Világgazdaság, 1969. november (1. évfolyam, 208-226. szám)

1969-11-01 / 208. szám

L . Bírálják a márka túlzott felértékelését Az NSZK főbb kereskedelmi part­nereinek pénzügyi vezetői élesen bí­rálják Nyugat-Németországot, amiért túlságosan magasra szabta a felértéke­lés arányát. A pénzügyi vezetők az OECD mun­kacsoportjának párizsi ülésén elmon­dották, hogy az importáruk 9,3 szá­zalékos drágulását jelentő felértéke­lés nyomásnak tette ki hazai árstruk­túráikat. Párzsi megfigyelők szerint a márka paritásváltozását legjobban Belgium és Hollandia szenvedheti meg. Válasz­taniuk kell valutáik felértékelése vagy pedig szigorú inflációellenes intézke­dések meghozatala között. A párizsi ülésen részt vevő nyugat­német delegátus, Emminger, a Bundes­bank alelnöke, megismételte kormá­nyának álláspontját és a súlyos inflá­ciós veszélyre hivatkozott, amely az or­szágot ilyen nagymérvű felértékelésre késztette. A várakozások szerint Belgium és Hollandia a felértékelés helyett adó- és hitelpolitikai lépésekkel igyekszik a drágulást fékezni. Valutáik paritásának megváltoztatása ugyanis újabb komoly rést ütne a Hatok közös mezőgazdasági politikájának építményén. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG 1969. NOVEMBER 1., SZOMBAT 1. ÉVFOLYAM 208. SZÁM Külkereskedelmi forgalmunk néhány problémája A külkereskedelmi forgalom idei alakulásával kapcsolatos kérdéseinkre Kovács Gyula, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője válaszolt. Első kérdésünk így szólt: Dollár-elszá­molású exportunk 1969 szeptember végéig 32 százalékkal emelkedett. Véleménye sze­rint ezt a növekedést mi eredményezte? — A dollár-elszámolású exportfor­galom idei kedvező alakulását külső és belső piaci tényezők támasztották alá. Továbbá az is, hogy az össze­hasonlításul szolgáló bázisévben ex­portunk az előző évhez­­képest ala­csonyabb szintet ért el. A belső té­nyezők között elsőként a pénzügyi hitelpolitikai szabályozók új rendsze­rét említeném, amely a készletek csök­kentésére ösztönöz. Tapasztalatunk szerint a termelőknek a csökkent bel­földi kereslet következtében nőtt az exportorientációjuk. Ugyanakkor ez az exporttörekvés a tőkés piacok kedvező konjunktúrájával találkozott, a jobb elhelyezési lehetőségekkel és a maga­sabb árakkal. A konvertibilis export­­képesség fejlesztésére kísérletképpen adómentes juttatást vezettünk be. A kedvező számszerű eredmények mögött azonban egy-két olyan ten­dencia is meghúzódik, amely a hely­zetképet sötétebbre árnyalja. Meg kell állapítanunk, hogy az áruszerkezet kedvezőtlenebbé vált. Az exportnö­vekmények 83 százalékát a mezőgaz­dasági, az anyag- és félgyártmány­jellegű termékcsoportok alkotják. A feldolgozóiparra, a gépgyártásra, fi­nommechanikára, valamint az ipari fogyasztási cikkek kivitelére alig több, mint 16 százalék jut. A gépkivitel fejlődését kedvezőnek tekintjük, bár igaz, hogy ennek hátterében az esetek többségében nagy volumenű állami hitellehetőségek húzódnak meg. Említettem, hogy a termelők a meg­növekedett exportját a kedvezőbb konjunktúra is elősegítette. Ide értem, hogy az Európai Gazdasági Közösség országai a főbb mezőgazdasági export­­termékeinkkel szemben idén csökken­tették a terheket; különösen a legfon­tosabb mezőgazdasági cikk, a vágó­marha lefölözése csökkent. De ide értem az árucsere-arányok kedvező változását is. 1969 első félévében a cserearányok mintegy 2,6 ponttal ja­vultak, ami azt bizonyítja, hogy a magyar exportőrök és importőrök ru­galmasabban alkalmazkodtak a piac követelményeihez. Jobban tudták ki­használni az árak csökkenését az im­portban és ugyanakor ugyanilyen nagyságrendű árcsökkentést a magyar export nem szenvedett el. Az első félévben, csupán az árváltozásoknak az áruforgalmi egyenlegre gyakorolt kedvező hatása meghaladta a 70 mil­lió devizaforintot. A dollárforgalom fejlődése egyébként 1969-ben gyorsuló ütemű volt. A szeptemberi számin­dexek szerint tőkés kivitelünk 32,5 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát. Márciusban az index még 121 százalékos, a félévben 128 százalékos volt. A legutolsó jelentések alapján elmondhatjuk, hogy ez az ütem — ha nem is gyorsul tovább — semmiképpen nem lassul. A dollárkivitelre ható szabályzóesz­közök között említettem az adómen­tes juttatás rendszerét, amelyet kísér­letképpen idén vezettünk be a ter­melők mintegy 11 százalékánál. E rend­szert eredményesnek minősíthetjük, mivel a bevont vállalatok túlnyomó részénél az­ export­­ a tavalyi idő­szakhoz képest mintegy 27 százalékkal emelkedett. A szocialista import növekedése meg­felelő-e? — A rubel-elszámolású viszonylatok­ból származó importnövekedés ütemét nem tartjuk kielégítőnek. A behozatal kedvezőbb is lehetne, különösen, ha az áruszerkezet összetételét vizsgáljuk. Az átlagos növekedésen belül a legjelentő­sebb a 16 százalékkal növekedett gép­­behozatal. Ennek oka egyrészt, hogy 1968-tól jelentős tételek húzódtak át. Egyes vállalatok a korábbi éveket meg­haladó mértékű importot bonyolítottak le. Így például jelentős a többlet a NIKEX-nél, a TRANSELEKTRO-nál és az AGROTRÖSZT-nél. Ebben szerepet játszanak az ez évben vásárolt teher­vagonok. De a gépimport fokozódásá­nak olyan adminisztratív jellegű indo­kolása is van, mint néhány, már 1968- ban beérkezett, de csak idén elvámolt nagy volumenű szállítás­­, például a repülőgépek. Kedvezőtlenebb volt azon­ban a gépimport a járművekben és a jármű-alkatrészekben. A személygép­kocsi-behozatal valószínűleg ebben az évben sem haladja meg a tavalyi meny­­nyiséget, mivel partnereink 4500 — ez évre tervezett — gépjárművet már 1968- ban előszállítottak. Pozitív tendenciá­nak tekintjük, hogy a vállalatok saját eszközeikből finanszírozott beruházásai­ban — vizsgálataink szerint — növeke­dett a szocialista gépimport hányada. Az anyag- és félgyártmány-jellegű ter­mékek importja az átlagosnak megfele­lően nőtt. Ezen belül megemlítendő, hogy nagyobb a tavalyinál a műanya­gok, az anilinfestékek és a műgumi behozatala. A megnövekedett szovjet kőolajszállítások például jelentősen emelték a MINERALIMPEX teljesí­tését. Kedvezőtlenül alakult a fogyasztási iparcikkek ez évi behozatala a rubel­­elszámolású viszonylatokból. Az import a tavalyihoz képest 9,5 százalékkal ki­sebb. Ez nyilván visszavezethető részint a partnerországokban jelentkezett ki­sebb kínálattal, a magyar kereslet és a baráti országok kínálatának eltérésére, de arra is, hogy az év első felében a belkereskedelemben kisebb volt az ér­deklődés importra, bizonyos import­rendelések elmaradtak, amelyek pótlá­sára azután az év hátra levő részében már nincs lehetőség. A jövő évben várható-e, hogy az idei kedvező eredmények megismétlődnek? — Az 1970-es külkereskedelmi for­galom tervszámai és az ezt megala­pozó számítási anyagok kidolgozása jelenleg folyik. Ezekben a munkála­tokban nagymértékben figyelembe vesszük az idei forgalomalakulást, an­nak áru- és viszonylati szerkezetét, a forgalom dinamikáját és mindazokat a külső és belső piaci tényezőket, ame­lyek hatást gyakorolhatnak a jövő év fejlődésére. Megítélésünk szerint az ez évi kedvező helyzet sok olyan speciális tényezőt is érvényesülni engedett, ame­lyekre 1970-ben minden további nélkül nem számíthatunk. A dollárpiacok konjunktúráját 1970-re is biztatónak látjuk. Ennek ellenére, az áruszerkeze­tünk konjunktúra-érzékenysége miatt ezen a téren és ebben a tekintetben óvatosak vagyunk. A belső piacról je­lentkező felhajtóerőt ugyancsak nem tartjuk teljesen kivetíthetőnek a jövő esztendőre. Az idén jelentkezett belső ellátási problémák nyilván a termelő és a belkereskedelmi szervek figyelmét fokozottabb mértékben a hazai gyárt­mányokra terelik és ennek következ­tében az erős exportorientáció már nem lesz olyan nagyfokú, mint az idén. A beruházási piac jelenlegi problé­mái miatt a beruházási jellegű gép-­ importok tervezésében is óvatosak va­gyunk. A szocialista relációban az ex­port és az import jelenlegi ütemével számolunk, tehát azzal, hogy jövőre is aktív lesz az áruforgalmi egyenleg. A dollár-elszámolású forgalomban vi­szont az ez évi gyorsuló exportütemet valószínűleg nem tudjuk tartani. Vé­leményünk szerint az átmenetinek mi­nősített tényezők jobban dominálnak majd a kivitelben, míg a behozatalban erősebbek lesznek a tartós tényezők. Ezért az import dinamikájának vala­melyes növekedésével, az export dina­mikájának pedig valamelyes csökke­nésével számolhatunk. M. E. LENGYEL-FINN ÁRUFORGALMI SZERZŐDÉS A PAP hírügynökség közleménye sze­rint Varsóban aláírták az 1970. évre vonatkozó lengyel—finn kereskedelmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv értelmében Finnország növeli azoknak a cikkeknek az import­kontingenseit, amelyek beviteli korlá­tozás alá esnek, emellett további libera­lizálást eszközöl a lengyel kereske­delem viszonylatában. A módosítások elsősorban Lengyelország gép- és beren­dezés-, szerszámgép- és turbinaexport­jára, illetve élelmiszer- és agrártermé­keire vonatkoznak. Finnország gépeket és berendezéseket szállít Lengyelországnak, továbbá nyersanyagokat a vegyipar számára, valamint különböző papírféleségeket. (Reuter) ISMÉT ESETT AZ ARANY ÁRA Az utóbbi napok irányzatát követve az arany ára ismét esett a londoni és zürichi szabadpiacokon. A kedvezőtlen irányzat — megfigyelők szerint — fel­gyorsult és a jelentős kínálat csupán gyér kereslettel találkozik. Ennek kö­vetkeztében közel 20 centtel csökkent az unciánkénti aranyár. Záráskor az árfolyam a 39,75 dolláros szinten állt. (Reuter) A4A • A márka felértékelése és a magyar külkereskedelem • Nem használjuk ki a kooperációban rejlő előnyöket • Hírek a szocialista országokból ÚJ KAPCSOLATOK AZ UNIDO SEGÍTSÉGÉVEL Október 27-én kezdődött Rabatban az UNIDO afrikai beruházási konfe­renciája. Ez nem a szó megszokott értelmében rendezett konferencia, hanem az UNIDO szervezésében elő­készített kétoldalú megbeszélések so­rozata, amelyeknek az a célja, hogy különböző ipari létesítményekhez tő­kével rendelkező vállalkozó partne­reket vagy kedvező hitelfeltételeket nyújtó gépszállítókat keresnek az egyes beruházásokat szervező afrikai állami- és magánintézmények. A 24 afrikai ország szakemberei összesen 109 létesítményre várják a fejlett or­szágok üzletembereinek ajánlatát. Egyedül Marokkó 18 üzem létesítésé­ről kíván tárgyalni. Az érdeklődés a legnagyobb a különböző élelmiszer­­ipari üzemek iránt, de gyógyszer-, műtrágya- és textilipari üzemeket is több országban kívánnak létesíteni. Szerepel a listán kerékpárüzem, drót­kötél-, alumíniumhuzal-, izzólámpa- és telefongyár is. A 109 téma rövid ismertetését az UNIDO előre meg­küldte, de jelezte, hogy különböző or­szágok még további üzemek iránt érdeklődnek, amelyekről a helyszínen megbeszélést lehet folytatni. Így pél­dául a legtöbb afrikai ország vizs­gálja, hogy milyen mezőgazdasági fel­szerelések gyártását volna célszerű megkezdeni. A mezőgazdasági gépgyártással fog­lalkozó konferencián, amelyet a múlt hónapban tartottak Bécsben, erre vo­natkozóan részletesebb elképzeléseket is kifejtettek. A konferencián magyar szakértő is részt vett, akinek jelen­tése alapján a Mezőgazdasági Egyesü­lés és a KOMPLEX most vizsgálja a teendőket. A szakértő pedig már Indiába utazott, ahol a TESCO meg­bízásából ehhez kapcsolódó felmérést végez. Az afrikai beruházási konferencia anyagát a Külkereskedelmi Minisz­térium megküldte a vállalatoknak és a megbeszéléseken a marokkói ma­gyar kereskedelmi tanácsoson kívül részt vesznek a Külkereskedelmi Bank, a KOMPLEX, CHEMOLIMPEX és NIKEX megbízottai is, remélve, hogy sikerül új kapcsolatokat kiépíteni. Az UNIDO-nak két másik fontos szakértői konferenciája zajlott le a napokban, amelyeken ugyancsak részt vettek magyar szakemberek is. Bécs­ben a fejlődő országok olcsó rádió-és televíziós vevőkészülék-, valamint a híradástechnikai gyártás megszer­vezésével foglalkozó szakértői tanács­kozása iránt különösen nagy volt az érdeklődés és a legnagyobb híradás­­technikai világcégek szinte kivétel nélkül elküldték képviselőiket. Bakuban, a Szovjetuniónak az UNIDO alapja javára tett rubelfel­ajánlásának felhasználásával a fejlődő országok petrolkémiai iparának prob­lémáival foglalkoztak. Ezek a meg­beszélések nem csupán műszaki szem­pontból világítanak rá az egyes ter­vek megvalósításának sajátos felté­teleire a fejlődő országokban, hanem hozzásegítenek ahhoz is, hogy hazai szakembereink képet kapjanak az adott iparág várható fejlődési tendenciái­ról az úgynevezett harmadik világ­ban. Az UNIDO a konferenciák össze­foglaló anyagát általában csak jóval később adja ki, ezek az OMKDK-ban megtekinthetők. A magyar résztvevők igyekeznek azonban a szakmai körök­höz a részletesebb információkat is eljuttatni. A KGM például 7 kötet­ben kiadta magyarul az ez év tava­szán Karlovy Vary-ban rendezett autóipari szimpozion teljes anyagát. Ebben részletes tanulmányok ismer­tetik az EAK, India, Jugoszlávia jár­műgyártását és a technológiai kérdé­seken kívül is számos érdeket, infor­mációt tartalmaz az anyag. Az UNIDO szakértők kiküldésével is a fejlődő országok segítségére kíván lenni. Jelenleg Törökországban tartóz­kodik másfél éves megbízatással ma­gyar szakember, aki a szovjet segít­séggel épülő alumíniumkohászati üzem beruházásának szervezéséhez ad a török szervek részére tanácsokat. Az EAK pamuttextil-iparának kikészítési problémáit ugyancsak magyar szak­értő segítségével­­kívánják megoldani. Számos további magyar szakértő ki­küldésére is tett az UNIDO javas­latot az egyes országok kormányai­nak. Azon a segítségen túl, amelyet a felkészült szakértők tanácsa a fejlődő országok számára jelent, tapasztala­taikat hazatértük után fel lehet hasz­nálni az érintett területekkel kialakí­tandó további gazdasági, műszaki kap­csolatokban. S. T. JUGOSZLÁV—SVÁJCI TÁRGYALÁSOK Belgrádban befejeződtek Mirko Te­­pavac jugoszláv és W. Spühler svájci külügyminiszter hivatalos tárgyalásai. A megbeszéléseken elsősorban a két ország gazdasági kapcsolatairól volt szó. A két külügyminiszter megvitatta a Svájccal szemben állandósult jugosz­láv fizetésimérleg-deficit problémáját. A svájci fél kifejezte készségét, hogy a jugoszláv árucikkek vásárlásának és a svájci tőke exportjának ösztönzésé­vel segíti a mérleg egyensúlyának helyreállítását. A megbeszélésen érintették a két ország hadiipara­­ közötti növekvő együttműködés lehetőségeit, részlete­ket azonban nem hoztak nyilvános­ságra. Svájci részről felajánlották, hogy segítséget nyújtanak jugoszláv munkások svájci szakmai képzéséhez. (Reuter) Olaszország a bértárgyalások előtt Az olasz kormány pénteki ülésén a sztrájkhelyzettel és pénzügypolitikai kérdésekkel foglalkozott. Bejelentették, hogy nem változtatják az olasz líra ár­folyamát. Az olasz kincstárügyi miniszter, Colombo, „különösen összetettnek’’ ne­vezte a jelenlegi olasz gazdasági hely­zetet, és mint mondotta: megoldást kell találni, anélkül, hogy inflációra kerülne sor. Bejelentette, hogy az augusztus 31- ével végződött 12 hónap alatt 5,5 száza­lékkal növekedtek a nagykereskedelmi árak. Hangoztatta, hogy az áremelkedés üteme lassúbb volt, mint más országok­ban és ezért nem változott Olaszország versenyképessége. A bérkövetelési mozgalom okozta ne­hézségek mellett problémát jelent a tár­sadalombiztosítási rendszer, valamint a helyi kormányok deficitjeinek finanszí­rozása. Megoldásuk csak egy haladó adórendszer bevezetésével, nem pedig inflációs politikával érhető el — álla­pította meg a miniszter. Pénteken kezdődtek Rómában az egy­millió — magániparban dolgozó — gép­ipari munkást egyesítő szakszervezet és a munkaadók közötti tárgyalások. Az olasz fővárosban nagy fontosságot tu­lajdonítanak a megbeszéléseknek, mert már hagyomány, hogy a gépipari szer­ződések más iparágak szerződéseinek jellegét is meghatározzák. A tárgyalá­sok kimenetelét illetően nem túlságosan derűlátó jóslatok hangzottak el. A mun­kaadók szerint a bérkövetelések telje­sítése egyet jelent a termelési költségek 40 százalékos emelésével, és ezért szá­mítani lehet erős ellenállásukra. Megfigyelők úgy vélik, hogy a je­lenlegi körülmények között a szakszer­vezetek magasabb bérköveteléseket harcolhatnak ki, mint amekkorát a ter­melékenység növekedése (a tőkések szerint) indokolhat. Ennek következ­tében számítani lehet a nyereségek csökkenésére és az ipari árak emelke­désére. Elképzelhető azonban, hogy a szakszervezetek nem ragaszkodnak követeléseik azonnali teljesítéséhez, és el lehet kerülni az inflációs nyomást. A béremeléseket az új szerződések két-hároméves időtartama alatt, foko­zatosan lehetne megvalósítani. A kormány tanácskozásáról kiszi­várgott értesülések szerint intézkedé­seket készülnek tenni az állami ki­adások csökkentésére és a hitelek szű­kítésére. Ilyen deflációs politika mind a tőkéseket, mind a dolgozókat ked­vezőtlenül érintené. A kormány — olasz gazdasági körök szerint — e szigorú intézkedések kilátásba helye­zésével próbálja mederbe terelni a kollektív szerződések megújítását célzó tárgyalásokat. (Reuter) NÖVEKSZIK JAPÁN ÉRDEKLŐDÉSE MONGÓLIA IRÁNT Egyre több japán üzletember utazik a Mongol Népköztársaságba, és a tokiói külügyminisztérium figyelembe véve a gazdasági érdekeket, fontolóra vette az ázsiai ország diplomáciai elismerését — idézi a Manchester Guardiant az MNS hírügynökség. Mongólia több mint harminc országgal tart fenn gazdasági kapcsolatokat, így tőkés államokkal is. Kereskedelmi forgalmában a Szovjet­unió játszik legnagyobb szerepet (az évi összforgalom 90 százalékát a Szov­jetunióval bonyolítja le, körülbelül 200 millió rubel értékben). Az ország gaz­daságának rohamos fejlődésével pár­huzamosan növekszik a külkereskede­lem jelentősége is. A brit érdekeltségek számára Mon­gólia aranybánya — vélik a japánok —, sőt maguk is nagy érdeklődést ta­núsítanak az ázsiai ország iránt. A ja­pán beszámolók arról adnak hírt, hogy Ulánbátorban és Darkhanban rend­kívül gyors ütemben fejlődik az ipar, különösen a cement, a tégla, a szili­kát gyártása, a húsfeldolgozás, az építő­anyagok termelése és a hőerőművek építése. A KÖZÖS PIAC ÉS SPANYOL­­ORSZÁG TÁRGYALÁSAI Befejeződött a Közös Piac és Spa­nyolország közötti tárgyalások újabb fordulójának első szakasza. A meg­beszéléseket decemberben folytatják — közli a brüsszeli bizottság. A Közös Piac Végrehajtó Bizottságá­nak jelentése szerint az eszmecsere le­hetővé tette az álláspontok közelítését a tervezett egyezmény legtöbb pont­jára vonatkozóan. A bizottság preferenciális kereske­delmi egyezmény kötését javasolta Spa­nyolországnak, nem kevesebb mint hat esztendő időtartamra. Ennek keretében az EGK az importvámokat kezdetben 30 százalékkal csökkentené, az egyez­mény utolsó két évében pedig a tarifa­leszállítás mértéke 60 százalék lenne. Az intézkedés hatálya alól azonban számos tannék kivonását javasolják, így a gyümölcs, a zöldség, a haláruk, a textíliák tarifáját kezdetben csupán 10, az utolsó periódusban pedig 30 szá­zalékkal csökkentenék. (Reuter)

Next