Világgazdaság, 1969. augusztus (1. évfolyam, 144-163. szám)

1969-08-01 / 144. szám

VILÁG GAZ­DASÁG 1969. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK A búzaexportáló országok tanácskozása elé A „búzaár-háború” szemlátomást to­vább bonyolódik. A Közös Piac életbe­­ léptette a felemelt exporttámogatást. Az Egyesült Államok földművelésügyi mi­nisztere nyilatkozatában a szocialista országokat okolja az árverseny kiélező­déséért, s ma megnyílik az exportáló országok nagy érdeklődéssel várt érte­kezlete. Csütörtökön érvénybe lépett a közös piaci országok búzaexportőrei számára a hét elején elhatározott magasabb ex­port ártámogatás. A legjelentősebb tá­mogatást az Afrikában, Közép-Ameri­­kában és Lengyelországban értékesített lágy és kevert búza, valamint rozs után nyújtják. A Közös Piac földművelésügyi mi­niszterei — mint előző számainkban je­lentettük — hétfőn elhatározták, hogy az amerikai és kanadai búzaár-leszállí­tás megtorlásául felemelik a társorszá­gok exportőreinek nyújtott állami szub­venciót. A hétfői brüsszeli közlemény azzal vádolta az Egyesült Államokat és Kanadát, hogy megszegte a Nemzetközi Gabonaegyezmény által előírt árrendel­kezéseket, egyoldalúan a minimális áron alul értékesítette a búzát. (Az USA jú­lius 18-án jelentette be, hogy figyelmen kívül hagyja a Nemzetközi Gabona­egyezmény minimális árát, Kanada pe­dig július 21-én hozott hasonló határo­zatot.­ A brüsszeli szubvenció-rendelet részletei Brüsszelben csütörtökön bejelentet­ték, hogy az ártámogatást a legnagyobb mértékben a lágy búza esetében emelik, tonnánként, 7,80 dollárral, továbbá a kevert búza és a rozs esetében, ame­lyeknél Algériába, Marokkóba és Tu­néziába történő eladáskor az új támo­gatási színvonal 61,25 dollár lesz. E termékek lengyelországi értékesítése esetén 60 dollár lesz az exportőrök tonnánkénti támogatása, ami 7,65 dol­láros emeléssel egyenlő.­ Egyiptom vi­szonylatában metrikus tonnánként 61 dollárban állapították meg a szubven­ciót, szemben az eddigi 52 dollárral, a és lágy és kevert búza, valamint a rozs­export esetében. Más afrikai és dél­amerikai országok viszonylatában 61 dollárban állapították meg az új szub­venció színvonalát, ami 7,55 dolláros emelésnek felel meg. Egyszersmind fel­emelték az árpaexportőröknek nyújtott támogatást is. Az Ázsiába történő árpa­eladások esetében 2 dollárral­ 52 dol­lárra emelik a szubvenciót. Kisebb mértékben felemelték az ázsiai orszá­gokba szállított búza, rozs és rozsliszt után fizetett szubvenciót is. Bejelentették, hogy a Végrehajtó Bi­zottság szeptember végén jelentést tesz a miniszteri tanácsnak a szubvenció­emelés hatásáról és akkor az EGK új­ból megvizsgálja a helyzetet. A Közös Piac székhelyéről érkező nyilatkozatok nyilvánvalóan az ellentétek tompítását célozzák. A nem hivatalos, de minden jel szerint sugalmazott közlemények azt állítják, hogy a Végrehajtó Bizottság időközben is megvizsgálhatja az ártá­mogatási helyzetet, ha ezt a világpiac fejleményei szükségessé teszik. Az amerikai földművelésügyi miniszter nyilatkozata Az Egyesült Államok földművelés­ügyi minisztere, aki ez idő­­ szerint Tokióban tartózkodik, a szovjet és a kelet-európai versennyel próbálta megokolni azt az amerikai döntést, amelynek értelmében a minimális ár alatt adnak el­­amerikai búzát Európá­ban. Japán közlés szerint Hasegawa föld­művelésügyi miniszter közölte Har­­dinnal, hogy országa elégedetlen az amerikaiak magatartásával, akik meg­különböztető politikát folytatnak Japánnal szemben a­ búzaárakat il­letően. Hardin erre indokolásul a szo­cialista országok versenyére hivatko­zott. E források arról is tájékoztat­nak, hogy a japán élelmiszerhivatal az Egyesült Államoktól feljegyzést kapott azokról a körülményekről, ame­lyek az USA-t — úgymond — arra kényszerítették, hogy leszállítsa Euró­pa viszonylatában, de változatlanul hagyja Japán viszonylatában a búza­árat. Hardin egyébként a japán földmű­velésügyi miniszterrel folytatott beszél­getés során szóvátette, hogy Japán im­portvámot vet ki az amerikai szója­babra, és ugyanakkor nem vámolja meg a Szovjetunióból származó napra­forgómagot. Hasegawa azt felelte Har­­dinnak: Japán mindössze 80 000 tonna napraforgómagot importál évente, szó­jabab importja viszont évi 2 millió tonnát tesz ki. Emellett szójababban belföldi termelés is folyik, ezért Japán nem helyezheti kilátásba, hogy módo­sítja a szójabab importra megállapított vámtételeket. A brüsszeli nyilatkozatra Washing­tonban is reagáltak. Az Egyesült Álla­mok földművelésügyi minisztériumának szóvivője kifejtette: az USA nem akar árháborút a­datokkal, és bár az Egye­sült Államok versenyképes árakat kí­nál, ez nem jelenti azt, hogy árháborút indított. A szóvivő azt állította, hogy az amerikai árleszállítás nem eredményez­te az export számottevő fellendülését. Az exportáló országok értekezlete Londonban ma kezdődik a vezető ga­bonaexportáló országok tanácskozása, ahol igyekeznek valamilyen megoldást találni a felmerült problémákra. A Reu­ter tudósítója úgy értesült: esetleg új szervezetet állítanak fel a nemzetközi búzaeladások regisztrálására és ellen­őrzésére. M­ég jegy­zik azonban, hogy ennek megvalósítása komoly­ akadá­lyokba ütközik. Azok az országok ugyanis, amelyek nem tagjai a gabona­egyezménynek, nem kötelesek beszá­molni eladásaikról az egyezmény kere­tében létesülő szervezetnek. Londonban minden bizonnyal heves csatározások lesznek, hiszen a közös piaci országok kenyérgabona készlete már 6 millió tonna. A­datok joggal tarthatnak attól, hogy az amerikaiak intézkedése következtében, amellyel a keleti partról és a Mexikói öbölből el­hajózott rakományok árát a minimális szint alatt egy százalékkal állapították meg, visszaesnek eladásaik Európában, Afrikában és Dél-Amerikában. A londoni tanácskozással kapcsolat­ban nyilatkozatot tett közzé McEwen ausztráliai kereskedelmi miniszter. A tanácskozást szerfelett időszerűnek mi­nősítette, és hangoztatta, hogy az ár­kérdés megvitatására a legnagyobb mértékben szükség van, jóllehet a lon­doni tanácskozás résztvevőinek nem lesz joga a megállapított búzaár módo­sítására. McEwen szerint a Nemzetközi Gabonaegyezmény tagjainak csak addig szabad a minimális árszint alatt elad­­niuk, amíg a kívülálló országok búza­készletei kimerülnek. Egyvalami bizonyára kiderül majd Londonban: az, hogy a Közös Piac ár­­rendelete csupán az amerikai lépés kö­zömbösítése érdekében született-e, avagy — ahogy néhány jelentés tudni véli — inkább, támadást jelent-e az USA pozíciója ellen. Az OECD az idegenforgalom fejlesztéséért Az OECD ma felhívást intézett a nyu­gati ipari országokhoz, hogy minél előbb töröljék el a turisták utazási en­gedélyének korlátozásait. Az OECD főleg a Franciaországban és Angliában még érvényes korlátozá­sokat hibáztatja a nemzetközi idegen­­forgalom eddigi gyors fejlődésének elő­ző félévi megtorpanásáért. A bizottság figyelmeztette 22 tagországát, hogy e korlátozó intézkedések súlyosan érin­tik azokat az államokat, amelyeknek gazdasága nagyban függ az idegenfor­galomtól. A jelentés azt is megemlíti, hogy a Jumbo Jet gépek a nemzetközi turistaforgalom fejlődését összekapcsol­ják az ipar szférájával, és arra bíztatja a kormányokat, hogy az idegenforga­lom programját tervezzék be gazdaság­­politikájukba. Az év első öt hónapjának előzetes adatai a tavalyi időszakhoz képest ja­vulást mutatnak. Az USA és Anglia tengerentúli látogatóinak száma, Spa­nyolország, Olaszország és Görögország forgalma jelentőse­n megnőtt. Az NSZK gazdasági fellendülésével párhuzamo­san a turistaforgalom is — a tavalyi­hoz képest — 20 százalékkal növeke­dett az év első negyedében. Múlt évben az USA és Japán kül­földi látogatóinak száma jelentősen nőtt. Kanadában az 1967-es — a mont­reali világkiállítás következtében — óriási forgalomhoz képest is fellendü­lés volt 1968-ban. Az európai országok közül Anglia és Spanyolország idegen­­forgalma jelentősen fejlődött. 1968-ban az OECD országaiban 10 milliárd 900 millió dollár volt az ide­genforgalomból származó devizabevé­tel, az utazók száma pedig elérte a 114 milliót, ami egy millióval több a tavalyinál. Franciaországban a tavaly májusi és júniusi zavargások érzékenyen érintet­ték az ország idegenforgalmát, míg a devalválás csökkentette az angol, dán, finn, izlandi és spanyol turisták vá­sárlóerejét és vásárlási volumenét. (Reuter) I. ÉVFOLYAM 144. SZÁM 4M © Melléklet: A tőkés konjunktúra alakulása © Hozzászólás a választékbővítéshez © A bolgár mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztéséről SZOVJET FELSZÓLALÁS AZ EC­OSOC ÜLÉSSZAKÁN Tudósítónktól: Az­ ECOSOC 47. ülésszakán jelentős szerepet kapott a Gazdasági Bizottság tanácskozása, ahol a Második Fejlesz­tési Évtized kérdését vitatták meg a résztvevők. Itt rendkívüli érdeklődés előzte meg a Szovjetunió képviselőjé­nek felszólalását,­­ aki hangsúlyozta, hogy országa elvben teljes mértékben támogatja azt a gondolatot, hogy a Fejlesztési Évtized keretében fokozot­tan segítsék a fejlődő országok gazda­sági, szociális és kulturális fejlődését. Rámutatott azonban, hogy a fejlődő országoknak saját gazdasági előrehala­dásuk érdekében megfelelő intézkedé­seket kell foganatosítaniuk. A belső gazdasági felhalmozás meggyorsítását leghatékonyabban az állami szektor ki­­szélesítése és az átlagosnál gyorsabb ütemű fejlesztése segíti elő, am­íg a me­zőgazdasági termelés jelentős bővítésé­nek elengedhetetlen feltétele az agrár­reform. A Szovjetunió az 1970-es évek­ben — akár a múltban is — a fejlődő országokkal gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak kiszélesítésére törekszik. Kifejtette a felszólaló, hogy különös fi­gyelmet fordítanak a műszaki-tudomá­nyos kapcsolatok bővítésére, a fejlődő országok technikai segélyezésére. Hang­súlyozta, hogy a gyarmati rendszer ma­radványai és a neokolonialista kísérle­tezések elleni harcban a Szovjetunió szilárdan a fejlődő országok oldalán áll. A vita utolsó napján 17 ország hatá­rozati javaslat-tervezetet nyújtott be, amely hivatkozással az ENSZ Közgyű­lés 2411/XXIII. sz. határozatára hang­súlyozta, hogy a Fejlesztési Évtized fő célkitűzése a megfelelő növekedési ütem­­ elérésének biztosítása kell hogy legyen, elsősorban a fejlődő országok­ban. A határozati javaslat befejező ré­sze felhívja a kormányokat és az ENSZ szakosított intézményeit, hogy az UNCTAD soron következő 9. Tanács­ülésén és az ECOSOC 47. ülésszakának második szakaszában minden tőlük tel­hetőt tegyenek meg, hogy az ENSZ so­ron következő közgyűlése számára a nemzetközi fejlesztési stratégia átfogó tervezetét kidolgozzák. A javaslat — amelyet többségi szava­zással a szocialista országok tartózko­dása mellett határozattá emeltek, — nem tartalmazta az egyetemesség el­vét; nem mondta ki, hogy a Fejlesztési Évtized előkészítésében és végrehajtásá­ban minden ország részt vehet, amely egyetért annak célkitűzéseivel. Az egye­temesség elvének ki nem mondásával egy olyan iparilag fejlett szocialista or­szágot fosztottak meg a részvétel lehető­ségétől, mint az NDK. A Közös Piac szentesítette a francia—szovjet kereskedelmi egyezményt Franciaország közös piaci partnereitől engedélyt kapott arra, hogy a Szovjet­unióban májusban megkötött ötéves szerződések tekintetében nem kell ma­gát a Közös Piacon belüli kereskedelem­politikára vonatkozó szabályokhoz tar­tani. A mentesítés egy évre szól. Az erre vonatkozó megállapodást a Közös Piac tagállamai brüsszeli nagykövetei­nek az európai közösségek bizottsága képviselőivel szerdán Brüsszelben le­zajlott értekezletén kötötték meg. Erre az engedélyezésre azért volt szükség, mert Franciaország azáltal, hogy egy nem közös piaci tagállammal olyan kétoldalú megállapodást kötött, amelynek hatálya túlmegy 1970. január 1-én, megsértette az 1961. évi egyez­ményt. Ebben az egyezményben a tag­államok elvben megállapodtak abban, hogy 1970. január 1. után közös piaci alapon folytatják a kereskedelmi egyezményekre vonatkozó megbeszélé­seket. (MTI) Befejeződtek a japán—amerikai gazdasági tárgyalások Közös nyilatkozatot tettek közzé Tokióban, a kereskedelmi és gazda­sági ügyekkel megbízott japán—ame­rikai miniszteri bizottság háromnapos tanácskozása befejeztével. A közle­ményben hangsúlyozzák, hogy bár­milyen súlyosak is legyenek a még nyitott kereskedelmi problémák, azo­kat a „kölcsönös megértés és a közös érdekek szellemében” fogják meg­oldani. Ezután az egyes küldöttségek rész­letesen kifejtették álláspontjukat: az amerikaiak hangsúlyozták, hogy a két ország kereskedelmében mutatkozó egyensúlyhiány súlyos gondokat okoz és sürgetik a japán felet, tegyen konk­rét intézkedéseket. A japán küldöttség a maga részé­ről megállapította, hogy aggódást kelt az Egyesült Államokban egyre erő­södő protekcionista szemlélet. A ma­guk részéről viszont csak 1971 végére mutatkoznak késznek, hogy felszámol­ják a még érvényben lévő mennyiségi importkorlátozásokat. Nem sikerült megegyezni az ameri­kai mezőgazdasági termékek import­jára vonatkozó liberalizációban, de megállapodtak abban, hogy e kérdésben még idén ősszel további tárgyalásokat tartanak. Az amerikaiak ismét hangsúlyozták, hogy súlyos gondot okoz az USA-ba irányuló japán természetes és műszál­­export rohamos növekedése és szükség van e kérdés megoldására. A japánok elfogadták a későbbi tárgyalások gon­dolatát, anélkül azonban, hogy a jövőre nézve bármiféle kötelezettséget vállal­tak volna magukra. A tőkeliberalizációs program meg­valósítását sürgető amerikai nyomás el­lenére a japánok csak jövőre hajlandók végrehajtani annak harmadik szakaszát, és további, ilyen irányú intézkedés dá­tumául 1972-t jelölték meg. A két ország­­nemzetközi, — elsősor­ban ázsiai —, felelősségével kapcsolat­ban aláhúzták az Ázsiai Fejlesztési Bank fontos szerepét, melynek külön­leges alapjához Japán idén, csak úgy mint múlt évben, húszmillió dollárral járul hozzá. Az amerikai hozzájárulás mértékét csak szeptemberben, a kong­resszusi jóváhagyástól függően fogják meghatározni. A háromnapos megbeszélések kü­lönben igen széles területet öleltek fel. Foglalkoztak a japán út- és vasútháló­zat kiépítésében szerepet játszó ameri­kai kooperációval és a mostani ta­nácskozáson sem került le a napirend­ről az az amerikaiakat fájdalmasan érintő japán tőkepolitika, amely Ja­pán legfontosabb ágaiból teljesen, vagy részben kirekeszti a beruházni kész amerikai tőkét. Vitára adott okot az is, hogy vajon Japán összesen hárommilliárd dollár­nyi hivatalos tartaléka az ország gaz­dasági stabilitása szempontjából ele­gendőnek tekinthető-e vagy sem. Fu­­kuda pénzügyminiszter sietett f­ljel­en­teni, hogy más, magas behozatallal ren­delkező országokhoz képest ez a tarta­lék nem elegendő, különösen ha figye­lembe veszik, hogy a tartalék gyarapo­dásához nagyban hozzájáruló japán ke­reskedelmi aktívum nem mondható biz­tosítottnak a jövőre nézve, mert az fő­leg az USÁ-ba irányuló és a későbbiek­ben bizonytalanná válható export nö­vekedéséből származott... Az amerikai küldött viszont kifejtette, hogy az Egye­sült Államok évi másfél milliárdos defi­citet könyvelhet el Japánnal folytatott kereskedelmében, ha a kétoldalú keres­kedelem követi a múlt évi irányzatot. Általánosságban véve az a legfőbb amerikai panasz, hogy Japán, noha ma már a világ második legnagyobb ipari államának számít, még mindig jelentős és széles körre kiterjedő import restrik­ciós politikát folytat. Bár ez a közös közleményben lényegesen tompítottabb formában jelent meg, a tárgyalások al­kalmával figyelmeztették a japán tár­gyalófelet, hogy politikája éles ellen­tétben áll a GATT szellemével és új kereskedelmi korlátozásokra vezethet az Egyesült Államokban. Ennek valószínűségét alátámasztja az is, hogy a tokiói tárgyalásokkal egy­­időben az USA-ban ismét hangot ka­pott az a követelés, amely sürgeti az önkéntes exportkorlátozásra tett ameri­kai javaslat elfogadását elsősorban Ja­pán részéről. Mills, aki az amerikai tör­vényhozásban leglelkesebb szószólója a textilipar érdekeit veszélyeztető kül­földi export korlátozásának, kijelentet­te: ha a japánok leülnének tárgyalni, a többi ország bizonyosan követné pél­dájukat.,,Mindenképpen meg kell aka­dályoznunk hazai textiliparunk elsor­vadását” — jelentette ki Mills és meg­jegyezte, hogy a helyzet ma már oly­annyira kicsúszott az ellenőrzés alól, hogy a természetes és műszálak behoza­tala egy év alatt huszonnyolc százalék­kal emelkedett, saját piacukról szorítva ki a hazai termékeket. MINDEN MÁSO Tudósítónktól: Ha az élelmezési és a tartós fogyasz­tási cikkekre kiadott összeget 100-nak vesszük, akkor közel minden második rubelt a Szovjetunióban a tartós fo­gyasztási cikkek vásárlására költik. A Statisztikai Hivatal — legutóbb már idézett — könyvecskéje az 1950-es évi­vel veti össze a legutóbbi esztendő áruforgalmát. 53,2 milliárd rubelért vá­sároltak az emberek tartós fogyasztási cikket és ebből minden harmadik ru­belt ruházatra fordítottak. Ezen belül több mint 6,5 milliárd jut a kötszövött árukra, amelyek rendkívül kedveltek a Szovjetunióban és nem véletlen, hogy Magyarország is 25 millió forintért ex­portál ide. A kísérő tanulmány azzal indokolja a ruházat ilyen magas ará­nyát — hiszen ha a szövetre fordított összegeit is mellé tesszük, az összvásár­­lás 44 százalékát képviseli —, mert a szovjet bel- és külkereskedelem az utóbbi időben kezd igazán alkalmaz­kodni a vásárlóközönség megnövekedett igényéhez. A cipőre fordított „családi beruházás” 6,5 milliárd rubel. Ha mind­ezt összeadjuk és mellétesszük az 1950-es forgalmat, akkor ez minden kommentár nélkül beszél. 1950-ben DIE RUBEL.. . ugyanis ruhára, szövetre és cipőre nem egészen 9 milliárdot költöttek, ugyanez a legutóbbi statisztika szerint: majd­nem 30 milliárd! A növekvő hazai termelés felfutása mellett a Szovjetunió importja is éppen a tartós fogyasztási cikkekben ugrott a legmagasabbra. Amíg 1965-ben az összimport 14 százalékát tette ki, leg­utóbb elérte a 20 százalékot, ami rubel­re átszámolva túllépi a másfél milliár­dot. De térjünk vissza a moszkvai keres­kedelmi statisztikához: a nagyfokú és hallatlan olcsó háztartási gépgyártás a számokban is tükröződik. Ma kétszer annyiért vásárolnak elektromos készü­léket (beleértve a hűtőgépet, rádiót, televíziót, mosógépet), mint 1950-ben. Csupán rádióból 2 milliárdért vásárol­tak. A bútor 1950-ben mindössze fél ez­reléket képviselhetett a kereskedelmi forgalomban, mert egyszerűen nem lehetett kapni. Ma — éppen a meg­növekedett külföldi behozatallal a vá­laszték is gazdagodott és — csaknem 6 milliárdért vásárolnak bútorokat. Mindezek a számok a magyar kül­kereskedőknek is sokat mondhatnak.

Next