Világgazdaság, 1969. június (1. évfolyam, 101-120. szám)
1969-06-03 / 101. szám
1969. JÚNIUS 3., KEDD T1LÄGGAZDASÄG ÉVFOLYAM 101. SZÁM A francia választás és a piacok Vasárnap csak az első fordulója volt a francia elnökválasztásnak, de Franciaországban és külföldön szinte befejezett ténynek tekintik, hogy Pompidou lesz a Francia Köztársaság következő elnöke. Jóllehet a centrista Poher egyelőre nem szívlelte meg a különböző politikai és tőkés körökből érkező felhívást, és nem állt el a jelöltségtől, Pompidou győzelmét mégis fölöttébb valószínűnek tekintik. Ez a vélemény még nyomatékosabbá vált, miután hétfőn este nyilvánosságra került, hogy az első fordulóban nagy sikerrel szereplő Francia Kommunista Párt azt javasolja választóinak: a következő fordulóban tartózkodjanak a szavazástól. De ugyanakkor több kommentár arra figyelmeztet, hogy Pompidou magáévá tette a centrista Poher programjának egy részét, s személyében, „mérsékelt gaulleizmusában” egyszerre fejeződik ki a kontinuitás és a fordulat. Ebből a szempontból jellemző a New York Times cikke, amely rámutat, hogy Pompidou volt miniszterelnök a középpárti szavazókra kacsintva "kedvezően nyilatkozott az Európai Unióról és a Közös Piachoz való brit csatlakozásról. Az irány, amely felé az új Franciaország halad, nyilvánvalóan akár Pompidou, akár Poher jön be — írja a lap. Szembeszökő ellentétben a De Gaulle követte politikával, ez a szomszédokkal és a szövetségesekkel való kooperáció politikája lesz — hangoztatja a tekintélyes amerikai újság. Ami a francia tőkés köröket, kivált a Franciaországban különösen nagy befolyású bankköröket illeti, ezek inkább bíztak Pompidouban, mint Poherben. A Reuter párizsi tudósítója megjegyzi, hogy bár Poher ugyancsak megígérte a frank megvédését, a francia bankároknak nagyobb bizalma van a gaulleista jelölt gazdasági képességei iránt. Szoros kapcsolata az iparral, az a körülmény, hogy hét éven át egy kereskedelmi bank igazgatója volt, miniszterelnöki tevékenysége egyaránt gazdálkodási képességeiről tanúskodik. Bankkörökben erősen hisznek abban, hogy Pompidou legalábbis rövid lejáratra, visszaállítja a bizalmat a frank iránt. Mint ismeretes, Pompidou kifejtette, hogy az infláció nélküli expanzió útján, illetve az országos áraknak a nemzetközi árszinthez való hozzáigazításával akarja megvédeni a frankot az egyoldalú leértékeléstől. Fő ellenfele a centrista Poher a monetáris stabilitást, a közületi kiadások csökkentése révén akarta biztosítani. Jól tájékozott francia bankkörökben hangsúlyozzák, hogy Pompidout nem tartják befelé fordulónak, inkább olyan embernek, aki hajlékony lesz, és kész azokra a változtatásokra, amelyeket a nemzetközi pénzügyi helyzet igényel. E körökben valószínűnek tartják, hogy Pompidou javaslata a francia monetáris problémák megoldására összhangban lesz Raymond Barrénak, a Közös Piac végrehajtó bizottsága tagjának európai valuta-integrációs tervével. A francia tőkések számára az sem Utolsó szempont, hogy Pompidou — úgymond — „szilárdságot és bátorságot” tanúsított a szakszervezetekkel folytatott bértárgyalások során. A párizsi szavazás eredményeinek hatására megerősödtek azok a tendenciák, amelyek már az előző héten is megmutatkoztak: a gyenge helyzetben levő valuták javultak, az arany ára számottevően lejjebb ment. A párizsi devizapiacon a Francia Bank ezúttal nem kényszerült intervencióra és a frank árnyalattal felemelkedett az alsó szintről. Délután visszacsúszott a hivatalos alsó határra a szerfölött nyugodt piacon. Pénzügyi körök véleménye szerint a piac nyugodt és tartott marad a két választás közötti héten. Londonban a font 10 ponttal javult az amerikai dollár viszonylatában, vagyis az árfolyam több mint egy hónapja a legjobb szinten volt. Az Angol Bank — a jelentések szerint — tetemes mennyiségű dollárt vásárolt vissza. A kedvező irányzatot a francia devizapiacnak a választást követő nyugodtsága idézte elő, de szerepet játszottak azok a találgatások is, amelyek szerint rövidesen 9 százalékra emelik az angol bank kamatlábat. Az arany árának gyengülése tovább folytatódott, a devizahelyzet csillapodásának eredményeként. Londonban 40 centtel ment lejjebb hétfőn az arany ára, a hétfő esti zárásikor unciánként 42,67 dollár volt. Párizsban Ugyancsak három hónap óta nem volt ilyen alacsony az aranyár, mint hétfőin, unciánként 46,65 dollár. A zürichi aranyár 42,70 dollár volt, vagyis a legalacsonyabb március eleje óta DOHNÁNYI A KAPCSOLATOK JAVÍTÁSÁT JAVASOLJA A SZOVJETUNIÓVAL Klaus von Dohnányi nyugatnémet gazdaságügyi államtitkár vasárnapi rádiónyilatkozatában javasolta, hogy az NSZK államminiszterei, vagy a szövetségi kormány tagjai látogassanak gyakrabban Moszkvába. Legutóbbi szovjetunióbeli útjáról szólva az államminiszter azt hangoztatta, hogy a Szovjetunió igen nagy érdeklődést tanúsít a nyugathoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése iránt. Dohnányi európa-politikai kérdésekről szólva kijelentette, hogy a nyugatnémet parlamentben képviselt három párt De Gaulle visszalépése után is Nagy-Britanniának a Közös Piachoz való csatlakozása mellett foglalt állást. A KÖZÖS PIAC TÁMOGATÁSA A TÁRSULT ORSZÁGOKNAK Több mint tízmillió dollár támogatást nyújt a Közös Piac a társult országok közül Surinamnak és hat afrikai országnak. Egyedül Szenegál több mint hétmillió dollár segélyben részesül földimogyoró-termelésének ártámogatására és mezőgazdasági struktúrájának javítására. A Niger Köztársaság főiskolát létesít, Mali pedig dohányültetvényei fejlesztését valósítja meg az egyenként több mint félmillió dolláros kölcsönből. Kamerun ugyancsak félmillió dollárban részesül, amelyből szakembereket képeznek a kézműipar, nagyipar és mezőgazdaság fellendítésére. A latin-amerikai holland gyarmat, Surinam, több mint egymillió dollár segélyt kap iskolahálózatának bővítésére. A NYUGATI ÉRTÉKTŐZSDÉK A MÚLT HÉTEN A Wall Streeten a pünkösdi ünnep miatt rövidebb héten erős visszaesést okozott az — egyébként alaptalannak bizonyult — aggodalom, hogy a kereskedelmi bankok ismét emelik a kölcsönök után számított kamatot. Mindazonáltal viszonylag ellenállóképesnek mutatkozott a tőzsde. A Dow Jones átlagindex, amely a legnépszerűbb ipari részvények árfolyamának alakulását jelzi, alig 10 pontot veszített a héten, szemben az előző heti 19 pontos eséssel. A gazdasági életből nem érkezett olyan jelentés, amely ösztönzően hatott volna a tőzsdére, viszont a világpolitikai tényezők, elsősorban a Párizsban folyó vietnami béketárgyalások sem sok reménnyel kecsegtetik a befektetőket — írja az AP tudósítója. Londonban szintén a hitelkorlátozó intézkedésektől való félelem korlátozta a tőzsde helyzetének alakulását. A hét elején megindult szilárdulást az a hír szakította félbe, hogy a kormány ismét szorosabbra akarja csavarni a hitelpzést. New Yorkkal szemben a brit aggodalmak indokoltnak bizonyultak: szombaton az Angol Bank valóban bejelentette, hogy az eddigi 8 százalékról 4 százalékra szállítja le a kamatot, amelyet a kereskedelmi bankoknak a nála elhelyezett kötelező tartalékletétek után fizet. Ez az intézkedés becslés szerint havi 700 000 fonttal csökkenti a bankok likviditását. A hét elején néhány nagy konszern jó gazdasági eredményekről adott ki jelentést és az javította átmenetileg a tőzsde már jó ideje kedvetlen hangulatát. A nyugatnémet részvénypiacon változatlan az árfolyamok kedvező alakulása. Az év eleje óta a nyugatnémet ipari részvények átlagárfolyama mintegy 11 százalékkal emelkedett. A piac még mindig élvezi a bőséges likviditás előnyeit, a márkaspekuláció eredményeként az országba áramlott pénz jelenlétét. A belföldi befektetők szintén élénken vásároltak, tekintettel a kedvező konjunkturális helyzetre, amelynek fényében arra számítanak, hogy a vállalatok idei nyereségei nagyobbak lesznek, mint korábban várták. JAPÁN KELET-EURÓPAI DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐINEK TANÁCSKOZÁSA A kelet-nyugati kapcsolatokban új tényezőként jelentkezik Japán politikai és kereskedelmi orientációja Kelet Európa irányába. A „nyitás Keet-Európa felé” jegyében találkoztak Bécsiben háromnapos konferencián a Kelet-Európába akkreditált japán diplomaták és utazott nemrég japán kereskedelmi delegáció Kelet-Európába. Úgy látszik — jegyzi meg a Reuter tudósítója — a nyugati exportőrök komoly versenytársra akadnak a kelet-európai piacokon. A Hino motorgyártó cég közölte: rövidesen részlegeiben is kidolgozzák a lengyel—japán kooperációs megállapodást, új autóbusz-összeszerelő üzem létesítéséről Lengyelországban. A tervezett gyár a japán cég műszaki segítségével évi 2500 darab — 50 utas befogadására alkalmas — autóbuszt állít majd elő japán alkatrészekből. A motor kivételével az európai forgalomra készített autóbusz valamennyi tartozékát Japán szállítaná. A Hino igazgatója még idén nyáron Varsóba utazik az egyezmény aláírására. Japán és szovjet hajóstársaságok megállapodtak abban, hogy Japánban közös hajózási ügynökséget hoznak létre a cargo-ralkományaik megszervezésére. A közös ügynökségre vonatkozó javaslatot jóváhagyás végett a japán kormány elé terjesztették. A közös vállalkozás összesen 50 millió yen alapító tőkével rendelkezne és Japán körök szerint elősegítené mindkét ország kereskedelmi hajózásának fellendülését. KÍNAI KERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG UTAZIK KELET-EURÓPÁBA? Tudósítónktól, Japán hírforrásokra hivatkozva, a Politika című belgrádi lap június 2-i száma közli, hogy kínai kereskedelmi delegáció indult útnak Romániába és Csehszlovákiába. Az említett hírforrás szerint a küldöttséget Csu Huan-min külkereskedelmi miniszterhelyettes vezeti. A delegáció elindulását hivatalosan nem jelentették be. 11 'l/l . Európa és Afroázsia találkozója Barcelonában • Jó „osztalékot fizet" a béke • A szovjet gumiipar perspektívái I MAGYAR-SZOVJET GÉPKERESKEDELEM LEHETŐSÉGEI A szovjet piaci adottságokat, kereskedelmi érdekeket úgy lehetne jellemezni, hogy a nyersanyagszállításokért egyre inkább a legfejlettebb színvonalú és minőségi termékeket igényli. A magyar—szovjet gépkereskedelem fejlesztésével összefüggésben ezek a piaci követelmények két alapvető igényt támasztanak: 1. a magyar gépipari termékek műszaki és minőségi színvonalának növelése; 2. a szovjet gépek és berendezések importjának fokozása. Ehhez szükség van a gépimport növelési koncepcióját kidolgozni, már csak azért is, mert a gépimport alakulása közvetlenül érinti a gépexport-érdekeket, mivel a magyar—szovjet gépkereskedelem arányai mellett a gépimport növelése kedvező lehetőséget teremt a gépexport növelésére. A beruházási statisztika legutóbbi 5—8 évének adatai azt mutatják, hogy a magyar népgazdasággépszükségletének felét a hazai termelés fedezte, fele pedig importból származott. Az import 20 százaléka a Szovjetunióból, 60 százaléka egyéb szocialista országokból, 20 százaléka a tőkésországokból eredt. (A százalékos megoszlás kerekítéseket tartalmaz és évenként kisebb eltéréseket mutat.) Az előbbiekből következik, hogy a Szovjetunióból származó gépimport növeléséihez a három fő viszonylatból (hazai termelés, egyéb szocialista és tőkés) az átterelés nyújthat komolyabb lehetőséget. Az átterelési lehetőségek nem korlátlanok és természetesen az ésszerűség keretein belül lehet csak megvalósítani azokat. A hazai termelésiből a nem gazdaságos, a távlatilag nem fejlesztendő és lehetőség szerint konvertálható kapacitásokon gyártott termékeik rovására szükséges átterelési lehetőségeket teremteni. Az egyéb szocialista relációkból a kereskedelempolitikai érdekeket, valamint a tradicionális termékek körét nem sértő átterelési lehetőségek jöhetnek számításba. A tőkés viszonylatokból azokra a gépekre és berendezésekre kellene szűkíteni a vásárlásokat, amelyeket egyéb viszonylatokból nem lehet beszerezni. Az átterelés általános lehetőségei természetesen csak abban az esetben realizálódhatnak, ha ehhez a partner részéről szállítási készséggel találkozunk. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni a Szovjetunió néhány adottságát. A Szovjetunió lényegében zárt gazdaság, rendelkezik az ipari termeléshez szükséges nyersanyagokkal ■és feldolgozóiparáinak óriás belső felvevőpiaca van. Nemzeti jövedelmének realizálásában a külkereskedelem részesedése 4—5 százalék (Magyarország részesedése a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmából 5—6 százalék), összexportjából a gépek és berendezések részesedése mintegy 20 százalék, összimportjából pedig 30 százalék. Hatalmas és széles nomenklatúrát átfogó gépipari termelése ellenére a Szovjetunió nettó gépimportőr és e mellett a gépipari termelésének viszonylag kis hányadát exportálja. Bizonyos, hogy egyes gépek vagy gépipari termékcsoportok esetében az általánostól eltérő a helyzet és ezeken a területeken találkozhatnak leginkább a magyar átterelési lehetőségek a szovjet szállítókészséggel. A belső piac elsődlegessége és biztonsága, valamint az általa igényelt nagy volumenek miatt a gépgyártó vállalatok a nagyobb gondokkal járó, de lényegesenkisebb volument jelentő export-feladatokkal kapcsolatban nem eléggé rugalmasak. A szovjet népgazdaság számos ágazatának fejlesztésével és korszerűsítésével jelentkező importigények kielégítésére irányult döntően a szovjet külkereskedelmi egyesülések tevékenysége és háttérbe szorult a gépexportot elősegítő akvizíciós munka. Bár a legfelsőbb szovjet párt- és ■állami vezetés feladatul állította a szovjet külkereskedelem elé a gépexport növelését, ez a vállalati szintű tevékenységben számos körülmény következtében várhatóan csak néhány év ■távlatában bontakozik ki, de egyelőre még csak egyes biztató kezdeményezésekkel lehet találkozni. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Szovjetunióból származó gépimport növelésével kapcsolatban számos szerteágazó probléma van. A magyar népgazdaság általános érdekeiből következően a beruházási döntéseknél az ágazati minisztériumoknak és az irányításaikalá tartozó vállalatoknak figyelembe kell venni a Szovjetunióból megvalósítható gépbeszerzéseket. A gépkülkereskedelmi vállalatoknak számolniuk kell azzal, hogy az importbizományosi pozícióban jelenleg tanúsított passzív magatartásuk a nyereség tömegének növelésében akadályozóvá válik. Akvizíciós tevékenységüket, amit korábban lényegében csak az export érdekében folytattak a szovjet piacon, most ki kell terjeszteni az importra is. Fel kell tárni a szovjet ipar szállítási lehetőségeit és képességeit, korszerű újdonságait és ezeket széles körben ismertetni kell a magyar felhasználókkal, magyar nyelvű katalógusok kiadásával, szakkiállítások, szakmai bemutatók szervezésével, továbbá a reklám és propaganda egyéb eszközeivel is. A külkereskedelmi vállalatok némelyike már felismerte a feladatot és igyekszik változtatni korábbi szemléletén, piaci módszerein. Suhajda István Idén jóváhagyják a „papírarany”-rendszert? Valószínűleg még az év vége előtt elfogadják a Nemzetközi Valuta Alap tagállamai a különleges lehívási jogok rendszerét — jósolta Strycker, a belga Nemzeti Bank elnöke. A bankelnök, aki a belga Külkereskedelmi Kamarák Szövetségének hétvégi ülésén szólalt fel, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az új rendszer által teremtett „papírarany” a nemzetközi fizetések dollárt helyettesítő valutája lehet. Először azonban pár évig bizonyítania kell, hogy megfelel-e egy valódi nemzetközi valuta követelményeinek. Addig pedig az aranynak kell betöltenie a nemzetközi pénzügyi rendszer pillérének szerepét. Hogy ezt a feladatát teljesítse, szükséges, hogy ára stabil maradjon — mondotta a belga bankvezető. Még élesebben vetette fel e kérdést az olasz jegybank kormányzója, dr. Guido Carli, aki egyenesen felszólította a világ ipari államait, hogy az év végéig kössenek egyezményt a „papírarany”-rendszer gyakorlati bevezetésére. Ez az egyetlen mód, hangsúlyozta Carli, hogy megoldják a két kulcsvalutájú ország: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok fizetésimérleg-problémáit. Leszögezte a bank évi közgyűlésén, hogy Olaszország nem hajlandó az olasz líra árfolyamát megváltoztatni és feláldozni az ország külkereskedelmi versenyképességét. A nemzetközi pénzügyi rendszer csak úgy tud megfelelően működni — mondotta —, ha kiegyensúlyozottabbá válik az amerikai és angol fizetési mérleg. Veszélyes deflációs bonyodalmak nélkül ezt egyedül a különleges lehívási jogok rendszerének azonnali bevezetése biztosítja. A pótlólagos tartalékokkal meg lehetne oldani a nemzetközi likviditás, ezen belül az aranyellátás szűkösségének problémáját és előre meghatározott keretek között fokozatosan helyettesíthetnék az amerikai dollárt, mint az ipari államok hivatalos tartalékvalutáját. Azokkal a híresztelésekkel kapcsolatban, hogy a német márkával együtt az olasz lírát is felértékelik. Carli leszögezte, hogy Olaszország álláspontja minden jövőbeni paritásmódosítást illetően attól függ, mennyiben lehetséges biztosítani a gazdasági fejlődés magas ütemét. Ebből az következik, hogy Olaszország nem fogadhat el olyan megoldást, amely rontaná nemzetközi versenyképességét. A nemzetközi pénzügyi kérdésekről szólva a továbbiakban azt fejtegette, hogy az SDR-rendszer (speciális lehívási jogok) csak első lépés a fejlődés útján. A pénzügyi rendszer tovább tökéletesíthető a rugalmas paritások bevezetésével, különösen a dollár és a nyugat-európai valuták viszonylatában van szükség nagyobb rugalmasságra. A rugalmas árfolyam-paritások rendszere azonban csak a közös piaci tagországok magasabb szintű együttműködését követően valósítható meg, különben szétesik a Hatok szervezete. Befejezésül Carli foglalkozott Anglia közös piaci belépésével. Erre mindenképpen megoldást kell találni — hangsúlyozta — különben a szigetország menthetetlenül — esetleg legjobb meggyőződése ellenére is — Amerika égisze alá sodródna. Ma aláírják az új szovjet-brit kereskedelmi egyezményt Crosland brit kereskedelmi miniszter vasárnap a szovjet fővárosba érkezett. Moszkvában a két ország közötti kereskedelem kérdéseiről tárgyal és aláírja az új hosszú lejáratú szovjet—angol kereskedelmi egyezményt. Az egyezmény, amelyet ma írnak alá, az 1975-ig terjedő időszakra érvényes és felváltja a jelenlegi ötéves egyezményt, amely e hó végén hatályátveszti. Croslandet fogadja Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter. (A múlt hónapban Benn angol technológiai miniszter tárgyalt Moszkvában a két ország technológiai együttműködésének kilátásairól.) A Pravda hétfői száma bírálja Anglia magatartását. Nagy-Britannia szabotáltja az európai feszültség enyhítését célzó kezdeményezéseket — hangoztatja a lap. Az európai biztonsági konferenciára vonatkozó javaslat fagyos brit fogadtatásával kapcsolatban az SZKP központi lapja rámutat, hogy a munkáspárti kormány vezető szerepre törekszik Európában, s ennek érdekében kész a kooperációra a legreakciósabb jobboldali nyugatnémet körökkel. A jelenlegi brit külpolitika hátterében a nyugat-európai hegemóniára irányuló irreális remények húzódnak meg és azok a remények, hogy a brit monopoltőke pozíciói ily módon biztosíthatók — írja a Pravda.