belső tárgyalások eredménye képezte volna a fejlődő or­szágokkal folytatandó konzultációk alapját. Ezért a bizottság második ülésszaka munkáját nagy érdeklődés előzte meg, azon 81 UNCTAD-tagállam vesz részt, továbbá képviseltetik magukat a leg­fontosabb ENSZ- és kormányközi szer­vezetek is. Az ülésszak eddig nem vál­totta be a hozzá fűzött reményeket. A fejlett tőkésországok képviselőinek fel­szólalásaiból kiderült, hogy a OECD ke­retében folyó együttműködésük körül­belül 2 hónappal már eddig is elma­radt a tervbe vett ütemezéstől. Bár a legtöbb fejlett tőkésország képviselője, így a skandináv országok, Anglia, Ja­pán, Svájc, Ausztria, a közös piaci tag­országok nevében felszólaló közösségi szóvivő közölte, hogy nemzeti szinten kidolgozták előzetes elképzeléseiket a preferált termékek köréről, s a prefe­renciális elbánás megvalósításának fel­tételeiről, azonban mégsem tudták azo­kat egymással egyeztetni, mivel az USA még nem nyújtotta be javaslatait. A fejlett tőkésországok csoportja szóvivő­jeként­ felszólaló norvég küldött hang­súlyozta, hogy az általuk vállalt feladat végrehajtása közben sok kényes prob­lémával találták magukat szemben, an­nak ellenére, hogy jelenleg még csak az első megközelítésről van szó. Az amerikai küldött felszólalásában közölte, hogy március 1-re azért nem tudták nemzeti szinten kialakítani a preferenciákkal kapcsolatos elképzelé­seiket, mivel az elnökválasztással együtt hivatalba lépő új adminisztráció még nem tekinthette át a preferenciás el­bánás kereskedelempolitikai vonatko­zásait. A fejlődő országok körében nagy megdöbbenést váltott ki az ame­rikai küldött felszólalásának az a ki­tétele, hogy az Egyesült Állam­ok kor­mánya még nem határozta el végle­gesen, hogy részt vesz-e az általános prefenciális rendszerben, amennyiben az létrejön. Egyidejűleg bejelentette, hogy a preferenciákkal kapcsolatos javaslatok kidolgozására az amerikai elnöktől az elmúlt napokban felhatal­mazást kaptak. A kanadai küldött az amerikai fel­szólaláshoz hasonlóan közölte, hogy előre nem látott adminisztrációs és technikai jellegű akadályok miatt ők sem tudták határidőre javaslataikat elkészíteni. A fejlődő országok csoportjának szó­vivőjeként felszólaló szír küldött és a fejlődő országok regionális csoportjai­nak szóvivői csalódásuknak adtak ki­fejezést amiatt, hogy a fejlett tőkés­országok csoportja nem halad előre belső munkálataiban; az amerikai fel­szólalást — a korábban elfoglalt állás­ponthoz képest — visszalépésnek mi­nősítették. Véleményük szerint csak akkor dolgozható ki a fejlődő orszá­gok számára valóban előnyöket jelentő preferenciális rendszer, ha a fejlett tő­kés országok már az egymás közti tár­gyalásaik során figyelembe veszik a fejlődő országok konkrét kívánságait, továbbá, ha a fejlődő és a tőkés ország­csoport közötti tárgyalások már most elkezdődnek. A jelenlegi helyzetet an­nál súlyosabbnak ítélték meg, mivel az amerikai és kanadai álláspont, illetve késlekedés gyakorlatilag megbénítja a többi tőkésország esetleges pozitív szándékainak megvalósítását is. Anglia ugyanis csak akkor kész preferenciás elbánást nyújtani a fejlődő országok­nak, ha valamennyi fejlett tőkésország arányosan részt vállal a preferenciák nyújtásából, továbbá, ha a Brit Nem­zetközösséghez tartozó fejlődő országok a nemzetközösség fejlett országain kí­vüli tőkés piacokon ugyanolyan ver­senyelőnyhöz jutnak a preferenciák ré­vén, mint­ amilyeneket Anglia nyújtana a nem nemzetközösségi fejlődő orszá­goknak. Az ülésszaknak a további munkára vonatkozó fontos feladata, hogy meg­állapodjék abban a mechanizmusban, amelyiknek a preferenciális rendszer fő elemeit kell érdemben kidolgoznia. A fejlődő országcsoport már korábban több munkacsoport létesítését java­solta azzal, hogy azok a mostani ülés­szak után kezdjék meg a preferenciás rendszer elemeinek kidolgozását, és jelentésüket terjesszék a bizottság jú­nius végén esedékes 3. ülésszaka elé. E kérdésben jelenleg intenzív tárgya­lások folynak, és a születendő meg­állapodás határozza meg lényegében azt, hogy teljesíteni lehet-e a Delhi Világkereskedelmi Konferencia vonat­kozó határozatát, amely szerint 1969 végéig a bizottságnak ki kell dolgoz­nia a preferenciás rendszer lényegét és működését meghatározó legfonto­sabb elemeit. Magyar küldöttség Ausztráliában Darvas László külkereskedelmi mi­niszterhelyettes vezetésével pénteken kereskedelmi küldöttség utazott Auszt­ráliába, hogy tárgyalásokat folytasson a két ország gazdasági kapcsolatainak bővítéséről. A miniszterhelyettessel együtt utazó külkereskedelmi vállalati szakemberek (CHEMOLIMPEX, CHE­­MOKOMPLEX, MINER­ALIMPEX, NIKEX, TECHNOIMPEX, TANNIM­­PEX) megvizsgálják a gépipari export fokozásának, valamint ipari kooperá­ciók létrehozásának lehetőségeit. Ta­nulmányozzák a magyar ipar számára fontos ausztráliai termékek importjá­nak perspektíváit. Az első magyar—ausztráliai kereske­delmi megállapodás másfél évvel ez­előtt jött létre, de már ezt megelőzően is eljutottak magyar áruk Ausztráliá­ba, hagyományos ausztrál exportcik­kek ellenében. Ausztráliai delegáció 1967-ben járt Budapesten, és az 1967. december 5-én aláírt első magyar— ausztráliai kereskedelmi megállapodás négy évre szól. Rögzíti az eddig ki­alakult kereskedelmi kapcsolatokat és biztosítja a legnagyobb kedvezmény elvét. A megállapodás alapul szolgál ahhoz, hogy a magyar—ausztráliai áru­csere bővülhessen. Eddig évente mintegy kétmillió dol­lár értékű árut exportáltak Ausztrá­liába a magyar vállalatok. A KGST-országok tanácskozásának visszhangja Az utóbbi napokban a szocialista országok sajtója több cikkben foglalkozott a KGST-országok párt- és állami vezetőinek múlt heti csúcsértekezletével. A „Trybuna Ludu” megállapította, hogy az ülésszak gyakorlati szellemben foglalkozott a javasolt módosítá­sokkal és intézkedésekkel. Úgy döntött, irányelveket dolgoz ki a gazdasági, tudományos és technológiai együttműködés továbbfejlesztésére és tervet készít a hosszú lejáratú feladatok koordinálására. A moszkvai tanácskozás alapvető céljai között szerepel a hatékony nemzetközi szakosodás további intenzív fejlesztése a ter­melés területén, a kapcsolatok szervezése és összeegyez­tetése a valuta- és pénzügyek vonalán, a módszerek összehangolása az egyes társországok ármegállapító te­vékenységében. A KGST előtt álló feladatok fontosak, de ugyanakkor — az előkészítést és a végrehajtást tekintve — nem könnyűek. A „Trybuna Ludu” cikke utal arra, hogy Lengyel­­országnak kezdeményező szerepe volt a KGST-országok gazdaságainak összehangolását célzó tanácskozásokban. Kijelenti, hogy a „moszkvai csúcsértekezleten megvitat­ták pártunk kezdeményezésére a KGST-országok tevé­kenységét, szem előtt tartva a gazdasági kapcsolatok további számottevő fejlesztését, különösen a nemzetközi munkamegosztás területén”. A „Zycie Warszawy” a tanácskozásról szólva meg­állapítja, hogy a gazdasági együttműködés javítását cél­zó lépések végrehajtása fokozatos lesz, a moszkvai érte­kezlet javaslatainak átültetése az életbe, időt igényel. Szem előtt kell tartani — írja a varsói újság —, hogy jelentős az eltérés a különböző országok gazdaságának szintje és a feladatokra való felkészültségének foka kö­zött. A „Scinteia” megállapítja: A román párt- és kormány­­küldöttség azzal az óhajjal vett részt az ülésszak mun­kálataiban, hogy konstruktívan hozzájáruljon a KGST- országok kapcsolatainak hatékony fejlesztéséhez. Ki­emeli a cikk a tanácskozás után kiadott közös közle­ménynek a kapcsolatok jellegéről szóló szakaszát, amely szerint a kölcsönös gazdasági­ és műszaki tudományos kapcsolatok az új típusú államközi kapcsolatok elveire, a szocialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuverenitás és a nemzeti érdekek tiszteletben tartása elveire épülnek. A csehszlovák sajtó közli a minisztertanács üléséről kiadott jelentést, amely a moszkvai tanácskozáson elfo­gadott határozatot jelentős hozzájárulásként értékeli az együttműködés elmélyítéséhez. A minisztertanács egyi­dejűleg utasította a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés tanácsát, hogy a gazdasági tanáccsal együtt dolgozza ki egyrészt a KGST által elfogadott ha­tározatot, másrészt a kétoldalú tanácskozások eredmé­nyeinek fokozatos megvalósításához , szükséges intézke­déseket. A Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a „Neues Deutschland” hangsúlyozza, hogy a moszkvai csúcstalálkozón konkrét rendszabályokban állapodtak meg a KGST-országok gazdasági tervei összehangolásá­nak fejlesztésére. A lap leszögezi, hogy a határozatokat egyhangúlag hozták meg és bírálja az imperialista saj­tót, amely a társországok állítólagos nézeteltéréseiről tett közzé spekulációkat.

Next