Világgazdaság, 1969. június (1. évfolyam, 101-120. szám)

1969-06-03 / 101. szám

1969. JÚNIUS 3., KEDD T1LÄGGAZDASÄG ÉVFOLYAM 101. SZÁM A francia választás és a piacok Vasárnap csak az első fordulója volt a francia elnökválasztásnak, de Francia­­országban és külföldön szinte befejezett ténynek tekintik, hogy Pompidou lesz a Francia Köztársaság következő elnöke. Jóllehet a centrista Poher egyelőre nem szívlelte meg a különböző politikai és tőkés körökből érkező felhívást, és nem állt el a jelöltségtől, Pompidou győzelmét mégis fölöttébb valószínűnek tekintik. Ez a vélemény még nyomatékosabbá vált, miután hétfőn este nyilvánosságra került, hogy az első fordulóban nagy sikerrel szereplő Francia Kommunista Párt azt javasolja választóinak: a következő fordulóban tartózkodjanak a szavazástól. De ugyanakkor több kommentár arra figyelmeztet, hogy Pompidou magáévá tette a centrista Poher programjának egy részét, s személyében, „mérsékelt gaulleizmusában” egyszerre fejeződik ki a kontinuitás és a fordulat. Ebből a szempontból jellemző a New York Times cikke, amely rámutat, hogy Pompidou volt miniszterelnök a közép­párti szavazókra kacsintva "kedvezően nyilatkozott az Európai Unióról és a Közös Piachoz való brit csatlakozásról. Az irány, amely felé az új Franciaor­szág halad, nyilvánvalóan akár Pom­pidou, akár Poher jön be — írja a lap. Szembeszökő ellentétben a De Gaulle követte politikával, ez a szomszédokkal és a szövetségesekkel való kooperáció politikája lesz — hangoztatja a tekin­télyes amerikai­ újság. Ami a francia tőkés köröket, kivált a Franciaországban különösen nagy befo­lyású bankköröket illeti, ezek inkább bíztak Pompidouban, mint Poherben. A Reuter párizsi tudósítója megjegyzi, hogy bár Poher ugyancsak megígérte a frank megvédését, a francia bankárok­nak nagyobb bizalma van a gaulleista jelölt gazdasági képességei­ iránt. Szoros kapcsolata az iparral, az a körülmény, hogy hét éven át egy kereskedelmi bank igazgatója volt, miniszterelnöki tevé­kenysége egyaránt gazdálkodási képes­ségeiről tanúskodik. Bankkörökben erősen hisznek abban, hogy Pompidou legalábbis rövid lejá­ratra, visszaállítja a bizalmat a frank iránt. Mint ismeretes, Pompidou kifej­tette, hogy az infláció nélküli expanzió útján, illetve az országos áraknak a nemzetközi árszinthez való hozzáigazí­tásával akarja megvédeni a frankot az egyoldalú leértékeléstől. Fő ellenfele a centrista Poher a monetáris stabilitást, a közületi kiadások csökkentése révén akarta biztosítani. Jól tájékozott francia bankkörökben hangsúlyozzák, hogy Pompidout­­ nem tartják befelé fordulónak, inkább olyan embernek, aki hajlékony lesz, és kész azokra a változtatásokra, amelyeket a nemzetközi pénzügyi helyzet igényel. E körökben valószínűnek tartják, hogy Pompidou javaslata a francia monetáris problémák megoldására összhangban lesz Raymond Barrénak, a Közös Piac végrehajtó bizottsága tagjának európai valuta-integrációs tervével. A francia tőkések számára az sem Utolsó szempont, hogy Pompidou — úgymond — „szilárdságot és bátorságot” tanúsított a szakszervezetekkel folyta­­­­tott bértárgyalások során. A párizsi szavazás eredményeinek hatására megerősödtek azok a tenden­ciák, amelyek már az előző héten is megmutatkoztak: a gyenge helyzetben levő valuták javultak, az arany ára számottevően lejjebb ment. A párizsi devizapiacon a Francia Bank ezúttal nem kényszerült interven­cióra és a frank árnyalattal felemelke­dett az alsó szintről. Délután visszacsú­szott a hivatalos alsó határra a szerfö­lött nyugodt piacon. Pénzügyi körök véleménye szerint a piac nyugodt és tartott marad a két választás közötti héten. Londonban a font 10 ponttal javult az amerikai dollár viszonylatában, vagyis az árfolyam több mint egy hónapja a legjo­bb szinten volt. Az Angol Bank — a jelentések szerint — tetemes mennyiségű dollárt vásárolt vissza. A kedvező irányzatot a francia devizapiacnak a választást követő nyu­godtsága idézte elő, de szerepet ját­szottak azo­k a találgatások is, ame­lyek szerint rövidesen 9 százalékra emelik az angol bank­ kamatlábat. Az arany árának gyengülése tovább folytatódott, a devizahelyzet csillapo­dásának eredményeként. Londonban 40 centtel men­t lejjebb hétfőn az arany ára, a hétfő esti zárásikor un­ciánként 42,67 dollár volt. Párizsban Ugyancsak három hónap óta nem volt ilyen alacsony az aranyár, mint hét­főin, unciánként 46,65 dollár. A züri­chi aranyár 42,70 dollár volt, vagyis a legalacsonyabb március eleje óta DOHNÁNYI A KAPCSOLATOK JAVÍTÁSÁT JAVASOLJA A SZOVJETUNIÓVAL Klaus von Dohnányi nyugatnémet gazdaságügyi államtitkár vasárnapi rá­diónyilatkozatában javasolta, hogy az NSZK államminiszterei, vagy a szö­vetségi kormány tagjai látogassanak gyakrabban Moszkvába. Legutóbbi szovjetunióbeli útjáról szólva az ál­lamminiszter azt hangoztatta, hogy a Szovjetunió igen nagy érdeklődést ta­núsít a nyugathoz fűződő kereskedel­mi kapcsolatok kiszélesítése iránt. Dohnányi európa-politikai kérdések­ről szólva kijelentette, hogy a nyugat­német parlamentben képviselt három párt De Gaulle visszalépése után is Nagy-Britanniának a Közös Piachoz való csatlakozása mellett foglalt állást. A KÖZÖS PIAC TÁMOGATÁSA A TÁRSULT ORSZÁGOKNAK Több mint tízmillió dollár támogatást nyújt a Közös Piac a társult országok közül Surinamnak és hat afrikai ország­nak. Egyedül Szenegál több mint hétmil­lió dollár segélyben részesül földimo­gyoró-termelésének ártámogatására és mezőgazdasági struktúrájának javításá­ra. A Niger Köztársaság főiskolát léte­sít, Mali pedig dohányültetvényei fej­lesztését valósítja meg az egyenként több mint félm­illió dolláros kölcsönből. Kamerun ugyancsak félmillió dollárban részesül, amelyből szakembereket ké­peznek a kézműipar, nagyipar és mező­­gazdaság fellendítésére. A latin-amerikai holland gyarmat, Surinam, több mint egymillió dollár se­gélyt kap iskolahálózatának bővítésére. A NYUGATI ÉRTÉKTŐZSDÉK A MÚLT HÉTEN A Wall Streeten a pünkösdi ünnep miatt rövidebb héten erős visszaesést okozott az — egyébként alaptalannak bizonyult — aggodalom, hogy a keres­kedelmi bankok ismét emelik a kölcsö­nök után számított kamatot. Mindazon­által viszonylag ellenállóképesnek mu­tatkozott a tőzsde. A Dow Jones átlag­index, amely a legnépszerűbb ipari részvények árfolyamának alakulását jelzi, alig 10 pontot veszített a héten, szemben az előző heti 19 pontos esés­sel. A gazdasági életből nem érkezett olyan jelentés, amely ösztönzően ha­tott volna a tőzsdére, viszont a világ­­politikai tényezők, elsősorban a Párizs­ban folyó vietnami béketárgyalások sem sok reménnyel kecsegtetik a be­fektetőket — írja az AP tudósítója. Londonban szintén a hitelkorlátozó intézkedésektől való félelem korlátozta a tőzsde helyzetének alakulását. A hét elején megindult szilárdulást az a hír szakította félbe, hogy a kormány ismét szorosabbra akarja csavarni a hitel­pzést. New Yorkkal szemben a brit aggodalmak indokoltnak bizonyultak: szombaton az Angol Bank valóban bejelentette, hogy az eddigi 8 százalék­ról 4 százalékra szállítja le a kamatot, amelyet a kereskedelmi bankoknak a nála elhelyezett kötelező tartalék­letétek után fizet. Ez az intézkedés becslés szerint havi 700 000 fonttal csökkenti a bankok likviditását. A hét elején néhány nagy konszern jó gaz­dasági eredményekről adott ki jelen­tést és az javította átmenetileg a tőzsde már jó ideje kedvetlen hangulatát. A nyugatnémet részvénypiacon válto­zatlan az árfolyamok kedvező alaku­­lása. Az év eleje óta a nyugatnémet ipari részvények átlagárfolyama mint­egy 11 százalékkal emelkedett. A piac még mindig élvezi a bőséges likviditás előnyeit, a márkaspekuláció eredménye­ként az országba áramlott pénz jelen­létét. A belföldi befektetők szintén élénken vásároltak, tekintettel a ked­vező konjunkturális helyzetre, amely­nek fényében arra számítanak, hogy a vállalatok idei nyereségei nagyobbak lesznek, mint korábban várták. JAPÁN KELET-EURÓPAI DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐINEK TANÁCSKOZÁSA A kelet-nyuga­ti kapcsolatokban új tényezőként jelentkezik Japán poli­tikai és kereskedelmi orientációja Kelet Európa irányába. A „nyitás Ke­­et-Európa felé” jegyé­ben találkoztak Bécsiben háromnapos konferencián a Kelet-Európába akkre­ditált japán diplomaták és utazott nemrég japán kereskedelmi delegáció Kelet-Európába. Úgy látszik — jegyzi meg a Reuter tudósítója — a nyugati exportőrök komoly versenytársra akad­nak a kelet-európai piacokon. A Hino motorgyártó cég közölte: rövidesen részlegeiben is kidolgozzák a lengyel—japán kooperációs megálla­podást, új autóbusz-összeszerelő üzem létesítéséről Lengyelországban. A terve­zett gyár a japán cég műszaki segítségé­vel évi 2500 darab — 50 utas befogadá­sára alkalmas — autóbuszt állít majd elő japán alkatrészekből. A motor ki­vételével az európai forgalomra készí­tett autóbusz valamennyi tartozékát Japán szállítaná. A Hino igazgatója még idén nyáron Varsóba utazik az egyezmény aláírására. Japán és szovjet hajóstársaságok megállapodtak abban, hogy Japánban közös hajózási ügynökséget hoznak létre a cargo-ralkományaik megszer­vezésére. A közös ügynökségre vonat­kozó javaslatot jóváhagyás végett a japán kormány elé terjesztették. A közös vállalkozás összesen 50 millió yen alapító tőkével rendelkezne és Japán körök szerint elősegítené mind­két ország kereskedelmi hajózásának fellendülését. KÍNAI KERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG UTAZIK KELET-EURÓPÁBA? Tudósítónktól, Japán hírforrásokra hivatkozva, a Politika című belgrádi lap június 2-i száma közli, hogy kínai kereskedelmi delegáció indult útnak Romániába és Csehszlovákiába. Az említett hírforrás szerint a kül­döttséget Csu Huan-min külkereskedel­mi miniszterhelyettes vezeti. A delegá­ció elindulását hivatalosan nem jelen­tették be. 11 'l/l . Európa és Afroázsia találkozója Barcelonában • Jó „osztalékot fizet" a béke • A szovjet gumiipar perspektívái ­I MAGYAR-SZOVJET GÉPKERESKEDELEM LEHETŐSÉGEI A szovjet piaci adottságokat, keres­kedelmi érdekeket úgy lehetne jelle­mezni, hogy a nyersanyagszállításokért egyre inkább a legfejlettebb színvonalú és minőségi termékeket igényli. A ma­gyar—szovjet gépkereskedelem fejlesz­tésével összefüggésben ezek a piaci kö­vetelmények két alapvető igényt tá­masztanak: 1.­ a magyar gépipari ter­mékek műszaki és minőségi színvona­lának növelése; 2. a szovjet gépek és berendezések importjának fokozása. Ehhez szükség van a gépimport nö­velési koncepcióját kidolgozni, már csak azért is, mert a gépimport alakulása közvetlenül érinti a gépexport-érdeke­ket, mivel a magyar—szovjet gépkeres­­kedelem arányai mellett a gépimport növelése kedvező lehetőséget teremt a gépexport növelésére. A beruházási statisztika legutóbbi 5—8 évének adatai azt mutatják, hogy a magyar népgazdaság­­gépszükségle­tének felét a hazai termelés fedezte, fele pedig importból származott. Az import 20 százaléka a Szovjetunióból, 60 százaléka egyéb szocialista orszá­gokból, 20 százaléka a tőkésországok­­ból eredt. (A százalékos megoszlás ke­rekítéseket tartalmaz és évenként ki­sebb eltéréseket mutat.) Az előbbiekből következik, hogy a Szovjetunióból származó gépimport növelés­éihez a három fő viszonylatból (hazai termelés, egyéb szocialista és tőkés) az átterelés nyújthat komolyabb lehetőséget. Az átterelési lehetőségek nem korlátlanok és természetesen az ésszerűség keretein belül lehet csak megvalósítani azokat. A hazai terme­lésiből a nem gazdaságos, a távlatilag nem fejlesztendő és lehetőség szerint konvertálható kapacitásokon gyártott termékeik rovására szükséges átterelési lehetőségeket teremteni. Az egyéb szo­cialista relációkból a kereskedelem­politikai érdekeket, valamint a tra­dicionális termékek körét nem sértő átterelési lehetőségek jöhetnek számí­tásba. A tőkés viszonylatokból azokra a gépekre és berendezésekre kellene szűkíteni a vásárlásokat, amelyeket egyéb viszonylatokból nem lehet be­szerezni. Az átterelés általános lehetőségei természetesen csak abban az esetben realizálódhatnak, ha ehhez­ a partner részéről szállítási készséggel találko­zunk. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni a Szovjetunió néhány adott­ságát. A Szovjetunió lényegében zárt gazdaság, rendelkezik az ipari ter­meléshez szükséges nyersanyagokkal ■és feldolgozóiparáina­k óriás belső fel­vevőpiaca van. Nemzeti jövedelmének realizálásában a külkereskedelem ré­szesedése 4—5 százalék (Magyarország részesedése a Szovjetunió külkereske­delmi forgalmából 5—6 százalék), össz­exportjából a gépek és berendezések részesedése mintegy 20 százalék, össz­importjából pedig 30 százalék. Hatal­mas és széles nomenklatúrát átfogó gépipari termelése ellenére a Szovjet­unió nettó gépimportőr és e mellett a gépipari termelésének viszonylag kis hányadát exportálja. Bizonyos, hogy egyes gépek vagy gépipari termékcso­portok esetében az általánostól eltérő a helyzet és ezeken a területeken talál­kozhatnak leginkább a magyar átte­relési lehetőségek a szovjet szállító­­készséggel. A belső piac elsődleges­sége és biztonsága, valamint az általa igényelt nagy volumenek miatt a gép­gyártó vállalatok a nagyobb gondok­kal járó, de lényegesen­­kisebb volu­ment jelentő export-feladatokkal kap­csolatban nem eléggé rugalmasak. A szovjet népgazdaság számos ágazatá­nak fejlesztésével és korszerűsítésével jelentkező importigények kielégítésére irányult döntően a szovjet külkeres­kedelmi egyesülések tevékenysége és háttérbe szorult a gépexportot előse­gítő akvizíciós munka. Bár a legfelsőbb szovjet párt- és ■állami vezetés feladatul állította a szovjet külkereskedelem elé a gép­export növelését, ez a vállalati szintű tevékenységben számos körülmény kö­vetkeztében várhatóan csak néhány év ■távlatában bontakozik ki, de egyelőre még csak egyes biztató kezdeménye­zésekkel lehet találkozni. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Szovjetunióból származó gépimport növelésével kapcsolatban számos szer­teágazó probléma van. A magyar nép­gazdaság általános érdekeiből követ­kezően a beruházási döntéseknél az ágazati minisztériumoknak és az irá­nyításaik­­alá tartozó vállalatoknak fi­gyelembe kell venni a Szovjetunió­ból megvalósítható gépbeszerzéseket. A gépkül­keres­kedelmi vállalatoknak számolniuk kell azzal, hogy az im­portbizományosi pozícióban jelenleg tanúsított passzív magatartásuk a nye­reség tömegének növelésében akadá­lyozóvá válik. Akvizíciós tevékenysé­güket, amit korábban lényegében csak az export érdekében folytattak a szov­jet piacon, most ki kell terjeszteni az importra is. Fel kell tárni a szovjet ipar szállítási­ lehetőségeit és képes­ségeit, korszerű újdonságait és ezeket széles körben ismertetni kell a magyar felhasználókkal, magyar nyelvű ka­talógusok kiadásával, szakkiállítások, szakmai bemutatók szervezésével, to­vábbá a reklám és propaganda egyéb eszközeivel is. A külkereskedelmi vállalatok né­melyike már felismerte a feladatot és igyekszik változtatni korábbi szemlé­letén, piaci módszerein. Suhajda István Idén jóváhagyják a „papírarany”-rendszert? Valószínűleg még az év vége előtt elfogadják a Nemzetközi Valuta Alap tagállamai a különleges lehívási jogok rendszerét — jósolta Strycker, a belga Nemzeti Bank elnöke. A bankelnök, aki a belga Külkeres­kedelmi Kamarák Szövetségének hét­végi ülésén szólalt fel, annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy az új rendszer által teremtett „papír­arany” a nemzetközi fizetések dollárt helyettesítő valutája lehet. Először azonban pár évig bizonyítania kell, hogy­ megfelel-e egy valódi nemzetközi valuta követelményeinek. Addig pedig az aranynak kell betöltenie a nemzet­közi pénzügyi rendszer pillérének sze­repét. Hogy ezt­ a feladatát teljesítse, szükséges, hogy ára stabil maradjon — mondotta a belga bankvezető. Még élesebben vetette fel e kérdést az olasz jegybank kormányzója, dr. Guido Carli, aki egyenesen felszólította a világ ipari államait, hogy az év vé­géig kössenek egyezményt a „papír­­arany”-rendszer gyakorlati bevezeté­sére. Ez az egyetlen mód, hangsúlyozta Carli, hogy megoldják a két kulcs­valutájú ország: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok fizetésimérleg-prob­lémáit. Leszögezte a bank évi közgyűlésén, hogy Olaszország nem hajlandó az olasz líra árfolyamát megváltoztatni és feláldozni az ország külkereskedelmi versenyképességét. A nemzetközi pénzügyi rendszer csak úgy tud megfelelően működni — mon­dotta —, ha kiegyensúlyozottabbá válik az amerikai és angol fizetési mérleg. Veszélyes deflációs bonyodalmak nél­kül ezt egyedül a különleges lehívási jogok rendszerének azonnali bevezetése biztosítja. A pótlólagos tartalékokkal meg le­hetne oldani a nemzetközi likviditás, ezen belül az aranyellátás szűkösségé­nek problémáját és előre meghatáro­zott keretek között fokozatosan helyet­tesíthetnék az amerikai dollárt, mint az ipari államok hivatalos tartalékvalu­táját. Azokkal a híresztelésekkel kapcso­latban, hogy a német márkával együtt az olasz lírát is felértékelik. Carli le­szögezte, hogy Olaszország álláspontja minden jövőbeni paritásmódosítást ille­tően attól függ, mennyiben lehetséges biztosítani a gazdasági fejlődés magas ütemét. Ebből az következik, hogy Olaszország nem fogadhat el olyan megoldást, amely rontaná nemzetközi versenyképességét. A nemzetközi pénzügyi kérdésekről szólva a továbbiakban azt fejtegette, hogy az SDR-rendszer (speciális lehí­vási jogok) csak első lépés a fejlődés útján. A pénzügyi rendszer tovább tö­kéletesíthető a rugalmas paritások be­vezetésével, különösen a dollár és a nyugat-európai valuták viszonylatában van szükség nagyobb rugalmasságra. A rugalmas árfolyam-paritások rendszere azonban csak a közös piaci tagországok magasabb szintű együttműködését kö­vetően valósítható meg, különben szét­esik a Hatok szervezete. Befejezésül Carli foglalkozott Anglia közös piaci belépésével. Erre minden­képpen megoldást kell találni — hang­súlyozta — különben a szigetország menthetetlenül — esetleg legjobb meg­győződése ellenére is — Amerika égisze alá sodródna. Ma aláírják az új szovjet-brit kereskedelmi egyezményt Crosland brit kereskedelmi miniszter vasárnap a szovjet fővárosba érkezett. Moszkvában a két ország közötti ke­reskedelem kérdéseiről tárgyal és alá­írja az új hosszú lejáratú szovjet—angol kereskedelmi egyezményt. Az egyezmény, amelyet ma írnak alá, az 1975-ig terjedő időszakra érvényes és felváltja a jelenlegi ötéves egyez­ményt, amely e hó végén hatályát­­veszti. Croslandet fogadja Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter. (A múlt hónapban Benn angol technológiai mi­niszter tárgyalt Moszkvában a két or­szág technológiai együttműködésének kilátásairól.) A Pravda hétfői száma bírálja Anglia magatartását. Nagy-Britannia szabotál­tja az európai feszültség enyhítését célzó kezdeményezéseket — hangoztatja a lap. Az európai biztonsági konferen­ciára vonatkozó javaslat fagyos brit fogadtatásával kapcsolatban az SZKP központi lapja rámutat, hogy a munkás­párti kormány vezető szerepre törek­szik Európában, s ennek érdekében kész a kooperációra a legreakciósabb jobb­oldali nyugatnémet körökkel. A jelen­legi brit külpolitika hátterében a nyu­gat-európai hegemóniára irányuló irreá­lis remények húzódnak meg és azok a remények, hogy a brit monopoltőke pozíciói ily módon biztosíthatók — írja a Pravda.

Next