Világgazdaság, 1969. július (1. évfolyam, 121-143. szám)

1969-07-01 / 121. szám

VILAGGAZDASAG 1969. JÚLIUS 1., KEDD Együttműködés — a tervezéstől Hétfőn Moszkvában megkezdődött a Szovjet—Magyar Gazdasági Tudomá­nyos és Műszaki Együttműködési Kormányközi Bizottság 8. ülésszaka. A magyar küldöttséget Apró Antal, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökhe­lyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti. Az ülésen a Szovjetunió és Magyarország 1971—1975. évi népgazdasági­­terveinek összehangolása, a két ország illetékes minisztériumainak közvetlen együttműködése, a kereskedelem fejlesztése, valamint a tudományos és technikai csere formáinak bővítése kerül megvitatásra. Mint a TASZSZ jelentésében hangsúlyozza, M. Le­szecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának vezetője és Apró Antal, felszólalásukban elmondották, hogy a bizottság a gaz­dasági, tudományos és műszaki együttműködés bővítésére és elmélyítésére irá­nyuló munkája során a KGST rendkívüli, 23. ülésszakán hozott határozatokat tartja szem előtt. Ezek igen nagy jelentőségűek a testvérországok multi- és bi­laterális gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében. A bizottság hétfői ülésén a műszergyártás, a traktor- és egyéb mezőgazda-és további együttműködési lehetőségeit sági gépgyártás eddigi eredményeit tárgyalta. A magyar—szovjet gazdasági kapcso­latok alakulása népgazdaságunk fejlő­désének egyik meghatározó tényezője. Magyarország nyersanyagszegénysége mellett viszonylag gyors gazdasági fej­lődést csak a Szovjetunió nyersanyag­lehetőségének felhasználásával és fel­vevőpiacának megtartásával képes el­érni, legnagyobb partnerünk szállításai képezik az ipar és a lakosság fogyasz­tásának egyik fő forrását. Ugyanakkor, a Szovjetunió megrendelései erőteljesen befolyásolják ipari fejlődésünk irá­nyát is. Szovjet szállítások biztosítják nyersolaj-, olajtermék-, vasérc-, nyers­­vas-, nikkel-, ferróötvözet-, és fém­importunk csaknem teljes egészét. A vil­lamos energia, a mezőgazdaság kemizá­­lásához elengedhetetlenül szükséges foszfortartalmú alapanyagok, továbbá az ólom behozatalában 70—80 szá­zalékkal, réz, kohókoksz, kálisó gya­pot, papír és cellulózé, illetve más alapvető nyersanyagok importjában pe­dig több mint 50 százalékkal részesed­nek a szovjet termékek. Partnerünk szállításainak mintegy 30 százalékát adják a gépek és a berendezések (1950—1969 között 44 üzem épült Ma­gyarországon szovjet berendezésekkel, szovjet szakértők közreműködésével). A magyar export jelentős része ipari késztermék, több mint 50 százaléka gép. A magyar gyógyszeripar termelé­sének 36, a könnyűiparénak pedig 18— 19 százaléka­­kerül a szovjet fogyasz­tókhoz. Zöldség- és gyümölcstermelé­sünk és élelmiszeripari­­termékeink emelkednek még ki jelentőségükben a rendkívül széles ciklolistából. A két ország közötti gazdasági kap­csolatok ma már nem csupán kereske­delmi együttműködésre korlátozódnak: a Magyar—Szovjet Gazdasági és Mű­szaki Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság — amelynek tárgyalásain Apró Antal vezetésével épp e napokban vesz részt magyar delegá­ció — újabb és újabb formákkal gaz­dagítja a közös tevékenységet. A bizott­ság üléseinek napirendjén az együtt­működés legfontosabb kérdései szere­pelnek: a magyar népgazdaság villa­­mosenergia-, kőolaj- és földgáz-szük­ségleteinek kielégítése; a timföldi alu­mínium kooperáció, a gépkocsigyártás kölcsönös szállításai, a közúti jármű­gyártásban, a számítástechnikai beren­dezésekben, a gyógyszeriparban meg­valósítható együttműködés, a magyar vegyipar fejlesztése, atomerőmű építése. Az igények összehangolása, a terme­lési és szolgáltatási szférák kooperációs lehetőségeinek feltárása érdekében az egyes népgazdasági ágazatok között munkacsoportok jöttek létre, lehetővé téve a minisztériumok, vállalatok és szakemberek közötti állandó kapcsola­tok kialakítását. Tevékenységükből je­­jelentőségében kiemelkedik az informá­ciócsere. Ez nyújt lehetőséget ugyanis a távlati elgondolások, a létrehozandó ka­pacitások összehangolására, a párhuza­mos fejlesztés kiküszöbölésére , a partner igényei, szükséglete által is meghatározott irányban, örvendetes jelenség a műszaki-tudo­mányos együttműködés terén tapasztal­ható ugrásszerű fejlődés is. A két or­szág specialistái egyre gyakrabban ko­operálnak a tudományos-kutató és ter­vező-szerkesztő feladatok elvégzésénél, a kölcsönös kutatások megszervezésé­nél. Egyetlen számadat ez állítás iga­zolására: az elmúlt évben 116 szovjet és 89 magyar szervezet dolgozott együtt, csaknem kétszázféle témát dolgoztak fel közösen. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a közös tevékenység akkor a legeredményesebb, ha a gyártásba való bevezetéssel fejeződik be, az eredmé­nyek kölcsönös hasznosításáról létre­hozott kereskedelmi-gazdasági egyez­mény megkötése mellett. (Ahogy ez például a „Druzsba” típusú híradás­­technikai berendezések tervezésénél és gyártásánál történt.) Mód van a kapcsolatok újabb jelen­tős erősítésére is. Különösen most, a felek ama határozata után, amely a mun­ka hatékonyságának növelésére közös tudományos központok, cél­feladatok elvégzésére „vegyes” tudomá­nyos kollektívák létrehozását teszi le­hetővé. Emellett természetesen nem szorulhatnak háttérbe a hagyományos formák sem. Elsősorban a szakember­cserére, a szellemi termékek, az új munkamódszerek kölcsönös megismer­tetésére gondolunk. Mindezek szerves részét képezhetik egy olyan komplex együttműködési rendszernek, amely a témák felvetésétől a késztermék ki­ a késztermékig­ ­bocsátásig terjedő közös munkát tűzi ki céljául. A nagy jelentőségű szovjet fejlesztési programok megvalósításában (számítástechnikai, közúti jármű, mik­rohullámú lánc, konténerszállítás, szol­gáltatások fejlesztése stb.). Magyar­­ország egyre nagyobb részt vállalhat s ugyanakkor a másik oldalon saját feladatainak megoldásában egyre foko­zottabban számíthat a szovjet kutatók ál­tal elért eredményekre. Ezzel nem kisebb célt, mint az egyre fokozódó nemzetközi gazdasági versenyben való helytállást szolgáljuk a legközvetlenebb módon. A termelővállalatok, illetve az egyes ágazatok közvetlen együttműködésére már most is egy sor pozitív példát említhetnünk. A Ganz-MÁV AG és a rigai Vagongyár hatrészes, egységesí­tett Diesel-vonatainak közös kifejlesz­tése, a „Barátság” kőolajvezeték (me­lyen eddig mintegy 11,5 millió tonna kőolaj érkezett Magyarországra); a közös villamos távvezeték (1968—69 1,9 milliárd kWo, 1969-70 2,8 milliárd kWo, 1975 6 milliárd kWo szovjet vil­lamos energia importja); az első ma­gyar atomerőmű tervezése és megépí­tése vagy a timföld—alumínium-egyez­mény. De nem kisebb jelentőségű az egyes nemzeti iparágak fejlesztésében elért siker sem. A Szovjetunió 1975-re mintegy hétezer magyar autóbuszt vá­sárol majd; e nagy volumenű rendelés kielégítésére hozzák létre például a városi és helyközi buszokat gyártó komplex termelőüzemet. A kormányközi bizottságnak a KGST 23. (rendkívüli) tanácskozásán hozott határozatai, a közelmúltban lezajlott és a jelenleg folyó megbeszélések egy­aránt azt ígérik: a közös vállalatok, egyesülések, szerkesztő-tervező köz­pontok létrehozása, az új típusú együtt­működési formák kialakítása már a közeli jövőben éreztetni fogja hatását a két ország közötti gazdasági kap­csolatok erősítésében. Princz György I. ÉVFOLYAM 121. SZÁM TÁRGYALÁSOK AZ ENSZ FEJLESZTÉSI DEKÁDJÁRÓL Genfben hétfőn megkezdődött az ENSZ II. Fejlesztési Dekádját előkészítő bi­zottság ülése. A bizottság tagjai közül az 5 szocialista ország — a Szovjet­unió, Bulgária, Belorusszia, Lengyel­­ország és Románia —■, nem vesz részt a tanácskozáson, tiltakozásul az ellen, hogy az NSZK képviselőjét is meghív­ták. A kéthetes tanácskozás napirendjé­nek 4 fő pontja: a nemzetközi keres­kedelem; a fejlesztés finanszírozása; a regionális gazdasági együttműködés és integráció a fejlődő országok között; a tudomány és technológia fejlesztése. A bizottságnak jövő áprilisig kell ki­dolgoznia javaslatát, hogy azt az ENSZ közgyűlése jövő ősszel jóváhagyhassa. (Reuter) -----------------------------------------------—-----------------------------------------------­ / • Jövedelmezőség — állami visszatérítés • A gépkocsi-piac időszerű kérdései • Mit hozott az ötnapos munkahét Csehszlovákiában? AZ ÚJ SZUDÁN GAZDASÁGPOLITIKÁJA Tudósítónktól: Szudán pénzügyminisztere közölte, , hogy az előző kormány gazdasági in­tézkedései következtében az ország sza­bad deviza tartaléka az 1961—62. évi 61 millióról 1969. május 5-ig 16,8 mil­lió­­szudáni fontra csökkent. Az ország külföldi adóssága 75 millió szudáni font. A következő gazdasági évben­­kb. 11 millió font értékben kell a hosszú lejáratú adósság­aikat törleszteni és kb. 7 millió fontot kell rövid lejáratú hite­lek visszafizetésére fordítani. Az új szudáni kormány kijelentette, hogy a jövőben kereskedelmi forgalmát elsősorban a szocialista­­és az arab or­szágokkal, baráti országokkal kívánja növelni. Az előző kormány nem vette kellően figyelembe a klíringországok szállításaiból eredő előnyöket. Ezért most a nagyobb beruházásokat és be­szerzéseket átirányítják és a klíring­­országokat részesítik előnyben. (Termé­szetesen e cikkek, illetve beruházások csak­­hitelnyújtás útján értékesíthetők.) A tervezésügyi miniszter, Sayed Mah­­goub Osman kijelentette, hogy a kor­mány minden Szudánnak felajánlott, de eddig még alá nem írt és igény­be nem vett hitelfelajánlást felülvizsgál. Kijelentette továbbá azt is, hogy a már megkötött megállapodásokat tisztelet­ben tartják. Az iparügyi miniszter, Sayed Mousa El Mubarak kijelentette, hogy Dél- Szudán önállóságának biztosítása után, különös figyelmet fognak fordítani az ország e legelmaradottabb részének iparosítására és az életszínvonal eme­lésére. A minisztérium ez okból részle­tes tanulmányokat végez. A Szudáni Kereskedelmi Kamara végrehajtó bizottsága memorandumot juttatott el a külkereskedelmi és köz­­gazdasági miniszterhez, amelyben ki­fejtette, hogy az előző kormány nem adott kellő lehetőséget, útmutatást, bátorítást a nemzeti tőkének ahhoz, hogy biztonságosan részt vehessen az ország gazdaságának fejlesztésében. Most hogy az új forradalmi kormányt a nagy néptömegek is támogatják, ja­vasolják az alábbi intézkedéseik meg­tételét : 1. általános áttekintést kell kapni az ország jelenlegi gazdasági helyzetéről; 2. fel kell becsülni a kormány pénz­ügyi helyzetét; 3. ellenőrizni kell a ter­melést az ország minden területén; 4. az adminisztratív rendszert­­meg kell reformálni; 5. a néptömegek igényei­nek kielégítésére szolgáló terveket vég­re kell hajtani; 6. a munkanélkülisé­get fel kell­ számolni; 7. a magánszek­tor szerepét meg kell határozni, báto­rítani kell, hogy az állami szektorral közösen részt vegyen az ország fejlesz­tésében.­­ Az ipar- és bányaügyi miniszter leg­újabb rendelete értelmében felülvizs­gálják az állami tulajdonban levő cu­korgyár, a wauli és karimai konzerv­gyár, a kassalai vöröshagymaszárító üzem, az aromai kartonüzem, a ba­­banusai tejüzem és a khartúmi bőr­gyár eddigi működését. A bizottság fel­adata javaslatot tenni a gazdaságosabb termelésre és ha szükséges, a kapacitás bővítésére. Szudáni gazdasági és kereskedelmi delegáció utazik a Szovjetunióba, hosz­­szú lejáratú hitel- és kereskedelmi megállapodás megkötésére. A Szovjet­unió a Szudánnak nyújtott állami hitel keretében Khartúm közelében, Sobán kórházat épít és rendez be tüdőbetegek számára, továbbá állategészségügyi la­boratóriumot is létesít oltóanyagok szudáni előállítására. (A TASZSZ jelentése szerint Abdel Kerim Mirghani szudáni gazdaságügyi és külkereskedelmi miniszter szomba­ton felkereste Nyikolaj Patolicsev szov­jet külkereskedelmi minisztert és ez alkalommal megvitatták a két ország kereskedelmi kapcsolatának fejleszté­sére vonatkozó kérdéseket. A szu­dáni miniszter megbeszélést folytatott Moszkvában Sz. A. Szkacskovval, a külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökével is.) Szudánban versenytárgyalást írnak ki cukorgyár, műtrágyagyár és egy újabb bőrgyár létesítésére, valamint 20 város komplett villamosítására. A ma­gyar külkereskedelmi vállalatoknál szappangyár felállításáról érdeklődtek. Ami a magyar—szudáni kereske­­kedelmi kapcsolatokat illeti, négy— ötéves szünet után ismét fellendülőben van a magyar kerékpárköpeny és bel­sők exportja Szudánba. A korábbi ke­­rékpárköpeny-export azért állt le, mert a piac igényeinek megfelelő formában vulkanizált, hegesztés nélküli belsőket a magyar ipar nem gyártott és így csak köpenyeket értékesíteni — annak ellenére, hogy a minőséggel elégedet­tek voltak — nem lehetett. Ez évben az ipar kihozta a piac igényeinek meg­felelő típust és így a CHEMOLIMPEX külkereskedelmi vállalatnak ez évi szállításra már több mint tízezer kö­penyre és több mint harmincezer for­mában vulkanizált, hegesztés nélküli belsőre van rendelése. Sikeres piackutatómunka eredménye­ként a CHEMOLIMPEX külkereske­delmi vállalatnak sikerült Szudánban piacot találni és rendelést szerezni körülbelül 35 tonna szövetbetétes gumi tömítőlemezre. A rendelések egy ré­szére a szállítás már meg is kezdődött. A FERM­ION külkereskedelmi vál­lalat neve már ismert Szudánban. Jelentős mennyiségű zárat, lakatot ex­portál oda. Újabban a vállalat piacot talált Szudánban fehér és színes für­dőkádakra, mosdókra, mosogatókra és egyéb egészségügyi berendezésekre. Nö­velni tudja a benzinkanna exportját is, ha a piaci követelményeknek meg­felelő típust alakítanak ki. Ez a cikk árban versenyképes, azonban a kivitelt műszakilag módosítani kell. Júniustól kezdődően szállít a NIKEX külkereskedelmi vállalat Szudánba kb. 150 ezer dollár értékű vasúti kerék­­abroncsot a Szudáni Államvasutak ré­szére. Ennek szállítására a múlt év végén jelentős versenytársak előtt nyert rendelést a NIKEX a kedvezőbb CIF- ás ajánlat alapján. Eredménytelen tanácskozás a papír­aranyról Párizsban szombaton befejeződött a tíz leggazdagabb tőkés ipari ország képviselőinek tanácskozása a „papír­­arany”-ról, de nem sikerült megegyezni abban, hogy milyen összegeket kell kreálni ebből az új valutából. Az úgynevezett tízes bizottsághoz tartozó országok pénzügyminiszter­tisztviselőinek tanácskozásán azonban — a Reuter-iroda jelentése szerint — bizonyos mértékű haladást elértek és elhatározták, hogy július végén újabb megbeszéléseket tartanak. Az értekez­let első napján megoldatlanok marad­tak a nézeteltérések a Nemzetközi Valutaalap tagállamainak kvótáiról. A kvótákat emelni akarják, de arról nem született megállapodás, hogy milyen mértékben. A Nemzetközi Valutaalap szeptem­berben tartja évi közgyűlését. Ha addig nem sikerül közös nevezőre jutni abban, hogy milyen összegű „különle­ges lehívási jogokat” állapítsanak meg, októberben vagy novemberben minisz­teri értekezletet kell tartani — mond­ják tájékozott pénzügyi körökben. Na­gyon sok múlik azon — teszik hozzá — hogy a washingtoni kormánynak sikerül-e addig csökkentenie a fizetési mérleg deficitjét. A Közös Piac tagállamai sem jutot­tak még el odáig, hogy összeegyeztes­sék álláspontjukat a kibocsátandó „papír-arany” mennyiségét illetően. A közösség pénzügyminiszteri értekezlete július 17-én ül össze, hogy kialakítsa a közös álláspontot. A tízes csoport július 23-án és 24-én tervezett újabb megbeszélésén az amerikaiak valószínű­leg kitartanak eredeti javaslatuk mel­lett, hogy a különleges lehívási jogok évente 4,5 milliárd dollárt képviselje­nek és a hitel öt évre szóljon. Az euró­pai országok ennél kisebb évi összeget és rövideb­b határidőt javasolnak. A Hatokon belül az NSZK és Olaszország 3 milliárd dollár és négy év, a belga, a holland és valószínűleg a francia kormány pedig 2 milliárd dollár és két­­három év mellett vannak. Anglia mind­eddig semleges maradt a vitában, mondják tájékozott körökben. Ugyane körök szerint a nyugat-euró­pai képviselők a párizsi megbeszélésen erélyesen felszólították Washingtont, hogy hozza egyensúlyba fizetési mérle­gét. Ha a Nemzetközi Valuta Alap szep­temberi üléséig az amerikai kormány nem ér el számottevő javulást, a nyu­gat-európai kormányok különféle tech­nikai kérdések — mint a Nemzetközi Valuta Alap kvótáinak módosítása, a délafrikai arany­eladás, az angol tarto­zások törlesztése stb. — megoldását meg fogják akadályozni és ezzel lehe­tetlenné teszik a további haladást a különleges lehívási jogok életbe lépte­tése felé. MEGHOSSZABBÍTOTTÁK AZ AMERIKAI EXPORTKORLÁTOZÁST Megállapodás a Hatok és az afrikai társult államok között Az Egyesült Államok képviselőháza megszavazta és aláírás végett a Fehér Ház elé terjesztette a határozatot, amelynek értelmében 60 nappal meg­hosszabbítják az úgynevezett export­­ellenőrzési törvény hatályát. Ez a tör­vény június 30-án lejárt volna. Az ideiglenes meghosszabbításra — mint a Reuter-iroda jelenti — azért volt szükség, mert a kongresszusban nem sikerült megszavazni a törvény új szövegezését, amely enyhítette volna a szocialista országokba irányuló export korlátozását. Ezt a szöveget — mint a VILÁGGAZDASÁG már beszámolt róla — a szenátus bankügyi bizottságának egyik albizottsága dolgozta ki. A szö­vegnek a bizottságban való végleges elfogadását és a kongresszus két háza elé bocsátását az MTI tudósítójának jelentése szerint a Pentagon akadá­lyozta meg. A hadügyminisztérium vette rá Nixon elnököt arra, hogy kö­zölje: a szenátus illetékes bizottságá­nak véleménye ellenére sem járul hozzá az exportellenőrzési törvény megváltoztatásához. Ezzel kapcsolat­ban érdemes megemlíteni a New York Times hétfői vezércikkét, amelyben Nixon elnök tervezett bukaresti láto­gatásával foglalkozik. „Mr. Nixon na­gyobb nyomatékot adhatott volna en­nek a látogatásnak, ha beleegyezett volna az exportellenőrzési törvény mó­dosításába. Ehelyett engedve a jobb­oldali republikánusoknak, követeli a megújítását ennek a törvénynek, a hi­degháborús korszak restriktív maradé­kának” — írja a New York Times. A Reuter-iroda tudósítása szerint egyébként Washingtonban a Nixon­­utazással kapcsolatban megjegyzik, hogy az Egyesült Államok és Románia kapcsolatai jók, de a két ország igen csekély kereskedelmet folytat egymás­sal. A románok szívesen vásárolnának nukleáris berendezéseket és hasadó anyagot Amerikától és — tekintve, hogy erősen el vannak adósodva — bizonyára hasznát vennék egy ameri­kai kölcsönnek is. A Közös Piac tagállamai és a tizen­nyolc Afro-Malgas társult ország kép­viselői befejezték a tárgyalásokat a Yaounde-i Konvenció helyére lépő új kereskedelmi és segélyegyezmény meg­kötéséről. Az 1970—1975. időszakra ér­vényes új egyezményt előreláthatólag a jövő hónapban írják alá és így 1970- ben életbe léphet — jelenti a Reuter hírügynökség. A Közös Piac az iniciált feltételek értelmében jogosult leszállítani a nem társult fejlődő országokból származó pálmaolaj, kávé és kakaó vámját, ezzel csökkentve az előnyt, amelyet a 18 or­szág eddig élvezett a nyugat-európai piacon. Az afrikai országok szintén jo­got kapnak arra, hogy vámkedvezmé­nyeket nyújtsanak a Közös Piacon kí­vüli országoknak is. A Közös Piac az öt év alatt 900 mil­lió dollár segélyt vagy kedvezményes kölcsönt nyújt a 18 országnak, valamint néhány más területnek, amelyet külön­leges kapcsolatok fűznek Hollandiához, illetve Franciaországhoz. Ehhez járul 100 millió dollár kölcsön szokásos fel­tételekkel. A közösség és a társult or­szágok szabadkereskedelmi övezetet al­kotnak, éppen úgy, mint a május 31-én lejárt Yaounde-i Konvenció alapján. A Hatok beleegyeztek abba, hogy 80 millió dolláros rendkívüli alapot létesí­tenek, amelyből az afrikai országokat hirtelen áresés vagy természeti csapás esetén segélyezik. Nem voltak azonban hajlandók megújítani a rendszeres ár­támogatást, amelyet a volt francia gyarmatok élveztek, amikor még Fran­ciaországhoz tartoztak. A WWD értesülése szerint a Közös Piac képviselői kielégítőnek minősí­tették a megállapodást. Az afrikai kül­döttségek csalódással nyugodtak bele, mert az utolsó pillanatig legalább 1,5 milliárd dollár segély és kölcsön biz­tosítását akarták elérni. (A megállapodás előkészítéséről rész­leteket ismertet mai sajtószemlénk a 3. oldalon.)

Next