Világgazdaság, 1969. július (1. évfolyam, 121-143. szám)
1969-07-01 / 121. szám
VILAGGAZDASAG 1969. JÚLIUS 1., KEDD Együttműködés — a tervezéstől Hétfőn Moszkvában megkezdődött a Szovjet—Magyar Gazdasági Tudományos és Műszaki Együttműködési Kormányközi Bizottság 8. ülésszaka. A magyar küldöttséget Apró Antal, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti. Az ülésen a Szovjetunió és Magyarország 1971—1975. évi népgazdaságiterveinek összehangolása, a két ország illetékes minisztériumainak közvetlen együttműködése, a kereskedelem fejlesztése, valamint a tudományos és technikai csere formáinak bővítése kerül megvitatásra. Mint a TASZSZ jelentésében hangsúlyozza, M. Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának vezetője és Apró Antal, felszólalásukban elmondották, hogy a bizottság a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés bővítésére és elmélyítésére irányuló munkája során a KGST rendkívüli, 23. ülésszakán hozott határozatokat tartja szem előtt. Ezek igen nagy jelentőségűek a testvérországok multi- és bilaterális gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében. A bizottság hétfői ülésén a műszergyártás, a traktor- és egyéb mezőgazda-és további együttműködési lehetőségeit sági gépgyártás eddigi eredményeit tárgyalta. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok alakulása népgazdaságunk fejlődésének egyik meghatározó tényezője. Magyarország nyersanyagszegénysége mellett viszonylag gyors gazdasági fejlődést csak a Szovjetunió nyersanyaglehetőségének felhasználásával és felvevőpiacának megtartásával képes elérni, legnagyobb partnerünk szállításai képezik az ipar és a lakosság fogyasztásának egyik fő forrását. Ugyanakkor, a Szovjetunió megrendelései erőteljesen befolyásolják ipari fejlődésünk irányát is. Szovjet szállítások biztosítják nyersolaj-, olajtermék-, vasérc-, nyersvas-, nikkel-, ferróötvözet-, és fémimportunk csaknem teljes egészét. A villamos energia, a mezőgazdaság kemizálásához elengedhetetlenül szükséges foszfortartalmú alapanyagok, továbbá az ólom behozatalában 70—80 százalékkal, réz, kohókoksz, kálisó gyapot, papír és cellulózé, illetve más alapvető nyersanyagok importjában pedig több mint 50 százalékkal részesednek a szovjet termékek. Partnerünk szállításainak mintegy 30 százalékát adják a gépek és a berendezések (1950—1969 között 44 üzem épült Magyarországon szovjet berendezésekkel, szovjet szakértők közreműködésével). A magyar export jelentős része ipari késztermék, több mint 50 százaléka gép. A magyar gyógyszeripar termelésének 36, a könnyűiparénak pedig 18— 19 százalékakerül a szovjet fogyasztókhoz. Zöldség- és gyümölcstermelésünk és élelmiszeriparitermékeink emelkednek még ki jelentőségükben a rendkívül széles ciklolistából. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok ma már nem csupán kereskedelmi együttműködésre korlátozódnak: a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság — amelynek tárgyalásain Apró Antal vezetésével épp e napokban vesz részt magyar delegáció — újabb és újabb formákkal gazdagítja a közös tevékenységet. A bizottság üléseinek napirendjén az együttműködés legfontosabb kérdései szerepelnek: a magyar népgazdaság villamosenergia-, kőolaj- és földgáz-szükségleteinek kielégítése; a timföldi alumínium kooperáció, a gépkocsigyártás kölcsönös szállításai, a közúti járműgyártásban, a számítástechnikai berendezésekben, a gyógyszeriparban megvalósítható együttműködés, a magyar vegyipar fejlesztése, atomerőmű építése. Az igények összehangolása, a termelési és szolgáltatási szférák kooperációs lehetőségeinek feltárása érdekében az egyes népgazdasági ágazatok között munkacsoportok jöttek létre, lehetővé téve a minisztériumok, vállalatok és szakemberek közötti állandó kapcsolatok kialakítását. Tevékenységükből jejelentőségében kiemelkedik az információcsere. Ez nyújt lehetőséget ugyanis a távlati elgondolások, a létrehozandó kapacitások összehangolására, a párhuzamos fejlesztés kiküszöbölésére , a partner igényei, szükséglete által is meghatározott irányban, örvendetes jelenség a műszaki-tudományos együttműködés terén tapasztalható ugrásszerű fejlődés is. A két ország specialistái egyre gyakrabban kooperálnak a tudományos-kutató és tervező-szerkesztő feladatok elvégzésénél, a kölcsönös kutatások megszervezésénél. Egyetlen számadat ez állítás igazolására: az elmúlt évben 116 szovjet és 89 magyar szervezet dolgozott együtt, csaknem kétszázféle témát dolgoztak fel közösen. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közös tevékenység akkor a legeredményesebb, ha a gyártásba való bevezetéssel fejeződik be, az eredmények kölcsönös hasznosításáról létrehozott kereskedelmi-gazdasági egyezmény megkötése mellett. (Ahogy ez például a „Druzsba” típusú híradástechnikai berendezések tervezésénél és gyártásánál történt.) Mód van a kapcsolatok újabb jelentős erősítésére is. Különösen most, a felek ama határozata után, amely a munka hatékonyságának növelésére közös tudományos központok, célfeladatok elvégzésére „vegyes” tudományos kollektívák létrehozását teszi lehetővé. Emellett természetesen nem szorulhatnak háttérbe a hagyományos formák sem. Elsősorban a szakembercserére, a szellemi termékek, az új munkamódszerek kölcsönös megismertetésére gondolunk. Mindezek szerves részét képezhetik egy olyan komplex együttműködési rendszernek, amely a témák felvetésétől a késztermék ki a késztermékig bocsátásig terjedő közös munkát tűzi ki céljául. A nagy jelentőségű szovjet fejlesztési programok megvalósításában (számítástechnikai, közúti jármű, mikrohullámú lánc, konténerszállítás, szolgáltatások fejlesztése stb.). Magyarország egyre nagyobb részt vállalhat s ugyanakkor a másik oldalon saját feladatainak megoldásában egyre fokozottabban számíthat a szovjet kutatók által elért eredményekre. Ezzel nem kisebb célt, mint az egyre fokozódó nemzetközi gazdasági versenyben való helytállást szolgáljuk a legközvetlenebb módon. A termelővállalatok, illetve az egyes ágazatok közvetlen együttműködésére már most is egy sor pozitív példát említhetnünk. A Ganz-MÁV AG és a rigai Vagongyár hatrészes, egységesített Diesel-vonatainak közös kifejlesztése, a „Barátság” kőolajvezeték (melyen eddig mintegy 11,5 millió tonna kőolaj érkezett Magyarországra); a közös villamos távvezeték (1968—69 1,9 milliárd kWo, 1969-70 2,8 milliárd kWo, 1975 6 milliárd kWo szovjet villamos energia importja); az első magyar atomerőmű tervezése és megépítése vagy a timföld—alumínium-egyezmény. De nem kisebb jelentőségű az egyes nemzeti iparágak fejlesztésében elért siker sem. A Szovjetunió 1975-re mintegy hétezer magyar autóbuszt vásárol majd; e nagy volumenű rendelés kielégítésére hozzák létre például a városi és helyközi buszokat gyártó komplex termelőüzemet. A kormányközi bizottságnak a KGST 23. (rendkívüli) tanácskozásán hozott határozatai, a közelmúltban lezajlott és a jelenleg folyó megbeszélések egyaránt azt ígérik: a közös vállalatok, egyesülések, szerkesztő-tervező központok létrehozása, az új típusú együttműködési formák kialakítása már a közeli jövőben éreztetni fogja hatását a két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítésében. Princz György I. ÉVFOLYAM 121. SZÁM TÁRGYALÁSOK AZ ENSZ FEJLESZTÉSI DEKÁDJÁRÓL Genfben hétfőn megkezdődött az ENSZ II. Fejlesztési Dekádját előkészítő bizottság ülése. A bizottság tagjai közül az 5 szocialista ország — a Szovjetunió, Bulgária, Belorusszia, Lengyelország és Románia —■, nem vesz részt a tanácskozáson, tiltakozásul az ellen, hogy az NSZK képviselőjét is meghívták. A kéthetes tanácskozás napirendjének 4 fő pontja: a nemzetközi kereskedelem; a fejlesztés finanszírozása; a regionális gazdasági együttműködés és integráció a fejlődő országok között; a tudomány és technológia fejlesztése. A bizottságnak jövő áprilisig kell kidolgoznia javaslatát, hogy azt az ENSZ közgyűlése jövő ősszel jóváhagyhassa. (Reuter) -----------------------------------------------—----------------------------------------------- / • Jövedelmezőség — állami visszatérítés • A gépkocsi-piac időszerű kérdései • Mit hozott az ötnapos munkahét Csehszlovákiában? AZ ÚJ SZUDÁN GAZDASÁGPOLITIKÁJA Tudósítónktól: Szudán pénzügyminisztere közölte, , hogy az előző kormány gazdasági intézkedései következtében az ország szabad deviza tartaléka az 1961—62. évi 61 millióról 1969. május 5-ig 16,8 milliószudáni fontra csökkent. Az ország külföldi adóssága 75 millió szudáni font. A következő gazdasági évbenkb. 11 millió font értékben kell a hosszú lejáratú adósságaikat törleszteni és kb. 7 millió fontot kell rövid lejáratú hitelek visszafizetésére fordítani. Az új szudáni kormány kijelentette, hogy a jövőben kereskedelmi forgalmát elsősorban a szocialistaés az arab országokkal, baráti országokkal kívánja növelni. Az előző kormány nem vette kellően figyelembe a klíringországok szállításaiból eredő előnyöket. Ezért most a nagyobb beruházásokat és beszerzéseket átirányítják és a klíringországokat részesítik előnyben. (Természetesen e cikkek, illetve beruházások csakhitelnyújtás útján értékesíthetők.) A tervezésügyi miniszter, Sayed Mahgoub Osman kijelentette, hogy a kormány minden Szudánnak felajánlott, de eddig még alá nem írt és igénybe nem vett hitelfelajánlást felülvizsgál. Kijelentette továbbá azt is, hogy a már megkötött megállapodásokat tiszteletben tartják. Az iparügyi miniszter, Sayed Mousa El Mubarak kijelentette, hogy Dél- Szudán önállóságának biztosítása után, különös figyelmet fognak fordítani az ország e legelmaradottabb részének iparosítására és az életszínvonal emelésére. A minisztérium ez okból részletes tanulmányokat végez. A Szudáni Kereskedelmi Kamara végrehajtó bizottsága memorandumot juttatott el a külkereskedelmi és közgazdasági miniszterhez, amelyben kifejtette, hogy az előző kormány nem adott kellő lehetőséget, útmutatást, bátorítást a nemzeti tőkének ahhoz, hogy biztonságosan részt vehessen az ország gazdaságának fejlesztésében. Most hogy az új forradalmi kormányt a nagy néptömegek is támogatják, javasolják az alábbi intézkedéseik megtételét : 1. általános áttekintést kell kapni az ország jelenlegi gazdasági helyzetéről; 2. fel kell becsülni a kormány pénzügyi helyzetét; 3. ellenőrizni kell a termelést az ország minden területén; 4. az adminisztratív rendszertmeg kell reformálni; 5. a néptömegek igényeinek kielégítésére szolgáló terveket végre kell hajtani; 6. a munkanélküliséget fel kell számolni; 7. a magánszektor szerepét meg kell határozni, bátorítani kell, hogy az állami szektorral közösen részt vegyen az ország fejlesztésében. Az ipar- és bányaügyi miniszter legújabb rendelete értelmében felülvizsgálják az állami tulajdonban levő cukorgyár, a wauli és karimai konzervgyár, a kassalai vöröshagymaszárító üzem, az aromai kartonüzem, a babanusai tejüzem és a khartúmi bőrgyár eddigi működését. A bizottság feladata javaslatot tenni a gazdaságosabb termelésre és ha szükséges, a kapacitás bővítésére. Szudáni gazdasági és kereskedelmi delegáció utazik a Szovjetunióba, hoszszú lejáratú hitel- és kereskedelmi megállapodás megkötésére. A Szovjetunió a Szudánnak nyújtott állami hitel keretében Khartúm közelében, Sobán kórházat épít és rendez be tüdőbetegek számára, továbbá állategészségügyi laboratóriumot is létesít oltóanyagok szudáni előállítására. (A TASZSZ jelentése szerint Abdel Kerim Mirghani szudáni gazdaságügyi és külkereskedelmi miniszter szombaton felkereste Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert és ez alkalommal megvitatták a két ország kereskedelmi kapcsolatának fejlesztésére vonatkozó kérdéseket. A szudáni miniszter megbeszélést folytatott Moszkvában Sz. A. Szkacskovval, a külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökével is.) Szudánban versenytárgyalást írnak ki cukorgyár, műtrágyagyár és egy újabb bőrgyár létesítésére, valamint 20 város komplett villamosítására. A magyar külkereskedelmi vállalatoknál szappangyár felállításáról érdeklődtek. Ami a magyar—szudáni kereskekedelmi kapcsolatokat illeti, négy— ötéves szünet után ismét fellendülőben van a magyar kerékpárköpeny és belsők exportja Szudánba. A korábbi kerékpárköpeny-export azért állt le, mert a piac igényeinek megfelelő formában vulkanizált, hegesztés nélküli belsőket a magyar ipar nem gyártott és így csak köpenyeket értékesíteni — annak ellenére, hogy a minőséggel elégedettek voltak — nem lehetett. Ez évben az ipar kihozta a piac igényeinek megfelelő típust és így a CHEMOLIMPEX külkereskedelmi vállalatnak ez évi szállításra már több mint tízezer köpenyre és több mint harmincezer formában vulkanizált, hegesztés nélküli belsőre van rendelése. Sikeres piackutatómunka eredményeként a CHEMOLIMPEX külkereskedelmi vállalatnak sikerült Szudánban piacot találni és rendelést szerezni körülbelül 35 tonna szövetbetétes gumi tömítőlemezre. A rendelések egy részére a szállítás már meg is kezdődött. A FERMION külkereskedelmi vállalat neve már ismert Szudánban. Jelentős mennyiségű zárat, lakatot exportál oda. Újabban a vállalat piacot talált Szudánban fehér és színes fürdőkádakra, mosdókra, mosogatókra és egyéb egészségügyi berendezésekre. Növelni tudja a benzinkanna exportját is, ha a piaci követelményeknek megfelelő típust alakítanak ki. Ez a cikk árban versenyképes, azonban a kivitelt műszakilag módosítani kell. Júniustól kezdődően szállít a NIKEX külkereskedelmi vállalat Szudánba kb. 150 ezer dollár értékű vasúti kerékabroncsot a Szudáni Államvasutak részére. Ennek szállítására a múlt év végén jelentős versenytársak előtt nyert rendelést a NIKEX a kedvezőbb CIF- ás ajánlat alapján. Eredménytelen tanácskozás a papíraranyról Párizsban szombaton befejeződött a tíz leggazdagabb tőkés ipari ország képviselőinek tanácskozása a „papírarany”-ról, de nem sikerült megegyezni abban, hogy milyen összegeket kell kreálni ebből az új valutából. Az úgynevezett tízes bizottsághoz tartozó országok pénzügyminisztertisztviselőinek tanácskozásán azonban — a Reuter-iroda jelentése szerint — bizonyos mértékű haladást elértek és elhatározták, hogy július végén újabb megbeszéléseket tartanak. Az értekezlet első napján megoldatlanok maradtak a nézeteltérések a Nemzetközi Valutaalap tagállamainak kvótáiról. A kvótákat emelni akarják, de arról nem született megállapodás, hogy milyen mértékben. A Nemzetközi Valutaalap szeptemberben tartja évi közgyűlését. Ha addig nem sikerül közös nevezőre jutni abban, hogy milyen összegű „különleges lehívási jogokat” állapítsanak meg, októberben vagy novemberben miniszteri értekezletet kell tartani — mondják tájékozott pénzügyi körökben. Nagyon sok múlik azon — teszik hozzá — hogy a washingtoni kormánynak sikerül-e addig csökkentenie a fizetési mérleg deficitjét. A Közös Piac tagállamai sem jutottak még el odáig, hogy összeegyeztessék álláspontjukat a kibocsátandó „papír-arany” mennyiségét illetően. A közösség pénzügyminiszteri értekezlete július 17-én ül össze, hogy kialakítsa a közös álláspontot. A tízes csoport július 23-án és 24-én tervezett újabb megbeszélésén az amerikaiak valószínűleg kitartanak eredeti javaslatuk mellett, hogy a különleges lehívási jogok évente 4,5 milliárd dollárt képviseljenek és a hitel öt évre szóljon. Az európai országok ennél kisebb évi összeget és rövidebb határidőt javasolnak. A Hatokon belül az NSZK és Olaszország 3 milliárd dollár és négy év, a belga, a holland és valószínűleg a francia kormány pedig 2 milliárd dollár és kéthárom év mellett vannak. Anglia mindeddig semleges maradt a vitában, mondják tájékozott körökben. Ugyane körök szerint a nyugat-európai képviselők a párizsi megbeszélésen erélyesen felszólították Washingtont, hogy hozza egyensúlyba fizetési mérlegét. Ha a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberi üléséig az amerikai kormány nem ér el számottevő javulást, a nyugat-európai kormányok különféle technikai kérdések — mint a Nemzetközi Valuta Alap kvótáinak módosítása, a délafrikai aranyeladás, az angol tartozások törlesztése stb. — megoldását meg fogják akadályozni és ezzel lehetetlenné teszik a további haladást a különleges lehívási jogok életbe léptetése felé. MEGHOSSZABBÍTOTTÁK AZ AMERIKAI EXPORTKORLÁTOZÁST Megállapodás a Hatok és az afrikai társult államok között Az Egyesült Államok képviselőháza megszavazta és aláírás végett a Fehér Ház elé terjesztette a határozatot, amelynek értelmében 60 nappal meghosszabbítják az úgynevezett exportellenőrzési törvény hatályát. Ez a törvény június 30-án lejárt volna. Az ideiglenes meghosszabbításra — mint a Reuter-iroda jelenti — azért volt szükség, mert a kongresszusban nem sikerült megszavazni a törvény új szövegezését, amely enyhítette volna a szocialista országokba irányuló export korlátozását. Ezt a szöveget — mint a VILÁGGAZDASÁG már beszámolt róla — a szenátus bankügyi bizottságának egyik albizottsága dolgozta ki. A szövegnek a bizottságban való végleges elfogadását és a kongresszus két háza elé bocsátását az MTI tudósítójának jelentése szerint a Pentagon akadályozta meg. A hadügyminisztérium vette rá Nixon elnököt arra, hogy közölje: a szenátus illetékes bizottságának véleménye ellenére sem járul hozzá az exportellenőrzési törvény megváltoztatásához. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a New York Times hétfői vezércikkét, amelyben Nixon elnök tervezett bukaresti látogatásával foglalkozik. „Mr. Nixon nagyobb nyomatékot adhatott volna ennek a látogatásnak, ha beleegyezett volna az exportellenőrzési törvény módosításába. Ehelyett engedve a jobboldali republikánusoknak, követeli a megújítását ennek a törvénynek, a hidegháborús korszak restriktív maradékának” — írja a New York Times. A Reuter-iroda tudósítása szerint egyébként Washingtonban a Nixonutazással kapcsolatban megjegyzik, hogy az Egyesült Államok és Románia kapcsolatai jók, de a két ország igen csekély kereskedelmet folytat egymással. A románok szívesen vásárolnának nukleáris berendezéseket és hasadó anyagot Amerikától és — tekintve, hogy erősen el vannak adósodva — bizonyára hasznát vennék egy amerikai kölcsönnek is. A Közös Piac tagállamai és a tizennyolc Afro-Malgas társult ország képviselői befejezték a tárgyalásokat a Yaounde-i Konvenció helyére lépő új kereskedelmi és segélyegyezmény megkötéséről. Az 1970—1975. időszakra érvényes új egyezményt előreláthatólag a jövő hónapban írják alá és így 1970- ben életbe léphet — jelenti a Reuter hírügynökség. A Közös Piac az iniciált feltételek értelmében jogosult leszállítani a nem társult fejlődő országokból származó pálmaolaj, kávé és kakaó vámját, ezzel csökkentve az előnyt, amelyet a 18 ország eddig élvezett a nyugat-európai piacon. Az afrikai országok szintén jogot kapnak arra, hogy vámkedvezményeket nyújtsanak a Közös Piacon kívüli országoknak is. A Közös Piac az öt év alatt 900 millió dollár segélyt vagy kedvezményes kölcsönt nyújt a 18 országnak, valamint néhány más területnek, amelyet különleges kapcsolatok fűznek Hollandiához, illetve Franciaországhoz. Ehhez járul 100 millió dollár kölcsön szokásos feltételekkel. A közösség és a társult országok szabadkereskedelmi övezetet alkotnak, éppen úgy, mint a május 31-én lejárt Yaounde-i Konvenció alapján. A Hatok beleegyeztek abba, hogy 80 millió dolláros rendkívüli alapot létesítenek, amelyből az afrikai országokat hirtelen áresés vagy természeti csapás esetén segélyezik. Nem voltak azonban hajlandók megújítani a rendszeres ártámogatást, amelyet a volt francia gyarmatok élveztek, amikor még Franciaországhoz tartoztak. A WWD értesülése szerint a Közös Piac képviselői kielégítőnek minősítették a megállapodást. Az afrikai küldöttségek csalódással nyugodtak bele, mert az utolsó pillanatig legalább 1,5 milliárd dollár segély és kölcsön biztosítását akarták elérni. (A megállapodás előkészítéséről részleteket ismertet mai sajtószemlénk a 3. oldalon.)